Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-07 / 285. szám

Szombat, 1963. december 7. 3 SOMOGYI NÉPLAP Év végű gondok a Finommechanikai Vállalatnál A Somogy megyei Finomme­chanikai Vállalat vezetői azit mondják, hogy nagy év végi hajrá lesz üzeműkben. Hogyan kerültek ebbe a helyzetbe, miért kell decem­berben hajrázniuk? Az év első felében akadály­talanul dolgoztak. Aránylag gyorsan pótolták a tél okozta kiesést. Ám nem sokáig volt ilyen kiegyensúlyozott a ter­melés. Egy napon ugyanis kö­zölték az üzem vezetőivel, hogy a kereskedelem kétmillió fo­rint értékű készáruval keve­sebbet vesz át a tervezettnél. Sürgősen más munka után kel­lett nézniük. Találtak is. Csak­hogy az új cikkek gyártásét nem tudták zökkenőmentesen előkészíteni. Különösen az anyag beszerzése okozott sok gondot Az áru lemondását lcövető kapkodás és as anyaghiány olyan nagy kiesést , okozott, amelyet az év utolsó hónap­jáig sem tudtak pótolni. Most tehát hajrával igyekszenek meggyorsítani a termelést. Még a leltározást is úgy szervezték meg, hogy kevés időt vegyen el a dolgozóktól. Tisztában van­nak azonban azzal, hogy bár­milyen eredményesen dolgoz­nak is decemberben, már nem teljesíthetik a készárugyártás tervét. A hajrával inkább azt szeretnék elérni, hogy a lema­radás ne legyen több egymillió forintnál. A vállalat vezetőit nyugtala­nítja a kiesés. Ügy érzik, elke­rülhették volna. Aggodalmu­kat, a sikertelenség miatt ér­zett bánkódásukat nem sza­bad félvállról venni. Ugyanis azt, hogy a jövő év decembe­rében hasonló helyzetbe kerül­jenek, csak úgy lehet megaka­dályozni, ha elejét veszik, hogy a kereskedelem év köz­ben lemondja az árut, és ha elegendő anyagot biztosítanak. Mit kell tenni, hogy a keres­kedelem átvegye a Finomme­chanika áruját? — kérdezte valaki. A választ találóan az üzem egyik dolgozója adita meg. Ezt mondta: »Gyártsunk ,olyan közszükségleti cikkeket, amelyeket keresnek az embe­rek, készítsünk Icorszerűbb árut. A drága és nem is mo­dern gyermekkocsik már nem­igen kellenek. Kedvükre válo­gathatnak a vásárlók az olcsó és modern játékok közt is.« A kereskedelem tehát nem oka annak, hogy a Finommechani­kai Vállalat cikkei nem fogy­nak. Ehhez még annyit: a válla­lat nincs berendezkedve arra, hogy önmaga fejlessze gyárt­mányait (egy részüket már nem is lehet korszerűsíteni). Éppen ezért a tanácsnak mi­nél előbb új profilt kellene szereznie a vállalat számára. Az üzemnek olyan közszükség­leti és háztartási cikkeket kel­lene készítenie, amiket értéke­síteni tud a kereskedelem. Valamivel nehezebb dolog a folyamatos anyagellátás meg­szervezése. Ám több megértés­sel és utánjárással az anyag- ellátás problémái is megoldha­tók, A több megértést az orszá­gos elosztószervtől, a Tervhi­vatal illetékes osztályától vár­ja a vállalat A Tervhivatal ugyanis eddig igen kevés anya­got adott a megyének. Ügy lát­szik, hogy jövőre se lesz ez másként Az 1964 első negyed ­évére igényelt anyagnak csu­pán ötven százalékát biztosít­ják. Be kellene látni, hogy ötvenszázalékos anyagellátás mellett nem lehet tervet telje­síteni még tanácsi üzemben sem. A több utánjárásra pedig a váilalat részéről volna szük­ség. Az országban ugyanis még sok az elfekvő készlet. Ebből a Finommechanika is felhasznál­hatna jócskán, ha utánamenne. Sajnos, a vállalatnak nincs anyagbeszerzője Budapesten. A tanácsnak elő kellene moz­dítania, hogy az üzem idejében értesüljön arról, hol, milyen anyagot kaphat. Ha rrieg- remtenék a beszerzés személyi és tárgyi feltételeit, bizonyára gyakrabban jutna elfekvő anyagokhoz a vállalat. Ha az említett problémákat megoldják, altkor a Finom­mechanikai Vállalat vezetőit és dolgozóit a jövő év decem­berében nem foglalkoztatják olyan gondok, mint most. Nem kell majd hajrázniuk, nyugodt körülmények között végezhe­tik el a szokásos év végi fel­adatokat, és alaposabban fel­készülhetnek a következő év­re. Szegedi Nándor zrergfebeL sebhelyes ' ARCÚ — Berlinben — lelkendezett a sebhelyes — egy hordót ütünk csapra. Emlékeztek még a körzetvezetőxe? Ö mesélt ne­künk cbarlottenburgi lakásá­ról, a Litzenseeuferen .: a A felesége egész egyedül él négy vagy öt szobában. Valószínű­leg epekedve várja az urát. — Én erről nem is tudok — mondta Parte. — Nyilván éppen kinn vol­tál, és cégért akasztottál a pol­gármesterre. Ennek a csirkefo­gónak mindenesetre tele a pincéje, ha ugyan nem 'hazu­dott. De azt nem hiszem. Tud­niillik, alaposan áttanulmá­nyoztam Editkéje szerelmesle­veleit. Hisz úgy vágyódott fér- jecsftéje után. Mellékesen van egy és más a levelekben, ami ma fölöttébb kellemetlen len­ne a hölgynek. És ennek még a legközelebbi napokban ala­posabban utánanézünk, ugye, Kufrat! — Harsogva névetett, és a váltamra ütött. — Egész­ség, emberek) Ittunk. A sebhelyes közös munkájukról beszélgetett Par- íuval. Célzásokban beszéltek, és nem nagyon okosodtam ki rajta. Aztán újra a pincébe küldött, a harmadik üvegért. Mikor vissza tértem, a sebhe­lyes éppen részleteket olvasott fel Kitángeraé leveleiből. Olyan undor fogott el, hogy legszívesebben otthagytam volna őket. De gyávaságom új­ra és újra végzetessé vált szá­momra. Hiszen bűnrészesévé lettem ezeknek a disznóságok- nak, és nem volt erőm, hogy a magam útjára térjek. Már a sebhelyes markában voltam. A harmadik üveg is kifogyó­ban volt. A sebhelyesnek és Pantunak duhaj hangulata ke­rekedett. Én keveset ittam, ál­landóan Ajaxra kellett gon­dolnom. Eszembe jutott az asz- szony. Hol maradhatott el? — Igyuk hát ki az utolsó üveget is! — kiáltotta a seb­helyes, és egy hajtásra fel­hörpintette borát. Parte kö­vette példáját. — De most már te is lemehetsz egyszer a pinoé'be, Parte, végül is Kufrat nem a kifutónk. — Szívesen megteszem — válaszoltam. — Megyek én — szólt Par­te, és vigyorogva felemelke­dett. Már kissé bizonytalanul állt a lábán. — Csak azt szeretném tud­ni, hol van Jarolinné. — Mit érdekel minket az öregasszony, vigyázz, mert le­gurulsz a pincelépcsőn. In­kább veled megyek. A sebhelyes Parte után ment. Hallottam nehézkes lép­teiket, míg mindketten leér­tek. Egyszerre Parte hangja ütötte meg fülemet. Nagyon hangosan mondott valamit. Hangját egy lövés szakította félbe. Fel akartam állni, de lábam felmondta a szolgála­Feie őHenst'g Az ember nem akar hinni a szemének. Ilyen felelőt­lenséget) Balatonkiliti hatá­rában, az utolsó ház utáni mélyedésben egy hatalmas kukoricahalom van. Több vagonra való. A hő belepte, alatta víz álL A víztükör egyre nő, dagad, mert esik az eső is, a hő meg olvad. Hogyan lehet ez? Nem tudjuk, miért hordták oda a termést, miért nem a magtárba vagy más megfe­lelő helyre. Érthetetlen. Elégtelenre vizsgáztak az illetékesek. Még akkor is, ha esetleg ezen a helyen szándékoztak vagy szándé­koznak górékat építeni. Mert decemberben azért már szá­molni kell az időjárással. A Terményforgalmi Vállalat ügyintézői megérdemelnék, hogy velük téríttessék meg a kárt. N. S. Figyelmeztető tanulságok Számottevő lemaradás van a termelőszövetkezeti beruházásoknál HA AZ EMBER VÉGIGLÁ­TOGATJA A TSZ-MAJORO- KAT, jó néhány helyen elke­serítő helyzetet talál. Leesett az első hó, itt a tél, s egy sor majorban tető nélkül állnak az épületek; köröláilványozva, félig készen a víztornyok; alig elkezdett betonozás, belső sze­relési munka, félig fölcserepe- zett istállók jelzik, hogy az idén sem sikerült befejezni a tervezett tsz-építkezések egy részét. Ez nemcsak azért jelent kárt, veszteséget, mert a kö­vetkező évre áthúzódnak a munkák, hanem azért is, mert ezek a létesítmények nem üzemelnek a tervezett időben, nem szolgálják azt a célt, amiért anyagi áldozatot hozott a gazdagság. Néhány példa: A mosdós: majorban a Tatarozó Vállalat­nak az idén mintegy kétmillió forint értékű munkát kellene elvégeznie. Hogy mennyi való­sul meg belőle, arról pontos adatot még nem lehet monda­A Tejipari Vállalat marcali telepén Kövesdi József laboráns a be­érkezett tejet reggel és este megvizsgálja, zsír- és savtartalmát el­lenőrzi. 1949 óta végzi ezt a munkai. ni, de a tervet előreláthatólag nem teljesítik. Ötven férőhe­lyes növendékistállót, három­száz férőhelyes hizlaldát és két górét akartak az idén elkészí­teni. Az előbbi két épület te­tő alatt van ugyan, de sok bel­ső munka van még hátra, a góróknak meg csupán az alap­juk kész. A ságvári dohány- pajta fedetlen, rengeteg ács­munka maradt el, a tejóház fél­tővasszerkezet hiányában fél­ben álL Adandón a százas is­tállón szintén nincs tető, s a belső betonozással is csak fé­lig készült el az ÉM Építőipari Vállalat. Vajmi kevés remény ah arra, hogy megépül az idén a mennyei gyümölcsválogató. Talán még soha nem állt ilyen rosszul megyénk a ter- nelőszövetkezeti beruházások­kal, mint az idén, soha még annyi probléma nem vetődött fel, mint ebben az évben. A számok tükrében vizsgál­va a helyzetet, a következő kép tárul elénk: A Termelőszövet­kezeti Beruházási Iroda 391 lé­tesítmény kivitelezésére kapott megbízást a tsz-ektől. Novem­ber végéig 173 épület készül el, 179-nek a munkája folyamat­ban van, 39 létesítménynek az építéséhez hozzá sem kezdtek. Igaz, az utóbbi két hónapban gyorsult az ütem, harmincöttel gyarapodott az elkészült beru­házások száma, és szaporodtak a megkezdett munkák is, ez azonban nem vigasz. MI AZ OKA, hogy ilyen kedvezőtlenül alakult a hely­zet? Vitathatatlan, hogy vol­tak és vannak anyagellátási nehézségek. Az elmúlt kemény tél zavarokat okozott a tégla­iparban, leállt egy sor kisüze­mi téglagyár, akadozott a só- dereltaítás. Tervezői kapacitás hiómyában lassan, késve ké­szültek el a tervek, és nehéz­ségekbe ütközött a kivitelező biztosítása is. Mindéire azonban ezek az objektív nehézségek nem ad­nak magyarázatot. Mert t>ol- tak olyan akadályok is — még hozzá szép számmal —, amiket elkerülhettünk válna. Elsősor­ban a beruházások ide-oda to­logatására, a típusváltoztatás iránit! kérelmekre gondolunk. Mekkora időveszteséget okoz az, hogy az idén 121 ízben mondtak le a beruházásról, vagy kértek típusváltoztatást a szövetkezetek többnyire akkor, mikor már az épület helyét is kijelölték. Mennyi idő mént kárba azzal — amikor amúgy is késve indulhattak meg a munkák —, hogy a Tervező Iroda tíz, a Beruházási Iroda tizenhat olyan tervet készített, amit el kellett dobni, mert ké­sőbb lemondtak róla a szövet­kezetek. Egy kirívó példa: Ba- latomszentgyörgy lemondott a tojóház építéséről, Somogyszil megkapta. Négyszer szálltak ki a Tervező Irodától, míg meg­állapodtak, kijelölték az épü­let helyét. S mindezek után jú­liusban, a szerződéskötés ide­jén közli a szövetkezet, hogy nem építi meg a tojóházalt. Itt a legfőbb ideje annak, hogy az elmondottakból levonjuk a kö­vetkeztetést: felelősségtudattal, sokkal határozottabban foglal­janak állást a szövetkezetek vezetői, amikor egy-egy beru­házásról döntenek. A huzavo­na, a tétovázás elsősorban ne-t kik okoz hátrányokat. IGEN SOK LÉTESÍTMÉNYT TSZ-BRIGADOK ÉPÍTENEK, A házi kivitelezésű munkák­nál sem sokkal jobb a helyzet, mint a vállalati építkezések­nél, jóllehet itt a munka jó megszervezésére, irányítására sokkal kedvezőbbek a lehető­ségek. Általában a házi brigá­dok egy része nincs kihasznál­va, nem elsőrendű nekik a kö­zös munka, nincs határozott, szigorú irányítás. Egy példa: Délelőtt tizenegy órákor jár­tunk a somogyacsai sertésfi áz­tatóbán; be van fedve, tehát nyugodtan végezhetnék a bel­ső ács- és szerelőmunkákat. De senki sem dolgozott, az épület két hónapja majd ugvanígy áll. A tsz-nek a jö­vő év első felében értékesíten­dő alapanyagot itt kellett vol­na már lefialtatni. Intézkedtek már a szövetkezet, a járás ve­zetői, kértek, figyelmeztette!:, büntettek — hiába. Elhanya­golja, ttizedrangú kérdésnek tekinti az építőbrigád ezt a munkáit. Felvetődik a kérdés: Hol van az államhatalmi szerv. a tanács segítsége? Nekik kel* ’ilene elsősorban megakadálvoz- A niuk azt, hogy másutt vállal ja­tot. Megborzadtam, amikor mondani. Bezárta a ház ajta- A Hohenzollemdammon be-{\nak munkát a brigád__ tagjai léptek siettek fel a pincelép- ját, és a kulcsot a lábtörlő szálltunk a gyorsvasútija. Nemiekkor, mikor még legfőbb kö- A sebhelyes lépett a alá dugta, ezt a rejtekhelyét kém az ellenkező irányba kel-^teless egüket sem teljesítették. csőn. _ _ _____ _ ____ _______ s zobába. Teljesén nyugodt Jarolinné is ismerte;" " lett votoa utaznom Lichten-i Más alapon kell megszervezni volt. __ Arra az esetre, ha az bergbe. De féltem attól, ami* a házi brigádok munkáját, el­— Rajta, csomagold be a öregasszony még visszajönne, otthon várt rám. Házasságom* lenőrzését, s nemcsak Somogy­bőröndöket, most mennünk mert különben talán még a ^ tönkrement. Nemi ácsán, hanem mindenütt a me­kell. rendőrséggel töretó "fel az aj- tudtam és nem akartam többéi gyében, ahol felvetődött ez a Két részre osztotta a pénzt, tót. Holnapra az orosz zóna- élni a feleségemmeL De i probléma. S ez a murfa nem cigarettát és élelmiszert. ban vagyunk, akkor már nyu- 1hogya" funtrem m^ ezt ai r^lkulozhetta kozsegita-»­— Felezünk. Fél óra múlva godtan megtalálhatják az ^pcsotatot, ha továbbra isi csők hathatos támogatósat! indul egy vonat a határ felé. urat. Iratait a zsebébe dug- leszünk egy fedeli A K(jVETKEZŐ ÉVRE való Jegyekről már gondoskodtam, tam és revolverét is. Egy hát a gyávasági előkészületekkel jobban áll Egyelőre annál maradunk, töltény most hiányzik belőle. isészbeim arra, hogy a sebhe-I megyénk, mint tavaly ilyen- hogy KZ-bol valók vagyunk Utovegre nem meglepő, ha lyest kövessem. A véletlenekkor. A Tervező Iroda az ez év- De nem kommunisták, erted. egy volt Gestapo-Scharfuhrer szerencsétlen láncolatának,* ... .. w „ár Nem mozdultaim. A sebbe- öngyilkosságot követ ÓL amely egyre szorosabban kap- 4re ltraenot tervből mar lyes látta, hogy remegek. BERLINI ELÉGIA csőit össze ezzel az emberrel,*hetet átadott, s az év végéig — Nyavalyás! — kiáltotta nem akart vége szakadni. És 11 előreláthatólag huszomöt-har­dühösen. — Ha így folytatod, Háborítatlanul átjutottunk a akkor még art sem ismertem #milícat elkészít. A Beruházási egyszer a katonai bíróságon határon, és két nappal később fel, hogy alapjában véve nemi. , o 99­kötsz ki. Berlinben voltunk. is véletlenekről van szó, ha-* a , _ a bőrön- Mindig különös érzés, ha az nem egész egyszerűen akarat-ádiS negyvenhatot készített el. ember hosszú távoliét után vi- gyengeségről. ^ # A fontos az, hogy a terv elké­— Amit odalenn tettem, art szontlátja otthonát. Szeme Kevéssel, mielőtt a körzetve-iszülte után kérjék a hitelt a hallottad. És hogy tudjad, mohón szív magába minden ff*33 lakásához értünk, a seb- # szövetkezetek, hogy az anya- egy árva szót erről, és téged részletet. Olyanok a házaik, az helyes meg egyszer ehnagya- p , . télen szállit­“ megöllek. Eladtam ma a utcák és az emberek, mint a F3^’ ho®ran viselkedjem AÍ£**«■*■ "J0®* a téten szollá húst ennél az Eschenbachnál. jó barátok, akiket az ember lelkemre kötötte, hogy tart-# hassak. Az indulás tehat ked- A tökfilkó csakugyan elhitte, szeret és akikkel együtt szén- a sz.inFat’ ° majd megta-ivcző. Igen fontos azonban, hogy­hogy borjúhús. Egy kedves ved. Szülővárosom már akkor >az idei év tapasztalataiból von­történetet meselt el nek«n. erősen romos volt, amikor ernte végigmegy A ják le a tanulságot a gazdasá­n<Li ez^’a házat és a kertet’ utoljára szabadsagán voltam. Kant-strassén az Emlék-temp-^gok is, az irányító szervek is, neki ez-a hazat es a kertrt? Most csaknem fizikai fajdal- lomtól a rádióadó-toronyig,#hegy ne ismétlődjön meg jövö­— Nem, erről semmit sem mat ereztem, ahogy kibonta- ameiv messziről látható nem# J . tudok — mondtam reszketve kozott előttem az a rammező, vétheti el a Litzensee-t.’ Idilli^16 32 a ^e^yzet’ ame^ 32 iden — Meghiszem azt. A kutya omely egykor Berlin volt. folt ez a nagyváros házrenge- ’ jellemezte a termelöszövelke- egy csapásra akart bombaüz- - Érthetetlen, hogy élhetnek tegáben, álmodozó oázis. A # zeíi beruházásokat. Maga csomagolta döket. letet csinálni. Az öregasz- ebben a romhalmazban em- Litzensee nem nagyon nagy,# szonyt valóban rávette, hogy berek. És a főutcák járdáin körülötte rétek vannak és né- # a pénz egy résziét átengedje mégis aggasztó volt a tolón- hány fa, imitt-amott szomorú-# neki, állítólag azért, hogy a Sás. Ezek között a sétálókkö- füzek hajlanak partja fölé.# fiát, akit valószínűleg már zott persze sokan voltak a Normális időkben egy csónak-# rég meggyilkoltak, kiszabadít- külföldiek, a szövetséges had- kölcsönző gondoskodott némi# sa. Ezenkívül Eschenbachtól seregek katonái. romantikáiról ezen _ a tavon a is kapott még egy csinos köz- — Nem sokban különbözik »^«Imespárok számára, vetítési díjat, és mindezt a ez Münchentől — mondta a Most csónakok, sein sze­hátunk mögött. Találkoztam sebhelyes mellettem —, a fe- ,e,^tSI>íir?k,n,em voitfK’ ^ a, kilátás a Litzensee felöl nemi Vörös Márta A munkásfiatalok helyzetéről tárgyalt a napokban' a textil- műves pártbizottsága. A KISZ-bdzottság jelentését Né­meth Lajosné csúcs titkár ter­jesztette elő; beszámolt a vá­emberhez akart felmenni. Bá- Kufrat, ezúttal semmiféle f\z a..n^z,1 amelyben a kor- * otth^iV ííf \ nőm is én, hogy ki a kutya ami nem szed rá minket zlrtYfzeto lakott, csak kévéssé 1, fTat-itok n -'-átvi ta>ti meg az üzletet, de ne Ezenkívül Charlottenburgban XínAanv^,m.H ‘ t helyzetéről, fi Parte, ne ez! állítólag hemzsegnek az an­Átadta a bőröndöt, és ki- golok, még jó, hogy tudok va­tuszkolt Nem mertem ellent- tanút angoiuL az öregasszonnyal, amikor ketepiac u^anúgy virágzik. fák hanem romokra nyí£ n ehhez az atkozott, eaz- Bombauz.letet csinálunk itt, J semmiféle Az a ház, amelyben a kör-’ lépésnyire volt a Kant-strassé- ( helyzetéről. A pártbizottság tói. f határozatot hozott az ifjúmun­# kasok között végzendő politi- (Folytatjuk.) #kai munkáról.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents