Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)
1963-11-07 / 261. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁR 4: 80 FILLER AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI «TANÁCS LAPJ A XX. ÉVFOLYAM 261. SZÁM ÉLJEN A NAGY OKTÓBERI csüiűrtOx, 1963. NOVEMBER 7. SZOCIALISTA FORRADALOM 46. ÉVFORDULÓJA! Díszünnepség a Csiky Gergely Színházban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulóján Az MSZMP megyei és városi bizottsága, a megyei és a városi tanács, a Hazafias Népfront megyei és városi elnöksége a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulója alkalmából tegnap este díszünnepséget rendezett Kaposváron a Csiky Gergely Színházban. A díszünnepség elnökségében foglalt helyet Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára; Böhm József, a megyei tanács vb-el- nöke; Illés Dezső és dr. Nagy Lajos, a megyei pártbizottság titkárai; továbbá Dombóvári László, Kisdeák József, Róna Imre, dr. Sólyom Gábor, Szőke Pál, dr. Takács István, Valter Imre, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagjai; Babodi Gyula, a Világítástechnikai Vállalat párttitkára; Bizvurm Antal, a munkásmozgalom régi harcosa; Dezső József, a munkásmozgalom régi harcosa; Elek Istvánné, a Fehérnemű Ktsz párttitkára; Göntér László, a Húsipari Vállalat dolgozója; dr. Halász János, a Hazafias Népfront megyei titkára; Hoffmann Sándor, a 13. számú Autóközlekedési Vállalat igazgatója; Kiss József né, az MSZBT megye titkára; Makk Ildikó, a Gyógyszertár Vállalat dolgozója; Márton Istvánné, a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat dolgozója; Molnár Imre, a megyei tanács föagronómusa; Nagy Pálné, a textilmüvek dolgozója; Oravecz Ferenc, a munkásőrség megyei parancsnoka; Pálfalvi László, a Kaposvári Cukorgyár dolgozója; dr. Sivó József kórházi főorvos, országgyűlési képviselő; Szabó József vezérőrnagy, országgyűlési képviselő; dr. Szilágyi Lajos, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke; Szilágyi Zsigmondné, a Textilruházati Ktsz dolgozója; Tavalyi Lajos, a cukorgyár párttitkára; Tóka Lajosné, a Hazafias Népfront városi titkára; Tanai Imre, a KISZ megyei szervező titkára; Vilics Zoltán, a Gépipari Technikum igazgatója és dr. Wirth Ferenc kórházi főorvos. Az ünnepség részvevői között ott voltak a párt- és a tömegszervezetek képviselői, kiváló dolgozók. A magyar és szovjet himnusz hangjai után Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke üdvözölte a díszünnepség részvevőit, majd átadta a szót a díszünnepség szónokának, Illés Dezsőnek, a megyei pártbizottság titkárának. Illés Dezső elvtárs beszéde — Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársnők és elvtársak! 1917. október 25-e (november 7-e) az oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének napjaként került be a történelembe. A világ első győztes proletár- forradalmának, a földkerekség első munkáshatalmának 46. évfordulóját ünnepeljük ma — kezdte beszédét Illés elvtárs, majd többek között ezeket mondotta: — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme azt adta hírül a világnak, hogy megkezdődött az emberiség új története. Megkezdődött az a történelmi folyamat, melynek törvényszerűségeit Marx és Engels zseniálisan előre látta: a kizsákmányolás, az elnyomás, az erőszak, a háborús lidércnyomás száműzése az emberiség életéből. Megkezdődött a néptömegek fölmérhe- tetlen alkotó erőinek kibontakozása az ember nevében, az ember javára. Lezárult egy sötét, elnyomással, háborúkkal terhes korszak, elkezdődött egy új, az ember felszabadításának, az alkotó, békés életnek, a történelmet formáló dolgozó osztályoknak felelősségteljes, harcos korszaka. A proletárforradalom széles, nagy áradata, a győzelme az elnyomott emberiség reménycsdllagává lett. A kisemmizett, megalázott, elnyomott népmilliók forradalma, a munkások,, parasztok hatalma a világon először a béliét deklarálta. Három kínos esztendő rettentő nyomora után az orosz nép lerázta nyakáról a szorító jármot, elhagyta azt az utat, mely a szédület, a bukás mélységes örvényébe, a szégyenbe, a gyalázatos meghunyászkodáshoz vezette volna e jobb sorsra hivatott nemzetet. A fáklya kigyúlt, s lobogó lángja messzire elvilágít, el a küzdő, szenvedő milliók közé, el a lövészárkok szenvedőihez, el az özvegyekhez, el az árvákhoz, a kormányokhoz, a diplomatákhoz, a fejedelmekhez. Az egyik kcrtárs erről így ír: »Most megtörtént, ki merték mondani, meg is cselekedni azt, amiről nemrég Európa kormányai alatt még suttogni sem volt szabad, melyről aki beszélni mert, azt hazaárulónak, törvényen kívül állónak nyilvánították, bemocskolták, sárral dobálták. Ezek az emberek, ezek a valódi pacifisták, akik azelőtt sötétben, ködben kényszerültek élni, most előjöttek, érvényesülésre törtek, s megadták Eurónának a rég elnyomott gondolatot és gondolatszabadságot.-« Azóta a Virág meggyőződött, hogy a Szovjetunió létének első napjától kezdve a béke védelmezésének legfőbb bástyája. A lenini békedekrétum »az emberiség elleni gonosztettnek« nevezte a háborút. Ezért az eszméért milliók harcolnak a világon. Ezért korunk első parancsolata, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom első szava: a béke védelme. Ez akkor a forradalom védelmét jelentette. Béke nélkül nem lehetett volna megoldani a háborús sebek és pusztítások gyógyulását, újjáépítését. A béke a szocialista állam éltető eleme, a béke a népjólét, a függetlenség, a szabadság, az építés záloga volt és marad is. 1917 októbere után sok nehézségbe ütközött az új rendszer megteremtése. Az ország hatalmas térségében háború dúlt. A nemzetközi reakció és a belső ellenforradalom egyesült erői marcangolták a szovjetek köztársaságát, s már a kezdet kezdetén mindent megpróbáltak, hogy el torlaszolják az emberiség elől a szocializmus felé vezető utait. Az imperialista háború és az intervenciósok hadjárata feldúlta Oroszországot, amely gazdasági tekintetben amúgy is ötven- azáz évvel elmaradt a vezető tőkésországok mögött. Oroszország — Hruscsov elvtárs szavaival élve — a kőtörő kalapács és a targonca, a faeke és a rokka országának számított. Oroszország a fa, a szalma és a faháncs országának számított, és ipari féméhségben szenvedett. Oroszország a petróleumlámpa, az olajmécses és a fáklyavilágítás országának számított. A cári Oroszországot a népek börtönének nevezték. A cári Oroszországban a munkások gyakran 12—14 órán át végeztek naponta nehéz munkát. Bérük a nyomorúságos tengődéihez is alig volt elegendő. A parasztokat igazi földéhség gyötörte. A családok egy- harmadának nem volt lova. Az adók és egyéb szolgáltatások fölemésztették a termés nagy részét. A parasztok többsége nagyon rosszul táplálkozott. Hús csak nagy ünnepeken került az asztalra, a cukrot elérhetetlen fényűzésnek tartották. Minden évben a parasztok ezred jutattak koldusbotra, és növelték a városokban a munkanélküliek számát. Még a felsorolás is elkeserítő és szívet, lelket szotnorító. Elnyomás, jogfosztottság, munkanélküliség, nyomor, kilátástalanság, világháború, szenvedés. Mindezt eltüntetni, megszüntetni, helyette új, szebb életet, jólétet teremteni, ehhez hozzáfogná, s ebben a világnak először egyedül példát mutatni, erre csak ott képeseik, ahol a párt és a nép egyet akar. Akarták. Megtették, Hruscsov elvtárs a párt XX. kongresszusán megállapította: »Nagy, nehéz és dicső utat tett meg a kommunisták lenini pártja, amely test a munkás- osztály, az egész dolgozó nép testéből, annak agya, szíve, létérdekeinek, forradalmi akaratának kifejezője.« Nincs még egy párt a világon, amely fennállásának éveiben a társadalom átalakítása terén ilyen nagy győzelmeket aratott volna. Emlékezzünk Vlagyimir II- jics Lenin látnoki szavaira: »Adjatok nekünk egy forradalmárokból álló szervezetet — és kifordítjuk sarkából Oroszországot.« Akadtak forradalmárok, lett forradalmi szervezet, a Szovjetunió Kommunista Pártja, és a szovjet kommunisták, a szovjet emberek az egész világ előtt bebizonyították, hogy Vlagyimir Iljics Lenin látnoki szavai valóra váltak. Az évszázados elmaradottság, a ka- tasatrófapolitiika, a világháború halálos sebeinek begyógyí- tása, a jog, a szabadság helyreállítása, a hatalom gyakorlása, a szocializmus fölépítése, a béke fenntartása mind-mind a maga nemében páratlan hőstettet, áldozatot, fáradságot, lemondást követelt az egész néptől, a párttól. Hruscsov elvtárs a XXII. kongresszuson a múltra emlékezve a párt becsületét. nagyságáit, erejét méltatva ezt mondotta: Azokban a napokban, amikor az ország hozzáfogott a szocialista építéshez, Lenin a megoldásra váró hatalmas feladatokról szólva emlékeztetett Nyekraszov híres soraira, amelyekben benne izzott a honfiúi fájdalom és a haza erejébe vetett szenvedélyes hit: »Te, ki szegény is vagy, Ö be dúsgazdag vagy, Te, ki hatalmas vagy, Ó be erőtlen vagy, — Anyánk, Oroszország!* A bolsevikofe eltökélt szándéka — hangoztatta Lenin —, »...hogy bármi áron is elérjük azt, hogy Oroszország ne legyen többé szegény és erőtlen, hanem a szó igazi értelmében hatalmassá és dúsgazdaggá váljon «. 1917 októbere után az SZKP Lenin elvtárs vezetésével a milliók új géniuszai felszabadultan, a nép fiaiban rejlő őstehetséggel, új erővel, tudásban szakadatlanul gyarapodva a harci fegyverek helyett a szerszámokat, a munka fegyverét a szocialista haza szolgálatába állították. Legyőzték az ellenforradalmat, az intervenciót, az ellenséget, győztek a szocializmus építésében. A szovjetek országa a népek hazája, a népek összefogásának, testvériségének legkifejezőbb országa lett. Megszüntették a termelőeszközök magántulajdonát, létrejött a társadalmi tulajdon. A szocializmus véget vetett a termelés anarchiájánál?, a gazdasági válságoknak és más társadalmi megrázkódtatásoknak. Bámulatosan rövid idő alatt hatalmas ipar épült ki, amely a szocializmus anyagi bázisa, az ország hatalmának és virágzásának alapja. A párt a lenini szövetkezeti terv alapján megoldotta a hatalom átvétele után felmerülő legnehezebb feladatot, s a szocializmus útjára vezette a parasztokat. A parasztság szövetkezése kimagasló esemény az emberiség társadalmi és gazdasági történetében. Ma a Szovjetunió a korszerű technika, a csúcsteljesítményű szerszámgépeik, a szuperpreci- ziós műszerek, automatasorok, az elektronikus számológépek és az űrhajók országa. A gépgyártás, a fémipar 1961-ben hárcrmszázötvenszer annyit termelt, mint 1913-ban, és majdnem ezerszer annyit, mint 1919-ben. Ma a Szovjetunió az acél és az aluminium, a cement és a műanyagok országa. Majdnem ugyanannyi acélt olvasztanak, mint Anglia, a Német Szövetségi Köztársaság és Franciaország együttvéve. Ma a Szovjetunió a világ leghatalmasabb erőműveinek az országa. Több mint 300 milliárd kilowattóra villamos energiát termelnek. 1961-ben kb. 160-szor több villamos energiát állítottak elő, mint 1913-ban, és 650-szer annyit, mint 1919-ben; B roppant átalakulások nyomán gyökeresen megváltoztak az emberek életkörülményei is. Régen megszűnt a munkanélküliség, a dolgozók félelmetes korbácsa. A munkások reálbére a szovjethatalom idején 5,8-szeresére, a parasztok reáljövedelme pedig több mint hatszorosára emelkedett. A dolgozók lakásában megjelent a gáz, a villany, a rádió, a televízió, a hűtőszekrény, a könyv, az újság. A világon a Szovjetunióban a legalacsonyabb a lakbér. Az eredmények ékesszóló bizonyítéka az a tény, hogy az emberek átlagos életkora 69 évre emelkedett, vagyis a szocializmus több mint kétszeresére emelte az életkort. A történelemben először a szocializmus biztosította ténylegesen az ember alapvető szociális jogait: a jogot a munkához, a jogot a pihenéshez, a jogot az anyagi ellátottsághoz öregség idején, betegség és munkaképtelenség esetén, a jogot a tanuláshoz. A szocializmus megadta a szovjet embereknek a maguk és gyermekeik biztos jövőjének nagyszerű érzését, az elért jólét tar. tósságának érzését, kialakította az emberekben a történelmi optimizmust. (Emdrődi István rajza) Ä szocializmus hősi ereje bebizonyosodott a Nagy Honvédő Háború éveiben, amikor megsemmisítették a német fasizmus legyőzhetetleninek tartott hordáit. A szovjet nép csodálatos áldozatkészsége, forradalmi munkaszeretete párosulva a szocialista társadalmi rendszer, a gazdaság tervszerű fejlesztésének azelőtt ismeretlen előnyeivel, néhány évtized alatt olyan eredményeket teremtett, amelyek a Szovjetunió legádázabb ellenségeinek is torkára forrasztották a szót. A burzsoá világ megtanulta — számára persze keserves tapasztalatok árán —, hogy komolyan vegye a szovjet gazdaság tényeit és terveit. Akárcsak a termelés eredményei, a legnagyobb megbecsülést és tiszteletet vívták ki a szovjet kultúra, a szovjet tudomány és népművelés vívmányai is. Ma közép- és felsőfokú képzettségű a szovjet munkásoknak csaknem fele, a kolhozparasztoknak mintegy negyede. A múlt évben nem kevesebb, mint 56 millió ember részesült rendszeres oktatásban. 1913-ban 290 000 volt a főiskolát végzettek száma, 1959-ben pedig már 13,5 millió. Ma mintegy háromszor annyi mérnök kerül ki a szovjet egyetemekről, mint az Amerikai Egyesült Államokban. A szovjet tudományos intézetekben ma több mint 400 000 tudományos munkatárs dolgozik, a világ legnagyobb tudóshadserege. A szovjet tudósok, mérnökök, technikusok, munkások az első szputnyikkal, az ember első űrutazásával, az első Holdra küldött földi üzenettel, a Mars körüli útra indított űrrakétával, az első páros űrrepüléssel, most a Pol- jot—1. űrhajóval kiváltották (Folytatás a 2. oldalon.)
