Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-12 / 9. szám

Vasárnao, 196*. január 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP B Al Ll K * 1 nn KÉT ÉV VÁLTOZÁSAI BÉLAVÁRON AMINT A FÚRÓTORONY CSÚCSÁRÁN ŰOLGOZÖ olajbányászra nézek, belebor- sódzik a hátam. Szinte a bőrö­mön érzem a vasoszlopok kö­zött járó hideg levegőt. Az R—41-es torony Április 4.-brigádjának tagjait nem­csak a hideg gyötri, hanem a családjuktól való távoliét is. Zalából, Nagylengyel környé­kéről kerültek a taranyi me­zőre. Nincs messze ide Zala megye a somogyi ember sze­mével nézve. Azoknak azon­ban, akiknek ott a családjuk, távol esik. Azoknak, akik a hideg téli napokon, éjszaká­kon nemegyszer elképzelik a hazautazást, minden kilomé­ter nagyon hosszúnak rémlik. Mondják, hogy amikor a bri­gád ide került, napokig lógott az emberek orra. Nem okoltak ők senkit, semmit, hiszen jól tudták, amikor ezt a hivatást választották, hogy az olajbá­nyász ma itt, holnap ott. Segí­tett a babócsaiak vendégszere­tete és az állam gondoskodása is. Az olajbányászok fizetését ugyanis január 1-től fölemel- ték. A SZOCIALISTA CÍMÉRT KÜZDŐ Április 4.-brigád tagjaiban egyre inkább felül­kerekedett az akarat. Elhatá­rozták, megmutatják, hogy teljesítik tervüket a somogyi földön éppúgy, mint a zalain. Lehatolnak a kitűzött 2791 mé­ter mélyre, elérik a geológu­sok sejtette olajat. S dolgoz­tak a legkeményebb hidegben, a legnagyobb viharban is. Amint a Buldózer elnyomta az útról a havat, kocsira ültek, és felváltották egymást. Dacoltak a süvöltő széllel, megóvták a berendezést, a vízvezetékeket a fagytól, és a fúrószár állan­dóan forgott a mélyben. Min­den a legnagyobb rendben ment január 2-ig. Akkor azon­ban kellemetlen dolog tör­tént ... ... Tóth László fúrómester éppen váltásra jött csoportjá­val. Süvítő hangot hallott. — Emberek, megszorult a szerszám — mondta, s már , szaladt Is a torony felé. A töto- .biek utána. Néni tévedett. A szolgálat­ban levők akkor már kétség- beesetten próbálták újra elin­dítani a fúrót. Nem sikerült. Tóth emlékezett néhány olyan esetre, amikor el tudták indí­tani a megszorult fúrószárat, ha ügyeskedtek. — Olajdugót! — kiáltotta, és a következő pillanatokban öm­lött a bepumpált híg olaj a fúrószárhoz. Azonban nem se­gített. A 'műszaki baleset bekö­vetkezett. Mindössze hetven méter hiányzott a 2791-ből. MOST FOLYIK A MEN­TÉS. Ahhoz ugyanis, hogy továbbfúrhassanak, ki keil szerelni a 2721 méter hosszú, egymásba csavart fúrószárat, ki kell szabadítani a megszo­rult fúrófejet. Ez a hosszadal­mas művelet 3—4 millió fo­rintjába kerül a népgazdaság­nak. A fúrómester szerint a szer­szám akkor szorult meg, ami­kor megálltak a munkával hogy az öblítőfejet felöntsé1- olajjal. Igaz, a művelet mind­össze tíz percig tartott, de ez is elég volt arra, hogy a mű­szaki baleset bekövetkezzen. A fúrómester szerint a szolgá­latban levők nem tartották meg a szabályokat. Azt puhatolom, mit szólnak a szédületes többletköltséghez a brigád tagjai. — Nem kellemes az ilyesmi Hátráltatja a tervteljesítést — így az egyik. — A múlt év elején is volt lemaradás, de pótoltuk — te­szi hozzá valaki. — A balesetkor szolgálat­ban levő fúrómester egy ki­csit megijedt, de megvigasz­taltuk — szólt a harmadik Az összegről meg a felelős­ségről nincs véleményük. Ügy érzem minden szavukból, hogy ném tartanak a felelős­ségre vonástól, s a többlet- költség se izgatja őket. Elin­tézik azzal, hogy az »ilyesmi előfordul«. Három-négymillió forint többletköltség! összeszorul a szívem. Ök hallgatnak. Kiál­tani szeretném, hogy ez negy­ven lakás ára. Nem érzik mennyi pénzt tékozoltak el tíz perc alatt? Ilyen simán napirendre térni a történtek fölött? Hát nem űzi, hajtja őket a lelkiismeretfurdalás? Elintézik egy-két sajnálkozó szóval, azzal, hogy »meg szo­kott az ilyesmi történni«. Az már nem fontos, hogy miért történik meg? DE NEM MONDOM KI, amit gondolok. Nem akarom megbántani őket. Hiszen va­lamennyien szorgalmas em­berek. Bátrak. Itt voltak a jeges vasvázak között, amikor mindent betemetett a hó. Dolgoztak hideg, sötét éjsza­kákon is. Jöttek úttalan uta­kon. Itt vannak, szedik a föld mélyéből a fúrószárakat. Itt lesznek hiánytalanul az éj­szaka is. Nem rossz emberek ők. Hogyan is volnának rosz- szak azok, akik azt tűzik ki célul, hogy takarékoskodnak az anyaggal társadalmi mun­kát végeznek, tanulnak; akik jutalmat kaptak, mert telje­sítették múlt évi tervüket — gondolom, mikor elém te­szik a brigád teljesítményé­nek kiértékelését. Hogyan vol­nának rosszak azok, akik azon törik a fejüket, hogy a februári termelési tanácsko­záson ismét többet vállalnak, hogy idejében teljesítsék az évi tervet? Amikor elindulok, a zt mondja valaki, hogy a so­mogyi föld megtréfálta a Za­lából ide került olajbányá­szokat.. Csalfa az a réteg, ahol megszorult a fúró... Én azonban azt hiszem, nem kell arra a somogyi ré­tegre neheztelni. Ehelyett in­kább azon a brigádértekezle­ten, amelyen megtárgyalják majd, hogy mit vállalnak er­re az évre, le kellene szűrni a tanulságot. Azt, hogy az éber­séget egy pillanatra se lehet felfüggeszteni, a szabályokat — bármily veszélytelennek látszik is — nem szabad meg­szegni, mert akkor Zalában éppúgy bekövetkezhet a baj, mint Somogybán. Ha ezt szem elől tévesztik, tíz perc alatt megsemmisülhet az az eredmény, amelyet hosszú, hi­deg nappalokon, szeles éjsza­kákon, nagy küzdelemben, szinte fogcsikorgatva értek el. Szegedi Nándor •• •• •• • B Gyümölcsöst k as erősebb segítsége A bányaiak segítséget kérnek Levelet hozott a posta Banyá­ról, erről a Lipótfa melletti kis eeiépuiesroi. j^anaszKOtmait a levélírók, hogy elfogyott az üz­letből a petróleum, s az utóbbi Időben gyertya és pipics mel­lett kell estéiket eltölteni. Az iskola nyolcadik osztályában ti­zennyolc felnőtt tanulna, de sö­tétben aligha lehet szó róla. Csaknem egy hónapja tart már es az áldatlan állapot. Ahükor a Xaposfő és Vidéke Földművesszövetkezet igazgató­sági elnökénél reklamáltak a rossz ellátás miatt, azt a vá­laszt kapták, hogy a szállító- autó még Bárdudvarnokra sem tud eljutni. Jóllehet Bárdudvar­noknak kövesútja (!) van — Li- pótfának pedig vasútállomása. Teljesen egyetértünk a bá­nyaiakkal. Nem lehet kérésü­ket, jogos igényüket kézlegyin­téssel elintézni. A földműves­szövetkezet vezetőinek meg kell találniuk a módot, hogy míg a villany megérkezik, legalább a petróleumellátás legyen zökke­nőmentes Bányán. Valamivel korábban indult, de két évvel ezelőtt kezdett általánosabban kibontakozni »Az erősebb segítse a gyen- géí«-mozgalom. Az a felisme­rés szülte ezt a kezdeménye­zést, hogy a gazdaságilag meg­alapozottabb szövetkezetek ve­zetői képesek előmozdítani az átlagosnál nagyobb nehézsé­gekkel küszködő szomszédos vagy közeli közös gazdaságok megszilárdítását. Ezt a sokat ígérő mozgalmat kettős elnök­ségnek is nevezik. A vízvári Drávái István elnök és Bo­dor János agronómus 1962 ele­jétől irányítja választott ve­zetőként a bélavári Hetedik Pártkongresszus Tsz-t is. Hol tart ma, két év múltán ez a közös gazdaság? Kinek ran eladó munkaegysége? A zárszámadás most készül. Végleges adatok ugyan még nincsenek, de nagy vonalakban látszik már a múlt év gazdál­kodásának mérlege. Míg a könyvelők számolnak, az iro­dában érdekes, a fejlődést mu­tató történeteket hallok. Íme, az egyik: Tavaly a kavicsszállítást irányította Vitelics János. Ezért munkaegységet kapott. Ha meg rakodni is segített, pénz járt neki. Már év közben szólt az irodán, hogy számol­ják csak át munkaegységre a keresetét A másik íöljegyzett eset is a munkaegységgel van össze­függésben. Zsibrek Vendel ács pénzes munkát vállalt az épí­tőbrigádban. így bizony nem szaporodtak egységei. Varga Mihály elnökhelyettest kérte meg, beszéljen a tagokkal, ki adna el munkaegységet pén­zért. Sajnos azonban, sikerte­len maradt ez a próbálkozás. Sem a kocsisok, sem az állat- gondozók, sem a krumplisze­dők között nem akadt senki, aki alkuba állt volna vele. Mert megnőtt a becsülete a munkaegységnek Bélaváron. Ott, ahol két évvel ezelőtt igen­igen gyéren térült meg a kö­zösben végzett munka, ott ma a munkaegység a biztos jöve­delemmel egyenértékű, ott az ma valutát jelent. Nem keve­set mond ez a kedvező vál­tozásról. Kétszeres jövedelem A munkával nem volt fenn­akadás sem tavaly, sem 1962- ben. A tagság egynegyede ugyan nyugdíjas és járadékos, de mindkét évben akadtak, akik az öregek helyébe álltak. A bedolgozó családtagok né­pes csoportja járt a közösbe. Hogy mi szólította munkába őket? — Más ám negyven forintért dolgozni, mint tizennyolcért — adja meg a találó választ Győrfi Kálmán állattenyészté­si brigádvezető. — Azért nem lett meg egé­szen a tervezett negyven fo­rint, két-három forintot levett belőle az aszály — szólnak közbe a könyvelők. Számoljunk hát 38 forint­tal. Szép, nagyon szép összeg ez is. Kivált itt, ahol az 1961. év több mint 120 000 forintos mérleghiánnyal zárult, és csak­nem 200 000 forintos állami hitellel tudták megemelni a körülbelül 18 forintos munka­egységet. Ezt a terhet is visel­te, ilyen nehézségekkel is küz­dött a tsz, amikor a vízváriak átvették a vezetést Nem, pénzt nem hoztak hazulról, de igenis hoztak emberséges szót, kin­cset érő irányítási, termelési tapasztalatot, szervezőkészsé­get és egyre határozottabbá vá­ló elgondolást a gazdasági ba­jok megszüntetésére. S az első év végén már nem keletkezett mérleghiány. A munkaegység értéke pedig megközelítette a 29 forintot. A mostani számí­tások szerint az egységenkénti részesedés tavaly újabb 9 fo­rinttal nőtt. Két év alatt tehát megkétszereződött az osztalék. Növekvő termelési eredmények A nagyobb jövedelmet ter­mészetesen a termelés emel­kedése adta. Kivált két bevé­teli tétel növekedett nagymér­tékben. A burgonyát azelőtt a szövetkezetei elszegényítő nö­vényként tartották számon. Nem is csoda, hiszen csak 36 mázsát termett holdja. Aztán 67, tavaly meg 83 mázsa lett a holdankénti hozam. S a ve­tésterület is nőtt majdnem 20 százalékkal. A másik tétel az állatértéke- sítés. A régi elnök működésé­nek idején, 1961-ben 60 hízott sertést és mintegy 30 vágó­marhát tudott a tsz eladni. Ta­valy meg 200 hízót és 80 mar­hát adott közfogyasztásra a bélavári szövetkezet. Közben növelték és folyamatosan nö­velik az idén is a tenyészállo- mányt. Mostoha idő sanyargatta ta­valy határukat. Csak egyetlen bőséges eső kellett volna ak­kor, amikor a növényeknek a legnagyobb szükségük volt a csapadékra. Csak egyetlenegy­szer ázott volna át annak ide­jén a termőföld, akkor a 40 forintos tervből nem hiányoz­na egy fillér sem. Ami az em­berek dolga volt, azt dereka­san megtették. Hiába, az az aszály, az az aszály ... Üj terveik a termelés to­vábbi növelésével számolnak. Milyen alapokon nyugszik ez az elképzelés? Az őszi kalászo­sokat idejében és jó minőség­ben elvetették. A tavasziak alá megszántottak 410 holdat. Ki- hordták az istállótrágyát ta­valy 270 holdra, és 80 hold­nak a termőerejét zölden le­forgatott napraforgóval gya­rapították. S mindezt egy olyan szövetkezetben, amely­nek 896 hold a közös szántó­ja, Műtrágyát pedig a tavalyi­nál 500 mázsával többet ren­deltek. Növelik a burgonya ve­tésterületét, és az idén 300 ser­tést hizlalnak meg. Csupán eb­ből lesz annyi többletük, hogy biztonságosan előirányozhat­nak munkaegységenként újabb 4—5 forintos emelkedést. Tudnak bízni a jövőben (68) — That is the question {ez a kérdés) — felelt az amerikai —, ezek a problémák különbö­zők nagyon. Mister Nasser szegte meg egyezményeket from the international igazga­tás, és Mister Eden cselekszik jogilag all right. Hungary van kérdés the szabadság and er­kölcs the communist diktatú­rával szemben. Jövő hét jön össze UNO ... — Pokolba az UNO-tokkal! Két amerikai páncélos hadosz­tály kell ide, ennyi az egész. Ha még sokáig vártok, az oro­szok visszaállítják a status- quót... Kinn gépfegyverek kattog­tak. A rádióban megszakadt a zene, egy pillanattal később a kapu alatt állók levették föve- geiket. A Himnuszt játszották. Elkáromkodtam magam, ki akartam menni, de a ház előt­ti lövöldözés arra kényszerí- tett, hogy a megható jelenetet én is velük játszam. Amikor a hanglemez véget ért, valaki odaszólt hozzám: — Németül szitkozódott. Ké­rem, ott állnak a honfitársai... Nem érdekeltek a honfitár­saim, de ők már felfigyeltek rám. — Szintén német? — Igen. — Mi szél hozta ide? — Szabadságon voltam — feleltem kedvetlenüL Bemutatkoztak és bemutat­ták a két amerikait: — Mister McGivney és mis­ter Ikszipszilon a New York Herald Tribune-tól, Herr Hu­ber ... A nevek ugyanolyan sem­mitmondók és idegenek voltak, mint viselőik. — Honnan jönnek? — kér­deztem a két németet. — Münchenből, a Vöröske­reszttől; első segély. És ön ho­va való? Arcuk elutasítóvá vált, ami­kor meghallották, hogy NDK- polgár vagyok. Kinn szünet állt be. Kimen­tem. Némi távolságban páncé­losok zakatoltak; a kapukban huligánok álltak, karabélyukat és géppisztolyukat töltötték. Egyikük kérdezett valamit, amint elmentem mellette. Sztereotip »nem tudom«-mal válaszoltam, de ez a felelet nyilván nem illett a kérdésre Mellettem maradt, és gyana­kodva mustrálgatott. Aztán hirtelen átfutott a másik ol­dalra, ahol egy fegyveres cso­port gyülekezett. Meggyorsítot­tam lépteimet; néhány másod­perccel később két huligán szaladt utánam. Egy utcakereszteződésnél utolértek. Vállat vontam, ami­kor megszólítottak, és ismét azt mondtam: »Nem tudom«. Egy idősebb magyar csatlako­zott hozzánk egyik kapualjbóL — Igazolnia kell magát — tomácsolta. Tárcám az irataimmal a szállodában volt Kétségbe­esetten kutattam a zsebeim­ben, végül egy összehajtott pa­pírt találtam. — Ich német — mondtam, és bizonyítékként átnyújtottam nekik a papirost Figyelmesen tanulmányozták, aztán komoly arccal visszaad­ták az »okmányt«, tiszteleg­tek, és ugyanolyan gyorsan tűntek el, amilyen hirtelen jöttek. A »Jette« ultrahang-mosó­gép mosási utasítását adtam a kezükbe. BESZÉLGETÉS A SEBHELYESSEL Amikor a szállóba értem, már tíz óra volt. Az autóbusz a küldöttekkel elhagyta a vá­rost. Beültem az étterembe, és reggeliztem. Az ablakon át több elegáns limousine-t fi­gyeltem meg, amelyek betűk­kel vagy feliratokkal voltak ellátva. A szálló előtt megáll­tak. — Micsoda autók ezek? — kérdeztem a pincért. — Ezek a különböző pártok vezetőségeié, amelyek most újra megalakultak. A sötétkék kocsi a Kisgazdapárté, mögöt­te a Borgward a szociáldemok­ratáké, és az a Mercedes a Pe- tőfi-párté ... — És hány párt van még? Vállai vont. — Talán tíz, tálául húsz, ki A bélavári Hetedik Párt- kongresszus Tsz ma szilárd alapokon áll. Gazdaságilag, szervezetileg annyira meg van alapozva, hogy még az átlagos­nál kedvezőtlenebb időjárású év sem rendítheti meg. Hiszen é itt a hiteles bizonyíték: az J aszályos 1963. év sem. vetette Liszt*|l vissza az 1962-es szintre vagy ) az alá, hanem csak fékezte erősödését. De tavaly is erő­södött a szövetkezet, töretlenül folytatódott az előző évben kez­dődött egészséges fejlődése. S a mostani év elé bízvást te- a tel­tudja? A bíboros már gyűjti képpen ki nyerte meg maga köré a kereszténydemok- versenyeteket? rátákat. — Egy szovjet zongorista A portás jött hozzám. adtam meg elégtétellel a fele­— Gyorsan, Seiser úr, kinn letet egy kocsi vár önre. Honfitár- — És a mi embereink? Igaz, sai, akik most Ausztriába utaz- ez tökmindegy. Fődolog, hogy nak. az oroszokon most alaposan)? “r“““ Felrohantam a szobámba, és elverik a port. f leinthetnek úgy, mint felkaptam a bőröndöt. Talán a vezetőnek hirtelen fékez- \ Jes anyagi megszilárdulás esz- még utolérem az autóbuszt nie kellett. Néhány páncélos) te”d(pe ele- , Egy fekete-kék Volkswagen ment el mellettünk. Vörös) Belavaron tudjak: nem érték állt a jarda szélén. Tulajdono- zászlók és a magyar állami, i ^ teljesítőképességük felső ha­sai egy fekete-piros-arany c;mer díszítette őket. 4 tárához. Lehet a dolgot egy zászlódarabot erősítettek a hű- __ fjgy látom, itt másokon a kicsit jobban csinálni évről év­tőjére. Előtte állt az a két »vö- verik el a port*__ mondtam re> ki lehet aknázni a termelés r öskeresztes«, akikkel a kapu- kárörvendve, mikor dühös ar- IJ' aljban ismerkedtem meg. cukat láttam. — Miért nem mondta meg Válaszuk heves lövöldözésbe) ség is van — arra, hogy tehe- mindjárt, hogy muzsikus, és a fulladt. Egypár fasiszta laká- Liszt-verseny alkalmából van sokból lőtt értelmetlenül a itt? Szálljon be, ma délután hemyótalpasokra. Néhány so-é remjen. Tudják, látják ezt a már Becsben vagyunk. rozat a páncélosok nehéz gép­Elhelyezték a bőröndömet, fegyveréből elhallgattatta őket. én pedig a vezető mellé ültem. Kocsivezetőnk belelépett a A hátsó ülés felét egy rádió- gázpedálba. Minden további re továbbra is bizton számít- adó foglalta eL incidens nélkül elértük a győ-) hatnak. Végigrobogtunk a Duna-par­ri főutat. ton. Felettünk, a Gellért-he- . Titokban abban reményked- gyen emelkedett a szabadság- **ogy találkozunk az el­szobor, egy nőalak, amely a Jenforradalommal^szemben al- ---------, „„ „„ . béke jelképét, egy pálmaágat lo csapatok ellenorzesevel. Haf pe megtanult bízni a jövőben. tartott kezében. Egy csoport az adókészüléket felfedezik, ezf -...................................................... f egyveres fasiszta vette körül a ügynök több kárt már1 az emlékművet. Azon fáradoz- nem okozhat, tak, hogy a sok tonnás súlyú ,,r Tulajdonképpen hol akar- szobrot elpusztítsák. i~dt3 a^ePni • erdek­Mögöttem ülő kísérőm iro­nikusnak szánt pátosszal két — felelt a kocsivezető mondta: eddig nem hasznosított lehető­ségeit; van mód is — és szük­neik jobban tejeljenek, például több kukoricájuk es te­bélaváriak, s így ítélik meg sa­ját helyzetüket, így értékelik a vízváriak segítségét, amely­A kedvező változás meg­annyi tényét veheti számba az ember. A legjelentősebbnek azt tartom, hogy egy falu né­Visszakapta hitét, bizakodását. Ahogy az elnökhelyettes mond­ja: Akkor — az 1961-es zár­számadáskor — kétségbeesés és kilátástalanság nyomasztot- T . ,ta a falut; már-már felkiáltot­,™0r.y°S.iése'» tak segélykérőén: ne engedjék. hogy vesztébe rohanjon szövet- . „ „ _. , . ..... , r kezetük. Ma pedig? Versenge­T örténelmi nevezetességű tes szalhtmanyok is átjönnek. J nefc a munkúért Mert most helyen vagyunk. Ott fenn, a A2 olyanfelek, mint ma­régi királyi várban negyvenöt- Suh? ben napokig tartottuk magun- '— Hasznos szállítmányok — kát a túlerővel szemben. válaszolta kísérőm mögöttem. Ebből a megjegyzésből tud- — De ön törődjön inkább a tam, kivel van dolgom. Négy- kottáival, örüljön, hogy kike- venötben SS-csapatok védték a rül a boszorkánykonyhából. Várat. Vállamon éreztem ke- — Azt hiszem, hamarosan zét. vége lesz. — Na, muzsikus, tulajdon- (Folytatjuk.) már nemcsak remélik, hanem tapasztalatból tudják is, hogy van értelme, van eredménye a szorgalmas igyekvésnek, a kö­telességtudó helytállásnak. Nagy, igen nagy, számban, pénzben kifejezhetetlen értékű erkölcsi-politikai tőke ez. Kutas József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents