Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-14 / 37. szám

Péntek, 1961. február 14. 3 SOMOGYI NÉPLAP fiz eredményesei hurioiyatefmesztésért Beszélgetés a nagyatádi járási agronómusokkal —- A barcsi járás termelő- szövetkezetei azért érnek el évről évre szép eredményeket, mert jelentékeny területen termesztenek burgonyát — hallani nemegyszer a nagyatá­di járásban a szövetkezeti ve­zetőktől. Hozzátették, hogy az ő földjeik is alkalmasak en­nek a jól jövedelmező — bár sok munkát igénylő — kapás­növénynek a termesztésére. Ezzel így egyet is lehet érte­ni. Valóban, a szomszédos bar­csi járásban jól jövedelmez a burgonya, s azt sem vitatja senki, hogy a nagyatádi járás — helyenkénti — talaj adottsá­ga burgonyatermesztésre al­kalmas. Tény, hogy homokos földjeiken megterem, sőt jó termést ad a burgonya, ha ... De nézzük meg néhány tsz- ben a burgonya tavalyi hoza­mát! Hallgassuk meg az agro- nómusok véleményét, és önt­sünk tiszta vizet a pohárba! Mi a vélemény a burgonyáról a nagyatádi járás néhány — burgonyatermesztésre nagyon alkalmas talajú — termelőszö­vetkezetében? Miért hiúsultak meg a tavalyi tervek? A burgonyatermesztés való­ban az egyik legjövedelme­zőbb ágazata lehet a közös gazdaságoknak, ha a növény minden igényét kielégítik. Tudják ezt a nagykorpádi Pe­tőfi Tsz-ben is, és nemcsak mostanában, haném már ré­gebben is termeltek a faluban burgonyát. — Mégis követtünk el hibát —• mondta Tamás László ag- ronómus. Hibáztak bizony, mégpedig akkor, amikor az istállótrágyázás elhúzódása miatt csak júniusban kezdték el a 140 hold búrgonya kiülte­tését Persze, hogy nem érték el a várt eredményt! Nem ér­ték el, de azért a holdanként! 75 mázsa rossznak sem mond­ható a tavalyi aszályos nyár után. Nem lebecsülendő a be- legiek 83 mázsás átlaga sem. Ök nem késtek el a trágyahor­dással, és már május elején a földben volt mind az ötvenöt hold őszi szedésű burgonya. Az alaptrágyánák és fejtrá­gyának kiszórt műtrágya is megtette a magáét. Távolról sem értek el ilyen átlagot a görgetegiek, a kunte- lepiek, a rinyabesenyőiek meg még egy pár tsz. Kisbajomban például 25 mázsa burgonyát takarítottak be holdanként A kisbajomiak terméskiesése négy forintot vett el az egy munkaegységre eső részesedés­ből. Találnánk még néhány kö­zös gazdaságot, ahol hiba csú­szott a számításba, és nem va­lósultak meg a burgonyater­mesztéshez fűzött remények. És ennek nemcsak az az oka, hogy későn tavaszodott ki, és száraz nyár volt tavaly. Azt sem lehet mondani — nem is mondják a tsz-agronómusok —, hogy nem érdemes burgo­nyát termelni. Vallják, hogy érdemes, és ebből az is lát­szik, tudják, hol hibáztak. Megjelent a Jelenkor februári száma Gazdag tartalommal jelentkezik a dunántúli írók irodalmi és mű­vészeti folyóirata,. a Jelenkor új száma, A lap közli Kertész Ákos, Mészáros Ferenc és Örkény István elbeszélését. Legújabb verseivel Róiiay György, Vihar Béla, Arató Károly, Jobbágy Károly, Káldi János, Darázs Endre és Dudás Kálmán jelentkezik. A lap mai kubai költőktől közöl műfordítást. A haladó nyugatnémet költő, Hans Magnus Enzensberger Itthon beszélek című nagy versét Tornai József mutatja be. A Táj és tör­ténelem című rovatban a Pécsről elszármazott íróknak — András Endrének, Angyal Endrének, Csu­ka Zoltánnak, Gergely Mártának, Katkó Istvánnak, Kolozsvári Grandpierre Emilnek, Makay Gusztávnak és Mészöly Miklósnak — a szerkesztőség kérdéseire adott válaszait közli a lap. A Horizont­rovatban Borsi Darázs József szo­ciográfiai jegyzeteit olvashatni. Ä jó szándék nem elég Nyugtalanító jelenségek az északnyugati városrész építésénél KAPOSVÁR ÉSZAKNYU­GATI VÁROSRÉSZÉBEN. ahol — mint ismeretes — a harmadik ötéves terv végéig 2700 lakást kell fölépíteni, az ÉM Somogy megyei Építő­ipari Vállalat megkezdte a munkát. Az új városrészben folyó építkezésről beszélget­tem a minap a vállalat és a városi tanács vezetőivel, a be­ruházónak, a megyei tanács tervosztályának dolgozóival. Az igazat megvallva, nem számítottam arra, hogy újat hallok. Tudniillik a múlt év­ben úgy tájékoztattak az il­letékesek, hogy az északnyu­gati városrész építése már »sínre« került Elkészültek a Irodaházat építenek a Kaposvári Ruhaüzemben Szerre* trágja nélkül nem megy Trágyáztak burgonya alá a nagykorpádiak, csakhogy ké­sőn. Ősszel nem kapott mű­trágyái a föld. Belegen vi­szont szerves trágyát is és mű­trágyát is szórtak ki, alapos mélyszántással készítették elő a talajt ősszel, és viszonylag jól fizetett a lenio és a somo­gyi sárga. — Nálunk elmaradt a szer­ves trágya — mondta Domon- Itos József kisbajomi agronó- mus. — Négyszáznyolcvan hold állami tartalék földet vettünk művelés alá, ez a te­rület több mint tíz évig nem kapott istállótrágyát. Hiába, a kimerült talajban nem él meg a burgonya. És milyen tapasztalatokból okult Borsi József kuntelepi agronómus? — Kuntelepen is sok függ a burgonyától, ebből terveztük a legtöbb bevételt. Az »ered­mény«: 500 000 forint kiesés, ami egységenként 5 forintot jelent. Kuntelepen a szervezés körül is baj volt. A brigádve­zetők nem mindig értették meg, hogy egy-egy növényápo­lási munkát nem szabad elha­lasztani. A tagok is gyakran vonakodtak a kapálástól. Tehát szervezési hibák is akadályozták a termelést. A legnagyobb gondot azonban nem ez okozza, hanem a jó ta­laj-előkészítésnek és a megfe­lelő talajerő-visszapótlásnak a hiánya — ez az agronómusok véleménye. Egy-egy szövetke­zetben is voltak olyan táblák, amelyeket ősszel mélyen fel­szántottak, elegendő trágyát adtak rá, és tavasszal kellő időben beültették. Ezeknek a hozamára nem is volt panasz. Egy szó, mint száz: a múlt évben bőségesen kijutott a ke­serű tapasztalatokból az agro- nómu soknak a nagyatádi já­rás burgonyatermesztő terme­lőszövetkezeteiben. Rájöttek, hogy burgonyát termelni csak úgy lehet eredményesen, ha megfelelő gonddal bánnak ez­zel a jól jövedelmező nö­vénnyel, akár aszályos, akár normális időjárású az eszten­dő. Sok munka van vele, az igaz, de ez kifizetődik akkor, ha minden tennivalót idejében elvégeznek, és nem sajnálják a talajerő-visszapótlással járó időt és költségeket Bővítették, korszerű gépek­kel szerelték föl az utóbbi években a Kaposvári Ruhaüze­met Az irodaépületet azonban sajnos, nem sikerült megna­gyobbítaniuk. A műszaki és adminisztratív dolgozók hosszú éveken át igen szűk helyisé­gekben végezték felelősségtel­jes munkájukat. Némelyik iro­dában huszonöt — négy kü­lönböző osztályhoz tartozó — embert zsúfoltak össze. Több műszakinak egyáltalán nem jutott hely. A vállalat vezetői, miután biztosították a korszerű ter­melés minden föltételét, és fölépítették a fizikai dolgozók számára a szociális helyisége­ket, arra törekedtek, hogy megszüntessék az irodák zsú­foltságát Fáradozásuk eredménnyel járt. 1964-re sikerült pénzt és építőipari kapacitást szerez­niük a régi irodaépület felújí­tásához. Az irodaházban az üzem minden adminisztratív és műszaki dolgozójának jó munkakörülményeket teremte­nek. Megfelelő helyet kapnak végre a gyártás-előkészítő és gyártmányfejlesztő csoportok is. Az irodaházban helyezik el az üzem orvosi rendelőjét is. Mint képünkön látható, már hozzákezdtek az ötmillió forintba kerülő építkezéshez. Az irodaházat 1965 júniusában kell átadni rendeltetésének. Az üzem vezetői azonban re­mélik, hogy az oly fontos épü­let még ez év végére elkészül. tervek, megvan a szükséges: terület, és az egyéb föltétele- ! két is biztosították. Igaz ugyan — mondták —, hogy az építkezés egy kissé késve indul (112 lakás építését már 1963- ban el kellett volna kez­deni), de hát nem pótolhatat­lan ez a kiesés. Nem azért in­dultam útnak, mintha nem bíztam volna azokban, akik tavaly azt mondták, hogy 1964- ben teljes erővel meg­kezdődik a munka az észak- nyugati városrészben, s az év végéig átadják a 224 lakást (négy épület). Bíztam bennük. De úgy gondoltam, még egy­szer meggyőződöm róla, hogy jól mennek-e a dolgok, nem árt egy nyugtató őrjárat. ARRA A KÉRDÉSRE, HO­GYAN HALAD A MUNKA az északnyugati városrészben, először szinte mindenütt azt mondták, hogy jól vagy ki­elégítően. Ám ez a magabiz­tosság egyre inkább alábbha­gyott. Az építőipari vállalatnál eleinte csak azt említették akadályként, hogy a pesti tervezők két-három hetes hu­zavona után mondták meg, hogy hol lesz a padlószint. — Ha nem késik meg az építkezés, s előbb van szükség a padlószintre, le kellett vol­na állni a munkával. Tehát mégiscsak késik is­mét az építkezés — gondol­tam —, vagy rosszul hallot­tam? Nem sokáig kellett töpren­genem. Az építőipari vállalat képviselője hamarosan be­vallotta, hogy megkéstek a munkával. Januárban ugyanis nem volt elég kavics, mert a MÁV nem szállított. Ez az ál­datlan állapot szerencsére nem tartott sokáig, nemrég nyolcvan vagon sóder érke­zett. Dolgozhatnak tehát — lé­legeztem föL — örömöm azon­ban korainak bizonyult. A vállalat főmérnöke ugyanis tudomásomra hozta, hogy a nyolcvan vagon kavics jófor­mán csak mintának elég. Egy hónapra 500 vagon kavicsra van szükségük ahhoz, hogy fo­lyamatos munkát végezhesse­nek. Ha meggondoljuk, hogy az északnyugati városrészen kívül még vagy huszonöt munkahely van (mindegyik elég nagy építkezés), akkor nem nehéz elképzelni, hogy a nyolcvan vagon sóderből mennyi jut a 224 lakáshoz. A főmérnök nem is titkolta: ag­gódik amiatt, hogy nem lesz elég építőanyag. Hogy hogyan építik föl akkor a lakásokat? Úgy, hogy más munkahelyről oda szállítják az anyagot (föl­téve persze, ha másutt is lesz.) Igaz, az ilyen anyagszerzés óhatatlanul azzal a következ­ménnyel jár, hogy másutt lemaradnak az építkezésekkel, és igen megnőnek a költségek. De maradjunk csak annál a gondolatnál: elkészül-e az idén a 224 lakás? A FŐMÉRNÖK SZERINT az említetteken kívül más gondja is van a vállalatnak. Nincs pl. elég munkásuk. Saj­nos, semmi kedvező jel sincs arra nézve, hogy biztosítani tudják a szükséges létszámot Alig ■fejezte be az említett problémák felsorolását, máris újabbra tért át. Közölte, hogy az északnyugati városrészben nincs elég víz. Nyomásfokozó berendezést kellene sürgősen építeni — mintegy két-három- százezer forintért —, külön­ben válságba kerülhet az építkezés. — Megoldhatnák a problémát úgy is — fűzte hoz­zá —, hogy olyan tartályokat építenek, amelyekbe éjjel ösz- szegyűjthető a munkához szükséges víz. Biztosabb azon­ban, ha egy kisebb nyomás­fokozó berendezést működtet­nek. Az építőipari vállalat — úgymond — hajlandó tartályt építeni, vagy bármit tenni, csak már döntsék el végre, ho­gyan teremtik elő a vizet» és adjanak pénzt... ' A víz hiánya sok gondot okoz a város vezetőinek is. Ök azt mondják, nem kell kétszázezer forintért nyomás­fokozót csinálni, mert éjjel lehet annyi vizet tárolni, amennyi a munkához kell. 1965-ben úgyis megépül a nagy teljesítményű nyomásfo­kozó, és az biztosítja á vizet az északnyugati városrésznek. Ez igaz. Ám arra a kérdés­re, hogy addig honnan kap vizet az a több mint ezer em­ber, aki az idén megépülő (?) 224 lakásba be fog költözni, ők sem tudtak válaszolni mást, mint hogy ostobaság volt a nyomásfokozó építését ké­sőbbre tervezni, mint a laká­sokét. Talán mégis jó lenne megszívlelni az építőipari vál­lalat javaslatát, és két-három- százezer forintért építeni egy kisebb nyomásfokozót? De íd meri vállalni a felelősséget azért, hogy amikor majd több millióért építenek egy olyan berendezést, amely az egész északnyugati városrészt ellát­ja vízzel, csináljanak egy ké­sőbb teljesen fölöslegessé vá­ló kisebbet is háromszázezer­ért? Ez pazarlás lenne. Nyitva marad hát a kérdés, hidrofor legyen-e, vagy tartály készül­jön-e? Tisztázni kellene vég­re, hogy melyik, hiszen az idő száguld. Már alig tíz hó­nap áll rendelkezésre a 224 lakás elkészítésére. Gondosabb előkészület, biztatóbb kilátás Biztatóak a kilátások arra, hogy az idei burgonyatermés jobb lesz a tavalyinál — leg­alábbis ami a talaj-előkészí­tést és a szerves trágyázást il­leti. A jó terméshez szükséges föltételeket biztosították a já­rás burgonyatermesztő tsz-ei. Kisbajomban például a szán­tóterülethez képest kevés az állatállomány, következéskép­pen kevés az istállótrágya is. Pedig a .burgonyának kell a szerves anyag. Erre már ta­valy nyáron gondoltak. —- Napraforgót meg csillag- fürtöt vetettünk zöldtrágyá­nak a múlt nyáron, és a 150 hold burgonya alá háromne­gyed részben ezzel adunk szerves anyagot — mondotta a főagronómus. A lábodi Lenin Tsz-ben ta­valy 64 mázsát adott a bur­gonya holdja. Az idén gülba- bát és somogyi sárgát ültet­nek, s jobb termésre számíta­nak a múlt évinél. Perák György agronómus szerint ez a számítás könnyen beválhat, hiszen: — Száznegyvenkét hold bur­gonyánk lesz az idén. Ezt az egész területet mélyszántottuk az ősszel. Kivétel nélkül min­den hold kapott szerves és műtrágyát^ 90 mázsát tervez­tünk holdanként, és bízunk benne, hogy ez meg is terem. A nagykorpádiak Szabolcs megyéből hozattak gülbaba- ve tőgumót. Kisbajomban a teljes területet felújított vető­gumóval ültetik be. A beszélgetés tanúsága sze­rint ezekben a szövetkezetek­ben az idén nagy gondot for­dítanak a burgonyára. Ezt kell tenni az egész járásban, hogy terméseredményeikkel felzár­kózhassanak a szomszédos barcsi járáshoz, és gyarapít- hassák a tagság jövedelmét Hernesz Ferenc B ék Laci, a tsz-elnök gyors egy­áldomás hangosabb szóváltás sem, si* • m wm 1 t O A beköszönés pillantában, a találkozás első perceiben még feszültség vibrál a levegő­másutánban tölt a. poharakba, mán, zökkenőmentesen ' lezaj­Biztatja akis társaságot Sán- lőtt a közgyűlés. Iddogálha- _ , dor, a tanácselnök is: igyunk, tunk hát a művelődési ház kis ben. De ott a bekepohar az A szövetkezet vezetője arról szobájában. Persze szolidan, asztalon. Mondja is az elnök a kezd beszélni, hogy megér a kicsinyesként most is. Harap- feketefuvaron fogott kocsis- zárszámadás olyan áldomást, nivaló szintén kerül az asztal- nak: »Dezső, en nem harag- mint egy jó adás-vétel annak ra. Ám az agronómus nemigen szom rád. Tudod, gyereRRo- idején a sárdi vásáron. A eszik., Ügy látszik, töri vala- runk óta pajtások, Garatok történetet nem fejezi be. Gon- min a fejét. Ki is böki olyan vagyunk. Együtt futkostunk dolatai csak itt időznek a mai három óra tájban. Szálljunk mezítláb a porban, később napnál. be a járási meg a megyei autó- meg együtt jártunk a Hogyan is kezdődött? Haj- ba és menjünk. Hogy hová? nalban Náci, az agronómus ne kérdezzen Ä'S n£Í‘" ÍK M,W » helyszínen „eghíhiéh. neki is innia kellett volna ve- Ö az első kocsival indul, le együtt. Az illendőség ugyan- Hanem aztán megérkezve is így kívánná. Elküldte Ná- elkezd méltatlankodni a tsz­cit, menjen csak tiszta fejjel a elnök. »Te, te, Náci, hát ép- - .... tehénistállóba. Ö meg örven- pen ide hoztál, János bácsiék- egesz eletre. »Tanulj is bel e, dezett, hogy megőrizhette jó- hoz, amikor jól tudhatod, hogy ba ner?» bizony uj zanságát. Nem lehet ám besze- a házigazda fiát a múlt héten a alr?m a céduládat« teszi szelve odaállni a pódiumra a kellett megbírságolnunk. A bozza az elnök koccintás koz- falu népe elé, mert akkor bot- büntetési papírt én írtam alá.« beP- . , ,,, ladozik a nyelv, kihagy az agy, Kész helyzet. Most már szé- ínycsiklandozó illatok szall- elszabadul rakoncátlan csikó gyenszemre nem fordulhat a konyhából. N agy mun- módjára az indulat. Még a vissza, mert akkor a víz sem kábán vannak a szakácsot, kocsmát is bezáratták erre a mossa le róla a vádat, hogy Már tálalják is a jobbnál jobb délelőttre. Önként vállalt fa- haragszik a megtévedt kocsis- falatokat. Áll a disznótor. Nó- lusi KRESZ — nem gépkocsi, ra. Jól kifUndálta az agronó- van a borban leeénvko’ hanem a zárszámadó közgyű- mus ezt a dolgot. Mint gyakor- , ’ , lés megfontolt vezetésére. lőtt t a k á c s a vásznat, oly n6ta: ~Eresz aIatt fecsKefe bé- szék...« lányok után. Most mégis azt mond- tam: rosszat csináltál, felelj Semmi. érte. Lásd be te is, hogy ez a rend.«. S Dezső, miközben kitekint­ve az ablakon azt kémleli, nem szitál-é az ónos eső, úgy mondja: a lecke használ De most már túl takács a vásznat, vagyunk mesterien szőtte ennek a rajta. Nem történt még csak ki tő látogatásnak szálait. Kutas József AZ IGAZAT MEGVALL­VA, e körút után, amelyet nyugtatónak szántam, nyug­talanabb lettem, mint azelőtt. Tapasztalataim alapján alig merem hinni, hogy az idén el­készül a 224 lakás. Ennyi ott­hont akkor is nehéz megépí­teni, ha minden föltételt biz­tosítottak. Akkor is nagyon ki kell használni minden per­cet. Ez a sok ha, a bizonyta­lankodás, a 'kapkodás, a rossz anyagellátás olyan időveszte­ségeket fog okozni, hogy nem­csak az említett lakások nem készülnek el, hanem veszély­be kerül a második ötéves terv lakásprogramjának telje­sítése is a városban. Az érdekelteknek nagyon sürgősen meg kellene tár­gyalniuk, hogyan lehetne min­den körülmények között föl­építeni a 224 lakást az észak- nyugati városrészben. Őszin­tén, kertelés nélkül föl kell vetni a problémákat, és meg kellene oldani őket. Be kell végre látni, hogy a jó szán­dék nem elég. Az építőipari vállalat fő­mérnöke azt mondotta, hogy megpróbálják átadni az idén a negyedik épületet is. Vajon remélhető-e ezek után, hogy így lesz? Hiszen akkor sem tudták mindig teljesíteni a feladatot, amikor biztosra ígérték. Nem! Az északnyugati vá­rosrészben most már nem pró­bálkozni kell, hanem csele­kedni: határozottan végre kell hajtani a feladatokat! Szegedi Nándor !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents