Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-14 / 10. szám
I Kedd, 1964. január 14. SOMOGYI NÉPLAP EZERMESTEREK öt évvel ezelöi. a Petőfi utcai ai táláo.os Iskolábar as első között indult meg a poli technikai oktatár Kaposváron. Azóta a kezdetleges műhelyt valóságos gyermekparadicsommá varázsolták. Az egyszerű reszelőtői a papírvágó gépig minőén, oerénoe- zés a gyermekek életre nevelései szolgálja. Papír- hői, fából, vadból értékes használati tárgyakat készítenek; kötnek, horgolnak, varrnak, villanycsengő modellt készítettek a fizikai •szertár részére, vízcsapokat szereltek. Két tanteremben már a gyerekek munka- WMZMM ját dicsérő neon- égők ontják a fényt. A 250 000 forint értékű géppel és szerszámmal fölszerelt műhelyben jókedvűen dolgoznak ax iskola tanulói. A hatodik osztályosok tűzlapátot készítenek. 5* így kefi <*t... — mondja László Ferenc tanár. 1 Í|ftlgM^p|j MK A sátorcövek már a nyári úttörö-táborozáslioa készül. A paragrafusok szellemében, emberségesen A Termelőszövetkezeti Tanács múlt évi tapasztalataiból A termelőszövetkezetele jogvédelme — ez a feladata a Termelőszövetkezeti Tanácsnak. Sablonosnak hangzik ez a mondat, pedig ki tudná mindazt összefoglalni, elmondani, amit rejtenek a szavak; ki tudná részletesen elemezni, hogy mi mindennel foglalkoztak itt egy év alatt? Panaszok, gondok, bajok irodája — így is lehetne nevezni, és mennyi, de mennyi minden lemérhető azon, hogy ki milyen és menynyi sérelemmel fordult a Termelőszövetkezeti Tanácshoz... Még nagyon az év elején járunk, nem készültek el a statisztikai fölmérések, csak viszonyítani lehet. Mint Antal László, a Termelőszövetkezeti Tanács megyei megbízottja mondotta, mennyiségben nem, de tartalmukat tekintve megváltoztak a problémák. Azelőtt a panaszok legnagyobb része a háztájival volt kapcsolatos. Ez az egy kérdés sok formában vetődött fel. Azt nem mondhatjuk, hogy már megszűnt az ilyen gond; akad még, be lényegesen kevesebb, mint korábban. A múlt esztendőt inkább a földjáradék körüli viták évének lehetne nevezni. A panaszok okai sokszor igen messzire nyúlnak vissza. A változást, az alakulást lemérhetni azon, ahogyan jelentkeznek ezek a gondok. Beállították a szövetkezetek a tervbe a járadékot, mégsem tudták fizetni — az esetek többségében ebből eredt a baj. A Tsz Tanács segített, és végül ilyen vagy olyan formában sikerült orvosolni a panaszt. Nemigen lett bírósági ügy egyikből sem, legföljebb akkor. hr. a tag nem a Tsz Tanácshoz,' hanem egyenest a bírósághoz fordult. Persze akadtak olyan esetek, amikor nem segíthettek. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ezek- az érdekesebbek, a változásra jellemzőbbek. A beszolgáltatás idején egyik-másik falusi ember, ha csak módot talált rá, igyekezett eltitkolni, hogy mekkora a földje. Miután belépett a tsz-be, éppen a földjáradék miatt érdeke lett, hogy a teljes nagyságú területe után kapjá a járadékot. Igen ám, de a földnyilvántartás mást mutatott. Ugyanez a helyzet azokkal, akik korábban elhagyták, vagy az államnak átadták birtokukat, meg azokkal is, akik titokban ad- ták-vették a földet, de a telekkönyvben nem rögzítették ezeket az egyezségeket. A megváltozott helyzetben most károsultaknak érzik magukat, s kopognak a Tsz Tanács ajtaján: lehet-e valamit tenni..-. A Termelőszövetkezeti Tanács a paragrafusok széliemében, emberségesen dolgozik. S most erről a szocialista humánumról szeretnék néhány szót szólni. Aki panaszokat, sérelmeket hallgat, gyötrődésnek, vívódásnak a tanúja, emberi szívekbe lát, egyetlen problémán keresztül sok mindent megtud egy faluról, és vezetőiről. Ki tudná megmondani, hogy hány idős ,tsz-tagnak segítettek a Tsz Tanács dolgozói sokszor csak azzal, hogy fölemelték a telefont, és megbeszélve az elnökkel egy kicsit nagyobb kenyérhez, több krumplihoz jutott a munkában elfáradt ember? S mennyi panasz zárult ezzel a mondattal: »Ha ezt nekem otthon ilyen higgadtan, nyugodtan elmondták, megmagyarázták volna, akkor nem utazom Kaposvárra.« Mire lehet következtetni ebből? Sokat változtak szövetkezeteink vezetői, és fő gondjuk a gazdasági irányítás. De nem feledhetik, hogy "emberekkel van dolguk — a velük való türelmes törődés, foglalkozás bizony még sok kívánnivalót hagy maga után! Ügy érzem, elgondolkoztató és megszívlelendő ez a tapasztalat éppúgy, mint az, hogy tavaly jelentősen kezetekből nemigen jönnek panaszra a Tsz Tanácshoz, viszont a Tanács tartja a kapcsolatot a jogászokkal. A Termelőszövetkezeti Tanács dolgozói, Antal László és dr. Dárdai Árpád fáradhatatlanul intézik a panaszos ügyeket, orvosolják a sérelmeket. Mindazt, amit a törvény megenged, és az emberség megkíván, megteszik. A tsz-ek jogvédelme a munkájuk, s nehéz lenne felsorolni mindazt a gondot, amellyel találkoznak, amellyel hozzájuk fordulnak. Vörös Márta Jégmező a Dunán A fokozódó hideg jelentősen sűrítette a zajíást a Duna osztrák szakaszán, ahol néhány nappal ezelőtt még csaknem jégtelen volt a víz. A magyar' szakaszon három nap alatt mintegy 50 kilométeres új »szalaggal« hosszabbította meg a zajlás a Duna jégpáncélját, így több mint 300 kilométer hosszú jégtakaró fedi a Dunát Esztergomtól a Dráva torkolatáig. A jégmező sem teljesen mozdulatlan, időnként megcsúszik. A Duna alsó szakaszán, Jugoszláviában és Romániában általában erős zajlás uralja a folyót, de Újvidéktől a Tisza torkolatáig majdnem 50 kilométer hosszú jégmező alakult ki. A meteorológiai és vízügyi szakemberek véleménye szerint egyelőre hideg marad az idő, s így néhány nap múlva már az egész magyarországi szakaszon befagy a Duna. (MTI) Egy fiatal szakma • fm t rr I rr > ifjú művelői Az öntözési sza /. munkás képző tanfolyamon csökkent a bírósági ügyek száma. Ezek többnyire a tsz-ek- kel és a vállalatokkal kapcsolatos kötbér körüli problémák voltak. Minek az eredménye ez a javulás? Feltétlenül számottevő része van benne annak, hogy a megyében a korábbi egy helyett öt, sőt rövidesen nyolc tsz-jögtaná- *os dolgozik. Mintegy 30—35 szövetkezetei képviselnek, s minden héten rendszeresen fölkeresik őket. Ügyelnek a szerződésekre, megtárgyalják a fegyelmi vétségeket, kézben tartják a szövetkezet jogi ÉVEKKEL EZELŐTT Győr környékén járva kíváncsian figyeltük az egyik lucernatáblán a karcsú csövekből magasba szökő vízsugarat. A kutatók egy új öntözőberendezés prototípusát próbálták ki. Ez a kép jutott eszembe a napokban, amikor a balatonboglári öntözési szakmunkásképző tanfolyamon jártam (az öntözéses gazdálkodás ugyanis már szakmává erősödött). A korszerű berendezések kezelése, az öntözés technikai lebonyolítása szakembert kíván. A tanfolyam hallgatói — egy részük már a gyakorlatból ismeri a mesterséget — most a legfontosabb tennivalókkal ismerkednek. Szabados Károly, a tanfolyam vezetője azzal fógadbtt, hogy meglepően sok fiatalt küldtek a termelőszövetkezetek az iskolára. A hallgatóknak több mint fele harminc éven aluli. Az okokat kutatom. Megszoktuk már, hogy csupa idős ember percegteti a tollat a téli tanfolyamokon. — Mindenki csak jót mond az öntözésről. Ezért választottam én is — mondja Pozsgai Margit, a boronkai Zöldmező — Ez a két úr nem turista, kérem, győződjön meg róla, összeköttetésben állnak az ellenforradalmárokkal. — Lerántottam a takarót az adókészülékről. A két tiszt meghökkenve nézett ránk. Ki kellett szállnunk. — Ezért még számolunk! — sziszegte mellettem a vezető. — Remélem is — feleltem —, és nemcsak ezért az október huszonharmadikáért! A két tiszt futólag átvizsgálta a kocsit, és az ülés alatt még két lőfegyvert is talált. Át kellett szállnunk a dzsipbe, iratainkat pedig elvették. — Szabad újságírók va-' gyünk — bizonygatták felváltva kísérőim —, a legélesebben tiltakozunk ez ellen az önkény ellen! A tisztek mosolyogtak. — Csak formalitás az egész, uraim, a »Szabad. Európa«-adó nem fogja elveszíteni önöket. A dzsip egy kis fabarakk előtt állt meg. A közelben autók álltak, és néhány férfi filmfelvevőkkel és fényképezőgépekkel. Két kísérőm egyszerre hangos kiáltozásba kezdett. — Segítsetek! — kiáltották a férfiaknak. — Az oroszok el akarnak hurcolni bennünket! Elkobozták az autónkat! Német újságírók vagyunk, a »Szabad Európa« munkatársai, segítsetek... A tisztek a barakkba tuszkolták őket. A határon álltunk; a túloldalon, ahol filmfelvevők surrogtak, és-fényképezőgépek kattantak, már Ausztria volt. . Néhány lépést tettem a határ mentén. Jól álcázott páncélosok és őrszemek akadályozták meg a tiltott határátlépést. A két tiszt egyike mellettem bukkant fel. — Bár nem hiszem, hogy át akar szökni a határon, egyedül mégsem járkálhat itten. Nem mondaná el, kérem, hogyan ismerte meg ezt a két kémet? Elmondtam mindazt, amit róluk tudtam és gondoltam. A liszt így szólt: — Néhány napra alakat alá tesszük őket. Nagyon érdekes anyagot találtunk náluk. — És hogy jutok most haza? — Egy órán belül indul egy autónk Komáromba, ott átlépheti a határt, és Pozsonyon, Prágán keresztül Berlinbe utazhat. — Köszönöm. Közben végigmentünk a határ egy szakaszán, és egyszerre egy halom nyitott ládánál álltunk. Szovjet és magyar katonák óvatosan osztályozták a tartalmát. — Szeretetadományok Ausztriából — magyarázta a tiszt. — Vérkonzervek, A, B, 0 és AB vércsoportok ... — Nagyon is forró vér. A A konzervdobozok valóságos tartalma rendkívül nagyerejű robbanr.óanyag A túlsó oldalra néztem, ahol tekintélyes távolságban egyre több kíváncsi és szenzációra éhes ember gyűlt össze. problémáit. Ezekből a szövetTsz tagja. — Nekem tetszik ez a mesterség. — Mutassa meg ezeket a ládákat az odaát ácsorgó újságíróknak és rádiótudósítóknak. — Ez az anyag aligha érdekli őket! A másik oldalról egyszerre egy hang harsogott felénk: — Hé, te vörös, mi ismerjük ön is találkozott már vele., egymást! * * * Megfordultam és kerestem, Ettől az órától kezdve tudreslek és megtalállak! Egyszer még benyújtom a számlát... Eltűnt a tömegben. — Ki volt ez? — kérdezte a tiszt csodálkozva. — Régi ismerősöm, elvtárs — feleltem. Ha nem tévedek. > kellő jelentőséget az öntözés<> nek. megiuruuiiam es Kerestem, jlcioi az óra coi Kezave iua-ji A TAVALYI EREDMÉhogy kinek s?ól a kiáltás, de tam, hogy igaza volt a spbhe- > NYÉK BIZONYÍTANAK. Ott, roi + nm n fi r Iríirfil -»-«I V oil I KflflPS rajtam és a tiszten kívül sen- lyesnek: mi még találkozunk, ki sem volt a közelben. És visszaemlékeztem arra az Egy férfi tett néhány lépést esküre, hogy leszámolok vele. a határ felé. De ma azt is tudom, hogy a seb— Mi ismerjük egymást, ba- helyes elítéltetése már régen rátocskám — ismételte. nem az én magánügyem. Az Jobban megnéztem, és der- emberek nem élhetnek béké- medten álltam meg. Alig tíz ken, míg a sebhelyes és cimbo- lépésnyire a sebhelyes állt Va* akadálytalanul íolytathat- előttem. Egy pillanatig für- 3ák veszedelmes játékaikat, készve nézett rám, aztán így , * * * kiáltott: A kicsiny latogatoszobaban — Annak ideién kicsúsztál a egy pillanaü§ csend volt Klaus Seiser felállt, és összesralaTzteí’ak 1|ftl l bb szorított ajakkal a rácsos abszaiasztaiak el. lakhoz lépett. Meglepetésem lassankét el- — Köszönöm, Seiser úr, hogy múlt. Egy lépést tettem előre, ilyen részleteden elmondott es magámon uralkodva mond- mindent — szólalt meg dr. *am: Werner melegen. — Higgye el, — Nem lesz több alkalmad hogy a sebhelyes-ügyet azért arra, hogy másokon basáskodj! teszem olyan készségesen a Téged már mindenütt ismer- magamévá, mert ez az eset nek, sebhelyes. Örökre meg már régen közüggyé vált. So- vagy jelölve! kan együtt éreznek önnel náA sebhelyes gúnyosan elhúz- lunk is> és utóvégre bármilyen — Dolgozott már az öntözésben? — Most kapunk gépeket, eddig még nem volt, mert némelyek nem tulajdonítottak effv sebhelyes körül, mégiscsak azina§yságát. Közel van a Kapos, te vörös, taTálkozunk ! ta száját. — Viszontlátjuk más, még. Egyikünknek pusztulnia kell... - fordult. — Sebhelyes! — kiáltottam utána. — Jól figyelj! Megkefélelmetes dolgok történtek ahol öntözéses gazdálkodás folyt, az aszály ellenére is szép eredményekkel dicsekedhetnek. Péterhidán például a 15 hold öntözött lucerna 32 mázsás átlagterméssel fizetett. Ott, ahol nem öntöztek, csak 24 mázsát takaríthattak be holdanként. A csornai Tavaszi Fény 20 mázsa cukorrépával és 60 mázsa takarmányrépával többet takarított be az öntözött terület egy-egy. holdjáról, de az sem megvetendő, hogy a legelőn egész nyáron bőségben volt fű a szarvasmarháknak. Varga Mátétól, a Tavaszi Fény öntözési brigádvezetőjétől tudom, hogy a nyáron sokat segített a mesterséges csapadék. Ennek is köszönhetik, hogy kertészetük csaknem valamennyi termése exportképes lett. — További terveik? — Ebben az évben növelni a takarjuk az öntözött terület ‘nvilván nossa§ előtt vádolhatjuk. Ban-# De mit tesznek azokban a Vi ' 71 dájával megrendíthette a de-) szövetkezetekben, ahol nincs mokráciát, de nem tudta leilyen vízszerzési lehetőség? — rombolni, ezt perünk bizonyí- # vetődik fel a kérdés, tani fogja. # A választ az egyik előadáCFolytatjuk.) son Csekei Tibor, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság agronómusa adja meg. A Dráva és a Rinya környékén csaknem kimeríthetetle- nek a lehetőségek, s a kisebb patakokra is lehet tárolót építeni. Ezt tették a szöllősgyö- rökiek is. S az eredmény? Burgonyatáblájukan 30 mázsás termésnövekedés. — Nem könnyű ám a mi munkánk — mondja idősb Ba- racsi Lajos, a somodori Kossuth Tsz tagja. — Aki ezt a munkát választja, annak nyáron bizony korán kell kelnie, mert nagy melegben nem szabad öntözni. Meg fárasztó is a nehéz csöveket hordani. Nálunk a műszak három órakor kezdődik. EZEK A SZAVAK jutottak eszembe akkor is, amikor Reichert Annával és Czingen- heim Ilonával, a tabi Egyetértés Tsz öntözőivel beszélgettem. Mindketten fiatalok. — Nem akadt olyan fiú, aki vállalta volna. Mi szívesen jöttünk. Pedig már megismerték a munka nehézségeit is. Két éve öntöznek Tabon. Tehát már sokszor látták, hogyan kap új erőre a friss víz hatására a hőségtől és szárazságtól megviselt növény. A táblán halkan kopog a kréta. Az előadó az öntözőberendezések alkalmazásának módszereit ismerteti; a hallgatók figyelnek minden szavára, mert ha lejár a három hét' és visszamennek munkahelyükre, nekik kell megoldaniuk a gyakran nagyon is nehéz feladatokat. Meg sok új dolgot is hallanak. S aki már egyszer tanulta, mint Füstös Gyula, a toponári tsz öntözési gépkezelője, az azt is látja, hogy mennyi új dolog született az egy év alatt. Ö tavaly végezte el Kenderesen a gépkezelői tanfolyamot. Most ismét tanulni jött. — Miért? — Mert jót tesz az embernek, ha fölfrissíti a tanultakat, és újabb ismereteket szerez. Pedig már van gyakorlata. A múlt évben még kísérletezett is. Először próbálták meg az öntözést egy kisebb kukorica- táblán. Jól sikerül. Most azt tervezik, hogy nagyobb területen öntöznek majd. A FIATALOKAT FIGYELEM az előadóteremben, s arra gondolok, hogy hamarosan egy nemrég született szakma ifjú mesterei lesznek. Akikre nagy feladat hárul majd az öntözés meghonosításában, elterjesztésében. Hogyan állják meg helyüket? Ha olyan hévvel, fiatalos lendülettel végzik munkájukat, ahogyan a tanfolyamon a tanuláshoz láttak^ akkor nem lesz baj. Kercza Imre
