Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-21 / 68. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1964. március 21. Kádár János elvtárs beszéde a Hazafias Népi ront III. kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról.) fensége, népünk építőmunká­jának nyugalma, biztonsága felett. Mégis hangsúlyoznom kell, hogy rendszerünk legerősebb támasza a megvalósult, torzításoktól mentes, he­lyes, valódi kommunista politika, amelyet népünk saját politikájaként ismer és támogat. A nép egyetértése és támoga­tása a mi rendszerünk legfőbb és legbiztosabb támasza. (Nagy taps.) Immár közel nyolc esztende­je töretlen vonalú és követke­zetes politikát folytatunk. Pár­tunk felelősséggel vette figye­lembe a múlt tapasztalatait, a jobb- és baloldali torzítások tanulságait. Számolt adottsá­gainkkal. Munkájában a mar­xista gondolkodás elveit kö­veti, és hasznosítja a nemzet­közi munkásmozgalom, első­sorban az úttörő, a Szovjet­unió Kommunista Pártja tör­ténelmi tapasztalatait. A Hazafias Népfront kong­resszusán e nagy nemzeti tö­mörülés jövendő útjára te­kintve a legfőbb, amit én a kongresszusnak Központi Bi­zottságunk megbízatása alap­ján és nevében mondhatok, az, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak, társa­dalmunk vezető erejének politikája ezután sem vál­tozik. (Taps.) Nem változik természetsze­rűen népfrontpolitikánk sem. Az osztályszövetség, mely a munkásosztály vezetésével *a szocializmus építésében létre­jött — a munkásosztály, a pa­rasztság, az értelmiség szoros együttműködése — folytató­dik. A társadalom tényleges szükségleteinek kielégítésében a városi kispolgárság is meg­találja a maga hasznos tevé­kenységének területét és ezzel saját becsületes munkája ré­vén boldogulását is. Mai szövetségi politikánkra mindaddig szükség lesz, amed­dig fennmaradnak az egyes dolgozó osztályok határai. Nem lehet jobbra húzni az or­szág szekerét. Hiú ábrándok­ban ringatják magukat azok, akik azt hiszik, hogy szocia­lista demokráciánk kiteljese­dése liberalizálódás, és re­ményt nyújt kapitalista ele­mek visszacsempészésére rend­szerünkben. Szocialista demok­ráciánkat mi tovább fejleszt­jük, de a termelési eszközök köztulajdona megmarad, és to­vább szilárdul; az embernek ember által való kizsákmányo­lása soha vissza nem tér. Magyarországon szocia­lizmus lesz, s népünk és társadalmunk a kommu­nista társadalom felé fejlődik. (Nagy taps.) Mindenkinek meg kell érte­nie azt is, hogy hazánkban a személyi kultuszt is végképp eltemettük. Magyarország nem talaj és a jövőben sem lesz az a baloldali kalandorok számá­ra. Pártunk sem jobbra, sem balra nem változtat politiká­ján, amelyet súlyos tapaszta­latok árán érlelt ki népünkkel együtt. Ezt a politikát egész pártunk egységesen vallja, s munkásosztályunk, népünk, a milliók meggyőződéssel köve­tik. A jobboldal, amikor táma­dott, úgynevezett demokratikus szocializmust, demokráciát és több szabadságot követelt. De nem mondta meg kinek. Mi azonban emlékszünk a törté­nelemre: az ellenforradalom már Oroszországban, a polgár- háború időszakában megkísé­relte a fiatal szovjet állam el­len mozgósítani a politikailag tisztán nem látó embereket az­zal a jelszóval, hogy szovjet hatalmat, de kommunisták nélkül! 1919-ben is azzal uszí­tották a társadalmi kérdések­kel teljesen tisztában nem levő embereket a Tanácsköztársa­ság ellen, hogy demokratikus szocializmust követeltek. Mint látható, az 1956-os revizionis­ta, ellenforradalmi propagan­distáit és imperialista sugalma­zóik nem találtak ki semmi újat. A baloldal is adott nekünk leckét. Ez is eltartott néhány évig, volt alkalmunk tanulni belőle. Érdekes egyébként, hogy a baloldali elhajlók is a marxista elméleten pontosan el nem igazodó és a társadal­mi kérdésekben pontosan tisz­tán nem látó emberekre apel­láltak. Közismert, hogy van­nak emberek, akik szerint a diktatúra annyi, mint odacsap­ni. A diktatúra azonban nem­eseik annyiból áll, hogy csap­junk oda. Mert az igazság az, hogy amikor ezeket a primitív jelszavakat hirdették, még oda sem tudtak csapni, ahová kellett volna, sőt, az ellenkező oldalra csaptak ezzel a »csap­junk oda« jelszóval. (Nagy taps.) Lenin, a mi nagy tanítónk nagyon pontosan és világosan meghatározta a proletárdikta­túra lényegét. A proletárdik­tatúra rendeltetése az, hogy erő és hatalom legyen -min­denféle kapitalista restaurá- ciós kísérlettel szemben. To­vábbá legyen szervezője a szocialista társadalom építé­sének. Aki primitíven fogja fel a diktatúra kérdését, az persze el lehet keseredve manapság, mert a börtönökben nem sok ember ül most nálunk politi­kai okok miatt. Akad néhány tucat ilyen keserű ember. Most hely is van (derültség, nagy taps), s ha már vég­képp nem akar valaki oko­sodni, lehet ilyenfajta orvos­ságot is találni. Mi azt gondoljuk, hogy né­pi demokratikus államhatal­munknak, mely a proletárdikta­túra funkcióját tölti be, fel­adata, hogy erővel, és ha kell, elnyomással védje a nép szo­cialista vívmányait mindenfé­le kapitalista restaurációs kí­sérlettel szemben, akár belül­ről, akár kívülről indul az ki. De működésében mindinkább ’előtérbe ke­rül és döntővé válik a szocialista építőmunka szervezése. Ez a mi rendszerünk, állam- hatalmunk döntő feladata, és ezt meggyőződésünk szerint jól betölti. Akinek pedig ke­vés a tudománya ahhoz, hogy vállalja a meggyőzés kissé fáradságosabb és hosszadal­masabb módszerét, és csak a »kizárni-bezámi« receptből áll egész vezetési tudománya, az a mi közéletünkben ma már nem boldogulhat, és a jövőben még kevésbé szere­pelhet. Az ilyen ellen harcol­ni fogunk. Gondolni kell ar­ra is, hogy mi idézte elő azt a súlyos helyzetet, ami 1956- ban volt. Mivel kezdődött az a bomlási folyamat, amely azután kedvező talajt terem­tett mindenféle revizionista és ellenforradalmi uszítás szá­mára. A gyanakvással. Meg kell értenie minden értelmes embernek, hogy egy nép nem lehet gyanús. Abból kell ki­indulnunk, hogy a nép a mi népünk, mi pedig a népért vagyunk, és ha a nép felelős helyre állított minket, azért tette, hogy a javára dolgoz­zunk. Hogyan lehet a nép ellenére a nép javára dolgoz­ni? (Nagy taps.) Politikánk lényeges elvi alapjai tehát nem változnak, és nem fognak változni a módszerek sem. Politikánk ereje növekszik, s ereje min­denekelőtt és elsősorban a szocialista eszmé erejében van. Hiszünk eszménkben, hi­szünk abban, hogy az embe­rek fejlődnek, és nézeteik változnak, de szocialistává változnak, és nem visszafelé. Vannak és még lehetnek sú­lyos idők, nehéz helyzetek. Népünket olyan szellemben szeretnénk nevelni, hogy ha kell, kész legyen meghalni is a nép új világáért és jöven­dőjéért. De nem azzal a frá­zissal dolgozunk, hogy halj meg. Mi az életre gondolunk, és azt mondjuk, hogy élj és dolgozz a szocializmu­sért. (Taps.) A mi szemünkben nem bűn, ha az emberek a szocialista társadalom építése közben is keresik anyagi boldogulásu­kat. Véleményünk szerint a szocializmus építésének . igazi lendítőereje akkor jelentke­zik, ha az eszme és az érde­keltség egy irányban hat. Lenin mondotta annak ide­jén, hogy a szocialista társa­dalmat nem lehet elképzelt emberekkel felépíteni. A szo­cialista társadalmat csak olyan emberekkel lehet fel­építeni, akik vannak, akik él­nek. Hogy a legvilágosabb példát mondjam: parasztsá­gunk a szocialista útra lé­pett. Belépett a termelőszö­vetkezetekbe, és ezzel megte­remtette ,a szocialista mező- gazdaság alapját, de látni akarja munkájának eredmé­nyét. Bűn ez? Nem bűn. Nem minden parasztember marxista, és ha a munkaegy­ség 16 forint, akkor a nem marxista parasztember annak megfelelő híve a szocialista mezőgazdaságnak, ha pedig 42 forint, akkor olyan híve á szocialista mezőgazdaságnak. (Nagy taps.) Nem szűnünk meg propa­gandamunkát végezni, az isko­lákban és az egyetemeken, marxista képzést adni tanfo­lyamokon, mindennapos agi- tációt végezni. De nagyon fon­tos, hogy az eszme fokozódó erejét segítse az ugyanazon irányban ható anyagi érdekelt­ség. Mi a szocializmus építé­sének lenini elveként tisztel­jük és alkalmazzuk az eszme és az érdekeltség egybeesését. A jobb életért, harcolunk, és velünk jönnek azok az embe­rek, akik jobb életet akarnak teremteni maguknak. Mi, kom­munistáit, ha kell, tényleg meghalunk pártunkért, de tud­juk, hogy népünknek nem azért kell a szocialista társa­dalom, mert élt egyszer égy Mara: Károly nevű ember, aki leírta azt, hogy a kapitalista társadalmat szocialista társa­dalom fogja felváltani, és mert egy rovatban ki kell pipálni, hogy ez végre van hajtva. (De­rültség.) Azért kell, mert a marxizmus tudományos világ­nézet, amely már az életben megvalósult, igazsága bebizo­nyosodott; azért kell szocialis­ta társadalom, azért kell Marx, Lenin, az elmélet és a .párt mint fegyver, hogy a szocialis­ta társadalmat megvalósíthas­suk népünkkel együtt, népünk javára. Ugyanaz a következetes­ség, amely belpolitikán­kat jellemzi, vonatkozik külpolitikánkra is. Mi a Szovjetunió, a Varsói Szerződésben tömörült orszá­gok, az összes szocialista or­szág szövetségesei vagyunk; a gyarmatosítás ellen küzdő né­pek harcostársainak és szövet­ségeseinek tekintjük magun­kat, a társadalmi haladás erői­nek, a békét védelmező erők­nek a szövetségesei vagyunk és maradunk. Rendíthetetlenül és változatlanul valljuk kül­politikánk alapelveként a bé­kés egymás mellett éfés elvét. Minden országgal, függetlenül társadalmi rendszerétől, nor­mális kapcsolatokra, mégpedig normális diplomáciai, politikai, gazdasági és kulturális kapcso­latokra törekszünk. A békés egymás mellett élés persze kockázattal is jár. Ez természetes. A művészetben is van kockázat, és a rendszerek összehasonlításában is van koc­kázat, de ezt a kockázatot mi vállaljuk, mert a helyzet úgy alakul, hogy ha a rendszerek jóságáról kell vitatkozni, ak­kor a fő kérdésben ellenfe­leinknek nincs mit mondaniuk. Mert a fő kérdés az, hogy a termelési eszközök magántöké- sek birtokában legyenek-e, vagy a nép tulajdonában, köz­tulajdonban. Ebben nem vi­tatkozhatnak velünk. Mi a békés egymás mellett élés összes veszélyeit minden vonalon nyugodtan vállaljuk, vállaljuk a kereskedelem te­rén, a kultúrcsere terén, a rendszer összehasonlítása te­rén és a módszerekben is. Mindezt abban a meggyőződés­ben, hogy a mi eszménk az igaz eszme, a mi rendszerünk a jobb rendszer, és a békés ver­senyben is győzni fog a kapi­talizmus fölött. (Taps.) Ezért mi hívei vagyunk a normális kapcsolatoknak minden or­szággal. Ennek természetesen a mi részünkről feltétele, hogy a Magyar Népköztársaság szu­verenitását mindenkinek tisz­teletben kell tartania, és tar­tózkodnia kell a magyar Bel- ügyekbe való beavatkozástól. Az összes külpolitikai ja­vaslatokban egységesek vagyunk a szocialista vi­lággal. Minden olyan javaslatot támo­gatunk, amely — ha kis mér­tékben és lokálisan is — a helyzet normalizálásához, a hidegháború megszüntetéséhez, a tartós béke megteremtéséhez hozzájárulhat. Szövetsége­seinkkel együtt a béke megőr­zéséért küzdünk, mert a kül­politikában is egy kötelessé­günk van: híven képviselni, jól szolgálni népünk,. szocialis­ta hazánk érdekeit. Népünk­nek békére van szüksége, hogy dolgozhasson, alkothasson; eb­ben versenyezzenek a népek s a népek fiai, ne pedig a fegy­veres erőpróbákban. . Teljesen világos a helyzet: békepolitika kell, és a békét megfelelő erővel kell alátámasztani. Egyelőre még nem megy más­ként. Nincs más út. Lassan az imperialista körök is arra a felismerésre jutnak, hogy nem lehet világháborút csinálni. Néhány szót szólnék mun­kánk módszereiről is. A párt munkamódszereire gondolok. Azt mondhatom ennél a kér­désnél is, hogy nincs ok, amely azt kí­vánná, hogy változtas­sunk a módszereinken; minden tapasztalat amel­lett szól, hogy azokkal a módszerekkel dolgozunk, amelyeket az utóbbi években kezdtünk megho­nosítani, s azokat kell még fejleszter nünk, javítanunk, hogy még jobbak legyenek. Hiszünk szo­cialista eszméinkben, azok meggyőző erejében és végső győzelmében. Tudományos vi­lágnézetünknek megfelelően bízunk a tömegekben és az emberek gondolkodásának fej­lődésében. Tudjuk, hogy né­pünk tömegeit megragadta a szocialista eszme, ez kitéphe- tetlenül él, és tovább erősödik a milliók gondolat- és érzés­világában, szívében és agyá­ban. Szakadatlanul hirdetjük eszméinket, s pártunk a hely­zet új vonásait mindenkor és fáradhatatlanul törekszik ér­vekkel megvilágítani,' megtár­gyalni, megvitatni népünkkel, az emberek különböző foglal­kozású csoportjaival. Pártunk és a nép viszonyának szilárd alapját a kölcsönös bizalom­ban látjuk, s vezetési módsze­rünk a meggyőzés. Ez így van ma, és így lesz holnap is. Pártunk történelmi kül­detését a tömegek vezeté­sében, a munkásosztály, a nép, a nemzet ügyének szolgálatában látjuk, nem parancsolgatásban és ha­talmaskodásban. Népünk maga is jól tudja, tapasz­talja és becsüli ezt pár­tunk munkájában, tevé­kenységében. Tehát e téren, a módszerek te­rén sincs és nem lesz változás. Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Kedves elvtársnők! Barátaim! Ez az egyetlen po­litika, ezek azok a bevált mód­szerek, amelyek biztosítják, hogy békében és biztonságban, a jövőbe vetett megalapozott bizalomban éljen, dolgozzék; alkosson minden hazánkfia, az egész magyar dolgozó^ nép. Ez így lesz ezután is, mert ná­lunk nem lehet másképp dol­gozni a szocializmusért. Politikánk tehát nem válto­zik, de változik a helyzet, nö­vekednek a feladataink és a lehetőségeink is. Pártunk VIII. kongresszusa összegezte és elemezte a szo­cialista forradalom magyaror­szági eredményeit; megállapí­totta, hogy társadalmunk a szocializmus teljes felépítésé­nek korszakába lépett. Fejlő­désünk döntő frontszakaszai ma a gazdasági építés és a szo­cialista öntudat további erősí­tése a népben. A szocializmus építésének útján mi is egyre magasábbra törünk, új és új feladatokkal találjuk szemben magunkat. Mind bonyolultabb, növekvő feladatainkat csak a dolgozó nép összefogott erejé­vel oldhatjuk meg. A Hazafias Népfront III. kongresszusának feladata, hogy felmérje, megvitassa, a maga sajátos feladatkörében megha­tározza a jövendő teendőit. Jó és eredményes munkát kívá­nok a kongresszusnak. Ismét hangsúlyozom, hogy a Haza­fias Népfront-mozgalom terü­letén közvetlenül dolgozó párt­tagjaink és párton kívüli ba­rátaink, politikai szövetsége­seink munkájukban ezután is számíthatnak a Magyar Szo­cialista Munkáspártnak, a párt Központi Bizottságának és va­lamennyi szervezetének teljes támogatására. jelentést tett a bizottság mun­kájáról. A jelentést a kong­resszus elfogadta, s a Hazafias Népfront III. kongresszusának felhívását jóváhagyta. A kongresszus megválasztot­ta a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának .tagjait. A Hazafias Népfront újon­nan megválasztott Országos ,Tanácsa a szünetben megtar­totta első ülését és megválasz­totta vezető szerveit, az Orszá­gos Tanács elnökségét és tit­kárságát. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnökévé is­mét Kállai Gyulát, alelnökeivé Dobi Istvánt, Erdei Lásziónét, Harrer Ferencet, Ortutay Gyu­lát, Szabó Pált és Z. Nagy Ferencet; főtitkárrá Erdei Ferencet, fő­titkárhelyettessé Bugár János- nét, titkárokká pedig Harmati Sándort és Szatmári Nagy Im­rét választották meg. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa elnökségének tag­jai: Balta János, Bencsik Ist­ván, Bognár Rezső, Darvas Jó­zsef, Erdey-Gráz Tibor, Ham­vas Endre, Kodály Zoltán, Mi- hályfi Ernő, Nánási László, Pióker Ignác, Rónai Sándor, Sarlós István, Szakasits Árpád és Vas-Witteg Miklós. Szünet után Kállai Gyula mondott beszédet, egyebek kö­zött hangoztatta: — Engedjék meg, hogy az Országos Tanács elnöksége, titkársága és valamennyi tiszt­ségviselő barátom, elvtársam és a magam nevében szívből megköszönjem a megtisztelő bizalmat. ígérem: minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy megfeleljünk ennek a bi­zalomnak, s a lehető legjobban ellássuk feladatainkat a Ha­zafias Népfront-mozgalom ve­zető szerveiben, segítsük a mozgalmat további nagy tör­ténelmi feladatainak megoldá­sában. Ezután köszönetét mondott Ortutay Gyulának csaknem nyolc esztendős eredményes főtitkári tevékenységéért, majd így folytatta: — Munkánk végéhez értünk. Ügy gondolom, valamennyiünk véleményét fejezem ki, amikor megállapítom: kongresszusunk eredményes, hasznos munkát végzett. Tanácskozásunk, fel­hívásunk jól határozza meg mozgalmunk nagyszerű felada­Pártunk politikája és a nép egyetértése biztosítja munkánk belső feltételeit. Adottak szo­cialista építőmunkánk nemzet­közi feltételei is. A béke, a demokrácia, a nemzeti függet­lenség és a szocializmus túl­súlyban levő erői eddig is ké­pesek voltak, s ha jól harco­lunk, ezután is képesek lesznek arra, hogy elhárítsák a háború veszélyét az emberiség feje fe­lől. A szocializmus minden hí­ve, a népfrontmozgalom min­den részvevője abban a tu­datban végezheti munkáját, hogy kedvező körülmények kö­zött, jó ügyért, a nép szolgá­latában a szocialista jövőért dolgozik. (Hosszan tartó taps.) zafias Népfront Országos Ta­nácsa tagjaira tett javaslatát a küldöttek egyhangúlag elfo­gadták. tait a szocialista Magyaror­szág teljes felépítésében, a bé­ke védelmében, a nepok barát­ságának ápolásában. Köszönetét mondok a jó munkáért a kongresszus vala­mennyi küldöttének és meghí­vottjának. Kérem, hogy haza­térve a legszélesebb körben ismertessék tanácskozásunk eredményét, kívánom, hogy érjenek el új sikereket moz­galmunk erősítésében, az előt­tünk álló politikai, gazdasági, kulturális feladatok megoldá­sában, hazánk felvirágoztatá­sában, nemzetközi tekintélyé­nek további növelésében. Köszönetét mondok a kong­resszus kedves külföldi ven­dégeinek részvételükért és üd­vözlő szavaikért. (Taps.) Ak­tív közreműködésük a kong­resszus munkájában nagy se­gítséget jelentett számunkra, s jól példázza: mekkora erő a népek barátsága és összefogása a háború ellen, a társadalmi haladásért vívott harcban. Ké­rem, vigyék magukkal, s adják át népüknek a Hazafias Nép­front kongresszusának forró testvéri üdvözletét és jókíván­ságait. Sok sikert és boldog­ságot kívánunk önöknek, ked­ves barátaink, a békéért, a demokráciáért, a szocializmu­sért, a haladásért vívott küz­delmükben! Köszönetét mondok a külföl­di lapok és hírügynökségek munkatársainak, akik érdeklő­désükkel megtisztelték kong­resszusunkat, hogy itt, a hely­színen a Hazafias Népfront kongresszusának alkotó légkö­rében, közvetlen tapasztalatok alapján ismerkedhessenek meg hazánk és mozgalmunk mun­kájával, problémáival. Kállai Gyula a továbbiak­ban mindazoknak köszönetét mondott, akik jó munkájukkal hozzájárultak a kongresszus sikeréhez. — Tisztelt kongresszus! Ked­ves elvtársak! Barátaink, ven­dégeink! A kongresszust befeT jeztük. Személy szerint vala­mennyiüknek jó erőt és egész­séget, boldogságot és további sikeres munkát kívánok — mondta befejezésül a tanács­kozás részvevőinek hosszan tartó nagy tapsa közben. (MTI) Tegnap folytatta tanácskozását a kongresszus A kongresszus tegnap az egész nap tartó felszólalások után egyhangúlag elfogadta az Országos Tanács beszámolóját, a népfrontmozgak/m két kong­resszus közötti munkájáról írásban kiadott jelentést. Hoz­zájárult a Hazafas Népfront működési szabályzatának mó­dosításához és megadta a fel­mentést a mozgalom vezető szerveinek. Mihályit Ernő, a felhívást szerkesztő bizottság vezetője Dr. Zsigmond László, a jelö­lő bizottság elnöke arról szá­molt be, hogy a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa tagjai­nak névsorára tett javaslatot a küldöttek között szétosztot­ták. A tervezethez több javas­lat, észrevétel érkezett. Ezek alapján a jelölő bizottság in­dítványozza: a kongresszus részvevői 170 tagot válassza­nak a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsába. A jelölő bizottságnak a Ha­Megválasztották a Hazafias Népfront vezető szerveit

Next

/
Thumbnails
Contents