Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-08 / 286. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1963. december I n Sokat kell még dolgoznom... // Eredményes munkájának el­ismeréséül a Népköztársaság Elnöki Tanácsa november 7- én a Munka Érdeméremmel tüntette ki Pintér Jánosnét, a Sávoly! Községi Tanács vb-elnökót. A SÄVOLYI TANÁCSEL­NÖK IRODÁJA telve embe­rekkel. Ügyfelek, a termelő- szövetkezet elnöke, a járási tanács munkatársai. Arra vár­nak, hogy az asztal mögött ülő energikus, határozott beszédű asszony befejezze a telefoná­lást. — Halló ... ! Nagykanizsa? A pályafenntartás főnökét ké­rem ... A múltkor megígér­ték, hogy kapunk a balaton­szentgyörgyi állomásról négy vagon salakot. Elfelejtették? Nagyon fontos lenne, mert nem tudjuk az iskola építését be­fejezni . Jó, rendben van, köszönöm. Bemegyünk érte gépkocsival Kanizsára ... Leteszi a telefont A terme­lőszövetkezet elnökével és a tsz gépkocsivezetőjével vált most néhány szót. Az iskola építéséhez deszkára van szük­ség, rönköket kell szállítani, fűrészelni, ebben egyeznek meg. Miközben mindez lezaj­lik, képet kapok arról, hogy mennyi tennivalója van a sá- volyi tanács elnökének, mégis megkérdezem: — Milyen feladatokat kell megoldania egy ilyen kicsi, a járási és a megyei székhelytől távol eső községben? Széttárja kezét: — Egy részét már hallhat­ta. Azon kívül? Nehéz lenne mindent elmondani. Feladat elég. A községfejlesztési van tervek végrehajtása, a tanács­tagság bevonása a munkába, az állandó bizottságok foglal­koztatása, a tömegszervezetek, a termelőszövetkezet támoga­tása, az emberek magánügyei­nek intézése. Mindez köteles­ségem. Ahol tudok, segítek. Ne is erről írjon, hanem arról, mennyit fejlődött és fejlődik községünk... Sávolyt a múltban szegény -.-faluként ismerték. Az embe­rek többsége egy-két holdas kisparaszt, szegényparaszt vagy föld nélküli volt, akik a kör­nyéket uraló nagybirtokon vál­lalt részes- és cselédmunkából tengették életüket. Pintér Já- nosnénak is ez a sors jutott osztályrészül a múltban. MAR A FELSZABADULÁS utáni első napokban társadalmi tevékenységbe fo­gott, hogy segítsen az embe­reknek sorsuk megváltoztatá­sában. MNDSZ-titkár, a taná­csok megalakulásakor először végrehajtó bizottsági tag, majd miután államigazgatási iskolát végzett Pesten, 1951. június 13-án tanácstitkár lett. Ebben a munkakörben dolgozott 1957. október 1-ig. A termelőszövet­kezet megalakításáért az első pillanattól kezdve harcolt. S most, hogy Főnyed és Szeger­dő is a sávolyi tsz-hez tarto­zik, megtanult motort vezet­ni, hogy könnyebben eljuthas­son, oda ahol segítségre van I szükség. Mondja is Gál József tsz-elnök, hogy Pintér János-1 nénak szívügye a közös gaz­daság, Az idén harminc forin­tot tervezett a tsz munkaegy­ségenként. Örömmel mondja ezt a tanács elnöke. De hát a falu ügyét nem is lehet a szö­vetkezet sorsától elválasztani. Tizenharmadik éve dolgozik az államapparátusban Pintér Jánosné. Eleinte szokatlan és nehéz volt egy egész falu éle­téért, munkájáért felelősséget vállalni. De helytállt. Amióta itt dolgozik, villamosították a községet, óvodát, utat építet­tek, bővítették a falut. Mind­ebben neki is része van. Jövő­re új üzletet nyitnak a falu egyik messzebb eső részén, rendbe hozzák a még rossz utakat, járdákat, s tovább erősítik a közös gazdaságot. AMIKOR HÍRE MENT Sá­volyon, hogy a tanácselnököt kitüntették, sokan megállítot­ták az utcán, fölkeresték iro­dájában, lakásán, és szívből köszöntötték. Gratuláló leve­let, táviratot kapott Tolnából, Barcsról. Jólesett neki, hogy fölöttesei elismerték munká­ját, de annak még jobban örült, hogy azok az emberek, akiknek sorsáért felelős, együttéreznek vele örömében. Számtalanszor többet kell vállalnia hivatali kötelességé­nél. Előfordul, hogy esténként az utcán megállítják, vagy la­kásán fölkeresik azok az em­berek, akiknek családi élete kátyúba jutott, s kérik, segít­sen. Pedig neki is megvannak a maga egyéni gondjai. Elkép­zelhető, milyen nehéz volt akkor irányítania a községet, amikor leánya két gyermeké­vel özvegyen maradt, férje idegösszeroppanást kapott, s ott voltak idős, beteg szülei... De az emberek panaszra nem panaszt, hanem segítséget vár­tak és kaptak is tőle. — Mit érzett, amikor meg­kapta a kitüntetést? — Nagyon örültem. Ügy ér­zem, nemcsak én, hanem az egész község kapta. Mindenki, aki tett valamit azért, hogy a község előbbre jusson. De azt mondom, sokat kell még dol­goznom, hogy e kitüntetést igazán megérdemeljem. Szalai László i Úszik négyszázezer forint Nem éppen derűs hangulat­ban találtam a minap a Csur­gói Községi Tanács vezetőit. A Somogy megyei Útépítő Vál­lalat képviselőjével folytatott diskurzus után megértettem, hogy minden okuk megvan a felháborodásra. Hogy tisztán lássuk, miről van szó, gombolyítsuk vissza egy kicsit történetünk fona­lát. A kezdet: A csurgói tanács­vezetők a tavasszal elégedet­ten dörzsölték tenyerüket: pár forint híján hétszázezer fo­rint állami hozzájárulást kap­tak a költségvetés'ben szerep­lő feladatok finanszírozására. Nem ennyit, akár húszszor ennyit is el tudnának költeni utak, járdák, hidak építésére, Helyes úton jár Barcsi Szakmaközi Bizottság Sportvetélkedők — Harc az analfabetizmus ellen — Társadalmi ellenőrhálózat öt éve alakult meg Barcson a szakmaközi bizottság. Ak­kor még akadtak kétkedők, akik így vélekedtek: »Egy szervvel megint több van. Ad­tak neki egy hangzatos ne­vet, és nem lesz belőle más, mint egy sóhivatal« Nem lett igazuk. A munika megcáfolta őket. Igaz, hogy lassan, egy kicsit talmi nehe­zen, de mégis rátalált a he­lyes útra a Barcsi Szakmaközi Bizottság. Már az alakulás évében megszervezték a szakmák kö­zötti sportvetélkedőket. Azóta minden évben versenyre kel­nek a labdarúgók, a sakkozók, a tekézők és az asztalitenisze­zők. A járási székhelyen 1200 szervezett dolgozó él. Az ő segítségükkel érték el az eredményeket. Barcson több száz cigány- család lakik. Munkába helye­zésük nagy gondot okozott A vállalatok, üzemek hosszú ideig elzárkóztak a cigányok fölvételétől. A szakmaközi bizottság ala- posan megvitatta ezt a kér­dést, és ma példák sora bi­zonyítja, hogy győztek az elő­ítéletek fölött. A munkába he­lyezett cigányokból munkás­emberek lettek. A szakmaközi bizottság kez­deményezte azt a mozgalmat, hogy egyetlen munkahelyen se dolgozzon analfabéta. Ta­nulásra, fejlődésre serkentet­ték az embereket. Az ered­mény örvendetes. Jelenleg csak a fűrészüzemből hat dol­gozó jár (már csak hat!) az általános iskola első-második osztályába. Azok közül, akik írástudatlanul kerültek a gyárba, kilencen járnak har­madik-negyedik osztályba. Hu­szonhármán végzik ebben a tanévben a hatodik-nyolcadik osztályt. Heten erdészeti tech­nikumban, tízen gimnázium­ban, ketten gépipari, ketten pedig mezőgazdasági techni­kumban tanulnak tovább. Most szervezték meg a mun­kásakadémiát. Hatvan dolgo­zó hallgatja majd rendszere­sen az előadásokat. A dolgozók javaslatára most azíü tervezik, hogy rövidesen megalakítják a szakmaközi bizottság társadalmi ellenőr- hálózatát. Azt szeretnék elér­ni ezáltal, hogy minél keve­sebb legyen a visszaélés. Klu­bot akarnák alakítani a műve­lődési ház egyik helyiségében. Ha ezt a tervüket is valóra váltják, még szorosabbá válik a kapcsolat a szakszervezetek tagjai között. ám ennek is nagyon örültek. Hamar kivitelezőt kerestek, s megkötötték a szerződést. A Somogy megyei Ülepítő Vál­lalat kötelezettséget vállalt arra, hogy az út- és járdaépí­tést május 1-én megkezdi, s október 15-én befejezi. Csakhogy nem így történt. Teltek a hónapok, a vállalat azonban nem váltotta be szerződésben vállalt ígéretét. Később másfél hónapos ha­táridő-hosszabbítást kért. Jól­lehet a tanács nem járult hozzá a határidő meghosszab­bításához, ez nem gátolta meg az útépítőket abban, hogy az újabb határidőre se teljesít­sék kötelezettségüket. Időközben a tanács vezetői sürgetni kezdték a vállalatot: mi lesz már a munkával, nyi­latkozzanak, egyáltalán el tud­ják-e végezni, amit elvállal­tak, mert félő, hogy elmúlik az év, s oda lesz a költésve­tésben biztosított pénz. A sür­getésre Csurgóra utazott a vállalat igazgatója. Gyors in­tézkedést ígért a tanács veze­tőinek. Megállapodtak, hogy mi vél a Baksai utca kövezésé­hez nem tudtak követ szerez­ni, járdaépítésre költik a pénz egy részét. November 22-én fel is vonultattak két gépet a Zrínyi utcába. Itt a tanács el­készítette a durva tükröt, er­re csak rá kellett volna húz­niuk a bitumen réteget. Két napig sem dolgozták itt i emberek, s elvezényelték a g» pékét a tejüzembe. A tanács elnöke Kaposvá ra telefonált, hogy magyar; zatot kérjen az intézkedésr Az igazgató azonban maga értetlenül állt a hír hallatái nem tudta, mi történt, ki rúj ta fed a csurgóiakkal kötő szóbeli egyezséget. A vállalat képviselője mo; azt állítja, hogy azért kelle elvonulniuk a tejüaerr.bi mert ott is lejárt a szerződé Különben semmi »vigasztalói nem mond a tanácsiaknai Kimerült a béralapjuk, újab munkásokat nem vehetne föl, ellenben ajánlja, hogy tanács alkalmazzon embere két, s akkor talán elkészül munka. Különben »megnyug tatta« a csurgóiakat: ha err netán mégse lenne mód, ak kor sem lesz baj, mert - úgymond — a megyében él költik az itt föl nem használ pénzt. Ennek azonban Csűr gó nem sok hasznát látná azért a tanács vezetői in kább az előbb ajánlott mód szert választják. De ezt miér nem mondták meg nekik má: korábban, amikor még ji időben elvégezhették volna ; munkát? Ki vállalja a fele lősséget azért, ha Csurgón el­úszik négyszázezer forint? Varga Józsej VÁRJÁK A FIATALOKAT KISBÁRAPÁTIBAN Sűrű havas eső áztatta a földet, amikor a hajnali vonat megérkezett a kisbárapáti ál­lomásra. Az utasok — több­nyire fiatalok — esőkabátba bújva, álmosan kapaszkodtak föl a szerelvényre. Egymást támogatva indul­tunk el a postással és az er­dészet egyik dolgozójával a falu felé vezető síkos úton. — Sok fiatal él a faluban? — kérdem újdonsült ismerő­seimtől. — Akadnak szép számmal válaszolják. A jeges útról, a korai ke­lésről meg a viszontagságos utazásról folyik tovább a szó, mert aki vidéken dolgozik, an­nak a legrosszabb időben is útra kell kelnie. A falu ezen a napon a szokottnál is ké­sőbben ébredt. A tsz-irodán is a fiatalokról érdeklődöm. — Vannak, de még sínese« nek — válaszolják. Fehér La- jós tsz-elnök azt mondja, hogy * szövetkezetben csupa idős VASÖNTŐK KÖZÖTT Papírokból, okmányokból próbálom megismerni. Neve Bogdán Sándor. Foglalkozása vasönitő. 1952 márciusa óta dolgozik a TRANSZVILL ön­tödéjében. Egy a nyolcvannégy munkás közül. Nem a legjobb, nem is a legrosszabb. Ahogy mondják, igazi hétköznapi em­ber. Vannak hibái, és vannak Egy ember a csarnokból kályha ontja a meleget. Fele­sége kerek arcú. törékeny ter­metű. Gyári munkás ő is. Ma­rika a nagylány. Hosszú, csil­logó, fekete haja van. Tavaly végezte el az általánost, most ipari tanuló, szabó lesz belőle. A csikófrizurás kisfiú másodi­aztán továbbadja. Az egyik ga vasfolyót figyelő izomko- nvestbajuszos, a másik kettő losszusna. Arra, aki először ha- zömök, valaha kék munkára- rapott az almába, aki viccet erényei. Havi teljesítménye át- hajuk fekete, az olaj kifénye- mesélt. — ö az.., mondták, ha akarom, még a darut is helyettesítem. Hát dol­goztam is sokat. Hét ember mellett voltam segédmunkás. jíos_ A fizetéskor nem akartam hin- _ . h, , ni a szememnek. Feleségem .... , . , . másnap be is jött megkér- \ Mindenkinek, dezni az igazságot. Nem hitt Ez is közös munka. Egy odu- nekem. Akkor láttam életem- éltünk. Gyűjtögettünk, lagosan 103 százalék. Vasömtő- Kitette. A negyedik munkás ter- nyelven szólva szépen, tisztán métám feszül a ruha. Karja dolgozik. I\evés selejt kerül ki oszlopvastagságú. A keze a a keze alóL «íz éve párttag, legfeltűnőbb. Olyan ökle van, Amikor ide került, hat osztá- hogy házfalat bírna dönteni iya volt Azóta elvégezte az vele. Van még egy szőke fiú és általánost, és szakmunkásvizs- egy hullámos hajú fekete, ök gát tett. Órabére kereken tíz ketten a fiatalság. Az erős em- forintot bér magyaráz, de nem hallom Kértem, hogy háromkor ta­lálkozzunk a Belvárosi Presz- szóban. Mire megérkeztem, már ott állt a bejáratnál. Há­ben először együtt ezernyolc­száz forintot... — Kit szeret legjobban a csarnokban? — Mindenkit.. a — És magát? — Azt hiszem, engem is mindenki tisztel. emberek dolgoznak. — A fiatalok? — Azok a vasútra járnak meg az erdészethez. Ahoéy ki­maradnak az iskolából, el is mennek a szélrózsa minden irányába. Iskolába, szakmát tanulni vagy a városba, dol­gozni. Miért? Nehéz erre válaszolni. Ä fiatalokat csábítja a városok fénye, tarka forgataga, és ta­lán küldik is őket a szülők. Az elvándorlás akkor kezdő­dött, amikor megalakult a ter­melőszövetkezet. Aki tehette* útnak indult. Közöttük a mos­tani elnök is. Aztán vissza­jött, visszahúzta a szíve. De a többség távol maradt. — Találkoztam már olyan fiatalokkal — mondja az el­nök —, akik poharazgatás köz­ben megkérdezték, hogyan jö­hetnének vissza. Eddig azon­ban még senki sem jelentke­zett. Várnak. Pedig Kisbárapátiban is megkezdték már a mezőgaz­dasági tanulóképzést. Szakmát akarnak adni a fiatalok kezé­be, hogy jobban boldogulja­nak az életben. Dr. Bogdán Miklós főköny­velőtől tudom, hogy három fia­tal jelentkezett az általános iskola elvégzése után. De most, egy évvel később már csak egy van itt közülük. A másik kettő útnak vált, felbontotta telket vettünk, anyagot. Az építés már könnyen ment, mert a mi brigádunk itt volt ? végig. Ügy dolgoztak, mintha a ja szerződést, sajátjukat csinálták volna ■ ■ ■ » — Igaz hogy szövetkeze­se könyvtára van. Kassákok a gyengébbek közé tar- Lajos, Arthur Miller, Jorge 5^ Amado, Knight, France es szabad Éreztették valaha, hogy... Dreise műveit olvassa Közbevág. idejében. JSzépen gyarapszik az állatál­— Azóta, hogy befogadtak, — Amióta másodszor voltam < lomány is. A fejlődő gazda­lő —, de aki rendesen dolgo­zik, az megél itt is. A mun­kaegység évről évre többet ér. a nyakán, fején kék svájci- nált. Vékonydongájú, cingár rintot haza Hetenként a hangát,°m?rt1 c^moíTzaja f^S^kai^káf'tói™ s^dtam^rtEsók ISrtlrt ^ iskoIás’ rászoktam ^ kicsit.pedig^gyre több6^ pott jutalmat, összesen 800 fo- eltompit mindent. Nevetnek. ^^f^tejkaJíoclMS sál van sndtam^mert^k ^sel j ^ ^ Ketten a feleségével 3200 fo-, szakképzett dolgozóra van rintot. Birtokosa a »Kiváló dől- Biztosan viccet mondott, gozó« jelvénynek és oklevél- Rozsdavörös fermaszekré­A műhely matuzsáleme, nyék ki^t h^d«mak a töb- ^ ^ RosszaUóan ingat_ felkaptam egy vasszekrényt, Somogyvan Lajos csoportve- Diek- Dübörögnek a tomo leg- 0 Q áiit=t tv. zető még ezt mondja róla: kalapácsok, az arcokat ritkán Jd * . sapka. Leülünk az egyik asz- ember volt Kezet emelt: rám. háromszor-négyszer esznek tálhoz. Kérdezem, hányszor Elfeketedett előttem minden, vacsoríira húsételt az láthani, csak akkor, ha föl­de a többiek közénk álltak. Ér- — Nem járok ilyen helyek- tem. Azóta nem. néznek. Olajbaroa színű mind- re', , , , _.. A verejték csikóikat Sort kér, habosra csorgatja keil, oda ütnek az asztalra is. De dicsekedni, azt nem sze­retnek. — Milyenek a többiek? — összetartunk, mert az ön­sört tés nem játék. gondatlanság is szeme hét. Mindenkinek van hibája, csak annyit mondok, rendes Két szó: Mi, mienk ... Sok van mögötte. — Megvannak vele jól emberek, ö is velük... Az öntők nagy erejű, szívós egyik. «*• __ Náhrnk mbwtantri e mberek. Bárkinek meg merik szánt a porlepte borosták kö- S0epe^ mondani véleményüket, s ha zött. - . Már végignéztem minden ar- Melegfenyu barna cot. Mindegyikben őt sejtem, van- Ha kérdezem, mindig a őt keresem. A formaszekrényt szemembe néz. Arca frissen _.. e . ... emelő óriás láttán azt hiszem, borotvált. Kezet először az asz­O ő az. Aztán magamtól is rájö- t;aIra teszi, aztán mivel az vök, hogy tévedtem asztal kicsi, szégyenlősen az Egy percre fénybe borul ölébe- Mély zengésű hangja Keresem, kutatom, de nem minden. A pókhálós tető, a ko- van- találom. Olajosén fekete min- rom festette fal. És fényesek az — Mi volt az első élménye a denki. A munkások éppen ön- arcok. Egy villanásra ünnepi gyárban? téshez készülődnek. Délidő csönd támad, hogy utána meg- — Az első? Hű, az érdekes; van. Meg sem nézik a vasalt százszorozódjon a dübörgés, a Akkor még csak cigány vol- nadrágos idegen embert, meg- lárma. Mellettem áll a gyár tam. Azt hitték, két nap múl- szokták. hogy mindig jön ki- párttitkára. Közel hajói: va megszököm, mert nálunk váncsiskodó. A csapolóvályu — Megtalálta? bizony megrostálja a munka előtt hatan állnak. Egy almát A válasz után a csapolóhoz az embereket. Látták mindjárt, o Meghívott este nyolcra a la­kására. Déryné utca 15. Szép, kétablakos nagy ház. Már várt. ■'öi vezet a lépcsőn, bemutatja a családot. A konyhában szép \1 bútor. Az egyik szobában lármasszekrény, a másikban két ágy, heverő, .éjjeliszekré­Jövőre ruházkodásra fordít­ják keresetük zömét. Azután a külső szobát akarják rendbe ____ hozni. Rekamiét, asztalt, szé­A legkisebb keket, könyvszekrényt szándé- életbe kerül- koznak venni. — És egy nagy perzsát kö­zépre — mondja a feleség. Jólesik hallgatni a tervezge- tést. A mostani fizetés a gye­rekekre megy. Marika nadrá­got, cipőt és pulóvert kap. A kis Sanyi egy öltöny ruhát, ci­pőt és kalapot. Ahogy befejezi, csönd lesz Sablonos a kérdés, mégis szüksége, mert az idősek, aki­ket az élet tanított meg a me­zőgazdálkodásra, lassan ki­öregszenek a munkából. De szükség van a fiatalok­ra azért is, hogy az idősebbek­kel vállvetve segítsenek talp­raállítani a fejlődésnek indult gazdaságot. A munkában meg­öregedett emberek ereje már kevés ahhoz, hogy ezt egyedül véghezvigyék. Ezért kellenek a fiatalok. Kisbárapátiban nem csil­logtatnak hamis reményeket a fiatalok előtt. De megmondják* hogy a szorgos munka a jövő­ben itt is éppen olyan biztos megélhetést nyújt, mint bár­•sasnek hatan. Mindenki harap, vezet, és rámutat az aranysar- hogy nagy erőm , vau. Azt nyak. Csokoládébama cserép­fölteszem Bogdán Sándornak: (hol másutt. És akkor nem kell — Miért szereti a gyárat? t|a legzordabb időben is kora A válasz rövid, íle sokat- ^hajnalban útnak indulni, hogy mondó: Imindenki idejében a munka­— Ott lett belőlem ember ... i helyén legyen. Németh Sándor* K. J»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents