Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)
1963-11-06 / 260. szám
Képeslap Rosztovból Kedves Barátom! Néhány óra múlva elbúcsúzok Rosztovtól, a »-Csendes Don« vidékének közigazgatási központjától. Gondolom, azt várod, írjak a végtelen messzeségbe vesző sztyepp őszi szél hozta illatáról, a hagyományos altözekben járó kozákokról, a Don varázsáról, arról a hangulatról, amely a Solo- hov földjét ábrázoló irodalmi művekből felénk árad. Sajnálom, ezzel a romantikával nem szolgálhatok. Rosztov modem nagyváros. Azt, hogy a harmincas években a város elhanyagolt peremkerületei rossz benyomást keltették az idegenben, s hogy a háború alatt a németek nagyon megrongálták Rosztovot, már csak az idegen nyelvű tájékoztatókból lehet megtudni. Ugyanis a város bármelyik részében forduljon is meg a vendég, mindenütt modem épületeket, tiszta, szép, kényelmes otthonokat, hatalmas tudományos és egyéb intézményeket, új lakónegyedeket, korszerű gyárakat talál. A város fiai, leányai, akik szombatonként, vasárnaponként elözönlik az utcákat, s órák hosszat sétálnák ötösével, tízesével, ízléses, divatos ruhákban járnak. Nem volnék őszinte, ha azt állítanám, hogy az Azo- vi-tengerhez közel levő, a sztyeppén fekvő hatszázezer lakosú váróéban egyszer se próbáltam beleélni magam á levelem elején említett romantikus hangulatba. Ez akkor történt, amikor egy este ott álltam a kikötőben. A Don vizében nézte magát a hold. Elképzeltem a hagyományos öltözékben lovaikon száguldozó kozáketet. És ekkor megállt a közelemben egy trolibusz. Gondolataim visszazökkentek a jelenbe. Igen — gondoltam —, a rosz- tová emberek apáik földjén élnek, de már nem úgy, mint régen — megteremtik és élvezik a tudomány, a technika legújabb vívmányait. A múlt romantikájának varázsa alig öt percig kapott meg. Ez alatt az idő alatt a rosztovi mezőgazdasági gépgyárban egy hatalmas SZK —3-as kombájn készült éL Ez a műszaki bravúr engem jobban ámulatba ejt, mint bármiféle kozákromantika— Szegedi Nándor Vacsora — FŰSZÉRT-módra A háziasszonyok egyre inkább megkedvelik a félkész vagy készételeket, a konzerve- ket, hiszen nem kell idejük java részét főzéssel eltölteni; többet pihenhetnek, szórakozhatnak. A kereskedelem a jól ] bevált mirelit készítmények | mellett egy sor üveges vagy dobozos komzervvel is az otthoni munka megkönnyítéséi kívánja szolgálni. Rövidesen néhány újdonság is a boltokba kerül. S akkor máris készülhet a vacsora — FŰSZÉRT-módra. Előételnek pácolt halat javasolnak, már ebben a hónapban kapható lesz. Nem olyan nagy halak, mint korábban,' hanem apróbbak, gusztusosabbak. 150 mázsát kap a megye. Ezután jöhet a leves — természetesen expressz. Háromféle: gulyás-, zöldség- meg marha- húsleves kapható. Bővül az ételkonzervek vé- . lasztéka is. Forgalomba kerül egyliteres üvegekben töltött káposzta, marhahús vadasan (45 dkg szöihúsból készül) es 320 grammos vietnami sertéshús saját lében. A legkülönbözőbb formában elkészítve fogyasztható. Hosszú évek után félliteres üvegekben natúr lecsó is érkezett egy vagonnal. Lényegesen jobb a főzelékkonzerv-ellátás: már októberben kapható volt a zöldborsó, a zöldbab meg a karfiol. , A húsfélékhez savanyúságra is szükség van. Mi sem jellemzőbb az igényekre, mint az, hogy eddig két vagon savanyú káposzta talált gazdára. Van még ecetesuborka, paprikasaláta meg uborkasaláta is egyliteres üvegekben. A vacsora befejeztével jólesik egy pohár bor: 23 vagon almabor a megye készlete. Befőttet is lehet venni: import őszibarack, birs, körte meg szilva kapható. Jó étvágyat! P. Gy. Különleges órák kiállítása A napokban olyan kiállítás nyílt meg Grazban, amely a svájci órás- művészet rendkívüli darabjaival ismerteti meg az érdeklődőket. A kiállított 120 különleges időmérő közül a legeredetibb kétségkívül egy mindössze 1,35 milliméter átmérőjű óra. Mutatója elefánt- csont, és a szerkezetet arany dollárérmébe építette be alkotója, aki évekig dolgozott mestermüvón. A legnagyobb érték a 167 brUliáns- sal díszített női platina óra, amelyhez »potom« 670 000 schillingért lebet hozzájutni. Az Interpol új főhadiszállásáról i i Széles körű báz- régi óhaját teljesí- tomsági intézkedő- tették. A nemzetiseket foganatosí- közi rendőrségnek totttadc, amikor a most már Saint- közelmúltban az Cloud-ban, Párizs Interpol (nemzet- elővárosában saját közi rendőrség) székhaza van 5000 légi él tettebb kin- négyzetméternyi csét, a nyilvántar- munka terület teL tó hivatal új be- Eddig > a francia lyiségbe költöztet- fővárosban szét ték. Fegyveres voltak szórva az rendőrtisztek £e- Interpol munkahe- dezetével szállítót- lyei. ták át azt a 200 000 A nemzetközi kartotékot, amely rendőrséget 1923- az egész világ leg- ban alapította ti- ismertebb gengsz- zenkét ország. Ma tereinek rövid több mint nyolc- életrajzát, sze- van ország tarto- mélyleírásút, leg- zik a szervezetbe, utolsó lakhelyét, Érmek ellenére a előzetes büntető- központ csak het- seit, “munkabérű- ven tiszteit íogl alléiét«, «munka- koztat Párizsiban, módszereit«, fény- A legtöbb alkal- képét és ujjlenyo- mázott a hírközlő matat tartalmazza, osztályon dolgom Ezzel a költözkö- zik. Az Interpol- dássel az Interpol mák közvetlen telex- és rádíó-csz- szeköttetése van Európa minden fő- és nagyobb városával Jugoszlávia és Görögország kivételével. Számos tengeren túli ország is szoros rádiókapcsolatot tart fenn a párizsi főhadiszállással. Eltűntek kutatásakor, vagy ha bűnözőt nyomoznak, az Interpol néhány óra alatt riasztani tudja szervezetét. Ha vateki el akar menekülni az Interpol elől, akkor — ahogyan “szakkörökben-/ mondják — gyorsabban kell közlekednie, mint a telex- vagy rádióhullám; Sz. lu SZÉQYEN Málnámé a műszolt végén nem ment a többiekkel az öltözőbe. Alig villant fel a jelzőlámpa piros fénye, kapta a kosarát, és kirohant a folyosóra. Mire a többiek kiléptek a gépteremből, ő már az emeleti lépcsőn igyekezett az iroda felé. A legszélső ajtóhoz tartott. A küszöbnél azonban megtorpant. Egy pillanatra ráfeledke- zett a »Személyzeti előadó« fölírásra, majd habozva hátralépett. Ernyedten dőlt háttal a vaskorlátnak: forgott vele az épület... Szíve a torkába szorult, és Oly hevesen vergődött, mint a megsebzett madár. Lelkében két érzés birkózott, s a halántékán kidagadt vastag ér ezt lüktette: igen, nem, igen, nem... Akkor eszmélt ismét magára, mikor lepillantott a földszintre, ahol munkatársai vidám csevegéssel tódultak a kijárat felé. E látványtól megszi- lajodott. Nem... — buggyant ki ajkán a keserű elszántság, és sarkon perdülve kopogás nélkül robbant be a zöld. ajtón. — Sanyi bácsi, elválok a férjemtől — csattant a hangja, mint a fegyverzávárzat. — Mit csinálsz? — nézett fel drótkeretes pápaszeme mögül az íróasztalnál ülő galambősz férfi. — Elválok, én így nem... —| Szégyellő magad! — vágott az asszony szavába szigorúan a személyzetis. Molnáráé mintha pofont kapott volna: ajlrn megrándult, szemébe könny szökött, és sírva roskadt le az asztal melletti székre. Oly szívesen nekikeseredett, mint a tetten ért kamasz, akinek már nagyon fáj, ha a szülő kezet emel . rá. Egész teste remegett, vonag- lott, és fájdalmas zokogása betöltötte az irodát. Sanyi bácsi megrökönyödve és együttérzéssel bámult a kesergő asszonyra, de azért erélyesen szólt rá: — Hagyd abba ezt a gyerekes bömbölést, ezzel úgysem segítesz... — De hát mit csináljak? — nyögte Molnáráé elcsukió hangon. — Beszélj értelmesen, és majd meglátjuk... — Nem bírom tovább, Sanyi bácsi, nem bírom.». — Mit nem bírsz? — Nem bírok tovább együtt élni vele, értsen meg.-.-. — Aztán miért? ... — Hát ezek után?!... — nézett fátyolos szemmel a férfira Molnár né. — Hogy gondol ja, Sanyi bácsi?... — Hát eddig hogy éltél vele? — Eddig ... de most... én ezt nem tudom elviselni — szipogta szemét, orrát törölgetve az asszony. — Hisz mindenki ujjal mutogat rám... — Képzelődsz, fiam, képzelődsz — mondta nyugodt hangon a személyzetis. — És ha így volna is, akkor is másképpen kell visellcedned. Egyébkén: tanuld meg, hogy minden csoda három napig tart, és rajtad is áll, hogy mielőbb elfelejtsék az emberek... — Rajtam? — nézett megütközve az asszony Sanyi bácsira. Csend. Csak a tekintetek beszéltek; Sanyi bácsinak most tűnt fel, hogy Molnámé menynyit változott az utóbbi pár napban. Kerek, rózsás arca megnyúlt, lárvaszerűvé vált, mély kék szeme körül széles, barna karikák éktelenkedtek, búzaszőke haja zilált, elhanyagolt volt. Egész külseje elárulta, mennyire megrázta a férje esete. ».Kár ezért a derék asz- szonyért — gondolta magában a személyzetis —, elsőrendű fonónő és rendes feleség volt mindig.« — Igen — törte meg a percnyi csendet Sanyi bácsi —, elsősorban is rajtad áll. Ha emberhez illően viseled el ezt a dolgot, és nem hebehurgyás- kodsz! — De hát most őmiatta én is hagyjam itt a gyárat, mikor úgy hozzánőttem, mint tt gyerek az anyjához? — mondta kétségbeesetten az asszony —, vagy menjek véle máshová, a bizonytalanba?!... Nem... inkább elválok tőle, bármennyire fáj is... — Szóval neked csak addig kellett a férjed, míg a napos oldalon voltatok — emelte föl hangját Sanyi bácsi. — Most, hogy árnyék vetődött a férjedre, egyszerűen faképnél hagynád? — De hiszen maguk bélyegezték meg! — hörögte szemrehányóan Molnámé: — De te megakadályozhattad volna, hogy ez a bélyeg rá ne kerüljön! — vágott vissza a személyzetis. — Én? Hogyan? — Tán te nem tudtad, hogy a férjed mit művel? Dehogynem . v- Csak hát neked it könnyebb volt több pénzből gazdálkodni, mint a keltőtök rendes fizetéséből. Ne is tagadd: igy vám,..; Jól jegyezd meg. ha a légy belemászik a mézesbögrébe, könnyen bent ragad. Férjed is így járt. Túlságosan bíztunk benne, hisz mi neveltük, itt vált emberré, kiváló szakmunkássá. Jól emlékszem még, milyen kopottan jöttetek ide ezelőtt nyolc évvel. Segédmunkásként kezdtetek, és mi segítettünk, megadtuk a lehetőséget, hogy szakmunkásokká váljatok. Az üzem vezetősége becsülte törekvés-eket. Férjed egyszerre két iskolába járt, és kitűnőre vizsgázott mindegyikben. Büszkék voltunk rá, és vezető állásba helyeztük. Abban azonban mi hibáztunk, hogy emberileg és politikailag keveset foglalkoztunk vele. Elnéztünk a kisebb fogyatékosságai felett, mert bíztunk benne, hogy magától is lesz ereje lenyesegetni rossz tulajdonságainak vadhajtásait. Ám tévedtünk. Visszaélt a bizalmunkkal. Meglopott bennünket és a gyár valamennyi dolgozóját. Jogosan követelték tehát, hogy távolítsuk el közülük. Nincs apelláta... — Igaza van, Sanyi bácsi — sírta el magát az asszony —, csak az fáj, hogy most nekem is bűnhődni keü őmiatta. — Nem — mondta nyugodtan Sanyi bácsi —, csak azt kell tenned, ami a kötelességed mint feleségnek. Még akkor is, ha ez a kötelesség azt követeli tőled, hogy te is itt hagyd a gyárat. Bár mi igen sajnálunk benneteket. De nincs más út egyelőre. Mellette kell lenned, főleg most. amikor neki is nagyon nehéz. Én tudom, hogy ő már százszor megbánta, amh tett. De mi lenne vele nélküled? Ilyenkor könnyen csúszik az ember a lejtő felé. Csak egyszer nyúljon a pohár után: hamar a züllésbe süllyed. Most még jobban meg kell fognod a kezét, mint eddig. Segítened kell, hogy megtalálja a kivezető utat abból a posványbái, amibe beleesett. Másutt is van munkalehetőség, és helyrehozhatjátok, amit elrontottatok. Hisz még olyan fiatalok vágytak. *« — Igen, Sanyi bácsi — lélegzett fel az asszony —, azt hiszem, még elég fiatalok vagyunk ahhoz, hogy rendbe hozzuk az életünket. — Nahát... Te pedig párttag vagy, és már ez is arra kötelez, amit mondtam.A Az asszony szeme felvillant, sápadt arcát elöntötte a pír. Nagy szeretettel és tisztelettel nézett az okos szavú, apáson szigorú idős férfira. A legszívesebben megölelte volna, amiért visszaadta önbizalmát... az életét... Szeretett volna valami kedves köszönetfélét mondani, de csak ennyi jött ki az ajkán: — Sanyi bácsi, bocsásson meg, s higgye el, nagyon szégyellem magam... — Jól van, no! — lépett az asszony mellé a személyzetis, és a kezét nyújtotta. — A kezemet adom rá, hogy nem szólok erről senkinek sem. Fá- tyolt az egészre, és ne felejtsd el: az idő jó orvosság... Molnámé is fölegyenesedett, és kezet nyújtott. így pecsételték meg a közös titkot, amelyre csak néhány napja derült fény, mikor a Molnár házaspár három év után ismét Sanyi bácsinál ült... Visszavették őket a gyárba. Úgyszólván egy nap sem múlik el anélkül, hogy ne írnának a világlapok a leszerelés rőL VI. Pál pápa is »leszerel«: a svájci testőrgárda a vatikáni palota belsejében és a Szent Péter-templomban ala- bárd nélkül áll őrséget. ♦ * * Irtunk már arról, hogy az Egyesült Államokban széles körű akciót Indítottak a szemér- metes és koros hölgyek: felöltöztetni az állatokat, mert mezítelenségükkel megbotránkoztatják az ifjúságot. A mozgalom — úgy látszik — Kanadába is átcsapott. Barbara Pickard torontói lány ugyanis virágos, színes kelméből gatyát — bocsánat: alsónadrágot — szabott az állatkert elefántbikájának. A jókora lengemagyart kétszeri próba után varrta meg a szemérmes hajadon, 3 miközben próbált, az állatkert két őre segített neki. * * * Egy New York-i hangszergyár újfajta harmómumot állít elő, és hoz forgalomba. A szakértők nagy jövőt jósolnak az új hangszernek. A harmóniumba ugyanis egy automata van beépítve, mely miután — a hangverseny befejeztével — becsukták, bekapcsol egy hangszalagot, és a harmóniámból dörgő vastaps hangzik föl. • * • Hedda Hooper amerikai újságírónő írja; “Nem is értem a nőket, miért félnek a pokoltól, hiszen már ezen a Világon fűzőt viselnek, szűk cipőben járnak, soványító kúrákat tartanak, és egyéb gyötrelmeknek vetik magukat alá.« * * • Jeam-Paul Sartre, ax Ismert francia filozófus mondta: “Sok minden érdektelen, sőt unalmas volna e világon, ha el nem tiltanák tőle az embereket.« * • « William Holden amerikai filmszínész azt állítja a férfiakról, hogy életükben két pillanat van, amikor egyáltalán nem értik, a nőket. Az egyik pillanat — Holden szerint — a férfi megszületésétől a házasságig, a másik a házasságkötés percétől kezdődik, és a halál órájáig tart. * * « WüMam Kummer amerikai tisztviselő, esküdtbírósági tag arra kérte a törvényszék elnökét, mentse fa esküdt! tisztsége alól. — Miért? — kérdezte az elnök. — Talán attól fél, hogy vállalata nem nélkülözheti? — Ellenkezőleg «=* hangzott a válasz —, óitól tartok, észreveszik, hogy egyáltalán nincs is rám szükség. Erzsébet angol királynő ellátogatott Abergavenny nyugat-angliai kisvárosba. Mivel a királynő fogadásának szertartásait meghatározó szabályzatok előírják, hogy a fogatból kiszálló királynőnek vörös szőnyegen keli bevonulnia a városháza épületébe, s mivel a kisváros pénztára nem engedte meg az effajta luxust, a polgármester remek ötlettel oldotta meg a problémát; piros szőnyeget festetett az aszfaltra. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. ♦ Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és oem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postás kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. index: 25061 Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca $. Szűcs Ferenc
