Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-21 / 16. szám

Z MSZMP MEGVEI F3Í70TTSAGA ES-A MEGYEI TANÁCS- L Grundok, galerik, klubok... Fogom a kilincset, néhány másodperc múlva elvegyülök majd a zsibongó fiatalok kö­zött, zsebre gyűröm a szívó­papírra stencilezett meghívót, melyben az Ifjúsági Ház érte­sít, hogy ekkor és ekkor tart­ja alakuló összejövetelét Ka­posváron az ifjúsági klub. De mi köze a klubhoz a grundoknak és a galeriknek? A Snukóval tudnám meg­magyarázni. Ez a Snukó egy maszatos pesti, külvárosi proligyerek volt — és regényhős. Gyerek­koromban gyakran elővettem ezt a salátává olvasott köny­vet, és »elkísértem-« Snukót a vásárcsarnokba, ahol kosara­kat hordott a »naccságáknak«; együtt kalézoltuk keresztül- kasul csattogó mezítlábas lép­tekkel a Valéria-telepet, és a villamos ütközőjén utaztunk vissza a — grundra. Az egész­ből a grund volt a legszebb és egy vacak rongylabda. Ház- helynyi füves tisztás az ot­romba b érkas zárnyák között, ahol minden délután Snukó rúgta a legtöbb gólt... A grund, a rongylabda és a gó­lok jelentették a boldogságot a mezítlábas, rongyos legény­kéknek. Hajnalban már kosa­rakat cipeltek, aztán szenet dobáltak a Szabadkikötőben; délután szaladtak a grundra rongylabdát kergetni. Később — így írta a regény — Snukó gyermekszerepeket kapott a filmgyárban, és elszakadt a grundtól — de én az egész históriát csak a rongylabdás gólokig hiszem eL És a Hazudós — Fejes End­re csillagokat hajszoló kis hő­se —, aki a szutykos, város végi padokon és az olcsó cuk­rászdákban mesélte valószí­nűtlen történeteit horpadt ha­sú, kopott barátainak — a fényről... Valamihez, valakihez tartoz­tak, a Snúkó is, a Hazudós is. A grundhoz, a rongylabdához, a szutykos pádhoz és az olcsó cukrászdához. Egymáshoz. erőszakoskodtak — erről szólt a cikk. — Az itteniek se különbek — tajtékzott tovább. — Ülök á nyáron a kerthelyiségben, a .zomszéd asztalnál fiatal lá­nyok. Odaüget az asztalhoz egy lópofájú huligán, persze, hogy nem ment vele egyik lány sem táncolni. Mit csi­nált erre a suhanc? Az asz­talra vágott néhány két- meg ötfillérest és köpött. A többiek ott röhögtek a zenekar mel­lett. — No, jó, de a klubban... Gy. közbevágott: — Ott is csak a galeritagok jönnek össze... Sokáig vitatkoztunk. o Nem tudtam meggyőzni Gy.-t Makacsul ragaszkodott álláspontjához, hogy minden fiatal rossz, züllött, huligán, és a fiatalok csak azért keresik egymás társaságát a klubban, hogy galeriba tömörülhesse­nek. Nos, tegyük fel, hogy Gy.- nek van igaza. Márpedig akkor a fiatal közgazdász azért vitatkozik a művészettörténetről néhány újdonsült ismerősével, mert ez a »divatos huligántempó«. A vízvezeték-szerelőnek is vala­mi különleges célja lehet, azért ül egyedül a terem sar­kában az Universum című fo­lyóiratot lapozgatva. Gy. sze­rint biztosan az is elvetemült dolog, hogy a többiek sakkoz­nak, asztalifutballal játszanak, vagy — uram bocsá’! — egy asztalhoz ülnek le a fiúk a lányokkal... Ugye, milyen nevetségesen torzít a Gy.-féle »szemüveg«? A klubokhoz semmi közük a galeriknak. És mégis van valami •»ro­koni-vonás a grundok, a ga­lerik és a klubok között. A va­lamihez és az egymáshoz tar­tozás. A valamikori grundok mezítlábasai ragaszkodtak a tenyérnyi füves, poros, beépí­tetlen telekhez, együtt csava­rogtak a városban, és legvas- kosabb tréfájuk az volt, hogy döglött macskát kötöttek a há­ziúr kilincsére. A galerik? Amennyire meleg kicsengése van a grund szónak, annyira hideg és kegyetlen szó ez: ga­leri. Valamilyen törvényenkí- vüliséget, gonosz, bűnös együ- vétartozást jelent Nem részle­tezem, talán annyit még, hogy a galerik tagjai, az erőszakos­kodó, fosztogató, botrányt oko­zó suhancok sem született bű­nözők. Valahol félresiklott az életük, rossz társaságba keve­redtek, a társaság — a galeri — aztán a maga arcára for­málta őket is. A klubokban kellemes me­leg van esténként. Televízió, rádió, könyvek, játékok, fo­lyóiratok, érdekes előadások, tanulságos viták. fis egészséges, fiatalos zsi- bongás. Vincié Jenő 55iE5Z5S5Z5H5H5H5HSB5SSSSB525i (TZip&ft LIfLZÜlätttL A tágas terem apró asztal­káin sakk, futballjáték, színes folyóiratok, hetilapok. Az asz­talok, szekrények, polcok mel­lett vidám fiatal emberek. Itt tartja majd minden héten há­romszor: szerdán, csütörtökön és pénteken — este hattól tí­zig — összejöveteleit az ifjú­sági klub. Még a nyáron egyik járási székhelyünkön beszélgettem Gy.-vel a községi ifjúsági klubról. Nem emlékszem már, mivel kapcsolatban hoztam szóba a klubot, de arra igen, hogy Gy. mérgesen legyintett: — Tudja, mi az a klub? Egy ... (és olyat mondott, amit nem bír el a nyomdafesték). Mert azt is mondta később, hogy oda csak részegeskedni meg ölelkezni járnak »azok a taknyosok«. Elmentem ismét a községbe, és mit láttam? Hom­lokegyenest az ellenkezőjét annak, amiről Gy. »tájékozta­tott«. Fegyelmezettén, kultu­ráltan töltötték kora délután tói estig szabad idejüket a fia­talok. Kisebb-nagyobb csopor­tokban játszottak, olvastak, vi­tatkoztak. Más napokon — er­ről tanúskodott a klub prog­ramja — szellemi vetélkedő­ket rendeztek, érdekes előadá­sokat hallgattak, könyvekről, filmekről vitatkoztak, táncol­tak ... De akkor miért legyintett olyan mérgesen az én Gy. ba­rátom? — Itt van, nézze meg! — S az orrom elé dugta az újságkl Vágást. Négy fiatalkorút tar­tóztatott le a rendőrség, akik az éjszakai órákban magányos őket támadtak meg. gépko (,-ikat fosztottak ki, lányokkal Ufrza&sáty tyuUUáiltfálc u^íUiqévet Most már tudjuk végre, mi­lyen elmaradott emberek va­gyunk. Valamennyien, akik élettársunkat még mindig a táncparketten, munkahelyün­kön vagy baráti társaságban ismerjük meg. Mintha az elekt­ronikus számológépet még nem találták volna ki! Mintha még nem volna »-nemzetközi tudományos élettárs kutatás a lélektan és a szociológia se­gítségével meghatározott ala­pon«. Mindezt a Selectron In­ternational Részvénytársaság ajánlja. A Selectron már egész Nyu- gat-Európában terjedni kezd. Brosúráival Gibraltártól Nyu- gat-Berlinig mindenkit el­áraszt. A mit sem sejtő embe­riség «ebből tudja meg, hogyan kell modern, tudományosan' megalapozott házasságot kötni. Szimpátia? Szerelem? Hirte­len lángralobbanás? Mindez badarság! Ezután csak egy kér­dőívet kell kitölteni, amely be­kerül a JBM 1410-es elektroni­kus agyba (óránkénti teljesít­ményé 72 000 sor); egy kézmoz­dulat, s máris tudni fogja, hogy csak ö AZ EGYETLEN, AZ IGAZI... A Selection International még azt is lehetővé teszi, hogy a kontinens határain túl, »-Ja­pánban, Dél-Amerikában vagy Kanadában álmainak hölgyét vagy férfiúját megtalálja«. Ez azért is lehetséges, mert a prospektusok szerint a JBM Ismerkedés az emberi csontokkal. A fonyódi új gimnázium növendékei jól fölszerelt szer­tárakban gya­rapítják tudá­sukat. 401 fia­tal tanul a gimnázium há­rom évfolya­mának osztá­lyaiban. Ne­gyedik évfo­lyam csak szeptember­ben indul. olyan variációt tud kidolgozni, amely 43 nullával fejezhető csak ki. Az igazat megvallva, ez olyan óriási számvariáció, amelybe földünk teljes népes­sége többször is beleférne. Persze az első pillanatban ez mindenkit meghökkent egy ki­csit, de hát majd megszok­juk, milyen variációs lehetőség között válogathatunk. A JBM így vagy úgy, de pillanatok alatt megoldja éle­tünk egyik legnagyobb problé­máját. Csak ha kitöltjük azt a bizonyos kérdőívet, mindig az igazságot kell megírni. Fő­leg ott kell őszintének lenni, ahol a jövedelemről és a va­gyonról van szó. De így csele­kedjünk az »-iskolázottság és hivatás« kérdőpont kitöltésé­nél is. Ajánlatos a legnagyobb lelkiismeretesség a szenvedé­lyek bevallásánál is. Dohányzik ön? Vegetáriánus? Ínyenc? A JBM mindent sze­retne tudni. Persze egészen csi­nos kis összegbe kerül, ha elektronikus úton akarunk a házasság boldog vizeire evezni, de ennek fejében a Selectron megfelelő nászajándékot nyújt át: teljes garanciát vállal a há­zasság harmonikus lefolyására. Hogy ez a garancia mit fog­lal magában, azt egyelőre még homály fedi. Igaz, hogy az elektronikus házasság teljes bebiztosítással még teljesen új valami! Kerüljön bármibe, em­berek, keressétek boldogságto- kat a lyukkárty/ík segítségével, és szerencséteket örök időkre biztosítani fogjátok! (Szentirmai) ' ÉÉÉ111& ä ; ; SasasaS25H5ESH52S2SHS2525HS?' >gL Megyénk idei el­ső újszülöttjét a szülőotthonban kerestem föl. Kel­lemes meleg fo­gad. Az újszülött már várt Eleven, friss; életének el­ső nagy eseménye nem viselte meg. — Már jó előre felkészültem az élet nehézségeire... — mondja maga­biztosan, miköz­ben szeretette] néz anyjára, a kel­tetőgépre. Bemutatkozik. Pi-Pinek hívják. — Férfi- vagy női név a Pi-pi? — érdeklődöm. Vág a válasza: ■ — Férfi. Kakas vagyok! Beszélgetünk. A modern techniká­ról, a születéssza­bályozásról, a to­jás áráról. Meg­kérdezem, hogy mi a véleménye a világról. A sze­membe nézve vá­laszol: — Ügy érzem, határokat szabnak az egyénnek. Nem lehetünk szaba­dok. Mert figyelje csak meg, mi in­nen valamelyik mezőgazdasági nagyüzembe ke­rülünk. A barom­figondozók ott csi­betáppal fölnevel­nek bennünket, vigyáznak a súly- gyarapodásunkra, szellemi igényein­ket figyelembe sem veszik, aztán jön a halál. Nem valósíthatjuk meg önmagunkat. — Ha önnek nem megfelelő a hagyományos ba­romfiélet, mit sze­retne tenni? — Valami újat. Olyat, amit közü­lünk még senki sem csinált. Nem vágyom külföldre, hisz export útján bármikor kijutha­tok. Turistaként is, de az költsége­sebb... De mond­ja csak — fordul hirtelen felém — űrhajós kakasról, ugye, még nem hallott senki? S. M. Megzavart randevú Leültem mellé a partra, és figyeltem, Hogyan dolgozik. Rám se hederített, éppen egy nehéz teherhajót cipelt a hátán. Megköszörültem a torkomat, de láttam, hogy mérges, ezért odább húzód­tam. Milior a hajó már föl­jebb dohogott, s ö a fárad­ságtól kimerültén elterült, megszólítottam. — Haragszik? — Láthatja. Ismét hallgattam. Zsém­bes öreg, jó néhány évtized múlt el fölötte, ha nem aka­rózik neki beszélni, nem sza­bad erőltetni a dolgot, elvég­re egy csatornának is van egyénisége. Legalább én tartsam tiszteletben. Elgondolkoztam: érthető a mogorvasága, hiszen kevés jót látott az életben. Még meg sem született, már el­sikkasztották — köztudomá­sú, hogy nem a panamáról nevezték el Panamát, hanem Panamáról a panamát. Es amikor a kis országot az a megtiszteltetés érte, hogy maga az Egyesült Államok csinált neki egy csatornát, elvette az újszülöttet, és az­óta távol tartja tőle a saját édes anyaországát. Egy amerikai katona riasz­tott meg történelmi vissza­pillantásomból. — Hé, mit keres itt? — Töprengek. — Van rá engedélye? — Nincs. Minek? — Itt csak az Egyesült Ál­lamok engedélyével lehet gondolkozni. És egyáltalán: hogyan került ide? — A képzelet szárnyain. — Ne tréfáljon, kérem. — Semmi kedvem hozzá. Ha tudni akarja: vendég vagyok itt. — Ügy. Vendég. Szóval panamai. — Miért, ez nem Panama? Tudtommal az. És akkor miként lehet egy vendég — panamai? — A csatomaövezet az Egyesült Államok tulajdona. — Bérlete, nem? — Mindegy az, kérem. Szó­val ön panamai? — Ha az volnék, mit ten­ne velem? — Megkérdezném, hogy tüntető-e. — És ha tüntetnék? — Akkor úgy vélem, hogy lőnék. — De nálam nincs fegy­ver. — Éppen azért. Ha volna, hívnék egy cirkálót. Ha nincs, elintézzük a dolgot egymás között. Volt már rá precedens. — Hallottam. Persze meg kell védeni a csatornát a panamaiaktól. Elvégre az ő országukban van a csatorna, nem igaz? — Gúnyolódik? —> Miért? Nincs igazam? — Nem az a kérdés, hogy kinek van igaza. Ez itt a mienk, és ha magának más a véleménye, akkor ön fel­forgató. — ön most milyen ország földjén áll? — A szolgálati szabályzat tiltja, hogy válaszoljak. — Civilben mit mondana? ■— Hülye kérdés. Hát hol volnék, ha nem Panamában? — Köszönöm, ezt akartam tudni. — Hű, elszóltam magam! Uram, ha van önben egy csöppnyi jóindulat, ne árul­ja el a parancsnokaimnak, hogy mit mondtam. Esküd­jön meg, hogy nem köp be. — Jó, megeskiSszöm, de mitől fél annyira? — Ha kitudódik, hogy mit mondtam, borzalmas jövő vár rám. — Lecsukják? — Sokkal rosszabb. Elvisz­nek Dél-Vietnamba. — Bizony, az kényelmetle­nebb ország. Dzsungel, sö­tétség ... — Ugyan, kérem, ki fél a dzsungeltól, egy katonának az semmi. De tudja, uram, hogy ott az emberek vissza­lőnek? Marthy Barna A MÁV igazolványok érvényessége A féláru utazásra jogosító MÁV-igazolványokat 1964. év­re február 1-e és március 31-e között hosszabbítják meg. Az j 1963-as igazolványok tehát március 31-ig érvényesek. Aforizmák Annyira igazságos volt, hogy nem mertek semmilyen funkciót rábízni. * * * Ügy kifosztották, hogy csupán a puszta igazság ma­radt az övé. * * * Még a napisajtó helyesírá­si hibáival is egyetértett. * * * A gyártmánynak annyi hi­bája volt, hogy még a hazai piacon is kapható volt. * * * A véleménycsere során összezúzta az érveket. * * * Munkával nem tudott semmit sem elérni, hát megválasztatta magát. * » * Olyan politikai magasla­ton volt, hogy kívül esett a látószögön. * * * Nyilatkozataiban előfor­dult, hogy többször saját magát is idézte. * * * A szerelem megsemmisíti az észt. Az agy és a szív olyan, mint a homokóra két edénye: amikor az egyik megtelik, a másik kiürül. * * * Egy bolond néha olyan követ dob a kútba, hogy tíz okos sem húzza ki. * * * Bölcsen gondolkodni és értelmetlenül cselekedni — emberi dolog. Dr. Olivier Tomkins ang­likán püspök kijelentette: A gyógyult alkoholistákat nem szabad arra kényszerí­teni, hogy áldozás közben bort igyanak, mert ez túl nagy kísértés számukra, és megkockáztatja, hogy visz- szaesnek régi szenvedélyük­be. * * * Közbe jöft a világháború... Stanislaw Miedzwiecki poznani lakos csomagot ka­pott Bécsből. A dobozból egy vadonatúj frakk került elő. Miedzwiecki már nem is emlékezett, hogy 1939-ben, ausztriai vendégszereplése­kor egy bécsi cégnél frakkot rendelt magának. Ö elfelej­tette a dolgot, de a cég nem. A csomaghoz mellékelt le­velükben a cég vezetői kö­zölték, hogy a frakkot ha­táridőre, 1939. szeptember 13-ra elkészítették ugyan, de rajtuk kívül álló okok miatt nem tudták eljuttatni a megrendelőhöz. Az ok a második világháború volt: Hitler szeptember 1-én meg­támadta Lengyelországot A háború után a cég kötelessé­gének tartotta, hogy a meg­rendelt frakkot eljuttassa tu­lajdonosához. De azt sem tudták, hol él, és él-e egyál­talában. A volt színész fel­kutatásába a Nemzetközi . Vöröskereszt is bekapcsoló­dott. Végül 24 év múlva a frakk mégis eljutott megren­delőjéhez. Somogyi Néplap Az MSZívíP Somogy megyei 3izottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-»b Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index- 2506? Készült a Somogy megyei Nyomda ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár. Latüika Sándor utca t.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents