Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-05 / 3. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1964. január 5. A brigádvezető leveszi ka­lapját, és a haját mutatja: —- Látja — mondja —, bele- őszültem. Azt hittem, nem bírom elviselni. Kegyetlen fáj­dalom az, amikor a legdrágáb­bat, a legféltettebbet veszíti el az ember... Mélyet sóhajt. Tekintetéből elkeseredettséget, lemondást olvasok ki. Végigmér, aztán csöndesen megjegyzi: — Most annyi idős volna, mint ma­ga... Hallgatunk. Pedig alig fél órája még a szövetkezet állat- állományáról beszélgettünk, ö, az állattenyésztési brigád­vezető tájékoztatott, hogy s mint állnak a tervek teljesíté­sével. Mintha könyvből olvas­ta volna. Most meg ... Visszatérek oda, ahol a szak­mai eszmecserét abbahagytuk az előbb. Gondolom, talán már enyhült a felindultsága. — De azért mégiscsak sok ez a munka, nem? Állatgondo­zó is meg brigádvezető is egy személyben ilyen nagy jószág­állomány mellett. Elkelne ide egy függetlenített vezető, miért ÁRNYÉK nem vállalja? Hamarosan tan­folyam is kezdődik, meg be­iratkozhatna a mezőgazdasági tecnikumba. Rázza a fejét, jelzi, hogy ne beszéljek ilyesmiről. Megis­métli, amit már többször hal­lottam tőle: nem akar embe­rekkel bánni, sőt egyáltalán nem szereti a társaságot. Pedig nem volt mindig ilyen magának való, emberke­rülő. Akkor változott meg, amikor az a dolog történt... Nagyon megtörtnek, öregnek látszik. Mintha már a hetedik ikszet cipelné a vállán. Pedig még csak a negyvenedik évet kerülte el. Végiggondolom a történetet, amit ez a szorgal­mas, becsületes ember elmon­dott. Nagy lánya volt, már a kö­zépiskola harmadik osztályá­ba járt. Csinos, ügyes és okos lány volt, büszke lehetett rá apja, anyja. Egyetlen gyerek A RIPPL-RÓNAI MÚZEUM 1963. ÉVI ÁSATÁSAI Leletmentések Évenként általában 3000— 3200 helyen kerül elő régésze­ti lelet az országban. Sajnos, még nagyon kevés a lelkes, a történeti múltat igazán szere­tő ember, így az értékes lele­teknek, adatoknak 80—85 szá­zaléka a hozzá nem értés, a nemtörődömség és a közöny ál­dozata lesz. Megyénkben pél­dául évente 40—50 helyen ke­rül elő lelet, de jelenteni csak hatot-nyolcat szoktak, ami az országos arányokhoz képest nem is rossz átlag. Hála a Rippl-Rónai Múzeum baráti körének, megyénkben ez a szám napról napra növekszik. Leletmentéseink eredményeit az alábbiakban ismertetjék: Heríe Mihály tanár bejelen- . tésére megszemléltük a Karád környéki régészeti lelőhelye­ket. Rövid ott-tartózkodásunk alatt nyolc jelentős adattal gazdagodtak Somogy régi la­kóiról eddig összegyűjtött is­mereteink. Ezek közül kettő a nagy nyilvánosság elé kíván­kozik. A Kossuth parki új iskola alapozási munkálatai közben Szabó Mihály (Karád, Fischer Albert utcai lakos) érméket és edénytöredékeket talált. Okle­veles adatok bizonyították ed­dig is, hogy Karád már az Ár­pádkorban is lakott helység volt, de hiteles lelettel a tele­pülés helyéről, idejéről nem rendelkeztünk. Az előkerült és a múzeumnak felajánlott ér­mék — IV. István (1162—1163) bizánci érméket utánzó pénzei — és a nagy mennyiségű kö­zépkori edénytöredékek is azt bizonyítják, hogy az Árpád­kori Karád községet a mai Kossuth park környékén kell keresnünk. A karádi Fő utca bölcsődei parkja középkori, négyszögben futó falmaradványokat takar. A további kutatások és esetle­ges későbbi ásatások alkalmá­val derül majd ki, hogy mi­kor épültek ezek a falak Az azonban máris bizonyos, hogy az eddig ismeretlen helyű ka- rádi középkori erősségről van szó. Baráti körünk egyik tagjá­val, Várkonyi Imre tanítókép­ző intézeti tanárral fölkeres­tük Nagy Mózes Lajost (Büssű, Jókai u. 39. sz.). ű szintén tag­ja a baráti körnek, és lelkes gyűjtője, jelentője a Büssű környéki lelőhelyeknek. Eddig is már sok darabbal gyarapí­totta adattárunkat. Elmondása alapján a büssű—zimányi ún. Határárok-dűlőben egy nagy kiterjedésű, a rézkortól a korai vaskor végéig folyamatosan la­kott települést rögzíthettünk Büssűnek ez a része tehát már i. e. 2400—2500 között jelentő­sen lakott volt. Ugyancsak Büssű határában, az ún. Csigáskúti-dűlőben ró­mai szórványtelepülés marad­ványai (villa rustica) találha­tók. A villa rusticák a provin­ciában élő tehetősebb római polgárok vidéki gazdaságai voltak. Innen irányították — ha a tulajdonos nem lakott ott — képviselői a birtok munká­ját. Ráksiban a nemrég épült új útnál egy Árpád-kori pusztuló temető található. Az útépítés­kor a fölgyalu is több sírt el­pusztított. Kovács Gyula, a múzeumi baráti kör ráksi tag­ja állandóan figyeli az előke­rülő leleteket. Az út vájatában a víz újabb és újabb sírokat mos ki. Eddig három sír anya­gát mentette meg Kovács Gyu­la. Az egyik sírból értékes le­let — Péter király (1038—1041, 1044—1046) pénze — került elő. Így pontosan sikerült megha­tározni a már addig is ismert temető korát. Ennyiből is látható, milyen nagy segítségére lehet a tudo­mányos kutatásnak minden, a hazájának történeti emlékeit becsülő ember. Draveczky Balázs muzeológus volt, a család szeme fénye. Egy szemrevaló fiú udvarolt neki, művelt, képzett fiatal­ember. Szerették egymást, és nem volt titok a terv, hogy miután a lány elvégzi az Isko­láit, összeházasodnak. Aztán egy hirtelen jött betegség egy hét alatt végzett a lánnyal. Bár egy évtizede történt mindez, az apának úgy rém­lik, mintha tegnap lett volna. Csöndesen megjegyzi: — Az a fiatalember még most is gyakorta meglátogat bennünket... Fölkeresi, vigasztalja öltét. De a brigádvezetőt nehéz meg­vigasztalni. Bánatára nincs gyógyír. — Nem járok sehová, csak az istállókba. Azóta kocsmá­ban se voltam. Van borom elég, minek menjek oda inni? De ezt úgy mondja, hogy érzem: azért be-benézne a kocsmába egy-két pohár ital­ra, ott azonban emberekkel kellene találkoznia. És ezt nem akarja. A majorhoz igyekszünk. A táj kihalt, végtelenbe nyúló hó- taltaró borítja a határt. A ma­gasban varjak kárognak, és szinte beleolvadva az ólom­színű égboltba vadlibák V be­tűje kúszik északról délre. A brigádvezető arról beszél, hogy nézzek csak jó körül, ugye, nem látok kukoricaszá­rat semerre? Szorgalmas tag­jai vannak ám ennek a tsz- nek! A tehenészek is jobbnál jobb szakemberek, értik a dol­gukat. Az istállóban az állatokat mutatja. Büszke mindenre: a jól táplált jószágra, a tiszta istállóra, a száraz alomra. Egyszeriben olyan beszédessé válik, hogy alig ismerek rá. Azt mondja, hogy csak itt ér­ti jól magát... Mielőtt eljövök a tsz-ből, az elnökkel váltok néhány szót. Arról, hogy neki is, a vezető­ségnek meg a tagoknak is töb­bet kellene beszélgetnie a bri- gádvezető-állatgondozóval. Tö­rődjenek vele többet, hogy érezze, nincs egyedül. Akkor ismét jól érzi magát az embe­rek között. Máskülönben el­veszik önmagának is meg a közösségnek is. H. F. A növények „orvosai Dohánylevél a csomagban Erdészeti lexikon A szakértők csaknem négy esztendei munkájával elké­szült az első magyar nyelvű er­dészeti lexikon, amely az er­dőgazdálkodás, a vadgazdálko- lás és a faipar legfontosabb ismeretanyagát foglalja rend­szerbe. Tíz témakört, 11000 címszót, kétszáz ábrát, táblá­zatokat, képeket tartalmaz a mű. A tervek szerint a har­madik negyedévben kerül for­galomba. A NAPOKBAN EGY KIS CSOMAGGAL kopogott be a postás a Somogy megyei Nö­vényvédő Állomásra. A doboz­ban látszólag teljesen ép és egészséges, olajbarnára száradt dohánylevél volt. A feladó, a Nagyatádi Dohánybeváltó Vál­lalat viszont arra kérte a Nö­vényvédő Állomás laborató­riumát, hogy vizsgálja meg a mintát, mert fermentáláskor elváltozást tapasztaltak a le­vélen. Az egészségesnek vélt dohánylevél a mikroszkóp alatt már ►»vallott-«. Elárulta, hogy az olajbarna levélszín mögött betegség húzódik meg. Csak­hamar kiderült az is, hogy hol termett ez a dohány. S máris ment az intézkedés. Felhívták a szulokiak figyelmét: arra a területre, ahol ez a levél ter­mett, egy ideig ne ültessenek dohányt, és a növényvédelmi rendszabályokat fokozottabban tartsák be, mert fennáll a bar­na foltossággal való fertőzés veszélye. Ez a vizsgálat csak egy volt a sok közül. Naponta gyakran előkerül a nagyító meg a mik­roszkóp a laboratóriumban, mert hol az agronómuok, hol valamelyik vállalat küldi be a mintát tüzetesebb átvizsgá­lásra, vagy a betegség megha­tározására. Fülöp Mihály megbízott igaz­gatótól tudom, hogy gyakran nehéz feladat elé állítja egy- egy minta a laboratórium dol­gozóit. Mert sok kórokozó ha­sonlít egymáshoz; az ered­ményt mindig pontos elemző vizsgálat, szívós munka hozza nem fertőzött-e gyökérfonal­féreggel. A vizsgálat befejeződött. Az eredmény: valamennyi terü­let alkalmas vetőburgonya ter­mesztésére. Beszélgetünk kórokozókról, kártevőkről, de nekem feltű­nik, hogy alig esik szó a bur­gonyabogárról, pedig nem is * olyan régen még mennyi fej­.fájást okozott az embereknek! meg. A gyors meghatározás vé- gett most egy preparált róva­Háromszáz talajmin’a ★ Vallanak a fénycsapdák rokból és kórképekből álló rendszertant állítottak össze a laboratórium dolgozói. A be­érkező anyagot ezután majd csak össze kell hasonlítani a preparátummal. Azt mondják, így sokkal gyorsabban megy a meghatározás. A TÉL BEÁLLTÁVAL egy­re kevesebb anyagot küldenek a mezőről. A hótakaró — leg­alábbis látszólag — nyugalmat erőltet a kártevőkre és a be­tegségek kórokozóira. A nö­vényvédő gépek is pihennek, de a laboratórium falai között most is szorgos munka folyik. Különböző talajminták sora­koznak egymás mellett a nylonzacskókban. Szám sze­rint több mint háromszáz. Már túl vannak a vizsgálaton. — Azokban a termelőszövet­kezetekben, ahol vetőburgo­nyát termelnek, mindenütt megvizsgáltuk a talajt — mondja Kopházi Ferencné, a laboratórium helyettes vezető­je. — Ezeket a talajmintákat a megye különböző gazdasá­gaiból gyűjtöttük be. A cél az volt, hogy megállapítsuk, Az Országos Tűzrendészet! Parancsnokság felhívása A téli fűtési idényben foko­zódik a tűzveszély. A lakóhá­zakban a szabálytalanul hasz­nált tüzelőberendezések, ké­mények, számos alkalommal a felügyelet nélkül hagyott kis­gyermekek idéznek elő tűzese­teket. A falvakban, tanyákon a könnyen gyúló anyagok — szalma, széna és a tetőfedésre használt nád, zsúp stb. — se­gítik elő rendszerint a tűz ke­letkezését és terjedését. Az Országos Tüzrendészeti Parancsnokság tájékoztatása szerint az utóbbi időben is több tűzeset következett be az említett okokból. A tűzesetek arra intenek, hogy a tűzrendészen szabá­lyokat a fűtési idényben foko­zottan szem előtt kell tartani. Ja tüzelőberendezéseket kellő felügyelettel szabad csak hasz­nálni. Tűzveszélyes folyadék­kal — benzinnel, petróleum­mal stb. — parazsat éleszteni nem szabad. Gondoskodni kell a füstgázok elvezetéséről, s a kéménybe épített gyúlékony anyagokat ki kell cserélni. A kályha, kandalló közvetlen kö­zelében fát, papírt vagy más könnyen égő anyagot nem sza­bad tartani. A kisgyermekek sohase maradjanak otthon fel­ügyelet nélkül, a gyufát és egyéb gyújtóeszközöket gon­dosan zárjuk el előlük A mezőgazdasági épületek­ben. különösen az istállókban ne használjanak nyílt lángot, s tartsák meg a dohányzási ti­lalmat. A világítás céljára — ahol nincs villany — vihar­lámpát használjanak. (MTI) A z egyik dombon túl, a “ másikon innen, ahol jó bor és ropogós cseresznye te­rem, s kövér kalászokat rin­gat nyaranta a szél, ott éltek ország-világ tudomása szerint a legnyakasabb emberek. Amit egyszer a fejükbe vettek, azt nem verte ki onnan senki emberfia. Dolgos, templomba járó nép volt ez, s az oltár előtt vala­hányszor letérdeltek, mindig birkaszelídséget, szerzetesi jámborságot mutattak. Mihelyt azonban elhagyták a tornyos épületet, nem hallgattak már se istenre, se emberre. Mind­egyikük a maga útját járta, és nemegyszer átlépték a törvény sorompóját is. Ä pap a szom­széd faluból járt át misézni. Végighallgatták a szertartást, tele torokból énekelték a i-szent vagy, uram^-ot, de ar­ra már nem hajlottak, hogy gyerekeiket minisztránsnak adják a pap mellé. A pap dol­ga végigcsinálni a ceremóniát, minek oda segítség? Csak egy valakit becsült a falu minden lakója. Ez pedig a tanító volt. Más idegent na­pok alatt kimartak maguk kö­zül, lehetett az akár esperes is. Azért is székelt a jegyző, az orvos, a pap, a kántor, sőt még a bakter is a szomszéd falu­ban. A tapító bíró is volt egy- szemólyben. Tanította a leg­nyakasabbak gyerekeit, igye­kezett okosságot önteni a ke­mény ki fejekbe. Rá mindenki hallgatott, a csemeték éppen úgy, mint a szülök. És ez a szó­fogadás öröklődött a felszaba­3Lines keresők dulás utáni időkre is. A tanító zott, és a legnyakasabb falu elvesztette ugyan másodállá- legeslegnyakasabb emberei, sát, a bíróságot, de az iránta akik csak azért sem léptek be érzett tiszteletből egy szemet- a szövetkezetbe, nem kaphatók nyit sem. Nyugdíjazása után is ilyesmire, gyakran kopogtak az ajtaján a Pedig ezen a napon csak ők voltak otthon. A két idegen azt mondta, hogy ha már itt vannak, nem tölthetik tétlenül a napot — tenni kell valamit a napidíj fejében —, nosza, majd ök be­szélnek azzal a pár emberrel. — Azokkal? — kuncogott a főkönyvelő. — Idegennel sen­járt hozom őket. De egy kéré­sem van. Ne beszéljenek ve­lük arról, hogy miért ásatják a gödröket. Elment, és hamarosan visz- szajött. Ketten álltak mellette, két tagbaszakadt, ásóval és lapáttal fölszerelt ember. Az idegenek tartották magu­kat az ígérethez, és a Rókahá- zí-dűlőben alig hangzott el egy-két szó gödörásás közben. A két ember szorgalmasan hányta a földet. Egyszer csak egyikük megkérdezte: — Honnan tudták maguk, hogy itt volt Patkó Bandi ta­nyája? Hallgatás volt a válasz, mert ki se “áll"szóba Vfaluban ~Fö- v«V<*n mit mondhattak volna képpen nem a legeslegnyaka- erJe ?z. idegenek? De a kerde- sabbak. Hát nem tudják, hogy Zü folytatta: itt mindenki csak a tanítóra — Mindig itt jöttek össze találkozóra a betyárok, ha va- öreg -lohol végeztek a rablással. Itt parasztok: — Eladnám a tehenemet, ennyit meg ennyit ígértek ér­te. Mit szól hozzá, tanító úr, nem csapódom be? Vagy: — Csima Berci megkérte a Mari lányom kezét. A tanító úr ismeri mind a két gyereket, egymásnak valónak tartja őket? Es ő eligazította a tanácské­rőket. 'T'örtént egyszer — akkor hallgat? már egy éve szövetke- Es elmondta, hogy az zetbe dolgozott a parasztok tanító szervezte meg a faluban osztották el egymás között többsége —, hogy két idegen a tsz-t. Egyedül 6, senki idegen temérdek kincset. Mondják, érkezett a faluba. A tsz-iro- nem beszélt az emberekkel, ■ s hogy az egyik, mielőtt meg- dán éppen nem találták se az ha jöttek is, csak a tanítót ke- halt, elásta az aranyait... elnököt, se az agronómust. A resték. Es mindketten úgy rázták le könyvelő azt mondta nekik: összenézett a két kiküldött, a lapátról a földet, hogy észre­— Nézzék, elvtársak, igaz, Ilyet még nem hallottak. A vegyék közötte az aranypénze­hogy mi kértük, vizsgálják könyvelő útba igazította őket, két. Mondani sem kell, nem- meg a Rókaházi-dűlö talaját és mentek a tanítóhoz. hogy aranyat, de még egy fia — lucernát akarunk oda vetni — Ügy bizony, meg kell néz- bronzérmet se találtak, a göd­de kérdés, annak való-e az ni azt a földet — mormogta az tök azonban elkészültek, és a föld. Nohát — szusszantott öreg mester, miután elmond- megtörtént a mintavétel is. Az nagyot a könyvelő — jó, hogy ták neki, hogy mi járatban öreg tanító utóbb bevallotta az kijöttek, de ki ássa meg a vannak. — Es legalább két idegeneknek: Patkó Bandi el- mintavételhez szükséges god- ember kéne a gödörásáshoz, ásott kincseit helyezte kilátás- röket? hogy gyorsabban menjen... ba a két legeslegnyakasabb Azt csak a könyvelő tudta, hím, hm... Pont azok közül.. embernek: — Ássatok csak — hogy milyen nagy kérdés ez, Megvakarta a feje búbját, mondta a mester —, majd ezek a két idegen honnan is sejthet- Aztán a térdére ütött, fogta a te volna? Minden épkézláb kampós botját, és azt mondta: tsz-tag ugyanis a mezőn dolgo- ** Várjanak meg itt, mind­az idegenek megmutatják, hol kell keresni az aranyakat... Hernesz Ferenc Amikor először megjelent Eu­rópában, sokan azt mondták, hogy befellegzett a krumpli­nak. A növényvédelem akkor hadműveletre indult. Elpusztí­tani már nem tudta, de a burgonyát megvédte, sőt a ko­rábban halálra ítélt növény mind nagyobb termésátlagokat hoz. — Miért? — Mert egyre többet foglal­koztak a növénnyel. Gondo­sabban ápolták, s a burgonya nagyobb terméseredményekkel viszonozta a gondoskodást. A MEZŐGAZDASÁG LEG­NAGYOBB VÁMSZEDŐI EL­LEN állandóan folyik a harc. A statisztika szomorú adatokat szolgáltat. Az össztermés 25— 30 százalékát a kártevők, a gyomok és a betegségek viszik el. Ez az összeg megyénkben is százmillió forintokra rúg. Ezekért a százmilliókért fo­lyik a harc a laboratóriumban éppen ügy, mint a szántóföl­deken. Mert a laboratóriumi megfigyelések csakhamar fel­adatként jelentkeznek a gaz­dálkodásban. Az előrejelzések alapján könnyebb a felkészü­lés a védekezésre. A nyáron például sok gabo­nafutrinkát találtak a kalászo­sokban, s a termelőszövetke­zetek már idejében megkapták a figyelmeztető jelzést: vigyá­zat, az ősszel erős csócsároló- kártételre kell számítani. En­nek is köszönhető, hogy a me­gye területén 12 000 'holdon végezték el kellő időben a vegyszeres védekezést. 35 hold kivételével sikerült megmente­ni az őszi vetést. De a harc még nem fejeződött be. A Nö­vényvédő Állomás dolgozói azt állítják, hogy erős csócsároló- és mocskospajor-fertőzésre számíthatnak a tavasszal a kerekiek és a barcsi járás déli részén fekvő termelőszövetke­zetek. Nekik nagyon föl kell készülni. A természet még pihen, de itt, a Növényvédő Állomáson már a tavaszra gondolnak. Ar­ra az időre, amikor ismét meg­indul az élet. — Milyen kártevők tömeges megjelenésétől tarthatunk az idén? A segesdi Űj Élet Tsz tábláján harminc cserebogár­pajort találtunk négyzetméte­renként. Ezen a területen nagy tömegű cserebogárrajzás less. A Balaton-parti fénycsapdák arról »vallottak« a nyáron, hogy sok molyra számíthatunk. Már tavaly is erősebb volt a molyfertőzés a Balaton-parti gyümölcsösökben, az idén fő­leg a barackosokra és a szil­vásokra kell ügyelni.. A kártevők előrejelzésén kí­vül nagy feladatot jelent az állomás dolgozóinak az egyre nagyobb lépésekkel haladó vegyszeres gyomirtás. Alig egypár éve még hitetlenkedő fejcsóválással fogadták a fal­vakban a hírt: vegyszerekkel pótolják a kapálást, s most az év végi jelentések már több ezer holdas vegyszeres gyom­irtásról számolhatnak ba Alig néhány évvel az első bizonyta­lan lépések után elérkeztünk oda, hogy a termelést el sem tudnánk képzelni korszerű nö­vényvédelem nélkül. — Megéri? — Az elmúlt évek azt biz®­nyitják, hogy a növényvéde­lembe szakszerűen befektetett minden forint hat-hétszeresen térül vissza. A NÖVÉN YVÉDELEM SZAK­EMBEREI nap nap után újabb kísérleti eredményekkel áll­nak a gazdaságok szolgálatába A múlt évben például már jó eredménnyel jártak az új szu- perszelektív gyomirtó szerek­kel folytatott kísérletek a nap­raforgóvá!, a burgonyával és a babbal. A gazdaságokon van a sor, hogy ezeket sz újonnan bevált módszereket meghono­sítsák. Kercza Imra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents