Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)
1963-12-10 / 287. szám
Kedd, 1983. december 10. 3 SOMOGYI NÉPLAP A tizenkettedik hónapban Körkérdés három vállalathoz A TRANSZ VILL-nél, a Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalatnál és a Ruhaüzemben az előző hónapokban lemaradás volt. Most mind a három üzemben arról érdeklődtünk, pótolták-e a kiesést, eleget tesznek-e népgazdaság iránti kötelezettségüknek, teljesítik-e éves tervüket? Többet vállaltak A TRANSZVTLL kaposvári gyárában Sugár Imre igazgatótól azt halljuk, hogy az egymillió forint kiesést — amelyet nagyrészt anyaghiány okozott — november végéig pótolták. Decemberben azonban még nagy feladat vár az üzem dolgozóira. Ugyanis tizenegymilliói forint értékű árut kell termelniük. Ez jóval több a havi átlagnál. Az igazgató elmondja, mi az oka annak, hogy az év utolsó hónapjában ilyen nagy feladatot kell elvégezni. — Az idei tervet — rendelés hiánya miatt — úgy éreztük, nem fogjuk teljesíteni. Kértük, hogy módosítsák. A vállalat vezetősége helyt adott kérésünknek, -csökkentette az eredetileg előirányzott feladatot. Évközben azonban úgy láttuk, hogy a csökkentettnél nagyobb feladat elvégzésére is képesek vagyunk. Kértük, engedélyezzék, hogy többet termelhessünk. Vállalatink vezetői ehhez hozzájárultak. — Ahhoz, hogy tizenegy ínillió forint értékű árut termeljünk, decemberben igen jól kell dolgoznunk — fűzi hozzá az igazgató. — Minden szükséges intézkedést megtettünk, hogy meggyorsítsuk a termelést. Ütemtervet készítettünk. Szinte napokra lebontottuk a feladatot. Kidolgoztuk, hogy a különböző műhelyek hogyan segítenek a szereidének. Ugyanis a szereidére hárul a legtöbb munka. Célprémiumot tűztünk ki a dolgozóknak . ; a Ü gy érezzük, a munkások képesek arra, hogy decemberben 11 millió forint értékű árut adjanak a népgazdaságnak, ha biztosítva van a munkához szükséges anyag Remélem, hogy mire kell, minden anyag megérkezik. Kevés a helyük A Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalatnál Bíró Lajos igazgató arról tájékoztat bennünket, hogy most már biztos, hogy éves tervüket nem tudják teljesíteni. Mintegy 4 százalékkal termelnek kevesebb árut az előirányzottnál. — A lemaradás — mondja az igazgató — nem a vállalat dolgozóinak hibájából adódik. Hogy csak 96—97 százalékra tudjuk teljesíteni a tervet, annak az az oka, hogy hely hiánya miatt nem tudunk any- nyi embert foglalkoztatni, amennyi a feladat elvégzéséhez szükséges. Mintegy húsz munkással dolgozik kevesebb az engedélyezettnél. — Ügy érzem, hibáztatni nem lehet senkit azért, hogy a tavalyinál 18 százalékkal nagyobb tervhez nem tudjuk, biztosítani a létszámot Ez az év nekünk egy kissé kísérleti esztendő. Ugyanis 1963-ban tértünk át a két műszakra, és jobban szalagosítottuk a termelést. Amikor az említett változásokat figyelembe véve megadták számunkra a nagyobb tervet, még nem tudtuk, hogy nem szabadul fel annyi hely az üzemben, amennyire számítottunk. Változott a gyártmány összetétele Hétmillió íoírint kiesés lesz az idén — ezt halljuk Müller Lászlótól, a korábbi években igen eredményesen dolgozó Ruhaüzam igazgatójától. — Sajnos — mondja Müller elvtárs —, már az év első felében volt kiesés. Főkként az anyaghiány késztetett bennünket arra, hogy megváltoztassuk a gyártmány összetételét. A tervezettnél olcsóbb anyagból varrtunk meg egy sor gyenmefcruhá t. Ezek a ruhák olcsóbbak lettek. Mivel alacsonyabb értékű áru került le a szalagokról, a termelési értékünk is csökkent. Forintban nem tudtuk produkálni az eredetileg betervezett. termelési értéket — Ez nem jelenti azt, hogy rosszabbul dolgoztunk, mint a korábbi esztendőkben. Hogy dolgozóink a sűrű átállás ellenére is jó munkát végeztek, azt bizonyítja az is, hogy önköltségi tervünket teljesítjük. Kielégítettük a kereskedelem igényeit is..: , — Az év második felében többször volt alkalmunk a betervezett magasabb értékű anyagból ruhát varrni. Ezzel bizonyos mértékig csökkentettük a lemaradást Az év hátralevő részében mindent megteszünk. hogy meggyorsítsuk a termelést. Számításunk szerint azonban így is mintegy hétmillió forint kiesés lesz. Sz. M. Rekorderedmény a vasárnapi balatoni halászaton 340 mázsa süllő és keszeg került hálóba (Tudósi tónktól.) Vasárnap reggel fagyos szél vert hullámokat a magyar tengeren, azonban ez sem riasztotta vissza a Siófoki Halászati Vállalat dolgozóit a hajóra szállástól, öt üzemegységben mar hajnalban felbúgott tíz hajó motorja, és a konvoj elindult, hogy a Balaton kincséből, a süllőből és a keszegből mind nagyobb mennyiséget zsákmányoljanak. Számításukban nem csalódtak, mert egymás után kötöttek ki a hálókban a nagy hideg miatt rajokba verődött halak. Rövid idő alatt megtelt a hajók gyomra. Amikor mind az öt üzemegységből megérkezett a jelentés, kiderült, hogy rekord mennyiséggel tértek haza: összesen 340 mázsa süllő és keszeg került hálóba. Ez az idei óv legnagyobb halászzsákmánya. (42) — Hogyne, úgysem akartam ittmaradni — mondtam megkönnyebbülve. — Számomra pedig biztosan aikad egy kis cselédszoba, úgye, Edit? És tulajdonképpen ki az a férfi, akit bátyjának nevezett? — Jó ismerősöm. Csak holnapig lakik itt. Nem kell, hogy titkolóddzék előtte. Az asszony felállt és kinyitotta az ajtót. — Winni — szólt ki. A férfi visszajött. — Készen vagytok végre? — kérdezte bosszúsan. — Winni, az urak férjem jó barátai voltak. Férjem megölte magát, és előbb, érthetetlen módon, mindenről beszélt nekik, még a holmikról is ott lent. — Ujjával a padlóra mutatott. — És most meg akarják zsarolni Kitzingemét, mi? — Nevezze, aminek akarja, uram. SS-tiszt vagyok, és így jogom van hozzá, hogy elvbarátaim támogassanak. Vagy elvárná, hegy a szövetségesek hadbírósága elé álljak? A férfi ha'lgatott. — Egypár napig itt akar lakni — mondotta Kitzingemé. — Szörnyű ez, Winni, de nem tudok segíteni magamon. Ha csak egypár napról van szó, akkor a kamrában... — Te tudod — szakította félbe a férfi —, én meg majd hamarább elutazom. Éppen csak ágyneműt kell váltanod a szobámban. — Winni! A férfi kiment. A sebhelyes vállánál fogva tartotta vissza Kitzingemét, aki utána akart szaladni. — Hagyja csak, Edit, hogy holnap-e vagy ma, igazán nem lényeges, és mi jól meg fogunk férni egymással. Készíthetne nekünk egypár falatot? Ugyanis szörnyen éhesek vagyunk. Később, miután falatoztunk, a sebhelyes még egyszer gyanakodva érdeklődött a férfi felől, aki közben valóra váltotta fenyegetését, és eltávozott. A fiatalasszony hűvösen válaszolt: — Ha mindenáron tudni akarja, a szeretőm, és Winkelried von Hennebergnek hívják, volt katonatiszt, de a Wehrmachtból. Most az idő távlatából sok minden tűnik kusza, fantasztikus álomnak, ami ezekben a zavaros napokban történt. Az őrült totális háború nemcsak anyagi, hanem erkölcsi javakat is pusztított. Az ágyúdörgés elhallgatott, visszhangja mégis annyi hónap után emberi kapcsolatokat tépett szét, és alig akadt család, amelyben az éhség és a reménytelenség rést ne ütött volna. Ahogy aznap este hazaérkeztem, nyilvánvaló lett, hogy ez a rés köztem és feleségem között már tátongó szakadékká mélyült. Magamban kerestem a hibát, és csavargó- életeim utolsó hónapjai maguk is elegendő okot adtak arra, hogy elátkozzam magam, még ha ő minderről nem is tudott Mi haszna lett volna, azt mondani, hogy a háború az oka; a háború hónapokra és évekre választott el fiatal feleségemtől, és neki nem volt elég ereje, hogy várjon rám. Az én kis másfél szobás lakásomban egy harmadik lakott: egy nálam valamivel fiatalabb, rokonszenves, higgadt férfi. Zavartan hallgattunk, amikor ajtót nyitott, és a nevemet hallotta. Lilo, a feleségem éppen bevásárolni ment. — Lilo azt hitte, hogy maga elesett — mondta. — Régóta lakik itt? — kérdeztem. — Mintegy hat hete, de már egy éve, hogy megismerkedtünk; szeretjük egymást. — Tudtam róla. — Természetesen még ma kiköltözöm. »■Igen, nyilván ezt kell tenned — gondoltam —, a lakás az enyém.« Milyen furcsán meghittnek és egyúttal idegennek tetszett minden ezekben a szobákban, amelyekben házasságunk első, boldog éveit töltöttük I,ilóval. Vagy csak ez a férfi volt idegen, aki mindenre árnyékot vetett, ami számomra meghitt volt? Kimentem a konyhába. Semmi sem Egy piszkos pincérkabát — meg a világszínvonal A minap elgondolkoztam egy apróságon. Szemet szúrt, 3 azóta is állandóan az agyamban motoszkál Láttam egy piszkos pincérkabátot; az egyik járási székhely éttermének felszolgálója viselte, és majdnem elvette az étvágyamat. Vajon Becsben, Varsóban, Brasíliában vagy Belgrádben megtörténhet-e ilyesmi, vajon mocskos kabátú pincérünk megütmé-e ott a mértéket, dol- gozhatna-a valamelyik étteremben? Aligha. Meat ez a piszkos kabát nagyon távol áll a világszínvonaltól. Ez a gondolat nem hagy nyugodni, erről faggatom ismerőseimet és barátaimat: Vajon törődünk-e eleget az apró dolgokkal is? Mert ahhoz, hogy törődjünk velük, nem milliók keilenek, csak szív és lelkiismeret. Legtöbbjük porszem a működő óra szerkezetében. De gazdag tárháza van még ennek a porszemnek! Vajon miért építkezünk mi drágán? Tessék elmenni Kaposváron a Rippl-Rónai utcába, ott kiderül. A gépipari technikum építkezéséhez üreges téglát szállítanak — billenős tehergépkocsival. Mire a tégla földet ér, a fele összetörik. És nincs egyetlen ember sem, aki fölemelné a szavát, hogy micsoda munka ez! Az egyik fuvar jön a másik után, a tégla meg törik. Ez nem világszínvonal, hanem nemtörődömség, hanyagság. Pedig csak szólni kellene, figyelmeztetni a gépkocsi irányítóját, hogy vigyázat, ide más szállítóeszköz kell. Barcson, az új gimnáziumnál keserűen jegyezte meg egy munkás csákánnyal verve az épület friss vakolatát; »Sok pénzünk van, pocsékolhatjuk. Mert amit két hónapja bevakoltak, azt most leütik, bővítik az iskolát.« Kaposváron, a Gábor Andor téren tavaly készült el egy téglakerités. Az idén szétverik, ugyancsak csákánnyal, mert rájöttek, hogy oda kijárati út épül. Izzé-porrá zúzzák a téglát, hogy még véletlenül se maradjon épen. Felelőtlenek azok a szállítómunkások, akik a bútort törött lábakkal hozzák és repedt üveggel — mert nem vigyáz:* ' --. yk f - ... \\ ' . s/jf •-« ' ’ "«i Lú *■ 4^«? *%' *«%; ■ : • ' <•* Éf* % yg vj i mf *:t > \ tv ** Jk MR: Íme, a tcglatörmclék a Rippl-Rónai utcában. változott itt. A konyhaszekrény oldalán a lepattogzott fényezés még mindig az a mulatságos emberi ej -forma volt, amelyet tréfásan Rübezahlnak neveztünk. Aztán kinyitottam a kdsszoba ajtaját. Ott aludtam vele, és ott is minden olyan volt, mint azelőtt. Csak most... A lakószobából hangokat hallottam Megérkezett a feleségem. A folyosón találkoztunk. Köszöntöttem, és kezet nyújtottam. Sápadtan viszonozta köszönésemet. Aztán azt mondta: — Most nyilván meg kell beszélnünk mindent. — Minek? — kérdeztem. — Minden világos. A jövő héten, vagy ha akarod, már holnap elválunk. Semmi kifogásom azelien, hogy ő itt lakik. — Robert... — A kisszobát tartom meg magamnak, egyelőre elegendő nekem. És a jövő hét folyamán másik lakás után néztek. A férfi felém nyújtotta kezét — Siebert vagyok — mondta —, Willi Siebert. Talán szokatlan lesz, ha hármasban lakunk itt... — Hát van manapság olyasmi, ami nem szokatlan? — válaszoltam fáradtan. — Felőlem akár el is mehet, én most csak nyugalmat akarok. Cserélje ki a szobában álló sezlont a kis- szoba kettős ágyával, ha maradni akar. Minden más marad. ahogy van. Kis bőröndömet a sarokba tettem, elvettem a lakáskulcsot a deszkáról, és lementem az utcára. A Frankfurter Alleen, amelyet most Síalinalleenak hívnak, egy pár szomorú gázlámpa égett A hídon, a gyorsvasútitól még folyt az üzletelés: — Arany, ezüst, szalonna, cigaretta — minduntalan ezek változata van a közönség bősz» szántásának. Az egyik, hogy némelyik étteremben, kisvendéglőben takarékoskodnak a szalvétával, ezért csalt egy felet adnak, hiszen ennyi is elég a dolgozóknak. A másik, hogy ha nyáron valaki üdítő italt kér valamelyik Balaton-menti gombánál, a kezébe nyomják az üveget: szopja ki belőle. Szalmaszál vagy pohár? Ábránd. Ábránd az is, hogy a nyilvános helyek mosdóiban kivétel nélkül mindenütt legyen szappan és törülköző; ábránd, hogy a vasúti kocsik ülései — ne csak a fővonalakon, liánéin a vicinálisokon is — tiszták legyenek, hiszen a falusi ember mind gyakrabban utazik üsi- neplő ruhában a vámosba. Az viszont már keserű valóság, hogy a József Attila Könyvesboltba egyre gyakrabban visznek vissza köteteket a vevők: egész ívek maradtak üresen bennük; használhatatlan az egész könyv. Milyen lehet a suStorgó szavak ütötték meg \ az ellenőrzés a nyomdában? a fülemet. i Kereskedelmünket meg Néltóny lépessel odabb voltig,,tt dTÍ bírálat> hogy az ei- a »Vadászlak«, korábbi törzs-hideg decemberi napon tak, nem ügyeltek rá. Nem s sajátjukról volt szó. A munkás még a kapitalista világban is büszke volt arra a munkadarabra, amit megcsinált, most pedig kétszeresen örülhetne a j ó és szép terméknek. De nem. Valakinek a cipőjéről háromheti használat után levált a talp. Reklamált a készítőknél, erre a szövetkezet elnöke megkérdezte: »Véletlenül nem ment ki esőben az utcára?« (!). Mert az eső nem volt belekalkulálva a cipőtalpba, és ha leválik, úgy kell a vevőnek, miért mászkál pamcsban az utcán. Szóvá tettük nem egyszer csomagolástechnikánk elavultságát is, de falra hány borsó volt minden szó. A kenyérre ma is csak rácsapnak egy parányi selyempapírt, a zacskóért ma is külön pénzt kémek — és ki tudja még, hogy hány helyem. Beléptem. 'mindössze tizenkét pár (!) bűnügy látszott, ^ hogy' itt sem $ (jabéléses női kesztyű volt a változott semmi. Két asztalnál#kaposvári boltokban — meglé- ültók, és skótot játszottak.# hetesen csúnya kivitelben; Egyiküket-másikukat ismer-#Még Kapuváron is nagyon tem: Wendet, a banktiszteise-i^^ ez a szám. És megmagya- löt, Ottót, a zöldségest és Hei-irázni ^ lehet... dérért, a kőművest. A sarok-# TT.u _ ban dliárdoztak. Tele volt aí+ Hiaba beszelünk arról hogy helyiség, és füstös volt, mint rádióink, gyógy~ \ szereink meg műszereink elepS5JÄ L ’5S5 « - S*--. “ *, hanga hallóval OdvÓKlltj11!'“' aprosagohhan meg na- Aztán odajöttek a többiek is, igyon hátul kullogunk. Egyre kezet ráztak velem, és meghív-)több ember fordul meg külföl- tak sörre és konyakra, amelyet )dön megyénkből is. Látnak, ta- a feketepiacon vettek. Nem ) , , . , . , . . ,A+ akartam soká maradni, de «* mindent. A jót pálinka a fejembe szállt, és .szívesebben megjegyzik a örültem, hogy néhány órára a rossznál, s akarva-akaratlan felejtés mámorába menekülhe-/ összehasonlítják az itthoni dőljem, itt csakugyan semmi fokkal. Az ilyen apróságokkal sem változott. Egy világ om- is. És okkal méltatlankodnak lőtt össze, házasságom tragiko- ■ amiatt, hogy egyik-másik étte- médiává vált, de itt skátot és Vemben kopott, fekete alumí- biliárdot játszottak, pálinkát 1 . ... , ittak, és Lucky S rike-ot áru!- mum evőeszközzel szervíroztak, csomagját száz márkáért, ^nak; az egyik hónapban íedo Az emberek csak a következő nincs a boltokban, a másikban órával gondoltak, a széles lá-;meg fazék; ha egy család ci- tókörűek a holrap’-ai, de a hol-# ... . , , . ,, „ naputánnai nem törődött san-#pot atar vasarolm’ akkor ha' ki. Írom üzletibe kell elmenni ük; a Fájt a fejem, amikor más-'Bisztróban nagy villát adnak nap felébred'em. A konyhá-í a, krémesihez, mert nincs süte- ban Lilo foglalatoskodott. Fel-# , , . , ~ keltem és megmosakodtam. így t°Vabb' De h<1 Bekészítette reggelimet a szo-#nem járnának külföldre az bába, mint azelőtt. Később be- # emberek, nem kellene akkor jött. #is ügyelni ezekre a kis dolgokh,5 nSSSr £Ä »’ «««*««. — magyarázni neked... ^nek a saját portáján. — Nem — szakítottam fél-J Hogy ilyen apróvá gokban is be —, nincs szükségem magya-felérjük (vagy legalább megkö- rázatrkra. és én sem adok. £zelí;sük) a világszínvonalat. — Nagyon rendem volt Á led, hogy megengedted neki.i^01"^ az fejlődése után hogy itt maradion. (Folytatjuk.) ^kullogni — nem dicsőség. Eolesz György
