Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-20 / 295. szám

Péntek, 1963. december 20, 3 SOMOGYI NÉPLAP 5500 marhát exportált az idcnt az Állatforgalmi Vállalat Segítettek a tenyésztői munkában Évről évre nagyobb célokat tűz maga elé az Állatforgalmi Vállalat. Míg tavaly 115 000 hízott sertést vásároltak fel, az idén 125 000 átvételét ter­vezték. Már bizonyos, hogy teljesítik tervüket. Ezt annak köszönhetik, hogy egyrészt a vállalat felvásárlói odaadóan, szorgalmasan dolgoztak, más­részit a termelőszövetkezetek látva a szerződéses hizlalás jövedelmezőségét, több sertést hizlaltak, mint az előző évek­ben. Néhány gazdaság terven felül is hizlalt abból a célból, hogy pótolja a növényterme­lés kieséseit. Igen kedvezően hatott az az Intézkedés, hogy az 1964 januárjának első felé­ben átadott hízók beleszámí­tanak a szövetkezet idei áru- értékesítésébe. Így a gazdasá­got nem éri károsodás, ha a vállalat decemberben nem tudja elszállítani terven felül hizlalt sertéseiket. 36 000 vágómarhát kell fel­vásárolnia a vállalatnak az idén. Eddig 33 000 marhát vettek át, s az év végéig tel­jesítik az előirányzatot. Nagy figyelmet fordítottak selejt te­henek felvásárlására. Hatezer tehenet szállítottak el. Emlí­tést érdemel, hogy számotte­vően emelkedett az export. Tavaly mindössze 1928, ez év­ben pedig 5500 hízott marhát szállítottak külföldre. A vállalat eredményesen segített a tenyésztői munká­ban. Másfél év alatt — a múlt esztendő második felében és az idén — hatezer anyakocát helyeztek ki háztáji gazdasá­gokba. 1400 koca már másod­szor fog elleni. A tenyésztésbe csaknem 1700 olyan üszőt irá­nyítottak át, amelyre eredeti­leg hizlalás! szerződést kötöt­tek. Ezenkívül 63 szűzüszőt is kihelyeztek. Szólni kell né­hány szót a mostani akcióról is, hiszen minden eddiginél kedvezőbben juthatnak te- nyészüszőhöz a háztáji gaz­daságok. 7,60 forintos kilón­kénti áron biztosít nekik te- nyészüszőt a vállalat, s ha az állat nem vemhesedik — a rá­hizlalt súlyt rendes szerzödé­ses áron megtérítve — vissza­veszik a jószágot. Minden bizonnyal kedve­zően hat majd a jövő évi fel­vásárlásra az, hogy eddig majdnem ötezer kis súlyú marhát helyeztek ki tsz-ekbe hizlalási alapanyagként. Jövő­re az ideinél többet, 130 000 hízott sertést szándékoznak át­venni a termelőktől. Decem­ber közepéig 1964 első félévi átadásra 54 000 sertésre kö­töttek szerződést. A szerződés- kötések további menete attól is függ, hogy a szövetkeze­teknek milyfen mértékben si­kerül enyhíteni az abrak­hiányt, illetve, hogy az állam milyen támogatást tud nyúj­tani nekik. Óvjuk, mentsük az erdők, mezők értékes 11 ' A viszonylag korán bekö­szöntött havas, kemény fagyo­kat hozó tél kritikus helyze­tet teremtett á vadeazdasá- ''okban. A Megvár Vadászok Országos Szövetsége ezért fel­hívással fordul az ország va­lamennyi vadászához, továb­bá az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek dolgo­zóihoz, hogy területeiken min­denütt létesítsenek vadetető­ket, és rendszeresen lássák el takarmánnyal. Különösen fon­tos, hogy valamennyi vidéken gonöoislkodjanafc a mezőgaz­daság két leghasznosabb vad­madara. a fogoly és a fácán “tetőséről, mivel a legtöbb he’ven vastag hótakaró aka­dályozza őket az é’elem fel­kutatásában. Az állami gaz­daságok és a terrnriös-övefke- zetek dolgozói segítsék min­denütt a vadásztársaságokat (MTI) „Kérem, ne közöljék a nevemet!“ Hét újítást ártott be eddig Kovács Is'ván műszerész, a Csurgói -<*j ár K *z drdz-vója Gombkész.:iő és -belnuó ‘„épé el jú­liustól decemberig 80 000 darab gombot készítettek. Az új el- jorajsal iSJ 000 forintot takarítanak meg évente. A ki rendszeresen olvassa a lapban megjelent pa­naszokat s az illetékesek vá­laszait, csak egy következte­tést vonhat le: érdemes tollat ragadniuk a jó ügyért kiálló embereknek. Nem pusztába kiáltott szó, ha nyilvánosság­ra hozzák a kisebb-nagyobb hibákat, visszaéléseket, mert a tanácsok, vállalatok és hiva­talok meghallgatják javasla­taikat, s meg is valósítják, ha módjukban álL A panaszt kivizsgálok gyak­ran még meg is köszönik a levélírónak, hogy felhívta fi­gyelmüket a hibákra. Csak el­vétve fordul elő, hogy egyné­mely szervnél -támadásinak, »akadékoskodásának vagy ef­félének tartják a jogos bírála­tot. Köszönet és elismerés jár azoknak, akik közügyekben szót emelnek. S ha valahol képtelenek fölfedezni a bírá­latban az őszinte segíteni aka­rást, figyelmeztetni kell őket rá. Ha szükséges, nagyon ha­tározottan. Ez a néhány rossz példa azonban senkit sem in­díthat arra, hogy véleménye megírásakor a névtelenséget vagy a személytelenséget vá­lassza. Januárban cikket ír­tunk a névtelen levelekről. Le­szögeztük: »Csak akkor növel­hetjük tovább a demokratiz­must, ha egyre kevesebben rejtik véka alá a nevüket, s egyre többen vállalják a fele­lősséget a levélben írottakért.« C okán túljutottak azon, ^ hogy a névtelenséget válasszák, mégis félúton meg­állnak, mert levelük végére a következő záradékot biggyesz­tik: »Kérem, ne közöljék a ne­vemet!« Közérdekű, amit ír­nak, helyes tehát, hogy a nyil­vánosság elé kívánják vinni. Helytelen azonban, hogy nem merik vállalni érte a felelős­séget. Talán efféle meggondo­lásból: »Nem kell azt tudniuk, hogy én okvetetlenkedem. Hát­ha megorrolnak, mert szóvá tettem a hibákat.« Az emberek többsége ki mer állni a közvélemény elé bírála­tával. Erről, tanúskodik az Olvasóink írják-rovatban kö­zölt több száz levél is. Az ol­vasók nagyon határozottan el­ítélik, ha valaki nem beszél nyíltan. Dulcz Pálné tahi ol­vasónk, az óvodai szülői mun­kaközösség elnöke tollat fo­gott a múlt héten, s keményen megbírálta az egyik magát megnevezni nem merő helybeli levélírót. Noha csak a saját véleménye volt, hogy a járási székhely óvodájának dolgozói nem vigyáznak eléggé a gye­rekekre, az összes szülő nevé­ben beszélt. ölösleges óvatosság, ha valaki a neve nélkül akarja megjelentetni észrevé­teleit. Kiváltképp akkor, ha panasza csupán apróbb-csep- rőbb. Kell-e bátorság hozzá, hogy valaki szóvá tegye: cím­ke úszott a sörösüvegben; ki­csi virslit szolgáltak fel a bisztróban; nem fordítanak elég gondot a higiéniára a női fodrászüzletekben. Határozott nemmel válaszolhatunk rá. Semmiféle kockázatot nem vál­lal a levélíró, ha felhívja az illetékesek figyelmét. Senki sem róhatja föl neki, miért leplezi le a visszaéléseket, hi­szen a kötelességét teljesíti. Aki következetesen bírál, min­dent elkövet, hogy egyetlen visszaélés se maradjon titok­ban, a társadalom fejlődését gyorsítja. Kaltenecker Józsefné kapós- mérői olvasónk azért fordult a szerkesztőséghez, mert kivé­teleztek a vevőkkel a kapos­vári halboltban: az, egyiknek adtak az olcsóbbik halból, a másiknak nem. Majorovits László, a Vasútépítő Vállalat dolgozója meg azért, mert ki­csi virslit kapott a bisztró­ban. Mind a két olvasónk zá­radékot írt leveléhez, de meny­nyivel rokonszenvesebb volt a Kaltenecker Józsefnéé: »Ké­rem, hogy írják alá a neve­met.« Majorovits László épp az ellenkezőjét kívánta. Nem teljesítettük kérését, mert in­dokolatlannak tartottuk a sze­mélytelenséget. Érdemes elmondani a kö­vetkező példát. Hat kaposvári asszony levelet írt a szerkesz­tőségnek. Ketten a címüket is feltüntették. A levélírók meg­bírálták a női fodrászüzlete­ket, mert ritkán cserélik a tö­rülközőket, nem fordítanak elég gondot a higiéniára. Több más szabálytalanságot is föl­fedtek. Ugyanakkor határozot­tan kikötötték, hogy levélben kérnek választ, ne használjuk cikknek írásukat. De vajon miért? Hiszen a benne írottak az első szótól az utolsóig iga­zak voltak. Ebből kiindulva írtuk meg aztán »Rendet a kaposvári fodrászüzletekben!-« című cikkünket. [V em szabad félúton meg- x 1 állni. Ha valaki megír­ta a véleményét, ne kösse ki személyteleqséget, nevével is vállalja a felelősséget a bí­rálatért. Ügy, ahogy az embe­rek többsége teszi! Lajos Géza r TEKINTÉLY Ziergiebel sebhelyes áncy AZT KÉRDEZTEM a vé­kony asszonykától, Dömötörfi Jenőnétöl, a Ságvári-brigád vezetőjétől, mit tesz akkor, amikor a brigád egyik vagy másik tagja nem ért egyet a kollektívával, nem engedel­meskedik. Nagy, lágy fényű, dióbarna szemével rám nézett, és azt felelte: »Elsírom magamat.« Lehet-e jó brigádvezető Dö- Jmötörfiné, ha akkor, amikor gerelyre, határozott föllépésre mes hűvösséget árasztott a amikor azt mondta, hogy a slenne szükség, félrevonul, hogy szobában, és kisodorta a szí- sebhelyés több mint egy fana- . senki se lássa és elsírja ma­varf üstöt a szabadba. A szobá-‘tikus kémfőnök. Megfoghat at- , gát? ba behallatszottak egy belvá- lan, hogy ennek a söpredék-' Az élet már megfelelt erre nek újra ilyen befolyása van la kérdésre. Dömötörfi Jenőné nálunk. _ 11 ugyanis a Famutfonó-ipari Már megint itt tartunk V vállalat kaposvári gyárának kell-e önt is vonnom ebbe a dologba. Voltaképpen már a sebhelyes háborús bűntettei élet­csit. Tudtommal egy lélek sem lakik azon a környéken. — Nem értelek, miért ne állíthatta volna valaki oda a kocsiját? Mi ebben a rendkí­vüli? — Mert mintha Kufratot lát­tam volna a kocsi közelében. '{51) — Először is üljön le, és le­gyen egész nyugodt — nyug­tatta meg dr. Fallroth az izga­tott embert. — Azt hiszem, az elegendőek ahhoz, hogy eset egészen világos, doktor, fogytiglan lecsukassuk. Mi a véleményed? — Hála Istennek! — mor­— Ennek a gazembernek mogta Kufrat. — Csak akkor Nem vagyok biztos benne, nem lesz már alkalma, hogy lesz belőlem újra ember, ha ez hogv továbbment-e vagy be- valóra váltsa fenyegetéseit, a vadállat lakat alatt van, és szállt. Kufrat úr — magyarázta az végre megint nyugton alhatom! — Ahá, Sherlock Holmes ügyvéd nyugodtan —, ne higy- — Egyetlenegyszer lett vol- nem alszik. És mire következ- gye, hogy csak neki vannak na csak igazán férfi a talpán, tét mesterdetektívem abból a összeköttetései. Legkésőbb hol- akkor megtakaríthatta volna tényből, hogv ott egv autó állt? nap kiadatom ellene a letar- magának ezeket az éveket — Mert úgy látom, már induL is. tóztatási parancsot. Ha előtte mondta dr. Fallroth homlokát — Hagvj fel. kérlek, ostoba vele, mondja ráncolva. — Hogy lehet egy vicceiddel — felelte dr. Fall­rosi templomtorony óraütései. — Nem tudod véletlenül, doktor, hogy Kufrat kocsival ,, __________w_____ j ött-e? — kérdezte hirtelen az — dörmögte az ügyvéd —, az'egyik legjobb brigádvezetője. orvos. ember rosszul lesz, ha azokra' a Ságvári Endre-brigád 1980 — Fogalmam sincs róla — a pofákra gondol, akik nálunk'óta — a megalakulás évétől felelt az ügyvéd. — Miért ér- ítélkeznek. Nyíltan megmon- — szép eredményeket ért el. dekel ez? — ö is az ablakhoz dóm neked: nem kelt bennem 7 Híre túljutott az üzem kapu­lépett. különösebb jóérzést, ha en-'jdn. A brigád elnyerte a Szak­Nézd csak ott azt a ko- nek a gyümölcslégyárosnak az 'szervezetek Megyei Tanácsá­t,,ectv lélek ügyére és .az ezzel kapcsolat- Inak a2t a vándorzászlaját ban várható szenzációkra gon-jjameiyet csak a legjobb szo- dolok. „ Jcialista brigád kaphat meg. A — Most nem szabad elcsug- ■ brigádnapló arról tanúskodik, gedned, doktorkám ... ihogy a kollektíva az idén is Dr. Werner mosolygott. ^derekasan dolgozott. Többet — Kedves, hogy éppen tej tett, mint amennyit vállalt, mondod ezt nekem. De ne ag-jTervét — amely jóval feszítet- gódj, tudom, hogy mit kell Jtebb, mint az üzemé — min- tennem. Ennek a pernek, az^den hónapban 7—8 százalék­utolsó peremnek, még sokáig J kai túlteljesítette. A lányok a fülükben kell csengenie. Hol- J nagyon sok társadalmi mun- nap felkeresem ügyfelemet. J kát is végeztek. A naplóba be- Minden valószínűség szerint ő* ragasztott színház- és mozije- lesz a koronatanú. Jgyek pedig azt mutatják, hogy — Elfeledkezel Kufratról. Ja brigád tagjai szórakozni, J művelődni is együtt járnak. Közülük azok, akik még nem — Ezzel az idegronccsal nem ( még találkozna vele, mondja ráncolva. — Hogy lehet egy vicceiddel — felelte dr.----- . n eki, hogy a jövő héten utazik, ilyen brigantival évekig cimbo- roth kedvetlenül —, azok után, sokat kezdhetünk Jogi végezték el az általános isko­De egv szót sem itteni látoga- rálni? amiket ez a Kufrat Jakutek Pontból csak azok az eseme-f ^ tanulnak is fásáról. Kufrat nem felelt. Bűntuda- anas sebhelvesről elmondott, "Sd* üLtwií =4 Ha időnként támadnak is _ Persze hogy nem, doktor tosan meredt az asztallapra. nem lenne érmen kizárt dolog, mara, amelyek közvetlenül ú r — bizonykodott Kufrat {TorSks^yteve1reedh7tem beíe csendet -, ezt Kufrat úrnak helyesnek? Hiszen a legna- » SS™ 5'érésére tudja serkenteni őket. MI ADJA MEG A TEKIN­, nem lenne éppen kizárt dolog, {^^1-, é kf(ztük nézeteltérések, azered­— Hagyjuk ezt a históriát hogy Kufratot megfigyelik. háború befejezése előtt törten-fmánVoIr u„„„. — törte meg az ügyvéd a , , , tek E^ találékony védő még ím^nyek azt bizonyítják, hogy — Mi oka lenne erre a seb- taiaieKony veao o i-ninc «i bele csendet —, ezt Kufrat úrnak helyesnek? Hiszen a legna- . - - ... ...... . ebbe a históriába, úgy értem, önmagával kell tisztáznia, gyobb biztonságban érzi ma- 1S »hatásköri túllépéseként “ is »hatásköri túllépéseként ér-íeresere tudJa serkentem okét. eooe a msioriaua, úgy eneni, ----- -—-7---- ““ telmezheti i MI ADJA MEG A TEKIN­h a a sebhelyes ellen megindul Mindenesetre tudja a címem gát, es tudja, vagy legalábbis ■ • , ... . iTÉLYT a brigádvezetőnek’ Mi azeRárás’ es a telefonszámom. Ha vala- azt hiszi, hogy Kufrat ki van — És a bíróság hozzájárulna? lobb belátásra őinhh az eljárás: közbejönne, hívjon fel. szolgáltatva neki. Sosem tété- ilyen minősítésihez? - kérdez­- Ezt most meg nem mond- Most még ^ja me(, ön is a cf. ?|£fé fel, hogy ez a gyenge te meghoSkenten az orvos. {aL^fakik eíent^nlk, szét­— Ez a bíróság összetételé-»húznak néha? Megsajnálják tői és az ügyésztől függ. Ugyan ^tán, amikor könnyezni látják? mi késztetné például az .itteni \ Nem ettől van tekintélye Dö­_______ ben- főügyészt arra, hogy v°ftlmötörfinének, hanlm attól n em, de talán igazad van. Az elvbarátjának viselt dolgait^hogy példamutató munkát vé- a fontos most. hogy ezt a vad- szellőztesse. ... igez, becsületesen helytáll, se­állatot a legsürgősebben lakat — Hát akkor a sajtóhoz for-úgit társainak. <5 dolgozik a leg­alá tétesd. Remélhetőleg ne- dúlsz. 5többet. Ha a brigád valame­hézség nélkül sikerül majd. ^ _ Jlyik tagjának teljesítménye eaí°7ufrat úf IhoevTÄ -X élőfordulhar hogy a leg- ember ilyen lépéshez folyat ?Ä_K“f?A.U,r,',Ah°f közelebbi napokban szüksé- dik. látom a tényállást, aligha lesz rá szükség, mert kémtevékeny­ségét az ön segítségével sem tudjuk elfogadhatóan bizonyí­tani. Bizonyos bel- és külföldi körök oltálmazóan tartják ke­züket e:*ken az áttekinthetet­len ügyeken. A tárgyalás me­netétől függ majd, hogy be Az orvos vállat vont. — Csak úgy felötlött gém lesz még néhány részletet illető információra. Kufrat odafirkálta címét egy darab papírra, azután el­búcsúzott. • • • Dr. Fallroth ablakot nyitott. A szelíd éjszakai szellő kelle- Kufrat nem sokat tévedett. (Folytatjuk^ 'gyengébb az átlagnál, akkor azt mondja: »Lányok, segítsünk neki, tanítsuk meg a jó mun­kafogásokra, magyarázzuk el, hogyan lehet növelni a terme­lést, csökkenteni a hulladé­kot.« Ö a legelső a társadalmi munkában. Ö vezeti a naplót is. Szabad idejében gyöngybe­tűkkel jegyzi be az eseménye­ket, a munkában elért ered­ményeket. Mindezért nem vár hálát, el­ismerést. Azért teszi, mert meggyőződése, hogy ezzel elő­mozdítja a fejlődést, a terme­lés növelését, a szocialista em­bertípus kialakítását. A BRIGÁD TAGJAI jól lát­ják mindezt. Tudják, hogy ve­zetőjük egyszerű, nyílt szívű, áldozatkész asszony. Olyan, akinél egyezik a szó és a tett. Nemcsak mondja, hogy szük­ség van a termelés növelésére, nemcsak hirdeti, hogy szocia­lista emberré kell válni, ha­nem maga is sokat tesz a ter­melékenység emeléséért, igyekszik szocialista ember lenni. Ezt tisztelik benne. Ezért van tekintélye. Ezért hallgat­nak rá. A brigád tagjait is az az eszme fűti, amely Dömötör- finét sarkallja, lelkesíti. Hi­szen ők is olyanok akarnak enni valamennyien, mint ő. És ha néha-néha elcsüggednek is egy kissé, ha időnként el­lenkeznek is vele, azért végül mindig belátják, hogy neki van igaza, jót akar, érdemes kö­vetni ... Nemrég arról ■.beszélgettek, hogy jövőre nagyobb feladatot vállalnak, mint az idén. Szó­ba került az is, hogy az üzem­részben egy új brigád van ala­kulóban, s jó vezetőre lenne szüksége. Nagy Sarolta, a Ságvári-brigád egyik tagja mindjárt kijelentette, hogy el­vállalja az új brigád vezeté­sét. Sarolta tisztában van az­zal, hogy nem lesz könnyű dolga mint brigádvezetőnek — Dömötörfinét ő nemcsak örül­ni, lelkesedni, hanem pityereg- ni is látta. Mégis önként vállalkozott. Bízik benne, hogy hallgatnak rá. hogy lesz tekintélye, össze tudja fogni a kollektívát, kö­zel tud férkőzni az emberek szívébe::. ÜGY ÉRZEM, hogy Dömö- törfiné példája lebeg előtte... Szegedi Nándor 00465031

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents