Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-19 / 294. szám

Csütörtök, 1963. december 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP Gárdonyi Szöllősgyör'ókön Hagyománytiszteletből vias- gázott özöllősgyörök vasárnap. Sikeresen. A művelődési ház­ba sokan elmentek, hogy esté­jüket az író emlékének szen­teljék. Az írónak, aki gyer­mek- és ifjú éved egy részében a györöki táj, a falura vigyázó erdő szépségét, illatát, a so­mogyi szó harmóniáit,- a két­kezi munkásokhoz való meleg­ségét szívta magába itt. Száz éve született egyik leg­olvasottabb prózaírónk, Gár­donyi Géza, s ebből az alka­lomból vettünk részt a györö- kiek megemlékezésén. A fo­lyosón Gárdonyi-kötetek, kéz­irat- és fotómásolatok: az agárdi szülőházról, a szülőkről, a györöld márványernlé&es családi házról. S egy kis asz­talkán a kedves rokon, Túli Ter a néni hagyatéka: egy kis szelence és váza, amit az író hozott neki egyszer külföldről. Berm Gárdonyi nevétől zson­gó a terem. A második sorban ünneplő kendős nénikék fűzik a szót: ők az élő (anyai ágii rokonság, a Nagyok, a Túliak leszármazottai. Amikor föl­megy a függöny, úttörők Gár­donyi-versekből idéznek; Bely- lyei László tankóintézeti tar ár előadással, Takáts Gyula 'Jó­zsef Attila-díjas költő két ver­sével tiszteleg az író emléké­nek; majd Gárdonyi-kutatásai­nak eredményeit összegezi egy helybeli tanár, Koltay Péter. S e szép ünnepség műsorából összeáll a kép: mi fűzte Gár­donyit a faluhoz, és hogyan él mindennek emléke Szöllősgyö- rokön. Sok erdeim — köztük több új — irodalomtörténeti adalék rtyomán egy érzékeny lelkű és zaklatott sorsú fiatalember vi­lága bontakozik kL Apja, Czi- eg ler Sándor — Kossuth fegy­vergyárosa és üldözött »-láza­dó" — itt, Győrökön veszi fe­leségül egy kisnemes család lányát, Nagy Teréziát, és gőz­malmokat építve vándorol a hatvanas-hetvenes években fa­luról városra. Korai halála után — másodéves tanítókép­zős ekkor Gárdonyi Géza Eger­ben — ide költözik a család Szöllősgyörökre. Ide jár vaká­cióra a fiatal diáit, és innen ki­lincseli számára anyja az első kenyérkeresetet a karádi fele­kezeti népiskolában. Ez a gyö- tőM nyár (1881-ben) a legem­lékezetesebb Gárdonyinak. Műkedvelő előadást rendez, kulisszákat fest, dalárdát szer­vez, misét orgonái, és írogat is közben. Mély njrömot hagy lel­kében ezen a nyáron az ifjú­kori szerelem és a nincstelen pénzszűke. Csalódik az embe­rekben karádi egy éve alatt is; állás után talpal; kiábrándult a fiatal néptanító. Szöllősgyö- rökcn leszavazzák, más kapja a megpályázott kán tor tani tói állást. Kudarca elűzi, keserű megbántottsággal távozik in­nen, hogy többé felé se nézzen SzöÚősgyöröknek. A gyermek- és ifjúkori ha­tások, a táj és az itt élő em­berek emlékei azonban nem tűnnek el nyomtalanul: fel- felbukkannak novelláiban, verseiben. S a falu sem felej­tette el őt: hosszú, negyedszá­zados e°Ti magányában sok­szor fölkeresik a györöki ro­konok. Különösen unokahúgát, Túli Tera nénit látta szívesen, aki haláláig, még 90 éves ko­rában is frissen emlékezett e találkozókra. ...Az ünnepi megemlékezés izgalma, feszültsége mind erő­sebb. Különösen, amikor szól­ni emelkedik egy kellemes ar­cú, idősebb bácsi. Épp a Gár­donyi-kép alatt áll; vonásai, ráncai az íróét formázzák. Élő rokon 6 is, Nagy László hely­beli nyugalmazott kőműves. Derűsen, ízesen beszél, szé­pen zengő »somogyi" tájnyel­ven. — A tíaemnégyes háború alatt Egerben katonáskodtam. Egy látogatómmal Túli Tera néném levelet küldött Gárdo­nyi Gézának. Kimenőt kértem, és elvittük neki oda ki, a vár­hegyre. Cziegler néni ■ nyitott ajtót Elmondtuk, kik volnánk es mi járatiban. Leültetett, megkínált, és vámunk kellett egy olyan jó fertályórát, amíg belső dolgozószobájából előke­rült az író. Szívélyesen érdek­lődött, hogy vagyunk, mi új­ság otthon, de csakhamar el­köszönt, és visszavonult dol­gozni. Azt azért még megkér­dezte, hogy hol szolgálok, és iá a parancsnokom. Mondtam, hogy hol, és ilyen meg ilyen : czázados. Hát alig egy-két nap, hívatnak raportra: Honnan is­merem én Gárdonyi Gézát? Mondom, rokonom. Akkor kö­zölték velem, hogy kapok ál­landó kimenőcédulát — az ő kérésére. Így minden nap el­mehettem ... Hol Cziegler né­nihez, hol máshová... Gárdo­nyi Gézával mindössze három­szor találkoztam ezalatt, de ak­kor is csak kevés szót váltot­tunk, mert hosszan nem is le­hetett vele beszélgetni... A faluban kevesen akadnak már, akik ismerték az írót, és személyes kapcsolataikról szólhatnának. Mégis eleven Gárdonyi emléke. Olvassák műveit, a könyvtárból, a bizo­mányostól minden kötele el­fogy. Koltay Péter földrajz- és biológiatanár a helyi általános iskolában. Szenvedéllyel és szorgalommal már tizenegy éve kutatja az író ifjúkori éle­tét, és eddig is sok ismeretlen életrajz vonatkozású adat nyo­mára bukkant. Nagyrészt en­nek köszönhető, hogy az évfor­duló alkalmából Bellyei Lász­lóval közösen egy ismeretter­jesztő füzetkét szerkesztettek és sokszorosítottak »Gárdonyi Géza 1863—1963" címmel. Számon tartják és sokszor elbeszélik az író és a falu kap­csolatát Szöllősgyörökön. A beszéd azonban kósza anekdo­ták rugója is a megszépítő messzeségből. A tudomány, az irodalomtörténet feladata még az író életének hiteles rajzát megadni, értékelni, és elhe­lyezni Gárdonyit az őt megil­lető helyen. Egy monográfia elkészítése rendezné az adósságot. Elő­mozdítaná, hogy .megismerjék — és helyesen ismerjék — egyik legnépszerűbb elbeszé­lőnket Szöllősgyörökön, és mindenütt, ahol Gárdonyi- műveket olvasnak az emberek. Wallinger Endre Hazaérkezett . a magyar kormányküldöttség Afrikából Szerdán hazaérkezett a Ke­nya és Zanzibar függetlenségi ünnepe alkalmából Afrikában járt magyar kormányküldött­ség: Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, aki a kenyai ünnepségeken vezette a magyar kormányküldöttsé­get, és Szarka Károly külügy­miniszter-helyettes, aki a zan­zibari ünnepségeken képvisel­te a magyar kormányt. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára és Ná- nási László, az Elnöki Tanács tagja, Szilágyi Béla külügymi- ndszterihelyettes, valamint az Elnöki Tanács és a Külügymi­nisztérium több vezető mun­katársa fogadta. (MTI) Megyeszerte leltároznak a termelőszövetkezetekben Gondos felkészülés előzte meg a vagyonfelmérést A vastag hótakaró lehetet­lenné tette a mezei munká­kat Minden együtt van ah­hoz, hogy leltározhassanak. Sok termelőszövetkezetben nem várták meg a december 15-ét, az év végi fölmérések kezdetére kijelölt időpontot, hanem már a hónap elején rmumkához láttak a leltározó bizottságok. A siófoki járásban kilenc közös gazdaság már hetekkel ezelőtt hozzáfogott a szám­bavételhez. így tettek Zarnár- diban is. December 9-én a szövetkezet szán tód pusztai üzemegységében kezdték, majd Tóközpusztán folytatták a lel­tározást. Kajdi József fő­könyvelő mindhárom leltározó bizottság tagjainak megma­gyarázta a feladatokat. Ta­valy nagyon pontosan mérték föl a szövekezet vagyonát, s az idén is ilyen alapos munkát végeznek i leltározók. A hét elején az anyagok, fogyóeszközök, szá- lastakarmányok és szemes ter­mények, a prizmázott takar­mánynövények meg az álla­tok leltározását kezdték el Eamárcüban. Balatonőszödön december 2-án látott munkához a Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zet leltározó bizottsága, és egy héttel később már a szö­vetkezethez tartozó Bálát on- szemesen is elkezdődött a kö­zös vagyon fölmérése. Mind­két üzemegységben egy-egy brigád leltároz. Őszödön Ko­máromi Imre vezetésével Ko­rács András és Koczka János, Szemesen pedig Kovács Imre n Ziergiebel» SEBtfELYES ARCÚ (50) — Csomagoljon be mindent, Igen tisztelt uram, és küldje haza az egészet. Van még va­lami kívánságod, szivecském? — Igen egész idő alatt ezt az Ámort nézem itt Nem csodálatos? — Professzor, mi a vélemé­nye? — Ez már nem az én szak­mám. vezérigazgató úr. — Ez csak értéktelen után­zat — magyarázta a műkeres­kedő. — Ára? — Tizenkét márka. — A tied, szivecském. Csak ne foglalkozz művészettel. Az Eschenbach házaspár el­búcsúzott. * * • A professzor hazafelé taxi­ba ült, attól való féltében, hogy szeretett kézirata, »Aspa- sia bölcsességei" a villamoson megsérülhet. • » • A szoba tele volt szivarfüst­tel. Dr. Fallroth felállt, és gon­dolatokba merülve tett egypár lépést fel és alá. Az ügyvéd elgondolkozva szívta szivarját'. Néhány jegyzetet készített, és most még egyszer átolvasta az emlékeztető szavakat. Kufrat, a hosszú beszédtől kimerültén, és szorongva a most beállott hallgatástól, hol az orvosra, hol dr. Wernerre nézett. Végül is az orvos törte meg a csendet. — ön tehát ideutazott, és a sebhelyes békében hagyta... ? — Eleinte igen, de aztán. . — Mi volt aztán? — Megkaptam az ígért mun­kát, és távolsági kocsivezető­ként gyümölcslevet szállítot­tam a Jakutek és Társa cég ré­széről különböző városokba. Évekig semmit sem hallottam a sebhelyesről, míg egy napon egyik bizalmi embere útján felszólított, hogy menjek Ber­linbe. Nagyon fontos ügyről van szó, amelyen sokat keres­hetek. Visszautasítottam, de különösképpen még ugyanaz­nap megbízást kaptam a cég­től, hogy egy rakomány na­rancslevet Nyugat-Berlinbe szállítsak. Akkor fogtam elő­ször gyanút, hogy a sebhelyes­nek összeköttetésben kell áll­nia a gyümölcslé-gyárral. — Éj mit kellett Berlinben tennie? — kérdezősködött dr. Werner. — A sebhelyes másodszor is felszólított, hogy keressem fel. Még mindig a Lietzenseeufer 10. alatt lakott 1953. június ti­zenötödikén láttam ott viszont Azt mondta, hogy a legköze­lebbi napokban véget ér kocsi­vezetői munkám. A keleti zó­nát néhány órán belül felgön­gyölítik egészen az Odera— Neisse határig. Számomra kü­lönleges feladatokat tervezett. Magas bizalmi állásról beszélt. Késő este tanúja voltam, hogy egy csoport munkással beszélgetett és utasításokat adott nekik. Nagyobbrészt fia­tal emberek voltak, egyesek közülük új kőművesruhát hordtak. Azt a megbízást kap­ták, hogy a keleti zónába utaz­zanak, és ott építkezéseken és kocsmákban vitatkozzanak. Mindegyikük meghatározott témát kapott. Az egyiknek az alacsony életszínvonalról kel­lett beszélnie, a másiknak az Odera—Neisse határról, a har­madiknak egy küszöbön álló általános sztrájkról. — És nem kerültek ezek az emberek összeütközésbe a tör­vénnyel? — kérdezte dr. Fall­roth csodálkozva. — Hisz ilyen lázító jelszavak terjesztését egyetlen állam sem engedi meg. — Senki sem számolt azzal, hogy július tizenhetedike ba­lul üthet ki — felelte Kufrat. — A sebhelyes véleménye sze­rint még ha le is tartóztatná­nak valakit, legfeljebb huszon­négy óráig maradna fogva, mert a felkelést szinte minden nagyobb városban előkészítet­ték. — Azt észre lehetett venni — mondta dr. Werner bosszú­san. — A sebhelyes és akik mögötte állnak, nyilván dél­amerikai puccsistákhoz jártak iskolába. Az orvos haragosan nevetett feL irányításával Prekáczka Ist­ván és Petrus Antal végzi ezt a felelősségteljes tennivalót Ott van velük, és segít nékik Petrus László balatonszemesi tanácselnök is. • Mint Bognár József tsz-el- nök mondotta, a Vörös Csil­lagban korábban is nagy gon­dot fordítottak az év végi fel­mérésekre, s az idén is rátermett tsz-tagokra bízták ezt a feladatot. Akad a leltá­rozó bizottságban növényter­mesztő is meg más munkate­rületen dolgozó szövetkezeti gazda is. Olyan emberek, akik családjukkal együtt szorgal­masan, becsülettel helytálltak egész évben, fegyelmezetten viselkedtek, és valahányszor hibát észleltek a szövetkezet­ben, mindig felhívták rá a figyelmet. Kőröshegyen a hó nem ta­lálta a határban a korábban használt munkagépeket. Gép­udvarba hordták őket, így könnyebb volt a számbavéte­lük. Az állóeszközökön már rajta van a leltározást jelző cédula. Nemirég végeztek a kocsik és a lószerszámok lel- tárbavételével, most a köz­ponti majorban a szemes ta­karmányt, a hízó- és növen- dákállatokat mérik. A ter­mények leltározásában Bősze István magtáros is segít. Siettek a leltározással a fo- nyódi járásban is. Mátyás László, a balatonlellei Bala­ton Gyöngye Termelőszövet­kezet elnöke arra hívta fel a leltározók figyelmét, -hogy a valóságnak megfelelően vegyék számba a szövetkezet vagyonát. Korán kezdték a leltározást a lelleiok, már de­cember első hetében dolgozott a Bizottság. A hátralevő mun­kákkal egypár nap múlva vé­geznek, úgyhogy az ünnepek előtt pontot tehet a leltározás végére Bagyari Géza, Mészá­ros Ferenc és Bercidre László brigádja is. A burgonyát és a takarmányrépát betakarítás­kor kocsinként mérték, így most hamarabb végeznek a kettőzéssel. Nemcsak arjra ügyelnek, hogy az értékesebb vagyon­tárgyak megvannak-e, a Ba­laton Gyöngyében a kisebb dolgokról is elszámoltatják a . f szövetkezeti gazdákat Így pél­“ tsy rendezik a szabadság- — Elmész, Kufrat, annaki1 dául Kruppai László fogatos- harcokat mindössze azok nem idején nem ok nélkül állíttat-fnak arról a két lópokrócról is tudnak felőle semmit akiket talakbe távolsági kocsi vezető-^számot kell adnia, amelyét illet Az emberi nyelvnek nek. Két emberem lebukott, szénabehordáskor véletlenül egyetlen szavával sem történt most ez egyszer neked kell be- belerakott a kazalba, és történik annyi visszaélés, ugranod. És hogy ne legyenek!1 a termelőszövetkezeti va- mint ezzel a szóval: szabad- illúzióid, a kémelhárító odaátr gyón megóvására ügyelnek a kaposvári járásban azzal, ^ Napsugár _Ktsz-ben november közepén kezdték meg a dobkalyha, a csikótü/hely és a húzókocsi gyártását. A húzó- kocsikkal akár 3—4 mázsa terhet is könnyen lehet szállítani. Képünkön: Füiöp Ferenc a kézikocsikat hegeszü össze. i hogy leltározási biztosok is közreműködnek e fontos munkánál a járás 13 tsz­ság- a nyomunkban van. — És hősiesség — egészítet- — Engem nem érdekel, te ki az ügyvéd —, de beszél- — Talán mégis, fiacskám, jen tovább, Kufrat. Mikor tud- Ugyanis egy vizslát engedtek ta meg, hogy a sebhelyes azo- a nyomomra. Ez az ember, bi- nos Jakutekkel? zonyos Seiser, valamiképp rá­— Minteev néev hete TTí- jött,, hogy kik vagyunk mi két-. ... ........ ten., Egyelőre ártalmatlanná lében. Ezek a gépállomástól es vattak a ionokhoz, azaz Jaku- tettem, néhány évecskét ülni? más szerveiktől kiküldött em- tekhez. És akkor egyszerre fog nálunk. És ha túl sokat!berek azokban a szövetkeze- csak a sebhelyes állt előttem, balhézol, Kufrat, a társaságába \ tökben biztosítják a törvényes kerülhetsz, ismered az össze-1 leltározást, amelyekben a he- köttetéseimet. Jlyi vezetők nem tudnák meg­Nem akartam hinni neki, de* felelően elvégezni ezt a fői­ekkor egy újsághírt mutatott, adatot területi tagoltság vagy revette. — Most megint nyílt amely szerint csakugyan le-<imás okok miatt. Bárdudvar­..................................... - tartóztattak egy ilyen nevű ónokon, Gálosíám, Kénesén, . .. ». . embert, állítólagos keleti pro- Hedrehelven Jákón Kanóc főn. Hosszú pihenőd volt, es nem pa„anda miatt. Aztán arról Patatomb^ szélt, hogyan bántalmazta eztisántoeon, Szentbfüázson, Üj- a Seisert a KZ-ben. _ várfalván, Visnyén és Zselic­, Pf-, Werner néhány jegyze- jQgfjjuclon dolgoznak leftáro- tet készített. fzási biztosok. Ezenkívül a Időközben volt on odaat. tanács mezőgazdasági — Hiszen erről van szó — f osztályának hét munkatársa kiáltott fel Kufrat izgatottan rendszeresen ellenőrzi a ter- » én nem akarok átmenni! ('melőszövetkezetekben az év Két éve házas vagyok. Van i1 számbavételt. A múlt egy fiam. Nem akarom tönkre-('héten oktatták ki valamennyi tenni a családomat. Ha ezen a i közös gazdaság leltározási fe­— Ezt nem gondoltad volna, ugye? — kérdezte csipkelődve, amikor meghökkenésemet ész­revette. —- Most megint nyílt kártyákkal játszunk, öreg fiú. Hosszú pihenőd volt, és is kerestél rosszul nálam. — Kémüzleteidhez nem va­gyok többé kapható! — mond­tam határozottan. — Külön­ben is torkig vagyok ezzel a gyümölcslé-gyárral, keress ma­gadnak másik sofőrt, nekem elegem van belőled! Így válaszolt: hetezSL'mSLSor&t héten nem megyek át. ^ndentJ;^ le-fog leplezni. Nem tudom, ffásáról. mit tegyek. Tanúk nincsenek,<[ a megyében mindenütt lel- 6 pedig összeköttetéseivel min- tároznak már. A pontos va­dén nehézség nélkül eljárást j gyonfelmérás nemcsak az idei indíttathat elleném. (,mrszámad&nak hanem a jö­„ ... Jvő évi gazdálkodásnak is biz­Kufrat felállt, és könyörög- a’apja. Éppen ezért fen­ve nézett az ügyvédre. ptos, hogy mindenkor a való­— Most mitévő legyek? Ki-j Ságnak megfelelő adatok ke- készültem. Nem bírom tovább.(»riiljenek a leltározási ívekre, ia zarszamadasi okmányokra, (Folytatjuk.) J Hernesz Ferenc meg akarsz lépni, akkor lebuk­tatlak. Gondolkozz csak egy kicsit rajta, ez nem lenne na­gyon kellemes a családodnak. Hogy rövid legyek, Kufrat, Magdeburgba és Haliéba kell menned, ott várnak a mi em­bereink. — Nem megyek! — kiáltot­tam dühösen.

Next

/
Thumbnails
Contents