Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-19 / 15. szám

SOMOGYI NÉPLAP 20 Vasárnap, 1964. Január 19. Terjedelmesebbek lettek a napilapok DISZNÓÖ LÉS Túlságosan nagy adag vasárnapi újságot vett be.;. (Erdei Sándor rajza) \ — Még egy ilyen zárszámadási bankett, és nem lesz mit osztani. (Fülöp György rajza) a 1065 I mXrc­ÁPR- MÁJ JUH­JUL’ AUű­| SZOT­ÓKT­liil £• SB lljpisjfí t£ rr.nrpTö?'! JP íriJ1 |f i X . 3 I Javít­hatatlan — Marika, feljönne hoz­zám? Isteni lemezeim vannak! Munkaegység-kimutatás a nyugodalmas pipázás tükrében. (Szűr-Szabó József rajza) (Balogh Bertalan rajza) MIND MESSZEBB TERCSITŐL Az énekkar lelkesen fújta a pattogó indulókat; a falakat grafikonok diszí.ették; maga a tanácselnök végezte az eske- tést. Hiába, nagy ünnepség ez: Sajnos Szilárd, a nagyszerű íőagronómus cskjiszlk Lilbus Tercsivel. A férfi elég késön szánta rá magát az édes rab­ságra, közelebb állt már a negyvenhez, mint a harminc­hoz. Arra az álláspontra he­lyezkedett, hegy ha másnak vau felesege, minek nösüijön a föagronémus? Terest a föid- művesszövetkezeíl bolt köny­velőjének lg éves, szép, szőke leánya volt. Az agglegénykor határmezsgyéjét taposó Sajtos annak rendje és módja sze­rint belcbolondult a kislány tengerkék szemébe, karcsú derekába, kedves, kislányos mosolyába. Nem az első, nem is az utolsó, aki igy jár. Amikor hazamentek, és Saj­tos Szilárd most már a Magyar Népköztársaság törvényeinek keretében jól megölelgette az újdonsült menyecskét, elkezd­ték jövendő életüket tervezni. — Ne hidd — mondta eközben a föagronómus —, hogy én benned csak a kívánatos, ifjú nőt emeltem magamhoz. Ne­kem ele l Ars keil, velem egyenrangú, egész ember. Tercsi hozzásimult, úgy sut­togta: — Én is igy képzeltem, ha­bár te toronymagasan állsz fölöttem. Mindenesetre meg­próbálom. Apuka biztosan bo tudna hozni a tsz-be könyve­lőnek. Sajtos elgondolkozott. — Tudod, mütyürkc — mondta —, én nem így gon­doltam a Jövőt. Én szépen ke­resek, el tudlak tartani a ma­gam fizetéséből is. Az én fele­ségem ne dolgozzon. Itthon is találsz te munkát magadnak, ha nagyon akarod. Nem ezen múlik, hidd el. Nemsokára megjelent Sajtos- nénál a helyi nőtitkár. A há­zaspár kávéval kínálta, ka­pott két szál rúzsát is. Politi­kára terelődött a szó. Sajtos Szilárd lelkes szavakkal szid­ta a megyei tanácsot, bírálta traktorainkat, a televízió mű­sorát. A vendég egyszer csak kibökte, miért jött tulajdon­képpen. — Sajtos elvtárs igazán szé­les látókörű ember — mond­ta —, de te, szívem (és itt Tercsihez fordult), hallgatsz, ha politikára terelődik a szó. Egy főagronómusné nem lehet ilyen manapság. Mit szólnál hozzá, ha mint aktíva részt vennél a nőtanács munkájá­ba u.’ Tercsi fülig pirult, ötőlt- hatolt. Végül kimondta, amit férjén kívül másnak nem mondott még el: — Aztán meg... kisbabám lesz... — Annál inkább — mondta az elnök. — Egy okkal több: a gyerek jövőjéért. — Hagyja, elvtársnő — mondta ekkor Sajtos idege­sen. — Ez nem való neki. Az én feleségem ne politizáljon, ezt bízza énrám. Van neki dolga elég amúgy is. Megjött a kisfiú, ifj. Sajtos Szilárd. Kettős ünnep volt a háznál: a föagronómus két nappal utóbb kapta meg ag­rármérnöki diplomáját. De nem pihent babérjain: azonnal beiratkozott a gépészeti karra, és első vizsgáit jó eredmény­nyel tette le. Élete szemmel láthatóan jó kerékvágásban volt. A csöppség is szépen fej­lődött, kilenchönapos korában felállt egyéves se volt, és már kimondta, hogy -vetésztciv-. Éppen ott ült náluk a gazda­ság könyvelője, Sulii Csaba. — Most már két szakember van a családban — mondta a jó humorú, fiatal könyvelő —, itt az ideje, hogy Tercsiké la beiratkozzon valami iskolába. —Gondoltam rá már én is — mondta az asszony szemle­sütve. — Gondoltál, nem gondoltál — szóit a föagronómus nyersen. — Mi szükséged van rá? Nem jó igy? Mondd csak meg bát­ran! Az én feleségem pelen- kázzon, vasaljon Inget, főzzön, de ne biflázzon, az istenért, az istenit! Mint vezető értelmiségit meghívták a megye húszéves távlati fejlesztési tervét kidol­gozó testületbe. Ott albizott­ság! elnök lett; országos kon­ferenciákon keljeit majdan a megyét képviselnie. Négy nap után tért csak haza. Kisfia elébe futott a kertben. Tercsi a für­dőszobában pelenkát mosott. — Nem is jössz elém? — kér­dezte a föagronómus az elő­szobából haragosan. — Látod, dolgom van — Jti- áltotta az asszony. — Ez a kópé sohasem lesz szobatisz­ta, úgy látszik. Tíz perc múl­va jövök. — Elmaradtál a fejlődésben — mondta neki utóbb idege­sen Sajtos Szilárd. — Egy fö- agronúmusné mással is tö­rődhetne, mint a mocskos rongyokkal: Félek, hogy el fogsz veszíteni. Ne felejtsd el, milyen magasra emelkedtem. Már tűi nagy kettőnk között a különbség. A kisfiú mit sem sejtve ma­tatott az ágy alatt. A férfi odalépett hozzá. Hát uramfia! Egy idegen lábat rángatott a kölyök. A föagronómus egyet­len rántással kihúzta az ad­dig ott lapuló ifjú könyvelőt, Suhl Csabát. — Azt vizsgáltam — mondta a hiányos öliözékú fiatalember zavartan —, nem. romlik-e ebben az esős időben a par­ketta. Az asszony félretolta. — Mit hszudozzunk? Meg­történt. Hát igen, te nagyon magasan főiem emelkednék Kellett valaki, aki nincs olyan elérhetetlenül) fölöttem. Ha nem dolgozhatok, nem politi­zálhatok, nem tanulhatok, ve­led nem beszélhetek — vala­mit csak kell csinálnom! Máté György Tizenhét nap egyedül a tajgán A tengermelléki (Távol-Kelet) erdőgazdasá­gi dolgozókat igen nyugtalanította Raiszo Roste 28 éves munkásnőnek a »magashegyi" fakiter­melő állomásról való eltűnése. Erdészeti re­pülőgépek szálltak fel, mentőcsoportok indul­tak felkutatására. Raisza Reste, aki a fakitermelő állomás Pavlov nevű munkásával együtt egy erdőir­tást mért föl, a tajgán elvesztette tájékozódó­képességét és eltévedt. 17 napot töltött a taj­gán, éjjel-nappal ment anélkül, hogy emberi nyomra akadt volna. Fakérget evett. A taj­gán a nappalok és az éjszakák teljesen egy­befolytak számára. Ruhájából és cipőjéből csak foszlányok maradtak. Egyszer hallotta a helikopter zúgását, de a pilóta nem vette őt észre. Utolsó erejét összeszedve eljutott a taj- gai folyóhoz. Partján egy medvével találko­zott. A medve, amely a folyóból halat fogott, nem volt éhes, és Raiszát nem bántotta. Az élőhalott Raisza Restét ennél a folyónál ta­lálta meg az »Orocs« erdészeti állomás két gépkocsivezetője. Raisza, akit nagy akaratereje tartott élet­ben, egy kórházba került, majd visszatért a «►magashegyi- fakitermelő állomásra. A bátor asszony a kiállt hosszú éhezés és fagyoskodás ellenére egészséges. Folyékony kés A titánt a jövő lé­mének nevezik a technikában. Pompás szerkezeti anyag ez a fém új gépek és ké­szülékek építéséhez. Amellett különleges termokémiai aktivitá­sa folytán rendkívü. li módon is fel lehet használni. A tiszta oxigénben hevített titán már 500 fokos hőmérsékleten égni kezd, és nagy meny- nyiségű hőt sugároz. Ha oxigén atmoszfé­rában -meggyújtják«, 3000 fokos hőmérsék­letet is fejleszt. J. Kalacsov szovjet feltalálónak ez adta az ötletet találmányá­hoz. Szerszáma tulaj­donképpen egy cső, amelyben izzó titán­szál szalad. A csőbe oxigént nyomnak. A folyékony titán sok­féle tűzálló anyagot megolvaszt. A csőből kiáramló titánsugár kiválóan alkalmas kerámiai lapok, vas­beton és kőzetek vá­gására. Szótárakról Mennyi időbe telik, amíg egy újonnan képzett szó belekerül va­lamelyik értelmező szótárba? Az angol rádió előadása szerint ez a szótárkészítőkön fordul meg. A világ legalaposabb szótára az ún. Oxford Dictionary. Szerkesztését 1878-ban kezdték meg, és utolsö lapja 1928-ban került nyomdába. Ötven év telt el tehát, amíg az el­ső teljes kiadás elkészült; mire a szótár megjelent, első része már nagyrészt elavult. Az angol rádió szerint a szótár­it eszitok manapság nem válogat­nak »jó« illetve »rossz« szavak között. Feladatuk nem az, hogy bíráljanak, hanem az, hogy gyűjt­sék és megmagyarázzák a kifeje­zéseket. De á-ltalában az a szokás, hogy valamely szó csak azután szerepelhet az értelmező szótár­ban, ha már nyomtatásban meg­jelent. Ebből néha furcsaságok születnek. Angliában például leg­utóbb egy szótárszerkesztő köszö­nő levelet írt egy nyelvészeti szak­lapnak, amiért leközölt egy bizo­nyos cikket. A cikkben ugyanis szerepelt egy olyan szó, amelyre a szótárkészítő már régóta »lesett«, hogy szótárában szerepeltesse, miután nyomtatásban megjelent. Egyébként minden értelmező szótárban szereplő szóértelmezés ugyanolyan jogvédettséget élvez, mint bármely más irodalmi alko­tás. Aki értelmező szótárt akar készíteni, csak Önállóan megszöve­gezett értelmezéseket nyomathat ki, más szótárak értelmezéseit nem veheti át. A jogvédelem nemcsak az értelmezések szövegé­re, hanem a szógyűjtemény meg­választására is kiterjed. Felvetődik a kérdés: Ha egy szó­tárkészítőt a szerzői jogok meg­sértése miatt bepörölnek, kié ma­rad az utolsó szó? + Családi állapotok a Szovjetunióban Az Ogonyok című folyóirat decemberi számában statiszti­kai kimutatás jelent meg a családi állapotokról a Szovjet­unióban. A szovjet férfiak ál­talában 23 éves korukban nő­sülnek és 21 éves lányt vesz­nek feleségül. A legtöbb há­zasságot ősszel és tavasszal kö­tik. A házasságok többnyire tartósak: ezer lakosra átlag 13 válás jut. A gyerekek szá­ma városi lakosoknál átlago­san -másfél-«, falusiaknál -csaknem kettő«. A Szovjetunióban évente 2 250 000 házasságot kötnek, vagyis minden ezer lakosra 10 házasságkötés jut, ami igen magas arányszám. Az NSZK- ban ezer lakosra számítva a házasságkötések évi száma 9,2, az USA-ban 8,5, Franciaország­ban 6,5. A Szovjetunió 225 milliós la­kossága közül 86 millió ember él házasságban. Az 1959. évi népszámlálás szerint 50 millió családba 187 millió személy tartozik. A nőtlenek és hajadonok szá­ma viszonylag igen kevés: minden ezer ember közül mindössze 45 a magányos, és ötvenheten élnek távol ottho­nuktól, de a családi költségve­tés keretében. Miért nem fúlnak vízbe a krokodilok? Hogyan képesek a krokodilok órák hosszat légzés nélkül feküdni a víz fenekén? Hiszen nem kopoltyújuk, hanem tü­dejük van. Anderson norvég fiziológus megmagyarázta ezt a kér­dést. Megállapította, nogy an. kor a krokodil víz alatt van, vérkeringése az agyat és a sz'vizmot kivéve az egész szer­vezetében kikapcsolódik. Érdé ;esen megy végbe a vérben tartalékolt oxigén felhasználó ;ának szabályozása. Rövid ideig tartó merülésekkor az á lat vérében levő oxigénkészlet 50 százaléka az első húsz pe ’eben felhasználódik. Ha a víz alatti tartózkodás elhúzódik, a -kor az oxigén fennmaradó 5 . százaléka még 100 percre elegendő. Eközben a szívmunka annyira lecsökken, hogy pul usszám percenként 3 sőt 2 lesz. Ám az agy továbbra is bőségesen kap vért, s az állat eszmélete alámerülve is -víz fölötti« szinten marad. Száz éven belii’ úiabb földrengés San rranciscóban? Megkérdezték a neves szeizmológust, Pierre Saint-Amand-t, keli-e San Francisco városában újabb nagy földrengéssel számol­ni? A szakértő kijelentette, hogy véleménye szerint száz éven belül majdnem bizonyosra vehető, hogy újabb hatalmas földrengés tör­ténik San Francisco területén. A várható ele­mi csapás esetleg ugyanolyan erővel sújtja a várost, mint a katasztrofális 1906-os föld­rengés, amely teljesen elpusztította San Fran­cisco belterületét. A probléma néhány hónappal ezelőtt került előtérbe, amikor a Pacific Gas and Electric Company engedélyt kapott, hogy a San Fran­cisco melletti Bodega Bay öbölben hatalmas nukleáris erőművet építsen. Az erőművet a vállalat egy geológiai vetődés tetejére építe­né; ez a vetődés mintegy ezer kilométer hosz- szúságban húzódik a nyugati tengerpart men­tén, és áthalad San Francisco legsűrűbben lakott területén. Ez a geológiai képződmény 1800 óta eddig ötvennyolcszor volt kisebb- nagyobb földrengések színhelye. A Bodega öbölbeli atomerőmű megépítésének ellenzői százával bocsátották fel a röpcédulákat hor­dozó léggömböket tiltakozásul azellen, hogy a város közelében atomerőmű létesüljön. At­tól tartanak, hogy földrengéskor az atomerő­mű radioaktív lecsapódással árasztaná el San Franciscót. Fűrész helyett vízsugár A fűrészüzemekben a faanyagnak körülbelül a huszadrészéből forgács és fűrészpor lesz. Ez lát­szólag nem sok ugyan, de ha figyelembe vesz­tük* hogy az évente kivágott erdő mennyisé­gei muno Koometereií- ben mérik, érthető, hogy miért dolgoznak a tudósok olyan erőtelje sen a fahulladék csök­kentese proDiemajanak megoldásán. Az egyik külföldi la- Doratonumoan laresz helyett vízsugarat pró­báltak alkalmazni. Per sze nem úgy, ahogyaj a konyhai csapból foly dogá!, hanem nagy nyo mású vízágyúból kilő vellt sugár formájában A mindössze két ezred milliméter vastag sugá úgy vágja a fát, mini kés a vajat, és kőzbci pormentes, tiszta marat a levegő. Érdekes az is hogy a »vízfűrésszel- bármilyen profilú rész ki lehet vágni a fából Ez az új módszer igei nagy előnye, t

Next

/
Thumbnails
Contents