Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)
1963-12-15 / 292. szám
Vasárnap. 1963. december 15. 3 SOMOGYI NÉPLAP MIÉRT KÉSETT EGY ÉVET a Kaposvári hmm üzembe helyezése ? — Végre! Csakhogy ezt Is megértük! — mond iák a Kaposvári .Kenyérgyárban a minapi próbaüzemeléskor. F.z a megjegyzés azt is kifejez e, hogy a gyár megindí áfával bizony alaposan megkéstek. Éppen egy évvel ezelőtt kelleti; volna megtartani a próba- üzemelést. Mindenki örült, hogy a korszerű gyárban végre elindulhattak a gépek. Jó érzés voll látni az üzem működését, figyelni, . hogyan le?z a húsz méter mrgas toromban elhelyezett szitáló’'erendezé'ekíől elinduló lisztből kenyér a földszinten levő két hatalmas automatizált kemencében. Az öröm sem felerlíe*heti azonban azt a sok bosszúságot és kárt, amely a kenyérgyár építésével együtt iárt. Nem lesz haszontalan, ha visszan 1- lantunk az építés kezdetétől a próbaüzemelésig eltelt időre, és válaszolunk arra a kérdésre, hogy miért késett egy évet az üzembe helyezés. Változtatják a prototípust 1961. szeptember 1-én, amikor az ÉM Somogy megyei Építőipari Vállalat a Patyotak ugyanis, hogy a technológiai terv módosítása akadályozta ókét a munkában. Az említett tervet pedig azért kellett változtatgatni, mert mint kiderült, még mindig nem döntötték el hogy milyen legyen ennek az új gyártípusnak a technológiája. A gyár prototípusa tudniillik, amelyet Kazincbarcikán építettek ekkor még nem készült el. A prototípuson végrehajtott összes változtatást el kelleti végezni a kaposvári üzemen is, amelyet a prototípus elkészülése előtt elkezdtek építeni. Szervezetlenség Az eredeti tervnek építés közben való módosítása rendszerint késést és többletköltséget okoz. Különösen sok bajt, kellemetlenséget, bosszúságot idéz elő akkor, ha nincs generálkivitelező, azaz olyan válsok olyan hibával találkoztak, amikre már korábban felhívták az illetékesek figyelmét, s amiket már rég megszüntethettek volna. A szitálóberendezésnél a lisztsilők zárófedele nem megfelelő. A betonról a szemét abba a lisztbe hullik amelyből a kenyeret sütik. A lisztszállító csőben nincs üvegbetét. Emiatt ellenőrizhetetlen, hogy jól működik-e a berendezés. A túlfolyó szifon átmérője szűk, nem vezeti le jól a vizet. Az a veszély fenyeget, hogy egy kis túlterheléskor a víz elönti a silókat, és csirizzé válik a gyár lisztkészlete. Az automatikus vízkeverő berendezés még mindig nem készült el — hogy csak néhány hibát említsünk. Le kell vonni a következtetéseket A kenyérgyár építése tehát n»é-t húzódott el. mert egylattöl nem messze megkezdte a kenyérgyár építését még senki sem gondolta, hogy milyen akadályok jönnek közbe. Mindenki úgy gondolta, hogy a 11 000 000 forint költséggel készülő üzem 1962. december 31-én megindul, és nagymértékben hozzájárul Kaposvár kenyérellátásához. Nemsokára azonban kiderült, hogy a gyárat nem tudják határidőre fölépíteni. Egyre-másra érkeztek ugyanis olyan utasítások, amik az eredetileg tervezett technológia megváltoztatását követelték. Végre 1963. április 12-én elkészült a gyár épülete. Berendezése azonban még annyira hiányos volt, hogy a technológiai átadással várni kellett. A beruházó — a megyei tanács — a késedelem miatt kötbért követelt a Somogy megyei Építőipari Vállalattól. Az építőket azonban csak csökkentett kötbér megfizetésére kötelezhették. Arra hivatkozlalat amely felelős az építésért. A Kaposvári Kenyérgyárnak, sajnos, nem volt generál- kivitelezője. Nem akadt olyan vállalat, amely irányította, szervezte volna annak a mintegy fél tucat üzemnek a munkáját, amely közreműködött a gyár építésében, berendezésének be I erelésében. Amikor megérkezett a berendezés, nem akadt, aki beszerelje, ha meg itt tartózkodtak a szerelők, baj volt a berendezéssel, vagy nem végezték el a tervmódosításoknak megfelelő átalakításokat Egyszer például azért akadt meg a munka, mert éppen nem volt Kaposváron olyan szakember, aki a faltól mintegy 70 cm távolságra levő géphez odavezesse a villany- vezetéket A szervezetlenség következményei, sajnos, a próbaüzemeléskor is éreztették hatásukat. A megyei tanács és a Sütőipari Vállalat szakemberei részt változtatgatták a technológiai terveket, másrészt pedig, mert nem volt generál- kivitelező. Ebből le kell vonni a következtetéseket A jövőben nem szabad elkezdeni sorozatgyártást véglegesen jóváhagyott prototípus nélkül. Nem szabad generálkivitelező nélkül, tehát gazdátlanul megindítani olyan építkezést, amelynél több üzem és vállalat is közreműködik. Sőt a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezután ha négy-öt egyforma gyárat építenek az országban, kifizetődő lenne egy olyan szerelőcsoportot alakítani, amelynek kizárólag az volna a feladata, hogy az új létesítmények berendezését üzembe helyezze. Ha a Sütőipari Főigazgatóság a jövőben nem téveszti szem elől a tanulságokat, akkor nem kell a szervezetlen munka, a késedelem, a népgazdaságot ért kár miatt szégyenkeznie. Szegedi Nándor Zárszámadás előtt a siófoki járás tsz-ei Nehéz év volt, de a mérleg javulást mutat Amikor legutóbb együttes ülést tartott a Siófoki Járási Pártbizottság és a járása tanács, s Virovecz József vb-el- nök a termelőszövetkezetek idei munkáját, az eredményeket és a hiányosságokat elemezte, az őszi gabonavetés jutott eszembe. Példás helytállás Arra gondoltam, amit akkor a siófoki járásban tapasztaltam. A vasárnapi műszakokra, az igyekvő traktorosokra, a szorgalmas szövetkezeti gazdákra, az éjjel-nappal fáradhatatlanul szervező járási és szövetkezeti vezetőkre, és arra, amit ma láthat az ember ebben a Balaton menti járásban. Nekik, mindnyájuknak köszönhető, hogy most erős vetésekre és mélyen szántott földre hull a decemberi hó. Mohär László, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője — aki a vetés idején a helyszínen segített — ezzel biztatta akkor a járási tanács elnök- helyettesét: »Most mutassátok meg, hogy mire vagytok képesek!« És nemcsak Pallag András elnökhelyettes, hanem az egész járás bizonyított. Csurgóval egy napon jelentették, hogy elvetették a kenyérgabonát. Azután ők kezdeményeztek. A ságváriak felhívása az őszi munkáknak november 25-re való befejezését tűzte célul. Ságvárcn Katalin napján, másik négy községben pedig december 1-én mondhatták ki a megnyugtató szót: végeztünk... Év végéihez közeledve a zárszámadások felé lépkedtünk. Egy összegezés ezekben a napokban már csaknem teljesen bizonyos számokból tevődhet össze. Éppen ezért, amit ma jónak vagy rossznak talál az év végi értékelés, arról nemcsak a zársaámadó közgyűlések Után, hanem már most is elismerő vagy elmarasztaló hangon lehet szólni. Kiesések a növénytermesztésben Körülbelül négy forinttal kevesebb lesz a munkaegység átlagos értéke a járásban, mint amennyire számítottak. Voltaképpen azonban nemcsak ez a négy forint hiányzik — köztudott, hogy a nem teljes jövedelmet osztják szét részesedésként a tsz-ek, hanem tartalékolnak is —, hiszen most úgy volna jó, ha a tervezett osztalékot is megkapnák a tagok minden szövetkezetben, ezenfelül jelentékeny összeget tartalékolhatnának is. Ha..: Ha elérték volna .a termelési célokat. A kertészetekből 12 millió forint bevételt terveztek, de eddig csak 9,5 millió folyt be. A kenyér- és takarmánygabona átlagtermése alatta maradt a várakozásnak; a kapások közül a burgonya majdnem húsz mázsával kevesebbet adott holdanként a tervezettnél. A kiesések döntően nem szervezési hibából keletkezek. A szorgalommal serrj volt baj. Az együttes ülés beszámolója is rámutatott: hasznos volt a családi munkavállalás, a premizálás, a vegyszeres gyomirtás meg még egy sor termést fokozó tényező és módszer. Az is megállapítható, hogy az ideihez hasonló jó munkaszervezésre, szorgalomra még nem volt példa. Az időjárás azonban közbeszólt, és áthúzta a számítások egy részét. Ennek ellenére helyenként — mint pl. Zamárdiban és Balatonkiliti- ben — jól fizettek a kapások, s különösen az őszi mélyszántásba és istállótrágyázott földbe került tavasziak hálálták meg a ráfordított munkát. Mint mindenütt, a siófoki járásban is arra törekedtek, hogy valamiből pótolják a növénytermesztés kieséseit Mint a számok mutatják, leginkább az állattenyésztés és a segédüzem enyhítette a gondokat. Többet kell törődni a tenyésztéssel Az állattenyésztésből hatmillió, a segédüzemekből pedig egymillió forint többletbevételre tettek szert a járás szövetkezetei. Ennek köszönhető, hogy végül is csak négy forinttal maradt alatta a munkaegység értéke a # vezettnek. Azonban bármennjare jó szolgálatot tett is a terven felüli állatértékesítés, a jelenlegi állapot nem kielégítő," sőt a tenyésztés helyzete szinte tarthatatlan. Érdemes számokkal bemutatni, hogy milyen állatállománnyal rendelkezett a járás tavaly és az idén október elsején, s hogy hol tartanak a tenyésztéssel. A szarvasmarha-állomány háromnegyed év alatt három, a sertésállomány százhatvan darabbal csökkent. A tehénlétszám tizenhárommal, a ko- calóíszám pedig tizennyolccal emelkedett Az összállomány csökkenése is még a tenyész- állomány minimális növekedése is elgondolkoztató, és önként vetődik fel a .kérdés: Miért nem gyarapítják állományukat, miért nem fordítanak nagyobb gondot a tenyésztésire a siófoki járásban, amikor takarmány is, férőhely is van? Az ülés beszámolójában is megállapították: »Ez így nem mehet tovább! Növelni kell az állatállományt!« Igen, növelni kell, mégpedig sürgősen. Tobak István, a megyei pártbizottság mezőgazda- sági osztályvezetője ezen a fórumon így hívta fel a járási és szövetkezeti vezetők figyelmét: »Nemcsak megállapítani, hanem orvosolni is kell ezt a problémát. A tenyésztés mindaddig nem megy előbbre, amíg kellően nem törődnek vele.« És itt nemcsak arról van szó, hogy számban gyarapodjon az állatállomány, hanem arról is, hogy javuljon a minősége. Jelenleg 3,75 forintba kerül egy liter tej előállítása a járásban, tehát több a ráfordítás, mint amennyit kapnak érte. Most célul tűzték ki, hogy jövőre 200 literrel növelik a tehenek évi hozamát, és több mesterségesből'jú-nevelőt létesítenek! Hasznos tervek ezek, megvalósításukkal nagyobb jövedelemhez jutnak a tsz-ek, tehát jelentőségükhöz mérten kell foglalkozni velük. Hasznoitható tanulságok Az említett fogyatékosságoft ellenére is kimondhatjuk: csz- szességében, a gazdálkodás egészében nem visszaesést, hanem javulást mutat a zárszámadás előtti mérlegelés. Idejében és jó minőségben végezték el a növényápolást, nem késlekedtek az őszi vetésekkel, igyekeztek a betakarítással. Bár ez az igyekezet elmaradt a vetésé mögött, és többen is követhették volna a ságváriak példáját. De a múlt évhez képest előrelépett a járás. Hiba, mulasztás az idén is akadt, azonban jóval kevesebb, mint tavaly. Van még a határban kukoricaszár, és a mélyszántással sem végeztek a havazás előtt. Néhány építmény befejezetlenül telel át, jóllehet műszaki átadását erre az évre tervezték Ezek és még néhány hiányosság árnyékot vetnek az idei zárszámadásokra. Ami viszont vitathatatlan eredmény, az a járás szövetkezeteinek politikai és szervezeti fejlődése. Javult a munkafegyelem, erősödött a tsz-ek és a tömeg- szevvezetek kapcsolata, jobban működnek a pártszervezetek. Az ellenőrző bizottságok többet dolgoztak az idén, mint tavaly. Olyan termelőszövetkezetek erősödtek most, amilyeneket eddig a leggyengébbek között emlegettek Bálványos és Kőröshegy ebben a viszontagságos évben lépett előre? Valószínű, hogy az idén nem lesz mérleghiányos közös gazdaság a járásban, sőt öt szövetkezet terven felüli jövedelmet ér el. A gyengék hasznos célra fordították az államtól kapott támogatást, jól gazdálkodtak vele. A zárszámadás küszöbén állnak a siófoki járás tsz-ei is? Egy év gazdálkodásának tapasztalataival ismét gazdagabden este hallhattunk az amerikai rádióban. Én készítettem a listákat és végeztem futárszolgálatot a sebhelyesnek és akik mögötte állnak, mégis Siebert és elvtársai voltak a spiclik. — Igazán úgy látszott, mintha ebben a világban minden a fejetején állna. Mit tenne Siebert, ha ismerné az igazságot? Valószínűleg semmit, hiszen ő csak jelentéktelen ember a pártban. És hogy mi történt azokkal az ügynökökkel akiknek nyomára jöttek, arról éppen eleget írtak az újságok az utóbbi hónapokban. Más megoldást kellett találni. Töprengtem. A sebhelyessel akartam róla beszélni. Ha meg kell lennie, átköltözöm Nyu- gat-Németországba. Néhány nap múlva már alkalmam nyílott, hogy beszéljek erről. Dorothea, az albérlőm egy este mellékesen odaszólt nekem, hogy Jahn úr meghívott magához vasárnap délutánra. Jahn egyike volt azoknak az álneveknek, amelyeket a sebhelyes időről időre magára öltött. — Tulajdonképpen honnan ismeri a sebhelyest? — kérdeztem Dorothea Uhlenhorsttóh — Egyszer régebben a titkárnője voltam — felelte. — És most mit csinál számára? Elutasítóvá lett. — Kérdeztem én már csak egyszer is, hogy maga mivel foglalkozik? Ne legyen ilyen gyerekes, Kufrat úr. Azonkívül Jahn urat ne hívja egyszerűen sebhelyesnek, ez nem illik. — Ügy hívom, ahogy akarom, még ha tíz álnevet vesz is fel — válaszoltam dühösen —, és ha magának ez nem tetszik, akkor költözzék el innen! Elegem van, mindany- nylukból elegem van! Fejcsóválva vonult vissza szobájába; és én mély elégtételt éreztem, hogy végre egyszer kikiálthattam, ami bennem volt. Csodálkozva és bosszúsan nézett rám, mikor hirtelen a szobájában termettem. — Nem csinálom tovább ezt a disznóságot Dorothea kisasszony, vagy akárminek is hívják, tudja meg! — kiáltottam izgatottan. — És vasárnap sem megyek el a sebhelyeshez, mondja meg neki! Most már végre a magam útját akarom járni! — Megkérhetem talán, hogy ne kiabáljon ilyen hangosan. Különben sem érdekelnek a nézetei, azt sem tudom, miről beszél! — Nagyon is jól tudja. Ugyan miért zsarolta ki tőlem a sebhelyes, hogy magát itt elbújtassam? De felőlem csinálhat, amit akar, csak nekem hagyjanak végre békét! — Tudja mit — mondta egy kis szünet után —, beszéljen egyszer Jahn úrral, mert ha valami butaságot csinál, annak nagyon rossz vége lehet. — Mit jelentsen ez? — Semmi különöset, beszélje meg Jahn úrral, és most kérem, hagyjon magamra. — Mit ért azon, hogy butaságot csinálni? Azt gondolta, hogy köpni fogok? Eszembe se jut csak ki akarok maradni ebből a dologból. — Egyedül szeretnék lenni, menjen ki — fejezte be a beszélgetést. Kimentem, de egyértelmű fenyegetése kissé kijózanított. Partu jutott eszembe. Nem, lehetetlen volt, hogy ilyen módon váltsam valóra fenyegetésemet. A sebhelyes ma, annyi évvel a háború után sem riadna vissza semmitől. Vasárnap kimentem hozzá. Maga nyitott ajtót, és ugyanolyan barátságos volt, mint máskor. — Gratulálok a kitüntetésedhez, öreg cimbora. Kufrat elvtárs, mint aktíva, pompás egy tréfa, gyere be. — Honnan tudsz róla? — kérdeztem csodálkozva. — Mi mindent tudunk, Kufrat. Vagy talán azt hitted, hogy egyedül te dolgozol a nagy ügyért? Naivista. Dolgozószobájába vezetett. Nagy szoba volt, könyvespolcokkal zsúfolva, de ezek csak félig voltak tele. Az íróasztal előtt két szék és egy sakkasztal állt. — Foglalj helyet — szólított fel —, beszédem van veled. Leültem. Nyugtalanított, hogy tudott a kitüntetésemről. Tehát még valakinek kellett az üzemben lennie akivel ösz- szeköttetésben áll. — Eredetileg valami nagy dolgot terveztem veled, Kufrat — kezdte —, de az után a péntek este után meggondoltam magam. Az után a péntek este után? Azon az estén zördültem össze albérlőmmel. Nyilván ő tudósította róla a sebhelyest. — Megbízható emberekre van szükségünk — folytatta —, olyan fickókra, kik képesek arra, hogy egy nagy ügyért lelkesedjenek, a keservit annak a gázkamrának! És mit csinálsz te? Hirtelen felállt, és teljes erejéből megszorította jobb felsőkaromat. Nyugodt maradtam, és úgy tettem, mintha nem is érezném szorítását. Nem engedett el, hanem még erősebben belém markolt, úgy látszott, mintha szadista elégtételt érezne közben, összeszorítottam ajkamat, hogy fel ne kiáltsak. Egyszerre vad düh fogott el. Egyetlen rántással kiszabadítottam magam, és felugrottam. — Te szarházi, te! — kiáltottam rá. — Nem vagy már a KZ-ben! Hozzám ne nyúlj még egyszer, különben még megfeledkezem magamról! (Folytatjuk.) bak lettek. Már most, a tervezés idején gondolniuk kell arra, hogy jövőre hogyan kamatoztathatják legjobban az idei tanulságoltat, mit tehetnének a következő év nagyobb jövedelmének biztosítására. Ilerncsz Ferenc Kibernetikus kapitány A »Laboratorija« Diesel-hajó hajtóműveinek munkáját több száz kilométeres úton kibernetikus berendezés irányította. Ezt a technikai kísérletet a Dnyeper folyón hajtották végre. A különleges berendezés állandó tájékoztatást adott a hajófenék alatti mélységről, a számító-megoldó berendezés pedig meghatározta az optimális sebességet, és a végrehajtó mechanizmus segítségé- . vei növelte vagy csökkentett« i hajtómű fordulatszámát.
