Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-01 / 51. szám
Vasárnap, 1964. március 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP A laboratórium vezetője: Alekszandr Szizganov professzor (közé- pen). Munkatársaival azt tanulmányozza, hogyan helyezkednek el a szervezet szöveteiben a radioaktív izotópok. A kazah orvosok és az atom Alma-Atában, a Kazah SZSZK fővárosában korszerűen fölszerelt radiológiai laboratórium működik a köztársasági Tudományos Akadémia Klinikai és Kísérleti Sebészeti Intézetében. A laboratóriumban azon dolgoznak; hogy a radioaktív anyagokat az orvosi gyakorlatban is alkalmazzák, s a kísérleti és klinikai gyógyászatban is bevezessék. A laboratóriumban egyszersmind radiológusokat képeznek, akik a köztársaság gyógyászati intézményeiben dolgoznak majd. A radioaktív izotópokkal folytatott kísérletekkel egész sor betegség diagnosztizálásának és gyógyításának teljesen új feladatait sikerült megoldani. Az izotópok alkalmazása egyébként a Szovjetunió gyógyászati gyakorlatában már általános. Egy százalék önköltség16 millió forint csökkentés 150 lakás Bizonyára meglepi olvasóinkat a címben felállított egyenlet Egy kissé hihetetlennek is tetszik: ha megyénk üzemei egy százalékkal csökkentik az önköltséget, mintegy 16 millió forintot, aza2 150 lakás árát takaríthatják meg egy év alatt. Pedig ez a valóság. Azok a közgazdászok, műszakiak, mondják ezt, akikkel a héten az önköltségcsökkentés lehetőségeiről beszélgettünk szerkesztőségünkben. Véleményüket gondos számításra, a termelésben szerzett tapasztalatokra alapozták. A megállapításnál továbbmentek egy lépéssel, és arra is próbáltak válaszolni, hogyan lehetne már az idén a tervezettnél egy százalékkal jobban csökkenteni az önköltséget Hamberger József, a kefeüzem egyik műszakija elmondta: azzal, hogy rendbe hozzák a raktárt, meggyorsítják az anyagkivételt, értékesítik a fölösleges készleteket, már elérik az említett célt. Tihanyi Zoltán, a Magyar Nemzeti Bank Somogy megyei fiókjának vezetője azt mondotta, hogy ha az üzemekben műszakonként másfélről egy órára rövidítenék azt az időt, amelyet a munkások különféle okok miatt nem dolgoznak ki, több mint egy százalékkal csökkenne az önköltség. Lengyel László, a megyei tanács vállalati pénzgazdálkodási csoportvezetője szerint, ha a rezsiköltségeket leszorítják, már jelentős mértékben kisebbedik az önköltség. Diószegi Tamás, a TRANSZVILL főmérnöke szerint azzal is csökkenthetik az önköltséget, ha elejét veszik a fluktuációnak. Az említett javaslatok hallatán az ember könnyen abba a hibába eshet, hogy lebecsüli a feladatot. Ezt pedig nem szabad megtenni. Helyesen állapította meg az ankéton Kutas János, a megyei pártbizottság osztályvezetője, hogy az önköltségcsökkentés bonyolult feladat elé állítja az üzemek dolgozóit és vezetőit. Ahhoz ugyanis, hogy a vállalatok vezetői megfelelő intézkedéseket tehessenek, tudniuk kell, hol vannak rejtett tartalékok, hol és miért növekszenek a költségek. E kérdésekre pedig csakis akkor tudnak kielégítően válaszolni, ha elemző módon irányítanak. Lengyel elvtárs rávilágított: ahhoz, hogy az üzemekben az általa már említett rezsiköltségeket egy százalékkal csökkentsék, elengedhetetlenül fontos az elő- és utókalkuláció. Szükséges, hogy a műszakiak ne becsüljék le a számvitel fontosságát, a közgazdászok megállapításait. Az adminisztratív és műszaki dolgozók között szoros, állandó kapcsolatnak kell lennie. A kapcsolatot azonban nemcsak a közgazdászok és a műszakiak, hanem az üzem gazdasági, műszaki vezetői és a munkások között is el kell mélyíteni. Pályer Jánosnénak, a kefeüzem és Csere Lászlóné- nak, a ruhaüzem brigádvezetőjének hozzászólása is ezt igazolta. Eredményt — mondták — csakis akkor lehet várni, ha rendszeresen tájékoztatják őket a feladatokról, ha problémáikra nem vállrándítva reagálnak a műszakiak, a gazdasági vezetők. Így sokkal jobban biztosíthatnák a munka- feltételeket, s el lehetne kerülni, hogy a dolgozók anyaghiány vagy egyéb okok miatt n<* termeljenek. A munkások és a vezetők szorosabb együttműködése, a gyors és pontos tájékoztatás is föltétele tehát a költségek csökkentésének. Az elmondottakból kitűnik, hogy a termelési költségek csökkentése alapos munkát követel. Senki előtt sem lehet azonban kétséges, hogy érdemes erőfeszítéseket tenni érte. 16 millió forint — 150 lakás ára — nagy összeg, s jelentősen előmozdítaná életünk szebbé, jobbá tételét. Így foglaltak állást az aként részvevői. Pályer Jánosné elmondotta, brigádja az év elején vállalkozott is arra a feladatra, hogy egy százalékkal csökkenti a termelési költséget. Jó lenne, ha minden üzemben követnék e példát, és a munkaverseny egyik céljává tennék az önköltségnek egy százalékkal való csökkentését. Most, a tervtárgyalások idején meg kellene beszélni, hol vannak rejtett *tartalékok, helyes lenne kidolgozni a feltárásukra vonatkozó tervet, és munkához kelleijie látni. Lapunk mindent megtesz azért, hogy támogassa ezt az igen hasznos kezdeményezést. Sz. N, Üzemorvost kérnek a gyárak A Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága nemrég foglalkozott az Egészség- ügyi és Szociálpolitikai Állandó Bizottság jelentése alapján üzemorvosi ellátottságunk helyzetével. Kaposvár üzemei közül mind több jelentkezik azzal az igénnyel, hogy legalább egy-két órás üzemorvosi rendelést kapjon. Ezt már nemcsak a sok munkást foglalkoztató üzemek, vállalatok kérik, hanem olyanok is, ahol a dolgozók létszáma nem éri el az ötszázat. A sürgető türelmetlenséget magyarázza, hogy munkásvédelmünk követelményei mind nagyobbak, s hovatovább nélkülözhetetlenné válig egy- egy üzem életében az orvos. Másrészt, körzeti orvosi rendelőink zsúfoltak. 1949. évi adatok szerint Somogybán 173 822 munkavállaló volt, 1960-ra ez a szám húszezerrel nőtt. Csak Kaposváron az iparban dolgozó munkások száma megközelíti a tizenegyezret. Aligha kell bizonyítani, hogy az ipari munkásság egészségügyi ellátása az üzemorvosi hálózat rendszerében rendkívül nagy feladatok elé állítja városunkat. Hiszen ez idő szerint mindössze a kétezer dolgozót alkalmazó textilműveknek van főfoglalkozású üzemi orvosa; néhány kisebb üzemünkben, így a ruhaüzemben, a cukorgyárban, a Hűtőipari Vállalatnál, a BARNEVÁL-nál és a TRANSZVILL-nál nagyon ideiglenes jelleggel négy-, három-, illetve egyórás rendelési idő van. Az anyagi, tárgyi, mondhatni személyi föltételek hiánya miatt üzemorvosaink — a textilművek főfoglalkozású üzemorvosa kivételével — tevékenységét úgyszólván csak a receptírás vagy gyógyítás munkája alkotja. Holott üzemorvosaink feladata ennél bonyolultabb. Az volna mindenekelőtt a feladatuk, hogy fölvétel előtt megvizsgálják a dolgozókat, alkalmasak-e a munkakör betöltésére. Vagy ha csökkent munkaképességű személy jelentkezik, akkor fölvételi lapjára rá kell vezetni, milyen munkára alkalmas. A munkás fölvétele előtti kötelező orvosi vizsgálat elhanyagolása nemegyszer okozott már bonyodalmat egy-egy üzemrész munkájában! Hasonlóképpen az, ha gyönge fizikumú, egészségében kárt szenvedett dolgozó a vizsgálat megkerülésével egyébként sem kifogástalan egészségének kárt okozó munkakörülmények közé került __ A z üzemorvos feladatkörébe tartozik a kötelezően előírt üzemorvosi vizsgálatok ellátása, így például az ipari tanulók negyed- évenkénti szűrővizsgálata, a fölvételkor csökkent munkaképességűnek nyilvánított dolgozók felülvizsgálata. Az a tapasztalat, hogy az üzemekben a csökkent munkaképességű dolgozóknak szánt helyeket »bérelt helyeknek« tekintik némelyek akkor is, amikor egészségük helyreállt. Az üzemorvos, aki hivatása szerint az üzemben él, részt kell vegyen az üzemi szemléken; észrevételeit, munkásvédelmi javaslatait jegyzőkönyveznie kell; jelen kell lennie az új gépek beállításánál; be kell rendelnie azokat a dolgozókat, akik betegszabadságról jöttek vissza, és így tovább. A gyógyító munka az üzemorvos legkisebb feladata normális körülmények között Sajnos, részfoglalkozású üzemorvosaink, akik négy-, három-, illetve egyórás rendelési időtartamát töltik csak az üzemben, képtelenek arra, hogy fő feladataikat elvégezzék. Nézzük az igényeket Orvost a cseri üzemeknek! Csaknem ezren dolgoznak a három cseri gyárban. Üzemorvosa a TRANSZVILL 1-es telepének van. 1960 óta hetenként kétszer egy órát rendel dr. Balogh Ágnes. — Amikor még a tanácshoz tartoztunk, akkor is volt orvosa a gyárnak. Átkerültünk a TRANSZVILL-hoz, s átmenetileg megszűnt ez a szolgáltatás. Az üzem az Egészség- ügyi Minisztériumhoz fordult Kérte, hogy engedélyezzék az üzemorvosi órát, mert nagyon sok idő megy el a körzeti orvoshoz, a rendelőintézetbe való járkálással — mondja Ze- lenka Béla személyzetis. — Csak nyert a gyáregység az üzemorvosi szolgáltatással — állapítja meg Tóth Géza gyáregységvezető. — A dolgozóknak is kényelmesebb, hogy sorbaállás nélkül vizsgálják meg őket — Sajnos, csupán egy öltöző állt az 1-es telep rendelkezésére. A doktornő a kicsi, nehezen fűthető, köves szobácskábán rendet — Ha már üzemorvosunk van, legalább rendesebb helyiséget adhatnánk — sóhajt fel Tóth Géza. — De a központ anyagi támogatása nélkül nem változtathatunk a jelenlegi helyzeten. A Faipari Vállalat 300 dolgozója 177 órát töltött januárban az orvosnál, s ez a szám alacsonyabb az átlagosnál. Olyan ez, mintha egy dolgozó egész hónapban hiányzott volna. Nem termelt, noha a tervben rá is számítottak. — A népgazdaság érdeke, hogy az üzemben vizsgálja meg az orvos a munkásokat — mondja Vörös József igazgató. — Hátráltatja a termelést, ha valamelyik dolgozó elmegy az orvoshoz. Akit a helyére állítunk, nem végzi el olyan minőségben azt a műveletet A délutáni műszakról elkére- tődzők már nem is jönnek vissza az orvostól. A Tejipari Vállalat cseri telepén három műszakban dolgoznak, sokan munka előtt vagy után mennek el az orvoshoz. Még így is 32 órát töltött az orvosnál a telep százhat dolgozója februárban. Néhány évvel ezelőtt az üzem megkért egy orvost, járjon ki hetenkent egyszer a telepre. Olyan népszerű volt a gyári rendelés, hogy sorban álltak- a rendelőt helyettesítő iroda előtt. Sajnos, meg kellett szüntetni az üzemorvosi órát, mert nem járultak hozzá, hogy az állományon kívüli bérből fizessék az orvost. — Jó lenne, ha újra rendelne nálunk valaki — mondja Takács Imre főkönyvelő. 1959-ben szó volt arról, hogy a három cseri üzemnek közös üzemorvosa lesz. Sehol sem akadt azonban megfelelő hely, nem valósult meg ez az elA többi üzemhez képest kielégítő, viszonylag szerencsés a cukorgyár helyzete. A gyár területén rendszeresen, naponta 8—10-ig rendel az üzem orvosa, dr. Boda Béla. Délelőtt 10—12 óráig és du. 3—6 óráig körzeti orvosi rendelését is ebben a helyiségben bonyolítja le dr. Boda, így — mivel a gyakorlatban a kétféle rendelési idő szorosan nem határolható el — a Kaposvári Cukorgyár dolgozóinak naponta hét órán át lehetőségük nyílik arra, hogy üzemorvosi ellátásban részesüljenek. Anélkül, hogy munkaidejükből várakozással értékes órákat veszítenének. Ez különösen a három műszakos kampányban jelentős, amiképzelés. A TRANSZVILL és a Tejipari Vállalat most sem tud helyiséget átengedni. — Most bővítik a Faipari Vállalatot — közli Vörös József igazgató. — A lépcsőház mellett kialakíthatnánk egy orvosi rendelőt, ha a megyei tanács ipari meg tervosztálya beleegyezne, s hozzájárulna. kor a dolgozók létszáma megkétszereződik. Mi okozott gondot mégis az üzem vezetőinek? Hosszabb ideig csak a gyári kapun át lehetett megközelíteni az orvosi rendelőt. Nehéz volt az ellenőrzés; orvosi rendelés címén bárki bejuthatott az üzembe. Nemrég azonban új bejáratot készítettek az utca felől. Nehezebb a helyzet a keleti városrész három egymáshoz közel eső üzemében. A Húsipari, a Hűtőipari Vállalat és a BAR- NEVÁL közül egyedül az utóbbinak van üzemi orvosa. Hetente két alkalommal rendel az üzemben egy-két órát. A Húsipari és a Hűtőipari Vállalatnál megtudtuk, hogy gyakran igénybe veszik dr. Kárpáti Kálmán körzeti orvos rendelését. Jóllehet dr. Kárpáti körzeti betegforgalma egyébként is meglehetősen magas, de — érthetően — nem küldi el, hanem megvizsgálja a nála jelentkező üzemi betegeket. Ez azonban a két üzem orvosi ellátását nem oldja, nem is oldhatja meg. Beszélgettünk vállalati vezetőkkel és dolgozókkal a három üzemben. Egybehangzóan nagy az igény mindenütt arra, hogy legyen valamilyen lehetőség orvosi rendelésre napközben. A BARNEVÁL-nál a példák tömegét sorolták fel arra, hogy napról napra egészen apró, horzsolt, szúrt vagy karcolt sebekkel — a vérmérgezés veszélye miatt — távol lakó körzeti orvosukat keresik föl a dolgozók, és ezzel fél napokat kiesnek a termelésből. Vagy előfordul, hogy egész délelőttiét a körzeti orvosnál tölti a munkás, végül is az orvos nem látja szükségét annak, hogy táppénzes állományba vegye. Elveszik egy teljes napja. De az ellenkezője is bekövetkezhet: nem akar mulasztani a beteg, és megvárja a keddi vagy pénteki rendelési napot az üzemben, s ezalatt súlyosbodik a baja. Beadványok, elintézésre váró kérések jelzik közigazgatásunk valahány fórumánál azt az igényt, hogy javítani kell az üzemorvosi ellátottságon. Legutóbb a Kefeanyag-kikészítő Vállalat, a Világítástechnikai Vállalat fordult a városi tanács egészségügyi osztályához azzal a kéréssel, hogy legalább agy-két órás rendelési időre kapjanak üzemorvost. Az üzemek egyelőre azért ragaszkodnának üzemorvosi ellátottságuk ideiglenes rendezéséhez, hogy dolgozóik kevesebb időt essenek ki a munkából. A helyes egészségügyi szemlélet kialakítása még hátravan. A kérelmek mindenesetre méltá- nyolhatóak. Méltánylásban is részesülnek, hiszen éppen ezekben a hetekben készül egy tervezet, amely az Egészség- ügyi Minisztérium jóváhagyásával, ha nem végérvényesen is, de hosszú időre megnyugtatóbb helyzetet teremthet az üzemorvosi ellátottságban. Mit mondanak az illetékesek? Dr. Berend Ernő megyei főorvos, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője: — Évek óta látjuk, hogy üzemegészségügy! ellátásunk nem tökéletes. De ha visz- szaforgatjuk az idő kerekét, és emlékezünk arra, hogy néhány évvel ezelőtt még csak két üzemünkben, a cukorgyárban és a textilművekben volt két-két órás üzemorvosi rendelés, üzemorvosi ellátottságunk mai helyzete is fejlődést jelez. Hogy a fejlődésnek ez a mértéke messze elmaradt az igények növekedése mögött? Nem vitatható. Any- nyira nem az, hogy kidolgozás alatt áll egy összevonási tervezet, amely a minisztérium jóváhagyásával ideálisabb helyzetet teremt. Nem béralap kérdése, hogyan tudjuk megoldani az üzemorvosi ellátást; megítélésem és tapasztalatom szerint orvosokat nehezebb szerezni. A szándék, hogy változtatni kívánunk a helyzeten, nyilvánvaló, de az üzemorvosi ellátás igényével szembe kell szegeznünk az egészségügy igényeit is. Azt nevezetesen, hogy segítsenek az üzemek. Többen többre megyünk. Ha sikerül a kevesebb munkást foglalkoztató üzemek tervezett ösz- szevonása, és biztosítunk három-négy üzem vagy vállalat számára főfoglalkozású üzemorvost, akkor ezek az üzemek közösen gon- dcfikodjanak megfelelő rendelőhelyiségről. S ami legalább ilyen fontos, orvoslakásról. Ez utóbbi nélkül kevés orvos vállalkozik az idetelepedésre. Dr. Tarján László, a megyei egészségügyi és szociálpolitikai állandó bizottság elnöke: — A jelenlegi körülmények között az üzemorvosok munkája nem terjed ki a munkásvédelemre, majdnem kizárólag receptírásra korlátozódik. Ettől függetlenül érthető, hogy mind több kaposvári üzem kér üzemorvost. A pillanatnyi helyzet megjavítását célzó javaslatainkat a megyei tanács végrehajtó bizottsága elfogadta. Már dolgozunk az átcsoportosítás tervezetén, keressük az üzemorvosi óraszám emelésének és az üzemorvosi rendelők biztosításának lehetőségeit. Dr. Stamucz József városi főorvos, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetője: — Kétségtelen, előrelépésre van szükség. A városnak van harminckilenc ipari üzeme, vállalata, s mindössze egyben, a textilművekben működik főfoglalkozású üzemorvos. Ahol megoldott az üzemorvosi ellátás, kevésnek bizonyul a napi egy-, kettő-, háromvagy négyórás rendelési idő. Nem tudunk követeléseket támasztani üzemorvosainkkal szemben, abba pedig nem nyugodhatunk bele, hogy működésük kimerüljön a receptírásban. Tervezetünk, amely hamarosan az Egészségügyi Minisztérium elé kerül jóváhagyás végett, más megyék tapasztalatai alapján készül. Lényege: összevonni az egymáshoz közel fekvő üzemeket abban az esetben is, ha nem azonos profilúak. A tervezet szerint főfoglalkozású üzemorvost kapnak a cukorgyári városrészben levő üzemek. Szerencsés dolog, hogy itt jobbára élelmiszer- ipari üzemek vannak. Egy üzemorvosi i'gységbe tartozna a cukorgyár, a húsüzem, a Hűtőipari Vállalat, a BARNEVÁL, a Malomipari Vállalat és a szikvízüzem. Ha a minisztérium jóváhagyja a tervezetet — amit nagyon remélünk —, akkor a textilművekével együtt hat üzemorvosi egységünk lesz, s ez jelentősen megjavítja majd az üzemegészségügy helyzetét. L. G., L. I., W. E. Élelmiszeripari üzemek egymáshoz közel
