Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)
1963-12-01 / 280. szám
FIVÉRÉ N apok óta nem mozdultunk. A front megmerevedett. Amíg be nem alkonyult,_ — még hatkor is déli erővel égett a nap, éjjel viszont mindig esett. Hajnalig zuhogott, s a lövészárokban rozsdás-sárga habok sűrűsödtek, ahogy tehetetlenül tocsogtunk egyhelyben. Az éjszaka sötétjében többen megkockáctatták, és ráálltak a sisakjukra, de így is hamarosan elérte a víz a felső bakancsszíját. Akaratos, nehéz agyag volt itt a föld mindenütt, keservessokat kínlódtunk, amíg beár- koltuk magunkat: nem fogta a csákány, bármekkora ütésre is csak nagyon vékony szelet szakadt le a vágás mentén. Agyag, agyag, agyag. Nem száradt ki soha, hiába állt el az eső. Rátapadt zubbonyunkra, felszerelésünkre, bakancsunk meg olyan súllyal ragadt bele, hogy minden mozdulat erőfeszítésbe került. Nem is mozdultunk, nem lehetett. Szemben sokkal magasabban voltak: ők távcsöves puskákkal figyelték a mi vonalunkat, s vállmagasságig még a lövészárokba is be tudtak célozni. Összekuporodtunk, ki se mertünk nézni. Beragadtunk az agyagba. Máté tizedes ott végezte el a dolgát, s a gyalogsági ásóval dobta ki maga mellől a vonal elé: abban a pillanatban lövés érte az ásó lapját; éles, pengő hang szállt el fölöttünk, csak a tekintetünkkel kaptunk a magasba, aztán megint olyan némává, keménnyé merevedtünk, mint az átlyukasztott ásólap. A szakácsok, akik mindent előbb szoktak tudni mondták, hogy a zászlóaljrparancsnpkságon katasztrofális baklövésről, beszélnek, s hogy valaki lógni fog, amiért védelmi vonalunkat ide, erre a lejtőre építették, — hiszen az elsőéves baka is tudja, hogy magaslaton kell védelmi állást foglalni, s nem ilyen lyukban, ahová a csajkánkba is belepörkölhetnek odaátróL — Szemben jobban kiválasztották a helyet, — jegyezte meg Máté tizedes. mégse fáradt el jobban társainál: hátával meg tudta emelni a vaságyat. Örvezető volt. A csontcsillagot öccse varrta fel a gallérjára, — az ő ujjai közül kifordult volna a tű. Lackó, a kisebbik még nem kapott rangot, de különben is úgy nézett fel bátyjára, mint más az apjára. Senki előtt sem állt meg egyenesen, s ha rászóltak, lesütötte a szemét; — állandóan szidták érte. Ha nem kapott valami parancsot, hát ült csak, nézelődött a semmibe, vagy szuronyával rajzolga- tott a földbe. De ha a bátyja jött; kigyúlt, szinte megnőtt, s félrepislákoló szeme, szilva- nagy kúttá kerekedett. Járőrbe felderítésre csakis együtt indultak, s a legnehezebb megbízatást is mindig együtt válkodva, fel sem emelkedve a földről intette Bors őrvezetőnek: — Vissza! — De az ... — próbálkozott Zoltán megint. — Azonnal! Az előbbi becsapódás felingerelte az idős tisztet, tanácsosnak látszott rögtön indulni: — ilyen pillanatban kell a rendbontásnak a legszigorúbban elébe vágni — s amikor Zoltán másodszor is ellenkezett, előrántotta a pisztolyát. Zoltán már fel akart ugrani, de hátulról elkaptuk a lábát, valaki meg a fejét nyomta le, hogy a sisak éle annyira vágta tarkóját, moccanni se tudott tőle. Lackó is megmozdult őt könnyebben lefogták, ezt a zászlós úr észre se vette. sincs az árokban, amit ketté törhetne. Ül, lila az arca. felfújja magát, hogy a menetöltözet a testére feszül, mintha ráhegesztették volna. M ásnap messziről lövöldözést hallunk. De mégse szólal meg senki, egészen estig senki. Nem akarunk figyelni a zajra: jó lenne elhinni, hogy semmi, csak hallucináció. Fene tudja, talán énekelni kellene. De senki se meri elkezdeni. A völgyben egyszer innen, egyszer onnan hallatszik ugyanaz a zaj, csal a szél is. Azt se tudjuk, hol a parancsnok. Mi történik? És megjön az eső is. — Arról hallom — mondja váratlanul valaki a sötétben. r GIORGIOSZ SZEFER1SZ: A mérhetetlen tenger ny ugat felé. .. A mérhetetlen tenger nyugat felé hegyláncokat mos. Balról a déli szél fúj, s átsüvít mirajtunk — A szél, amely a húsból kifejti csontjainkat. Házunk körül vörösfenyők és szentjánoskenyérfák. Nagy ablakok, nagy asztalok, S rajtuk fehér lapok: mindből levél lesz — Hónapszám írunk majd neked, s a távollétbe szórjuk Hogy betemessük velük a szakadékét. Hajnalcsillag, mikor szemed lecsuktad, Óráink enyhet adlak, mint olaj a sebnek, Üdítőek voltak, mint friss forrásvizek ínyünknek, És békességesebbek mint a hattyúszárnyak. A számkivetettség sótlan kenyerén, Midőn fehér falak előtt virrasztva éjszakázunk, A hangod bennünk van, miként remény a tűzben; És most a szél megint idegeinken feni Boroftvakését. Ugyanarról írunk mindannyian tenéked, S csak hallgatunk egymás előtt, Mindegyikünk külön-külön figyeli ezt a világot, Ugyanazt a fényt, és a sötétséget a hegyláncok fölött, És tégedet. Ki tépi majd ki ezt a bánatot szívünkből? Felhőszakadás volt tegnap este, és ma újból Nehéz felhőég csüng fölénk. A gondolataink Halomba gyűlnek az ajtó előtt, hasznavehetetlenül, Akár a záporok leverte vörösfenyőtük, S egy tornyot építünk, mely mindig összeroskad, Azokban a megtizedelt falukban, S ezen a szél szabdalta szirtfokon. Előtte a hegylánccal, mely téged eltakar A szándékot felejtésül ki rója fel nekünk? Ki nyújtja majd kezét ajárükozásainkért Ezen az őszutón? Papp Árpád fordítása A S3 éves görög költőnek ítélték az idei irodalmi Nobel-díjat. Első verseskötete 31 éves' korában 'jelent meg; a szürrealista iskola tanítványaként indult, van sok követhetetlen és homályos verse, de a legértékesebbek — stílusa és nyelve — érthetően modem. A németek elől Afrikába menekült, s mint diplomata, a száműzetésben lévő görög kormány szolgálatába lépett. Legszebb verseinek a g hazafiúi fájdalom az ihlető Je. KEREKES ANDRÁS Óvom őket Rég; nem a háború s a béke i< láza pirosít engem. Háborús halott apám parazsát se féltem, inkább a magamét majdani gyermekemben. Hogy mindazt, amit mi szívünkből röpítünk most a kitágult egekre, ne bírják majd erővel s gyáván térdre hulljanak a békét remegve. Mert mit sem ér, ha nincs röpte a szárnynak, éljenek hát fénysebesen, vezesse őket át e század a mérhető végtelenen! Legyen nékik kenyémyi szükség, naponta kínzó harc a béke, — ahogy mi éltünk! — s nem riadtan bújó barikák menedéke! Mert lesznek, még sokáig lesznek kiket magából kivet a világ, s ha őket is csak simogatnák, ránk öklözne vissza a vád! Hát nem a háború s a béke láza pirosít engem, de az aggodalom. Fáradhatatlan korunk utódja nehogy méltatlan lehessen. Ma nyugodt vagyok. Mi harcban születtünk, ajándék most e csöndes fiatalság — nekünk a legfehérebb béke sem kell, ha ingyen vagy ha judáspénzen adják! _________________J — Több eszük volt — Több eszük, több eszük... — dünnyögte valaki. — Azok legalább tudják, miért csinálják. — Valaki lógni fog, — ismételték a szakácsok, majd elmentek, mi meg maradtunk tovább az agyagban, mind mélyebbre kuporogva. öt napig megint nem történt semmi. Nappal égtünk, éjjel ástunk. Tudtuk nekik se jobb odaát: ott is esik, ott is ragad a bakancs. Félelmünkben újabban agyaggal masza- toltuk be mégis a képünket, amikor világosodni kezdett, hogy ne ragyogjon a napsütésben, s hogy nehezebben célozhassanak rá a távcsöves puskákkal. Aztán váratlanul valóban érkezett új századparancsnok. Idősebb tartalékos zászlós. A századot ketté választotta — két szakasznyi erőnek éjszaka át kellett kúsznia a parancs szerint kijelölt hajlatig, és kegyetlen iramban azonnal nekilátni az új vonal ásásához, — nekünk pedig, akik maradtunk, ki kellett tartanunk. ki akárhogyan. Ez volt a parancs. * * * A Bors fivérek cseppet 'em hasonlítottak egymáshoz. Zoltánban, az idősebben olvan vihar feszült, hogy mozdulataival szinte elsodorta a közelben állót. Ha vita közben ellent mondott neki valaki: nvakán megfeszült a gallér, homlokára sötétlila láng rsaoott, és név tört ki a ,yoV>qból. how villával maid elvitte az aitófőlfát. ‘RőVőí-'en a gvakoriő+át.oTt ^ sohasem ült le; fölszerelését tisz+oea++o sínét faragott, vagv korb^ooot tort t>a neőív nvúl mozdult a í"tan ordítva vetette magát utána. Estére lalták, úgy hogy Bors Zoltán vörös arccal, dühös karnyújtással kilépett a sorból: — Itt vagyok! — kiáltotta, Lackó pedig némán, szelíden odaállt melléje. Néha csapzottan, véresen jöttek vissza. Zoltán káromkodott, leköpte az egészség- ügyit, amíg ápolta, — de öcs- cse sebeit ő kötözte be, nem bízta másra. Máté tizedes egyszer, este odabökte, nem állhatta már: — Mi a fenének ugráltok? S valaki ezt mondta ekkor: — Használtok vele? kinek? — Nem gondolkoznak ezek, az a baj, — hallatszott más irányból. A z új parancsnok nem ismerte őket. Amikor ketté választotta a századot: Lackó, az öcskös az ásókhoz került. Zoltán pedig maradt a régi árokban, velünk, akiknek tartanunk kellett a vonalat. Az éles helyzet nem tűrt ellentmondást: az utasítások rövidek és pattogok voltak, s Zoltán fel se fogta mindjárt, mi történt. Amikor az öccsét szólították, habozás nélkül vele kúszott. A parancsnok rákiáltott: — Mit akar?! — Az öcsém ... Közeli, éles becsapódás, egyetlenegy akna süvített, s ösztönösen mindenki a földre nyomta a fejét: — a parancsnok nem hallotta meg Zoltánt. Amikor elült a füst, nyakáról a ráhullott homokot csapA parancsok szaggatottan csikordultak, s a kis csapat kúszni kezdett a jelzett hajlat irányába. Z oltánt a lábánál fogva rángattuk vissza a lövészárokba. Percekig ordítozott, csapkodott maga körül. Máté tizedes már az ásóval akart a fejére verni, de ahogy felemelte rá a kezét: a rettenetes tekintettől megijedt, s mereven álltak egymással szemközt S akkor egyszerre kegyetlen némaság szakadt ránk, olyan áthatolhatatlan, annyira mérhetetlen, mint majdnem a haláL Megakadt az idő. 0 Csak ültünk, térdeltünk az agyagban, — mikorra készül el az új árok ... ? — ez a kérdés dobolt a fülünkben. Délben már úgy sütött a levegő, hogy az orrunk előtt repedt meg az agyag — nem mozdultunk. Végre estefelé Máté tizedes kiejtett két szót: — Egy hét — ezt mondta. — Az sok — hallatszott valahonnan. Zoltán arca egyfolytában vörösen, lilán lángolt, s a sisakszíj centi mélyen hasított az állába. Tíz órája szorította már markában a fél komiszkenyeret, most egyszerre kivágja a vonal elé, de különben nem mozdulhat, és semmi (Szekeres Emil rajza.) — Hátulról jön — véli más. Zoltán hörögve felordít, mintha az órák óta gyülemlő erő egyszerre törne ki: — Kuuusss! Reggel sem múlik az eső. A szél azonban elhal. Most már nem áltathatjuk magunkat tovább: a lövöldözés tisztán abból az irányból hallatszik, ahol a század másik fele az új vonalat ássa. A gondolatot legfeljebb azzal próbáljuk elhessegetni magunkban hogy igen, igen, valahol ott lövöldöznek ugyan, de talán mégsem egészen ott... Mintha messzebbről jönnének a hangok. A parancsnokot ma se láttuk, — mi történik odaát... ? F sik, ragad az agyag. Nem lehet kinézni: feltoltunk egy kenyérzsákot, — azonnal átlőtték. Itt fulladunk meg az árokban. Bors Zoltán őrvezető letépi derékszíjáról a gázálarctokot, és bevágja a sárba. Hallgattunk, féllábon állunk, a másikat kiemeljük a sárból, s az árok falának támasztjuk, mintha szárítanánk, pedig úgyis esik a meleg eső, hiába minden, nem száradunk ki. Jobb felől ugyanúgy hallatszik a lövöldözés még mindig. Négy napja már, hogy elvitték őket. — Zoltán szeme szinte világít, odáig akar látni: Lackó nehezen bírja az ásót... négy napja már ... S talán be se áshatták magukat ... És sík a terep . .. Eláll az eső. S az ötödik nap, délben, a legnagyobb forróságban, a legmélyebb szélcsendben, ott, messze, hirtelen megáll a lövöldözés. Csend. Nyújtogatjuk nyakunkat. De nem nem, semmi, tovább is csend. M ost kezdünk félni, most, hogy egyszerre ekkora lett a semmi. Kevesen vagyunk, s a kanyargós árokban olyan nagy a távblság közöttünk, hogy nem is látjuk egymást. Egy fa lenne legalább a közelben, hogy megmozdítaná leveleit a szél! Aki a jobb végen figyel, nem bírja tovább a némaságot: — Végük! — mondja. A szó megmarkolja a torkunkat, nincs erőnk másképp érteni, a csend szinte harangoz a fülünkben. — Nem bírták tovább, — kezdi megint ugyanő. Valamelyik kanyarból ró- csap Zoltán hangja: — Nem igaz!!! — Meddig tartották volna?! — Nem igaz!!! S mindannyiunk gondolatába beleszúr, hogy a parancsnok is nyilván azért nem intézkedik ... — Jelzést küldenének legalább! Zoltán előrevágott puskatussal neki akar rontani: — Huhogsz! Disznó! — hör- gi, s kicsap száján a nyál: de éppen ekkor mondja valaki a másik irányból is: — Miért nem jeleznek? Zoltán megtorpan, — de az erő, mely megindította, nekiru- gasztja az árok oldalának, s úgy, felemelt kezében a puskával, förtelmes dühvei kiugrik. — Miért nem jeleznek?!!! Hátán feszül a zubbony, úgy ordít arrafelé, amerről a csend támadt. Azonnal visszabukik. Üjonckiképzéskor úgy tanították, hogy a sisak gömbölyű felületéről leperdül, s »gellert kap« a golyó, vagy a szilánk, ha kicsit ferdén éri. Bors őrvezető sisakját elölről, pontosan középen, merőlegesen találta a lövés. Átvágta. Vér még nem is látszott, csak a kis lyuk a sisakon, s hogy Zoltán szája tátva maradt. 1^1 ikor besötétedett, hírvivő érkezett az ásók közül. Merő sár és vér. A karja és a válla sebesült. Éppen csak jelentette: — Az új vonal elkészült, az éjszaka leple alatt ott kell tüzelőállást foglalnunk. Elmondta, aztán az oldalára feküdt. Valaki lehajolt hozzá, s kigombolta a zubbonyát: — Csodá, hogy bírta idáig. — Nagy akarat hajtotta — vélte egy hátul álló. Máskor is félre fordult egy kicsit, ha szóltak hozzá: máskor se nyitotta fel egészen a szemét, — csak ha a bátyja állt előtte. Máté tizedes rájuk borította a sátorlapját. — Gazemberség! — sziszegte valaki. A hangja szokatlanul bátor volt. Arcát nem láttuk. Köpött egyet. Ott kellett hagynunk őket, Zoltánt és Lackót, a régi árok« ban.
