Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-08 / 57. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, X964. március S. ELFOGLALT ASSZONY KÍNLÓDVA TAPOSSUK A SARAT a taranyi utcán, miközben libold Lajos tanácselnökkel a termelőszövetkezet irodájába igyekezünk. Bár délelőtt van, a község olyan csöndes és kihalt, mintha még aludna. A sarkon egy bekötött fejű, csizmás asszony igyekszik át a másik oldalra. — Hova megy, Fülöpné? — kiált utána a tanácselnök. — Jöjjön vissza, éppen magát keressük. Az asszony megáll, hátrafordul, szemügyre vesz bennünket. Negyven év körüli lehet, a szeme azonban legalább tíz évvel megfiatalítja, szinte külön él az arcában. — Le kell mázsálnom egy kocsi szénát .— szól sietve —. csak menjenek, azonnal ott leszek én is. — Nagyszerű asszony — mondja kis hallgatás után Ti- bold Lajos —, majd megismeri __ F ülöpné a Iegelfoglaltabb nő a faluban. Raktáros a termelőszövetkezetben, a helyi nőtanács elnöke, tanács- és végrehajtó bizottsági tag, községi pártvezetőségi tag, az MSZMP megyei bizottságának tagja. Mint raktáros a termelőszövetkezet gépalkatrészeit, fogyóeszközeit kezeli. — Kötetlen a munkaidőm. Ez főként nyáron van így, amikor a baromfifeldolgozótól éjjel tizenegy-tizenkét órakor is keresnek. Ha megkezdjük a szállításokat a konzervgyárnak, akkor is éjjel dolgozom. Napközben, ha van időm, hazaszaladok, beteg édesanyám egyedül fekszik otthon... ISMERI JÓL a községnek, a termelőszövetkezetnek a problémáit, mert mint közéleti személyiséget őt keresik meg kívánságaikkal, elintéznivalóikkal az emberek. Intézkedjen járdaügyben, szervezze meg a kézimunka-szakkör kiállítását, biztosítsa a nők akadémiájának a látogatottságát, de még azt is tőle kérik — éppen ma szóltak —, hogy intézkedjen, adjanak földjáradékot S nem, sajnálja a fáradságot ... Magánéletre alig jut ideje, pedig itt is két nehéz, de nagyon szép »funkciót« tölt be: anya, és egy aranyos négyéves kisfiúnak a »kismamája«, ugyanis a kis Béla így hívja őt, nem tartja elég idősnek a nagymama megszólításhoz. Szeret dolgozni. Az egyik legrégebbi tsz-tag a községben, 1954-ben lépett be. — ötvenhat után tizenkét családdal megalakítottuk a mi »kis« termelőszövetkezetünket. 1959-ben már harminckét család volt a közösben. Mentem én is agitálni, beszerveztem többek között Truzsin Kati nénit, Szabó Józsi bácsit. Hatvan óta »nagy« tsz-ünk van ... Sokáig dolgoztam az állattenyésztésben. Pusztán nevelkedtem, ott szerettem meg a jószágot. Azt is mondom itt mindenkinek, csak az menjen az állatokhoz dolgozni, aki szívvel-lélekkel a gondjukat viseli... Nem fizetett jól eddig a termelőszövetkezet, tavaly még mérleghiánnyal zárt. Köztudott, hogy sok taranyi elvándorolt a községből, másutt nézett munka után. Sántosra ment el dolgozni Fülöpné férje is. Az asszony maradt. Nem szeret vándorolni. Dolgozni mindenütt kell, s tudja, hogy rá Taranyban van szükség. Édesapjától örökölte ezt a tulajdonságot, aki húsz évet töltött egy huzamban a nagysal- léri grófi birtokon. A múlt év zárásakor Fülöpnének volt az asszonyok között a legtöbb munkaegysége. — Nem akartam elmenni a közgyűlésre. Mondtam a szomszédasszonynak, hogy sok a dolgom, induljon csak el egyedül. Végül mégis rábeszélt. Ügy hétköznaplósan ültem be a terembe, egyszer csak hallom a nevemet emlegetni. Kitüntetésre terjesztettek föl a munkámért, s »Kiváló termelőszövetkezeti dolgozó« kitüntetést kaptam. Gondolni sem mertem volna rá ... AZ EMBEREKET, érzéseiket, gondolatvilágukat sokszor elárulja a kívánságuk. — Ha egy jó tündér teljesítené egy kívánságát, mit kívánna? — várom kíváncsian a választ. Egy pillanatig gondolkodik, majd elmosolybdik. — Az egy kívánságot két részre osztanám. Az egyik: az idén legalább ötven forintot tudjunk fizetni a termelőszövetkezetben. Nagyon ránk férne, visszaadná az emberek kedvét, s egyúttal visszahozna sok munkáskezet. Almásik: nagyon szeretném, ha lányomnak sikerülne az érettségije, s fölvennék óvónőnek. Ez minden vágya... önmagának semmit sem kíván ... Strubl Márta iskolapadban A KÉPERNYŐ ELŐTT tófilm vetítése. Az elsötétedő tanteremben a megismerés vibráló öröme ma is a régi. A szemléltetés mód'ai, eszközei azonban sokat fejlődtek: az ismeretterjesztő rövid- és diafilmek, az iskolarádió, a magnó mellett nemrégen — tanulóknál, nevelőknél és az órarendben — szinte forradalmat csinált a legifjabb: a televízió. Földeák János: cjIpPző (ujj: dieP&íí Estétől hajaiig végtelen versekkel dicsérhetnélek, együtt élt huszonkét évünket sorjázva elő, hogy rója le nemes háláját, tárja ki titkát a lélek. Mert perlekedni a halállal még fölemelő, még nyugtató érzés, ha nincs adósságunk magunkkal szemben, s szövetségünkre az áltatás szennye sem tapad. Az elpergett két évtizedben nem éltek kívülünk szebben Európánk vérfelhős, viharos egei alatt. .. Asszonyi kincseid is bálványozhatnám, termékeny tested vonzó szépségét, a már huszonkét éve csodált káprázatos műhelyt s utánozhatatlan gyönyörű rendet, melynek törvényeit két fiunk élteti tovább; lehetnék szerelmes lobogású férfi, de csalárd képlet kerekednék ki, és bizalmunk csorbulna megint; minket az örök folytonosság meggyőződése is éltet, és korunk a szívek szabadítóinak tekint. Ritka ünnepszámba ment, I ^ nyelvoktatásban... | különös izgalmat okozott a mi —...... 1 diákkorunkban egy-egy okta-| Egy hónap tapasztalatairól beszélgetünk a Tóth Lajos Általános Iskola igazgatójával. Február 5-én szólalt meg először, azóta minden szerdán délelőtt és délután fölcsendül az iskolatelevízió szignálja az általános iskolák számára. Egyelőre kísérletképpen a VI. osztályos orosz és az I—II. osztályos környezetismeret oktatásában. Csajághy Károly igazgató minden adásról följegyzi a tapasztaltakat, és — kérésükre — háromhetenként közli őket az iskola-tv szerkesztőivel. Mit mondhatunk az első három hétről? Az adások témája alkalmazkodik a tanmenethez. Nagy jelentőségűek a gyakorló órák különösen az orosz nyelvoktatásban, a szavak, a helyes kiejtés elsajátításában. A tanulók éberen figyelnek, és — megfigyelések bizonyítják —, ajkukkal követik, próbálgatják szinte önkéntelenül az orosz szöveg helyes artikulációját. — Kezdetben egy kicsit gyors volt az anyag feldolgozásának a tempója. Nálunk is több gyakorló órára van szükség, mint amennyit a tv tervezett. Ezt nyilván országszerte kifogásolták, mert megváltozott az ütem: a soron következő »Az áruházban« c. olvasmányra egy héttel később került sor. — Milyen jo tapasztalatokat és milyen hiányosságokat közöl a szerkesztőkkel igazgató elvtárs a mai adásról? — Sikerült érzelmi hatást keltenie. S ha nem százszázalékos sikerrel is, de gondolatokat ébresztett, inspirálta a tanulókat: érdemes nyelvet tudni... Viszont hiányzott a kiejtés gyakorlása a mai adásból. Estétől hajnalig végtelen versekkel dicsérhetnélek, s büszkélkedve kiáltozhatnám: mi egyek vagyunk! Hűségünkben nemcsak a testűnk kívánó vágya • a lényeg, sosem volt egyetlen mércénk a hevünk és fagyunk. Bennünket az osztály: a szolgák s szegények iszonyú sorsa igazított össze, s holtunkig a szétüldözött munkások, parasztok számúra hullajtott mostoha morzsa réme is bujtogat még tiszta csókjaink között. Asszonyi kincseid foglalata a harc, a konok szándék; a népben bízni csak, és bátran, ki felel: hlt-e? Mi lenne a sorsom (erre Is választ!), ha egyedül járnék? S győzhet-e így szerte milliók igaza, hite? A jövő elválaszthatatlan társai, s asszony és férfi közös lázadása vagyunk: a változó világ fölött már hatalom, és aki elölünk dacból sem tér ki, tűrje: szaporodnak vele a sors-tragédiák ... Estétől hajnalig végtelen versekkel dicsérhetnélek, hogy törctl.-n állunk a holnap gondjai előtt, hogy az emberért és egymásért számvetést ha tart a lélek, nem kell szégyellnünk a mögöttünk nyújtózó időt. Nincsen alázó adósságunk a néppel s magunkkal szemben. Ha hibáztunk olykor, az se gúnyolható kaland. Szerelemmel, harccal éltünk, s nemhiába hittünk a szebben vén Földünk napkeltő, tisztuló egei alatt... ..és a környezetismeretben Az ÉM 22. sz. Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel alkalmaz VILLANYSZERELŐ, VASSZERKEZETI LAKATOS, iv- és lánghegesztő, központifűtés-szerelő, vizveze- ték-szerelő szakmunkásokat, valamint betanított segédmunkásokat balatonfűz- fői, bánhidai. nyergesújfalui, peremartoni építkezéseire. Alkalmas dolgozóknak útiköltséget térítünk. Jelentkezés a vállalat központjában, Budapest, V., Irányi u. 17. sz. (1241) A kis falusi házban a múlt és a jelen viaskodik. Az apró ablakon beáramló napfény fakó képeken törik meg. A modern bútorok viszont már a mai ember igényeiről vallanak. Egy kicsit korán kopogtam, a két asszony meg a pöttömnyi unoka még a reggelinél tart. Széket törölnek. aztán beszélgetni kezdünk. Francsics Istvánná, a háziasszony kérges tenyerű, törékeny termet. Deresedé haja tekintélyt parancsol. Hallomás- gyQm hQgy egyedül maradjon — — asszony, amikor igaza Francsicsné bizonyít — Hát azt meg ki mondta magának? — kérdi. — Miért, talán nem igaz? — De úgy volt. Az egyik asszony felszólalt, azt mondta, hogy nem mi ritkítottuk ki a krumplit, hanem ritkára ültették. Ebből aztán vita kerekedett. Hát már csak nem haból már ismertem hogy nem ilyennek képzeltem. Lassan indul a beszélgetés. Az unoka majdnem teljesen lefoglalja a nagymamát. A gyerekekről mesél, akik már kinőttek a családi ház fa az az van. Felálltam, és a pártját fogtam. De Francsicsné után a férje kért szót: — Azt az asszonyt, aki nem : , . _ . . . . . ... írt alá, hanem családtagként lai közül. Szakmával indultak dolgozj|í csak bekötött szájjal engedjék el a közgyűlésre — az életbe. A lánya Kaposváron, a fia pedig Pesten dolgozik. De azért most is gyakran kopognak a somogygeszti szü nekünk. Én meg azt mondtam, ha beszélni akar velünk, akkor jöjjön oda hozzánk. TJ elemelegszik a beszélgetésbe. A szövetkezet mindennapi gondjairól, terveiről mesél. Szavaiban a közös, a falu sorsa iránt érzett felelősség csendül ki. — Igaz, itthon is sok a munka. Azt is elvégezzük. A férjem azt se nagyon tudta tavaly, hol a háztáji. Az összesei én kapáltam meg. A tsz-ben is az asszonyokra vár a kapálás. A férfiaknak általában megvan a beosztásuk, s nem nagyon tudnak gyalogmunkára menni. — A tavasszal is megy dolgozni? — Van itt a kertben egy kis szőlő, ha azt kikapálom, akkor megyek. Nem lehet itthon üldögélni. — És az unoka? — Közben megnyílik a napközi, őt oda visszük. — Mi lesz az első tavaszi munka? — A krumplivólogatás. Jönmondta. — Én meg azt válaszoltam iőház* ajtaján. Fényképeket rak erre, ha a férfiak nem enged- az asztalra. A fiáról beszél, nek a gyűlésen beszelni, ak- aki már katonasorba érett. S kor kapáljanak ők.. . Az el- ha az idén nem is, de jövőre nőknek bizony sokszor föl nek mind az asszonyok. Itt úgy bevonul Szavaiból érződik, kellett állni és válaszolni az dolgoznak, akár a gép. Nem hogy féltő gonddal kíséri csa- asszonyok kérdéseire. Így tör- hagyják, hogy a férfiak lepi- ládja távollevő tagjainak sor- tént. Maga szerint nem helyes pálják őket. Az idén még töb- sát Látom hogy az ő életének az, ha az asszonyok is íelszó- bet akarok menni a tsz-be: meghatározója a családi sors. Jj1 ordítok a szón. Mondom, lalnak? — Dehogynem, sőt!... hogy hallottam a zár- — Megmondtam én a brl- számadó közgyűlésről. Fölne- gádvezetőnek is a véleményevet. Most látom, hogy a tőré- met. a nyáron azt tette, hogy kény termet milyen tempera- amikor jött hozzánk, kiállt a mentumot rejt. hűvös fa alá, és onnan kiabált mint tavaly voltam. Csak azért is, hogy bebizonyítsuk, kint is megálljuk a helyünket. Gondolom, erről az idén újabb bizonyságot tesznek vele egvütt. a geszti asszonyok. Kercza Imre Űj tantárgy a környezetismeret. Az iskola, az otthon, a közlekedés fogalmaival, az évszakokkal ismerkednek itt a kisiskolások. Mit nyújthat ebben a tv? Nagyon sokat. Beszélgettem első osztályban tanító pedagógusokkal. Egyöntetűen igen nagyra értékelik a tv-től kapott segítséget főleg a szemléltetés sokrétűségét, érdekességét dicsérik. S ez érthető is, hiszen mindent megfigyel a gyermek; sokszor mi, felnőttek nem tudnánk úgy elsorolni mindazt, amire ezek az apróságok olyan tökéletes pontossággal emlékeznek. De nemcsak az oktató munka nyer sokat. A vizuális élmények, a kitűnő példák sorozata mély érzelmi hatást kelt a gyermekben — szöveg nélkül is — az óra nevelési céljának megfelelően. Ezek a gyerekek sohasem fogják elfelejteni, hogy az otthoni apró segítséggel, szolgálatokkal milyen örömet szerezhet a magukfajta kisfiú, kislány másoknak — és önmagának. S milyen fontos lenne, ha némelyik szülő is láthatná ezeket a képsorokat! Milyen hatást kelt a tanulókban egy ilyen óra? Az elsötétített tanteremben mintegy száz elsős apróság szorong egymás mellett Az óramutató 15 óra 28 perchez közeledik. Kellemes muzsikát sugároz a készülék, izgatottan zsong a terem. Megszólal a szignál — Számoljatok, gyerekek! — hangzik a tanító nénik instrukciója. A harmadikra mindenki elcsöndesedik. Három osztály, száz elsős lélekzet- visszafojtva lesi a képernyőt Kezdődik a környezetismeret- óra. A kedves arcú tanító néni meg Pisti és Dani — a buksi kis bábfigurák — már régi ismerősök. A mai óra anyaga a helyes közlekedés. Szemléltető utcaképet vesz »célba« a kamera, és a kérdések, feleletek során mindenről szó esik, ami nagyon fontos a kisgyerekek számára az utcán. Hol szabad átmenni? Merre tekintünk átkelés előtt? Mit jelentenek a lámpa színei? Most igazi utcaképpé változik a makett: most a valóságban, a gyakorlatban tekintik meg a tanultakat. Rendőr bácsi irányítja a forgalmat a pesti utcán, majd országút látható, amint gyerekek hancúroznak a közepén. Traktor közeledik a csúszós úton. Ugye, milyen baj lehetne belőle? — A figyelmesség nagyon fontos a gyalogjárón is — mondja a tv tanító nénije, amikor a következő képsorban egy asszony leejt valamit, s egy kislány előzékenyen fölemeli. — Remélem, ti is így tettetek volna?! — Igeeen!... — hangzik kórusban a válasz, s nyomban meg is élénkül a seregnyi apróság. De hát csoda? Negyedórája ülnek pisszenés nélkül. A készülék azonban újból kapcsolatot teremt velük. — Most jól figyeljetek! Ha helyesen közlekedő, udvarias gyerekeket láttok, tapsoljatok! — hangzik a képernyőről. Feszült a figyelem. Kislányok, először balra, azután jobbra néznek, majd átmennek az úttesten. Taps. Vak bácsi közeledik fehér bottal* s egy kisfiú átvezeti a kijelölt sávon. Tapsvihar. Három kislány ficánkol a keskeny gyalogjárón. Most senki sem tapsol bele... Szinte sajnáljuk, hogy vége az adásnak. A zsongó gyermeksereg felsorakozik, és az utcára vonul. Most egy forgalmas átkelőhelynél gyakorolják a látottakat. »Először balra, azután jobbra nézünk. . .« A jövő ? | Az 1964—65. tanévben a mostani tapasztalatok felhasználásával várhatóan tágul az adások köre és területe. Egy adás megtekintése is elegendő azonban fölmérni, milyen nagyszerű távlatok előtt áll tanulóifjúságunk és egész oktatási rendszerünk. Ma még csak a kezdet kezdetén vagyunk. Nem mindegyik iskolánk rendelkezik televízióval, sőt, olyanokban, mint a Május 1. utcai, egy készülék is kevésnek bizonyul. Ezért a legfontosabb az lenne, hogy — társadalmi összefogással, a patronáló vállalatok segítségével — teremtsük meg a lehetőségét ennek a nagyszerű perspektívának: legyen televíziója minden iskolának! Wallinger Endre Több iskolát hoznak rendbe az idén is megyénkben (Tudósító nktól.) A megyei tanács művelődés- ügyi osztályán most állítják össze az iskolák javításának, felújításának ütemtervét. Több iskolát hoznak rendbe az idén is. 600 000 forintot költenek a Barcsi Általános Iskola tatarozására. Rinyaújlakon félmillió forintot áldoznak a romos iskolaépület újjáépítésére. Csurgón napközit, az I. sz. iskolát és a gimnáziumot újítják fel mintegy 800 000 forintos költséggel. Szöllősgyörökön általános iskolát, napközit alakítanak ki, Büssün rendbe hozzák a nevelői lakást. Igalon a régi iskola helyiségben napközi lesz. Lábodon korszerűsítik a nevelői lakásokat. Bábony- megyeren lebontják a tömés- falakat, és új iskola készül a régi helyén. Felújítják a nagy- berényi óvodát és a tengőd— hékútpusztai, a torvaji, a bo- ronkai, a zákánytelepi és a he- tesi iskolát. Tabon rendbe hozzák a gépszerelő szakiskola műhelyét, Zalán a múzeumot, öreglakon a nevelőotthont Korszerűsítik a kaposszentja- kabi iskolát. Tatarozzák a kaposvári fiúkollégiumot, s rendbe teszik a Munkácsy Gimnázium udvari részét.
