Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-15 / 267. szám

Péntek, 1983. november 15. 3 SOMOGYI NÉPLAP A lakarékoiiasról A TAKARÉKOSSÁGI NA­POK megtartásának hagyomá­nyai vannak megyénkben. Az utóbbi években szerzett ta­pasztalatok alapján kezdemé­nyezte a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottsága és a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa, hogy az idén november­ben ismét rendezzük meg a takarékossági napokat. Ha visszapillantunk a takarékbe­tét-állomány alakulására, azt látjuk, hogy az ellenforradal­mat követő időszak pár mil­liós összegéről fokozatosan emelkedve a megye betétállo­mánya megközelítette a 300 millió, országosan a 12 mil­liárd forintot. Beszédes szá­mok ezek, és értékes követ­keztetéseket lehet levonni be­lőlük népünk életéről, maga­tartásáról. A betétállomány számadatai­ból elsősorban azt a követ­keztetést vonhatjuk le, hogy a lakosság fenntartás nélkül he­lyezi megtakarított pénzét az állam nagy kasszájába. Tudja, hogy pénzének visszafizetését az állam szavatolja, és ebben a kezesben feltétlenül bízik. A nagy betétállomány hirdeti azt is, hogy az ellenforrada­lom utáni konszolidáció reális valóság. Aki takarékba teszi megtakarított pénzét, az hisz a jövőben, helyesli a párt, a kormány intézkedéseit, dolgo­zik azok valóra váltásáért. A betétállomány számadatai azt is bizonyítják, hogy a népünk jólétének megteremtésére irá­nyuló program lépésről lépés­re megvalósul, az életszínvonal emelkedik. A betétállomány a keresetek és a háztartási költ­ségek külön kőzetéből tevődik ki. Ez a különbözet állandóan nő, /és mind többször teszi lehetővé egy-egy nagyobb ér­tékű használati és berendezési tárgy megvásárlását. Lényeges különbség van a kapitalista és a szocialista ta­karékbetét tartalma között Ma senki sem mondja, és sen­ki sem akarja, hogy bárki is a megélhetéséhez szükséges anyagi javak megvonása árán takarékoskodjék. Senki sem akarja, hogy valaki is koplal­jon azért, hogy betétkönyve lehessen. A múltban így volt — a körülmények erre kész­tették a dolgozókat. Ezzel szemben most arról van szó, hogy a pillanatnyilag fölösle­gessé vált forintok a betéte­ken át visszakerüljenek a nép­gazdaság vérkeringésébe, és segítsék az egyén, az állam céljainak gyors megvalósulá­sát. A takarékosság gondolatá­nak elterjesztése nem jelent­heti a céltalan gyűjtögetésre, a kuporgatásra való nevelést. FORDUL A KOCKA Mögöttiük lövések dördültek. Néha egy géppisztoly-sorozat, aztán megint csak egyetlen felugató csattanás. És minden lövés után elföldelték egyi­künket A leggyengébbeket ér­te ez a sors, akik csontvázzá soványodva vagy víztől felpuf- fadva nem bírtak továbbjünni. A vérebek rekedtre ugatták magukat A vérszag felingerel­te őket. Nem ént véget ez az út, nem ért véget... Mario, az alig húszéves kis olasz dagadt lábbal jött mel­lettem. 1 — Kitartás, Mário, kitartás, hamarosan est£. van, akkor pi­henőt kapunk! Nézd csak, Ma­rio, Innsbruck felé menete­lünk, onnan már nincs messze a Brenner. Mario, nem szabad elmaradnod, hallod a lövése­ket! Szorítsd össze a fogaidat. Mario, a Brennertől szép út vezet Bolzanón át Veronába, szülővárosodba... Mario zihál. Hiszen nemcsak beteg lába miatt maradozik le. A fiúnak láza van — tüdőgyul­ladás. Még egy vagy két nap, és megmenekülne. Otthon szü­lei és húga várják. De ha Ma­rio így folytatja, akkor hiába. Nem cipelhetjük, az lehetetlen, mert akkor másokat kellene há traha gynunk. — Bátorság, Mario, még egy óra, és este van! Mégis lemarad. Lemarad a kis olasz. Látom, amint egye­dül támolyog a mocskos úton. Egy pihenő megmenthetné. Nincs pihenő. Mint két vér­szomjas sakál, terem mellette két csukaszürke egyenruhás férő.. Sapkájukon és hajtóká­jukon csillognak a halálfejek Ez ellenkezne elveinkkel. A zsugori ember idegen a szo­cialista embertípustól idegen életünktől. A ma emberét nem a létbizonytalanság; a »holnap talán munka nélkül leszek« aggodalma viszi a takarék- pénztári fiókok, a posták, a takarékszövetkezetek pénztá­raihoz, hanem egy családi ház építésének, egy személygépko­csi vagy televízió vásárlásá­nak, egy külföldi utazásnak, kirándulásnak vagy ehhez ha­sonló reális célok elérésének a szándéka. Ebben a hónapban sok szó esik a tanácsüléseken, a tö­megszervezetek összejövetelein a takarékosságról. Szükséges, hogy minél többen megismer­jék a takarékosság célját és azt. hogy ez a mozgalom szo­ros tartozéka a szocializmust építő munkának. Jó ügyet szolgának azok, 'akik segíte­nek a takarékosságra nevelő felvilágosító munkában. Jó ügyet szolgálnak mindazok, akik fölösleges pénzüket ta­karékba teszik, mert ezzel gyorsítják az egyén, a társa­dalom anyagi és kulturális el­látottságának javítását. Dr. Kassai János, a megyei tanács vb-titkára Pártszervezeteink életéből FELFRISSÜLT ERŐVEL A textilművek nappalos pártszervezetének legutóbbi taggyűléséről elmondhatjuk, hogy tartalmas, szines volt. Sokrétű problémával foglalko­zott. Két új tag felvétele utón Varga Margit beszámolt a nemzetközi helyzetről, majd a pártcsopartbizalmiak ismertet­ték csoportjaik munkáját. Az utóbbival kapcsolatban vita kerekedett. Ugyanis Má­tok József, a TMK-csoport ve­zetője azt mondta, hogy az ő munkája abban merül lö, hogy taggyűlés előtt összehív­ja a tagokat, és ismerteti ve­lük a gyűlés időpontját és na­pirendjét. Problémákat az 5 pártcsoportjában nemigen vi­tatnak meg. S mindezért a pártvezetőséget marasztalta éL Erre az egyik elvtárs megkér­dezte tőle, vajon nem a párt- csoportnak kellene-e olyan dol­gokkal foglalkozni, mint ami­lyenek nemrégen is előfordul­tak, hogy ti. felelőtlen emberek különböző demagóg követelé­seket firkáltak az üzem falá­ra, és ilyesmiket hangoztattak szóban is. Mátok elvtárs azért is másokat hibáztatott, hogy ő nem tud válaszolni a dolgozók­nak arra a kérdésére, hogy Ma­gyarországnak miért kell be­hoznia búzát külföldről. Var­ga elvtársnő kérdéssel vála­szolt: »Vajon Matók elvtárs miért nem jött a vezetőségihez felvilágosításért olyan dolog­ban, amelyben nem lát tisz­tán?« A vita azzal zárult, hogy gyakrabban kell találkozniuk a vezetőknek és a tagságnak. Ne várjanak egymásra, ha­nem forduljanak az illetéke­sekhez minden olyan problé­májukkal, amely közös megol­dásra vár. Ezután Szentiványi Béla műszaki vezető ismertette az üzem ez évi munkáját, ered­ményét. Szerinte az idén leg­alább olyan becsülettel álltak helyt az üzem dolgozói, mint a múlt évben, amikor élüzem- kitüntetést kapott a gyár. A háromnegyed évi termelési eredmények alapján 8,4 napi keresetnek megfelelő nyereség- részesedés van kilátásban. Amint Szentiványi elvtárs mondta: minden lehetősége megvan annak, hogy ezt az eredményt az év végéig to­vább növeljék, s ehhez kérte a kommunisták segítségét. A taggyűlés utolsó részében az alapszervezet vezetőségének kiegészítésével, illetve egy új vezetőségi tag és új párttitkár választásával foglalkoztak az alapszervezeti kommunisták. Varga elvtársinő gyenge egész­ségi állapotára való tekintettel kérte leváltásét a titkári tiszt­ségből. A tagság elfogadta le­mondását, s helyette Kiss Ist­vánt, a TMK-csoport egyik ve­zetőjét választatta titkárrá. Egy eltávozott elvtárs helyébe Kalocsa Lászlót, a rezsiműhely technikusét választották a ve­zetőségbe. A tagság úgy értékelte ezt a taggyűlést, hogy régen volt már ilyen eleven és színes ez a fórum. Bíznak benne, hogy a felfrissült vezetőség még eredményesebben, még gyü­mölcsözőbbé teszi majd az alapszervezet munkáját. Szűcs Ferenc A KÉTHELYI ARANYKALÁSZ TSZ-BEN a szarvasba kihordott istállótrágyát markolóval rakják a kocsikra, és szállítják a földekre. 92 holdat trágyáznak meg, hogy jövőre jő cukorrépa- és takarmányrépa-termésük legyen. Jó szándék — rossz módszer Távol áll tőlem, hogy Hal­mos Józsefet, a nagyatádi gim­názium igazgatóját nevelés­tanból, pedagógiai ismeretek­ből kioktassam. Hiszen — an­nak ellenére, hogy fiatal em­ber — elegiemdő felkészültség­gel rendelkezik ahhoz, hogy egy ilyen oktatási intézményt irányítson. Vezetési módsze­reiről — noha már igyekszik javítani rajtuk — mégis szól­nom kell. Szeptember elején egy olyan esemény kavarta fel Nagy­atád lakóinak nyugalmát, amely fölött még ma sem tér­tek napirendre. Üton-útfélen megállítják egymást, és art kérdezik: — Vajon mitől lett rosszul J. Károlyné a gimnázium igaz­gatójának irodájában? Mitől indult fel annyira, hogy el­ájult, elesett, s közben karját törte? — Ezen a napon történt, hogy J. M. osztályfőnöke je­lentette: a kislány — beteg­hivatkozva — elkérető­zott az iskolából. Ez azonban ' lem«, «megtiltom«, »utasítom« csak ürügy volt arra — mon­dotta —, hogy az orvosi rende­lőben egy fiúval találkozzon. Telefonon azonnal figyelmez­tettem az anyját, hogy ennek nem lesz jó vége... Jó szán­dékkal tettem: a kislány és az iskola hírnevének megóvása érdekében — magyarázza Hal­mos József, De mit ér a legjobb szán­dék is, ha elhamarkodva, az igazságról nem meggyőződve intézkednek? Nem gondoltak a következményékre. illetve ar­ra, hogy mi lesz, ha állításuk nem fedi a valóságot, ha té­vedtek! Nem gondoltak arra, hogy tüskét hagyhatnak egy fiatal leány lelkében, s a meg­bántott anya talán soha nem fogadja el majd segítő szándé­kúnak gyermeke nevelőinek fi­gyelmeztetését, tanácsát. Pál­cát törtek egy leány fölött, igazságtalanul megbántottak egy anyát. Az lett volna a he­lyes, ha előbb beszélnek a leánnyal, megkérdezik tőle, miért vezette félre, vagy hogy egyáltalán félrevezette-e taná­rát. Hogy ez lett volna a helyes cellák, Dachau, Allach, Kauf- ban, ezt az éjszakát még kibí- beuren. És most még egyetlen rod. éjszaka s talán még egy nap — És ha; u — aztán vége ennek a véres Nem fejezte be a kérdést. orgiának: a háborúnak, a Har- Mindannyiam, maciik Birodalomnak és a fo- hevertünk itt a fűben, feltet­zonyították. Mert kiderült, hogy .a »találkát« a J. K.-ékkal ha­jragban levő iskolai hivatalse­géd »látta«. S az is kiderült, a lemenő nap fényében» Most porogtam az útszélen. Fogház- zarmarmadík eve * módszer, azt a későbbiek is bi­tjóhány szót váltanák egymás­sal. Nem hallja Mario? Hiszen KZ-idejenek három éve alatt megtanulta a német nyelvel:. Persze egy egész sajátos né­met nyelvet: »Éhség, hamvasz­tókemence, disznó kutya, meg- döglesz, felfordulsz, fasározot- t at csinálok belőled, seggbe rúglak, heil Hitler.;.« Egy évvel ezelőtt elmondtam Mariénak, hogy nyelvünkben más szavak is vannak, és Ma­rio kívüliről megtanulta Heine egy kis versét, amely ezzel a szakasszal végződik: Szívemben mind helyet talál: Csalogány, lepke, rózsaszál, Esthajmalcsillág, napsugár. Ez egy évvel ezelőtt volt — Mario sohasem mesélheti el a húgának. Az SS-legények az útszéli árokba lökték őt, és lőt­tek. Mint egy vadászaton. Este Bad Tölz közelében fe­küdtünk. Mint egy odalehelt gyengéd pasztellkép, úgy raj­zolódtak az észak-tiroli Alpok az esti égboltra. Ügy égett ben­nem a vágy e hegyek után, mint valami betegség. Hosszú tartózkodásom a szűk inns­brucki cellában beégette képü­ket a szívembe. A rácsos ablak volt a kép kerete, megbízható keret, most is még, amikor az utolsó pokolkört, a dantei kép­zelet megelevenedett infernó- ját léptük át. Másfél év telt el az óta az utolsó éjszaka óta, amelyet szabadon töltöttem a hegyek­ben, eddig a napig, amikor me­netünk megint, a hegyek felé vezetett. Másfél értelmetlen év. Mint szörnyű álom vonult él előttem, amint kimerültén ku­golysorsnak, ennék az élet és halál közti lebegésnek. Három nap előtt még a lá­gerben voltunk. Egy nappal korábban a sebhelyes meglé­tük magunkban ezekben az órákban. Az élet most kétsze­resen értékessé vált. Már csak órák;.. Bruno harminchárom óta uc et áo'Y "acxvk-*. • kj az. na iviuci uii., akik százával hogy a hivatalsegéd valakivel összetévesztette a kislányt. Visszavonni már nem lehe­tett, mert J. K.-nét a »történ­tekről« telefonon tájékoztatták. Csák az igazgatói irodáiban de­rült ki az igazság, s ekkor a — ez volt éveken át a kedvenc szavajárása. Nevelőtestületé­ben emiatt lábra kapott az intrika, az egymással szembeni bizalmatlanság. A fiatalokat gerincességre nevelték, egy­más iránt viszont nem voltak őszinték. A felelősség elsősorban Hal­mos József igazgatót terhelj Nyugodt, megfontolt intézke­déseivel neki kellett volna jó példát mutatnia. De hibás a megyei tanács művelődésügyi osztálya is, mert nem segítette kellően az igazgatót. Az emlí­tett tettlegesség miatt ugyan fegyelmileg felelősségre von­ták, csakhogy arra is szükség lett volna, hogy menet közben vizsgálják, elemezzék vezetői módszerét, segítsenek hibái ki­javításában, a gimnázium ne­velőtestülete egységének meg­teremtésében. «te» őnrrf rto-rr hírtti hordta a kék-fehér csíkos ? felimdult anya elájult, elesett, perc egy orréi, úgy mrieu, ____________, va* ua e gyenruhát, mert kommunista \ s közben karját törte. Két hó­volt Egyetlen zokszó sem | napig volt betegállományban. nem válhatik láthatatlanná, és A aíkát’ sohasem f Bírósági följelentést tettek az ingott meg világnézetében.\iskola ellen, de aztán vissza- nem ,s válthat szúrt, mont azt HoMím ezt aTeröt? Mi-(varrták. hogy Münchenbe utazott Tu­dom, hogy viszont fogom látni, egyes SS-legények megpróbál "Tf fi V* iák. Most reszketnek az életű- 8 ^ * kért tudták hoev a «jzövetsé- ^ megismerkedtünk, papír- J Kert tudjak, hogy a szovetse- tól betűkeit vágott f közeliben vao­ges csapatok a nak. Tirolba akarnak vinni min- két. Miért és milyen célból, az ember, önzetlen, jo. megfejthetetlen, olyan meg­fejthetetlen, mint az, miért létezhetnek egyáltalán ezek a kitanult banditák. Mellettem Bruno feküdt Egy darab kenyeret rágott — Megfigyelted az SS-eket? — kérdezte. d­o Ha elfog az indulat, gyak­magá­nak, és egy Goethe-idézetet ál­lított össze belőlük: »Nemes-ran meggondolatlanul cselek­Aziszém, csak utána bánom meg, evakuálásig ez a mondás füg-(amikor már késő — mondja hogy gött ágyának fejrészén. Nemes í ,, tácn k™. 1 így fordulhatott elő az is, légy, ember.;. fhogy a múlt évben tettleg bán­Nern-es leszék. Ha ezek az | talmazott egy diákot S ezzel órák mögöttem lesznek, és \magyarázható az is, hogy ta- még élek, Münchenbe akarok (nyársaival szemben nem ta- „ , , fialta meg a megfelelő hangot, menni. Találkozni akarok a* ­_ , . ... sebhelyessel. Elképzelhető-e- Igen, tanácstagnak, val^ nemesebb valami, mint ártal_ mattammá tenni ezt a vadálla­f »Megparancsolom«, »elrende­Nem volnánk hűek az igaz. sághoz, ha hallgatnánk arról a fejlődésről, amely az utóbbi hónapokban indult meg a gim­náziumban. A tanévzáró érte­kezleten az igazgató és tanár­társai bátran, nyíltan, szemtől szembe megmondották egy­másnak, hogy mi akadályozna a nevelőmunkát, s a tantestü­let egységének megteremtését. Őszinte szándék vezérelte őket? Igen! Már látni, hogy jóval egészségesebb a gimná­zium légköre, őszintébbek egy­máshoz a tanárok, mint az­előtt. Azok, akik régebben a tanítás befejezése után elsiet­tek az iskolából, most szívesen maradnak, s készségesen vesz­nek részt a gimnázium mun­kájának megjavításában. Ezt az őszinte szándékot éreztem Halmos József szavaiból is, amikor a járási pártbizottság vezetőivel beszélgettünk véle. Elmondotta, hogyan akarja le­faragni hibáit. Segíteni kell ebben neki is és az iskolájában dolgozó vala­mennyi tanárnak is, hogy cél­jukat elérjék. Mert jó szellem, egység és őszinteség nélkül nem folyhat eredményes mun­ka sehol sem. Főleg egy olyan középiskolában nem, ahol há­romszáz diák készül az életre! Szalai László színüleg azt fontolgatják, ho­gyan végezhetnek velünk leg- rövidebben az éjjel. — Ne próbáljunk menekül­ni? Igen, fc barbárság és maradi- ] ság, a hazugság és aljasság el- — „ _ . ... , leni harcban van az igazi ne-i __,, r__, t messék. És dicsértessek mind­azok gyűlölete, akik ezt a har-] cot folytatják. H ogy szégyelltem ezekben1 a£ években, hogy német v. gyök! és géppisztolyaik. Legkésőbb holnap az amerikaiakba vagy a franciákba kell ütköznünk. Itt nem jutunk át, Bruno. — Ha besötétedik,.; — Megszimatolnak a ku­tyák. Nem, jobb kivárni (Folytatjuk) A* ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat siófoki építkezéseire kőműveseket, Aritokat, neged m unkásokat fölvesz, nádas jellegű koszt munkás /állóval. Jelentkezés: Fő-építesvezetőség, Siófok, Fő utca 222., a Siófoki Járási Tanács munkaügyi főelőadójánál. (97752) valamint

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents