Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-08 / 286. szám

SOMOGYI NÉPLAP

8

Vasárnap, 1963. december &

— Édes. Nagyon jó. természetesen. Nem futotta rá. — No, igen. Hálás vagyok.

— Ha ettől nem gyógyul Az arca teljesen ismeretlen — Menj a fenébe a háládmeg, semmitől. előttem. Csak a halála nem. dal. Kifejezetten nem esik jól.

Otthagyta az üvegben az or- Aztán hatéves voltam, amikor hogy nem szeretsz. Előzékeny- vosságot. Elment és aznap már láttam meghalni nagyanyámat, ségeimért minimum megtehetnem jött át. Hirdetést ragasz- Az utolsó pillanatig ölelt. Ha- nél annyit, hogy kijössz tottak ki az állomáson, hogy Iáiból vagyunk, kispulyám, nyaralóknak lakás kiadó. mondta, és oda jutunk. Ne fe- eleségem a betegség tefkjd el- Éreztem elhidegülni

rév voltj Csak ketten otthon es ki segített

H

úsz napra vettük ki szerész vagy. Menjetek le va- az öregasszony egyik csóréig a vízre, szobáját. Erre az idő- a z asszony lehajtotta re nyolcszáz forintot fizettünk A fejét, kikészítette fér- neki. A helyiség rendkívül ki- jének a nyugágyat s

csíny volt, s petróleumlámpá- a gyárvezető beledűlt. Rá- val világítottunk benne. Nem gyújtott egy cigarettára s bol- sokat tartózkodtunk a szobá- dogan fújta a füstöt, ban. Reggel nyolc tájban le- — Maga nem jön le a vízmentünk a vízpartra, s este re? — kérdeztem tőle. kilencig alig mozdultunk el — Minek? — mondta. — onnan. A Balaton mindenért Elég, ha a család nyűvi a fürkárpótolt. Nem panaszkod- dőruhát. Mert kérem, az vi- és a darabokat beadogatta az tunk. Úszkáltunk és kártyáz- zes lesz. Ki kell utána csa- öregasszony szájába. Már kötünk vég nélkül, mint a meg- várni. Hány szál szakad meg szültünk lefeküdni, amikor át- szállottak, volt olyan délután, közben, gondolt már erre? S jött megint a professzor, hogy egyikünk-másikunk hét aztán meg kell szárítani. — Hogy van a néni?

snapszli-bunkót is kapott. Mennyi festéket szív ki belő- — Rosszul.

Ottlétünk tizenharmadik le a nap, kiszámolta már? — Természetes — mondta a

napján megbetegedett az öreg- Az öregasszonnyal nem tő- Kossuth-díjas professzor. — asszony. Ilyen betegségen át- rődött. Ma éjjel lesz a krízis. Sajnálaesett már egyszer a tavaszon. Akkor már nagyon beteg fos, de nincs sok remény.

Akkor még Pesten lakott. Ősz volt Gabi néni. Feleségem át- Amikor elment, megkérdezte beálltától nyár kezdetéig min- ment a negyedik szomszédban az öregasszony: dig Pesten lakott az öregasz- lakó Kossuth-díjas professzor- — Mit mondott? szony. A jobb oldali szomszédja vállalta, hogy gondot visel rá itt is, Pesten is. Ennek fejében Gabi néni végrendeleti- leg rájuk hagyatkozta a Ba- laton-parti házat. A végrendeletben benne foglaltatott, hogy haláláig ötszáz forintot fizet havonta Gabi néninnek a jobb oldali szomszéd. Be Böl- doghék ezt az összeget nem fizették. Azt mondták, nincs miből.

A bal oldali szomszéd gyárvezető mérnök volt. A telket

két évvel ezelőtt adta el neki hoz és megmondta neki, hogy — Legfontosabb a nyugalom negyedik osztályába iratkoz- az öregasszony nyolcvanezer Gabi néni nagyon beteg. A — mondtam. tűrne be éppen, amikor jöttek

forintért. A gyárvezető ötven- professzor átjött. Vizsgálatáért Az egész napi fürdés és kár- a bombázók. Előttem néhány ezret fizetett ki. Ügy állapod- az öregasszony paradicsommal, tyázás után hamar elaludtunk lépéssel halt meg Mosolygó, tak meg hogy a további össze- paprikával, zöldbabbal, körté- mindig. A víz kifárasztja az Aztán Botos Jankónak, aki

második napján két- kez®t- Édesanyámmal együtt szersültet tördelt el mosdattuk meg és ráadtuk a halotti ruhát. Már akkor me- voltunk volna

anyámnak, ha nem én? Akkortól tudom, hogy a felnőttnek másmilyen teste van, mint a gyereknek.

E

zerkilencszáznegyven- régyben sok halált láttam. Osztálytársamat, Mosolygó Sándort bomba tépte szót. A gimnázium

öregasszonyhoz.

De én már akkor teljesen megmakacsoltam magam.

— Megmondtam, hogy nem megyek ki.

— Erre tettél fel mindent?

— És ha erre?

— Gondolod, hogy akkor az öregasszony nem hal meg?

— Végre még lelkiismereti kétségeket támasztasz bennem — mondta.

— Honnan van ez?

Nem válaszoltam

— Lassan lejár a munkaidőm — mondta. — Segíts nekem, kérlek. A legkisebb kellemetlenség nélkül fog történni az egész. Megértheted. Nincs háború és ilyenkor én emberségesen szeretem elvégezni a munkámat.

Akkor már nevettem rajta.

— Szomjas vaigyok — mondta. — Hogy gondolod, az öreg— Kérlek, te mondtad, hogy asszonynak nincs valami itala? nem szívesen végzed így a — A spájzban van egy kis mimkádat. Jogod van ezt a le- rum. De kettős kulcsra zárja

hetősó<"?t megragadni.

— Ez az asszony hetvenhét éves.

— Tudom.

r

i

GALAMBOS LAJOS:

VA BANQUE

1

J

embert. Feleségemmel és Janó barátommal naponta ezer méget Szuromi havonta törleszti, vei, zöldségfélével fizetett.

Néha törlesztett is. Az öreg- — Csak majd tessék átkülasszony nyugdíjat kapott, deni az unokákat, ha jobban tért úsztunk. Kisfiam is nekiGyűjtögette a pénzét még most leszek — mondta Gabi néni. — durálta magát, ötven méterig

is, senki nem tudta, mire. öt- Mindent adok én. elkísért mindig,

venezer forintja érintetlenül Amikor elment a professzor. Most mégis könyvet vettem állt a bankban. Vérében volt átjött Boldogkőktől az asszony! a kezembe. A szomszéd szobámár a gyűjtögetés, így szokta A Boldoghék háza teljesen ból áthallatszott olykor az

meg hosszú élete folyamán, egybe volt építve Gabi néni öregasszony elnyújtott, halk *

Még a nyugdíjból is félre tu- házával. Tavaszon, amikor nyögése. Feleségem tizenegy Édesapám otthon, a

dott tenni, pedig csak özvegyi először volt olyan nagybeteg óra felé kiment hozzá,

nyugdíjat kapott. Férje nem- az öregasszony, Boldoghék — Mintha meghalt volna — régen halt meg, öt esztendeje, már kiadták a lakását egész mondta, amikor visszatért.

Hogy valóban öt esztendeje-e, nyárra. Kellett volna nekik a — Nem halt meg. Hallom a az öregasszony nem tudta min- pénz, de az öregasszony nem lélegzését.

szintién osztálytársam volt, csak nem a gimnáziumiban, hanem az elemiben, akna tépte szét a fejét, öt lépésre álltam tőle.

Agyonlövést is láttam.

Akasztást.

Nővérem kórházban half

negyvenéves ágyon. Halálfélelmem soha nem volt. Megszoktam. Éppúgy hozzátartozott az életemhez, mint a tanulás, a kaszálás, a kapálás és a

— Idegenek vagytok egymásnak.

— Nem jelent semmit.

— Egyetlen gyermeket sem szült — mondta a halál. — Már a férje sem él. Egész életében hiába élt.

ölelve tartottam a fiamat:

— Csak majdnem hiába — mondtam. — A férje mozdonyvezető volt és amikor haaz ajtót. \

Felhős homloka kis idő múlva kisimult.

— Láttam egy üveg orvosságot odakint — mondta. — Az orvosságban néha szokott lenni szesz.

— Igen, néha van benne.

— Behozzam?

A rábeszélés ördöge bújkált bennem.

— Hozzad csak, ha annyira

szomjas vagy.

S vártam, amíg vissz'’jött. Lassan csavarta le az üveg kupakját.

— No? — kérdezte

— Igyad csak.

Szájához emelte az üveget, aztán kiköpte a kortyot mindjárt.

— Fuj — mondta. — Herba- tea. Verje meg az isten. Egy kiló három forint. Hát ez az orvosság?

— Ez — mondtam.

— Kétségeket ébresztettél bennem — mondta. Lehet,

zatért, ez az asszony meleg h°gy "eked van igazad, és kár étellel s tiszta ruhával várta. vo^ nekem idejönni.

dig pontosan megmondani, halt meg. Boldoghéknak visz- És figyeltük, hogyan veszi a krumplivetés. Vagy, mint a

összekeverte az éveket. Meg sza kellett mondaniuk az üz- levegőt, aztán nem is hallott jól. Akik letet. Nyár elején pedig Cseh- — Nyaralunk? rendszeresen a Balaton mellett Szlovákiából jöttek el Gabi né- feleségem, laknak, öregkorukra elvesztik nihez a messzi rokonok és el- — Igen.

kérdezte a

szerelem.

yűt az ajtó.

N

Akkorra

jó hallásukat

B

al-szomszéd — Szuromi két év alatt villát épített az öregasz- Ezonytól vásárolt telekre. S Vett közben egy Wartburgot, doghné. hiszen nem kellett sietnie a — Mit harmincezer forintos adósság szór? Visszafizetésével. Meg különben sem szerette szórni a

kunyerálták tőle az aranyékszereket.

Boldoghékon az irigység

szép] őt vetett.

De azért most átjött Bolmár elfújlam a lámpát és az asztalra tetKönyvet vett ő is a kezébe, tem a Quo vadis?-t.

mondott a

— Nagy beteg vagyok.

— Uramisten, miket mondapénzt. A kerti gyümölcsösre nak eSy ilyen drága jó asz- úgy vigyázott, mint a szeme szonynak. Orvosságot írt? fényére. Ha szombat délben — El kellene menni érte. megérkezett, megkérdezte a fe- — Mit írt fel?

leségétől: Ott van.

— Hány szem barackot ette- Boldoghné nézte a vényt,

tek meg9 — Nekem aztán van orvossá— Csak ami lehullott. gom — mondta. — Nem ilyen,

— Hány fürt szőlőt? ami itt fel van írva. Olyan

— Csak amit a darazsak orvosságom van, amivel tenmegcsípkedtek.

— Karalábét?

— Nem.

— Zöldséget, babot?

— Nem.

— Ribizlit?

— Tudod, hogy vigyázunk rá.

Másik szombaton a gyárvezető műanyag-tasakokat vett elő a táskájából és rákötözget- te azokat a szőlőfürtökre.

— Így — mondta. — Engem a darazsak nem fognak megrabolni.

geren túl már három évvel ezelőtt félholtakat mentettek meg. Persze ilyesmit Magyar- országon nem gyártanak. Én vettem belőle az IKKÁ-tóL Majd abból adok. Tudom istenem, használni fog.

— Gondolod? — kérdezte az öregasszony.

— Nem tűrhetjük, hogy Gabi néni szenvedjen. Nekem van belőle majdnem fél liter. Mind áthozom.

— Milyen rendesek vagytok.

— Ez aztán orvosság. Ilyet

Sajnálom — mondta.

— Tudom — mondtam. —

Aludj.

Elfordult, fejét betemette a __

p

árnába. Sokáig éreztem, hogy profesz- nem alszik. Tizenkettőkor y megkérdezte:

— Nem kellene kimenni hozzá?

— Nyugodj — mondtam.

— Mégis, hát nincs vele senki. Nem borzasztó?

— Aludj csak.

— Olyan borzasztó — mond- hez.

ta. — Félsz?

Akkor én azt mondtam: — Nem, kérlek. Nagyon jól

— Semmi közünk hozzá, tudod, hogy nem lélek a halál- idegenek vagyunk. Fizetünk tói. Mennyi bizonyítékot hoz- érte, hogy itt lakunk, nyaralunk.

— Igen, igen — mondta, em tudott beállni a

— Szervusz — mondta a halál.

— Szervusz.

— Nem jössz ki az öregasz- ? — kérdezte.

— Nem.

— Miért?

— Ha én most kimennék és ott lennék mellette, meghalna.

— Természetes — mondta a halál.

— Nincs kedvem az ilyesmiN

csend. Néha meghúzott hörgés szállt át hozzánk. Itt mellettem, gondoltam, Boldogh és Boldogné fekszik az ágyban. Nézik a mennyezetet. Nem szólnak. Sóhajtanak. Elkerülik egymás pillantását.

Néha mégis kell beszélniük.

— Vittem neki gyógyszert

— Milyet?

zak?

Nem hallgatott oda.

— Mitől félsz? — kérdezte.

— Ha másoknak halált okoznék, attól félnék.

—i Hm — mondta.

Megkínáltam cigarettával. Rágyújtott. Odatoltam eléje a széket s ő leült.

— Szeretném, ha kijönnél az öregasszonyhoz — mondta.

— Nem megyek ki.

— Nekem is van szivem — mondta a halál. — Nincs ked— Bárki adott volna meleg Kar kiáltottam. Kár,

ételt hidd el— Pénzért. Gondolkodott

— Hiába éLt az öregasszony. Lehet, hogy jó barát«..

F

üstöltünk és néztük vagy? - kérdezte. - Szövevó- egymást

— Nem kerülne sokba — mondta. — Kimegyünk, lefogod a szemét, a kezét keresztbe teszed, ennyi az egész.

Netn szeretném, ha ezek nélkül kellene elvégezni a munkám.

És akkor azt mondtam:

— Va banque.

— Nem jössz ki?

— Va banque.

— Erre tetted fel az asszony életét?

— Erre.

— Most azt gondolod gadról, hős vagy — mondta. —

Pedig hát ez rendkívül passzív cselekedet — Tudom.

Ö újra kezdte szenvedélyesen:

Nekünk nem drága sem- vem úgy elvégezni a munkám,

mi — mondja Boldoghné —>

nincs módjában felírni egy (ha Gabi néniről van szó. Vall- Kossuth-díjas professzornak juk be.

Mire gyűjt?

— Gondosan kell élni mondta. — összerakni minden fillért. Gyűjteni.

— Hát, igén. Pedig nincs kályha a pesti ebédlőnkben.

— Nem nagyon használjuk azt az ebédlőt

— Gabi néni ott alszik télen.

— Hát majd felöltözve alszik. Van ez így.

— Természetesen.

A Quo vadis?-t olvastam. Amikor kint voltam Lengyel- országban, megkérdezték tőMegszámolta a szőlőfürtö

két s feljegyezte a számot a se. Miért is lenne módjában? noteszébe. Megszámolta a ba- Eszébe jut Magyarországon va- rack- és almaszemeket is. Fel- lakinek ez a príma gyógyszer? írt mindent. A petrezselymet Bárcsak lett volna belőle a ta- és a karalábét, és á sárgaré- vasszal. Tudom istenem, nem pát szálanként számolta meg. nyomta volna annyi ideig Ga— Miért? — kérdeztem tő- ki néni az ágyat. A Jóska perle sze hozzájut ehhez a ritkaságra . n . hoz. Hogy mit járt utána, csak

— Gondosan kell élni. mi tudjuk. s kinek szerezte az

— Van már balatoni telke, én Jóskám az egészet?

villája, kocsija - mondtam. - _ Milyen j6k vagytok _

mondta az öregasszony.

— Szüntelenül csak Gabi nénin a szemünk — mondta Boldoghné. — Egyetlen váAz öregasszony is gyűjtöge- gyünk, hogy Gabi néninek tett, gondoltam s íme, itt van semmi baja ne legyen. Ó, istenesen egyedül. Se kutyája, tenem, miért ver a sors ’ egy se macskája. Néztem a gyár- ilyen drága jó asszonyt? Miért

vezetőt, miközben ő hátrasi- bocsát rá betegséget? Miért? _______ _ _____ _______

m

ította kopaszodó fején a ha- A Szűzanya meghallgatja a ey^lltem Tudtam hogv

jat. A villa verandáján meg- kérésemet, hiszek benne. Jójelent a felesége. Még muta- anya, mondom neki csak a mi tós asszony volt. drága Gabi nénink éljen. En— A gyerekek almát szeret- gedd meg, hogy használjon

nének enni — mondta. neki ez a príma gyógyszer.

— Ebédeltek már9 Cseppenként töltött az öregasszonynak.

Igen' Gabi néni megitta.

— Akkor majd fognak va- Mi a verandán ültünk és csorázni. Nem tesz jót a rend- néztük az egészet, szertelen étkezés, neked ezt Boldoghné megkérdezte: jobban kellene tudnod, gyógy- — Jó volt?

hogy ne legyein mellette senki.

— Neked mért lenne jó, ha ott lenne valaki?

— Gondolj bele, most béke van — mondta. — Ilyenkor a haldokló szemét illő lefogni, illő, hogy a kezét, míg meg nem merevedik, a mellén keresztbe tegye valaki. Egyáltalán nem szeretem, ha nincs a haldokló mellett senki. Menjünk át együtt.

— Nem tehetem.

— Miént?

— Talán majd megérted te

nyes a világ. Ki lát benne tisztán.

— Menj el — mondtam.

A

kkor már világosodott Hallottam, hogy a konyhában motoz valaki. Fölkeltem s kimentem. Gabi néni a kulcsokat szedte elő, és kinyitotta a spájzajtót — Ügy megkívántam egy kis rumot — mondta.

— Jói érzi magát, Gabi néni? — Éhes vagyak, űam.

— Láza?

— Semmi.

— Hála istennek;

— Csak az ételt kívánom — mondta az öregasszony —, meg egy kis rumot Jó kis húsokat ennék, ha lenne itthon. — Majd hozunk.

Amikor a kertbe értem, láttam, hogy bal — szomszéd — Ez a nő gazdag volt. Sze- zöldséget huzigál ki

a földből és ládába rakja.

— Hova-hova? kérdeztem.

— A vásártelepre.

— Eladja?

— Ha hétig felérek, jó pénzt adnak érte.

— Siessen — mondtam.

élben Boldoghék hi.

öregmalom, mit ismerek Sienkiewicz- is_ Valami arra int, ne szerez4-g1 ínmnMlnm 1T i

tői. Nem ismertem semmit.

Sem a Kereszteslovagokat, sem az Özönvizet, sem az örvényt.

Még a Quo vadis?-t sem. Szégyellem magam. Tudtam, hogy Sienkiewicz Nobel-díjat kapott és 1916-ban. halt meg, de mást ^ semmit. Egy betűt se tőle. Saé- sorsot.

Átöleltem kisfiam vállát.

zek örömet sem a jobb-, sem a bal oldali szomszédunknak.

— Az ilyesmi — mondta a halál —, a nagy kérdések mellett eltörpül. Neked elegendő felfogóképességed van ahhoz, hogy tárgyilagosan nézd a

Most a római temetőkben barangoltam, és Péter apostolt hallgattam. Az öregasszony odakint ritkáin lélegzett Nem félek a haláltól, gondoltam. Sok halált láttam. Két éves sem voltam egészen, amikor háromhetes öcsém meghalt. Vócignéztom a halálát és ez volt az el°ő élmény éle+emben. Orvos nem látta az öcsémet

— Az az igazság, hogy szeretlek — mondtam.

— Miért?

— Tudja a fene. Nem szeretlek. Nem haragszol?

— Nem esik jól — mondta a halál. — Sokszor jártam a közieledben és nem bántottalak. Nem gondolod, hogy ez az udvariasság viszonzást érdemel?

gények zsírján élt.

— Otthagyta a szülői házat — mondtam —, és férjhez ment egy mozdonyvezetőhöz.

— Más értelme nem is volt az életének.

— Ennyi volt.

— Hetvenhét éves. Megváltás lennék neki.

— Nem segédkezem.

Sóhajtott.

Elnyomta a csikket és azt mondta:

— Milyen szomjas lettem.

— Nincs borom.

— Jól esne egy korty.

— Amióta itt vagyok, nincs ital. Elhagyott vidéken vagyunk. Nem tudok neked szerezni semmiféle szeszt.

— Baj.

— Menj szépen haza.

— És az öregasszony?

— Kultúrember nem pályázhat az egyetlen értékre, az életre. Beláthatnád.

R

ám vetette a tekintetét.

— Szóval én nem vagyok kultúrember.

— Nem. Mészáros vagy.

A levegő kiszaladt belőle.

— Leüthetnélek — mondta. Elhúztam a számat. Nem feliem.

D

detésóre megjelent két vendég. Kérdezték, melyik az a szoba, amelyiket ki lehet venni?

— Ez mondták, és megmutatták a sajátjukat.

— És maguk?

— Ö, mi a padlástéren lakunk.

Fel is hurcolkodtak nemsokára a padlásra.

Én nyújtózkodtam és mosolyogtam.

Zuhogó nyári nap sütött. Bekiáltottam a fiamnak:

— Jössz a vízre?

— Hajaj — mondta.

Hatalmasat úsztunk. Kártyáztunk is, és mint a megszállották osztogattuk a snapszlibunkókat.

— Micsoda remek idő van — mondta Janó és a feleségem is.

— Remek — mondtam.

Sötétedésig nem hagytuk «I a partot