Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-01 / 51. szám
SOMOGYI VfiPLAP Vasárnap, 1964. március I. A balatoni telekdzsungel és ami mögötte van Balatom-parti telket szeretnénk venni. — Nincs — mondják itt is, ott is, végig az egész déli parton. — Mikor lesz? Vállvonogatás a válasz. — Mégis, mit remélhetünk? — Semmit. Mindenki telket akar venni, telek pedig nincs... De hát miért nincs? Az OTP könyörög Méghozzá évek óta. Állami terület, ahol még lehetne parcellázni, a partmenti sávban alig van. Ahol akad még — a BIB mint a fejlődés őre — lefoglalta. Ez helyes is. Hiszen mi lenne, ha nem vigyáznák féltő gonddal a magyar tengerpart fejlődését? Az egyik mérnök tréfásan mondta: »Egy év alatt minden talpalatnyi hely beépülne.-« Nem egészen száz éve Eötvös Károly, a Balaton rajongója és leírója azért fohászkodott, hogy nemzeti kincs legyen a meseszép tó és környéke. Az lett. Az utóbbi húsz évben többet fejlődött, mint egy évszázad alatt Végig a part mentén gomba módra nőnek a házak. Ahol tavaly még bozót volt, most villasor áll. A fejlődést nem lehet megállítani. ,Egyre több azoknak a száma, akik hétvégi nyaralót, villát vagy családi házat akarnak építeni. Néhány évvel ezelőtt aránylag még könnyen ment. Ma már nem olyan egyszerű. Tucatszám kilincselnek naponta a két OTP-fióknál. És a válasz mindig ugyanaz: »Nincs, de talán majd lesz.« Sokan könnyűszerrel meggazdagodnak, mert kihasználják a konjuktúrát. A tanácsok hiába próbálnak intézkedni. Még a köz érdekében való kisajátítás is évekig elhúzódik. így volt Siófokon, így Bogláron és még sok helyen. Az OTP bejelentett igények alapján kér, könyörög. De csak ritkán kap. Egy példa: tavaly ősszel Balatonfenyvesen 33 telket adott át a tanács. írásban kétszázhatvanán, szóban hat- százan igényelték. Érthető, hogy nem kaphatott mindenki. Intrika, protekció Ezért az egyedüli lehetőség: magántulajdonosok kártalanításával kisajátítani. Csakhogy ez nem éppen a legnépszerűbb feladatok közé tartozik! Mihelyt valahol kitudódik az ilyesmi (általános jelenség, hogy hosszas tanácskozások után döntenek a kisajátításról), az érintettek megkezdik a kilincselést mondván: »Életünk gyümölcsétől nem válunk meg.« Mert a Balaton-parton a »gyümölcs« minden négyszögöle aranyat ér. Sokan nehezen akarják megérteni, hogy a kisajátítást a fejlődés teszi szükségessé. Siófokon három évig tartott a huzavona. Csak most, a negyedik évben kezdődhetett meg az építkezés. Ha most még ideírjuk, hogy egy magántulajdonban levő, közepes nagyságú telekért százezer forintot fizetett ki egy magános, akkor tiszta is a kép. Az állam nem fizethet eny- nyit. Ha a községi tanács eljutott a döntésig, kérését bejelenti az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal megyei igazgatóságának. Az ÁFTH csak hónapok múlva tudja elkészíteni a megosztás vázrajzát Most már ezzel együtt megy tovább a kérés a BIB tervtanácsához. Ha netán az intéző bizottság távlati fejlesztési terve megengedi (na gyón sokszor nem), akkor visz- szakerül az ügy a tanácshoz. De ezzel még koránt sincs vége a kálváriának. Az igazi még ezután kezdődik. A tanácsnak meg kell egyeznie a tulajdonosokkal a telekárban. Csakhogy — és ez már nevetséges is — a négyszögölenként ajánlható ár 20—50 forint. A tulajdonosok ezt — érthetően — nem fogadják el. Bíróság elé kerül az ügy. Tárgyalások özöne. Végül a körülményeket figyelembe véve 100—200 forintban állapodnak meg. Ezután következik a telek- könyvezés; az OTP nyilvánosan meghirdeti az eladást: a szakemberek fölbecsülik a telkeket, és végre jöhetnek a vevők. Az igényléstől számított második év végén! Egy csiga ennyi idő alatt megkerülné a Balatont. A jövő érdekében sáv kiépítésére. Egy-két kilométer nem távolság. És a legfontosabb: Húsz-harmincezer forintból nem lehet rendes villát építeni. Csak egy számadat bizonyításként: Az említett »csodapaloták« építésére csak a déli parton százmillió forintot költenek magánosok évente. Ez viszont már kötelez. És a jövő is. Célszerű lenne, ha az OTP kidolgozna egy kölcsönrendszert. Ha a Balaton mindkét oldalán megindítanák a több szintes társasvilla-építési akciót. A legjobb tervezőkkel impozáns, a környezetbe illő társasvillákat kellene terveztetni. Ügy gondoljuk, sokat tennének ezzel. Németh Sándor léé „Elveszett ii vom áh a ti k Számottevő szántóterület »tűnt el« a kaposvári járásban. Kevesebb jött össze tavaly ősszel a termelőszövetkezetek előterveiből, mint amennyiről a Központi Statisztikai Hivatal számot ad. Ez a mennyiség hiányzott a közös szántóból. Hova tűnt ez a szántóföld, és hogyan találták meg? Erről tájékoztatott bennünket Csek József járási tanácselnök, Lestár Ferenc csoportvezető és Zahoránszky József főelőadó. Hol a hiba ? A kaposvári járásban a múlt év őszén készített előtervek szerint 2383 hold eltérés mutatkozott a termelőszövetkezeti és a statisztikai adatok között. A statisztikusok sejtették, hogy itt valami sántít a dologban, nem tűnhet el csak úgy Ilyenkor megindul a lavina. Panaszos levelek, vádoló, becsmérlő beadványok özöne zúdul az OTP megyei fiókjára. Egy pécsi panaszos ezt írta: »Maguk csak annak adnak telket, aki pénzt is ad. Csú- szót. Vagy nem tetszik az arcom?« Rosszindulatú föltételezés. Az OTP vezetői a nincsből nem tudnak adni. Számoltak előre a rosszindulattal: külön bizottság foglalkozik a telekelosztással. Van részletvásárlási lehetőség, de ha sok a jelentkező — és az mindig sok —, kikötik a készpénzfizetést. És csodák csodája, mindig mindenki tud készpénzzel fizetni. Mert nem a pénz a fontos, hanem a telek. Ezért folyik a harc. Egy-egy elosztást megelőzően ajánlólevelek, kérésele tucatjai érkeznek a fiók vezetőjéhez. A beajánlottak száma is legalább tízszerese annak, amennyi telek van. Mit lehet ilyenkor tenni? Egy hivatalos lista akadt a kezünkbe. Zamárdiban a tanács hatvanöt telket ígért'a járási fióknak, s hogy érdekesebb legyen az ügy, a bejelentéssel egyidejűleg beküldték a leendő tulajdonosok névsorát (!). Van, aki megelégszik egy telekkel. De akadnak, akik kettőt kémek, sőt volt egy, aki hetet i<?énve1t. Hét telket! Tanácsi protekcióval! Nem jártunk utána, hogyan történhetett ez meg. Mindenesetre föltételezzük: nehéz helyzet elé állították a minisztériumok illetékesei a két tanácsi vezetőt. Annyit még érdemes megjegyezni a nyilvánosság előtt: kár volt a papírért és a fáradozásért. Mint a csiga Mi minden előzi meg a telek vásárlást? Már említettük, hogy állami terület a parti lávban úgyszólván alig akad Vessünk egy pillantást a ve rejtékből született épületekre. A szakember szemével nézve elszomorító látvány. Kivén- hedt cirkuszos kocsik, autó buszroncsok, manzárdcsodák, illemhelynek is gyatra villák, és víkendházak éktelenkednek a műút két oldalán. A BIB tavaly fölmérést készített. A somogyi parton — vizsgált szakaszon — mindössze két magántulajdonban levő hétvégi nyaraló üti meg a követelmények szintjét. Hogyan lehet ez? A legnagyobb problémát az erőszakos honfoglalók okozzák. Építési engedély és tervrajz nélkül felhúznak egy kusznit. A másik: a tervrajz jó, megvan az engedély is az épület elkészítésére, csakhogy a tulajdonos egészen mást épít. Nyári konyhát, faházszerű »nyaralót«. És mindezt azon az alapon, hogy ha lesz pénze, majd folytatja az építkezést, addig meg így is jó. És végül a harmadik ok Az épületek zömét a legrosz- szabb képesítésű tervezők tervezik. Mindig úgy, ahogy a megrendelő kívánja. Sok kérés után végre eljutottunk odáig, hogy a járási tanácsok építési csoportjai kezdik betölteni szerepüket. Sajnos, elég későn. De még mindig föl kell vetni: mérnököt, egyre több mérnököt a Balaton-partra! A fonyódi építési csoport csak Fonyódon száz tulajdonost szólított fel arra, hogy bontsák le engedély nélkül épített »villájukat«. Mindezt meg lehetett volna és a jövőben meg kell előzni. Érdemes lenne gondolkodni azon a javaslaton, hogy már most tervet kellene készíteni a második, majd a harmadik 7IZ KOCSI SEGÍTENE A VÁGÓHÍDNÁL SZÁLLTAM FEL az 1-es buszra délután egy óra körül. Épp hogy fölfért az a tíz-tizenöt utas. Gyár utcai megálló. Ismét tíz-tizenöt felszálló. Hősök temploma: voltak vagy húszán. Kórház: legalább tizenöten. És mégis fölfért mindenki. Kapaszkodni nem is kellett, az kizárt dolog lett volna, hogy valaki elessen, ha egy kicsit hevesebben fékez a vezető. A vágóhíd «»wwvwwwwwwvwvwwwww hoz. Nehéz mű- uitáni felszállók velet, és valaki javarészt a hát- Helyzetkép j szórakozott lesó peronon szó- ^ L Mruwviíri hetett, mert a rángtak. A jegy ......., Jegy már nem ó rá't láncban -UUSZKOZlCJiCQCSrol jö'fct vissza ebbe próbáltuk eljut-; < a sarokba elvitatni a kalauz- künkhöz sem. Persze az is lehet, hogy egy felszállóhullám sodorta el pénzestül, jegyestül a jegyváltó lánc egy részét. — Legyünk egy kis türelemmel! A Békénél sokan le- szállnak... — biztatja erőtlenül a kalauz a préselődő utaso- sokat. — Azt elhiszem, hogy leszállnak, de még többen fel- szállnak — tudósit egy fiatalasszony. — Sokan megyünk ám most műszakra a textilbe... — Erről én nem tehetek. Mindenkit fölveszek ne maradjon le senki. Többet én nem tehetek — válaszol a kalauz. Más városokban — Pesten, Pécsen, Dunaújvárosban — szemrebbenés nélkül hajt el a busz vezetője a megálló előtt, ha nincs leszálló. Teheti, hiszen öt, tíz vagy legkésőbb húsz perc múlva jön a következő. Kaposváron viszont a legjobb esetben is csak egy óra múlva jelenik meg a kanyarban a világoskék jármű. így aztán itt az autóbuszok befogadó- képessége vált határtalanná... És az emberek türelme. — Élhetetlen egy város ez, nem elég, hogy drága a busz, még utazni sem lehet normálisan — szidta a hatos buszt egy idősebb asszony. Kendője már egészen lecsúszott, de meg sem próbálta följebb kötni, mert kezét nem tudta kiszabadítani a tömegből. Reggel a fél nyolcas busszal sokan jönnek be a városba Kaposfüred felöl. Az állandó utasok közé tartozik három kisgyermekes szülő is. A busz közönsége névről, foglalkozásról ismeri egymást. Ha valaki először utazik ezen a vonalon, rögtön megkérdik, hol dolgozik, mert még nem látták. Sok a gyerek is, a Petőfi iskolába igyekeznek. Az idősebb asszony morgolódására ismét csak a kalauz válaszol: — Én igazán adnék a városnak annyi buszt, amennyi kellene, de én nem adhatok... Kaposvárról pedig elfeledkeznek. .. A Diófáig? Egy negyven... Tessék. — Sokan szidják a városi buszközlekedést? — Szidnak bennünket naponta százan, de nem szidnak ötezren... Körülbelül ez az arány — mondja a kalauz. Őrá a napi szidásmennyiségből körülbelül tíz jut. . TEHÁT NEM VALAMI ÖRVENDETES Kaposváron utazni. Mi ennek az oka, és van-e remény, hogy változtatnak ezen a helyzeten? — Tíz kocsink van mindössze. Ez az oka — mondja Nagy Lajos, a 13. sz. AKÖV személyforgalmi osztályvezetője. — Még legalább tíz kocsi kellene, hogy elfogadható legyen a buszközlekedés Kaposváron. Az Autóközlekedési Vállalat a menetrend összeállításakor a következő szempontokat veszi figyelembe: a vállalatok felé műszakra és műszakról visszafelé kell indítani járatot, a vasútállomásra pedig a vonatokhoz. Gondolnak a piaci járatokra is, s a mozikra és a színházi előadásokra is. S már ki is merült a teljes kapacitás. — Javulás? Nem mondhatok semmit. Semmi jót. Az idén is kapunk helyi járatú típusú kocsikat, de azokkal a Balatonra megyünk ki. Szeptembertől ide hozzuk őket, de szaporításról szó sem lehet, mert a régi kocsikat cseréljük le velük. — Bocsánat — csak egy percre, Nagy elvtárs — jön be az irodába két ember. — Azt szeretnénk, ha március 22-én, vasárnap is hétköznapi menetrenddel jönne a somogyszili járat. A kulturális szemle körzeti bemutatója lesz, és sokan jönnek Magyaratádról, Igáiból, Gölléből, Büssüből, Topo- nárról... — Lehet, csak azt kérem, hogy hirdessék ki minden községben. Ha kihirdették, ismét szóljanak egy-két nappal előbb. Rendben lesz... — válaszol Nagy Lajos, és felírja, hogy március 22: somogyszili járat. Aztán folytatja: — Kaposvárral az a baj, hegy nem ipari város. Ezért kevés a busz. Ez az oka a zsúfoltságnak és minden panasznak. Nekünk is kevesebb volna a problémánk, ha kapnánk még tíz kocsit.... & N. máról holnapra ennyi szántóföld. A Statisztikai Hivatal értesítette az ÁFTH megyei felügyelőségét, hogy felül kell vizsgálni a szövetkezetek szántóterületét. A járási tanács mezőgazda- sági osztályán is összeültek az emberek. A járás községei közül tizennégyben a földrendezők helyszíni vizsgálódással kutatták az elveszett földeket. Ezeken a helyeken kellett leginkább keresni a szóban forgó területet, hiszen több más községben a tsz-ek jegyzőkönyvben elismerték, hogy megvan a valóságban is a papíron kimutatott szántóterület. S itt a szövetkezet előterve és a statisztikai adatok között nem is mutatkozott eltérés. A gondot az okozta, hogy rövid idő alatt kellett fényt deríteni az eltüntetett szántóra. Tudták, hogy megvan valahol ez a terület, csupán azt kellett megállapítaniuk, hogy hol. Biztonsági tartalék? Nem volt könnyű végére járni a dolognak. A földrendezők a tsz-irodán kezdték a munkát. A földkönyvek alapján elszámoltatták a termelőszövetkezeti vezetőket a gazdaság területéről. Eközben kiderült, hogy ezeket a nyilvántartásokat nagyon ritkán veszik kézbe a szövetkezeti vezetők, és így arról sem tudtak, hogy az előterv adatai nem egyeznek a földkönyv számaival. Az utóbbi időben például gyümölcsöst telepített valamelyik tsz, de még mindig szántó- területként van nyilvántartva, mert nem kérték a művelési ágváltozás átvezetését, és így a Statisztikai Hivatal is csak a szántóterületről tudott. Ebben követtek el mulasztást az ecse- nyiek is; náluk ötven holdról most derült ki, hogv m<* nem szántó, hanem gyümölcsös. A másik, meglehetősen gyakori hiba, hogy a szövetkezetek valójában több háztájit adnak ki — a közös szántó rovására —, mint amennyit kimutatásaikon közölnek. Mi következik ebből? Az, hogy gyakorlatilag csökken a közös szántó — papíron ezt elhallgatják —, és az előterv készítésekor csak a ténylegesen meglevő közös szántót veszik figyelembe. így volt ez Felső- mocsoládon is: a Statisztikai Hivatalnak 315 hold háztáji földet jelentettek, valójában ennél 58 holddal többet használtak a faluban ezen a címen. Gyakori az is, hogy a szövetkezetek a szomszéd község határában levő földjüket nem szerepeltetik nyilvántartásukban. A földrendezéskor maradtak nagyüzemi művelésre alkalmatlan területek: zárt kertek, belsőségek. Ezeket ugyan nem táblásították, de a közös szántóterülethez tartoznak. Előfordul, hogy »tartalékolják« őket. Vagyis ezeknek a földeknek a hozamát hozzáadják a nagy táblán elért terméshez, és így — papíron — emelik a holdanként! átlagot. Helytelen dolog ez, s nem egyéb önámításnál, illetve csalásnál. Az idén már egyeznek az adatok A kaposvári járásban végül is előkerült a. 2383 hold föld: 1891 holdat az előbb említett rejtekhelyről szedtek össze, 402 holdon pedig már gyümölcsös van a szántóföld helyén. Az idén tehát már akkora szántó- területről ad számot a statisztika a kaposvári járásban, mint amennyit valójában használnak a termelőszövetkezetek. Hogyan előzhették volna meg ezt a keresgélést? Hogyan lehetne tartósan tiszta képet kapni arról, hogy egy-egy közös gazdaság mekkora területen, milyen művelési ágban gazdálkodik? A földkönyvekbe minden művelési ág változást idejében kellett volna bejegyeztetni. Májusig néhány tsz-ben az ÁFTH felügyelősége átvezeti a főkönyvekbe az eddigi változásokat, de a továbbiakban a tsz-ek mindig jelentsék be, ha bizonyos területen a korábbitól eltérő művelésre térnek át. A földvédelmi törvény végrehajtási utasítása szerint minden parlagterületet föl kell szántani és az adottságoknak legmegfelelőbben hasznosítani. Ezt a helyszínen vizsgálják meg, és így könnyen megállapíthatják, hogy melyik tsz hol és mennyi szántóterületet használ. Hasznos ennek a feladatnak a mielőbbi megoldása. Szükséges a termőföld védelme és pontos számbavétele nemcsak a kaposvári járásban, hanem a megye többi vidékén is. Hernesz Ferenc A PLAKÁTRAGASZTÓ — Mi a különbség Gölle és Kaposvár között? — A plakát. — Meg tudta fejteni, hogy mit ábrázol a Pacsirta plakátja? És mennyi idő alatt? — Megtudtam fejteni. Már egész nap ragasztottam, mire rájöttem, hogy az egy nő kalappal. — Véleménye szerint mi van a nő fején? — Valamilyen madárszámy, meg azt hiszem, virágok. . . Mintha egy rendetlen madárfészek volna. — Mi a fontosabb, a csiriz vagy a plakát? — Mind a kettő egyformán. Plakát nélkül nem kell a csiriz, csiriz nélkül meg hiába van a plakát... — Mit gondol, ki találta fel a plakátot? — Ez egy olyan régi dolog... Ha azt mondom, hogy Napóleon, akkor biztosan tévedek, mert lehet, hogy már Noé idejében is volt... De ez csak tréfa... Valami betemetett várost. .. Pompejit mondják az első plakátokhoz... — Gyűjti a plakátokat? — Nem gyűjtők én semmit. Meg mire is használnám azt a sok régi plakátot?. .. — Hova lehet plakátot ragasztani? — Vannak megjelölt helyek, olyan deszkatáblák, hát oda, de lehet házfalakra meg kerítésekre is. .. A sima deszkára jobban szeretek ragasztani, mert a fal, az sok enyvet bevesz, meg göbörcös. — Hova nem lehet ragasztani? — A műemlékek falára, a templomokra, a kirakatüvegekre. — Mi volt életének legderűsebb epizódja? — Én még a legjobb viccen se tudok nevetni., Én mindent olyan egyszerűen veszek. Nem értem, hogy sokan egy kis viccen elnevetnek órákig. Semmi különleges^ mulatságos dolog nem történt velem nagy örömöm sem volt... Nem mondom, minden tíz évben egyszer ha beszeszelek, talán akkor vagyok vidámabb kicsit. — Mire mérges a legjabban? — A lottóra meg a totóra... Mert nem nyerek soha. Egyszer volt egy tizenegyesem. Előtte való héten nyolcezer forintot kapott a tizenegyes. Az én szelvényem is meg akarták venni vasárnap este kétezer forintért, de nem adtam. Erre húsz forintot fizettek érte, mert annyi sok volt a tizenegyes találat... Nincs szerencsém. — Hogyar büntetné meg * plakáttépkedőket? — Odaállítanám őket plakátokat ragasztani, én meg letépném neki. Hadd lássák, milyen az, ha az ember munkája pocsékba megy. — Milyen hatással vannak magára a plakátok? — Én ezekkel dolgozom, megnézem mindegyiket, el is olvasom, de nem szoktam szót fogadni nekik. . Én nem iszom gyümölcslevet, ha azt hirdetik, de tokaji furmintot se, Jó nekem a noha is. — Hány kilométert gyalogol naponta, s hány plakátot ragaszt? — Ha kevés a plakát, akkor többet gyalogolok, ha meg sok, akkor kevesebbet. •. De a búsz kilométer mindennap megvan... — Száz év múlva lesznek-e plakátok? — A! A plakátragasztás meg fog szűnni. Hangos beszélők lesznek meg vetített plakátok, hatalmas villanyújságok. Fényesek meg színesek.. • • * * Nagy Ferenc a Magyar Hirdető plakátragasztóia. Nemrég végzi ezt a munkát, tavaly még a Latinka Tsz tagja volt. Nehéz-volt már neki ott a munka reggel négytől este nyolc’g. Itt most jól érzi magát. Alacsony, sovány, koromfekete hajú ember. Arcán a ráncok nagyon mélyek, és olyan feketék, mintha valaki tréfából rajzolta volna oda. S. Nagy Gabriella
