Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-15 / 38. szám

SOMOGYI PíÉPLAP 2 Szombat, 1964. február 15. Hruscsov elvtárs az SZKP Központi Bizottsága pénteki ülésén „Ha élni akarunk, kereskednünk kell66 (Folytatás az 1. oldalról.) sen a terméshozamok növelé­sére. Lehetőség nyílt arra is, »hogy elérjük e tekintet­ben a fejlett nyugat-eu­rópai országok színvona­lát. Azért beszélek ezek­ről az országokról, mert náluk lényegesen maga­sabbak a hozamok, mint az Egyesült Államokban«. A szónok cáfolta a • szovjet állam ellenségeinek állításait, amelyek szerint a Szovjetunió »lemond az iparosításról«. So­hasem mondtunk le a termelő- eszközök gyártásának fejlesz­téséről. Ez az állítás a szovjet állam természetének és a kommunista párt politikájá­nak meg nem értéséről tanús­kodik. A vegyipar mindig a nehéziparhoz tartozott. Pon­tosabban fogalmazva: a vegy­ipar egyaránt termel fogyasz­tási cikkeket és termelőészkö­zöket. A népgazdaság kemizá- lásának programja, amelyet az SZKP Központi Bizottságának decemberi plénuma fogadott el, egyaránt magában foglalja a termelés és a fogyasztás szféráit — hangsúlyozta Hrus­csov. »A párt továbbra is gon­doskodni fog a nehéz­ipar fejlesztéséről, de so­hasem tekintette öncélú­nak ezt a feladatot. A kommunista párt azért töre­kedett a nehézipar fejlesztésé­re, hogy megteremtse az or­szág hatalmas gazdasági po­tenciálját, s ennek alapján magas életszínvonalat biztosít­son a népnek.« Az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára szót emelt egy olyan szerv létreho­zása érdekében, amely nagy­szabású tudományos-gazUasagi feladatokkal foglalkozna. En­nek a szervnek figyelemmel kellene kísérnie a tudományos ismeretek legfontosabb terüle­teinek áramlatait és irányza­tait, s megadnia az egyes tu­dományos irányzatok megfele­lően alátámasztott értékelését. A továbbiakban Hruscsov foglalkozott a szovjet költség- vetés védelmi előirányzatai csökkentésének kérdésével. Valótlanoknak nevezte az im­perializmus ideológusainak azt az állítását, hogy a Szovjetunió gazdasági nehézségei miatt kénytelen csökkenteni fegy­verzetét és fegyveres erőit, s cáfolta azt a teóriát, hogy a Szovjetunió nem képes egy­idejűleg fejleszteni gazdaságát és szilárdítani védelmét, vagy­is nem képes sikerrel versen­geni a kapitalizmussal. »Mind­ez csak koholmány — mon­dotta. — Arról tanúskodik, hogy a szocializmus ellenfeleit nyugtalanítja a Szovjetunió és a szocialista országok viharos fejlődése, s az a tény, hogy a szocialista országok fegy­veres ereje — amint azt az imperialista hatalmak • egyes személyiségei elis­merik — egyenlő a kapi­talista világ erejével. Mi viszont úgy véljük, hogy fegyveres erőink hatalma­sabbak. A mi oldalunkon van minden erő, amely a béke, a demokrácia, a szocializmus és a hala­dás mellett száll sikra«. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a hadikiadások bizonyos csök­kentése nem befolyásolja a szovjet hadsereg erejét. A had­sereg felfegyverzési és fenn­tartási költségeire azonban szükség van, mert imperia­listák nem akarjál: a meg­állapodást, nem hajlandók megegyezni a leszerelésben. »A Szovjetunió 'nem gazda­sági nehézségek miatt csök­kenti a hadikiadásokat és a fegyveres erők létszámát, ha­nem a népek közötti béke őszinte törekvésétől vezérelve a józan ész elképzeléseiből in­dul ki.« Nyikita Hruscsov beszédé­nek befejező részében megje­gyezte, hogy az SZKP a kom­munista építés terveinek meg­valósításában nem csupán bel­ső, hanem nemzetközi felada­tokat is lát. »Pártunk, a szovjet nép, országunkban a kommunizmus anyagi és műszaki bázisának megteremtésével nemzetközi Vonatkozásban pedig a test­véri szocialista országokkal való együttműködéssel erősiti a kommunista- és munkásmoz­galom, valamint a nemzeti fel­szabadító mozgalom bázisát. Pártunk, a szovjet nép ezzel internacionalista kötelességét teljesíti.« A szocialista országok gaz­dasági építésének elsőrendű fontosságát tagadó próbálko­zásokat visszautasítva, Hrus­csov Lenin szavait idézte. Rá­mutatott, hogy a szocialista országok számára a fő politika beszéde plénumának a gazdaságpolitika, amely a gyakorlatban igazolja, hogy a szocialista gazdaság a társa­dalmi termelőerők fejlesztésé­vel felülkerekedik a tőkés gazdaságon. Végső soron ez a fő ütköző pont az új és a régi világ harcában. Ebben lehet megfogalmazni azt a versenyt, amely az egész emberiséget a szocializmushoz vezeti. Hruscsov a továbbiakban rátért az amerikai imperializ­mus politikájának jellemzésé­re. Ez a nép elnyomásának, a csendőri zsarnokságnak, az új forradalmak elleni harcnak a politikája, amely elkerülhetet­len bukásra van kárhoztatva — mondotta. »Lenini pártunk a szocialis­ta világrendszer, a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom, a népek nemzeti felsza­badító mozgalma, a békesze­rető erők összefqrrottságára ó egységére törekszik. Az SZKP a jövőben is síkraszáll ennek az egységnek a fenntartása és erősítése mellett. Harcoltunk és továbbra is harcolni fogunk a revizio­nisták, a dogmatikusok, az újsüttetű trockisták el­len, akik csengő forradal­mi frázisokat hangoztat­nak az imperializmus el­leni harcról, a valóságban pedig szakadár tevékeny­ségükkel megbontják a nemzetközi kommunista mozgalom egységét«. Pártunk és népünk interna­cionalista kötelességét a világ­béke védelmezésében látja. A kommunizmus anyagi és mű­szaki bázisának megteremtésé­vel biztosítjuk hazánk védel­mi képességét, amely az egész szocialista közösség megbízha­tó támasza. Nyikita Hruscsov újból le­szögezte, hogy a béke biztosí­tásának egyetlen reális lehe­tősége a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének politikája, s hozzáfűzte, hogy a Szovjetunió hű ehhez a lenini politikához. Végezetül az SZKP Közpon­ti Bizottságának első titkára hangoztatta: »A kommunista párt biztos abban, hogy a szovjet nép jól tudja, milyen nagy történelmi feladat áll országunk előtt, és mindent elkövet annak érde­kében, hogy a kommunista épí­tés programja valóra váljon!« (MTI) Washington (MTI). Douglas-Home Johnson ame­rikai elnökkel folytatott tár­gyalásainak befejeztével sajtó­értekezleten válaszolt az újság­írók kérdéseire. Az angol miniszterelnök részletesen megvilágította kor­mányának az amerikaitól el­térő álláspontját a kelet—nyu­gati kereskedelemmel kapcso­latban. »Ha élni akarunk, ke­reskednünk kell. Mi nem hi­szünk a bojkottokban« — mondotta. Home hangsúlyoz­ta, hogy kormánya megérti az Egyesült Államok aggodal­mait »azzal a veszéllyel kap­csolatban, melyet Kuba jelent az amerikai kontinensre«. Anglia magatartása azonban más szempontokon alapul. Anglia mindig folytatott ke­reskedelmet Kubával, azonban Nicosia (MTI). Limasszolban, a csütörtöki véres összecsapások színhelyén az esti órákban megvalósult a tűzszünet, helyreállt a nyu­galom. Young angol tábornok közleményben jelentette be, hogy a városban a görög és török közösség képviselői alá­írták a tűzszüneti megállapo­dást. Az angol katonák meg­szállták az utcákat. A város­ban emelt barikádokat rövide­sen lebontják. A szigeten tartózkodó Ball amerikai külügyminiszter-he­lyettes folytatja tárgyalásait, mindent latba vet annak el­érésére, hogy Ciprust NATO- csapatok szállj ák meg. Wa­shingtoni értesülések szerint a külügyminiszter-helyettes csütörtökön este módosított in­dítványokat. terjesztett Maka- riosz elnök elé, de az érsek még nem adott határozott vá­laszt. Úgy hírlik, hogy Maka- riosz nem utasította el kere­ken a módosított angol—ame­rikai elgondolásokat, hanem ellenjavaslatokkal élt, s azo­kat Ball azonnal továbbította Washingtonba. Állítólag Ma- káriosz jelezte: Noha ellenzi hazája NATO-megszállását, abba esetleg hajlandó bele­menni, hogy a szigetre brit nemzetközösségi katonaság ér­kezzék. Home sajtóértekezlete nem szándékozik fegyvert szál­lítani a szigetországnak, to­vábbá nem nyújt számára gaz­dasági segélyt és hitelt. Vi­szont a kormány biztosítékot ad üzletembereinek a Kubával folytatott kereskedelemben. Sajtóértekezletén Douglas- Home azt is ismét megerősí­tette, hogy országa kész hosz- szú lejáratú, tíz-tizenöt éves kereskedelmi hiteleket nyújta­ni a Szovjetuniónak, ha a Szovjetunió komoly megren­deléseket ad ipari fölszerelé­sekre. Egy tudósító megkérdezte, miért nem hajlandó Anglia lemondani saját nukleáris po­tenciáljáról. Home véleménye szerint Anglia lemondása a saját atomerőről nem indítana a példa követésére más hatal­makat. A sajtóértekezleten az angol Ezekkel a Washingtonban feltálalt hírekkel ellentétes azonban mértékadó ciprusi kormányköröknek az a meg­állapítása, mely szerint a mó­dosított angol—amerikai terv sem kielégítő, s a ciprusi kor­mány igényeit, valamint a tervben foglalt indítványokat nem lehet közös nevezőre hoz­ni. A Krasznaja Zvezda pénteki cikkében megállapítja, hogy a módosított angol—amerikai ja­vaslatok nem tartalmaznak semmi újat, az »új« angolszász terv voltaképpen régi terv új csomagban. A nyugati hatal­mak arra törekednek, hogy in­tervenciós csapatok menjenek Ciprusra. Nem mondtak le ar­ról a szándékukról, hogy Cip­rust a NATO ellenőrzése alá helyezzék, s a szigetet katonai ugródeszkává változtassák a szocialista és a közel-keleti ál­lamokkal szemben. Igyekeznek megakadályozni a ciprusi kér­dés megvitatását a Biztonsági Tanácsban, holott e probléma rendezésére ez a szerv lenne hivatott. Szítják a szenvedélyeket; Ciprus partjai közelében tün­tető haditengerészeti demonst­rációkat tartanak; a szigetre újabb angol csapatokat külde­nek, s nyomást gyakorolnak Makariosz kormányára; arra törekednek, hogy megtörjék a kis állam ellenállását — írja a lap. miniszterelnök kijelentette, hogy a nyugati hatalmaknak a iegAÖzelel oi néhány napban minden erőfeszítést meg kell tenniük, hogy nemzetközi erőt küdjenek Ciprusra. Figyelmez­tetett arra a veszélyre, hogy ha polgárháború tör ki a gö­rög és a török ciprusiak kö­zött, abba elkerülhetetlenül bekapcsolódik Görögország és Törökország is. »Föl kell is­mernünk, mi forog kockán a NATO egésze számára« — mondotta. Az angol miniszterelnök vé­gül hangsúlyozta, hogy John- sonnal teljes megegyezésre ju­tott Délkelet-Ázsiát illetően, beleértve Malaysia kérdését is. Egy kérdésre válaszolva ki­jelentette, hogy kormánya minden tekintetben támogatja az amerikaiak dél-vietnami politikáját. . Ludwig Erhard nyugatné­met kancellár pénteken két­napos látogatásra Párizsba érkezett, hogy tárgyaljon De Gaulle elnökkel. A kancellárt útjára elkísérte öt minisztere, köztük Schröder külügy- és Von Hassel hadügyminiszter. A hírek szerint a francia és a nyugatnémet államférfiak eszmecserét folytatnak a ke­let—nyugati kapcsolatokról, a Közös Piacról és más prob­lémákról. Fidel Castro a guantanamói támaszpont kubai munkásai­nak elbocsátásával kapcsolat­ban kijelentette, hogy az ame­rikai kormánynak ez az önké­nyes, törvénytelen és ember­telen cselekedete durván megszegi a munkáselbocsátás szabályait, és csorbítja az Egyesült Államok presztízsét. Castro rendelkezést adott ki a támaszpontról elbocsátott ku­bai munkások haladéktalan elhelyezésére. A közrendvédelmi kérdések tanulmányozására jugoszláv küldöttség érkezett a szovjet fővárosba. A küldöttség ve­zetője Szvetiszlav Sztefano- vics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács belügyi bizottságának az elnöke. Tuxsxunet Limassolhttn Ball meg akarja puhítani Makarioszt TAKÁCS ISTVÁN KETTŐS■ JÁTÉK (12) Aztán már odabújt a férfi széles mellére, buta kis szava­kat susogott, értelem nélkül, szinte becéző, mindenki más számára nevetséges szavakat, melyek kettejük titkai voltak még régről, 1956 kora tavaszá­tól, mikor már érezték, hogy összetartoznak, nem kölyök­szerelem és nem játék, ami kettejük közt szövődik, hanem életre szóló kötés. Pedig ak­kor már régen ismerték egy­mást. Vera eleinte inkább csak egy-egy szabad délutánra, es­tére volt hajlandó randevút adni, aztán észrevétlenül egy­re mélyebben hozzátartozott a fiatalember. S mikor Vizy Im­re katonai szolgálata eltépte őket egymástól, már fájón hiányzott. Az utolsó vizsgáktól tették függővé házasságukat. Sikerült. Éppoly szegényen in­dultak neki az életnek, mint a legtöbb tervezgető fiatal, aki a tehetségén és szerelmén kívül semmiben sem lehet biztos. S lám, annyi, viszontagságos, vi­haros hónap után mégiscsak itt tartanak már: szép főbérle­ti lakás Pesten, a bútorok is gyűlnek, jövőre már szőnye­gekre kerül a sor ... Csak ez a külön, kétfelé élés ne vinné el keresetük jó részét. De hát ez sem tart talán sokáig!... Ad­dig meg bírni kell! — Nem játszottál velem! — suhogott be panaszos arccal, már hálóingben a fürdőszobá­ból Vera. Imre a. megvetett ágyban he­vert hanyatt, tarkója alá kul­csolt kézzel. — Nem hódítottál meg újra! Nem is udvaroltál! Ilyen rossz fiúhoz nem is érdemes oda­bújni! — Édeském, azért ne akarj a magánéletedből is színházat csinálni! — Színházat? ... — Jaj, istenem, borzasztó ez az érzékenység! Hát nem úgy értettem, de nem vagyok én Cyrano, vagy Tristan, hogy ti­rádákban beszéljek a felesé­gemmel! Értesz, ugye? No, gyere szépen ... Vera leült az ágy szélére. Nézte, hosszan elnézte ezt a magas homlokú, sötét szemű fiút, akiről annyit ábrándo­zott ezen az ágyon, míg oda­volt. Mintha más lenne. Nem egészen az, aki elment. Igaz, az utazás nyomot hagy min­denkin. .. De azért rég... El­nyelt egy sóhajt. Talán ő a csacsi, amiért örökké új lobo- gást, vallomást vár attól, aki­nek már rég odaadta magát testestől-lelkestől, nincs is miért küzdenie, elég ha ki­nyújtja utána a kezét, maga mellé vonja... Hunyt szemmel forrt a fér­je szájára. Nem, nincs ereje hozzá, hogy megtagadja ön­magát. Nem tud, nem akar itt is játszani. Mindegy, milyen­né formálják az évek Imrét, ő hozzá tartozik, ösztönei már csak a belőle sugárzó hívásnak engedelmeskednek! S aztán, ahogy sóhajtva el­nyúltak egymás mellett, sze­relemtől telítetten és kielé- gülten egyszerre, Vera majd­nem anyásán átmosolygott párjára: — Azért egy kis meglepe­téssel én is vártalak.... — Meglepetéssel? — Igen, szívem. Most, hogy már lassan befejeződik a sze­zon, és a tájolással is végzünk, úgyis hazamennék egy kicsit nyárra... melléd... de idén nemcsak arra a hat hétre me­gyek, hanem... szeptember— októberre is Pesten maradok! — Hogyhogy? — lobbant föl az érdeklődés a férfi tekinte­tében. — A Thália Színház kikért és a szolnokiak kiadtak egy szerepre... legalább kölcsön­ben pesti színésznő lehetek két hónapig! örülsz neki? — Persze, hogy örülök, édes kis csacsim! Még kérded? De Vera finom füle mintha kihallott volna egy kis bi­zonytalanságot is hangjából. Vagy csak képzelődött? Me­gint az annyiszor szemére ve­tett túlérzékenység kínozza? Lehunyta szemét s várta, hogy kinyúljon ujjai után a a jól ismert, erős markolású kéz. Hiába... Aztán elkattin- totta a falilámpa kapcsolóját s a sötétben sokáig éberen fü­lelt az egyenletes, mély léleg­zésre. Itt van mellettem, mondta magának, öt vártam, róla fantáziáltam. A férjem. A párom. Eljött hozzám. Valami különös üresség kongott meg gondolatai mö­gött. De nem akart most is töprengeni, ő nyúlt az elha- nyatló kéz után s gyöngéden megszorította. Aztán mély só­hajtással zuhant az álom sza­kadékéba. A VIHAR A belső terem egyik sarok­asztalánál kopaszodó, szem­üveges, jól öltözött férfi ült. Látszólag nagy gonddal ta­nulmányozta a Reggeli Híradót. Közben állandóan az ajtó felé figyelt, s így önkénte­lenül is tanúja volt a Vihar eszpresszó délelőtti eseményei­nek. Az emberek jöttek-men- tek. A közönség között jó né­hány ismerőst lehetett felfe­dezni. Lóversenyjátékosok, ügetőhaj tók, zsokék, labdarú­gók és a hozzájuk tartozó tár­saság töltötte meg ilyenkor a a Vihar asztalait. Hangos volt tőlük a helyiség. Azok, akik csak azért jöttek ide hogy új­ságot olvassanak, vagy kereszt- rejtvényt fejtsenek rosszul jártak. A Vihar hű volt a ne­véhez, s ahhoz a falfestmény­hez, amely szimbóluma volt, kékesszürkés-zöld tenger hul­lámain imbolygó kis barnára festett, sárga füstöt pöfékelő, piros kéményű hajó. »Teljes mértékben támoga* Í 'tom Hruscsov miniszterelnök­nek azt a javaslatát, hogy az összes területi és hatarkerde- seket békés úton rendezzék. Az országok között felmerülő vitás kérdések rendezésének ez a legjobb módja« — mon­dotta a Bagdadban tartózkodó ománi imám. Moszkvában csütörtökön be­mutatták a sajtó képviselői­re. AKKor nézett lei idegesen ffnek a Kék füzet címü üj Le­ff-rüíffEoí1, a,TÍ°r yal,akl a Jnin-filmet. A forgatókönyvet tálhozS közeledett.1 m3S1 aSZ ?Kazakevics azonos című elbe­A kopaszodó férfit sem vette észre. Még senki | szélése alapján Lev Kuldizsa- 01 ,nov írta, és ugyancsak ő ren­sem törődőttTvele többit, mintfete -a film,et- A_ Gorkij fiim- más vendéggel. Pedig Olga U.J Pr°dukc,oja, amely a 'rendező elgondolása szerint egy Lenin-trilógia első része, azt az időszakot mutatja be, amikor 1917 nyarán Lenin Petrograd közelében, Razliv- ban rejtőzött, és onnan irá­nyította a forradalom előké­mindenkit szeretett ismerni, aki a Viharba járt, még a futó­vendégek is érdekelték. Több­re becsült egy forint borrava­lót, mint egy szép mosolyt, vagy a hajának dicséretét. Ol­ga anyagias volt. Nem csoda, a férje régi lóversenyjátékos ^születeit. s ez a szenvedély nem tartozik az olcsó mulatságok közé. — Már megint itt van Vi- dakovics úr? Ma már legalább tizedszer jön be — állt meg Olga az egyik tükör alatti asz­talhoz leülő, . igen választéko­sán öltözött, mindig mosolygó ötven év körüli férfi előtt. — Ahelyett, hogy örülne, Csou En-laj, a Kínai Nép­köztársaság Államtanácsának é’nöke pénteken néhánynapos hivatalos látogatásra a bur- mai fővárosba érkezett. 14 000 thaiföldi katona és tiszt részvételével nagyszabá­sú hadgyakorlatok folynak Thaiföldön. A hadgyakorlat célja: fölkészíteni a thaiföldi Sima!“ jS°k’Órácska f°l'fősereget a partizánok eile- mondta niézo«^ ViÄU és & “'t'i'SS, “Ä élőként 120 amerikai szakértő (Vesz részt. Az SZKP Központi Bizott­sága rendes tagként fölvette Szovjetunió Kommunista egy lágy csókot lehelt Olga ke­zére. — Különben is csak nyol­cadszor vagyok itt,.. egy va­lódi duplát kérek. A belső terem vendége most már ötödször olvasta el a Reg- geli Híradó sportrovatát. Fakó f Pártjába Pavel Lukjanenko arca egy pillanatra megszíne- í akadémikust, aki nagy ter­sedéit. Améshozamú búzafajták ki te­nyésztésével tette ismertté a (Folytatjuk) ínevét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents