Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-21 / 16. szám
Kedd, 1964. január 21. 5 SOMOGYI NÉPLAP A TERMELÉS NÖVELÉSÉNEK TARTALÉKA Üzemeinkben a termelés fokozásáról szólva elsősorban a létszám növeléséről, a termelékenység emeléséről szólva pedig legtöbbször csak a gépesítésről, az automatizálásról beszélnek. Arról, hogy a nagyobb létszám, a nagyobb telr jesítőképességű gépek, a modernebb termelési eljárások miként teszik lehetővé, hogy a munkások ugyanannyi vagy kevesebb fizikai munkával — természetesen nagyobb szaktudással, több szellemi hozzájárulással — többet termelhessenek. A termelők számának emelése, a gépesítés, az automatizálás a több termelésnek, •a társadalmi haladásnak valóban az egyik legfontosabb feltétele. De arról sem szabád1 megfeledkeznünk, hogy a jelenlegi munkáslétszámmal, jelenlegi termelési szervezetünkben, mai gépparkunkkal is jóval többet és gazdaságosabban termelhetnénk, ha nagyobb lelkiismeretességgel, fegyelmezettebben dolgoznánk. S az, hogy az ipari termelés, a termelékenység növelésének céljából elsősorban az üzemen belüli tartalékait kell feltárnunk, talán sohasem volt olyan parancsolóan szükséges, mint manapság. Nemcsak azért, mert kiderült: a népgazdaság arányos fejlődésének biztosítása végett a rendelkezésre álló beruházásoknak nagyobb hányadát kell a mező- gazdaságba irányítanunk, mint korábban, hanem azért is, mert egyre csökken a termelésbe beállítható új munkaerők száma. 1964-ben a termelés előirányzott növelésére lényegesen kevesebb új munkaerővel rendelkezünk, mint amire eredetileg a gazdasági minisztériumok számítottak. A beruházások és a munkaerőtartalék korlátozott volta tehát, akár tetszik, akár nem, megköveteli az üzemen belüli belső tartalékok feltárását, hacsak nem akarunk lemondani a termelés, a termelékenység és a termelés gazdaságosságának megfelelő növekedéséről, ami pedig előrehaladásunknak, az életszínvonal gyors emelésének elengedhetetlen feltétele. A lemaradás egyébként már csak azért is elhamarkodott, felelőtlen dolog lenne, mert szinte »kéznél vannak« a termelés, a termelékenység emelésének üzemi feltételei: a munkafegyelem növelése, a munka-, illetve az üzemszervezés megjavítása. fiz iparban (az építőipart is beleértve) a munkaerő-kihasználás 90 százalék körül van. A kieső 10 százalék több mint 100 000 dolgozót jelent. Persze ezek a számok csak elméleti adatok, hiszen a munkaerő-felhasználás — azaz a dolgozólétszám és az állományi létszám hányadosa — sohasem lehet 100 százalék. (Az állományi létszámban ugyanis a fizetett és betegszabadságon levők is benne foglaltatnak.) Mégis a két ^zám közötti 100 000 fős különbség egy része olyan, amely a munkafegyelem -fokozásával megtakarítható. S ez a szám lényegesen több, mint amivel az egész ipar és építőipar munkaerő-problémája megoldható lenne. Pedig a munkafegyelem fokozásának még sokkal nagyobb tartalékai is vannak. Hiszen a munkafegyelem nemcsak azáltal javítható, ha az állományi létszámból egyre kevesebben mulasztanak, és mind többen jelennek meg dolgozni, hanem azáltal is, ha a munkára megjelentek jobban használják ki a rendelkezésre álló munkaidőt. A munkaidő jobb kihasználása természetesen nemcsak a fizikai munkásokra vonatkozik, hanem a műszaki, adminisztratív dolgozókra is, és nemcsak az üzemekre, hanem a felsőbb irányító szervekre, minisztériumokra is. Kádár .János éÍvtárs mondotta el a munkafegyelemről szólva azt a tréfát — »szomorkás történetet« —, amely szerint mikor egy járókelő megkérdezte egyik főhatóságunk portását, hányán dolgoznak a minisztériumban, rövid gondolkodás után azt felelte, hogy körülbelül o fele. S ha ebben a tréfában természetesen van némi túlzás, mégis sok benne az igazság. Hogy mennyire, azt egy belső vizsgálat, illetve számítás bizonyítja. Eszerint az egyik legnagyobb gazdasági minisztériumban a büfében és ebédlőben eltöltött idő — természetesen a félórás ebédidőn felül — kb. 100 dolgozó teljes évi munkaidejének felel meg. Minden munkásnak - ^ különösen a gazdasági vezetőknek — elsőrendű feladata, hogy — kitartó munkával — állandóan javítsa a munkafegyelmet. Sok gazdasági vezető azonban meglehetősen húzódozik ettől a feladattól. Elsősorban azért, mer nehéz megértetni a munkásokkal, hogy egy percet késni vagy a munkafegyelmet lazítani vétek a közösséggel szemben, akkor, amikor a szerszámra, anyagra való várás nem perceket, hanem órákat is elvesz a munkás napi idejéből. Olyan munkaszervezéssel, amikor a negyedév végi rohammunka »mindent bele« munkatempóját a tétlenség, az üzemen belüli munkanélküliség időszaka követi. Igencsak nehéz a munkásoknak megmagyarázni, miért kell fegyelmezettebben, a munkanap minden percét kihasználva dolgoznia. És megfordítva: miként a rossz munkaszervezés »melegágya« a fegyelmezetlenségnek és a lógásnak, a korszerű üzemszervezés, a modern termelési eljárások — szalagszerű termelések stb. — rendkívül megnehezítik a munkafegyelem ellen vétők dolgát. Nemcsak azért, mert pl. a szalagszerű termelésnél a szalag haladása szinte automatikusan szabályozza a munkatempót, hanem azért is, mert azok a munkások, akiknek nem kell munkájuk közben anyagra, szerszámra hosszú időket várakozniuk, hanem minden kérés nélkül, automatikusan, idejében biztosítják számukra a tempós munka összes feltételeit, másként néznek a büfében eltöltött negyedórákra, mint azokra, akik ha »megfeszülnének« az igyekezettől, sem tudnák — rajtuk kívül álló okok miatt — a napi 8 órát teljesen »kidolgozni«. fi munkafegyelem és a munkaszervezés ilyen összefüggéseit azért is fontos vizsgálnunk, mert nálunk — szocialista országban —• nem élhetünk a munkások fegyelmezésének olyan drasztikus eszközeivel, mint a tőkés vállalatoknál. Mi nem akarhatunk, de nem is akarunk olyan fegyelmi rendelkezéseket hozni, hogy hány cigarettát szívhat el egy munkás, és kivel beszélhet munka közben egy mérnök. Éppen ezért még a kapitalista üzemeknél is fontosabb a mi számunkra, hogy a munkafegyelem növelésére a termelés jobb megszervezésével ösztönözzünk, olyan munkafeltételeket és körülményeket teremtve, amikor a lógás nagyon feltűnő dolog, és amikor ez nagyon érezhetően hátráltatja a termelés megszokott ütemét. Az ilyen termelésszervezet minden agitációnál jobban mozdítja elő a munkásokban annak az önkéntes szocialista munkafegyelemnek a kialakulását, mely alapvető feltétele a szocializmus, kommunizmus fölépítésének. Dr. Garant József Nagyváros a föliá alatt Korunk nagyvárosai rohamosan túlnépesednek. Mind nehezebbé válik bennük a forgalom. Elavultak . és. szűkek az utcák. A »modernizálások« pedig annyira költségesek, hogy kifizetődőbbnek látszik új megoldások keresése. Ez a probléma foglalkoztatta James E. Kelly amerikai mérnököt is, s a sajátos »jenki gondolkodás« törvényei szerint tervezett egy új várost a — föld alá. Bármennyire meglepő is, de tény, hogy az USA épületeinek túlnyomóan nagy része földszintes vagy 1—2 emeletes. A felhőkarcolók száma viszonylag elenyészően csekély. A telekárak és az esetleges kisajátítási költségek pedig oly nagyok, hogy — Kelly számításai szerint — olcsóbb a metropolisok terjeszkedése a föld alatt. Kelly 100—150 000 ember befogadására alkalmas lakótelepeket szeretne építeni a föld alatt, főleg az USA területén föllelhető oriásbarlangokbaaii Kell)'' tervei szerint a barlangok falát és hasadékait műanyag borítaná. A karszt- és talajvizek elszigetelése a legnagyobb gondja. Ezeket szivattyúberendezések távolíta- nák el. Az amerikai tervező föld alatti városának központja az erőmű. Ez szolgáltatná a világítást, a fűtést, a friss levegőt* és végezné el a víztelenítést. Kelly úgy véli, hogy minden technikai probléma megoldá-. c/tlieqq elindult töhoqé hitével... KL/LICH QYULA SZÜLETÉSÉNEK 50. ÉVFORDULÓJÁN Ha a kései utókor egyszer legendába szövi a. tegnap és a ma históriáit, újfajta hősökről beszél majd, akik a gyárakból keltek útra, vidéki kisvárosokból, falvakból, tanyákról, hogy kiálljanak a nép igazságáért immár nem törökök,. nem Habsburgok, nem is helytartóik ellenében, hanem azokkal az elnyomókkal szemben, akiknek uralma arra az évszázadra esett, melynek történelmi neve: a kapitalizmus korszaka. Az egyik történet valahogy így szól majd: Elindult egy munkásfíú Békéscsabáról, látszólag vézna, gyenge, de nagy erő lakozott szívében. Megérkezett Budapestre apró, sötét szabóműhelybe került valahol a Józsefvárosban. Aztán összejött sok más hasonló sorsú fiúval. Azokban is olyan tűz lobogott, mint őbenne. Aztán sokszor összejöttek, sok mindenről beszéltek: mit és miképpen kellene tenni, hogy az élet szebb legyen. Aztán mindig többen lettek, mindig erősebbek lettek, s ettől az erőtől és az együttesen hirdetett igazságtól sokszorosra nőtt a fiatal szabólégény ereje is. Egy napon már olyan erős, olyan félelmetes lett, hogy Éliássy Sándor Öméltósága, a székes- főváros rendőrkapitánya »szigorúan titkos« iratot küldött róla Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter úr őkegyelmességének. Jelentette, hogy sürgősen és erélyesen intézkedni kell a Kulich Gyula nevezetű fiatal munkás felforgató tevékenységének megakadályozására, mert működésének hatása már odáig terjed, hogy Kaposváron sok száz ifjúmunkás gyűlt össze kenyeret, békét követelni, s összedugták fejüket, szervezeteket alakítanak, tanulnak, röpiratot írnak Debrecenben, Szolnokon, Győrben, Zalaszentgró- ton és másutt az iparosiegények, a .diákok, a béresek és a napszámoslányok. A Heves megyei Karácsondon és Kecskeméten a szőlőtelepeken alkalmazott napszámosok követeltek béremelést, Tokodon az üveggyár munkásai, Ürkúton a bányászok álltak le. Az országban már hadigazdálkodás folyt, a kommunisták munkájának tűzzel-vassal útját kellett állni. Vezetőik közül a fiatal Kulich látszott a legveszedelmesebbek egyikének. Miből merítette ez a húsz-egynéhány éves munkás országra ható erejét? Honnan? Egyszerű volt, szerény, halk szavú és szeretetreméltó. Megtanulta a történelemből, hogy a felfuvalkodot- takat csak alattvalóik követik — haszonrészesedésért vagy kényszerből. A nép igazi vezetőinek emberi tulajdonságaik kölcsönöznek rangot és tekintélyt. Amikor Kulich Gyula a harmincas évek elején a fővárosba került, a nehéznél is nehezebb volt a munkások sorsa. Kevés munka, alacsony kereset vagy éhség, nyomorúság. Ennyit mondhattak magukénak. Aki dolgozott, jórészt az is csak az esztendő egy részében. Így élt ő is, de maradni akart mindenképpen, mivel már nem a saját sorsa volt az, ami a leginkább izgatta. Előbb a nyolcadik kerületi szervezetben, később a szociáldemokrata párt központjában gyűjtötte maga köré a legharcosabb fiatalokat, akik vele együtt edződtek kommunistává. Évekig úgy' élt, hogy sovány, keresetét sem költötte el, félretett abból is valamint a munkanélküliség ua~ héz napjaira. Éppen csak annyija maradt, hogy jusson szállásra, élelemre. Később egyedüli és legfőbb gondja a szervező-nevelő munka lett, a kizsákmányoltak harcra mozgósítása és az életmentés. Már küszöbön állt a háború réme. Radnóti Miklós himnuszt írt a békéről: Mert egyszer béke lesz. Ó, tarts ki addig lélek, védekezz! Valamiféle aszkéta volt-e Kulich Gyula? Tán a proletár szent tógájában akart tetszelegni? A legkevésbé sem. ffála jobban senki sem szerethette az életet, a vidámságot, a szép szórakozást — és étvágyával se lett volna semmi baj. Mégis — a kegyetlen kor tette ezt — tudatosan rá kellett szoktatni magát, 'szervezetét egy bizonyos önmegtartóztatásra, mert tudta, felkészült rá, hogy lesznek nehéz és még nehezebb hónapjai, évei, amikor — ha némiképpen hozzászokott — köny- nyebb lesz töretlen lélekkel elviselni a nehézségeket, s ha úgy adódik, a kínokat, a gyötrelmeket is ... Kulich Gyula úgy beszélt mindenkivel, hogy közben szüneteket tartott, és megvárta, mit válaszol a másik. Türelmes volt, nagyra becsülte a jó szándékú embereket. Azt mondta egyszer: »Ha egy értékes embert megnyersz a mozgalomnak, megkét- szetezed önmagadat, ha kettőt nyersz meg, esetleg megháromszorozod. És nekünk kü- lön-külön minden tisztességes emberre szükségünk van, mert jó tulajdonságaikkal kiegészítik egymást, s ahhoz, amit mi majd egyszer el akarunk érni, sok odaadó, tehetséges, önzetlen, tiszta emberre lesz szükség ...« A börtönrácsok mögött mondott ilyen messzire látó, bölcs szavakat. Megjárta Dunakeszi—Alag és a Hadik-laktanya kínzókamráit, a budapesti börtönöket, Szegedet, Vácot és a náci koncentrációs tábor rémségeit. Életének három évtizede nehéz sorsban telt el. Mindig előrenézett, mindig készülődött. Mint az Országos Ifjúsági Bizottság titkára a fiatalok felsorakoztatására, hogy védjék életüket, nemet mondjanak a háborúnak. Rabsága éveiben a szabadulásra készült. Franciául tanult naphosszat zárkája magányában. És olvasott, olvasott. Sokszor - álmodozott családról, szerelemről, nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott alkotó munkálkodásról. Hálás volt annak, aki megnevettette, s örült, ha társait erőseknek, bizako- dóaknak látta. Már húsz esztendeje nincs közöttünk, s még mindig csak ötvenéves volna. Ma sokan felköszöntenék. Egészen bizonyosan így lenne. Bárhol dolgozna népünk javáért, bármilyen tisztséget töltene be, a régi Kulich Gyula volna. Szeretné mindenki, mert éreznék sose fáradó, sose csalódott, sose lohadó emberségét. Hajtsunk ma fejet édesanyja előtt, aki még köztünk van, őt pedig úgy idézzük föl emlékezetünkben, ahogy nyurgán, fiatalon és derűsen hajdan útnak indult lobogó hitével — bátran és eltökélten cselekedni. Yadás* Ferenc sára már megvannak az adottságok. Nehezebb viszont a leendő föld alatti emberek lélektani gátlásait leküzdeni. Kelly azt szeretné elérni, hogy az emberek egy percig se érezzék, hogy nem a föld felszínén élnek. Ezért szerepel tervében a nappal és az éjszaka szabályos váltakoztatása. Műnap kelne föl a föld alatti város égboltján, lenne hold, és lennének csillagok. És esőcsináló gépek is működnének. A Kelly-féle föld alatti városban éppúgy delgoznának az emberek, mint a föld színén. Létesülnének üzemek, hivatalok, iskolák, mezőgazdasági üzemek. Ez utóbbiak »talajszükségletéről« futószalagok gondoskodnának. Szabályosan vetnének és aratnának a föld alatti parasztok, s még állattenyésztéssel is foglalkoznának. Milyen lenne az »élet« ezekben a városokban? Valódi emberi szükséglet-e ilyenek létrehozatala? A napi hírek krónikása nem tud megszabadulni attól a gyanújától, hogy ezt a föld alatti várost tulajdonképpen a nukleáris háborútól való félelem hozná létre. Bármilyen tetszetősek is a tervek, bármilyen csodákra képes is a technika — az igazi humanizmus elborzad az efféle föld alatti katakomba világtól. Jobb szabadon és biztonságban a föld fölött élni . . . T. P. Művelődéi CSIKV GERGELY SZÍNHÁZ Du. 3 órakor: A potyautas. Munkácsy ifjúsági bérlet. VÖRÖS CSILLAG FILMSZÍNHÁZ Egy házasság hétköznapjai. 14 éven alul nem ajánlott. (Január 22-ig.) Előadások kezdete: 5 és 7 órakor. SZABAD IFJÜSAG filmszínház Egy szélhámos vallomásai. 14 éven alul nem ajánlott. (Január 22-ig.) Előadások kezdete: 4, 6, f órakor.
