Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)
1963-12-15 / 292. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1963. december 15, Bátor kezdeményezésre Tan szükség: TÖKÖKKOPPÁNYI GONDOK SEJTEM. MIRE GO'!'. HATOTT Pécseli Gyula tö- rökkoppányi tanácselnök, miután a Tabi Járási Tanács vb- elnökével Kővágó Gyulával folytatott beszélgetése után elbúcsúztunk tőle. Erre: — Beszélni, tanácsokat, ötleteket adni könnyű. Nehezebb azonban megvalósítani őket. Jönnének csak ide, s próbálnák megoldani a rám és a tanácsra váró feladatokat, mindjárt másként vélekednének ... Pécseli Gyulának sok mindenben igaza van. Elsősorban abban, hogy anyagi lehetőségek nélkül nehéz a falu szépítése, gazdagítása. S hogy Törökkoppány messze elmaradt a járás, a megye hasonló falvai mögött, azért nem a tanács mai vezetői a felelősek, hanem azok, akik az utóbbi években nem sokat tettek községük fejlesztéséért. Egy idő óta már látni némi eredményeket. Még nem me- g'yéreszólóakat ugyan, de olyanokat, amik mutatják: a tanács mostani vezetői szívükön viselik községük sorsát. Ezt állapította meg a járási tanács végrehajtó bizottsága is, amikor novemberben a helyszínen tárgyalta meg a török- koppányi tanács munkáját. 1958-tól tapasztalni kedvező változásokat, azóta, amióta Pécseli Gyula áll a tanács élén. Óvodát építettek, szolgálati lakást a vb titkárának; bővítették, tatarozták az iskolát; két kilométer hosszú betonjárdát készítették; csinosították, rendezték a község főterét, az utcákat; fásítottak stb. EZEKKEL AZ EREDMÉNYEKKEL azonban nem lehet megelégedni — mondották a járási vb tagjai a községben tartott helyszíni tanácskozáson. Azért, mert Törökkoppány vezetői nem használtak ki minden rendelkezésükre álló lehetőséget. Arról az erőről van szó, amelyet a község lakóinak összefogásával nagyon sok, társadalmi munkával megvalósítható feladat elvégzésére fordíthatnának. Mire van szükség? Arra, hogy o tanács vezetői többet, főleg bátrabban kezdeményezzenek. Jobban kellene harcolniuk, verekedniük Törökkoppány érdekeiért — Kezdeményezünk mi, a magunk ereje azonban kevés ahhoz, hogy minden elképzelést megvalósítsunk. Anyagi támogatást kérünk. Itt van például a pedagóguslakás dolga, ígértek hitelt, majd visszavonták az ígéretet — mondja Pécseli Gyula. Amióta körzetesítették az iskolákat, több faluból járnak Törökkoppányba tanulni a gyerekek s tanítani a pedagógusok. Ahhoz, hogy a nevelők eredményesebben végezhessék munkájukat, lakásra lenne szükségük. Az év elején szóba került, hogy a községfejlesztési alapból, illetve állami hitelből építenek egy ikerlakásos pedagógusházat. A járási tanács ígérte, hogy megszerzi a hitelt de nem lett belőle semmi. A község vezetői meg belenyugodtak ebbe, s lemondtak a pedagóguslakás építéséről. Jövő évi községfejlesztési tervükbe csak járdaépítést állítottak be. Fontos a járdaépítés is. Ügy gondoljuk azonban, hogy ennél sokkal fontosabb a gyermekek jövője. Hogy fiaik, lányaik az általános iskolát minél eredményesebben elvégezve kerüljenek ki az életbe vagy a felsőbb iskolákba. Ezt azonban a tanács vezetői még nem tudták megértetni a község lakóival. S MOST SZÓLNI KELL ARRÓL IS, amivel Pécseli Gyula tanácselnökkel nem lehet egyetérteni. Kijelentette ugyanis, hogy ha segítség helyett csak ígéretet kap, hamar kedvét veszti. Hasonló gondokkal, mint Törökkoppány, sok községünk küzd. Vezetőikre azonban általában nem a könnyű belenyugvás a jellemző. Ha nem segít a járás, mennek a megyéhez, a minisztériumokhoz, vagy azokhoz a vállalatokhoz, ahonnan támogatást remélnek. A törökkoppányi tanács vezetői viszont nem így tettek. A faluban nincs gyógyszertár (a legközelebbi tíz kilométerre van). Évekkel ezelőtt megígérték, hogy építenek, ha a község ad telket. A telek ma is megvan, patika azonban nem épült. Bizony el kellett volna menniük a Gyógyszertár Vállalat vezetőihez, a megyei tanács egészségügyi osztályára vagy az Egészségügyi Minisztériumba, hogy ez a fontos kérdés mielőbb megoldódjon. Arra is a járás vezetőinek kellett figyelmeztetni őket, hogy ne csak a tabi TÜZÉP-nél, hanem másutt is próbáljanak építési anyagot vásárolni, s ne halasszák el anyaghiány miatt a tervezett építkezéseket. Ott van tehát a baj, hogy nem kezdeményeznek elég bátran a tanács vezetői, s nem hasznosítják a község lakosságában rejlő erőt Erről árulkodik az is, hogy az ez évre tervezett társadalmi munkának csak alig több mint harminc százalékát végezték el. PEDIG A TÖRÖKKOPPÁ- NYIAK IS SZERETIK FALUJUKAT, és felelősséget éreznek érte. Erre is sorolhatnánk néhány példát. Az utóbbi években rendszeresen megtartották a Koppányvölgye napokat. Jól sikerült valamennyi: nemcsak környékbeliek, hanem külföldiek is fölkeresték ekkor a falut. Termelőszövetkezetük a leggyengébbek közé tartozik a járásban, ide adják a legtöbb állami támogatást. Amikor a járás vezetői arról beszélgettek a szövetkezet tagjaival, mennyire fontos, hogy idejében végezzenek az őszi vetéssel, megértették, s a negyedikek lettek a járásban. A község vöröskeresztes alapszervezete sem tartozik a legjobbak közé, mégis a közelmúltban tartott véradónapon 68 liter vér gyűlt össze'. Mit bizonyítanak ezek a tények? Azt, hogy o törökkop" pányiak érzik és tudják: a társadalomnak ők is felelősséggel tartoznak. A legutóbbi tanácsválasztásokon a tanácstagság 50 százaléka kicserélődött. Olyan emberek kerültek a tanácsba, akik tudják, mit vállaltak. Azóta nem volt egyetlen olyan tanácsülés sem, amit határozatképtelenség miatt el kellett volna halasztani. Kevés azonban az érdeklődő, aki kíváncsi lenne arra, mit és hogyan határoz a tanács a falu érdekében. VAN HAT TENNIVALÓ Törökkoppányban. Olyan közéletet kell teremteni, amely ma már-nagyon sok falura jellemző. S akkor az emberek nemcsak elvárják, hanem meg is követelik a tanács vezetőitől, hogy bátran kezdeményezzenek falujuk, mindnyájuk érdekében. Szalai László Csöndes, dolgos öregség... F ehérre meszelt, tomácos ház. Ott áll Tászár utcáján a többi között. Takaros, tiszta rendes ... Nem jelzi tábla, hogy itt lakik Kelemen Albert — az útbaigazító szó vezet. Kezem a kilincsein, és most újra megfordulnak fejemben Nagy József és Horváth János hrigádvezetők szavai. »Bár korábban jött volna, hogy lássa, micsoda szorgalommal ment itt az ősizi munka. Tizenkilenc nap alatt lefogyott az összes kukorica. A férfiak, de főleg az asszonyok minden dicséretet megérdemelnek, most is ők hordják, rakják a trágyát. No meg arról is érdemes beszélni, hogy öregjeink milyen szíwel- lélekkel, milyen odaadóan dolgoztak. Ügy, ahogy talán még soha.« Kezem a kilincsen; tehát ebben a tomácos házban lakik az a legidősebb ember, akit éven át a közös munkában talált a felkelő nap ... Alacsony, szikár. Arca a frissen szántott földre emlékeztet: az idő ekéje megannyi barázdát húzott a valamikor sima bőrre. Hány esztendő nyomát őrzi ez az arc? Mielőtt megszólalna, fiatalos fényt látok megvillanni kék szemében.;; — Pontosan huszonnyolc- ezer-négyszázhetven napot éltem .;. Meghökkent a válasz. Kalendáriumot tesz elém, öreges számokkal egy szorzása műveletet mutat: 78x365 ..; — Jől számoltam? — hunyorít. — Szeretek tréfálni, kivált, ha a koromat kérdik. Egy darabig úgy mondtam, hogy 1900-ban voltam tizenöt 28470 nap rövid története éves, éppen tegnap este meg a dombóvári vasút. Közben té- így számoltam ki ... len favágás vagy más egyéb 28 470 nap!... örömök, taá------mindig csak munka meg n atok... December 26-án for- munka ... dúl át hetvenkilencedik évébe, de azt mondja: — Megyek ám dolgozni jövőre is, ahol munkát adnak, ott megállóm a helyemet... Volt egy szép fiam — a falon egy képre mutat —, elesett a háborúban. A lányom is meghalt, ketten maradtunk, nincs egyebünk, csak egy unokánk... Hej, sokat megértem én ez alatt a hetvennyolc év alatt!... Szipkából szívja a cigarettát. A tűz mellett melegedő párja csöndesen korholja: — Csak eZt a cigárettát hag"-» á el.;. 17 s beszél. Élvezet hall- -*-i gatni, ahogy kitárul a színes szőttes, a hosszú életút... A taszári szövetkezet legöregebb dolgos tagjának élete. Kilencéves korában boltos- inas; nem tetszik neki, gazdasági iskolára szeretne menni, oda meg apja nem engedi. Dolgozik hol itt, hol ott, végül a vasúthoz kerül. — Tizenhat évig jártam oda. Ha eszem lett volna, onnan megyek nyugdíjba, mint Nagy Pista. De hát másként sikerült .;. Emlékszem, jött a sín- fekltetés. Nagy Pistával fúrtuk a talpfákat. Egy reggel szokatlanul koráin látogatott meg a fővigyázó úr. Kérdi, mi újság. Mondom, iparkodunk, hogy el ne érjenek bennünket a fektetők. Azt mondja erre, baj van, az 1885-ösöknek be. kell rukkolni. Ej, Pista, mondtam, dobd el a szerszámokat, megjósoltam én, hogy ezen a sínen visznek el a harctérre!... Háborús hányattatás, első vonaL Komesburg, aztán újra r Képek a Sztambul rózsája előadásából Kondzsa Gill, a pasa leánya hosszú ostrom után ma kapta az első levelet álmai lovagjától, az érzelmes svájci költőtől, aki ráadásul a levéllel egy időben érkezik Szlambulba. Micsoda bonyodalom! Éppen ma, amikor török szokás szerint Achmed bej személyében ismeretlen vőlegény jegyzi el Kondzsa Gült. (Pálfy Aliz és Hubay Anna.) Még néhány nyugalmas, boldog pillanat, amíg a menyasszony öltözik. Achmed bej még leendő apósának, Kemál pasának sem árulta el, hogy összeesküvést Szőtt Kondzsa Gül nevelőjével, s az álomlovag költő, a »veszedelmes vetélytárs« és ő tulajdonképpen egy személy. (Rózsa Tibor és Korándy Dénes.) Kondzsa — a még mindig is- Kie.etlen költő levelére — Svájcba szökik abban a reményben, hogy itt végre találkozhat szerelmével, aki miatt a nászéjszakát megelőzően faképnél hagyta a férjét. Még az a szerencse, hogy Desirée kitűnően tudja, hova kell vezényelnie a háremből- .gyek »tanulmányi kiránduláson« levő csapatát. Míg a különös vendégek fölverik a nászutasok látogatta szállodát, lassan megoldódik minden rejtély, elsimul minden félreértés. És talán Kemál pasának sem árt széptevővé fiatalodni Desirée oldalán! (Szabó Ibi és Korándy Dénes.) Még a fia után nősítési dühvei utazgató Müller úr is megszelídül, miután nyilvánvalóvá válik, hogy Flórián nem is olyan pipotya fráter. Sőt. . ami a választását illeti, életrevaló fickónak is mondható, mert csak néhány napos házasok ugyan, de a helyre török menyecske máris azt Ígéri, hogy Müller > úrból hamarosan nagyana lesz. (Pálfy A., Komlós S.. ?vun Vilmos.)- — Aratni is jártam, az első bandába kerültem. Ott is megszenvedtem. Vizes bükkönyt vágtunk; sosem felejtem el, anyám hozta az ebédet, de nem tudtam enni a fáradtságtól. Viszont nem akartam engedni, sehogy se akartam lemaradni a többitől... Utóbb azltán úgy ment, hogy ki se adtak volna semmiért az első bandából..; A hangyaszorgalmú munkának látszata is lett. A zsúpos ház eltűnt, újjászületett. Harmincötezer forintot költöttek rá, pedig meg is szólták érte őket: — Félbolond, minek neki vénséigére cserepeztetni, házat tataroztatni? De takaros, békés Otthont aikart öregségére, a maga erejéből, senkitől se kérve egy fillért se.;. A/f ár nem volt fiatal, xni- kor megalakult a szövetkezet Nyolc holdját _ adta be, és reggelenként kint állt a kiskapuban, várta a brigádvezetőt. — Te, Jóska, adjatok munkát, rendeljetek valahová, nem tudok én ülni, nézni a napot . ; ; S éven keresztül dolgozott, sokszor megszégyenítve a fiatalabbakat meg a hanyagokat — Mert az ám a baj, hogy néhány csak olyan tessék- lássék módon végzi a munkát Mikor az építkezésnél fát kér- geltem, mondtam is a társamnak, gyerünk, gyerünk, nem aaérít küldtek ide bennünket, hogy nézegessünk. Mégis én estére huszonnégyet megcsináltam, ő meg csak nyolcat Máskor meg kiküldtek a burgonyaföldre szárat égetni; mondták, tegyem csak, eltart estig. De én már ebéd után jelentkeztem más munkára. Ahol vagyok, mindig biztatom az embereket, hogy igyekezzünk, mert bizony sokra rá lehetne szólni mindig 1.; Mi hajtja? A becsületesség, a most is fiatal, éber lelkiismeret Meg az, hogy látja, őt is elismerik, megbecsülik. A tagok is, de főként a vezetők. — Nagyon rendesek. Az elnök is. az agronómus is, ha meglát, mindig megáll velem beszélgetni. Jólesik ez az embernek. Meg az is, hogy most adtak jutalmul két mázsa »szociális« búzát Meg vagyok elégedve a sorommal is meg velük is. Dolgozná kell... Persze, úgy van az — és ezt megmondhatja a kormányfőnek is —, olyan elnök nincs a világon, aki mindenkinek tetszik!..; Mert ahogy mondtam, akadnak hanyagok, és általában azok a nagyhangúnk..; Havonta jön a járadék, s hozzá 130 egység harmincnégy forintjával. Meg a szociális kedvezmény..; A két öreg ott ül a tűzhely hely mellett. Kelemen Albert beszél; napokig el lehetne hallgatni. Arra gondoltam közben, hogy hányán tanulhatnának tőle, hány fia* f vehetne példát erről a most is szorgalmas, dolgos emberről.^ Csak észre kellene venni, csak meg kellene szívlelni, amit mond, cselekszik ..: Most melegszik. Télen nemigen mer munkát vállalni, mert a 28 47-0 nap fáradtsága gyakran belenyilall a derekába. De várja a tavaszt, amikor majd újra kiállhat a kiskapuba: — Te, Jóska, adjatok munkát, rendeljetek valahová, nem tudok én ülni, nézni a napot... Vörös Márta 25 000 címszót tartalmaz a Kertészeti Lexikon A mezőgazdaság szocialista átszervezése után Jelentkező igények kielégítése tette szükségessé az összefoglaló jellegű s a mindennapi gyakorlatban segédkönyvként használható Kertészeti Lexikon megjelentetését. A lexikon mintegy 25 noo címszót tartalmaz. A kertészet legnevesebb Szakemberei, a Kertészeti Főiskola tanárai, tudományos kutatók és kiváló gyakorlati szakemberek állították össze a művet. A szöveg megértését kétezer ábra, fénykép és hatvanhét színes táb- /ift könnyíti meg«
