Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-15 / 292. szám

Lapzárta előtt Bemutattálc a távirányítású tratort . .T Jdeges az öreg, mert még nem jött meg a jelentés, hogy tetortek-e a kukoricát a csótányi téeszben ... (Toncz Tibor rajza.) Kukoricafosztás Örök rangadó v *•'* o »• * ./• '•CtC, •* • (Szegő Gizi rajza.) Az „elnökgyerek‘ Tökéletes kooperáció ,53 < mi Na és te ezek után mit ígérsz még nekem? — Megígérem, hogy szólok édesapámnak, vegye fel ma­gát éjjeliőrnek a tehénistállóba, már régen keresünk oda egy nyugdíjast (Gerő Sándor rajza.) iatafalx karoly SZUPERRIPORTJA Öngúny két flekk terjedelemben Mit szólsz hozza, kitalálták a vezető nélküli traktort! — Ez nagyon szép, de mikor találják ki a rokon nélküli vezetőt? (Fülöp György rajza.) * Katafalk Károly, a Budai Nyírlap riportere Sajtó Sán­dor főszerkesztő megbízásá­ból leleplezte a Sajtszagosító Vállalat szagos dolgát, az egymilliós sikkasztás ügyét, így: »Enyv Ede, a Sajtszagosító Vállalat igazgatója egymil­liót sikkasztott a vállalat ké­zipénztárából. A kulcsot elő­re megfontolt szándékkal lopta ki Bűz Barna főköny­velő zsebéből. Ez a notórius gazember, mármint Enyv Ede stb. stb.« Az ártatlanul meghurcolt igazgató a helyigazítási jog alapján kiharcolta a helyre- igazítást a Budai Nyírlap ha­sábjain: »Katafalk Károly belső munkatársunk notórius gaz­embernek nevezte Enyv Edét, a derék, becsületes és ártatlan igazgatót. Katafalk, sajnos, náthája gyógyítása céljából aznap alaposan be- kadarkázott, s ezért elvétette a neveket. Summa summá- rum: nem Enyv Ede a bűnös, nem ő a notórius - gazember, hanem Bűz Barna, aki a ké­zipénztár kulcsát Csóró Csa­ba pénztáros zsebéből lopta ki. E volt horthysta katona­tisztnek különben is zavaros a múltja stb. stb. stb.« Bűz Barna — bizonyítván ártatlanságát — ragaszkodott a következő helyreigazítás­hoz, s meg is kapta: »Megírtuk hogy Bűz Bar­na főkönyvelő mint volt horthysta katonatiszt kilop­ván Csóró Csaba pénztáros zsebéből a kulcsot, egymilliót sikkasztott. Először is Bűz Barna nem katonatiszt volt annak idején, hanem szelle­mi szükségmunkás. Továbbá: a kulcsot Csóró Csaba a sa­ját zsebéből lopta ki. hogy a pénzt elcsórhassa. Bűz Bar­na tehát ártatlan, mint a ma született ló. Ellenben Csóró Csaba a notórius gazember', aki stb. stb. stb.« Csóró Csaba igazolta azon­ban, hogy a sikkasztás nap­ján vállalati bűzügyekben Bécsben tartózkodott a kul­csot Fess Frida titkárnőre, az egykori kóbor apácára bízta. Nyilvánvaló, hogy Fess Frida bűnös haszonszerzés céljából sikkasztott, ő tehát a notórius gazember. Eme helyreigazító nyilatkozatot azonban Fess Frida is hely- reigazíttatta imigyen: »Katafalk Károly riporte­rünk csúnyán melléfogott, amikor Fess Frida titkárnőt hajdani kóbor apácának ne­vezte. A nevezett hölgy — ősei nevén: fessi Fesshy Fri­da baronessz — mindenko­ron makulátlan múltú mun­kás volt, s a kulcsot a szó­ban levő éjszakán az éjjeli­őrre bízta, mert ő maga kénytelen volt a saját éjsza­káját ágyban tölteni. Erre tanú Turkáhl Tivadar válla­lati főrevizor is. A tettes te­hát Alvó Aladár éjjeliőr, a talponállók hírhedt huligán­ja ...« Az eset ekképp záródott lej »A Budai Nyírlap új fő- szerkesztője, Vak Vendel ki­vizsgálta a Katafalk contra Sajtszagosító Vállalat ügyét. Eszerint mind Katafalk, mind pedig Sajtó Sándor v>olt főszerkesztő — tévedett. Alvó Aladár éjjeliőr szintén ártatlan, ami végképpen be­bizonyítottunk tekinthető, mert a nevezett vállalatnál ilyen nevű éjjeliőr az utób­bi 30 évben nem fordult elő soha. A pénz tehát magától veszett el, felelősségre nem vonható senki. Itt írjuk meg, hogy Katafalk Károly vidék­re szerződött kadarkakóstoló szakértőnek, Sajtó Sándor pedig lapunk éléről maga­sabb beosztásba távozott.« .pe- A. A. így *”***> éciUel'á Magas, csontos fiú áll az érett- fségi bizottság előtt, i — Mi a tétele? — József Attila. — Elkezdheti. — József Attila 1905-ben szüle­tte«;. Édesapja szappanygyári mun­kás volt. \ — Hogyan? — kérdezd az elnök, f — Szappanygyári munkás volt... i _ Micsoda?! -- vág közbe Is- • rnét az elnök. — Szótagolja! — Szap-pan-gyá-ri mun-kás..« — Írja fel a táblára! »Szappangyári munkás« — m* a fiú. — NO, látja — békái meg a szi­gorú elnök. —- Most kezdje újra. — József Attila édesapja szap. panygyári munkás volt... — Beménytelen _ borul el az el­nök homloka. — Hogy hívják ma» gát, fiam? — Szappanyos János. ^^^^^''Yvvvvvvyvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvy ywvwwwvwvwwwwwvwwwvww vwwwwwwwwyyyw Hatmillió kilométer golyóstollat Az írást maradandó­an rögzítő tintát ma már nem annyira tin- tatartóban, hanem toll- ban hordják maguk­kal az emberek. Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint hogy tinta- termelcsünk — évi 300 000 liter — többsé­ge — 80 százaléka — töltőtollba való, s a kereskedelem ebben az évben mintegy 900 000 töltőtollat adott el. Az utóbbi időben mind­jobban terjedt a leg­modernebb íróeszköz, a golyóstoll. Hazánk­ban is egvmiHónvit hoznak forgalomba be­lőle^ évenként. A' világszerte elter­jedt írószerszám pár évtizedes csuoán, s magyar szabadalom alapján készül. Eddig mégis külföldi golyós- toliakat, Illetve beté­teket vagy tintát hasz­náltunk. Az idén kezd­te meg a hazai golvós- tolItin*a gyár+ását a Fersrochemia Ktsz. A »■tintagép«« hazai mű- gy^+áből készül, ezt oldjak fel, s színeik különféle festékkel. Nem is hinné az em­ber, hogy mennyi mindent Kell »vudn.a«« ennek az egyszerű ve­gyi anyagnak ahhoz, hogy ne okozzon bősz- szúságot. Így például 50 fokos melegben és 10 fokos hidegben egyaránt kell »simul­nia«« a parányi go­lyócskához. Ugyancsak elsőrendű követel­mény: se vízzel, se vegyszerrel ne lehes­sen eltávolítani a pa­pírról. Ellen is áll a legintenzívebb szerek­nek, még a nátronlúg- nak is. Ajánlatos te­hát az óvatosság, mert a ruhából is csak az olló tudja eltávolítani a nyomát. A szövetkezet két- tonnányi pépet készít évente, s 5—25 kilós üvegekben adja át a tollgyártó Üzemnek. Ez a mennyiség csaknem háromillió golyóstoll töviséhez elegendő. Ha figyelembe vesz- szük. hogy egy betét­tel 2000 méteres fol-a- matos vonalat lehet hűzni, az itthon ké­szült goiyóstollt’n.'á- val csaknem hatmillió kilométert írhatunk. 2700 tonna az ország évi levelezése A távirat, a telefon, a telex a hírközlés mindmegannyi korsze­rű eszköze, a pálmát azonban még mindig a »klasszikus« forma, a rendes levelezés vi­szi eL A posta naponta csaknem egy t ag annyi örömet, bánatot vagy egyszerű, száraz, hiva­talos tény közlést, ér­tesítést továbbít. A ha­talmas levélmennyisé­get súlyra mérik. Az ország idei leve’ezéfe — s ez a szám éven­ként alig néhánv szá­zalékkal változik — 2700 tonnába rúg. Ha nem számolják is meg a postások, mégis tud­ják, mennyi levelet, levelezőlapot tartal­maz ez a nagy súly. A sok évtizedes gya­korlat, az eNenőrző mérések Igazolják, hogy egy-egy kilóban 170—190 levél fér el. Ezt a számot ismerve s az átlagot tekintve már könnyen kiszá­mítható, hogy az idén csaknem f évmilliárd — hozzávetőleges pon­tossággal 48fi | 0G€ leveli, üdvözlő lapot, hivatalos iratot kap­tunk vagy irtunk. Nemzetközi tudóssztriptiz Kongóban Három magyar tudós járja mostanában Kongó vad. vidé­keit Az UNESCO megbízásá­ból tanulmányozzák a talajban élő állatvilágot, és anyagot gyűjtenek a Természettudo­mányi Múzeum számára is. Az expedíció vezetője, dr. Balogh János, Kcssuth-díjas zoológus most számolt be baráti levél­ben első élményeikről. Amint anyaszült meztelenül táncolt a félhomályban a három kolléga. Kiderült, hogy a gyalogösvé­nyen egy arasznyi széles han­gyaoszlop menetelt, s amint összetalálkoztunk, ezek a tűz- hangyák rögtön támadásra in­dultak. Miire társaim észbe kaptak, tele voltak hangyával. Én azért maradtam csupán né­©bbol olvasható, lmunkéjuk eléggé kalandos. Sok nehéz­séggel küzdenek a civilizáció hiánya és a szokatlan klíma miatt, de adódnak mulatságos élményeik is. Az egyiket így írja le Balogh János: — Kitartó, de majdnem eredménytelen éjszakai gyűjs tés után voltunk hazatérőben. A Luoló-folyó melletti mere­dek ihegyoldalcm, érintetlen őserdősáviban kapaszkodtunk fölfelé. Csodálatosan szép tró­pusi éjszaka volt. Az erdő va­lósággal harsogott az óriásga- bócák, tücskök, bókák dalától. ÍF elettünjk szentjánosbogarak cikáztak ritmikusan fel-felvil- lanó fényjelzéseikkel. zoje ennek az afrikai sztriptíz­nek, mert gumicsizma volt a lábamon, és arra a mérges Ids bestiáit nem tudtak felkapasz­kodni. — A jelenet — fejezi be a beszámolót dr. Balogh Jántos — rövid volit, de drámai. Azt hiszem, valamilyen orfeum még így, férfiszereplőkkel is adott volna olyan gázsit érte, ami elóg lett volna egyhavi af­rikai tartózkodásunk költsé­geinek fedezésére. Itis&fnfnizeiUU AfftUiUá^an Mint az új amerikai elnök. Lyndon Johnson első kongresszusi beszédéből kitűnik, a szegénység és a nyomor továbbra is komoly probléma a kapitalista világ leggazdagabb országában. Leon Kay- seryfng vezetésével — aki Truman elnök idején a gazdasági tanács­adók bizottságának elnöke volt — tavaly amerkai közgazdászok egy csoportja jelentést állított össze, s ezt nemrég »Szegénység az Egyesült Államokban — A nemzet kétötödének súlyos helyzete« cím­mel brosúrában közzétette. A szerzők kiszámították, hogy 1969-ban 77 millió amerikai élt szegénységben, és csak 12,5 millió, a lakosság 7 százaiéira élt bőség­ben. Az ország déli részén a családok 68 százaléka szegény. A nége­rek körében 80 százalék ezeknek a családoknak a számaránya. A farmerek 58 százaléka nem tudott kijönni keresetéből abban az év­ben. A jövedelmek megoszlása rendkívül egyenlőtlen az Egyesült Államokban. Például 1953-ban a családoknak a legalacsonyabb jöve­delmi kategóriába tartozó egyötödére csupán az egész jövedelem 4.9 százaléka, sőt 1960-ban már csak 4,1 százaléka jutott. A családoknak a legmagasabb jöyedelimt kategóriába tartozó másik egyötöde ugyan­akkor 44,5 százalékról 45,7 százalékra növelte jövedelmi részarányát. Velünk volt egy francia zoo­lógus is. Libasorbam halad­tunk fölfelé, elöl két magyar zoológus, mögöttük a francia, és leghátul én mint sereghaj­tó. Egyszer csak látom, hogy ők hárman földhöz csapnak lámpát, csomagot, mindent, és lázas tempóban vetkőzni kez­denek. Pillanatokon belül Tejvezeték Az észak-kaukázusi hegyekben plasztik csővezetéket létesítettek, amely 2800 méter hosszú, és ame­lyen keresztül a 2500 méter magas­ban fekvő hegyi legelőkről a völgybeli tejfeldolgozó üzemekbe szállítják a tejet. A tej 38 perc alatt teszi meg az utat, és ezalatt fr-4 fokot húL Gázvezeték s K’tMzusßn kérésziül Üzembe helyezték az Ordzsoni- kidze—Tbiliszi között húzódó gáz­vezetéket. A Kaukázus hegység fö­lött a vezeték 2395 méter magasság­ban húzódik, és áthalad a Kura- és a Terek-folyón. Az új vezeték egyik különlegessége, hogy bizo­nyos szakaszokon több méterrel a ttiid felett halad. Állati társadalmak Különleges eset-e az emberi társadalom és fejlett, évszázadokon át kifinomult civilizá­ciója, amelyre büsz­kék vagyunk? Rémy Chauvin francia pro­fesszor »Az állati tár­sadalmak«« című, mos­tanában megjelent munkája ezt kétséges­sé teszi. Tudják-e olvasóink, hogy minden állatfaj** tának megvan a maga érintkezésjnó'fya, » maga nyelve? A cé­heknél a felderítő köz­li méhtársaival, hogy »mézforrást«« talált; a méheknek is van hí­vó szavuk, kifejezik a szerelmet, a fenyege­tést, a hálát, a figyel­meztetést és a riadót; még kórusaik is van­nak. A kaliforniai kis »földi mókusok«« fi­gyelmeztető szavából ki lehet venni, hogy sólymot, kígyót vagy emlős állatot láttak-e. Kétségtelen, hogy a legfejletteb állati tár­sadalom a hangyáké, megszabott útrend­szerrel kiépített s a fészkek százaiból álló telepeikkel A hangya­bolyból télen egyes »-höSTJoigálflVáni fela~ dattal« megbízott han­gyák kibújnak a föld felszínére, hogy »el­kapjanak«« egy-egy napsugarat, s aztán visszatérjenek átadni a többieknek a fölvett csöpnyi meleget. Van­nak »vadászó«« han­gyák, »szövő««, »beta­karító«« éw »nevelő«« hangyák is... A felsőbbrendű álla­toknál (madarait, ha­lak, emlősök) legkü­lönösebb az »első be­nyomás«« jelensége: az első mozgó lény. ame­lyet ezek az állatok néhány órával napvi­lágra kerülésük után meglátnak, kitörölhe­tetlen nyomot hagy bennük. »Nevelőjüket«« olykor azonosítják a fajtával, kényeztetik* etetik. Egy híres bioló­gus csókát nevelt, amely lisztkukacokat hozott neki. s mikor látta, hogy irtózik tő- lük, igyekezett az or­rába vagy a fülébe dugni. Köztudomású, hogy a madarak csókolóz- nak, sőt táncolnak is, éppúgy, mint a méhek, olykor egé­szen az önkívületig, s ez megmagyarázza a tömeges »öngyilkos­ság«« vagy ellenállás nélküli fogságba esés bizonyos eseteit. A kis borjak na­gyon játékosait: pró­bálják megfogni a 'ár­kukat, mint a kis macskáit. Amellett »mamát játszanak-*: úgy tesznek, mintha szopnának egymástól. A szart a sok mat* riarchátusban élnek, A nősténvek vezetik a csordákat, ők gondos­kodnak táplálékról, és védelmezik az őziké­ket. De amikor az anyaszarvas elveszíti szanorodási kéoe«*sé- gét, elveszti a hatal­mát is. A majmok erősen szervezett tér^ad^l^m­ban élnek: őrszemeket állítanak. A l^g-vüzs- gobb majomfajták. a makákok és a feltű­nők élete eml*kenct a primitív né^ek éle­tére. Tetvévzke*,ésr,k. sőt helyvél+oztatásnk is kör í» lakban tör­ténik: közénen he­lyezkednek el a »ha­talmon levők««, kö­röskörül az uralmuk alatt állók. A gorillák a vOág legszelídebb és leg­nyugodtabb állatai. A majmok . elvileg »egynejűek««; félnek mindentől, ami feke­te. Ha valaki be akar jutni »birodalmukba««, fő, hogy soha ne néz­zen a szemébe egyet­len majomnak sem. Náluk ez a Icgna­gyobb udvariatlanság.

Next

/
Thumbnails
Contents