Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-05 / 3. szám

Vasárnap, 1964. január 5. 5 SOMOGYI NÉPLAP A századfordulóig megkétszerez» a föld lakossága fi^y város élest fanul ENSZ-statisztikák egy amerikai tudós érdekes cikket írt a föld lakosságának szaporodásáról. Bevezetőjében megállapítja, hogy az ember szaporodása a XVI—XVII. századig lassúnak mondható, ezután viszont rohamos növe­kedésnek indult. 1650 és 1850 között az évi szaporulat arányszáma megkétszerező­dött, majd 1929-ig ismét két­szeresére nőtt. A második vi­lágháború után, az ötvenes években újabb rohamos emel­kedés tapasztalható. Jelenleg az emberi faj gyorsan szapo­rodik. 1940 és 1663 között a föld alapján lakóinak száma 2,5 milliárd- ról 3,2 milliárdra nőtt. Ez a 23 évi szaporulat tehát 700 millió emberrel több, mint a föld összlakossága 1800-ban volt. Az ENSZ szakértőinek becslése szerint száz év múl­va kétszeresére emelkedhet a föld lakóinak száma; az utób­bi két évtized rohamos növe­kedése erre enged következ­tetni. Hogy a jóslást nem le­het tökéletes pontosságúnak mondani, azt egy tény bizo­nyltja: az ENSZ-szakértők 1958-ban 75 millióval keve­sebb emberre számítottak, mint amennyi a valóságban volt. Növekszik az átlagos életkor A szaporodás kérdésében nem lehet általános, az egész világra egyaránt vonatkozó megállapításokból kiindulni, mert e tekintetben jelentős hatása van a szociális és a gazdasági fejlettségnek is. A középkor utolsó évtize­deiben Angliában az átlagos életkor 27 év volt. A XVIII. században Angliában, Svéd­országban és Franciaország­ban 31, a múlt század első felében pedig már 41 év volt az átlagos korhatár. Dániá­ban, Norvégiában és Svédor­szágban 1790-ig fokozatosan, majd ezután rohamosan csök­kent a halálozási arányszám, jóllehet a születési arányszám a XIX. század második feléig alig változott. Ezért a termé­szetes szaporulat állandóan emelkedő irányzatú volt Az 1815—1915 közötti időszakban az említett három skandináv országban ezerlakosonként évi 11,8 volt a szaporulat, azaz ötször annyi, mint a XVIIL század közepén. Ez elegendő volt ahhoz, hogy a lakosság száma száz év alatt megkét­szereződjön. Megkezdődtek a nagy ki­vándorlások Amerikába, Ausztráliába és Dél-Afrikába. 1846 és 1932 között mintegy 27 millió európai vándorolt a tengeren túlra. A szaporodás egyenletes növekedésében az 1830-as években tehát vissza­esés tapasztalható. Sőt fenn­állt az a veszély, hogy az eu­rópai lakosság száma teteme­sen csökken. Érdekesen alakult Írország helyzete. Az írek a túlnépe­sedésből kivándorlással, késői házasságkötéssel, sőt házas­ságon kívül maradással keres­tek kiutat. 1891-ben például az ír lányok átlag 28 éves kor­ban mentek férjhez. (Ugyan­akkor az amerikaiak 22 éves korban.) Minden negyedik ír lány pártában maradt, min­den harmadik ír férfi kiván­dorolt. A folyamatot az 1840- es szörnyű éhség indította el. Ez ugyanis olyan nagy mére­teket öltött, hogy az ország lakossága 1841-től 1901-ig 8,2 millióról 4,5 millióra csök­kent. A legnagyobb méretű csökkenés Japán szaporulatában is ér­dekes fejlődés tapasztalható. Itt a természetes szaporodás ugyanolyan irányzatú volt 1900 és 1940 között, mint a skandináv országokban 1850 és 1920 között. A második vi­lágháború után, 1948 és 1960 között a születések szá­ma zuhanásszerűen, ötven szá­zalékkal csökkent. Valószínű hogy egy nemzet életében ed­dig ez a legnagyobb csökkenés, Japánban egyébként a lakos­ság már 1920-ban, tehát _ a kormány kezdeményezése előtt magáévá tette a születések el­lenőrzését. Hivatalos adatok alapján 1940-ben évente ezer nő közül 12 végzett magzat el­hal tást, 1955-ben pedig már 50. A kílet-eurőoai országokban a nők társadalmi helyzetének' rendezésére bizonyos indokolt esetekben törvényesítették a Szakavatott magzatelhajtást. A gyerm kék helyzete Külön figyelmet érdemel a fejlődő országokban uralkodó helyzet. Ezeknek az országok­nak a lakossága 1930 óta két­szer olyan gvors ütemben szaporodik, mint a fejlett or­szágoké. Tudniillik itt él a föld felnőtt lakosságának 69, a gyermekeknek pedig 80 szá­zaléka. Ezekben az országokban a nagyarányú szaporulat a gaz­dasági fejlődés jóval korábbi szakaszában megkezdődik, mint a fejlett országokban je­lentkezett. Nagy-Britanniában például akkor növekedett a legrohamosabban a szaporu­lat, amikor az ország ipara már elég fejlett volt, s a fér­filakosságnak csak egyötöd ré­sze foglalkozott mezőgazda­sággal. Az Iparilag fejlett or­szágokban a legnagyobb ará­A kettétörött állomás falán 5 óra 17 percet mutat a nagy óra. Mindig 5 óra 17 percet. S ez most már olyan, mint a haloítasház kegyelete: valaki meghalt, megállt az idő ... Az állomás előtt autók húz­nak, árusok kínálják portéká­jukat a tétova utasoknak, bi­nyú szaporodás éveiben is a lakosság 38,5 százaléka már városokban élt, 28 százaléka pedig iparral foglalkozott. Az ötvenes években viszont az iparilag fejletlen országokban a lakosságnak csak 29,4 száza- J léka élt városban, és csak .' 15 százalék volt ipari dolgo-/ zó. : Az Indiai-óceán déli ré-} szén levő Mauritius-szigetek cukornádültetvényein dolgo­zó lakosságának átlagos élet- ( kora nyolc év alatt 33-ról 54- ( re emelkedett. Érdekes, hogy} ekkora emelkedéshez Svédor-) szágnak például 130 évre' volt szüksége. Komoly problé­ma viszont a falusi lakosság városokba tömörülése ezek-t ben az országokban. t Egy ENSZ-adat alapján, ha j, India lakossága a jelenlegi iramban szaporodik, és 1960— 2000 között legalább 100 mil­lió falusi vándorol városba, akkor 2000-ben a legnagyobb indiai városoknak előrelátha- , tólag 36, sőt 66 millió lako-SciklIk mennek, gyerekek játsza. a változás üteme még gyor­sabb legyen. November elején még ötvenezer embernek kel­lett tetőt húzni a feje fölé. öt­venezren még sátorban lak­tak. Reggelre már deresek a sátrak ... S ezek a vászonfaluk úgy ékelődtek a foghíjas vá­rosba, mint a hajótöröttek a suk is lehet. Ezekben az országokban — a föld lakosságának háromne­gyed részén — a megoldás a gazdasági fellendülés lenne, ami viszont a szaporodás sza­bályozásával függ össze. Eh­hez valamennyi ország össze­fogására van szükség. nak, rikkancsok kiabálnak. A K. E. előtt. Skopje éL Amikor ott jártam, csak­nem századszor kapaszkodott már a nap a Vodna-hegy fölé, hogy letekintsen a lábadozó városra. Minden új reggel — új kép. Százhatvan vállalat harmincezer munkása dolgo- }zik a romba dőlt városon, hogy Tizenkét forintos becsület tenger végtelenségébe. Féltetős sátor alatt adott tá­jékoztatót a városi tanács el­nöke, Blagoj Popov elvtárs is. Ez a terület sportpálya volt, láthatók a kosárlabdapálya pa- lánkjai. A kátránypapír tető alatt csupán egy L alakú asz­tal és néhány lóca van, s egy mázolt iratszekrény, ami a hi­vatalos jelleget megadja. De hát miféle »hivatalos-» dolgok­ról eshet itt szó? A tájékoztatás szerint a i mintegy 200 000 lakosú város­énak, a Macedón Köztársaság l'székhelyének lakásaiból 20 szá- űzalék egyetlen reggelen elpusz­Sokszor mérgelődünk, és önérzetünkben mélyen megbántva érezzük magunkat, ami­kor betérünk egy-egy önkiszolgáló boltba, s azt vesszük észre, hogy minden szem a mi »gyanús-» mozdulatainkat, »bűnös szándékain­kat-« kutatja. Nem tudom, ki hogy van vele, de engem nagyon bosszant, ha gyanakodnak rám. A napokban két Jegyzőkönyv került a ke­zembe, mindegyik egy-egy önkiszolgáló bolt­ból való tolvajlást leplez le és ítél el Azt olva­som bennük, hogy akadnak emberek, akik pár forintért kockára teszik becsületüket, s bizalmatlanságot keltenek valamennyiünkkel szemben a boltok személyzetében. S ez a leg­nagyobb kár, amit tettükkel okoznak. Olva­som például, egy marcali asszony úgy akart kisurranni a helybeli önkiszolgáló élelmiszer- boltból, hogy harminc deka füstölt kolbászt nem mondott be, s nem fizetett ki a pénztár­nál. Vajon ml vitte rá ezt az asszonyt a lopás­ra? A szegénysége? Egyátalán nem (bár ez sem lenne ok a lopásra), hiszen akik az ügyét vizsgálták — mert a följelentésre szabálysér­tési eljárást indított ellene a tanács —, meg­állapították, hogy jól kereső kisiparos a férje, ták a várost. Soha nem merült fel, hogy az új Skopjét másutt építsék föl. . Tudósok vizs­gálják ezt a mostoha anyaföl­det, s az élő város hisz a tu­dománynak. Lehet építeni; csak azt kell megtalálni, hogy milyen házakat építsenek. Mert Skopjét ezelőtt már kétszer döntötte romba a föld­rengés. 314-ben és 1600-ban. Az öregek még emlékeznek az 1904-es nagy rengésre isj és miiyen kegyetlen logikája az életnek: a maiak arra készül­nek, hegy újabb rengések kö­vetkeznek. Egyetem még nincs, mert a diákok saját épületük helyre- állításán dolgoznak. Egy épü­letben három középiskola mű­ködik. A gimnazisták hétfőn és pénteken, a közgazdászok szerdán és szombaton, a tech­nikusok kedden és csütörtökön jutnak pádhoz. Amikor nin­csenek iskolában, építenek. Színház nincs, de az opera már sátor alatt próbál. Mert Skop­je fölé még sátortető borul, de a város szélén éjjel-nappal épülnek a fűthető barakkok, hogy a telet ott húzza ki a nép. Bementem az egyik ponyva alá. Négy ágy volt benne, egy asztal, konyhaszekrény. Az ágyban egy kétéves kislány fe­küdt betegen. A sátor közepén, az oszlophoz kötve,hosszú spár­gán egy tyúk próbálgatta a rabságából való szabadulást. — A kislány miatt van — mentegetőzött az asszony. — Szegénykém nagyon szereti, és követeli, hogy itt legyen, kö­zel hozzá... Az élet ezer jelével találko­zik az ember a sátrak közötti kavicsos utakon, csak egyetlen i/w wwwwvwvwwwwwywwwvw. wwwvww) Hogyan keletkeznek a legendák i értekezleten A mikor egy fölvetettem, hogy a házuk és villájuk van. Akkor talán feledé- kenységből tette? Nem, mert amint az iratok­ból kitűnik — a tárgyaláson még neki állt följebb —, gúnyos, cinikus hangon válaszolt a szabálysértési előadó kérdéseire, sőt amikor közölték vele a büntetésről hozott határozatot, kijelentette: nem ötszáz, hanem akár kétezer J forintot is ki tudna fizetni. Az ember elgon- dolkodik: vajon ennek az asszonynak csak tizenkét forintot ér a becsülete? Képes volt magára venni a szégyent, amikor eldugta a l kifizetetlen kolbászt? S mit gondolt, ha tör- 1 ténetesen sikerül kivinnie az árut, vajon kit jj csapott volna be, kinek okozott volna vele I kellemetlenséget? A boltban levő áru nem f szabad préda, azért valakik anyagi és erköl- f, esi felelősséggel tartoznak. Rájuk, az ő be­csületükre nem gondolt? Nem kellene szót vesztegetni rá, ha egye­dülálló volna az eset. De hasonlóról érkezett 4 jelentés Igáiból is; egy tolvajláson csípett) asszony százharminc forint körüli lopott hol- (. tűit. Ezerhetven ember meg- mival akart kereket oldani. (halt, háromezer-háromszázán Felháborító, megvetésre méltó cselekedetek i megsebesültek, és körülbelül ezek, s szükséges is, hogy megszégyenüljenek hétszáz ember örökre őrzi en~ az ilyen meggondolatlan, enyveskezű emberek, fnek a hajnalnak az emlékét V. J.*mint nyomorék. Teljesen ép ház nincs. S a szeizmográfok, a földrengésjelző készülékek ? 'még mindig jelzik, hogy Skop- ije alatt nem nyugodott meg a italaj. De az emberek nem mozdulnak, elenyészően kevés azoknak a száma, akik elhagy­akarom megijeszte­dologgal nem; az elkeseredés­sel. Az első pár a tragédia har­madik napján állt az anya­könyvvezető elé. Az első gyerek — aki a bor­zalom napja után született, s nevével őrzi azt a napot: Treszkónak hívják, ami ren­gést jelent — már nevet a szü­leire. Skopje él... Király Ernő ség! é — Maga tetszik nekem — fo- — Nem gadott szeretetteljes mosollyal, ni — mondta titokzatosan gyorsabb ügyintézés végett át és hellyel, cigarettával kínált, de a maga javaslata őrültség tellene szervezni a vállalatot, — Szeretem az ilyen kemény- Nem is olyan régen dolgozott < 1 dermedt csönd támadt. A szó- kötésű fickókat, mint maga... itt egy kolléga, aki szintén < 1 ba négy sarkából hideg szelek Éppen ezért szükségesnek tar- próbát tett, és tudja, mi lett fújtak felém, és én megbor- tóm figyelmeztetni, hogy a vele? zonglam. Ennek ellenére el- terve nagyon veszélyes. Mond- _ Hememem tututudom... készítettem egy javaslatot, ják, hogy dolgozott itt valaha _ hebegtem, és elhatároztam. hogy ez- egy fiatalember, az is a fejébe _ íróasztallá változott. Har- zel a> javaslattal föl- vette, hogy vállalatunk refor- mjncegy éves volt, amikor író- negyek a Főközpontba. KoUé- mohra szorul. El is ment eb- asztaUá változott. A felesége gáim lebeszéltek erről a lépés- ben az ügyben a Főközpontba, a20nnal elvált tőle, mert nem -öl. azt mondták, minek ártom de ott az előcsarnok mocsárrá akart együtt élni egy bútorda­- *r----- 4! ma.aTaUa Ae* nr* ÍÍ4ÍÍ « - - 4/lT4P701 M b ele magam olyan ügyekbe, változott alatta, és az ifjú rahbal, ami amelyek nem tartoznak rém, ember nyakig süllyedt a hínár- érthető.. úgyis én fogom húzni a rövi- ba. A lépcsőfokok felvonítot- debbet. tafc, amikor rájuk lépett, és Néhány nappal később Kiss beleharaptak, belecsimpasz- osztályvezető félrevont, és kö- kodtak a bokájába, Lerázta -ölte velem, hogy lehetetlenre őket, és felvonszolta magát az vállalkozom. A vállalat jelen- első emeletre. A folyosón a 'égi szervezete szent és sért- mennyezet olyan alacsonyra keletien. Azok, akik eddig ereszkedett le, hogy csak ha- változtatni akartak rajta, mind son csúszva bírt eljutni a fő- -)(5rul jártak. igazgató ajtajáig. Midőn be­_ Egy kartársunk, szegény- nyitott az ajtón, az ajtó vész­k e, kővé dermedt, szobra még jóslóan azt nyikorogta: * §'or­ma is látható a Főközpont alag- dúlj vissza, te hülye, még sorában, egy másik pedig hu- meggondolhatod magad!« Nem tyává változott. ■ ■ Óvom 'üia- fordult vissza. A kilincs fü­géi ettől a meggondolatlan zes volt, a küszöb pedig le- cselekedettől — suttogta Kiss köpte, és ekkor menten var­osztályvezető. iává változott... Néha itt szo­_Nem félek — feleltem da- kott repdesni ez a fiatalember t eljesen cosan. a mártírok bátorsága- a ház körül, és szomorúan ka- rehajtották val. Valójában azonban na- rog... Nos, ezek után mi a gyón féltem, mondhatnám azt szándéka? is. hogy a frász kerülgetett. — Elmegyek a Főközpontba! Másnap Nagy osztályvezető Harmadnap Verpeléti osz­kéretett be a szobájába. tályvezető ijesztgetett: _És ezek után mi lett vele? — Itt van! — csapott az író­asztalára. — Most én dolgo­zom rajta! Eltakartam a szemem es fel­tüdllíV» nap elindultam utolsó i.tamra a Főközpontba. . yialanul bejutottam _ « főigazgatóhoz, s ijedten és da­dogva elmondtam neki, hogy csak akkor tudunk gyorsabban és jobban dolgozni, ha átszer^ ^ vezik a hivatalt. A főigazgató ^ barátságosan végighallgatott, aztán azzal bocsátott el, hogy egyetért velem, és foglalkozni fognak a javaslatommal. Az átszervezést később vég­t I Három fölösleges ügyosztály szűnt meg: Kiss osztályveze­tőé, Nagyé és Verpelétié. Mikes György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents