Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-03 / 281. szám

DISZNÓÖLÉS ( LZ MS2MP MEGYEI RI70TTSAGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA MM kell tudni a mele^wlx-szolgáltaíáisról ? Másfél hónapja jelént meg a lakóházak központi fűtéséről és melegvíz-szolgáltatásáról szóló kormányrendelet. Mivel sokain érdeklődnék a rendelet gyakorlati alkalmazása felől, megkértük Inke Sándort, az Ingatlankezelő Vállalat igaz­gatóját, tájékoztassa olvasóin­kat erről a kérdésről. — A hozzánk érkező levelek és beadványok azt tanúsítják, hogy sokan félreértik ezt a rendeletét — mondotta Inke elvtárs. — Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a rende­letben előírtak gyakorlati al­kalmazására a jövő fűtési idényben kerül sor. A közpon­ti fűtéssel és melegvíz-szolgál­tatással ellátott házak lakókö­zössége eddig önelszámoló volt a tüzelőbiztosítást ille­tően. Ez nagyon sok bosszúsá­got okozott a lakóknak, mert éveken át a tavaszi végelszá­moláskor utólagos fizetési fel­szólítások tucatjait kellett ki­küldeni. Ez nemcsak a lakók­A M£K siófoki telepén hatvanon dolgoznak a diótörőben. Naponta négy-négv és fél mázsa dióbelet tisztítanak meg. December kö­zepétől májusig szAzhúszan fognak itt dolgozni, ugyanis a Cse­mege- és Édesipari Vállalat cukrászüzemének mandulatörést is vállaltak. Eddig több mint 50 mázsa mandulát tisztítottak meg. nak volt kellemetlen, hanem nekünk is. Sokan ugyanis ar­ra való hivatkozással, hogy egész éven át fizették az előírt díjat, nem hajlandóak az utó­lagos ráfizetésre. Bíróság elé kerülnek az ilyen ügyek, és csak pereskedés árán kapjuk meg a pénzt. Az új rendelet egyszerűsíti a központi fűtéssel és a meleg­víz-szolgáltatással kapcsolatos ügyintézést A jövő idényben a vállalat gondoskodik — a meg­állapított díjtétel alapján — a fűtésről és a melegvíz-szolgál­tatásról. Ha túllépjük a kere­tet, a , lakók nem tartóznák anyagi térítést fizetni. Teljesen minket terhel majd a felelős­ség Csak azokban a lakóhá­zakban vezetjük be a heti két­szeri melegvíz-szolgáltatást, ahol a lakók túlnyomó többsé­ge kéri — fejezte be tájékozta­tóját a vállalat igazgatója. SO/ZOjK ÚJ KÖNYVEK A Móra Kiadó könyvújdonságai: A Nagy Emberek Élete-sorozatban jelent meg Száva István műve Egyedül a halál ellen, melyben Semmelweis Ignác életét örökíti meg. A Búvár-sorozat új kötete Simcnfy Géza könyve, A feléb­resztett atommag. A jégvilág ro- binsonjai címmel adta közzé a ki­adó Tyilion Szjomuskin köny vét, mely az észalti sarkvidéken játszódik. A »Juventus—1.« űr­utasai címmel jelent meg Bállá László érdekes ifjúsági regényen. Az Európa Kiadó újdonsága Fe­dor Cádra regénye, a Végzetes hétköznap. A szerző egyetlen nap egyetlen központi cselekményébe sűríti az összeomlása előtt álló fa­sizmus záró jeleneteit. A Népek Meséi-sorozatban látott napvilágot ct perzsa népmesegyűjtés Tolvajok kútja címmel. Morus Tamás Utópia című mű­vét a Magyar Helikon jelentette meg Kardos Tibor fordításában, jegyzeteivel és utószavával, Hincz Gyula illusztrációival. A Szépirodalmi Kiadónál jelent meg Tabi László humoreszkjei­nek és vígjátékainak gyűjteménye Őszintén, szólva címmel. Harmadik kiadásban adta közzé a Képzőművészeti Kiadó Barcsay Jenő művét, a Művészeti Anató­miát. A Magvető Kiadó újdonsága Ba­rabás Tibor müve Chopin életé­ről. Beköszöntőitek a csípős hajnalok. Zákányban is tüzek lobog­nak reggelente jelezve, hogy Itt a disznóvágás ideje. A Brá- nics család kétmázsás hízót vágott. Baka Ferenc böllér, a gaz­da és az asszonyok szorgalmasan dolgoznak, hogy idejében vé­gezzenek a munkával. DIVATBEMUTATÓ — CSALÓDÁSOKKAL Bosszankodva távoztak az emberek szombaton «sie a ha­tinka Művelődési Házból. Az Iparcikk-kiskereskedelmi Válla­lat divatbemutatóján még a fővárosi manekenek felvonul­tatása sem segített. Nem volt ebben a bemutatóban semmi változatosság, hiába vettek magukra a manekenek más és más színű ruhákat. Téli divatot szerettek volna látni az em­berek minden kellékével együtt — hiszen küszöbön a tél —, de éppen ezt nem kapták meg. Kaptak helyette kosztümöket — pedig a jóból is megárt a sok — meg szövetruhát, de ez nem elég egy bemutatóhoz. Miért nem láthattak a nézők kucsmákat, kalapokat, si­kert aratott kis csizmákat, pulóverokat, kardigánokat és szoknyákat? Vajon azt gondolták a rendezők, hogy mindenki kompiéban jár dolgozni? Miért maradt el a bemutatóról a téli sportruházat ismertetése? A síöltönyök és egyéb téli ruhák minden bizonnyal érdekelték volna az embereket. S vajon elegendőnek tartották a rendezők egyetlen al­kalmi ruha bemutatását, amikor jön a karácsony, a szilvesz­ter, a vendégeskedések ideje, és minden lány meg asszony új ruhában szeretne megjelenni a társaságban? Elmondható mindez a rossz férfiruhák bemutatójáról is. Csak öltönyöket ismer a kereskedelem — szóló zakókat, nad­rágokat nem? És kalapokat sem? Ez a bemutató a közönség ízlésének lebecsülése volt. Ilyent máskor nem kérünk. És elmaradhat a jövőben a ní- vótlan összekötő szöveg meg a limonádé operettműsor is. P. Gy. Jleluijtúlt Tf ffyha ngúan kattogtak a J-' Kerekek. A kupéban félhomály, füst és jellegzetes vonatszag volt. Két munkás nagyokat szívott a cigarettájá­ból, és közben csöndesen be­szélgetett. — Jó lesz már hazamenni a családhoz. Egy hete, amikor eljöttem, beteg volt a gyerek. — Könnyen esik most ba­juk. Becsapós ez az idő... — Tudod, János, az én csont­jaim is érzik az őszt.., Lehet, hogy követ raktak, földet csákányoltak valamelyik útépítésnél, az is lehet, hogy téglát hordtak, maltert cipel­tek. Kezük durva, kérges és erős... A kendős öregasszony a sa­rokba húzódott, nyolc-kilenc éves unokája szótlanul ült mellette. Tekintete néha kika­landozott az ablakon. Nem tu­dom, hogy az elsuhanó villany- oszlopokat, a rozsdás kukorica- táblákat kutatta-e a szürkület- . ben, és nem tudom, hogy egy­általán azelőtt nézte-e olyan mereven... A kendős öreg­asszony lehajtotta a fejét, két keze imára kulcsolva hevert az ölében, de bizonyos, hogy nem imádkozott, mert két ránc ár­kában egy könnycsepp gurult végig az arcán... A munkások leszállni készü­lődtek. A szálak sápadtan iz­zattak a villanyégőkben... A kislány nem egészen ér- • . tette, ami történt, és azt sem, ami történik vele. Csak félt... Azt tudta, hogy voltak, il­letve vannak szülei. Hiszen kapott csomagokat. Játékot meg tarka ruhákat. De egyilcet sem szerette. Anyja arcára nem emlékezett — kétéves wolf, mikor egy borús hajnalon itt maradt nagyanyjára és nagy­apjára. Ügy mondják, abban az időben sokat kereste őket, és nem akart enni, mert nem voltak vele. Aztán megszokta. Mikor már értelmesebb szem­mel nézett körül a világban, sok történetet hallgatott meg a szüleiről.,i Decemberek fordulták át januárba, évek peregtek le az őszi levelekkel. Már nemcsak hallotta, hanem el is tudta ol­vasni a leveleket, és válaszol­ni is tudott rájuk. Műgonddal rajzolt betűivel arról számolt be, hogy mi történt az iskolá­ban, mit tanulnak éppen, de legtöbbször a nagymamát idézte, aki nagyon sokat dol­gozik ... És még sok mindent megírt az anyjának, akit nem is ismert. Tökéletesen megnyu­godott abban, hogy igy van, így gondolta természetesnek. A nagymamáékat szokta meg, s mivel nem tudta, milyen érzés az anyja nyakába ugrani, nem is hiányzott neki. Élte a maga életét. Szeretett a ház mögötti gyű mölcsös ben hancúrozni a Csalival, borzas kutyájával. Ez volt a legkedvesebb A Csuli otthon maradt... A kislány az ablakhoz támasztot­ta homlokát, mind nehezebb volt megkülönböztetni a kinti képeket. A Csuli biztosan a kapuban fekszik és vár. Milyen játékos, hempergőzésre való kedvvel ugrabugrált rájuk, ahogy jöttek kifelé az udvar­ról. És ő életében először nem merte ölbe venni. Félt, hogy nem tudja akkor letenni... — Nem vagy még álmos? — Nem, nagymama, nézege­tek. — Hát csak nézegess.^ A kendős kis öregasszony egy évvel ezelőtt sírt sokat hosszú idő óta. A könny azóta nem akart megszáradni a szemén. Akitor jött először egy olyan levél, hogy az anya, az apa s a még egészen isme­retlen kis testvér kéri, várja, és minden céljának tekinti, hogy együtt legyen ismét a család. De nem itt, hanem ott. S ők már meg is tették a lé­péseket. — Hát altkor te is elmész... —Én? Hová? — Anyádhoz.. * Oda, mesz- sze... — Miért? — szaladt ki a szá­ján, de nemcsak kérdés, ha­nem öntudatlan tiltakozás is volt ez. Csönd a válasz. Pedig lett volna mit felelni. De a kendős kis öregasszony elfordította tekintetét a kislányról, az pe­dig tíz perc múlva csaknem elfelejtette az egészet... Ibolyát szedett a szomszéd Esztivel, aki egypár évvel idő­sebb volt nála, mikor hirtelen eszébe jutott a dolog. — Te mit gondolsz, ott Ame­rikában is van ibolya? — Nem tudom... Nézd, itt mennyi van! Ide gyere!... Gondolom, lehet olt is ... — Anyu azt akarja, hogy én is elmenjek... — Örökre? Szekér zörgött el az árok­part mellett. Odanéztek, ki ül rajta. — Sokáig fogsz utazni. Sze­retsz utazni? Lehet, hogy jobb lesz neked, csak szegény nagy­szüleid ... A friss levegőtől kipirulva nagy halom ibolyával ment ha­za... A faluban mind többet be­széltek arról, hogy a kislány elmegy. Kérdezgették a fej­kendős öregasszony^ sajnál­ták. De nem mindenki. Volt, aki helyeselt, akadt, aki tilta­kozott. Nem gondolt volna a kis­lány sem erre, ha pajtásai lép- ten-nyotnon nem emlékeztetik a hosszú útra, — Jó lesz neked, világot látsz! , — Visszajönnél még ide! — Képzeld, milyen nagysze­rű lesz! Ugye, minden nap autóval visz a papád az isko­lába? — Azt mondják, hogy ott sók a rossz ember... Némelyek csúfolták, mások bátorították, és nem tudta, ki­re hallgasson. Az ellentmondó véleményektől, megjegyzések­től zűrzavar támadt a fejében, s a sok hatás egyetlen érzést váltott ki belőle. Félt Maga sem tudta pontosan, hogy mi­től, csak félt, hogy telnek a napok, és egyszer majd indul­ni kell. — Meddig utaznak? — egy testes, nagyhangú asszony te­lepedett a fülkébe. A kislány visszafordult az ablaktól, le­ült. — Egyelőre Pestig — a ken­dő* öregasszony hosszú szünet után, kelletlenül ejtette ki a szavakat. Az idegen nem vet­te észre. Nem zavartatva ma­gát harsányan mesélni kezdte, hogy ö csak a következő álló- másig megy, majd megmutatja annak a bitang Ivölyöknek, hogy az ő lányával igy nem le­het bánni, inkább azonnal ha­zapakolja, de nem engedi, hogy tönkremenjen az örökös vesze­kedésben ... A kislány tágra nyílt szem­mel hallgatta a szóáradatot, nem volt tiszta előtte a mél­tatlankodás oka. Az öregasz- szony pedig már rég nem fi­gyelt oda.,. fi'gy hónapja határozták el ^ az indulást, meg azt is, hogy neki kell elvinnie a kis­lányt. Hatvanegy évesen... »■Egy hónapot velünk lesz. Meglátja, vagyon jól érzi mar gát. Alig várom, hogy ideérje­nek __« — jutottak eszébe a l ánya sorai. A tiltakozásból, az érvből már rég kifogyott; az anyának több joga van a gyerekhez, mint a nagyszülőnek. Még azok után is, hogy egyszer el­hagyták ... Vajon az öreg mit csinál most? Tud-e vigyázni magára, míg ő oda lesz? A vacsorát meg a holnapi ebédet elkészí­tette. Igen, mindent rendben hagyott... Majd a szomszéd- asszony segít... Mekkora út! Sose hitte vol­na, hogy életében még erre is sor kerül. Mondták pieki, hogy ne induljon, ne vállalja, de ar ember a gyermekéért mindent megtesz, bármekkorát vétett is az, s bármennyire fájdalmas is a kérés, teljesíti. Még ezt is... Próbálta magyarázni magá­nak, hogy milyen szép lesz az az egy hónap, örülni akart. De nem sikerült. Az öröm érzését erőszakkal nem lehet elővará­zsolni ... Mert mindig egy má­sik út, egy másik megérkezés járt az eszében. Az, amikor majd visszafelé fog jönni. Egyedül. Aztán belép a kiska­pun — és a kislány nem fog elébe szaladni a házból... J? gyhangúan kattogtak a , J kerekek. A kendős öregasszony még mélyebbre hajtotta fejét. Két keze mozdu­latlanul, imára kulcsolva he­vert az ölében, de bizonyos, hogy nem imádkozott, mert két ránc árkában egy könny­csepp gurult végig az arcán... Vörös Márta Hirosima páriái Dr. Earle L. Reynolds amerikai tudás megrázó mó­don nyilatkozott azoknak a sorsáról, akik túlélték a Hi­rosimái bombázást. Elmond­ta, hogy a támadásnak mint­egy 90 000 túlélője teljesen elszigetelt, sőt éppenséggel számkivetett csoportot alkot. Hirosima lakói nem hajlan­dók befogadni őket attól tartva, liogy a velük való keveredés átöröklött rendel­lenességeket okozhat az új nemzedékben. Azt is mond­ják róluk, hogy másoknál jobban ki vannak téve min­den fertőző megbetegedés­nek. Az atomtámadás élet­ben maradt áldozatait ezért mindenki igyekszik távol tartani magától, nem kapnak jó állást, és inkább csak egy­más között házasodhatnak. • » * Hány éves a Nap? Vaszilij Fesaenkov neves szovjet asztrafizikus föltevé­se szerint a Nap a bolygók­kal együtt abban a folyamat­ban jött létre, amely a Szu­pernóva csillag fellabbaná- sakor a nehéz vegyi elemek képződésével kapcsolatos. Véleménye szerint a Nap, amely galaktikánk harma­dik nemzedékének csillagai közé tartozik, a Földdel együtt körülbelül ötmüliárd éve keletkezett Az ennél ré­gebbi csillagok más vegyi összetetelűek, és mozgási sa­játságaikban különböznek. • • * Cigaretta dohány nélkül Az amerikai Roswell Park Memorial Institute munka­társai igyekeznek olyan ciga­rettát előállítani, amely megfelel a dohányzók ízlésé­nek, de kevésbé veszélyes, mint,a dohányból készült ci­garetta. A legkülönfélébb le­velekkel és virágokkal kísér­leteznek. A huszonöt kísérle­ti növény eddig legsikerül­tebb keveréke káposztáiénél­ből, gyermekláncfűből és fe­hér répából áll. Kovács arról nevezetes, hogy mindenünnen elkésik, illetve a legutolsó percben érkezik. Lihegve, levegőt kapkodva, rohanva. Egyik reggel nyolc óra fél perckor zuhant be irodájának ajta­ján, félig megkötött nyak­kendővel, lebegő sállal, ki­gombolt kabátban, s kezében óz aktatáska mellett ott fi­tyegett egy táskarádió. — Hát ezt meg mi a csu­dának hoztad magaddal?! —- mutatott a rádióra kollégája. — Tudod, annyira rohan­tam — lihegte Kovács —, hogy már nem értem rá el­zárni, ezért gyorsan magam­hoz vettem.., < — vm — * ,, in -1,. i. < Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei bizottsága és a Somogy megyei Tanács» lapja.' Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. t. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 13-lfc. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem aduuk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesííőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index r 25007 Készült é Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca t.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents