Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-08 / 286. szám

Vasárnap, 1963. december 8. 3 SOMOGYI NÉPLAP Uzletház a gödörben A fonyódligeti kereskedelmi alközpontról Fonyódligeten kereskedelmi alközpont épül. Egyik részében üzletek, a másikban vendég­látóhelyek, a harmadikban pe­dig rendezvények céljára al­kalmas helyiségek lesznek. Az álközpontnak azt a részét, amelyben az üzletek lesznek, már majdnem teljesen fölépí­tették. Úszik az épület A tavasszal, amikor a jó idő beköszöntött, minden építkezé­sen teljes erővel megindult a munka. Fonyódligeten azonban még akkor sem dolgozhattak, amikor másutt már elfelejtet­ték a telet. Az üzletházat ugyanis víz vette körül. A po­csolya makacsul kitartott, a legerősebb napsütés sem tud­ta felszárítani. A szakemberek azzal vigasztalták magukat, hogy majd csak lehúzódik a víz. Úgymond, nem szabad tü­relmetlennek lenni nem lehet azt várni, hogy a nagy tél után gyorsan eltűnjön a csapadék egy olyan épület környékéről, amely közel van a Balatonhoz. Azok azonban, akik nem tartoztak sem a tervezőkhöz, sem a kivitelezőkhöz, látva az épületet, azt mondták: nem a telet kell okolni, hanem azt, aki így tervezte meg az üzlet­házat. A laikus is tisztában van vele, hogy egy alacsony padlószintű épületet, amely száz méterre sincs a tó partjá­tól, nem lehet beleépíteni egy vízgyűjtő gödörbe. El fogja ön" teni a víz kisebb tél után is ... A kivitelező kötbért követel Az idő azokat igazolta, akik azt állították, hogy rosszul ter­vezték meg az üzletházat. Az eredeti tervet ugyanis nemso­kára módosítani kellett. A ter­vezőintézet közölte, hogy az eredeti padlószintet 30 centi­méterrel följebb kell emelni, át kell alakítani a bejárati aj­tókat, módosítani kell a szige­telést. Az Építőipari Vállalat ezt tudomásul vette és meg­kezdte a munkát. Ezzel azon­ban még nem fejeződött be az ügy. A kivitelező ugyanis a tervmódosítás miatt kötbért követelt. Így a fonyódi keres­kedelmi alközpont építésének kérdése csakhamar a Somogy megyei Döntőbizottság elé ke­rült. A vádlóból is vádlott lesz A döntőbizottság igen alapos vizsgálatot végzett a kereske­delmi alközpont tervezésével, építésével kapcsolatban. A november 18-i tárgyaláson el­marasztalta a tervezőt Meg­állapította, hogy a Pécsi Ter­vező Vállalat felelőtlen mun­kát végzett. Nem készített megfelelő tereprendezési ter­vet, pedig kötelező lett volna. A mulasztás következtében nem tudott megfelelő padló­szintmagasságot sem előírni. De vétkes a kivitelező, a So­mogy megyei Építőipari Válla­lat is, mert — mint kiderült — nem a terv szerint dolgozott. Az amúgy is mélyre tervezett padlószintet a tervező tudta nélkül még 15 centiméterrel lejjebb tűzte ki. így a tervmó­dosításkor nem 30, hanem csak 15 centiméterrel emelte maga­sabbra a padlószintet. Tehát a tervezőt vádoló ki­vitelezőből is vádlott lett. Szigorú felelősségre vonást A Somogy megyei Bontóbi­zottság 32 000 forint kötbér megfizetésére kötelezte a Pécsi Tervező Vállalatot. Ügy hatá­rozott, hogy a kötbért ne a szintén vétkes Somogy megyei Építőipari Vállalatnak, hanem az államnak fizesse be. Köte­lezte a tervezőt a csapadékvíz elvezetését biztosító terepren­dezési terv elkészítésére. A döntés igazságos. Ám a ha­tározat végrehajtásával nem le­het lezárni a fonyódligeti ke­reskedelmi alközpont ügyét. Az Építésügyi Minisztérium vonja felelősségre azokat a tervezőket és kivitelezőket, akik nem álltak hivatásuk ma­gaslatán, félvállról vették fel­adatukat, nem tartották meg a legelemibb szabályokat, kárt okoztak a népgazdaságnak. Hasznos lenne, ha az építés­ügyi hatóságok nagy figyelem­mel kísérnék a fonyódligeti alközpont tervezését, építését. Még mielőtt az alközpont töb­bi része terveinek készítéséhez hozzálátnának, jó lenne ala­pos talajvizsgálatot végezni és rendezni a terepet, felülbírál­ni, valóban szükség van-e olyan költséges területkisajátí­tásra, mint amilyent eredetileg előirányoztak. Gondos munká­val elejét kell venni a hibák­nak. Szegedi Nándor zíergíebéL (41) A bejáratnál egy bádogtábla mosolyogta tobt meg. »Kitzinger Házasságközvetítő Intézet«, állt rajta kacskaringós betűk­kel, alatta pedig: »Diszkrét közvetítés minden társadalmi rétegben. Kérjük háromszor csengetni.« A sebhelyes háromszor csengetett. — Kitzingemé hamar felta­lálta magát. Kíváncsi vagyok, hány Pali Mailt vagy Camelt kér közvetítéseiért. Egy férfi lépett ki az ajtón. Tekintetével felbecsült ben­nünket Nem voltunk túl ele­gánsak, így kérdése is megle­hetősen nyersen hangzott: — Mit óhajtanak? — Kitzingennével akarunk beszélni. — Kitzingemé most nem ér rá, jöjjenek holnap! — Nem, mi nem jövünk még egyszer, most akarunk vele beszélni. Mondja meg ne­ki, hogy a férjétől jövünk. — Kitzinger úr él? — lepő­dött meg a férfi. — Egy pilla­nat, lépjenek be, uraim. Előttünk ment, és kinyitotta a lakásajtót. — Két angol tiszt is lakik Itt,*. — Értem — mondta a seb­helyes ironikusan —, nekik semmit sem kell a kedves hölgy múltjáról megtudniuk, A férfi nem válaszolt — Tulajdonképpen kicsoda maga? — érdeklődött a sebhe­lyes. — Uram, ahhoz önnek sem­mi köze! Megértett? Adja át Kitzingemének, amivel meg­bízták, egyébként tartsa meg magának kérdéseit! — Csak lassan, lassan — dörmögte a sebhelyes, de az éles hang egy kissé mégis ha­tott rá és hallgatott A férfi egy kis szobába ve­zetett minket Egy még fiatal asszony ült a dohányzóasztal­ról, és várakozással nézett ránk. — Edit, ez a két úr róla akar neked hírt adni — mondta a férfi. A »róla« szót különös­képpen hangsúlyozta. Az asszony meglepődve állt fel. — Ismerik a férjemet? — Igen, nagyságos asszony, de egyedül szeretnénk róla be­szélni önnel. — Ez az úr ..: a bátyám. Nyugodtan elmondhatnak min­dent a jelenlétében* ötmillió forintos gépvásárlás egy év alatt (Tudósítónktól.) A tabi járás termelőszövet­kezetei a múlt évi 5 626 000 fo­rinttal szemben az idén csak­nem 11 millió forintot fordítot­tak erő- és munkagép-vásár­lásra, s gépparkjuk összértéke jelenleg meghaladja a 30 mil­lió forintot. Az andocsi, a bedegkéri, a kapolyi, a nagyberényi, a ná- gocsi, a tabi és a törökkoppá- nyi termelőszövetkezet már sa­ját műhelyében végzi a kar­bantartási munkákat jól kép­zett szakemberek irányításá­val. A bedegkéri Egyetértés Tsz a nyári kombájnoláson kí­vül minden mezőgazdasági munkát saját gépeivel végez­het. Jó munkájukat bizonvít- ia, hogy az őszi mélyszántást is az elsők között fejezték be a járásban. Zárszámadás előtt Csornában Nag-y jövedelmet ad a jó Számítottak a havazásra a csornaiak. Ezt mondják a Ta­vaszi Fény Termelőszövetkezet vezetői, de erre lehet követ­keztetni abból is, hogy mind­össze 27 holdon maradt kint a kukoricaszár. Alomnak szán­ták, ezekben a napokban ta­karítják be silókombájnnal. Csütörtökön, amikor leesett az első hó, beszorultak az embe­rek a határból a fűtött szobák­ba. Csupán az állattenyésztők dolgoztak, mintha idakint mi sem történt volna. A növendékmarhákat no­A potonyi Petőfi Tsz-ben 217 holdon termeltek kukoricát. Ebből 103 holdat hungazinoz- tak meg. A leszedett termést prizmába hordták, hogy gyorsabban menjen a betakarítás. A kukoricát elevátorral rakják góréba. 300 férőhelyes sertéshizlaldát készít a tsz építőbrigádja. A hiz­lalda december 15-re készül el, de egyik részét már december elsején 120 sertéssel benépesítették. Az építkezés 21« 0U« forint­ba kerül. vember végén hozták be az is­tállóba a nyári szállásokból, most a szokásos havi mérlege­lésen esett át mind a hetven­hét. Nagy jelentőséget tulaj­donítanak ennek a Tavaszi Fényben a könyvelés pontos sága és a gondozók prémiu­mának elszámolása végett. Ugyanígy a szövetkezet egész állattenyésztéséről is elmond­ható: törődnek vele, jól jöve­delmező üzemágnak tartják. A számadatokból megtudjuk, hogy a kenyér- és takarmány- gabona, a burgonya, a cukor­répa meg a kukorica nem fi­zetett úgy, ahogy számították, bármennyire igyekeztek is mindent megtenni a gazdagabb termésért. A növénytermesztés kiesései a tervezett 42 forint egységenkénti részesedést 12 forinttal csökkentették. — Sajnálom, nagysád — fe­lelt a sebhelyes nyugodtan —, amit el kell mondanom, az csak örure tartozik. A férfi felállt. — Máx megyek. — S mérge­sen ráncolva homlokát, való­ban eltávozott. — Foglaljanak helyet — szó­lított fel minket Kitzingemé. Harminc felé járhatott, telt- karcsú és megnyerő külsejű volt. — Miért (komédiázák? — kér­dezte a sebhelyes átmenet nélkül — Valóban szüksége van erre? — Én komédiázom? — Természetesen, ha a sze­retőjét bátyjaként mutatja be, hiszen nincs is testvére. — Ja úgy, tehát a férjem beszélt erről maguknak? Hol van ő most? Hogy rögtön tisz­tán lássanak, elválok tőle. — Ki az a férfi, aki itt lakik magánál? — Ahhoz semmi köze! — kiáltott Kitzingemé felihábo­rodva. — Mondja el, amivel férjem megbízta magukat! A sebhelyes mosolygott — Megengedi, hogy előbb bemutatkozzam? Megmondta a nevét és kato­nai rendfokozatát Kitzánger- nére azonban ez semmiféle be­nyomást nem tett — Ez mind nem érdekel en­gem, tőlem akár a Waffen-SS tábornoka is lehet. Az az idő elmúlt és mdnderikinék hozzá kell látnia, hogy a mai élettel megbirkózzék. — Ami azt illeti, nagysád — felelt a sebhelyes gúnyolódva —, úgy látom, maga nem is birkózik meg vele olyan nehe­zen. — Ez az én dolgom. Most pe­dig beszéljen* — Jó. TeháJt először is, meg­nyugtatására: tisztelt férje már nem él. — Elesett? — Elesett... ? Ahhoz harcol­nia kellett volna, s el tudja ezt képzelni a férjéről? — Nem, a harcból mindig kihúzta magát Szóval el­hunyt? — Ciánt ivott két tucat bő­rönd és láda közepette. Nem tudott megválni tőlük. — És hol van a holmink? Magánál vannak a bőrönd jik? — Sajnos nem, szívesen ma­gamhoz vettem volna őket, de az autóban nem volt hely, és közeledtek az amerikaiak. Ezek elvesztek a maga számára Re­mélem, most nem fog maga is kétségbeesni. Hiszen nem tel­jesen vagyontalan. Az asszony felállt — Az a hülye, már nyolc nappal korábban jönni akart. Egész vagyont menthetett vol­na meg. Mondott maguknak még valamit? — Igen. — Mit? Mért kell minden szóért könyörögnöm? — Mielőtt meghalt megkért, hogy keressem fel magát. Azt mondta, hogy átmenetileg ma­gánál lakhatom... — Megbolondult! Ez lehetet­len. hisz látja, hogy két angol lakik nálunk. Beszállásolták őket — Egyelőre azonban itt kell laknom, nagysád — mondta a sebhelyes nyugodtan —, tud­niillik még nem tudom, hogy nem keresnek-e odahaza. Tisz­telt férje azonban még többet is mondott. Például átadta ne­kem az ön leveleit. Egy fél év­tized levelezését, összegyűjtve, egy csomagban. — Adja vissza a leveleimet! nevelésű. A malacokból kocáid és hízók lesznek jövőre. A nö­vendékmarhák közül az üsző­ket továbbtenyésztésre tart­ják vissza, nem hizlalják meg őket, hanem a tehénállományt növelik velük. A brigádresető példamutatása A takarmányhelyzétről il­lés Sándor állattenyésztési brigádvezetőtől érdeklődöm. Megtudom, hogy elegendő a szénájuk és a silójuk, viszont az abraktakarmány hét vagon­nal kevesebb, mint amennyi kellene. Kukoricából — csöves­ben számolva — öt vagon, ár­pából pedig két vagon hiány­zik. — Hogyan, miből pótolják a hiányt? — Megvesszük a tagoktól és a környékbeliektől a fölösleget. Már eddig is vásároltunk jócs­kán, és amint a kínálatból lát­szik összejön a hét vagon ab­rak. Az állattenyésztési brigádve­zető a Tavaszi Fény Tsz-ben nem függeleinitett vezető. Illés Sándor a szarvasmarha-istál­lóban dolgozik: etet, almol, fej, és az idén ő vezette le az él- lést mind a 47 tehénnél. Ezen­kívül elvégzi az adminisztrá­ciós munkát, és elosztja a ta­karmányt. Vasár- és ünnep­nap is az istállóban van, köte­lességének érzi, hogy az álla­tok mellett legyen. — Nem túl sok ez a munka? — Szívesen csinálom. Még akkor is, ha keveset lehetek otthon. Az ünnepek táján el­lik majd az egyik tehén. Kará­csony estéjén vagy szilveszter­kor? Nem tudom. De ott kell lennem, és segítenem kell, hogy egészségesen lásson nap­világot a borjú... De nemcsak ő, hanem az ál­lattenyésztésben dolgozó vala­mennyi tsz-tag szívén viseli a iószág sorsát. Etringer Pál, Ba­bók Ferencné, Bőzsöny János, Esküdt Imre a szarvasmarhák­nál, Végh György, Németh Vendelné és özv. Sabján Ist­vánná a sertéseknél ügyel a rendre, az állatok fejlődésére. Hogy jól végzik dolgukat, az lemérhető az istállórenden, de jó munkájukat dicséri az is, hogy a szövetkezet ilyen jelen­tősen túlteljesíheti állatértéke­sítési tervét az idén. Prémiumot kapnak as állatgondozók i Minden növendéket meg- Ínyírtaik, miután a nyári szál- kiáltotta Kitzingerne izga-i lósról bekerültek az istállóba- tottan , ez aljassag! Ml kö- Rövidesen a teheneket is meg- ze magának a mi kettőnk ügyé- í szabadítják a fölösleges szór- *lez! (' zettőL Így könnyebb tisztán — Semmi, nagysád, kivéve tartani őket, és megfelelő kö- néhány politikai megjegyzést, riUmények között telelnek át. amelyekben zsidókról van szó.f Ammo iinmk mindenütt Negyedmillió forint terven felül — Amikor észrevettük hogy számításaink nem válnak be a növénytermesztésben, az állat- tenyésztés jövedelmezőségét igyekeztünk fokozni — mond­ja Kovács János tsz-elnök. Kéri Aladár főkönyvelő mu­tatja a számlákat, amelyek ar­ról tanúskodnak, hogy a ki­esést felerészben sikerült pó­tolniuk. Már eddig 72 000 fo­rinttal túlteljesítették állatér­tékesítési tervüket, az év vé­géig ez körülbelül negyedmil­lió forintra emelkedik. Ez azt jelenti, hogy zárszámadáskor a kiesés ellenére is kioszthat­nak 35 forintot egységenként, sőt még tartalékolásra is jut. A Tavaszi Fény közös szán­tója alig haladja meg a 700 holdat. Ehhez képest nagy ál­latállománnyal rendelkeznek. Jól fejlett, szép ez az állo­mány. A szarvasmarha-istálló­ban 49 tehén, 72 növendék- és 7 szopós borjú, a sertéstelepen 30 koca, 242 hízó — átlag het­ven kilót nyomnak most — és 200 malac bizonyítja ezt. Az előirányzott 306 hízott sertés helyett háromszáhuszonnyolcat adtak el eddig. Szilveszterig további 102 hízót értékesíte­nek és ebből nyolcvanat még a hónap első felében adnak át. A tervezett 46 hízott marha helyett ötvenet adtak el. A marháknál is meg a sertések­nél is saját állományú szapo­rulatból kerültek ki az idén a hízók, és a jövő évi alap­anyag is megvan már. A te­nyészállatok többsége is saját Amerre járunk, mindenütt ía\ rendet, tisztaságot láttunk az Mikor is volt az csak... remlel> usiuuaeul « igen, persze. Negyvenhárom istállókban és környékükön, vegén néhány zsidót Ausch-I Látszik, hogy a gondozók tö- aztanÍródnék a jószággal. volt meg egynémely más meg- _ olyan jól a premi­zálás, hogy egy-két kivétellel jövőre is alkalmazzuk — jegyzése is, amely.. — Hagyja abba! És maga 5^,mríiví]?i e7*^ben ®vek" mondja az elnök." ben. Tudni se szeretnem.;: > A tehenészetben tavaly csak — Nyugodtan tudhatja, ia borjú leválasztására kapott nagysad. Százakra menne, ha ^ \ prémiumot a gondozó, az idén össze akarnék írni mindazokat, | > már ezért is meg a kifejt tej akiket krematóriumba juttat-i után is kifizették neki. A hí- tam. Hogy fél tucat-e vagy ^óma rháknól és a hízott serté- ezer, azon nem mukk Nekemiselcrél a súlygyarapodás a pré- nrnes vesztemvalom, de amneki mium A hízott tálán van, Edit. ön olyan fia-i sertesekrwy beállítástól értéke- tol, olyan szép, meg nunden sít&ig mó ráiúAalá­on előtt all..; f sért 10 fillért kap a gondozó. — Mit kíván a levelekért? ('Legutóbb szeptember végén — Semmit, Edit, csak egy 812 forintot fizetett ki a tsz kis felebaráti szeretetek Kü-fezen a címen. A hat szarvas- lömben mondja csak, eltávolí-* marha-gondozó együttvéve tóttá már azt a veszélyes por- f több mint ezer forint pmémiu- tékát a pincéből? ?mot kapott októberben: a ki­Aa asszony elsápadik 5 fejt tej után 695, a súlygyara­— Erről lg beszélt magánaki poöásra 118, a leválasztásért az a nyavalyás? — Erről is. Láthatja, tájéko­zott vagyok. Az asszony rám nézett. A, sebhelyes észrevette, és így szólt: — Ö jó barátom, hallgat, mi­ként a sír. Hozzám hasonló 90. a hízómarha-értékesítés »után pedig 102 forintra tettek »szart. A törődés, az anyagi érde- »kéltség elvének érvényesítése (meghozta eredményét Csornán. • Bizonyíték ez arra, hogy az • állattenyésztés gazdag jövede­lemforrás lehet — sőt mint a •csornai példa is tanúsító''- be­helyzetben van, ugye, Kufrat? ) vételeiből pótolható más Egyébként te nyilván lakhatsz t üzemágaknál keletkéz m ki- odahaza? Jesés is —, ha jó kezekben van fáz állatok sorsa. (1Folytatjuk.) € Hernesz Ferenc (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents