Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-06 / 260. szám

Szerda, 1963. november 6. 3 SOMOGYI NÉPLAP Milyen eljárás ez? B. I. görgetegi lakost a So­mogy megyei Kórház sebésze­ti osztálya — a fiatalember válltörést szenvedett, és mint ilyen állt gyógykezelés alatt — berendelte október 31-re utókezelésre. B. I. a hónap utolsó napján a kora délelőt­ti órákban ott volt a kórház­ban. Várt és várt türelmesen a sorára, remélve, ha bármi nagy is a betegforgalom, nem feledkeznek meg arról, hogy nyolcvan kilométerről utazott ide. Itt számítanak rá, hiszen berendelték. Jóhiszeműségében sajnos, csalódnia kellett. Teltek az órák. Dél lett, majd délután, a délutánból alkonyat, míg­nem közölték vele, hogy ma már nem kerül sor az utóke­zelésre. Maradnak a vállában azok a drótok, jöjjön holnap! Könnyű ilyet mondani, de nem éppen felelősségre valló dolog! Ez az ember — aki nyilván mielőbb szeretne is­mét egészséges, munkaképes lenni — az értesítésre ponto­san megjelent. Nem helyből, nem a kórház szomszédságá­ból, hanem Görgetegről, ami nem egy verébugrás Kapos­vártól. Az még elfogadható, hogy várnia kell egy-egy vi­dékről behívott betegnek is. Tudjuk mindannyian a ren­det, de ha valakit meghatáro­zott napra behívnák, akkor meg is kell kapnia azt a ke­zelést, amiért jött Nem tud­juk, milyen jelzővel illessük az említett esetet Ha ez a beteg estére kelve fogja ma­gát, és hazautazik anélkül, hogy megkapta volna a keze­lést, s másnap ismét bejön, akkor kereken 320 kilométert utazgatott volna... Szeren­cséje volt a szerencsétlenség­ben, hogy volt hol megszáll­nia. Mégis.A kórház jó hír­nevét károsan befolyásoló esetnek neveznénk azt, ami B. I.-vel történt. Olyannak, amire senkinek semmi szük­sége. Tudja nélkülözni az ilyen «■viszontagságos« kapcso­latot mind a kórház, mind pedig a beteg, aki bizony az állapotához nem méltó elbá­násban ilyeténképpen talál jo­gos kifogást. Találhat is, noha reméljük, hogy olyan határ­esetről van szó, ami ritkán fordul elő. De ha már szót ej­tünk róla, akkor kérjük, hogy a vidékről érkezett — ráadá­sul behívott — betegeket lás­sák el a jövőben megfelelően. Lehetőleg ne másnap, hanem aznatp, amikorra a berendelés szól! k L __________1y A CSURGÓI FALATOZÓ BAN Csurgón a földmüvesszövetkezet falatozót nyitóit. LAngost kol­bászt és barkát sütnek itt. Csa k az a Mba, hogy hűsítő’ italo­kat nem árusítanak. A mezőgazdasági termelést segíti a szakember szakcsoport Két éve alakult meg a ME- DOSZ megyei bizottsága mel­lett működő szakember szak­csoport azzal a céllal, hogy a mezőgazdaságban dolgozó szakemberek továbbképzéséről gondoskodjon. A 15 tagú ve­zetőség gyakorlati és elméle­ti szakemberekből tevődik össze. Munkatervük a mező­gazdasági szakigazgatás és a gyakorlati élet sok területével, problémájával foglalkozik. Ebben az évben többek kö­zött a mezőgazdasági tanuló- képzés helyzetével, az apró- magtermesztés problémáival, a gépkihasználás hiányosságai­val foglalkoztak. A vizsgála­tok során levont következteté­seket a gyakorlatban haszno­síthatják majd. Nagy gondot fordítanak a gyakorlati szakemberek to­vábbképzésére is. Több gazda­ságban hideg levegős széna­szárítási, aprómag-termesztési, legelőgazdálkodási bemutatót tartottak. Nagy érdeklődés kí­sérte a szilázsdúsítási bemuta­tót is; ennek a módszernek a lényege az, hogy a silótakar­mányt karbamiddal kezelik, s ezzel nagyobb tápértékű ta­karmányt tárolhatnak télire. A bemutatók hatására olyan gazdasági vezetők is kérték a szilázsdúsítást, akik azelőtt idegenkedtek tőle. Az elméleti beszámolókra országos hírű szakembereket hívtak meg, hogy ismertessék a mezőgazdasági tudomány leg­újabb, a gyakorlat számára nélkülözhetetlen eredményeit. Munkájukat egyre több szak­ember és vezető igényli. Érde­mes megemlíteni, hogy az el­ső gyakorlati bemutatót el kel­lett halasztani, mert senki sem jelent meg, s alig két év múl­tán nemritkán hatvanan, nyolcvanan, százan vesznek részt egy-egy bemutatón! A továbbképzés biztosítására hozták létre a szakemberekből álló klubot is. Itt rendszere­sen találkoznak egymással a mezőgazdaság különböző terü­letein dolgozó elméleti és gya­korlati szakemberek. A talál­kozásokon az időszerű tenni­valókon kívül a soron követ­kező feladatokkal is foglal­koznak. Tudom, igazad van, Kari. Ez itt nem játék. Holnap ki kell tudnom, hol a határ. De ho­gyan? Nem állíthatok meg egy­szerűen egy embert, hogy meg­kérdezem, hol a svájci határ. Igen, ha ma még egyszer ta­lálkoztam volna azzal a lány­nyal ... Ezért a gondolatért is szád­nál, beíratom, és még csak nem is szólhatnék miatta semmit. Te biztosan másképpen tettél volna — sör helyett például gyufát kértél volna, és Mária közömbös lett volna számod­ra ... Tüzem kialvással fenyege­tett. Egy kis fát tettem rá, a többi deszkából pedig priccs- íélét építettem magamnak. A hideg talaj miatt a lobogó tűz ellenére sem tudtam ela­ludni. Képzeletem fél álmomat szörnyű víziókkal népesítette be. A sebhelyes állt előtterh, és tárgyilagos hangon megparan­csolta. hogy vetkőzzem le. »Mu­zsikus, ma elégetnek, mert Auschwitzban vagyunk. Álta­lában ezt barátom, Franz Fer­dinand Höss, SS parancsnok szokta elintézni, de hát téged és ezt a Bändert különösen sze­retlek. Bänder már ég, hallod, hogy ropognak a csontjai? Si­ess, vetkőzz le egészen, mert a ruháidra szükségünk van az ócskiaruha gyűjtéshez. Egész szépen összeszaggattad őket menekülés közben. És most be veled!« Fedordítattam. Egy iz­zó fadarab meggyújtotta az in­gemet. Az ajtóhoz rohantam, és egy marék havat szorítottam az égési sebre. Ruháim mégnem voltak egészen, szárazaik, mé­gis felöltöttem őket, és újra a tűz mellé feküdtem. A Fáradt­ság elhatalmaskodott rajtam. * * * Egy óra tájt a sebhelyes távi­ratot kapott. A távirat a schön- wiesi csendőrállomástól jött. A sebhelyes először csak át­futotta, azután a személyleírás felkeltette érdeklődését. Egy csend őr őrjárat jelentése volt, amely Schönwiesnél megfi­gyelt és nyomon követett egy idegent. A jelentéshez Hubzr . vendéglős leírását csatolták ez az idegent a kővetkezőkép­pen irta le; nagyon elvadult, szőke haj, mintegy lő5 cm magas, keskeny arc,' városias kiejtés. Az idegen öltözéke szürkéskék volt. Ezenkívül egy ócska, színehagyott filckalap­ja és egy rongyokból össze- fáldozott hátizsákja volt. A sebhelyes magához hívat­ta a Scharführert. — Igaza volt, Porta — mond­ta savanyú arccal fossa csak át ezt a táviratot, A Scharführer elolvasta. —• Ez kétségkívül Seiser. Nem értem, hogy juthatott ilyen messzire. — Nyilván a hegyeknek vet­te útját. — Sebhelyes egy tér­képhez lépet. — Itt van Schön- weis. Mindig az Inn mentén haladt. Holnap eléri a határ­övezetet: Eszerint itt, Fins- termünznél kell felbukkannia, hacsak már előbb el nem kap­juk, ami nagyon valószinű. Ilyen rongyokban, mint ami­lyeneket hord, még ezek a csendőrtrottlik és a határőr­ség önkéntes segítői is felis­merik. — És ha a pazmauni völgyön át megy? — Nem hiszem. Nincsenek cinkosai, akik ezt az utat meg­mutathatnák neki, különben nem érte volna az a baleset Schönwiesnél. Tehát az Inn az egyedüli útmutatója, az pedig szükségképpen Finstermünzbe vezeti. Küldjön jelentést a ha­tárállomásnak, Partu. A sza- szakaszpamcsnok von Henne- berg Strumbahnführer — egyébként annak a lovaglee- resztes von Henneberg ez­redesnek testvére, aki most Oroszországban hallat magá­A télibe kés*siS ai Ingatlankezelő Vállalat Két hónap alatt kellett pótolni évek mulasztását — Tetőfedés és csatornajavítás — Segítenek a kisiparosok? — Fagybrigádok — Lapátot és sót kapnak a házmesterek A Kaposvári Ingatlankezelő Vállalat túlteljesítette szep­temberi és októberi tervét. Túl is kellett teljesítenie, hiszen a vállalat új vezetőinek két hó­nap alatt sokat kellett fára­dozniuk azon, hogy elődeik mulasztásának még a nyomait is eltüntessék. A kaposvári házak javítását már a tavasz- szal meg kellett volna kezde­ni, de hanyagságból és nem­törődömségből nem került rá sor. Most olyan rengeteg munka vár a vállalat dolgozói­ra, hogy megfeszített erőre van szükség, ha teljesíteni akarják kötelezettségeiket. Első feladatuk volt a rossz tetők megjavítása. 160 házon vált szükségessé ez a munka, és a javítást végző négy bri gádot dicséri, hogy két hónap alatt 106 épület tetőzetét tet­ték rendbe. Kijavították a La- tinka-ház tetőzetét, csatornáit és lefolyóit is, 15 000 forintot kellett fordítani erre a mun­kára. De nemcsak a belvárosban, hanem a külterületeken is so­kat dolgoztak a brigádok, és szinte sortatarozásszerűen megjavították a Berzsenyi ut­ca, a Füredi utca, az Ady Endre utca és a Kanizsai ut­ca állami házainak tetőit. A Berzsenyi utca 40. szám alatt még éjszakánként is dolgoz­tak, hogy az esős idő beállta Disznóölés előtt 250 mázsa pirospaprika — Jódos só és az igények — Vöröshagyma van elég, kevés a fokhagyma — Nem kielégítő a bélellátás Nemsokára kés alá kerülnek a meghizlalt sertések, hogy hurkává, kolbásszá, szalonná­vá alakuljanak át az ügyes mesterek keze alatt. Vajon kapható-e mindaz, ami nélkülözhetetlen a vágá­sokhoz? — erre kerestünk vá­laszt a FŰSZERT, a MÉK, meg az Élelmiszer-kiskereske­delmi Vállalat illetékeseinél. Minden igényt kielégítő fű- szerpaprilcakészletekkel ren­delkezik megyénk: 350 mázsa — száztízzel több, mint ta­valy — áll a raktárakban meg a boltokban. Bors is van bősé­gesen, 67 mázsányival rendel­kezik a megyei kereskedelem. Rizsből 4000 mázsa, majorán­nából pedig 5 mázsa a kész­let. És só lesz-e? Előrelátható­lag igen, a tavalyihoz hason­lóan 9—10 000 mázsa érkezik. Ez elegendőnek látszik. Az egyedüli gondot az okozza, hogy 51 megyének jódszegény területeire — Kaposvárra, Barcsra, a fonyódi járásba — kizárólag j odázott sót lehet szállítani, de a csomagolás nem elég gyors. Vöröshagyma is van elég, olyan hatalmas készletekkel rendelkezik megyénk, hogy minden igényt bőségesen ki tudnak elégíteni. Fokhagyma viszont csak korlátozott meny- nyiségíban kapható — mind­össze 40 mázsa van a raktá­rakban —, úgyhogy némi fennakadásra lehet számítani. A MÉK mindenesetre igyek­szik ellátni vele a boltokat, hogy ne kelljen az emberek­nek a piacuzsorásoktól 30 fo­rintért vásárolni a fokhagyma kilóját. Végleges javulás azon­ban csak akkor várható, ha a jövő évi dugványigényeket már kielégiéették. Sajnos, semmi jó nem mondható el a bélellátásről. Tavaly ilyenkor már megfelé­lő mennyiségű bél állt a vá­sárlók rendelkezésére, most azonban csak csurran-cseppen. Érthető, hegy az ÉKV szak­emberei aggodalommal várják a hideg idő beálltát, a disznó- ölési kampány megindulását, mert kénytelenek lesznek el­utasítani a vásárlókat. előtt elvégezzék a teljes tető­cserét. A munka sikerrel járt. Sürgősségi sorrendben a bá­dogosmunka, a csatornajavítás következett. Fölmérni is ne­héz, milyen sok helyen vált szükségessé új esőcsatorna ké­szítése. A megerősített brigá­dok öt nap alatt ezer méter új csatornát szereltek föl, a javításokhoz öt mázsa bádogot használtak fel. Űjabb kétezer méter csatorna fölszerelése lenne a következő feladat, azonban közbeszólt az anyag­hiány, és csak vontatottan ha­lad a munka. A vállalat megsegítésére és a lakosság igényeinek kielégí­tésére több kaposvári kisipa­ros közreműködését kérték* némelyek azonban csak húz- zák-halogatják a munka meg­kezdését. Akadnak persze ki­vételek, hiszen 36 új faházat már kisiparosok készítettek eL Sok gondot okoznak a cső- repedések. A nyomócsövek nagy része elöregedett, kicse­rélésük ugyancsak indokolt. S ha jön a hideg idő, a fagyve­szély még csak súlyosbítja a helyzetet. Éppen ezért kétszer annyi szerelő áll készenlétben a hibák elhárítására, mint ta­valy. A KIK feladata az állami lakóházak kályhával való el­látása is. Huszonnégy Kalor- kályhát és húsz asztali tűz­helyet adtak ki a közelmúlt­ban. Százötven cserépkályhát is be kellett volna építeni ebben az évben, de anyag- és mun­kaerőhiány miatt csak 65 ké­szül el az év végéig. S még egy intézkedés a tél előtt: november 10-én már ki­adják a házmestereknek a hó­lapátokat. Sót is kapnak, hogy a síkos úttestet fölhint­hessék vele. Nagyobb gondot keli fordítani a rétekre és a legelőkre Tanácskozáson vettek részt a vízgazdálkodási társulatok vezetői Tegnap a megyei tanács mezőgazdasági osztálya tanács­kozásra hívta össze Somogy vízgazdálkodási társulatainak vezetőit. Megbeszélték, hogyan lehetne elvégezni az erre az ról. Azonkívül jelentést kül­dünk minden csendőrállomás­nak. Negyvennyolc órán belül magam előtt akarom látni a disznót! A KEGYETLEN OT A nap bíborvörösen lebegett a hegycsúcsok között, mikor fel­ébredtem. A tűz rég kialudt. Kellett néhány pillanat, amíg eligazodtam. Csak lassanként emlékeztem vissza az elmúlt éjszakára. Tagjain» sajogtak, mikor fölkeltem. Kint varázslatos látványban volt részem. Körös-körül fehér hegykúpok törtek az azúrkék égre. A mélységes csend fen­séges, de egyszersmind megrá­zó hatással.volt rám. Mint egy idegein, ismeretlen világ, olyan­nak tűnt ez a vabítóain fehér, függőleges, fekete csíkokkal csak itt-ott megszakított tájék. És ennek a jeges pompának, középen mintegy önkényesen felrakott festékfolt, világított a vörös napgolyó. Az éhség és a hideg felrá­zott révületemből. Messze há­tul, ahol a hóból egy sötét szik­lafal emelkedett ki. tálán már a cél, Svájc feküdt. Innen a magasból nézve nem volt na­gyon messze. Aki ismeri az utat, alighanem egy nap alatt elérheti. De nekem ki mutatja meg, hogy merne menjek? Továbbindultam. Néhány lé­pés utón elértem lezuhanásom helyét. Visszafbavzadtám. A fal­nak mintegy húszméteres, füg­gőleges esése volt. Lent csak hó feküdt, amelyből nagy kö­vek álltak Iá. Könnyen végem lehetett volna tegnap éjjel. Miért is ragaszkodtam vol­taiképpen ehhez az élethez? Kit érdekel, hogy viagyok-e vagy sem? Csak engem. Én igyekszem kis életemet bizton­ságba menteni. És ha nem si­kerül, a világ nélkülem is to­vábbhalad. A háború véget fog érni, és az emberek végre meg- ofcasodáak. Ilyen csirkefogók nem fogják őket többé lépre csalni. És a sebhelyes meg cim­borái? Egy sem kerüli el megérdemelt büntetését. Nem, semmi bosszú. Csak igazságos ítéletet kell hozna. A gyávaságot, a butaságot és a piszkot le lehet mosni. De akinek kezéhez vér tapad, az vérével fizessen érte. És ha valaha élve kerülök ki innen, azzal az eggyel én számolok. Elértem egy ösvényt, ame­lyen a havasi pásztorok ta­vasszal az állatokat a legelőre hajtják. Nagy szerpentinek­kel vitt a völgybe. Két óra múlva az út egy széles szikla­hasadékba torkollt. A távol- ben felbukkantak az első kuny­hóit Egy magas fekvésű hegyi fa­lu volt Nyolc tetőt számol­tam meg, ebből öt csűr vagy istálló volt. Némi távoi Ságban megálltam. A három ház lyikébe menjek? i együttműködve f problémáikat a megye (Folytatjuk) i gazdálkodási társulatai. évre tervezett árokmetszési és tisztítási munkákat, rendezni a belvizek levezetésére szolgáló csatornákat. — A xétek és a legelők fű­termése nem növelhető kizá­rólag műtrágyával és szerves trágyával. Dús zöldtakarmány víz hiányában elképzelhetet­len. De a vízzel borított rét is terméketlen. Több évtize­des mulasztás után kell most rendet teremteni ezen a té­ren, s úgy bánni a rétekkel és a legelőkkel, mint az állatok eleségének egyik legbősége­sebb forrásával. Ezek a terü­letek hosszú időn keresztül el­hanyagolt állapotban voltak. Ma, amikor igen nagy szük­ség van minden szál takar­mányra, nem érhetjük be any- nyival, amennyit a rétek és a legelők a különböző hozam­növelő befektetések nélkül teremnek. így nélkülözhetetlen a tervszerű vízgazdálkodás is — mondotta Molnár Imre me­gyei főagronómus. A társulatok vezetői felso­rolták azokat a nehézségeket, amelyek akadályozzák az ered­ményes munkát. A sávolyi víz­gazdálkodási társulat munka­vezetője például arról panasz­kodott, hogy néhány tsz anél­kül akar árkot ásatni, hogy tudná, hova akarja vezetni a vizet. A nagybajomi társulat azért nem tud megbirkózni idei tervével, mert olyan te­rületen dolgoznak, ahol az ár­kok iszaposodása gátolja a munkát. Másutt pedig, mint Lengyeltótiban és Tabon, mun­kaerőhiány hátráltatja a víz­gazdálkodási társulatot az évi terv teljesítésében. A szóládi és a boronkai társulat viszont megvalósíthatja céljait. A tanácskozáson végül meg­határozták a tennivalókat. A továbbiakban a járási taná­ul csők mezőgazdasági osztályá- ' az eddiginél szorosabban oldják meg víz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents