Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-26 / 21. szám

Vasárnap, 1964. január 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP DOHÁNY S.IMÍT.AS A mikéi Rákóczi Tsz 130 holdon termelt dohánya 8—8,5 mázsával fizetett átlago­san. A dohánylevelek simítását november végén kezdték el, s december 2-án szállí­tottak először a Nagyatádi Dohánybeváltónak. flz 59-ss körzet tanácstagja Harmadszor választották meg tanácstagnak a múlt évben lváncsics Ferencnét. Elég dol­ga akad, amióta az 59-es körzetet képviseli a Kapos­vári Városi Tanácsban. Hány­szor kellett sürgetnie, hogy rendezzék az utcát, indítsa­nak buszjáratot, amíg mind­kettőből valóság lett! S az elszálló évek mögött mennyi panasz orvoslása, kérés el­intézése veszik lassan köd­be. Eseteket sorol, amelyek­ben felvilágosítást, támogatást — talán bátorítást — kértek tőle, az őszülő háziasszonytól. — Nem is gondolná, hogy milyen ügyekben fordulnak hozzám. Egy idős férfi elvett egy fiatal nőt 35 év korkü­lönbség volt köztük. Amikor a bácsika észrevette hogy baj van a hitvesi hűség körül, hozzám jött, hogy mit tegyen. Nem volt könnyű tanácsot ad­ni... Mostanában sokan fordul­nak hozzám a kisajátítások miatt. Kevesellik a kártala­nítás összegét A bíróságra tanácsolom őket. A lakás- és gázügyek is sok munkát ad­nak. Akinek a helyzete olyan, i hogy megérdemli a gázkiuta­lást, azért kardoskodom. Aki viszont még nem kaphat, an­nak is megmondom. — Volt-e olyan kérés, amit nem tudott elintézni? — kér­dem. — Volt Az, hogy nyilvános telefonállomást kapjon az Arany János tér környéke. Gondolhatnának már ránk is, mert messze van a kórház, az orvos. Közügyekről beszélgetünk még sokáig az 59-es körzet tanácstagjával, akinek vállára — úgy érzem — túl sokat is raktak. Tagja a nőtanácsnak és a Hazafias Népfront városi elnökségének is- A népfront Füredi utcai alapszervezeté­ben elnökségi tag, a tanács szociális állandó bizottságában is sok munka hárul rá. Rá­adásul ő vezeti a körzeti la­kónyilvántartó könyvet, és bírósági ülnöki munkával is megbízták. Ennyi megbízás mégiscsak sok egy idős asz- szonynak. Ezt ugyan csak halkan mondta, de így is meg kell hallani. F. I* Gondoskodtak az idei gáztűzhely-ellátásról Az illetékes minisztériumok és szervek összefogásának el­ső kézzelfogható eredménye, hogy sikerült biztosítani az 1964-re szükséges gáztűzhely­mennyiséget nagyrészt hazai gyártással, kisebb részben pe­dig behozatallal. Amint a bizottság megálla­pította, ebben az évben) 114 000 új gáztűzhelyre van szükség. Az érdekelt szervek megállapodtak, hogy ebből ötvennégyezret a Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalat, harmincezret a Zománcipari Művek salgótarjáni üzeme ál­lít elő, harmincezret pedig baráti országokból importál­nak. Tervezik a - salgótarjáni üzem gázkészülékgyártó kapa­citásának fejlesztését a kö­vetkező években. Jövőre a gyár már 40 000, 1966-ban 85 000, 1967-ben 90 000, 1968­ban 150 000, 1969-ben pedig 170 000 modern gáztűzhelyet állít elő. Jtfehezen birkózva a hó- 1 ’ val, botjára támaszkod­va ment. Húsz év távlatából föléledö emlékek kezdtek csa- vongani körülötte. Akkor szil­veszterkor is ilyen havas idő volt. — De sokszor megbántam már azt az éjszakát! — gon­dolta. — Már el is porladt. Mennyire szerettem ... Csak ne tudtam volna elmenni, vagy ö is eljött volna velem... Az az átkozott Varga volt az oka. Sohase volt addig pálinka a számban... Jaj, de fázom! Hogy töri a lábam ez a roz­zant cipő! Volt tehenem is.,, és tisztességes ruhám... Végignézett magán... Kese­rűre görbült a szája. — Ennél még a börtönben is jobb volt. Csak úgy rotyog a mellem. Nyolc év! Ott soha nem fáztam így... Nem kel­lett volna ivásra adni ma­gam — De hát még ne is igyák? Még van egy liter pá­linkára valóm, csak érjek egy­szer oda... Talán még benn lesz a Varga. Megvannak még a régi barátok is biztosan __ I nnen egy darabig nem me­gyek el. Majd csak a tavasszal Szennyes színű zsákját fel- fellökte a nyaka közé. Cikcak- kos nyomokat hagyva közele­dett a faluhoz, de nem a régi kép fogadta. A gödör, az ép­pen olyan, mint régen. De a falu, a falu, az igen megnőtt benne! Mintha senki se élne itt, olyan csönd van. — A kocsma ott lehet vala­hol — töprengett. 71/T ■ lecsúszkált a. házak közé, besötétedett. Né­ha-néha keresztbe fordult az utcán, és kíváncsian nézett be azokba az udvarokba, ahol valamikor ö is megbecsült ember volt... Felragyogott a szeme, amikor a kocsmaablak fehér fénykévéjét észrevette. Belül került az udvarra, és le­tette terhét. Melegség öntötte el, amikor a kilincsre tette ke­zét. Belépett, körülnézett. A söntésnél egy soha nem látott idegen állt, az mindjárt rá is szólt, hogy menjen vissza, és söpörje le a lábát. Kifor­dult. Nem talált söprűt. Lever­te lábáról a havat, és ismét be­nyitott. Hogyan átalakult itt min­den ... — Két deci pálinkát kérek. — Nem lesz az egy kicsit sok, öreg? — Nagyon át vagyok fázva. — Akkor is sok. A kocsmáros gyanakodóan nézett a szakadozott köpenyű, rongyos nadrágú, szakállas, éhesnek látszó emberre. Az pálinkájával félrevonult egy sarki asztalhoz, és nagy ér­deklődéssel szemlélte az érke­ző vendégeket. Hamarosan le­öntötte a két decit. Kezdett fölmelegedni. Néha szólt vala­mit, de rá se hederítettek. Alkoholba fojtotta a megve- tettség érzését. A záróra kikényszerítette a havas éjszakába. Föl­vette a pitvarban hagyott hol­miját. Ment, ment céltalanul, neki az éjszakának. A faluvé­gen hosszú istállók sárga ab­lakszemei sorakoztak. — Ez itt istálló, itt megal­szom. Alig lépett be, az éjjeliőrrel találta szemben magát. — Itt akarok aludni! — ki­áltott a rongyos vándor rekedt követelődzéssel. — Azt már nem! Ide ilyen emberek nem jöhetnek aludni. Pláne ilyen állapotban! Csatos Berci a meleg gőzben csuklani kezdett, forgott vele minden. Amikor egészen közel ért hozzá a bundába burkolt tömzsi éjjeliőr, Berci öröm­mel felkiáltott: — Te vagy az, Zsiga Feri?! — Honnan ismer maga en­gem? Berci feléje indult. — Feri! Nem ismersz meg? — Nem! Nem is vagyok ma­gára kíváncsi. Menjen ki, mert itt nem maradhat. •— Hova menjek ki? Esik a hó. — Nem bánom, akárhová megy, de mondtam már, hogy itt nem maradhat. Berci letette terhét, de azon­nal ki is dobta az éjjeliőr. — Maga meg menjen utána, 'mért különben utána teszem! Ti erei továbbállt. Arcát vagdosta a hóval ele­gyes szét A havas major szélén egy lóherkazal csúcsa feketedett. — Itt a szél se ér, meg már nem is fázom ... Í0V nyögdécselt, amikor be­fúrta magát a kazalba. Reggel a major hangja és a szárnyasok csivitelése ébresz­tette. Amikor a szénalyukból kimászott, kegyetlenül vaco­gott, fázott. — Jaj, de hideg van! Az es­te nem fáztam, de most na­gyon ... No, majd a kocsmá­ban, még van egy kis pénzem... A hótól lesöpört járdák az új utcák házai felé vitték a régi utcák éjszaka ritkán al­vó, pörge kalapos, egykori le­gényét. Ezek a sorok, ezek a házak mind azóta épültek. Támog'asKiik a háztáji gazdaságokat Az elmúlt négy esztendőben megerősödtek a termelőszövet­kezeti gazdaságok. Tovább emelkedett termelési színvona­luk, megnőtt súlyuk az áru­termelésben. Ma már a lakos­ság ellátásához, az ipar és az exportigények kielégítéséhez szükséges termékek többségét szocialista nagyüzemeink ter­melik. Részesedésük az orszá­gos árutermelésből az utóbbi két évben pL gabonafélékből 50,7 százalékról 70,2 százalék­ra, burgonyából 55 százalékról 89 százalékra, sertés- és mar­hahúsból 50 százalékról 69 szá­zalékra emelkedett. Államunk nagy erőt fordít a tsz-ek gyors ütemű fejlesztésére. Nagyará­nyú segítséget nyújt a termelőszövetkezeti építkezé­sekhez, a szövetkezeti géppark létrehozásához, a szőlő- és gyü­mölcstelepítésekhez, a tsz-ek szakemberekkel Való ellátásá­hoz és egyéb kedvezmények­kel. A fő feladat továbbra is a termelőszövetkezeti közös gazdálkodás gyors fejlesztése, de támogatnunk kell a háztá­ji gazdaságok árutermelését is. Nem nélkülözhetjük Az elmúlt években a ház­táji és kisegítő gazdaságok ter­melése, árutermelése — külö­nösen az állattenyésztésben — visszaesett. Kocaállományuk több mint 91 000, tehénállomá­nyuk 57 000 darabbal csök­kent. A háztáji gazdaságok ter­melésének ez a nagymérvű visszaesése rendkívül káros, fékezi az egész mezőgazdasági termelés növekedésének üte­mét. Az itt kieső termelést a közös gazdaságok esetleg pó­tolják, de az állatállomány to­vábbi nagyarányú növelésének objektív korlátái vannak. A háztáji gazdaságok állat­állományának — és áruterme­lésének — ilyen mértékű csök­kentése még akkor sem indo­kolt, ha a falu szocialista fej­lődése ebben az irányban hat. Ez a jelenség jórészt annak kö­vetkezménye, hogy a termelő­szövetkezetek fejlődéséért fe­lelős vezetők közül még ma is akadnak olyanok, akik anyil­gazdaságok adják a hústerme­lés 46, a vágott baromfi 79, a tojás 90, a tej és tejtermékek 60 százalékát. A múlt évben a termelőszövetkezeti családok háztáji gazdaságához tartozott az összes szántóterületnek csaknem 10 százaléka, a sző­lőterület 27, a gyümölcsösök 23 százaléka. Érthető, hogy komoly prob­lémát okozna, ha máról hol­napra lemondanánk a háztáji gazdaságok termeléséről. A la­kosság élelmiszerszükségletét fejlődő nagyüzemeink még nem tudják teljesen kielégíte­ni. A háztáji és kisegítő gaz­daságok némely termékekből (főként sertés- és baromfihús­ból, tejből, tojásból, zöldség­es gyümölcsfélékből) jelentős mennyiségű árut adnak a köz­ponti árualapok számára. Még fontosabb az a szerep, ame­lyet a háztáji gazdaságok ter­melése a termelőszövetkezeti családok élelmiszerellátásában betölt. Erről tanúskodnak azok a statisztikai adatok is, ame­lyek szerint a háztáji gazdasá­gok az általuk termelt hús és húskészítmények 40, a zsír és zsírszalonna 60, a vágott ba­romfi 82, a tojás 67, a tej és tejtermékek 40 százalékát ma­guk használták fel. A terme­lői önellátás jelentőségét bi­zonyítja, hogy ha pl. a háztáji gazdaságok sertéshizlalása csak 10 százalékkal csökkenne, akkor pótlására — a jelenlegi fogyasztási színvonal mellett — 4200 vagon húst kellene központi készletekből biztosí­tani. Egy háztáji tehén kiesése pedig tizennéggyel növelné a központi ellátásból részesülők számát. Nem kevésbé fontos a ház­táji gazdaságoknak az az elő­nye, hogy módot adnak a falu­si családok munkaerejének gazdaságos hasznosítására. A háztáji gazdaságokban levő kisparaszti termelőeszközöket — épületeket, fölszereléseket, berendezéseket — is csak ilyen módon használhatják ki. Szük­ség is van ezekre a kisüzemi épületekre, mert a háztáji ál­latállomány nagyüzemi kon­centrálása nagyarányú meg­terhelést jelent az államnak. A háztáji gazdaságok ma még igen fontos szerepet tölte­nek be a termelőszövetkezeti családok közösből származó jö­vedelmének kiegészítésében. A jövedelemnek csaknem fele a háztájiból származik. Termé­szetesen nagymértékben hoz­zájárul ehhez a közös gazda­ság, amely a szükséges takar­mányok nagy részét biztosítja. Előnyös a háztáji gazdaság vánvaló tények ellenére sem értik meg, hogy a háztáji gaz­daságok termelését nem nél­külözhetjük. A háztáji gazdaságok terme­lésének népgazdasági jelentő­ségét mutatja, hogy az ország szarvasmarha-állományának egyharmada, tehénállományá­nak majdnem fele, a sertések 38 százaléka, a kocaállomány 30 százaléka, a baromfiállo­mány 55 százaléka a háztáji gazdaságokban van. A háztáji azért is, mert lehetővé teszi nagy mennyiségű olyan mel­léktermék (konyhahulladék, moslék stb.) hasznosítását, ami egyébként kárba veszne. A felsorolt adatok és érvek bizonyítják a háztáji gazdál­kodás szükségességét. De nem adnak feleletet arra az állás­pontra, hogy a háztáji gazdá- ság támogatása akadályozza a közös gazdaság fejlődését. Ä jól gazdálkodó termelőszövet­kezetek gyakorlata azt bizo­nyítja, hogy a háztáji gazdasá­gok támogatása, termelésük stabilizálódása, sőt növelése is lehetséges anélkül, hogy az hátráltatná a közös gazdasá­gok fejlődését. A Statisztikai Hivatal adatai is azt bizonyít­ják, hogy azokban a szövetke­zetekben, amelyekben nagyobb a közös gazdaságból származó jövedelem, ott a háztáji jöve­Köszöngetett jobbra, balra, de köszönését a gyermekek féle­lemmel, az idősebbek megve­téssel fogadták. — Itt már senki sem ismer. — Odaért a kocsmához. — Jó reggelt, vendéglős úr! — Na, mit álmodott, öreg? — Semmit, hideg volt — fe­lelte komoran. — Egy deci pá­linkát kérek. — Pénz van? — Igen. Mikor megfogyták a vendé­gek, Berci odaállt a kocsmáros elé. — Valami munkát nem tud­na adni? — A magáé azok a szerszá­mok odakint? — Igen, de fát is vágok, ha kell. — Majd megbeszéljük. D erei leült, hallgatott Néhány ismerős jött be, de nem mert szólni senkinek. Csak nézett maga elé, fejében millió gondolat gyűlt és szuny- nyadt el. Észre sem vette, hogy ezt mormolja: — Vala­mikor én is ilyen voltam... — Milyen volt öreg? — rez- zentette föl a kocsmáros hang­ja. Mintha álomból ébredt vol­na, úgy bámult. ti nem akart velem jönni szil­veszterezni. Azt mondta, mi­nek teveled elmenni, hiszen nem iszol még egy pohár bort sem. Én nagyon mérgesen el­mentem egyedül. Itt, ebben a kocsmában volt a szilveszter... Berúgtam. Tántorogva men­tem haza, és úgy megütöttem szegény feleségemet, hogy be­lehalt. Engem nyolc évre be­csuktak. Nagyon bántam tet­temet, de minden hiába, már nem lehet feltámasztani... Amikor kiengedtek, hol erre, hol arra ténferegtem a világ­ban. Soha nem mertem erre eljönni. Mindig attól féltem, hogy agyonüt itt valaki. Ne­kem már a bor nem jó, csak a pálinka. Nincs nekem más kí­vánságom, mint az, hogy en­gem is abba a temetőbe te­messenek, ahol az én drága fe­leségem nyugszik... Az asztalra borult és sírt. — Öreg — rázta meg a ven­déglős ■—■, induljunk. — Vendéglős úr! Még van itt egy százas, adjon egy liter pá­linkát, hadd öntsem le magam­ban a keserűséget. Amíg van pénzem, addig iszom! — Azt nem, öreg, azt nem lehet. Maga azt úgyse bírná el... delem is több. Pl. azokban a szövetkezeti gazdaságokban, amelyekben az egy tagra jutó átlagcs részesedés 6—7000 fo­rint között volt, a közösből származó jövedelem 8581 fo­rintot, a háztáji jövedelem pe­dig 2993 forintot tett ki. Azok­ban a gazdaságokban, ame­lyekben az egy tagra jutó át­lagos részesedés 11 000 forint­nál több volt, a közösből 16 430 forint, a háztájiból pe­dig 10 567 forint jövedelem ju­tott egy tsz-tagra. Az elmúlt évek tapasztala­tai a háztáji gazdaságok ter­melését támogató politikánk helyességét bizonyítják. Elő­nyös ez a támogatás a népgaz­daság, a termelőszövetkezeti tagok, de a közös gazdaságok számára is. Ebből következik, hogy a törvényes keretek kö­zött működő háztáji gazdasá­gok támogatása továbbra is fontos feladat. A háztáji állat- állomány további csökkenésé­nek megakadályozására irá­nyuló állami intézkedések mel­lett elsősorban arra van szük­ség, hogy a szövetkezetek ter­— Kehe, ehe, hallgasson ide, uram! Üljön le egy kicsit. Le­gyen maga az egyetlen, aki eb­ben a faluban meghallgat en­gem. — Na, mi panasza, van öreg? — Itt nevelődtem föl ebben a faluban. Ott fönn, a Harsá- nyi erdősnél. Ott szolgáskod- tam, és onnan mentem a falu­végre, Pirosékhoz vönek. Ré­gen volt, maga nem emlékez­het rá. Sok erőm van nekem ebben a határban. Huszonöt évvel ezelőtt volt, amikor Esz­— Itt a százas egy literért, na! — Hát nem bánom, kocsmáros otthagyta. Mikor visszajött, az öreg elnyúlva feküdt a masza- tos padlón. Mellette az üveg üresen. Próbálta emelni, s mi­kor hozzáért, észrevette, hogy halott... Ijedtében a hideg, szürke sarok felé nézett, és sajnálkozott az első pohár meg az utolsó liter pálinka közé szorult nyomorult éleim . . . Cséplő József melési terveik kialakítása köz­ben gondoljanak a háztáji gaz­daságok termelési szükségletei­nek kielégítésére is. A háztáji gazdaságok termelési lehető­ségeinek kihasználásával, tá­mogatásával kapcsolatos fel­adatok sokrétűek és bonyolul­tak, de a kormány intézkedé­sei nyomán a közös gazdasá­gok tevékeny támogatásával megvalósíthatók. Dankovits László

Next

/
Thumbnails
Contents