Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-21 / 68. szám
az MSZMP mégvéi Bizottsága es a megyei tanács lapja ÍRÓ A KISDIÁKOKNÁL Az ifjúsági művek száma nem elégíti ki a leghálásabb olvasótábor igényeit. Ezek a körülmények alapoztak meg egy kezdeményezést a diákság körében: találkozzék az író a tanulóifjúsággal. Így jutott el az egyik legolvasottabb ifjúsági szerző, Hegedűs Géza Nagyatádra, általános iskolások közé. Jó háromszáz 10—14 éves kisdiák zsúfolódott össze — még Lábodról is jöttek — a nevezetes találkozó alkalmával szerdán délután a művelődési házban. Megkapó a kép: ünneplősen, arcukon az izgatottság rózsái; »első hosszú nadrágos« fiúk és elfogódott hangú kislányok köszöntik az írót, aki — egy nyúlánk, szőke, matrózgalléros rebegi a kitépett irkalap sorait —: »... sok szépet nyújtott nekünk, s olyan nagyszerű most szemtől szembe találkozni azzal, akinek írásaiba belemélyedve régi korok csodálatos világát, érdekes embereket ismertünk meg...« S peregnek a kérdések a történelmi művek, a »Mátyás király Debrecenben«, »Az erdön- túli veszedelem« s az ókori tárgyú trilógia szerzője elé: »Milyen forrásokból? Milyen élmények hatására?« Egy matrózblúzos: — Kevés adatunk van az ókorból... Hogyan gyűjtötte mégis össze; mennyi a valóság és a képzelet »A milétoszi hajósiban? — Hogyan született »Az írástudó«? — Hol látta »Az írnok és a fáraó« megalkotására ihlető szobrokat? ... Tényleg olyan szépek ezek? Ir-e tv-játékot?.... — Ennyi írás mellett jut-e ideje sportolni? ... S az író a műveiből ismerős színes, élvezetes, elbeszélő stílusban válaszol a kérdésekre. Mesél.,A kamaszleiket lebilincselő gondolatok jó talajra hullanak. — ...Hogy most mivel foglalkozom? Történelmi olvasókönyvet írtam a IV. osztályosoknak; folytatásos tv-játékcrt írok »Földön járó csillagok« címmel nagy írókról és költőkről; a nyáron fejezem be az »Európa közepén« című ciklusom hetedik regényét, és fordítom a Shakespeare halálára írott korabeli verseket... Tapsvihar és vastaps zárja a beszámolót. Sikerrel és egy tanulsággal végződött a találkozó: érdemes folytatni a kezdeményezést W. E. Gázolt, majd továbhrobogott a CH 88 i7-es rendszámú gépkocsi Mi az igazság a kaposvári cserbenhagyásos balesetről? Kaposváron városszerte nagy visszhangja van a március 17-én hajnalban történt közúti balesetnek. Tiszagáti József kaposvári lakos CH 88—17-es rendszámú Wartburg személygépkocsijával — melyben a tulajdonoson kívül még két férfi és két nő tartózkodott — elgázolták a Petőfi utcában kerékpárján haladó Köteles István kaposvári lakost, majd továbbrobogtak. Köteles nyílt ficamos bokatörést szenvedett. Segélykiáltásaira az utca egyik lakója figyelt föl, és értesítette a mentőket is. A gépkocsi Garázdaságért 17 havi börtön A börtönparancsnok elé egy erőteljes fiatalembert vezetnek. Az iratok között lapozgató férfi föltekint, majd megkérdezi: — Széchenyi Dezső Kaposvár, Kecel-hegyi lakos,' született 1943-ban? — Igen, én vagyok — válaszol tisztelettudóan a kérdezett. — A kormány kegyelmi rendelete értelmében nem kell letöltenie az egyévi sza- baságvesztést. De figyelmeztetem: ha nem változik meg, ha eddigi életmódját folytatja, s újra bíróság elé kerül, ezt az eljárást is lefolytatják maga ellen. S akkor az elmaradt büntetést is le kell töltenie. Azt tanácsolom, kerülje a kocsmáknak még a környékét IS...' — Megígérem, hogy rendes ember leszek — válaszolt boldogan a fiatalember, s felszabadultan lépett ki a börtön kapuján. Széchenyit fenegyereknek tartották a környéken. Valóban, akkor érezte jó magát, ha riadalmat okozhatott. Barátai élén nemegyszer kezdeményezett kocsmai botrányt, verekedést. 1Ő62 szeptemberében a rendőri büntetőbíró 500 forintra bírságolta, mert a Szomjas Vendéglőben botrányos verekedést okozott. A büntetés azonban nem használt. 1963 januárjában már a bíróság előtt állt. Garázdaság és súlyos testi sértés miatt a Kaposvári Járásbíróság egyévi börtönre, kétévi jogvesztésre ítélte. Ettől mentette meg az amnesztia. Kiszabadulása után egy ideig nem is volt baj Széchenyi Dezsővel. Munka után hazament, elkerülte a szórakozóhelyeket. A múlt év november 17-én azonban este társaival betért a Cserben levő Erdei Borozóba. Megivott négy-öt pohár bort, majd távozott. Ütját azonban nem hazafelé vette, hanem a vásártéri építkezés területére ment, s be akart hatolni a raktárba. A zajra előjövő Kása János éjjeliőr meg sem kérdezhette, mit akar, már ütlegelni kezdte. Hiába könyör- gött az i'dős ember, hogy ne bántsa, a földre lökte és megrugdalta s rákiáltott: — Ma meghalsz... Amikor az éjjeliőr segélykiáltásaira emberek közeledtek, Széchenyi elmenekült. Nem ment messze: az Építőipari Ktsz területére futott. Itt Blas- kOvics György portás, éjjeliőr állt útjába, de neki sem volt ideje kérdezősködni, Széchenyi arcul ütötte, s dulakodni kezdtek. Rendőrök vetettek véget a verekedésnek, s a garázda fiatalembert előállították. * » • Széchenyi Dezsőt egyévi és öthónapi börtönre, ötévi jogvesztésre ítélte a bíróság. Ráadásul nemcsak ezt. a büntetést kell letöltenie: újból megindítják ellene az amnesztia során megszüntetett bírósági eljárást is. Sz. L. csak ezután érkezett vissza a baleset színhelyére. Amikor közölték utasaival, hogy a mentők már útban vannak, újra elrobogtak. Az ügyben még tart a rendőrségi vizsgálat. Kétségtelen azonban, hogy ez a cselekmény a KRESZ 40. szakaszának 1. bekezdésébe ütközik. Ez a szakasz ugyanis félreérthetetlenül kimondja: »Aki — akár véletlenül is — közúti balesetet okozott, köteles azonnal megállni, és a baleset folytán veszélybe jutott vagy megsérült személynek segítséget nyújtani.« A gépkocsi vezetője mindezt elmn lasztotta. Köteles István állapota a kórház baleseti osztályától kapott tájékoztatás szerint súlyos: sebe meglehetősen fertőzött; gyógyulása igen hosszú időt vesz igénybe. Egyébként minden alapot nél külöznek azok a híresztelések, hogy amputációra került sor. fifoz a Mikii! — Mi a neved? — Semmi. — Hogyhogy? — Nem mondom meg. — Nem tudod? — De. Csak nem mondom meg. — Hol laksz? — Sehol... Én megyek... — Miért sietsz? — Ezt el kell még adni... Tíz csokor. — Megveszem én. Maradj. — Mindet megveszi? — Mindet én! — Akkor fizesse ki és rendben. — Tessék ... Mennyit keresel naponta? — Ha sok hóvirág van, hetven-nyole- van forintot. Ma csak negyvenet... — Hány éves vagy? — Nem tudom. — A pénzt meg ismered? — Az más. Az pénz. — Hányán vagytok testvérek? — Sokan ... Azt hiszem, tízen. De lehet, hogy több ... — Szüleid? — Apám ver. Anyám is néha ... — Ök dolgoznak valahol? — Nem tudom. Apa biztosan, mert inni szokott... — Sokat? — Sokat. És olyankor ver. — Testvéreid közül árul még valamelyik hóvirágot? — Néha a Jóska. De inkább szednek. — Ebből a pénzből nem veszel magadnak semmit? — Nem lehet Egyszer megpróbáltam, de megvert apám. Nagyon ... — Iskolába jársz? — Voltam egy- párszor... — A nevedet le tudod írni? — Nem én. — Hol laktok? — Á, nem érdekes. — Ha veszek neked cukrot, megmondod a neved? — Meg, persze. Csak előbb kérem a cukrot. — Tessék. — Hát... Klári.:. Klári vagyok ... Kösz a cukit! Szia.,.! S. N. G. Szakértők véleménye hangzott el a szolnoki vasúti szerencsétlenség tárgyalásán A Szolnok megyei Bíróság csütörtökön befejezte a múlt év december 24-i szolnoki vasúti szerencsétlenség tárgyalására megidézett tanúk kihallgatását. Németh Mihály, a szolnoki vasútállomás főnöke elmondotta, hogy amióta Szolnok és Abony között automatikus térközjelző működik, semmiféle eltérést vagy téves jelzést nem tapasztaltak. Papp Mihály MÁV-elő- munkás arról tájékoztatta a bíróságot, hogy a szerencsétlenség .bekövetkezése utáni két héten át rendszeresen figyelték az automatikus jelző- berendezések működését, hibát azonban nem észleltek. Csütörtökön délelőtt a tárgyalásra meghívott nyolc szakértőnek tette föl a kérdéseket a bíróság. A szakértők a kérdések alapján beszámoltak arról, hogy milyen műszaki körülmények biztosítják a vonatok zavartalan közlekedését; műszaki meghibásodás okozhatta-e a múlt évi tragikus szerencsétlenséget. Elmondták véleményüket a jelzőrendszerek működéséről, az erre vonatkozó vasúti rendszabályokról, a szerelvények összeállításával kapcsolatos szolgálati utasításokról, a forgalmi előírásokról. (MTI) «• Üresjárat A Somogy megyei Faipari Vállalat még a múlt év derekán kiválasztotta két új bútortípus terveit Budapesten; novemberre elkészítették a prototípusokat, a Bútorértékesítö Vállalat pedig az egyiket javasolta is gyártásra. Ekkor kezdődött a huzavona. januárban Budapestre küldött mintapéldányt öt hétig vizsgálta a KERMI, hat hétig meg a Könnyűipari Minisztérium árosztályán tanakodtak, hogy mibe kerüljön a tizenhárom darabos »Balaton« garnitúra. A Faipari Vállalat pedig csak vár türelmesen, hogy mikor hagyják jóvá a garnitúra árát, mikor láthatnak munkához. Bizonyosak vagyunk benne, hogy elkerülhető lett volna az időhúzás. Jk bútor ugyanis szerepelt a Budapesti Nemzet- fc»zi Vásáron, vagyis már volt belőle egy példány. Mennyivel egyszerűbb lett volna ntár akkor jóváhagyni az árát! így a gyártó vállalatnak külön kell szaladgálnia a gyártástervezőkhöz, a Bútorértékesítö Vállalathoz, a KERMI-hez és a minisztérium árosztályához. Fölösleges időpocsékolás, fölösleges pénzkidobás. A bútor készítésében érdekelt szervek Budapesten székelnek, vajon nem tudnák úgy összehangolni munkájukat, hogy á Faipari Vállalatnak csak a gyártás legyen a feladata? Lassan egy éve lesz, hogy a Faipari Vállalat új lakószobaberendezés gyártását tervezte el. Ha árát a közeli napokban jóváhagyják is, még mindig csak a nullszériát kezdhetik készíteni. Kinek jó ez az időhúzás, a tavaly nyár óta tartó »üresjárat«? P. Gy. A MAXIMKÁTÓL A LYDIÁIG A mester megnyerő mosolyé, kedves ember. Munka közben találom. Persze beszélni vele nem olyan egyszerű. Jönnek, sorra jönnek a szépülni akarók. — Lacikám, háromkor jöhetek mosatni? A másik: — Laci, kedves, csak holnap délután érek rá. Tud fogadni? A harmadik, egy csinos, szőke hölgy, Dombóvárról jött: — Este színházba mennék, elkészülünk? Laci, azaz Horváth László udvariasan válaszol, és közben bravúrosan szépíti az éppen soron levőt, aki tegnap ugyanígy bekopogott és jelentkezett. Itt ez így szokás. Amikor végre elcsendesül a műhely, faggatni kezdem a szépítés mesterét. Tudom róla, hogy ő a legnépszerűbb női fodrász Kaposváron. Azt mondja, vérében van a szakma szeretete, édesapjától örökölte. Pöttömnyi emberke volt, amikor megbarátkozott az ollóval és a borotvával. Ennek maholnap harminc esztendeje lesz. — És a népszerűség? — Erre nehéz válaszolni. Igyekszem mindig jól dolgozni. Figyelemmel kísérem a külföldi haj divatot, mert ezen a pályán is mindig haladni kell. Sok férfi nem is gondolja, hogy az asszonyok, lányok milyen gazdag divatkreációból választhatnak. És azt sem, hogy milyen gyorsan változik a hajdivat... — Hányféle hajszínt ismer? — Jelenleg huszonhatból áll a választék. — Mi a szép ebben a szakmában? Mi az, ami valóban a mestertől függ? — A vágás. A mesternek mindig az a feladata, hogy a frizurával helyrehozza az arc és a fej rendellenességeit. A maximka frizuráról beszél, amit már el is felejtettek, az olaszkáról, amit ma már csupán az idősebb korosztály kér. — A legújabb? — Lydia. — És a szín? — A vörös és a mahagóni. — Mi volt a legkedvesebb élménye a pályán? — Egy évtizeden át állandó vendégem volt a megboldogult Kunffy művész úr. Minden hónapban jött szakáll- nyírásra. Egyszer látom ám, hogy majd minden újságban benne van Kisfaludy Stróbl Zsigmond Kunffy művész úrról készített szobrának a képe. Szombat volt, amikor újra jött a művész úr. Mondom neki, hogy láttam a szoborról készített képet. így zsörtölődött: »Hallja-e, Laci, elküldöm én magához ezt a Zsigát, hogy kérjen bocsánatot. Amit a szakállammal művelt azon a szobron, az még magát is sérti...« Elnézést kér, búcsúzik. Odahaza várja a második műszak. Készül a dél-dunántúli fodrászversenyre. Valami újat, nagyon szépet akar alkotni. Németh Sándor imsotzoK Két festő beszélget a párizsi utcán. Az egyik kövér, jól öltözött, a másik sovány, elhanyagolt külsejű. A befutott művész atyáskodva érdeklődik barátja hogyléte felől. — Hagyd el, pajtás — kesereg a kérdezett —, szörnyen rosszul vagyok. Már csak absztrahálni jár belém a lélek. . * * * Meglepett, milyen bátor emberek lakják Svédországot. Gustav harson malmöi kereskedő a századik évét tapossa, s még nem járt külföldön. Most azonban közel-keleti útra indul, születésnapján teveháton nyargal majd végig a Nílus partján. Eddig értem is, nem ezért tartom bátor férfinak Larsont. De a következő programja meghökkentett. Egy közel-keleti lokálban szeretné tölteni születésnapját. Ejnye, ejúye, harson, te azt akarod bebizonyítani, hogy öregember nem vénember. De miért kell olyan messzire utazni?! * * * Nem értek egyet dr. Shi- getaka Ljimával, a tokiói obszervatórium időmérő osztályának vezetőjével. A tiszteletreméltó japán kutató megállapította, hogy gyorsabban forgott a Föld a rendesnél 1963 első két és fél hónapjában. Shigetaka doktor a tavalyi hideg időjárással magyarázza a gyorsulást, pedig lehet, hogy a furfangos golyóbis 1962 végén meg lassabban pörgött a tengelye körül, s eltanulva a honi vállalatok módszerét, a következő év eleji hajrával igyekezett behozni az elsinkófált másodperceket. * * * Elképzelem, mit szentségeit Allan Smith amerikai százados, amikor kiugrott a zuhanó vadászgépből. A fránya gépmadár csak azt várta, hogy elhagyja a fedélzetet, egyből beállt a vízszintes irányba, s vezető nélkül száguldott tova. Még mondja valaki, hogy egy sugárhajtású gép nem bok- rosodhat meg! * * * Robert Lassare francia műszerész altatógépet talált fel ideges álmatlanság ellen. A derék frank mester készülékét szerintem igen kevesen vásárolják meg. Kár volt világgá kürtölnie, hogy az altatógép hordozható tv-hez hasonlít. Ki vesz ezután ilyen készüléket, amikor televízió odahaza is akad, s attól éppúgy elaludhat az ideges álmatlanságban szenvedő?- lg Modern lakóház Az első emeleten lakom, S ha kisfiam tipeg-topog, A hatodikról leszólnak, hogy Ki az, aki megint kopog? A piktor és a modell Csendéletet festett hévvel, Csirkesültet meg főtt halat, A modellt közben megette, S a vásznon is csak csont maradt. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztősége Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünU meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6. t
