Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)
1963-12-01 / 280. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Yasámap, 1963. december f. FODOR JÓZSEF: CSOBANCI szólók egy házban laktunk Tordán, a Szőlő utcában, óriási arányokban festettünk. Minden szabad időnkben lázasan egymást portréztuk. Ennek a vége az lett, hogy egy napon, amikor Árpád telefestette otthon egy délután a falakat, apjától iszonyatos verést kapott. Az én apám pedig, mikor már éjszaka sem akartam abbahagyni a festést, hozzám vágta a Akkoriban, harmadik gim- össze kétszer rakták meg, egy- formális csatározásokká fajul nazista koromban, festő akar- félreverték az állkapcso- tak; az utcán, ahol elkaptuk tam lenni. Meg vagyok győ- mat> más alkalommal pedig egymást, bizony megtéptük a zödve, hogy ezen a pályán °Ziás} Púpot ütöttek a fejemre, másik frizurás vagy frizurát- vittem volna valamire. Kötc- Mindazonáltal én eme dicső- lan fejét. Az iskola forrongott, les Árpád barátommal, akivel ^teljes harcokat is mellőz- a helyzet válságossá vált. A tem, annyira belemerültem ho- tanári noteszek roskadoztak a si eposzom megírásába. Ez az szekundáktól, a szülői és ta eposz terjedelemben körűibe- nári konferenciák meddőknek lül tízezer sorra nyúlt, tele- bizonyultak, a diákság csak írtam mindenféle elérhető pa- a hajviseletről vitatkozott, pirost, azután apám. összes Minden jel arra mutatott, okmányainak a hátát, ami hogy a döntés küszöbön van. miatt megint csak elvert. Ak- . . . ... . kor is rájöttem, amit azóta Egy napon a fmzurátlanok annyinál olvastam, hogy az szövetsége a frizurások képvi-i apáknak semmi érzékük a seletének átnyújtotta a véres nagy költészet iránt. A nagy dárdát, egy pirosra festett, költemény utcai harcainkat pennaszárat. És micsoda meg-' léL ldohta eilx. örökítette meg, én voltam ben- lepetés! Köteles barátom, aki bía> d ugyesen elug~ ne a rettenthetetlen Achilles eddig frizurátlan volt, a túlsó rónám. ytó, hogy kétszer elraktak, oldalon bukkant fel, tüzes inMiután aztán a festészetben természetesen elhallgattam a dűlőt szerkesztett a frizurátla-, kiéltük magunkat, és kutyát, nagy költeményben. nők ellen. Minden szem rám macskát lovat, tarokat A Mg, mü befejezése után ££ Sí" (utobbw-kat nem mindig hí- Jc«£ hét alatt három ötfelvonó- írói múltam arra kötelezett zelgo formában) lefestettük, és sos tragédiát írtam, utána öt ugyanis, hogy a harci indulóaz volt az érzésünk, hogy a vígjátékot fejeztem be rövid ra eiienidulóval válaszoljak, festészet terén már tovább id° alatt- Azután pedig rátér- . ,-rh„_ ' . tem a filozófiára. Nagy terje- A naza vérben füstölög — ember nem mehet, elhatároz- ^mű művet alkottam, amely- 1el <* harcra minden jó görög* luk, hogy ráadjuk a fejünket ben tizennégy éves koromra — robbantam ki egy napon, a költészetre. Én ugyanis hogy, való tekintettel, amikoris már óriási hatású indulóval. Attól hogy nem, teljes tandíjmentes- életről fo^va két héten át ^akadatseget nyertem, és a tizenkét lefejtenem nézeteimet az em- ^nul ontottam a tüzes, osto- koronát, amit apámtól tandíj- béri haladásról, az élet célta- rázó verseket, lehazaárulóz- ra kaptam, teljes összegében lanságáról és az Isten nemié- fnm „t «»<"« »««to "**«. mJ-J* ÍZ * meg bűnömet, de még ma sem tömben aztan bebizonyítottam vert^k a fejemet. sajnálom görbeségemet, ha rá előbbi nagy művem ellenkező- Hoffy Jélre ^ értsenek> a gondolok azokra a pompás M ^a sza- fejemet egy iUetékte. len beavatkozó, apám verte Magyar Könyvtári füzetekre, bad vizsgálódáshoz, az ered- amiket a pénzért vettem. A mények szigorú lerögzítéséhez, versre való indítékot Homeros bxt azok előbbi magatartás másának köszönhetem. sunknák ellentmondanak is. Miután gondosan áttanulmá- Miután még két regényt ír- nyoztam a trójai hősök külön- (főhőse mind a kettőnek féle csetepatéit, utána minds én voltam), majd emlékiratais járt én is megírtam egy lliast. fejeztem be, és eredmény. halálfej kíséretében, Éjjel-nappal rendkívüli szór- képpen két tantárgyból meg- sa^t indulóm voit ráírva, galommal dolgoztam, jóformán buktam elhatároztam hogy az Számtalan fület megcsaoar- az ételröl-italról, de még a fvást, minJ J“1*0 znéltámyUat tGm> $ok szemet kék délutáni verekedéseimről is nem nyerő foglalkozást, abba- UUam el> amelynek ellenében megfeledkeztem. Pedig azok hagyom, és uszóbajnok leszek, megérdemlik, hogy egy kis fe- Amíg ki nem robbant az be. Tudniillik, a döntő harcra egyik szünetben vonultunk ki egymás ellen. Mindent elsöprő rohammal vágtattam a frizurások közé, elől vittem a zászlót, egy nagy csomagolópapírt, jezetben rájuk kitérjek. Ugyanis Tor dán, a Szőlő utcában az volt a gyakorlat, hogy ha valami új fiú érkezett én is nagyokat kaptam. Ádáz csatakiáltások közepette haegesz pólyámat eldöntő mozza- T ,i ,, . ladtam előre, amikor a tanan nat. Szóval a beszéljünk. döntő mozzanatról Arról a végzetes illető képére. Az illető éppen az osztályfőnököm volt Az istenek beavatkozása kar, a pedellusokkal együtt, hátbafogott bennünket. Arra . . . , _ . „ eszméltem, hogy valaki hátulaz utcába, állandó tartózkodás valamiről, ami arra késztetett, ^ megcsavarja a ^romat végett, az bizonyos próbák alá 1™3V a nagy müvek befejeze- Cgak ^ ^thatallanrt óriásit esett, és ehhez mérten döntőt- se és az uszóbajnokl pályára kentem csatabárdommal az tűk el, méltó-e, hogy be ve- való eltokelesem után lírai gyük a bandába vagy nem. verseket írjak. (Amit én na- A próba abból állott, hogy az gyón komolytalan dolognak illetőt megkíséreltük istenesen elverni. Ha sikerült elnadra- ' ’ golnunk, akkor csak föltétele- e3V napon az osztály stréber, eldöntötte a háborút. Az ütkö- sen vettük fel, hogy majd jó- biflázó része elhatározta, hogy zetet rövidesen lefújták. Apám váteszi szánandó gyarlóságát, kétfelé választott hajat visel: pedig megint... de erről jobb il^etve^jeWlTképiüsemn^t, ezzel s2emben mi, őstehetsé- nem beszélni. A verekedésről akkor felavattuk a Szőlő utcai 3ek és öntudatos nemtanulók, leszoktam. De a líra rossz j értelme ujjai közül, hogy ke- Sas, mert banda tagjává. o frizura nélküli haj mellett szenvedélye megmaradt. menyen, összeszoritott szájjal össze rve. Szóval ezek a verekedések foglaltunk határozott állást, élet-halál fontosságúak voltak ^ követlceztek> szamunkra, en meglehetős sze- , . , repet játszottam bennük, és desen az egesz gimnázium két sok érdemet szereztem. Mind- pártra oszlott. A viták lassan TRANZIT Anna Seghers regénye A történet Franciaország német megszállása idején játszódik, 1940—41 táján. A regény színhelye Marseille, a nagy kikötőváros. Ezrek és tízezrek reménykednek a hajózási irodák, konzulátusok előtt, vízumra, hajójegyre, kiutazási engedélyre várva. Az első személyben elbeszélt történet, egy németországi koncentrációs táborból menekült fiatal férfi színesen, fordulatosán, mély líraisággal megírt élménybeszámolója. A történet hősének neve, társa- dalmi-politikai-családi hova- t artozandósága mindvégig ismeretlen marad, jelképéül annak, hogy egy a sokszázezer . hasonló közül, akik az ellenállásnak ezt a módját választották — a kivándorlást. A történet — amely gazdag a bűnügyi regények izgaimassá- gát idéző fordulatokban —, egy árván maradt regény kézirat sorsa körül pereg. A kézirat írója a legnagyobb titokban öngyilkos lett Párizsban, amikor a németek bevonultak. Barátainak mentőakciója már csak halála után éri el; a pártfogolt szerepébe akaratlanul a történet hőse cseppen bele, mert ő őrzi a gazdátlanul maradt kéziratot, és egy marseillesi konzul félreértése folytán a kézirat szerzőjének tekintik, mire — a nevek váltogatása különben is divat — az író nevét is felveszi. Hősünkben tehát folytatódik a halott író élete-sorsa, neki köszönheti, hogy különféle segélyakcióiktól pénzt, útlevelet, vízumot kap, de majdLADÁNYI MIHÁLY KÉT VERSE Alkonyodik J Alkonyodik. A szürke pára * mintha az én szivemből szállna a tornyos, zengő pesti tájra. Magányos, hallgatag vágyóik. Emlékszem, oly egyszerű voltál, akár anyők száján a zsoltár vasárnap délután... De hol már a te tiszta kis mosolyod?! Elszálltain tőled, mint a sápadt levél, ha őszi szelek szállnak s összeütődő ldcsá ágak sejtelmes dallama zokog. Ö Tegnap nyílt meg Ruisz György kiállítása Budapesten, a Derkovits teremben. Ebből b vlz alkalomból közöljük a festőművész egy alkotását. OOCXXXXXXXXXXXX>DOCO<XOOOOCXX)OOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXX3CX)OOOOC)OOOOOC)00( Hajnali íelefon L eengedte a könyvet a Fordított a lapokon: ségeket... Tudod te azt nakezéből, és hunyorgó — Adj két ásót, lapátot, meg gyón jól. Nem? Na, ugye; szemmel vizsgálgatta egy lepedőt — kérte Grigorij. Nem kell mindig rémeket lát- az asztalon zakatoló óra szám- — El akarod temetni? — ni ..; lapját: igen, már éjfél. Csend kérdezte Prohor. ■ egy in tett, aztán megvolt, csak a gyerek nyögött fel — El. I rázta a fejét. Már a másik szobában, motyogott —- Ne bajmolódj vele, Gri- úgy látszik, magában is valamit álmában és hogy gorij Pantyelejevics. Elnyar- is beszél, die hát őrjítő ez az elhallgatott, a csend még riasz- galok a kozákokért. Azok majd egyedüllét, ez a bizanytalan- tóbb és idegesítőbb lett. Az koporsót is csinálnak, takaros ság, tényleg minden rosszra olvasólámpa sárga fénye kis kis sírt ásnak neki... gondolhat az ember, hiszen kört világított csak meg aszó- Szegény Szása apó — sóhaj- már egy óra is elmúlt. Nem, bából, a körön túl elveszett tott fel — egy kanca miatt öl- ezt nem csinálja többé. Vagy minden a homályban, mintha ték meg. Ennyit ér az emberi otthagyja az állást, ahol min- a falakat valami titkos va- élet Azért borzasztó. És az den héten egyszer, néha két- rázsló kéz tüntette volna el, órára nézett: fél egy. Az óra szer is kötelező, hogy itthon hogy összefolyjon a felmérhe- most úgy nézett ki, mint vala- idegeskedjék, vagy elválik; tetlen messzeségbe hömpölygő, mi lábatlan gmóm, mutatói fél- Nem teszi tönkre magát, még parttalan sötétség a szoba éj- recsúszott szájak, talán Száska a végén a bolondok házába jelével. apának állhatott így a halál kerülne. Csak a telefon ne Lakatlan sziget, vagy inkább görcsébe görbülve, amikor... szóljon már. Csak az ne. Jaj, gyenge világítótorony, őrével, őst mór itthon kelle- csak az ne. az asszonnyal, aki maga alá |»l ne lennie. Minden- — ... ha nem jött közbe húzott lábbal kucorog a csöpp- 1 1 képpen itthon. Felült semmi és mégis szól a telefon, nyi fényforrás mellett, kézé- és úgy hallgatózott, de semmi akkor a mentők azok... ben könyv, és időnként na- zaj nem törte meg a csendet, Es most már csak a mentők gyot sóhajtva belemereszti sze- sem autózúgás, sem léptek telefonálhatnak, vagy a rejlőmét a nagy ürességbe: hátha kopogása. Valami baja történ- őrség: hallja a kapu csattanását, a hetett Annyit hall az ember — Szabó lakás..; Kedves léptek kopogását. De az éjsza- mostanában karambolról, sok asszonyom, sajnálattal kell ka hallgatott, hullámai csak az autó, még több az olyan közölnünk, hogy férje... csendet vertek a sezlon-sziget ember, akinek autója van, de Hát ebbe bele lehet őrülni; partjain és valami furcsa, meg- vezetni csak papíron tud. Meg Borzasztó ez az egyedüllét, ez nevezhetetlen félelmet, amire a kivilágítatlan szekerek. És a biztosat jelentő bizonytalangondolni sem jó, még kevésbé mi kell, hogy megtörténjék a ság. Eddig sohasem maradt ki, arra, hogy miért fészkelődik tragédia? Csak egy másod- ilyen későn soha. Még soha. ez a félelem ott belül, ahová perccel később lépni a fékre, Felszisszent a fájdalomtól, senki sem lát, de ahol mindent csak egy szemmel alig látha- körmei olyan mélyen martak érez. tó hibás mozdulat a kormá- bele saját tenyerébe. A z országút sötét. Su- nyom és neki a fának. Az éj- Olyan hirtelen csordult fel han az autó, a gép- szaka sötét. S ott hevernek a a telefon, hogy halkan felsi- kocsivezető elbóbis- kocsiban, véresen, takaros kis költött a rémülettől, de már kol és a következő pillanat- sirra várva... ugrott is, futott, aztán megban... nem, nem kell réme- Elöntötte a verejték. Sikol- torpant a készülék ©lőtt. A tekét festeni a falra, nem kell tani szeretett volna. Látta, va- letfon hosszú csörgésekkel, ott keresni a szörnyeket, ahol lósággal látta az autót, amint meg-megszakítva követelte, nincsenek. Belelapozott újból hátára fordulva fekszik az út hogy emeljék már fel végre... a könyvbe, a szavak, a betűk szélén, kereke forog, egyre — Anyú, telefon — ébredt makacsul igyekeztek kisiklani forog, s ez az egyetlen moz- tói a gyermek, es rögtön fel* benm a kocsiban, félrehúzott szájjal kellett őket megragadnia, szin- ott hever a férje.; -. te belegyömöszölnie agyába. — Ne idegeskedj, szívem, Ez a birkózás egy időre lekö- mire jó az... Ha valami köz- tötte figyelmét, _bizsergető, fúr- bejön, úgyis telefonálok., csa játéknak tűnt az értelem Ha meg nem, akkor nem jön és az értelmetlenség között, közbe semmi. Ha nem jött amelyben csak mint néző, vagy közbe semmi és mégis szól a mint inkább bíró, valahogy telefon, akkor a mentők azok. személytelenül vett részt. — Leszel szíves és buta — ...érdekes és sohasem iz- szellemeskedéseidet másutt gultál, hogy_ ml van a férjed- süsd el... És örülj neki. hogy del^.ha későn érkezik? izgulok érted. Nem vagyok Kácsné megrántotta a vál- különösebben oda ezekért a lát, s vékony, vér télén száján hetenkénti kiszállásokért, a grimasszá torzult mosoly je- napidíjat ugyanis elköltőid, ha lent meg. * nem többet, én meg csak iz— Megszokja az ember. Sok gulok érted ... Ezek szerint n®*^ összetörtnek érezte ült az ágyban, kikerekedő szemmel. Remegve, lassan nyúlt a kagylóért, a füléhez emelte, és inkább csak suttogta, mint mondta: — Halló..; itt Szabó lakás. — Te vágj’ az, szívem... Csak azért szólok, hogy ne izgulj ... Mondtam, hogy vagy én, vagy a mentők ... összeakadtam két régi jó cimborámmal, és ... Halló... Halló... Halló..: N em tudott válaszolni, csak lassan visszaengedte a kagylót a kezéből és rettenetesen fáradtmaKILÁTÓ Az SZKP története hat kötetben Szélben nem örököse lesz szerelmének z is. Marie, a halott író felesé- A tarsasag el nem tns„ ge, aki élőnek hiszi Párizsban utcákon lődörgök köhögve, hagyott férjét, újabb és újabb i1 Kutyák vizelnek lépteimre támpontokat kap, hogy férje <> és egy szomjas kocsma nyel valóban Marseille-ban van, eb különféle konzulátusi és hajó-i , ,.... zásd irodák névsoraiban fel- Családom elszeledt a icodbe. fel bukkan a neve. És egy J A sarki szél hátamba ver. -------------o---------- r------------, n agy szerelem szövődik hő-<! Ma mar cserélnék bárkivel, f valami baja is lehet útközben sünk és Marie, a halott író ó akinek még kemény az ökle. kocsinak, haza meg nem re- felesége között, pülhet. mindent meg kell szoknia az ráadásul még feleslegesen is... Sát- asszonynak. Amikor először — Gyerek vagy. Hát a mun- Most határozottan gyűlölte jött haza késön, sírva öleltem Icámhoz tartozik, hogy heten- a férjét. meg, hogy hazajött, hogy él... ként ellenőrizzem a kirendelt- Gjurkó Géza [Amikor másodszor, elátkoztam, még azt a pillanatot is, hogy' megszületett. Amikor század- szőr, azt se tudtam, hogy mikor jött haza. Aludtam. Minek izgassam, magam. Ügysem tudom, mikor van külszolgálaton, s mikor van valami ma- . szék útja ... Beletörődik az f ember, mint láb a cipőbe... f Aj, akkor még hátravan, de mennyi van hátra. S egyáltalán, minek nős embernek külszolgálat. Akinek családja van, gyereke. Otthona. Bármi történhet, azaz hogy történhetne. Mert miért is történne? Biztos sokáig eltartott az értekezlet, í utána megittak egy pohár sört, A Szovjetunióban megkezdődött Az SZKP története című hatkötetes mű előjegyzése. Négy év alatt — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára — valamennyi kötet megjelenik. Az első kötet már az idén napvilágot lát. A mű alapja a marxizmus —leninizmus klasszikusainak, állami és pártvezetőknek a munkái, a párt határozatai. Felhasználják benne a Kommunista Internacionálé, a testvérpártok okmányait, az SZKP helyi szervezeteinek, az állami és pártarchívumoknak az anyagait, az SZKP legrégibb tagjainak visszaemlékezéseit. A mű szerzői különös figyelmet szentelnek az SZKP XX., XXI. és XXII. kongresszusán hozott határozatoknak, a kommunista és munkáspártok vezetői tanácskozásain elfogadott okmányoknak. Az új kiadás sok táblázatot, térképet, dokumentumfelvételt és egyéb illusztrációs anyagot is tartalmaz majd.
