Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-19 / 15. szám

Vasárnap, 1964. január 19. 5 SOMOGYI NÉPtAV RÁNK TARTOZIK MINDEN! SZEMÉLYES ÜGYÉBEN ke­reste föl szerkesztőségünket egyik kaposvári olvasónk. Az Ingatlankezelő Vállalatra pa­naszkodott. Először csak a csa­ládját érintő sérelmét mondta el, majd közérdekű észrevéte­leit Kifejtette, hogy addig nem javul a vállalat munkája, míg nemtörődöm módon, fele­lőtlenül dolgoznak a mesterek és a segédmunkások. Olvasónk nem általánosságban bírált, példákat említett. Felháboro- dotan ostorozta azokát, akik pazarolnak, nem törődnek ve­le, mennyi anyag megy kárba. Az egyik Dózsa György utcai házba két kocsi homokot szál­lítottak. Nyolc vödörrel felhasz­náltak, a többit otthagyták. — Érdemes utánanézni, mi marad ott egy-egy munkahe­lyen a mesterek elvonulása után — javasolta olvasónk. A fizetett lógásra is hozott példát. Ugyanabban a házban kisebb átalakítást végeztek az XKV emberei. Az elején még ment a munka, aztán két nap­ra leállt. A munkások beszél­gettek, kártyáztak. Olvasónk megkérdezte, miért nem dol­goznak. — Nincs homok — vetette oda foghegyről az egyik mun­kás. — Miért nem járnak utána, hogy küldjék az anyagot? — Majd meghozzák!... Nem a mi dolgunk — vont vállait a kőműves. Olvasónk azért mondta el észrevételeit, hogy felhívja a figyelmet a hibákra. Minden mondatából, minden javaslatá­ból érződött a segíteni akarás. EGYRE TÖBBEN VANNAK, akik nem mennek el szótlanul a hibák mellett Ha azt látják, hogy trehányon dolgoznák az építők, Csáki szalmájának né­zik a gépeket, szerszámokat, fölemelik ellene szavukat Eze­ket az embereket nem tartják nyilván sehol, igazolvány, meg­bízólevél sem lapul a zsebük­ben. önkéntesen vállalták a társadalmi ellenőr szerepét, mert sajátjuknak érzik az or­szágot. 'Bármerre járnak, vé­dik a közöst, nem nézik el a lógást, a pazarlást, az éssze­rűtlen séget. Talán sohasem derül ki, hogy a motoros békát kezelő munkás nem döngölte le ren­desen a visszadobált földet a Május 1. utcai csatornázásnál, ha egyik kaposvári olvasónk nem ragad tollat az úttest megsüllyedéséről hírt adó tu­dósítás elolvasása után. Meg­írta, hogy a munkások ha­nyagul, lelkiismeretlenül dol- 'goztak, s ezzel kárt okozlak a társadalomnak. Levélírónk sze­rint a munkavezetők is felelő­sek voltak, mert elmulasztot­ták az ellenőrzést. Móricz László azért háborodott fel, mert az egyik építkezésnél nem vigyáztak a társadalmi tulajdonra. Ferencz Károly a folyamkctró 122. számú üzem­egységét bírálta meg, mert tönkretette a balatonszemesi kikötő mólójánál levő fákat A társadalmi felelősség meg­erősödését jelezte az Építőipa­ri Vállalat Szöllősgy örökön dolgozó brigádjának a levele. A 13. számú Autóközlekedési Vállalat egyik gépkocsija két­szer belehajtott a padkára szórt cementbe. A kőművese­ket és a segédmunkásokat az dühítette föl, hogy a sofőr szándékosan tette, s egy kicsit arrább nevetve kihajolt az ab­lakon. »Hát a cement nem tár­sadalmi tulajdon, arra nem kell vigyázni?« — kérdezte a brigád. Egy ismerősöm mondta el a következő esetet. Cserepet szál­lított egy lovas kocsi. Az anyagra vigyázó munkások »unalmukban-« azzal szórakoz­tak, hogy ledobtak egy-egy cserepet, ha feltűnt egy csinos nő. A pukkanásra az áldozat megrázkódott, a kocsin ülők ezen jókorákat kacagtak. Isme­rősöm odakiabáJt a munká­saknak: — Nem szégyellik magukat! Összetörik azt a drága csere­pet! — Semmi köze hozzá, men­jen a dolgára! — csattan fel a kocsis. hálásra, s figyelték a lejelemé- nyeket Amikor a vita már igen éles és túl hangos volt, egy középkorú hölgy ráripako- datt az ismerősömre: — Mit szekirozza azokat a szegéiig munkásokat, kár a szóért, csupán néhány cserép tört össze. Vem még ott, ahon­nan hozzák! Ismerősömnek sem kellett több, jól megmondta a ma­gáét a rossz ügyet védő asz- szonynak. SAJNOS. ELÉG GYAKRAN ELŐFORDUL, hogy a hibát, vétket, könnyelműséget bírálót, a gyenge megoldások helyett jobbat javaslót azzal utasítják vissza: — Na és ha így van, mi köze hozzá? S nemcsak a rossz munkát végzők érvelnek így, hanem olykor a vállalatok is. Pedig a közügyben szót emelőket to­vább kell bátorítani, érdemben kell foglalkozni elképzeléseik­kel, hogy kedvet kapjanak a további »ellenőrségre« is. Ha nyersen visszautasítják őket, lehet, hogy örökre elmegy a kedvűk a »más dolgába« való beleszólástól. Egy fiatal szovjet költő, Ro­bert Rozsgyesztvenszkij a kö­vetkező sorokkal fejezi be Mi politizálunk című versét: »Hümmögésnek helye nincsen: (Nem ránk tartozik...) Nem, ránk tartozik! (Ránk tartozik minden!« Aki úgy érzi, hogy minden rátartozik — politizál. S nem is akárhogyan! Lajos Géza Többen összeverődtek a kia­A lakócsai Március 15. Tsz az elsS félévre megkapta a hat vagon műtrágyát. Vadházasság A meg nem értés nyo­mait kutatom, segíteni sze­reméit.. Lesz-e erőm hozzá? Az indítékot egy elkeseredett fiatalasszony levele adta. így kezdődött: »Én, mint egy ci­gánylány, bocsánatot kérek, hogy levelemmel zavarom önöket...« Most, hogy térdig járom a havat Somogyszob perifériáján, újra, rpeg újra fölidézem a so­rokat, próbálom magam elé képzelni a lányt. Törékeny ter­met lehet, csillogó szem, ken­dőbe burkolt, hosszú arc, s ezen a fiatal arcon — levelé­ből ítélem — másfajta kifeje­zések ülhetnek, mint az any­jáén valaha. Öelőtte már sok- sok korlátott ledöntött az idő, de maradt egy, s most kétség- beesetten virgódik önmagával, a társadalominál... Ügy látom magam előtt, ahogy képzeletem felrajzolta. Nem hisz a szemének. — Hát ki is jöttek? Csak tanácsol kértem... Ö de ked­ves maguktól... Így ismerkedünk. Felvidul, úgy érzi, már nincs egyedül nagy gondjával. Megyünk az iskola felé. Oda, ahol elhintet­ték a magot, hogy küzdjön, ahol értik őt, szeretik, és segí­teni akartak. A meleg irodá­ban meleg szavakkal fogad­ják: — Gyere, Irmácska, tedd le a kabátodat. Ülj a kályha mellé, biztosan megfáztál... Úgy beszél, ahogy leve­lében. Visszacsengnek a sza- szavak, s ha nem hittem volna el, hogy ő maga tolmácsolta érzéseit, most szégyenkezhet­nék. Könnyei csordulnak, s ezek nem az elkeseredés köny- nyei, hanem a méltatlanko­dásé. Szerelmes. És asszony, de mégsem az. Nem úgy, ahogy mások. — Szerettem volna házassá­got kötni egy fiúval, szeret­jük egymást. A fiú augusztus óta a férjem. De nem törvé­nyes ... Ne ítéljenek el érte, nem tehetek róla ... Mennyit vártunk az engedélyre, hiába. Pedig tessék elhinni nem mindegy az, hogy valaki tör­vényesen él a férjével vagy vadbázasságban ... Felkapom a fejem. A szavak úgy álltak össze mondattá, igazsággá, mintha a mellette ülő tanárnőtől hallottam vol­na. Pedig- ő hallgat mögt, csak tekintetével simogatja a kedves kis arcot... — A fiút — így nevezi most is, és felcsillan a szeme — Fekete Tivadarnak hívják, ka­tona. Voltam már nála, úgy örült. És a parancsnoka mond­ta, hazajöhet majd gyakran, mert jól viselkedik. Nem szé­gyellt ám, nem ... Ott a ka­pu előtt álltak a katonák, be­mutatott nekik, hogy »itt az én kis feleségem«, fölemelt a i magasba és megpörgetett.. . Olyan boldog voltam. De szo­morú is. Mert nyugodtabb vol­nék, ha igazán a felesége lehetnék... Hallgatom áradozá­sát, olyan önfeledt most, olyan igazán szerelmes. És a papírra gondolok, a szigorú hivtali elutasításra: »Házassá­guk nem megalapozott/« A fiú nem cigány. Monda­nám úgy, már a lány sem az! A régi bélyegből még egy kis sarkocska maradt a homlokán; letépné, ha volna, ha leneine ereje hozzá. A feltételezések azonban még erősebbek, mint az ő szerelmük és őszinte el­határozásuk ... Faggatom őket, tanítói is se­gítenek. Mi történt hát, mi hiányzott az engedélyhez, miért e megnemértés? ... — Nem hiányzott semmi. Szóltunk a gyámügyi előadó­nak, mellékeltük az igazolá­sokat — még nem voltam egé­szen tizenhat éves —, és na­gyon sokára jött a határozat. Azzal indokolták, hogy nem megalapozott a házasságunk, Tivadar ezután lesz katona, úgysem tér vissza hozzám... Nem segített a tanács, a járás sem, s a megyénél megerősí­tették a határozatot... De tes­sék csak figyelni jól: Volt há­rom barátnőm a faluban, Ko­vács Magda, Szecsődi Éva, Szekeres Éva. Ök is fiatalko­rúak, ők érettebbek voltak »a házasságra? Kaptak enge­délyt ... csak én nem ... Most buzog belőle igazán a méltatlankodás, most érzem szavaiból, hogy mennyire érti az igazságtalanságot, s hogy néha mennyire ledönthetetle- nek még a fölemelkedés korlá­tái. Ezt mondja: — Pedig én is vagyok olyan rendes, mint a többi lány; én Is nyolc osztályt jártam az is­kolában; nekem is van olyan ruhám, olyan modern bunda­cipőm, mint nekik... És még­sem! Én nem lehetek olyan asszony, mint ők __ N agy a család, valóban. Tí­zen élnek egy szoba-konyhás lakásban, de gyűjtöttek, házat akartak építeni. A pénz el­ment — lakodalomra, és ... Ti­vadar bevonult katonának. Kabátot vettek Orsósék, inget, nyakkendőt, s a csomagba csirkehúst... »Ne mondják azt, hogy a putriból jöttél...« így bocsátotta el szerelmesét a kis asszonyka. S a hivatalos papír szerint a házasság meg­alapozatlan! Valami feszül ben­nem, valamit már kimonda­nék de futok inkább, búcsú­zom az asszonykától, nevelői­től. Szeretnék megbizonyosod­ni valamiről, amit csak élez­hetek, nem tudok még. A tanácsnál beszélgetünk. Kovács eivtárs, a vb-titkár így fogad: — Ne gondolja, !:-g.. azért I akadályoztam meg, mert a lány cigány. Szó sincs róla, ez szemenszedett hazugság ... — De hisz ezt nem is felté­teleztem ... Miért beszél akkor róla? Meghökken, s azt mondja: , — Három indok alapján i nem javasoltam a házasságot. A fiú'nem egy nagy nuligán(!), (az erdőgazdaságnál dolgozott), de olyan barátai vannak, akik nem úgy viselkednek, ahogy mi szeretnénk. Nincs lakásuk, tízen élnek szoba-kon/-iá oan, és nem megalapozott ez a há­zasság. A fiú most ment ka­tonának. Pápa leszek, ha egy év múlva rtiég csak látogatóba is visszajön. Meg aztán nem akarok munkát adni a bíró­ságnak, mert előbb-utóbb úgy­is odakerülnek... Vitatkozni nincs erőm. Me­gyek hát Nagyatádra; egyet­len emberséges szó elég volna, a jószándék csöppnyi jele, hogy megnyugodjak, s lássam az akták mögött az embert. Mert hiszen szó sincs törvény­telenségről, minden a legna­gyobb rendben történt. A ha­tározat törvényes, de ugyan­ilyen törvényes lenne máskép­pen is... Dr. Kelemen Tibor a gyám­ügyi előadó. Fiatal ember, jo­gász. Ott lakik ő is Somogy- szobon, ismeri a körülménye­ket. Hajthatatlan. A hatóság elutasította kéré­süket, s a megye is jóvá­hagyta ezt a határozatot. Sze­rencsétlen, buta dolog úgy be­állítani, hogy azért döntöttünk így, mert Orsós Irma ci­gány ... De nem mondtam ezt!... Miért találkozom mindenütt előre megfontolt cáfolatok özönével, amikor nincs mit cáfolni, amikor két szerelmes fiatal sorsát kutatom, s még véletlenül sem ejtettem ki azt a szót, hogy cigány? ... Az árulkodó jelek után másról beszélünk. Kelemen elvtárs szerint úgysem tartós ez a szerelem, nem megalapo­zott, nincs lakásuk, s még elég fiatalok, van idejük bebizo­nyítani, hogy szeretik egy­mást (?). Próbálnék érvelni, majdnem fölösleges. Azt a szót, hogy megalapozottság, szeretném ki­törölni a szótárukból, mert tu­dom, hogy rosszul értelmezik. Vagy meg kellene szüntetnünk ROMMEL KATONÁI ARGENTÍNÁBAN Vlétnetek a<z AfciUa Helps e^penluUáiátan->» «<­TÁtakvatas tá&o* a pattion->» <«­jleftétpes ten$ezatattiái6k a házasság Intézményét, mert A hitleri Németország ösz- szeomlása után nagyon sok náci bűnös menekült Dél-Ame- rikába. Egy részük, miután ta­pasztalta, hogy otthon nem fe­nyegeti őket különösebb ve­szély, hazatért. Sokan azonban ott maradtak, és ma is vala­melyik dél-amerikai államban élnek. A legtöbben közülük megváltoztatták nevüket. Az izraeli titkosszolgálat emberei, akik annak idején Eichmannra itt bukkantak rá, meg vannak győződve, hogy még rengeteg náci háborús bűnöst lehetne a latin-amerikai államokban összegyűjteni. Egy angol újságíró megdöbben Jack Combén, a Daily Ex­press munkatársa néhány hét­tel ezelőtt szenzációs cikket közölt lapjában. Riportjában beszámolt arról, hogy Argen­tína déli részében egy német táborra bukkant, amelynek la­kói még ma is a német Afri­ka Hadtest katonáinak egyen­ruháját viselik. Combén véle­ménye szerint ezek az embe­rek úgy viselkednek, mint a megszállottak, s szinte biztos­ra vehető, hogy valamelyik ná­ci főkolompos rejtőzik közöt­tük. — Dél-Amerika egyik leg- •gzotikusabb táborából érkez­tem — írja Combén —, ahol még ma is a hitleri Németor­szág szelleme kísért. A Li- may-folyó partján, csaknem 5000 kilométerre délre az Egyenlítőtől, Argentína szívé­ben 80 német férfi és nő él a legtitokzatosabb körülmények között. A táborban vasfegye­lem uralkodik. A környék la­kói nem léphetnek a tábor te­rületére, az itt lakók pedig en­gedély nélkül nem hagyhatják el a tábort. Bár a tábor 100 mérföldre van a legközelebbi nagyobb településtől, San Car­los de Bariloche-tól, a városka lakói mógis tudnak egy-két dolgot a táborról. A tábor lakói között 45 fér­fi van, a többi asszony és gyermek. Parancsnokuk egy Walter Ochner nevű őszülő férfi, akit a többiek Herr Hauptmann megszólítással tüntetnek ki. Katonás fegyelem uralkodik — Sikerült megállapítanom — írja Combén —, hogy Och­ner felelős állást töltött be a német hírszerző szolgálatban. A parancsnok jobb keze és he­lyettese egy Edgar Fiess nevű volt SS-tiszt. A másik vezető ember Willy Cordier, akiről a tábort is elnevezték. Éppen az a feltűnő, hogy bár nem ő a parancsnok, mégis az ő nevét viseli a tábor. A közösség lakói minden reggel kürtszóra ébrednek, s napközben is többször harsan fel a kürtszó, amely étkezésre vagy »eligazításra« szólííja az embereket. A kürtös szintén SS-katona, de a többiek is vagy a Wehrmachtban, vagy más fegyveres alakulatoknál szolgáltak. ▲ leveleket senki sem ol­vashatja el maga, hanem a parancsnok olvassa fel a tá­bor lakói előtt. Ebből kiderül, hogy mégis tartanak fenn kap­csolatot a külvilággal. Miért ez a titkolózás, miért csak Ochner olvashatja fel a kinti világ híreit? Olyan titok ez, amelynek nyitját még nem si­került fölfedni. A riporter a legközelebbi település postásá­tól tudta meg, hogy a tábor hetente százszámra küldi a le­veleket a világ minden tájára, de a címzés mindenkor Ochner keze írása. Miért engedelmes­kednek a többiek ilyen vakon ennek az embernek? A tábor központja Paso Flo- resben van. Rendkívül nehéz eljutni ide. Combén Bariloche-ból jutott a táborba, és sikerült beszél­nie Ochnerrel meg Fiesszel. Ochner többek között kije­lentette: »Semmiféle kápcsolatunk sincs senkivel. (Bár ezt a pos­tás megcáfolta.) A világ ma teljesen megbolondult. Euró­pában mosógépet használnak, mi itt a biblia szerint élünk a legnagyobb egyszerűségben. Egyetlen kívánságunk: Hagy­janak bennünket békében!« A német hadiflotta matrózai Az újságíró azt is megemlí­ti cikkében, hogy Németország összeomlása után két német tengeralattjáró, az U—530 és az Ü—977 csak két hónappal a fegyverletétel után adta meg magát az argentin hatóságok­nak. A hajók az USA birtoká­ba kerültek, de nem tudja sen­ki, mi lett a matrózokkal. Az sem világos, hogy hol tényke­dett a két tengeralattjáró két hónapig a fegyverletétel után. Egy másik adat: a háború­ban angol hajók elsüllyesztet­ték a semleges vizeken kalóz- kodó Graf von Spee csataha­jót nem messze az argentin partoktól. A hajó matrózai Argentínában találtak mene­déket. Ezek közül néhány ki­jelentette: »1945-ben a Gráf von Spee parancsnokának helyettesétől azt az utasítást kaptuk, hogy különleges feladattal tartóz­kodjunk az egyik tengerparti település közelében. A telepü­lés egy német társaság tulaj­dona volt. Néhány nap múlva két tengeralattjáró érkezett, s nekünk nehéz ládákat kellett a hajó mélyéből a partra horda­nunk. A tengeralattjárókból később 80 személy szállt part­ra gumicsónakokban.« Vajon a titokzatos Paso Flo- res-i tábor lakói nem azono­sak-e ezekkel a németekkel? — teszi föl a kérdést az angol újságíró. A táborban szintén nyolcvanan élnek. Igaz, egy részük asszony és gyerek, de ahány gyerek született, annyi férfi meghalhatott. így a lét­szám ugyanaz. De hogy kicso­dák, honnan és mikor jöttek, mély titok fedi még ma is. (Szentirmai) nem' tudunk még összkomfor­tot biztosítani az ifjú párok­nak? Ezer és ezer házasságot kellene megakadályoznunk. Nem győződtünk meg semmi­ről, csak feltételeztünk: azt, hogy nem szeretik egymást; azt, hogy ebből úgysem lesz házasság; azt hogy válóperrel végződne; azt, hogy az ifjú férj úgyis elhagyja asszonyát Megnyugtatóan emeltük-e tör­vényerőre feltételezéseinket? S nem megalapozott a há­zasság? Miért küzdenek ők, hogy együttélésük a törvény előtt is szent legyen? Milyen érdek fűződik ehhez, hisz vol­taképpen férj és feleség, együtt élnek ... Nemde azt bizonyít­ják — szinte mindenkinél job­ban —, hogy elhatározásuk tartós, s azt akarják, hogy jö­vőjük, családalapításuk a tör­vény előtt is olyan legyen, mint másoké? ... Újjongani kellene örülni, hogy Orsós Irma elju­tott idáig. Helyette terjed a rágalom a faluban, az asszonyt kétségek gyötrik, s i)em kell egy évnél több, megingathat­juk bizalmában, maga is elhi­szi talán, hogy férje sohasem tér vissza többé. Segíteni szeretnék, lesz-e erőnk hozzá ...? Jávori Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents