Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-15 / 11. szám

SomogyiMéplap AZ MSZMP MEGVEI BIZOTTSÁGA ESiA MEGYEI TANACS L^PJA Másfél évtized súlyos baleset nélkül e..íz-0.»k IQOR BEZRODNIJ , HEQEDÜESTJE Egy világhírű muzsikus, Igor Bezrodnij (Szovjetunió) vendégszereplése ígért élmé­nyekben gazdag estet a bérle­ti sorozat negyedik előadásán. Várakozásunkat ez a vendég­játék csak részben, főleg a műsor második részében iga­zolta hiánytalanul. Kezdeti csalódottságunkat csak mélyí­tette a bérletes koncertlátoga­tók közönye — ez ugyanis a hétfői hangversenyen a »sok­évi átlagot-« is meghaladta. Bi­zony sok üres, foghíjas széksor hiába várta gazdáját, és való­színű, hogy ez a körülmény is hatással volt a vendégművész érezhetően indiszpozíciós játé­kára a műsor első felében. Händel E-dúr szonátájának előadásakor még nem talált önmagára Igor Bezrodnij. Kor­rekt és árnyalt játéka nem for­rósodott érzelmi azonosulássá; erre való törekvéseit csak egy- egy zenei gondolatban — pél­dául a Largo-tétel fenségesen áradó témájában — éreztük meggyőzőnek. Fakónak, fény­telennek hatott Schubert D- dúr szonatinájának tolmácso­lása is, noha a második tétel vágyakozást sugárzó fő tárná-, jának hangvételében már föl­csillant a művész átlagon felü­li képessége. Bezrodnij előadói nagysága két grandiózus -mű­ben teljesedett ki: Cézár Franck A-dúr hegedű-zongora szonátájában és a Bolgár rap­szódiában. Az A-dúr szonáta rendkívül igényes, virtuóz fel­adat minden erre vállalkozó művésznek. Első tételének bensőséges hangulatú fő témá- jijftan még — partnerével együtt — nem mindenütt si­került színekkel gazdagítania játékát. A mély — főleg a pia­no és a pianisszimo — hang­közök, hangzatok intonálását néha szürkének, erőtlennek s a zongora kádenciákban elmo- sódottnak éreztük. Különös szépséggel csillogtak azonban Bezrodnij hangszerének magas hangjai a szonáta második és harmadik tételében, s a befe­jező tételnél is abban a kris­tálytisztán szárnyaló hegedű­hangban, azokban az erőteljes crescendókban és biztos into­nációban gyönyörködhettünk, melyek Igor Bezrodnij művé­szi sikereinek forrásai világ­szerte. Játékának nemes egy­szerűsége, a népzene bensősé­ges szeretete és a virtuóz fölé­nyes biztonsága uralta P. Vla- gyigerov Bolgár rapszódia (Vardar) című alkotásának be­mutatását. A széles színskálán fölcsendülő pizzicatok, az erő­sen szinkópázott ritmusú nép­dalelemek és a visszatérő fő téma ujjongó szárnyalása nyújtottak különös élvezetet ebben a műben. Hasonlókép­pen a modern hangzatokkal átszőtt Sosztakovics-Ciganov: Tíz prelúdium hullámzó, el­lentétes hangulatainak, a Rachmanyinov-románcnak és ráadásként hallott Debussy- prelúdiumnak átélt, érzelem­gazdag tolmácsolása is emlé­kezetes hangversenyélménnyé avatta ezt az estét. Aram Makarov zongorajáté­ka, sajnos, művészileg nem kö­vette partneréét a magaslatok­ra Néhol (például a Schubert- szonatina befejező tételében) lendületében szinte visszafogta a hegedű játékot, s az A-dúr szonátában sem bizonyult a zongora egyenrangú koncerte­ző társnak. Wallinger Endre Hollandiának küldte az idei e!si exportszállítmányt a keteüzem ■ .■* A Kaposvári Kefeanyag-ki- készítő Vállalat a múlt évben mintegy hatvan tonna árut ex­portált. Az üzem az idén 72 tonna árut szállít külföldre. Hollan­dia és Nyugat-Németország ugyanis továbbra is igényt tart jó minőségű termékeire. Az üzem az idei első export- szállítmányt legrégibb keres­kedő partnereihez, a hollan­dokhoz küldte el néhány nap­pal ezelőtt: körülbelül 2500 ki­logramm festett marhafarkot indított útnak. 1 A szállítmányt határidőben adták postára. A BOrjpari Ktsz vette ál a Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalat cipörészlegét A megyei tanács vb nemrég úgy határozott, hogy a Mér­tékutáni és Vegyesruházati Vállalat cipőrészlegét a Bőr­ipari Ktsz-hez kell csatolni. A tanács végrehajtó bizott­sága azért döntött így, hogy a cipőkészítést és -javítást az iparpolitikai tervnek megfele­lően egy kézbe adja, korsze­rűbbé tegye. A Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalat ugyanis a szükségesnél keve­sebb gondot tudott fordítani a cipőrészlegre. Ennek következ­tében nem tudta kialakítani a korszerű termelést. A Bőripari Ktsz-nél viszont nem okoz különösebb gondot a cipőkészítés korszerűsítése, a szolgáltatás, tehát a javítás meggyorsítása, hiszen ez a fő feladata. A megyei tanács határozatát máris végrehajtották. A ktsz átvette a cipőrészleget és hat fiókját. A ktsz foglalkoztatja a Mértékutáni és Vegyesruháza­ti Vállalat cipőrészlegének azokat a dolgozóit, akik a szö­vetkezetben kívánják folytatni munkájukat. A fehér porcelánsoron fe­szülő vezetékek között két em­ber dolgozott. Az egyik szak­ember, a másik segédmunkás. Már csak néhány csavar meg­erősítése volt hátra. A fiatal szakmunkás cigarettára gyúj­tott, és intett a másiknak. — Nyugodtan elmehet, a többit már megcsinálom ... A következő pillanatban ve­lőkig hatoló, borzalmas sikol­tást hallott. A figyelmetlen fordulás következtében a se­gédmunkás hozzáért a magas- feszültségű vezetékhez. Keze- lába a szó szoros értelmében elégett. — Borzalmas volt látni. Nem tudom elfelejteni... A szörnyű baleset óta el­szaladt néhány évtized. A szak­munkásból, Czirják Gyulából azóta műszaki vezető, főellen­őr lett. Fáradhatatlan harcosa a munkásvédelemnek. Egy szakszervezeti tanácsko­záson hallottam róla először. Az egyik felszólaló az elszo­morító baleseti statisztika is­mertetése után ezt mondta: »Tanácskozásainkon általá­ban mindig a munkásvédelem árnyoldalairól beszélünk. Pe­dig vannak eredményeink is. Érdemesnek tartanám például, ha egy alkalommal meghall­gatnánk Czirják Gyula elvtár­sat, a balatonszabadi rádióál­lomás vezetőjét. Ez az ember igen sokat tett a munkásvéde­lemért. Saját munkaterületén tizennégy esztendeje nem for­dult elő súlyos baleset. Nem titkolja módszereit. Nemrég munkásvédelmi albumot ké­szített. Ennek nagy hasznát veszik a szakmában mindenütt. Tanuljunk az életmentőktől, hogy még több életet tudjunk megmenteni...« Most itt ülünk a rádióállo­más irodájában. A régi sze­rencsétlenség fölidézése után néhány percig csönd szakad közénk. — Azóta mindig arra gon­dolok — folytatja —, hogy na­gyon kell vigyáznunk egymás­ra. Felbecsülhetetlen értékű műszerek vannak gondjainkra bízva, azt mégsem szabad el­felejteni egy pillanatra sem, hogy az ember a legnagyobb érték. A műszert lehet pótol­ni, de az embert nem ... Majd negyven éve dolgozik az elektromosszakmában. Sok súlyos balesetet látott. Égést, szemsérülést. Kezembe adja a munkásvédelmi albumot, és közben magyaráz: — A mi szakmánkban is gyakran találkozni olyan hős­ködőkkel, akik egy vállrándí­tással elintézik a munkásvé­delmi előírások megtartását. S ha megvan a baj/akkor ré­müldöznek. A vezetése alatt álló állo­máson majd másfél évtizede ismeretlen a súlyos baleset. ' Mi a módszere? A kérdés után végigvezet a modern munkatermeken. — Együtt öregedtem az elektrotechnikával. Ma ott tar­tunk, hogy elmondhatjuk: majd mindent megtettünk a munkásvédelemért. Rendelke­zésre állnak a legmodernebb biztosító-védő eszközök. Ha használja a munkás, és nem téveszti szem elől az előíráso­kat, nyugodtan dolgozhat. Ar-I ra törekedtem mindig, hogy beosztottaimat rendszeretetre, pontosságra, a szabályok ál­landó megtartására neveljem. Ha mulasztással találkozom, és nem használ a szép szó, a dol­gozó érdekében pénzbüntetést vagy egyéb felelősségre vonást alkalmazok. — Tapasztalatai? — A mai fiatalok sokkal idegesebbek, mint mi voltunk annak idején. Persze ez érthe­tő is. Nekik jóval gyorsabban kell megtanulniuk azt, amit mi harminc vagy negyven eszten­dő alatt sajátítottunk el. Mi együtt nőttünk a fejlődéssel, ők viszont belecsöppentek égy bonyolult újba. Türelmes szó­val, jóindulattal kell segíteni őket. Megéri, érdemes fáradoz­ni, mert kitűnő szakembereket lehet nevelni belőlük... Az országos főigazgatóság őt bízta meg egy kétszer harminc- perces, baleset-elhárítással fog­lalkozó film forgatókönyvének megírásával és a film rendezé­sével. Azt hiszem, jól válasz­tottak ... Németh Sándor ywvvY¥wvvY¥vwvwvwyywvwvwvw. ywwvwwwwyywwyyww iwwwwwwww — Miért nem jön össze egy­szer a John Birch társaság tag­jaival? — kérdezte egyik is­merősöm, akit lapja szintén az ENSZ-hez delegált. Az ajánlat először megdöbbentett. Emlé­keztettem ismerősömet, hogy az amerikai fasiszta párt fő­hadiszállásának ajtaján a kö­vetkező felirat olvasható: »Hí­vatlan látogatókat golyóval fogadunk!-« — Nem szükséges feltétle­nül a Pravda tudósítójaként bemutatkoznia — volt a vá­lasz.-.. öten vagyunk a XIV. Lajos Étterem egyik sötét tó­nusú helyiségében, New York­ban. Akkor ismerkedtem meg velük. Amikor bemutatkoz­tunk, egyikük Stanleynek ne­vezte magát. Szakállas barát­jának csak a keresztnevére emlékszem: Rudolf, s a társa­ságunkban található hölgyet Katrin néven szólították. Stan­ley »olajban« dolgozik, Rudolf kereskedő a New York mel­letti New Rochelle-ben, s Katrinnak s-'"-dái vannak Kaliforniában. A program ■ «- A kommunizmus minde­nütt előretör — kiáltja Stan­ley magából kikelve, s kését a tányérjára dobja. — Már a torkunkat szorongatja! És azok, akik ezt gyávaságból nem akarják észrevenni, bár­milyen magas állást töltenek is be nálunk, a kommunizmus segítőtársai! Igen, uram, ez a szomorú valóság! — Meg tudná, nekem mon­dani, hogy mi a társaság prog­ramja? — kérdeztem. — Valamennyi amerikai kommunista letartóztatása — válaszolja Stanley habozás nélkül. — Azonnal be kell til­tani minden békemozgalmat. Haladéktalanul meg kell sza­kítani a diplomáciai kapcsola­ot á Szovjetunióval. Az USA 'pjen ki az ENSZ-ből. Az A JOHN BIRCH TÁRSASÁG VENDÉGE VOLTAM UímMoh táUfyatá yokfát kap Hitte* eyyUMi fté<zeiei tíf faunában-» «<­lóamfnunístadleHCsek fa közpantfa kommunistaellenes kátyúba jutna. Háromszoros mozgalom Jnkább atomfertőzés, mint vörös veszély“ egész földkerekségen fegyve­res védekezés a kommuniz­mus előretörése ellen. Kuba felszabadítása fegyveres erő­vel! — Ez azt jelentené, hogy hajlandóak lennének belemen­ni az atomháborúba is? Az önök éllenfelei • is rendelkez­nek atomfegyverekkel. — Hát igen... — mormog­ja Stanley válasz helyett, s újabb szivarra gyújt. — Van egy jelszavunk: Jobb halott­nak lenni, mint vörösnek! A leggazdagabbak társasága Mr. Stanley nem akarja, hogy ezt a kérdést tovább fe­szegessük. Barátja, Rudolf siet segítségére. — Nagyon befolyásos em­berek állnak az oldalunkon — kezdi. — A John Birch társa­ság tagjai közé sorolhat sok kongresszusi tagot, tábornokot, admirálist és diplomatát. Kü­lönösen erősek összekötteté­seink Texasban, Kaliforniában és Massachusettsben. Érti, hogy miért? Azonnal megma­gyarázom. Texas az olajmillio­mosok fellegvára. Kalifornia olyan állam, ahol minden ötö­dik üzletembernek állami megbízatása van. Massachu­setts — hogyan is mondjam — az amerikai bankemberek hazája. Nagyon büszkék va­gyunk, hogy a John Birch tár­saság tagjai közül sokan az Iparosok Nemzeti Szövetségé­hez is tartoznak. — Megtudhatnám, hogy há­nyán? — Sokan — válaszolja Stan­ley köhögve. — Tudna említeni néhány szenátort is, akik a birchisták közé tartoznak? — Talán ne említsünk ne­veket — válaszolja Stanley. — Azt viszont közölhetem, hogy az 1964-es elnökválasztáson Goldwater szenátort fogjuk tá­mogatni. Azt a Barry Goldwater sze­nátort, akit csak úgy emle­getnek, mint »aki a XX. szá­zadot hatályon kívül fogja he­lyezni«. Ö az amerikai ultrák politikai és szellemi vezére. F. Lewis újságíró szerint — aki nem titkolja, hogy a leg­szélsőségesebb jobboldaliakhoz tartozik — kijelentette: — Goldwater nélkül az egész kommunistaellenesek — Hányán tartoznak körül­belül az önök szervezetéhez? — Soraink állandóan gyara­podnak. Minden más antikom-* munista mozgalom úgy érzi, hogy hozzánk tartozik. Ben­nünket ismernek el vezérként. A többi antikommunistától va­ló megkülönböztetésként há­romszoros kommunistaellene­seknek neveznek bennünket. — Milyen konkrét feladatot hajtanak végre? — kérdeztem Stanleytől. — Ó, igen sok munkánk van. Kommunistaellenes iro­dalmat adunk ki és terjesz­tünk. Feladatunknak tekint­jük, hogy a vád alá helyezett Walker tábornok érdekében kampányt folytassunk. Kép­zelje csak el, az USA egyik legderekabb tábornokát vád alá helyezték, mert meg akar­ta akadályozni, hogy a nége­rek bejussanak az egyetemre. Edwin Walker tábornokot az amerikai sajtó mint az ultrák eljövendő nagy vezérét emlegeti. Lovaglókorbácsával kezében vezette rohamra a faj­gyűlölőket a négerek ellen. Amikor az FBI washingtoni nyomásra letartóztatta, akta­táskájában több olyan tiszt nevét találták följegyezve, akik a jobboldali mozgalom­nak tagjai, s a Pentagonban is felelős állást töltenek be. Krákogva és könnyeit töröl- getve folytatja Stanley: — Rövidesen kampányt szervezünk, és tiltakozni fo­gunk az atomkísérletek betil­tása ellen. Megszervezzük, hogy üzleteinkben ne árulhas­sanak olyan árukat, amelyek a vasfüggöny mögül származ­nak. Aki nem engedelmeske­dik bojkottfelhívásunknak, an­nak á kirakatára másnap ki­akasztjuk: »Csak az vásárol itt, aki a kommunistákat# se­gíteni akarja!« Az amerikaiak egy része már rájött, hogy az ultrák nagy ve­szélyt jelentenek az USA szá­mára. A Newsweek a következő­ket írta: »Az amerikai ultrák moz­galma szennyes dolog. Főleg azok csatlakoznak hozzájuk, akik a legfelső és a középré­tegekhez tartoznak. Azok, akiknek jelentős vagyonuk vagy magas állásuk van, olyan új világra bukkannak, amely megakadályozza, hogy újabb előnyökhöz, haszonhoz jussa­nak. Nem értik meg, miért ve­szítettük el Kínát, miért fog­lalunk el ilyen álláspontot a berlini kérdésben. Csak úgy vaktában szembe szállnak min­dennel, ami céljainkat ellenzi.-« El tudom képzelni, hogy Mister Stanley álmában ide­gesen forgolódik, s összeszorí­tott fogai között ezt suttogja: »A kommunizmus előretör — a kommunizmus előretör...« B. Sztrelnyikov Fordította: Szentirmai László A gólya és a béka A béka vitatkozni kezdett á gólyával: — Melyikünk szebb? — Én! — mondta maga­biztosan a gólya. — Nézd csak, milyen szép lábaim vannak! — Nekem viszont négy van. Neked csak kettő! — vágott vissza a béka. — Igen, nekem csak két lábam van, de hosszú! — mondta a gólya. — De én tudok kuruttyol- ni, te pedig nem! — De én repülök, te meg csak ugrálsz! — Repülsz, de nem tudsz víz alá bukni! — De nekem van csőröm! — Na, ne mondd! Csőröd! Mire kell az? — Majd meglátod! — gu­rult méregbe a gólya, és... bekapta a békát. Nem hiába mondják, hogy a gólya azért nyeli le a békát, hogy ne kelljen fölöslegesen vitatkoznia vele. * * * Szabá’ysértö autós A rendőr (megállítja a. szabálysértőt): — Hova rohan? Nem lát­ta a jelzést? A vezető: — A jelzést láttam, csak magát nem. * * * Nevet cserélnek az Anderssonok Svédországban nem keve­sebb, mint 380 000 embernek Andersson a vezetékneve. Az 1964. január 1-i új tör­vény értelmében most lehe­tővé vált, hogy a feleség megtartsa leánynevét a há­zasságban, és esetleg a gyer­mekei is az ő vezetéknevén szerepeljenek. A törvényre azért volt szükség, mivel Svédországban a lakosság­nak mintegy 60 százaléka összesen 150 fajta vezeték­nevet visel. A legáltaláno­sabb név az Andersson, így hívják a svédek 5 százalékát. A stockholmi telefonkönyv­ben 50 oldalt töltenek be az Anderssonok. * * * . A Taskentböl Termez fe­lé vezető út mentén egy több mint ezeréves platán­fa áll egy forrás fölött. A fa odvábán, amely majd­nem szoba nagyságú, ágyat, asztalt székeket lehet el­helyezni. A fa törzsét hét ember sem tudja átfogni. Az évezredes platán alatt épített teázóban kötetnyi legendát tartanak nyilván az üzbég erdők veteránjá­ról. * * » „Földalatti“ érdekességek A világ különböző váro­saiban 28 földalatti vasút működik: 17 Európában, 7 Amerikában, és 4 Ázsiá­ban. Ausztráliában és Af­rikában még 1 nincs föld­alatti vasút. A legrégibb földalatti Londonban van: 1863-ban épült. A leghosszabb New Yorkban: 380 kilométer. A legrégibb és egyben a . legrövidebb földalattik közé 5 tartozik az 1896-ban épült 5 budapesti is. ! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei 3izottsága és a Somogy megye! Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon - 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Prtsta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index 250R7 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe® Kaposvár, Latinka Sándor utca f.

Next

/
Thumbnails
Contents