Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-08 / 286. szám

Vasárnap, 1963. december 8.

9

SOMOGYI NÉPLAP

Az irodalmi színpadokról

November közepén Szegeden rendezte meg a Népművelési Intézet az irodalmi színpadok idei országos konferenciáját. Az ország különböző részéből nyolc élvonalbeli színpad mutatta be műsorát, ott voltak az irodalmi színpad-mozgalom országos irányítói és az ország majd minden színpadvezetője. Kaposvárt hatan képviselték — csupán megfigyelőként.

És az eltelt három hét távlatából is ez ad az esemény leírásának aktualitást. Akit egy kicsit is érdekel Kaposvár kulturális élete, aki egy kicsit is szereti, szívén viseli az irodalmi színpadok nemrégiben kibontakozó és a néhány év alatt szépen kivirult mozgalmának gondját, abban óhatatlanul felmerül a kérdés: Kaposvárt miért nem képviselte az idén egyetlen együttes sem? Aki végignézte, -hallgatta a szegedi bemutatókat, megállapíthatta hogy a jelenlegi élgárda színvonala nem olyan magas, hogy abba a ma meglévő, kaposvári erőkből kialakított együttes ne tudna betömi, ne tudna országosan is jelentősét produkálni. Kaposvári együttes mégsem került szóba a meghívások alkalmával a Népművelési Intézet előzetes megbeszélésein.

Utoljára a Pellérdi Gyula vezette Munkás Stúdió képviselte a várost az 1961-es győri fesztiválon — nem nagy sikerrel. Röviddel utána az együttes föl is bomlott. Ennek okairól nyilván többet tudnának mondani azok, akik már akkor figyelték a város népművelési életét. Én csak az idén kerültem ide, csupán a tényeket tudom regisztrálni. Azt azonban világosan látom, hogy a jelenlegi körülmények között az irodalmi színpad-mozgalom városunkban nem bontakozhat ki úgy, hogy abból jelentős színvonalú produkciók születhessenek.

Miről van sző? A mozgalom születésekor az volt a cél, hogy minél több irodalmi színpad jöjjön létre: gombamódra születtek a kisebb-nagyobb együttesek. A mennyiségi növekedés azonban nem hozott minőségi emelkedést. A szegedi találkozó is azt bizonyította, hogy azok a színpadok tudtak igazán értékes műsort produkálni, amelyek széles alapokra helyezkedtek. A győri, a hódmezővásárhelyi, a szombathelyi, a debreceni és a veszprémi együttesek a város egész irodalomszerető és szavaló társadalmára támaszkodhatnak, nagyobb a válogatási alapjuk, működésük a városban közügynek számít, a város népművelési vezetői minden segítséget megadnak, hogy a legjobb erőkből összeálló gárda méltóképpen reprezentálja a város irodalmi színpadmozgalmát. Az együttesek is úgy tudják szakmailag segíteni a város, a megye többi irodalmi színpadát, hogy rendelkezésükre áll a legjobb versmondó emberanyag, valóban hivatott művészeti vezető, avatott tollú dramaturg, jó színpadérzékű zenei szerkesztő, nem utolsósorban a megfelelő anyagi támogatás. Működnek kisebb jelentőségű együttesek is az üzemekben, intézményeknél, de ez a »-központi« együttes is ellátja a vállalatok ilyen irányú igényét.

Ezzel szemben nálunk mi a helyzet? Amikor már országszerte felismerték a központi együttesek nagy jelentőségét (ezek képesek a közönségnek maradandó élményt, színvonalas szórakozást nyújtani — és nem gyengén sikerült műsorokkal elriasztani a közönséget magától a mozgalomtól), nálunk minden iskola, intézmény, üzem arra törekszik, hogy önálló irodalmi színpadot hozzon létre. Mert ez »sikk«, mert rossz szemmel néznek arra a vállalatra, iskolára, melynek nincs irodalmi színpada. Így aztán a statisztika szépet mutat, mert szaporodnak az irodalmi színpadok, csak éppen munkájuknak nincs sok látszata.

Azaz mégis. Nem vitás, hogy ezek a meglevő kis együttesek jelentős szerepet játszanak a

saját portájuk népművelési életében. Nevelik tagjaikat, ellátják műsorokkal fenntartó intézményük ünnepélyeit. Ez (» szép és tiszteletreméltó fel- # adat. Néhány együttes arra is# vállalkozik, hogy időnként a(> város közönségének próbáljon # valami élményt adni. Ezt tet-f te a kaposvári kulturális hét»» keretében húrom ifjúsági)» együttes, a Táncsics Gimná-# zium, a Közgazdasági Techni-J kum és az Ifjúsági Ház irodai-# mi színpada. Ezek a vállalko-# zások megérdemlik a figyel- # met, számot tarthatnak a kö-(! zönség érdeklődésére, műso-(» raik népszerű elemekből te- f vödnek össze. A Táncsics Gimnázium magyar népballadák dramatizált, modern feldolgozásával, a Közgazdasági Technikum »Csodálatos utazás« című műsora a mai külföldi irodalom legjavának vidám műveivel, az Ifjúsági Ház együttese pedig a magyar kabaréirodalom értékes alkotásaival állt a közönség elé.

Van tehát nálunk is eredmény, megvannak az erők is, melyek képesek valóban értékeset nyújtani a közönségnek. De tessék elképzelni, mit tud-, na produkálni egy olyan i együttes, mely egyesítené a<i ma látható, hallható színpadok (I és a városban még szétszórtan |) működő és egyelőre produkcióképtelen együttesek legjobb erőit a szép cél az irodalmi népművelés és ismeretterjesztés szolgálatában? Ugye, nem lehetetlen ez az elképzelés, ha»» a helyi jellegű együttesek veVALLOMÁS SOMOGYRÓI,

Ruisz György festőművész képkiálíítása Budapesten

zetői túl tudnának lépni saját# úton levő kiállítási helyiségérdekeiken?

Talán ezt szűrhetnénk le legÉvenkint több mint 500 kutatási téma a Humboldt-egyetemen

TÜZÉP-TELEPEN (olaj)

(Budapesti tudósítónktól.)

A főváros egyik legforgalmasabb útvonalán, a Nagykör# ben, a

# november

Derkovi ts-teremben, 30-án, szombaton művészfőbb tapasztalatként az irodai-^ so™°gyi mi színpadok találkozója után.« koszontott a kepzomu1 (»vészét eseményeit figyelő és

Takács László érzékelő Budapest

f Ekkor nyitották meg Ruisz i György kaposvári festőművész kiállítását Kollégák és barátok jöttek el, hogy lássák, mire futotta Ruisz György tehetségéből a széptáj ú Somogybán. A demokratikus Berlinben működő Humboldt-egyetem? Itt volt a megnyitón Szigeti professzorai, tudományos tansegédszemélyzete és diákjai év-J István is, a megyed tanács élről évre jelentős tudományos kutatómunkát végeznek. Ez a tnökhelyettese, valamint Simon munka az egyetem 175 intézetében folyik; az intézetek József, a megyei tanács műve- tendőnkint 400 természettudományos és 150 társadalom tudó- (t lödésügyi osztálya és Magyar mányi témát dolgoznak fel. Az elkészített dolgozatokat ki-József, a városi tanács képvi- nyomatják és nyilvánosságra hozzák. Az egyetem matemati-(( sóletében.

kai-természeftudományos intézetei például az oktatáson kívül,» Általában is rendkívül ba- elsősorban úgynevezett alapkutatásokkal foglalkoznak, de,»rátságos légkör jellemezte ezt számos sikert tudnak felmutatni a célkutatások területén is,,»a kis ünnepséget. A művész amelyeknek eredményeit a népgazdaság is gyorsan haszno-# barátai és tisztelői sokaságáról sí tani tudta. # látszott, hogy mennyien .ismeAz egyetem 1958 óta külön kutatási célokra költségvetési (»rik Ruisz György munkássá- élőirányzatain felül több mbit 20 millió márkát kapott azI»gát, és kísérik azt figyelemállamtól- f mel.

Dr. Fehér Zsuzsa művészet- történész is — aki a megnyitó beszédet tartotta — azt emelte ki, hogy mennyire várakozásiéit egy olyan kiállítás, ahol egy vidéken élő festő képi beszámolójának lehetünk tanúi, jelen esetben egy húszesztendős időszak lezárása képpen.

— Nem könnyű a vidéken élő művész dolga — mondotta. — Az értelmiségiek között a legjobban őrzik a főiskola emlékét, hatásait, jobban, mint a fővárosi művészek. Ebből fakad az a tény is, hogy csak olyasmivel akarnak a világ elé állni, amit maguk is vállalnak. S hogy közelebb élnek a valósághoz, ez sajátos módon alakítja szemléletüket. Egészen más körülmények között dolgoznak azok, akik még ráadásul hetente meghatározott óraszámban tanítanak is az iskolában. Nálunk eleve hiányzik az a nekilendülés, ami a nem tanár művészeknél fellelhető. Számukra nem marad, csak a hétvége, vagy a nyári

vakáció a művészi munkára. Talán ezzel is magyarázhatjuk a pedagógus-művészek képeinek líraiságát.

Beszédét a következőképpen fejezte be dr. Fehér Zsuzsa:

— Amikor Ruisz György kiállítását megnyitom, azok számára, akik most itt vannak talán felesleges is elmondanom, de mindnyájunk nevében mondom, hogy kísérjék figyelemmel továbbra is a művész munkáját.

Ruisz György kiállításának első órájában szinte állandóan zsúfolt volt a Derkovi ts-terem. Képei valóban egy olyan festőművész világát tükrözik, akik a táj, a somogyi kis falvak panorámájában, vagy a piac jelentéktelenebb alakjaiban, az egyszerűségben leli meg azt a témát, melyet, íme, ezen a szombati kis ünnepségen ki tárt a főváros művészvilága, kritikusai, vizsgáztató közönsége elé.

K. E.

MÁTÉ GYÖRGY:

A vállalat készletezési ^ osztályának vezetőhelyetteséről, ifjú Jagelló U. Lászlóról tudott dolog, hogy szegtről-végröl vezető ember rokona. Keserű, a könyvelés sok próbát kiállt vezetője ugyan jó forrásból hallotta, hogy az illető, aki Jagelló 9kartársat felülről támogatja, ez idő szerint nem tölt be magas funkciót. A főigazgatóságon azonban ezt megfelelő mértéktartással és óvatossággal fogadták. Pucz igazgató ugyanis egy bizalmas beszélgetésben határozottan állította a főigazgatónak, hogy három évvel ezelőtt a vezetőképző tanfolyamon hallotta a leg- magasabbb irányítók között említeni ezt a nevet. De hogy az illető kiféle-miféle, arra már nem emlékezett. Ezek után érthető a főigazgatóság óvatossága.

Ifjú Jagelló U. magatartásából mindenesetre arra lehetett következtetni, hogy protekto- ra manapság is jól fekszik. Mi másról beszélne például a következő esetJ?gy szép napon, úgy tíz

^ óra felé, a fiatalember önkényesen elhagyta a szobáját, táskarádióját letette a könyvelöség kellős közepére,

tánczenét állított be rajta, és fölkérte egy fordulóra Feschl Etát, az osztály szépét. Hamarosan az egész könyvelöség keringőzött. Aztán charleston következett, egy foxtrott, egy madison...

— Ki kezdte? — ezt nyögte ki a belégekkel a hóna alatt betoppanó főkönyvelő, Keserű Ottó. —■ Kié ez a rádió?

— Enyém, és én kezdtem *— szólt Jagelló V. László oly egyszerűen és magától értetődően, mint aki mögött egy agresszív terveket szövő nagyhatalom teljes atomereje áll, készen arra, hogy az esetleges bírálót egycsapásra megsemmisítse. — Talán nem tetszik?

— Engedje meg, hogy ne

szóljak semmit — szólt Keserű keserűen. Vadul nézett az ifjúra; aztán vérvörös áb- rázattal fordított neki hátat és kiment. Látszott, nem akar a fennsöbbséggel ujjat húzni.

— Folytathatjuk — szólt ekkor V. Laci. De a többieknek már elment a kedve a dinom-dánomtól. Látszott, mögöttük nem áll nagy ember. A készletezési osztályvezető-helyettes ekkor aktatáskájából két palack kékszilvá- nlt vett elő.

Ettől jön meg a mersz —■

szólt biztatóan, —> Igyatok, számkukacók.

így ment ez nap nap után. A könyvelésen rohamosan nőtt a feldolgozatlan anyag. A pénztári kartonokból munkaidő alatt konfettit gyártott valaki. A számológépet zálogba tették, hogy pezsgőt vehessenek a pénzen. Egy szép napon aztán betelt a pohár. Amikor Keserű Ottó főkönyvelő reggel bement a szobájába, hiába kereste munkaköpenyét, amelyet már huszonnégy év óta viselt. Aztán meglette. Felszabdalt darabjait a könyvelöség lámpájára csavarták, hogy a tangóhoz meg legyen a hangulatvilágításuk. Keserű odasietett Jagellóhoz, aki éppen álmatag arckifejezéssel vonta magához Feschl Etát. Térdre rogyott az ifjú előtt.

— Könyörüljön egy családapán — kiáltotta —; ne tegye ezt velem. — Fegyelmit kérek magam ellen.

— Jó, jó — szólt U. László hideg nyugalommal —, de mit tudok én ezen változtatni? Miért zavar a táncban?

— Most már nem bánok semmit! — ( kiáltotta ekkor Keserű zokogva, — Ha maga

az a csempeszkopácsi korhadt fakeresztröl a hazafias népfrontmozgalomhoz csatlakozás céljából leszállt plékrisztus lép is közbe az érdekében, akkor is jelentést teszek az ügyről

— Azt próbálja meg, nyamvadt pupák — mondta Jagelló V. László, és ismét magához szorította a lányt. —Most viszont kérem, sürgősen kopjon le rólam.

De Keserű Ottó nem tágított. Elzárta a rádiót, némán a helyére vezette Feschl Etát, majd ezt mondta;

— Történjen, aminek történnie kell. Ma, kérem, már nincs az a világ, amikor ezt teheti valaki egy becsületben megösziilt főkönyvelővel. Én, kérem, felelős vagyok a népgazdaságnak az osztály munkájáért, és ennek megfelelően fogok is intézkedni.

Ezzel sarkonfordult és elment. Meg sem állt Pucz Lajos igazgató szobájáig. Ott előadta a dolgot. De az igazgató leintette:

— Nézd — szólt —, te is voltál fiatal. Ezek a maiak előbb-utóbb kitombolják csak magukat, azután ugyanolyan savanyú citromokká válnak, akár te, Keserűkém.

A további fejlemények megértéséhez azonban tudni kell, hogy Pucz igazgató már régen elhatározta, hogy őszülő halántékkal kitör a sok gyerekkel súlyosbított kispolgári langyosvizböl. E célból kiszemelt magának a vállalatnál több fiatal beosztottat, a többi között a köny- velőség szépét, Feschl Etát. Céljához közelebb jutott akkor, amikor lebontották a

gyárban a régi raktárépületet. Néhány forintért Jagelló segítségével megvette a bontási anyagot, és a közeli erdő szélén kis lakot építtetett magának belőle. Némi vita után Keserű szemet hunyt főnöke ügye előtt. Feschl Etát azonban Jagelló, úgy látszik, leütötte az igazgató kezéről. Amikor egy alkalommal Pucz félreérthetetlen helyzetben nyitott rájuk, elfogyott a türelme és önuralma. Ordítani kezdett, hogy meghallotta az iroda apraja-nagyja.

*— Kirúgom ezt a züllött perszónát! De a csábítóját is!

— Melyiket a sok közül? — kérdezte Keserű, a főkönyvelő.

— Te kérded? — így harsogott az igazgató. — Azt a protekcióst, a Jagellót!

— Ne örülj meg — súgta most már a higgadt Keserű, hogy a többiek ne hallják. — Amióta ez nálunk van, nagy öskszeköttetéseire való tekintettel a főigazgatóság nem piszkál bennünket az egy főre eső fajlagos energiafogyasztás miatt, és a bontási anyagokról sem kéri a beléget. Folyton az U. László magas összeköttetéseivel etetem őket, most meg kirúgjuk?

— Szétzúzom! Megölöm! ■— igy dühöngött a szivén ütött Pucz. —- Fütyülök arra a fajlagos nyavalyára! A téglát is kifizettem, 120 forintot adtam érte! Én elvi alapokon állok.

T eültek a kantinban, it- ■*-' tak. Puczra szemmel- láthatóan hatott az ital, és a főkönyvelő józan megítélése, mert igy szólt: i

— Belátom, igazad van. Nem szabad egy kis szerelmi csalódásért mindjárt forró fejjel a porcelánbolt túlsó oldalára átesni. De most már mindenki várja, hogyan vonom felelősségre U. Lacit. Nem visszakozhatok, büntetni kell.

— Jól van. Megbeszéltem már a főigazgatósággal. Büntetésből áthelyeztetjük a testvérvállalathoz.

— De ha kinyitja a száját a Jagelló, mi lesz? Nem akarok a Dózsa nevű állítólagos parasztkáder sorsára jutni, akiről azt állítják, hogy ennek az őse nyírta ki.

Behívatták Jagelló V. Lászlót.

— Lefolytattam ön ellen a fegyelmit — mondotta neki Pucz —, büntetésből áthelyezzük a testvérvállalathoz igazgatóhelyettesnek. 1500 forinttal magasabb fizetése lesz, mint nálunk volt. Lássák az emberek, hogy ennél a vállalatnál személyre váló tekintet nélkül a vezetés nem tűri a fegyelembontást.

— Köszönöm — szólt Jagelló. — Tárgyilagosan nézve, megérdemlem ezt a büntetést.

— Igen — szólt az igazgató. — Végeredményben maga Ts hibás. így azt ajánlom, feledkezzünk meg mindannyian a bontási anyagról. Maga is. Ne felejtse el, jöhet valaki a főigazgatósághoz, aki rájön, hogy a maga őse és protekto- ra négyszáz éve elesett Várnánál.