Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-03 / 258. szám

Vasárnap, 1963. november 3. 5 SOMOGYI NÉPLAP Még egyszer a fenyvesi tanács munkájáról „Vagy n megy, vagy én...” Ezzel kezdte, s ezzel a hatá­rozott kijelentéssel zárta a beszélgetést Péter József, Ba­la tonf enyves tanácsának elnö­ke. S éppen ezért is meggyőző­désem, hogy haj thatatlansága és tettei mögött olyan indítéka van, amely lehetetlenné teszi az igazságos intézkedést. Egy törvénysértő határozat Horváth J. Károly fenyvesi tanácstagtól levelet kaptunk a napokban: "-Péter József elnök a vb hozzájárulása nélkül, sőt a járás tiltakozása ellenére ön­kényesen vb-határozat formá­jában felszólította dr. Szabad­kai Miklósné adminisztrátort, aki fizetés nélküli szabadságon van, hogy ha 15 napon belül nem kezd dolgozni, munkavi­szonyát felmondással megszün­teti. Amikor Péter Józsefnek tudomására jutott, hogy Sza- badkainé fellebbezését én ké­szítettem el — mivel a szak­maközi bizottság titkára vagyok —, dühe a tanácson adminiszt­rátorként dolgozó feleségem el­len fordult, s munkaviszonyát önkényesen, a vb tagjainak til­takozása ellenére felmondással megszüntette.« Dr. Szabadkainé fellebbezé­sét aztóa már tárgyalta a te­rületi egyeztető bizottság, és megállapította: "A munkavi­szonyt megszüntető vb-határo­zat törvénysértő volt, mert Szabadkainé szülés után kért fizetés nélküli szabadságot. Kérte, hogy mivel ö és gyerme­ke beteges, a fizetés nélküli szabadságot a gyermek három­éves koráig hosszabbítsák meg. Erre a Munka Törvénykönyve lehetőséget biztosít. A munka- viszonyt ez idő alatt nem le­het megszüntetni.« A járási tanács végrehajtó bizottságának október 28-án kiadott határozata is törvény- sértőnek minősítette a feny­vesi tanács eljárását, utasította a határozat visszavonására és dr. Szabadkai Miklósné mun­kaviszonyának visszaállítására. „A járás mellettem van“ Dr. Szabadkai Miklósné ügye tehát rendeződött. De vissza van még Horváth J. Károly- néé, akit a községi tanáccsal kötött szerződése szerint Sza­badkámé helyettesítésére vet­tek föl adminisztrátornak. —- Képzetlen, nem megfele­lő. Rengeteg hibát követ el. Nem tud gépelni, helyesen ír­ni, s ezért szeretnénk helyére mást fölvenni — mond róla vé­leményt a tanácselnök. Henger István titkárnak más az ál­láspontja: — Igaz, követett el hibát, de azért ellátta a munkáját, s egyre jobban belejön ... Amikor az elnöktől arról ér­deklődtem, segítette-e Horváth- né munkáját, ezt válaszolta: — Én nem értem rá... de a titkár biztosan többször se­gített. A beszélgetés során kide­rült, hogy Péter József elnök szerint nem is képzetlensége, hanem más okok miatt lenne ajánlatos, ha Horváth J. Ká- rolyné elkerülne a tanácstól. — Kihordja a tanácson le­játszódó bizalmas dolgokat... Azokat másnap már mindenki beszéli a faluban — indokol az elnök. De hogy mit és kinek mon­dott el, s ezért figyelmeztet­ték-e már, erről nem tud hatá­rozottan felelni. Az egész te­hát feltevésen alapszik, hisz F'-rváthnén kívül még többen dolgoznak a tanácsnál. Vé­gül kiderül az igazi ok, amit Péter József így mond el: — Horváth J. Károly rend- s.?.' résén agitál ellenem a köz- <•'oben, le akar járatni, hogy ’ etetlenné tegyen. Ö is elle- r ^m volt a tanácsválasztás előtt, mást akartak a helyem­re ültetni. Feleségének mennie kell. Vagy ő megy, vagy én, nem dolgozom vele tovább! Csak így bizonyíthatom be, hogy a járás mellettem van...! Így mondja, s így kell érte­ni: Megmutatom, hogy én va­gyok az erősebb, s bármit csi­nálnak is, Horváth J. Károly­né nem dolgozik tovább a ta­nácson! Megszűnik-e az intrika? Amikor a nyáron a balaton- fenyvesi tanács munkájáról ír­tunk, elítéltük azokat, akik Péter József elnököt kiskirály­nak nevezték, s intrikáikkal akadályozták a tanács munká­ját. Azt javasoltuk: intrika he­lyett összefogást. Most viszont azt kérdezzük: Megszűnik-e így az intrika? Nem, s ha ez foly­tatódik, egyre nagyobb lesz az ellentét a végrehajtó bizottság és a tanács tagjai között! Péter József javaslatára a végrehajtó bizottság törvény­sértő határozatot hozott, amit vissza kellett vonni. Hibáját tetézte azzal, hogy amikor a vb nem értett egyet Horváthné elküldésével, inkább azt java­solta, hogy biztosítsanak szá­mára tanulási lehetőséget, ő mégis kiadta a felmondólevelet a vb nevében. Nem jó úton halad Péter Jó­zsef. Személyes sérelmeit el kellene választania a tanács munkájától. Nem törvénysértő határozatokkal, hanem a vég­rehajtó bizottságot, a tanácsot összefogó munkával, tanácsel­nökhöz méltó magatartással tudja csak kivívni a tekinté­lyét. S zalai László Arcul ütött közmegbecsülés-Emberek, elmék vagyunk, nem vadak (József Attila) Az Ütés nem egy ember air- cát érte! Ha egy italboltban, szesztől felhevültek között tá­mad olyan vita, amelynek -legcélravezetőbb« záróérve a tettlegesség, akkor bizonyára nem bolydul fel ennyire és ilyen jogosan a közvélemény. De a pofon a Rendelő Inté­zetben csattant, orvos adta és orvos kapta, ráadásul olyan időpontban, amikor még bete­gek várakoztak a folyosókon és a rendelő helyiségekben. Betegek, akiket '<nemcsak a gyógyulás vágya hozott ide, hanem a gyógyulás reményét tápláló fenntartás nélküli bi­zalom orvosaink iránt. Vannak helyek és helyze­ŐSZI HANGULAT------------- “,!or a tettlegesség b ármily megalázó es szegyell- ríivaló az emberre nézve — az egyén ügye marad akkor is, ha a sértett fél elégtételért és védelemért az igazságszol­gáltatáshoz fordul. A közvéle­ményt olyan élénken foglal­koztató tettlegiesség azonban nem magánügy, semmiképpen nem fér meg ebben a minden oldalról zárt kategóriáiban, merít olyan intézményben tör­tént, aminek társadalmi rang­ját, fontosságát, nélkülözhe­tetlenségét nem szükséges itt hangsúlyozni. Nem, ez a meg­lepő és egyben felháborító "ügyintézés« nem zárható le két, esetleg öt-tíz embeil ügyeként, mert nemcsak az ütés szenvedő alanyát sértet­te meg, hanem a szocialista együttélés és munkaerkölcs normáit, egy egész testület < hírnevét; egyként veszelyez- | tetve orvosaink feszitett és 5 lelikiismerees munkával kiér- í demelt közmegbecsülését és a 5 gyógyítás munkájához nélkü­li lözhetetlen bizalmat. \ Bizalom és közmegbecsülés... < Vajon forintban kifejezhető ; értéket testesítenek-e meg * ezek a fogalmak társadalmi i szinten? Nem!, A közmegbe- l csülés és bizalom erkölcsi va- (luta, olyan valami, ami egye- ' bek között az orvosi ; valóban hivatásszerű lásának is nélkülözhetetlen alapja. Éppen ezért ha a tör­ténteket mérlegeljük a felme­rült tények alapján sajnála­tosnak tartjuk, hogy a fegyel­mi intézkedések során nem került a »vádlottak padjára« egyúttal az az elszabadult, hi­vatalból sem fékezett anya­giasság, amit az incidens elő- dőjeként kell megneveznünk. A fegyelmi tárgyalás során dr. Benkőt egy éves időtar­tamra visszaminősítette az I. fokú fegyelmi bizottság se- gédcirvos-i munkakörbe. Súlyos és igazságos ítélet született, ez való. Természe­tes is, mert dr. Benkő Géza elhirteienkedett (korábban ki­fejtett munkájához, magatar­tásához méltatlan) "igazságte­vése" nemcsak egy orvostárs- nak tekintélyét csorbította be­tegei és munkatársai előtt, de megsértette az Orvosi Rend­tartás szabályait, a gyógyítás sajátos területén is érvényes és kötelező munkafegyelmet. De ... ezen a ponton meg kell, hogy álljunk. Szóvá kell ten­nünk, hogy a Munkaképesség Csökk&ntést Véleményező Bi­zottság tevékenysége körül kialakult rendezetlen viszo­nyoknak lényeges közük van a történtekhez. Nem kis fele­lősség terheli a Rendelő Inté­zet igazgató főorvosát, dr. Arató Lászlót sem, aki veze­tői hatáskörén belül — nem tudni miért — döntésképtelen volt. A döntés kötelességéről lemondott a későbbi sértő és sértett javára. Ezt a lemon­dásit fuircsa színben tünteti fel az a másik tény, hogy dr. Arató tett bejelentést az Or­vos-Etikai Bizottsághoz vizs­gálatot kérve, mivel "fegyel­mi vétség fennforgását« látta a beosztottak között lefolyt incidensben. Az úgynevezett MUCSÖ- vizsgálatokat az I-es, II-es és III-as számú bizottság végezte, Illetve inkább csak az előbbi kettő. A harmadik bizottság, amelynek dr. Benkő is tagja volt, csak ritkán működött Talán ezért vállalta készsége- munka I sen a szabadságát töltő orvos- gyakor- társ, dr. Németh helyettesíté­sét a vizsgálatokban soronkö- vetkező II. sz. bizottságban. Felkérték erre a helyettesí­tésre és nem értesítették idő­ben arról, hogy a helyettesí­tendő kolléga megérkezett, munkába is állt. A szabadsá­golási kartonok tanúságtéte e szerint dr. Németh augusztus 30-tól szeptember 14-ig bezá­róan vette ki szabadságát, csak 16-án kellett volna dolgoznia! A helyettesítésre felkért or­vost az ragadtatta teltleges- ségre, hogy a nem várt mun- kábaállás miatt elesik a vizs­gálatok elvégzéséért várható — átlagosan 5—600 forintos — tiszteletdíjtól, s az a gyanú, hogy orvostársa csak a MU- CSÖ miatt állt hamarabb munkába a jelzettnél. E megállapítás nem szere­pel a kellő szigorral, de nem kellő körültekintéssel lefoly­tatott fegyelmi tárgyalás jegy­zőkönyveiben — noha helye lehetne éppen ezekben, lévén eddig elég elharapózott szo­kás, hogy a Munkaképesség Csökkenést Véleményező Bi­zottságok egyes tagjai esedé­kes évi szabadságukat is meg­szakítják arra a napra, ami­kor a bizottság munkaidőn kí­vül, viszont nem éppen szűk marokkal mért tiszteletdíjért dolgozik. Vajon valami rend­kívüli társadalmi munka miatt is érdemesnek látnák megszakítani a szabadságukat az e tárgyban érdekelt orvo­saink?! Ismételjük ... * társadalom étel megbecsült, anyagi és lerkölcsi vonatkozásban egy­aránt rangos helyen álló em­berekről, orvosokról lévén szó, csak helyeselhetjük mind az Orvos-Etikai Bizottság, mind pedig az I. sz. Fegyelmi Bi­zottság eljárását, ítéletét, no­ha az el vekre támaszkodó, az egészségügy becsületét okosan feltő és védő szigor nem vilá­gított meg minden zugot Fi­gyelmeztetett, de nem tépte el az anyagiasság jól kifejlett szálait. Ez a munka még hát­ra van, de nagyon reméljük* hogy elvégzését nem napolják el! László Ibolya Egy reményt keltő üzemi módszer A termelési tanácskozások- tról nem készül jegyzőkönyv a Pamut-Fonóipari Vállalat ka­Szükség van-e kirakodó vásárokra? Valamikor legalább hat­nyolc falura szóló ünnep volt egy-egy község állat- és kira­kodóvására. Ilyenkor cseréltek gazdát az állatok, s ezeken vet­te meg ruházati cikkeinek nagy részét a falusi lakosság. A vásár előtt sütöttek-főztek az asszonyok, hogy az ünnep­nek számító napon minél jobb falat kerüljön a vásárra me­nő család elemózsiás tarisznyá­jába. Aki pedig kényelmesebb volt és nem vitt magával sem­mit, annak sem kellett éhezni, mert megtalált ott minden en- ni-innivalót. Lacipecsenyések hússütőjében sistergett a hur­ka és a kolbász, bábos sátrak­ból kínálták a mézeskalácsot, szerelmes fiataloknak a tük­rös bábszívet, s az alkalmi söntések pultjai előtt koccint­hattak az emberek a jó vétel­re vagy eladásra. Hat-nyolc évtizeddel ezelőtt kulturális je­lentősége is volt a vásároknak, hisz a vásározó könyvárusok polcain a szentképek, az ima­könyvek és a kalendáriumok mellett egy-egy jó szépirodal­mi könyvhöz is hozzájuthatott a könyvek elől elzárt falvak, tanyák népe. De mi a jelentősége a kira­kodó vásároknak manapság? — erről beszélgettünk Sebők Józseffel, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályának mb. vezetőjével. Sebők elvtárs el­mondotta, hogy megyénkben 1958-ban még 63 község 242 vásári napot tartott. Ebben az évben már csak 20 vásárt tar­tó községünk van, s ezek mind­össze 53 vásári napot rendez­tek. Miért mondott le a vásár­tartási jogáról 43 község ta­nácsának végrehajtó bizottsá­ga? Elsősorban azért, mert a közös gazdaságok létrejöttével a fölösleges jószágok értékesí­tését az állami felvásárló szer­vek a vásároktól függetlenül sokkal egyszerűbben bonyolít­ják le. Hogy mennyire csökken az állatfelhozatal, azt legjob­ban talán ez a kis statisztika mutatja: FELHAJTOTT LOVAK SZAMA 1959-ben 1963-ban Marcali 320 25 Böhönye 120 4 Gamás 500 4 Csaknem ilyen mérvű a vá­sárra felhajtott szarvasmarhák számának a csökkenése is. Ga- máson 1959-ben 400, 1963-ban már csak 52 szarvasmarhát kí­náltak eladásra. Az ez évi tö- rökkoppányi vásáron pedig csak 10 tehén "árválkodott« a vásártéren. Valamikor az igazi jó vásá­rok tavasszal és ősszel voltak, amikor a falu népe a mezőgaz­dasági termékek, primőrök el­adásával több pénzhez jutott. Ma a rendszeres előlegfizetések alapján a falun dolgozók egyenletesebben jutnak pénz­hez, s nem kell a vásár nap­ját várni, hogy elkelthessék pénzüket. A falusi földműves- szövetkezeti hálózat vegyes-és szakboltjaiban szinte mindent meg lehet venni. A megváltozott falu lakói­nak sokféle olyan új árura is szüksége van, amit a vásáro­kon nem is tudnak beszerezni. (Bútor, motorkerékpár, rádió, televízió stb.) Az állami keres­kedelem a vásárokon csak mozgóárusokkal képviselteti magát. Az árusok többsége kiskereskedő, kisiparos, akik olyan cikkeket igyekeznek el­adni, amit az állami és szö­vetkezeti kereskedelem nem mindig árusít. (Fejkendó, kü­lönböző papucsok, bizsu.) Az étel és ital iránt változatlanul nagy most is az érdeklődés, azonban a higiéniai körülmé­nyek itt erősen kifogásolhatók. A mai kirakodó vásár már csak nevében emlékeztet a ré­gi vásárra, s annak már csak csökevénye. Helyettük inkább beváltak az ünnepi és áruvá­sárok, amelyeket a járási szék­helyek szakboltjaiban feltöltött készletekkel rendez meg időn­ként a szövetkezeti vagy álla­mi kereskedelem. S mi lesz az állat- és kira­kodóvásárok sorsa? Erre a kér­désre a kereskedelmi osztály vezetője így felelt: — Továbbra is figyelemmel kísérjük a kirakodóvásárokról szóló, a községi tanácsoktól ér­kező jelentéseket. Ezek alap­ján teszünk javaslatot a köz­ségi tanácsok végrehajtó bi­zottságainak, hogy fenntartsák vagy szüntessék meg vásártar­tási jogukat. Ma már a közsé­geknek költségvetési szem­pontból nem jelent nagy ösz- szeget a vásári bevétel, tehát nincs jelentősége. Ahol az ál­latfelhajtás, s a forgalom nem indokolja, ott meg kell szün­tetni, ahol pedig megfelelő ke­reslet és érdeklődés mutatko­zik, ott továbbra is meg lehet tartani a vásárokat — mondta Sebők József. Found László rosvári üzemében, de az ott el­hangzó javaslatoknak mégis marad nyoma: beírják őket egy füzetbe, s így nem sikkad el egyetlen ötlet sem. Javaslat- naplónak hívják ezt a íüze- tecskét, és 1958 áprilisa óta minden üzemrészben van belő­le Ott lóg egy jól látható he­lyen, bárki megnézheti és fel­lapozhatja, meggyőződhet ar­ról, hogy csak írott szó ma­radt-e az ötlet, vagy tettek is valamit, válasizoltak-e rá. Okos dolog ez, könnyű megál­lapítani, hiszen az osztályveze­tő technológus köteles megvá­laszolni mindem beírást; olyan ellenőrző könyvecskéihez ha­sonló, mint amit a gyerekek kapnak az iskolában. De itt egy nagy munkáskollektíva vállalja a pedagógus szerepét, szigorúan beírja a szekundát, ha azit helyesnek véli. A szülő meg a gyár vezetősége, s tu­domásul veszi, ha valami baj vám. Intézkedik is, hogy a leg­közelebbi felelet jobban sike­rüljön. Egy nagy üzem életében mindig akad valami szóra ér­demes, és az emberek nem fu­karkodnak a javaslatokkal. Ha csak az utóbbi időszak bejegy­zéseit nézzük, láthatjuk, hogy nem ritka a bíráló szó vagy az okos ötlet is. Október 2-án Samu Lajosné felvetette, hogy a nyomóhen- gerek állapota rossz, sok a kis átmérőjű, es emiatt gyakori a szakadás. A válasz: többet ilyen hengert nem szabad fel rakni. Zanagát Ilona az anyag mi­nőségéről panaszkodott, és megkérdezte: mi történik a bérrel, hiszen az anyag hibája miatt csupán a szokásos telje­sítmény egyharmadát tudták elvégezni. A gyár vezetői sür­gősen válaszoltak: a rossz anyag miatt nem károsodhat­nak a dolgozók, átlagbérrel számolják majd el munkáju­kat. Vagy itt van Schmidt Zol­tánnak egy okos észrevétele: kevés a szalagegyesítő gép, sok az átfűzés a többféle minőség miatt. Húsába vágott az üzem­nek ez a vélemény, de igaznak bizonyult, s intézkedni kellett, hogy novemberre változás tör- témjék. Persze nagyon egyoldalú ten­ne ez a javasiatnapló, ha csu­pán a termeléssel foglalkozná­nak benne. Az emberek síkra szállnak a közösséget lebecsü­lő nézetek ellen is. Szót emel­tek a javaslatnaplóban azért, mert D. K. nem segíti társait, s emiatt csökken a termelés. A válasz nagyon emberi és őszinte, senki nem sértődhet meg miatta: rá kell ébreszteni a kislányt, hogy egymásra vannak utalva, és senki nem ülhet babórain addig amíg a másik gyürkőzik, kínlódik munkájával. Beszélnek itt az emberek szociális kérdésekről is, a böl­csődéről meg a konyháról, né­melyek rossz modoráról. S a válasz mindig megtalálható a naplóban. Jó dolog, ügyes ötlet ez a ja- vaslatnapló, s ha mégis elé­gedetlenkedünk egy kicsit, az azért van, mert nagyobb lehe­tőség is nyílnék a kezdeménye­zés továbbfejlesztésére. Most még csupán a termelési ta­nácskozásokon elhangzottak kerülnek be a naplóba, vi­szont egészen bizonyosan akad a három hónap alatt is bírálni, javasolni való. Olyasféle üzemi panaszkönyvvé kellene átfor­málni a füzetet, ahova bármi­kor beírhatják az emberek észrevételüket. Nem is lenne ennek különösebb akadálya, hiszen a javaslatnapló ott van mindenkinek a kezeügyében, és ceruza vagy toll is akad bárhol. S akkor nem kellene három hónapot várni, hiszen rendszeresen ellenőriznék a naolót, s akár egy héten belül megkapnák a választ. Bizonyosan gazdagítaná ez a módszer az üzemi demokrá­ciát .. j Polesz György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents