Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-20 / 67. szám
«OMOGY1 NÉPLAP 2 Péntek, 1964. március 29. •• Összeüli a Hazafias Népfront III. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) azokban a jól gazdálkodó szövetkezetekben, ahol a vezetés megszilárdult, és a tagok jövedelme kielégítő, nincsenek jelentősebb nézeteltérések a tagok között. Ebből következik, hogy mindenekelőtt a közös gazdaság fejlesztésével kell törődnünk, de ezzel egy időben széles körű politikai és kulturális nevelőmunkát is kell végeznünk a termelőszövetkezeti parasztság egységének megteremtéséért. Ennek alapja, hogy a termelőszövetkezeti tagokat nem a korábbi osztályhovatartozás, hanem a szövetkezetben végzett munka, a. közös szövetkezeti gazdálkodáshoz való viszonyuk alapján ítéljék meg minden faluban. A termelő- szövetezetekben az emberek értékelésének fő mércéje: ki hogyan dolgozik a közösben, ki mit tesz a közösért. Ez falusi politikánk lényege. Fontos feladatunk az is, hogy megerősítsük a szövetkezeti parasztságnak a társadalmi tulajdonhoz való szocialista viszonyát. A szövetkezeti demokrácia alapvető követelménye, hogy a tagok olyan vezetőket válasz- szanak, akikben megbíznak, akikre ennélfogva hallgatnak. Sajnos, a szövetekzetek egy részében ma még gyakran találkozhatunk azzal, hogy a választott vezetők nem is nagyon kérik, lebecsülik a szövetkezeti tagok véleményét. Másrészt az is elég gyakori, hogy a tagok egy része helytelenül értelmezi a szövetkezeti demokráciát: kétségbe vonja a Választott vezetők intézkedési jogát, sokan a jő, szorgalmas munka helyett a munkáról való fecsegést azonosítják a szövetkezeti demokráciával. Ennek pedig természetesen semmi köze sincs a szövetkezeti demokráciához. A szövetkezeti demokráciának nem a munka gátjának, hanem — éppen ellenkezőleg — legfőbb előmozdítójának kell lennie. Szövetkezeteink fokozódó erősítése, parasztságunk ■ növekedő öntudata adja a biztosítékát annak, hogy rövid időn belül valóban virágzó, szocialista nagyüzemi gazdaságokat teremtsünk, és sikeresen valósítjuk meg a mező- gazdasági termelés fellendítésének, a szocialista falu megteremtésének valóban hatalmas feladatát. Kulturális életünk központi kérdésének a közoktatást, ezen belül széles látókörű, haladó világszemléletű, a néppel azonosuló, a népért dolgozni kész szakemberek képzését tekintjük. Iskolarendszerünk továbbfejlesztésének alapelvei helyesen tükrözik az élet követelményeit, amikor kimondják, hogy az iskola adjon a felnövekvő nemzedéknek korszerű, általános és szakmai műveltséget, kommunista világnézetet és a termelésben, a munkában való jártasságot. Kállai elvtárs a továbbiakban a tudomány szerepéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a tudomány fejlesztése, eredményeinek alkalmazása ma már nem képzelhető el a kutatások fő irányainak megtervezése és állami irányítása nélkül, majd ezután az elért eredményekről beszélt. — Népünk életében növekvő szerepet tölt be a színház — folytatta Kállai elvtárs —, a mozi, az irodalom és a művészetek többi ága. Ahogyan előrehaladunk a szocializmus teljes felépítésében, úgy növekedik a szabad idő, amelyet önmagunk és a kultúra művelésére, fejlesztésére fordíthatunk. A közönség érdeklődése az irodalom és a művészetek iránt rendkívüli mértékben megnőtt, de növekedtek az igényei is: egyre színvonalasabb, művészibb, szilárd eszmeiséget sugárzó, mai életünk sokszor bonyolult kérdéseire elieazító választ vár az irr'1"1 ■' ér művészi alkotósoktól. Ezért a művésznek korunkban igen nagy a társadalmi felelőssége, hiszen alkotásai milliókhoz jutnak el. A népfrontmozgalom feladatai közé tartozik, hogy a kulturális alkotó értelmiség körében segítse elő az elvtársi, baráti, eleven vitaszellem kialakítását, segítse elő, hogy e viták során mindinkább erősödjék kultúránk szocialista tartalma, biztosítsa és támogassa az életünk reális ábrázolására törekvő erőket. A Népfront szerepe és jelentősége a jövőben növekedik a városi kispolgárság soraiban is. A Hazafias Népfrontnak fontos feladata, hogy még inkább növelje a tömegek részvételét az államhatalom munkájában, fokozza az érdeklődést a közügyek iránt, fejlessze és erősítse közéletünk szocialista demokratizmusát. A jövőben még inkább előtérbe kell állítani a lakosság amaz igényeinek kielégítését, hqgy a Hazafias Népfront bizottságai olyan vitafórumok és munkára késztető központok legyenek, ahol körültekintő, az eg£sz társadalom előrehaladását segítő javaslatok születnek. Ezek megvalósításáról gondoskodni kell. Fel kell karolni, még kell becsülni azokat a javaslatokat is, amelyek megvalósítására ma még nincsenek m<fg a lehetőségek. Segítsék a népfronttíizottsá- gok a tanácsok tömegszervr-e- ti munkáját, legfontosabb kérdéseiket kölcsönösen megvitatva működjenek együtt a lakosság mozgósításában, a város- és községfejlesztés feladatainak megoldásában. Kállai elvtárs ezután választórend szerünkről szólt. A mi választási rendszerünk, amelyben a Hazafias Népfront állítja a jelölteket, demokratikusabb bármely kapitalista állam választási rendszerénél, még ha azok dicsekszenek is, hogy náluk a pártok sokasága verseng a szavazatokért. A demokrácia fokát és lényegét nem a pártok versengése, hanem az dönti el. hogy kinek az érdekeit képviselik a jelöltek, kinek a megbízásából tevékenykednek a választott testületekben. A mi jelöltjeink a nép érdekeit képviselik. Mégis még inkább elő akarjuk mozdítani, hogy a nép érdekeinek képviseletére mindenkor a legmegfelelőbb személyeket választhassák ki a szavazók. Ezért felvetődött az a gondolat, nem volna-e célszerű vá"- lasztási rendszerünket tovább fejleszteni egyéni választókerületi rendszer s két vagy több jelölt állításának bevezetésével az országgyűlési választásokon is. Ezt meg lehet gondolni — mondotta, majd alkotmányunkról beszélt. Kállai elvtárs ezután a Hazafias Népfront feladatairól szóit. v Megállapította, hogy népünk egészének világszemlélete és erkölcsei alapjában véve helyes irányban fejlődnek. A Népfront akcióbizottságaiban, a társadalmi munkában elősegítjük annak az új típusú embernek a kialakítását, akinek már életszükséglete a köz érdekében végzett munka. A kommunista ember formálódik a szocialista brigádokban, melyeknek a tagjai szocialista módon akarnak dolgozni, élni, tanulni, gondolkodni. S ők is mind többen vannak! De vannak még társadalmi és közéletünknek nem kívánatos jelenségei is, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Az országban mindenki örömmel fogadta és magáévá teszi gazdaságpolitikánknak azt az alapelvét, hogy a termelés növekedését, a szocializmus építését az életszínvonal emelkedése kísérje. De elég sokan vannak még olyanok, akik nem látják, és főleg a maguk gyakorlatában, munkájában nem valósítják meg az összefüggést a termelés és az életszínvonal emelkedése között. Életszínvonaluk emelkedését óhajtják, sőt elvárják, de a termelés növeléséért nem túlságosan sokat tesznek. Hangoztatják jogaikat, és olyan téves felfogásban élnek, hogy a szocializmus csak a jogok és szabadság korlátlan kiterjesztését jelenti, és ezzel egyenes arányban csökkennek a kötelezettségek. Nem; alkotmányunk a jogok és kötelességek egységéről beszél: amennyit adtál a társadalomnak, annyit kérhetsz és kaphatsz tőle és nem többet; ez a szocializmus alapigazsága, amelyet feltétlenül mindenütt és konkréten minden esetben érvényesítenünk kell. Mozgalmunknak széles körű felvilágosító munkát kell végeznie, hogy ezt mindenki megértse, és munkáját ennek megfelelően becsülettel végezze. De ha a felvilágosító beszéd, a jó szó nem használ, itt az ideje annak, hogy a lógósokkal, a naplopókkal, az ingyenélőkkel, az úgynevezett életművészekkel szemben az eddiginél hatásosabb módszerekkel lépjünk fel. Érvényesíteni kell velük szemben a szocialista bérezés elvét, amely rájuk' vonatkoztatva így hangzik: «•Minimális munkáért minimális bért!« Sőt — még élesebben és keményebben fogalmazva: — »Semmilyen munkáért semmilyen bért!« Ez nincs ellentétben rendszerünk humanizmusával, hiszen a szocializmus zászlójára az is fel van írva, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék! A szocialista humanizmus nem elvtelen szentimentalizmust jelent, hanem a nép szolgálatára kötelez, arra, hogy a közösség szent érdekeit védelmezzük! A társadalom —■ ezen belül a népfrontmozgalom — erkölcsi nevelő tevékenységének középpontjába kell állítani a társadalmi tulajdon tiszteletét és becsületét. Ügy gondolom, mozgalmunknak és sajtónknak is hatékonyabban kellene fellépni azok ellen, akik megfeledkeznek a tisztes erkölcs alapvető normáiról. Nagy hibának tartom, hogy társadalmunkban meglehetősen sokan vannak, akik kézlegyintéssel, Sommásan elítélő véleményt hajtogatnak, lebecsülő hangsúllyal mondván: »Ez a mai ifjúság ... « A mi ifjúságunk többsége derék, kitűnő fiatal! Dolgozik, vagy iskolában, egyetemen tanul becsülettel; a szocializmus eszméit vallja; felismerte, milyen perspektívát nyitott a szocialista építés előtte és egész nemzete felemelkedése számára. Fizikailag és szellemileg a régebbi generációknál fejlettebb; gondolkodó, önálló vélemény kialakítására jogot formáló fiatalság a mienk. Ezt az általánosan jó véleményt nem szabad befolyásolnia annak, hogy személy szerint valakinek nem tetszik jó néhány fiatal hajviselete, zakójának hossza vagy rövidsége. Sokan vannak, akiknek ez nem tetszik, s ha a jó ízlés határait túllépik, joguk is van, főleg a szülőknek, fellépni ellene. Nézetünk szerint azonban ez kicsit merész hasonlattal — olyasmi, mint a művészetekben a forma és a tartalom ösz- szefüggése. A többség ebben a vonatkozásban sem kedveli az érthetetlent, az extravagánsat, a mindenáron való egyénieskedő túlzásokat — ami egyébként a legtöbbször mások majmoló utánozgatásából adódik —, hanerft a harmonikusnak érzett, tiszta, csiszolt formát tartja szépnek. A lényeg azonban a tartalom, s e tekintetben ifjúságunk zöménél nincs is hiba. Van azonban ifjúságunknak egy kis számú rétege, amelynek gondolkodás- és életmódjával bajok vannak. Vannak, akik életregdjükét nem úgy rangsorolják, hogy dolgozni, alkotni, tanulni, művelődni kell, és ezenkívül természetesen időt kell biztosítaniuk maguknak arra, hogy sétálgassanak is, udvaroljanak is, táncoljanak is, szórakozzanak is, hanem mindez utóbbi életrendjük és gondolkodásuk centrumába kerüj olyannyira, hogy azután emiatt sem idejük, sem energiájuk nem maradhat elegendő az elmélyült, tartalmas, komoly alkotó munkára, a tanulásra. S ez már baj, ez ellen már feltétlenül fel kell lépni. Fontos tehát, hogy népfrontmozgalmunk figyelmét ráirányítsuk ezekre a kérdésekre is. Azonkívül, hogy segítenünk kell a Kommunista Ifjúsági Szövetséget a fiatalok nevelésében, különösen sokat kell foglalkoznunk a szülőkkel. Az ifjúság neveléséből — az iskolából, az ipari tanulók képzéséből és a családok többségéből is száműzték a verést, a fenyítést, a durva fegyelmezést — és ez helyes. De a nevelés nem lehet meg szabatosan és pontosan meghatározott követelmények nélkül, amelyek a magatartás, az önképzés, a tanulás és a munkavégzés társadalmilag indokolt normáit tartalmazzák. E követelményeket a felnövekvő nemzedéknek teljesítenie kell — enélkül nincs nevelés. Nagyon fontos, hogy az iskola, a munkahely, a társadalom és a család egységesen azonos követelményeket támasszon a fiatalokkal szemben. Az ifjúság helyes világ- szemléletét, szocialista erkölcsét csak úgy alakíthatjuk ki, ha egy nyelven beszél vele a szülői ház, az iskola, a munkahely, a társadalom. Kállai elvtárs ezután az államunk és az egyházak viszonyáról beszélt. Kiemelte, hogy a szocialista állam és az egyházak között az utóbbi években jó viszony és bizonyos kérdésekben — elsősorban a béke védelmében — hasznos együttműködés alakult ki. Ügy véljük, hogy az egyházak papjai és vezetői mindinkább belátják, hogy az» egyházak számára csak egy lehetőség kínálkozik: békében és barátságban élni a szocialista renddel. Az állam és az egyház közötti jó viszonyt és együttműködést elsősorban a hivők követelik az egyházaktól. Ha ugyanis más lenne a viszonyuk a szocializmushoz, amelyet a hívők tömegei támogatnak, az csak negatív hatást gyakorolhat az egyházaknak a hivők előtti tekintélyére.Hangsúlyozta: Kötelességünknek tartjuk, hogy tovább erősítsük a szocialista népek testvéri közösségét, igaz barátságát, hiszen egymás önzetlen támogatása meggyorsítja mindannyiunk előrehaladását közös, szép célunk felé. Korunkban a béke védelme a legátfogóbb eszme, amely világszerte a legnagyobb tömegeket tömöríti. A békét akaró százmilliók mozgalmának újult erőt ad az, hogy idén tragikus történelmi események évfordulóiról, az első világháború kitörésének 50. és a második világégés kezdetének 25. évfordulójáról emlékezünk. A magyar békemozgalomnak, a Hazafias Népfrontnak erősítenie és állandóan fejlesztenie kell kapcsolatait a világ békemozgalmával, támogatnia kell a béke-világmozgalom akcióit, elő kell segítenie azt, hogy tovább erősödjék a tömegek antiimperialista békeharca: soha nem látott hatalmas tömegek megmozdulásai támogassák a békeszerető államok lépéseit az Egyesült Nemzetek Szervezetében és minden más nemzetközi fórumon. A magyar nép, amely évszázadok során vívott függetlenségi harcai és társadalmi forradalmai révén csak időről időre került a világ haladó erői közé, a felszabadulás óta eltelt időben és különösen napjainkban véglegesen elfoglalta helyét a nemzetközi haladás élén járó szocialista népek nagy családjában. Népünk továbbra is a béke és a haladás egyre növekvő táborának első soraiban kíván haladni. A Hazafias Népfront feladata, hogy közreműködjék népünk békéért folytatott harcában, s minél szélesebb körben tudatosítsa, hogy a béke védelmében, a haladás támogatásában ki-ki munkájával, szorgalmával, alkotó erejével, társadalmi és állami rendünk erősítésével teheti a legtöbbet. — Kedves barátaink! Tisztelt kongresszus! A naptár március 19-ét mutat, történelmünknek szintén tragikus emlékezetű dátumát. Húsz évvel ezelőtt, 1944. március 19-én a hitleri Németország fasiszta seregei — felszámolva az amúgy is látszatfüggetlenség utolsó foszlányait — megszállták Magyarországot. Hogy ez a húsz évvel ezelőtti szomorú márciusi vasárnap nem vezetett az egész nemzet tragédiájához és pusztulásához, ez annak köszönhető* hogy a nemzet legjobbjai, élükön a magyar munkásosztály élharcosaival, a kommunistákkal, újult erővel buzdítottak nemzeti összefogásra, és harcba szálltak a fasizmus ellen — mondotta, majd hangoztatta: Üj erőt és lelkesedést meríthet mozgalmunk, ha visszatekint az elmúlt húsz évre. Húsz éve, hogy hazánk történelmének legmélyebb pontjára zuhant — de közel húsz éve annak is, hogy elindultunk a felfelé vezető úton. Csaknem húsz esztendeje, hogy megalakultak nemzet; függetlenségünk, kibontakozó demokráciánk első központi szervei: az ideiglenes nemzetgyűlés s az ideiglenes kormány; hogy kikiáltottuk a köztársaságot; felosztottuk a földeket; egy év választ el bennünket hazánk teljes felszabadulásának huszadik évfordulójától — nemzeti felemelkedésünk kiindulópontjától. E nagy ünnepet a legméltóbban a munkában, az építésben, hazánk gazdaságában elért újabb eredményekkel tehetjük emlékezetessé. Kállai elvtárs befejezésül kiemelte: — Ma a Magyar Népköztársaság a fejlődő, a béke útján járó országok között fokozódó önbizalommal halad a történelmi nagyjaink álmodta cé- l$k felé. Most vagyunk először igazán szabadok mindenfajta elnyomástól. Országunk nemzetközi tekintélye soha nem volt ilyen nagy, és soha nem volt ily egységes a magyar társadalom, amely mindinkább teljes egészében felismeri, hogy igaz és jó ügy, amiért dolgozunk. Hazánk minden hű fia munkálkodjék e jelszó szellemében: »Mindannyian . hazánk felemelkedéséért, a szocializmusért!« Kállai Gyula nagy tapssal fogadott beszéde után Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára terjesztett elő javaslatokat. A délutáni tanácskozáson, amelyen részt vett Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is, megkezdődött a beszámoló és a működési szabályzat módosítására előterjesztett javaslat feletti vita. Több felszólalás hangzott el. A kongresszus ma folytatja munkáját. (MTI) Kiújultak a harcok Cipruson még nem tudni, létrejött-e végleges megállapodás. Az AP jelentése szerint a török kormány a csütörtök délelőtti ciprusi összecsapások hírére újabb üzenetet küldött U Thant ENSZ-főlitkárhoz, Makariosz ciprusi elnökhöz, Nicosia (MTI). Tíznapos szünet után csütörtökön délelőtt ismét nagyobb fegyveres összetűzésre került sor Cipruson a Nicosiától 65 kilométerre nyugatra fekvő Ghaziveran töröklakta helységnél. Török fegyveresek tüzet nyitottak egy görög biztonsági járőrre, amikor annak vezetője a falu körül emelt barikádok eltávolítására adott utasítást. A járőr több tagja megsebesült. Ezután görög biztonsági erők vonultak a községhez, amelyben helyi és a szomszédos helységekből odaérkezett görög fegyveresek eltorlaszolták magukat Lövöldözésre került sor, melynek során egyes jelentések szerint mindkét fél nehéz- fegyvereket is használt. Néhány órás tűzharc után a szemben álló felek képviselői ideiglenes fegyvernyugvásban állapodtak meg. Késő délutáni jelentések szerint az ideiglenes tűzszü- Gaulle — a közlemény sze- netet meghosszabbították, de' rint — kijelentette, Genfben valamint a ciprusi ENSZ-erők parancsnokához. Felhívta figyelmüket a Cipruson kialakult »veszélyes helyzetre«. Ismét kilátásba helyezte, hogy Törökország esetleg beavatkozik Cipruson »az ottani törökök védelmében«. Közös közlemény a francia—mexikói tárgyalásokról Mexikó (AFP, DPA, Reuter). Szerdán este, De Gaulle tábornok mexikói látogatásának harmadik napján közös közleményt adtak ki a francia köz- társasági elnök és Lopez Mateos mexikói köztársasági elnök között lefolyt megbeszélésekről. A két tárgyaló fél tanácskozásain nagy helyet foglalt el az ENSZ világkereskedelmi és fejelsztési értekezlete. De A KGST villamosenergiai állandó bizottságának ülése Berlin (TASZSZ). Berlinben március 11—17 között ülést tartott a KGST villamosenergiai állandó bizottsága. A kiadott közlemény szerint a bizottság megvitatta a tagállamok egyesített energiarendszerének felhasználásával kapcsolatos problémákat, tájékozódott a tagállamoknak az energetikai felszerelések iránti szükségleteiről, továbbá az energiagazdálkodás területén folyó kutatómunka összehangolásának kérdéséről különös tekintettel a hőerőművek gyorsított üzembe helyezésére. (MTI) megkezdődő értekezleten új javaslatokat terjeszt be a gazdaságilag elmaradottabb országok, főleg Latin-Amerika alaptermékeinek, félkész és kész termékeinek értékesítésére vonatkozóan. A két elnök tanulmányozta a francia—mexikói kapcsolatok egészét és kifejezték kölcsönös szándékukat, hogy e kapcsolatokat minden irányban megerősítik. A francia—mexikói kapcsolatokon kívül a közös közlemény Európa és Latin-Amerika kapcsolatainak fejlesztését emeli ki, és kívánatosnak tartja, hogy az Európai Gazdasági Közösség és a latinamerikai szabadkereskedelmi övezet között kölcsönös érdekből szorosabbá váljék az együttműködés. De Gaulle elutazása előtt megtekinti Mexikó történelmi nevezetességeit, majd négynapos látogatást tesz a K!»- Antillákon és Francia-Guaya- nában. (MTI)
