Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)
1963-11-26 / 275. szám
Kedd, 1963. november 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP ^pltúíkáék nyá mában NEM KELL MÁK PESTRE VINNI... Kaposváron, á Kanizsai utca 40. számú házban Major néni- ék ajtaján kopogok. Két öregasszony fogad egy régi holmikkal, kopott bútorokkal zsúfolt szobában. Az idősebbik az ágy szélén ül, tekintete a régi képeken mereng. A fiatalabbik — a Ti) éves — látszik a házigazdának. Valamivel mozgékonyabb az ágy szélén ülő, érelmeszesedésben szenvedő nővérénél. Reumától gyötört kezével nagy nehezen előkeresi egy kislány képét: — Ez volt a iányom. Édes kicsi lányom. Elvitte a sar- lach. — Nézi a gyermek dohányszínűre bámult fényké- képét. Nem kérdi egyikük sem, mi járatban vagyok. Ha megkérdeznék, elmondanám, hogy a Kaposvári Ruhaüzemben megismerkedtem az egy évvel ezelőtt megalakult Kulich Gyula ifjúsági brigáddal. Tagjai fölkeresték több öreg, magatehetetlen embert, és segítette!? nekik a házimunkák elvégzésében. Voltak itt, a Kanizsai, utca 40. számú házban, Majo- réknáí is. Az ő nyomukban járva kerültem ide Kisvártatva mégis Piros- káékra terelődik a szó. — Nem olyan régen — meséli az öregasszony — fiatal iányolc kopogtak be hozzánk, és azt mondták, kitakarítják a lakást. Hoztak egy mosógépet, vizet hordtak, mostak, vasaltak, súroltak. Nővéremmel könnybe lábadt szemmel néztük őket. Különösen az a kis Piroska volt nagyon ügyes. Amellett okos, tisztelettudó. Hogy járt annak a keze, amikor felsikálta a parkettát, ha maga látta volna!;}. Piroska—, teljes nevén Bezzeg Piroska — a Kulich Gyula-brigád vezetője. A brigád- tablón az ő neve és fényképe vatn az élen. Utána következnek a többiek: Bodá Mária, Horváth Imre, Malik Aranka, Szaliács Elvira és Szaka László. Piroska középmagas, 18 éves. Magas, szép, domború homloka alól játékos gyerekszem kandikál ki;. — Gondoltam — folytatja Major néni —, hogy föíme- gyek a hivatalba, és elmondom, hogy dicsérjék meg ezt a Piroskát. De a nővérem azt mondta, ne menjek sehova. Így hát maradtam, de elhatároztam, ha az utcán találkozom vele, megölelem,, megcsókolom. De eddig még nem sikerült találkoznunk,' se vele, se a többiekkel. Egyik estefelé az újságosbódé mellett mentünk A Finommechanikai Vállalat el. Látom ám, hogy egy bájos kislány néz ránk az egyik képeslapról. — Te, oda nézz — mondtam a nővéremnek —, ez éppen olyan, mint Piroska.; s — Tudják, hol dolgozik? — kérdem. — Hát valahol ott a szociális hivatal körül, onnan küldhették ide őket. Jól sejtettem.: Majorék nem tudják, kik, honnan és miért állítottak be hozzájuk. A lányok nem dicsekedtek el azzal, hogy társadalmi munkában tesznek rendet az elhanyagolt lakásban. így homályban maradt a két magatehetetlen öregasszony előtt, hogy kik azok, akik rájuk gondoltak. Azt hitték, hogy takarítónőket küldött hozzájuk a hivatal. Takarítónőket, akik fizetést kapnak munkájukért — Megdolgoztak a pénzükért! Nézzen oda, micsoda rendet csináltak benne! —• nyitja ki a sublót ajtaját A polcokon szépen egymásra rakva a vasalt ruhák. Becsukja a sublót ajtaját s felsóhajt: — Csak hát találkoznék Piroskával! Nem tudom, mi van ezzel a lánnyal, hol jár, hogy sose látom.;} — Nßgijon el van foglalva —- mondom. —* Nyolc érát dolgozik az üzemben, emellett a közgazdasági technikumiba jár. Társaival szabad időben az üzemi óvoda pöttöm emberkédnek ruháit javítgatja, t Ha ideje engedi, elmegy a rászorulókhoz takarítani. Levelez a Békéscsabai Ruhagyár Béke nevű szocialista brigádjával. Közös kulturális programot szervez. Ma pedig vizsgára készül a technikumiban. Azt hiszem, hogy egyszer mérnök lesz. ; . — Gyárban dolgozik? — kérdi csodálkozva Major néni. — Igen, ott. Egy szocialista brigádban, — Brigádban?.;. — gondolkodik el. Nem érti, hogyan került ide Piroska a ■ társaival. Hát ha üzemben dolgosának, nem pedig a szociális osztályhoz tartoznak, miért jötték el hozzájuk súrolni, mosni? Próbálom megmagyarázni, hogy üzemeinkben sokan dolgoznak brigádban. A brigádok tagjai azt tűzték ki célul, hogy jó munkát végeznek, az üzemben, képezik magukat, s ahol tudnak, segítenek egymásnak és másoknak is. A két öregasszony érdeklődve hallgatja szavaimat. S míg beszélek, úgy érzem, előttük egy egészen más világ bontakozik ki, mint az, ^melyikben ők éltek fiatalkorukban, Egy Most a trágyahordás a fogatok és a vontatók legfontosabb munkája Ádándon Elsősorban a nyáron mélyszántott földeken pótolják a talajerőt Jolin Margit a zárlatosságot ellenőrzi. Egész évben szervezetten, gyors ütemben végeztéit áz időszerű munkákat az ádán- diak. Legutóbb a vetéskor jeleskedtek: a siófoki járásiban ők tették földbe elsőként a kenyérgabonát az előírt területen. Jelenleg a legtöbb traktor — összesen hat — mélyszántást végez, öt pedig a kukoricaszár silózásában vesz részt. Port László főagronómus meg a brigádvezetők úgy határoztak, hogy a mélyszántás és a silózás befejeztével a trágyahordáshoz fognak hozzá teljes erővel. Erre állítják majd a szállító járműveket: a most még más munkát végző gépeket — mintegy tíz vontatót — meg a fogatokat is. Az ádándiaknak ez évi tervük szerint 250 holdon kellene elvégezniük az istállótrágyázást. Ennek egy harmadával készültek el; a nyárön leszántották a • szerves trágyát azon a területen, amelybe a tavasz- szal cukorrépát vetnek. A táblafönzskönyv adataiból megállapították, hogy hol van a legnagyobb szükség talaj- gazdagítő anyagra, és a trágyát oda fogják hordani. Így nagyrészt kukorica alá trágyáznak. Mintegy 30 holdra elegendő az, ami a mezőn szarvasokban van; további 60 hold trágyázható meg a három juhhodálynál, a közös és a háztáji istállóknál levő meny- nyiségböl, A főagronómus szerint egy hét alatt tiszta lesz az istállók környéke, és saétihordják a szarvasokat is. Ebben a munkában jó szolgálatot tesz a szövetkezet trágyamarkolój a — a rakodást könnyíti és gyorsítja — meg a két trágyaszóró pótkocsi. A trágyát a nyári méüy- szántásokra hordják, mindjárt szétterítik, és középméiyen leszántják; Az a baj, hogy nem jön ösz- sze annyi, amennyi 250 holdra elegendő lenne. A gondon úgy enyhítenek, hogy növelik az almot, mégpedig minimális szalmafelihasználás mellett, A kxikoricaszárat felaprítva, silókombájnnal takarítják be. Eddig mintegy 200 kocsival vittek el a szecskázott szárból a tagok, és tetszésük szerint etethetik vagy almoihatják. A termelőszövetkezet ugyancsak erre a két célra használja a kukoricaszárat: korábban répafejjel keverve takarmány óztál:, most meg silóval együtt öntik az állatok elé, a mara- Molnár Istvánná, végit Jőzsefné és Pál Jőzsefné a kollektorok dákot pedig alomként terítik összeszerelése közben, szét. Tiszta szalmát csak a hí- zómarháknál és a kocáknál al- niolnak, egyébként kukorica- szárat használnak erre a célra, , olyan világé, amelyben az ember segítőtársa a másiknak. Amikor elhallgatok, újra Piroskát emlegetik: — El kellene mennem oda, ahol dolgozik, és megdicsérni az üzem vezetői előtt — mondja Major néni. És most még nagyobb tisztelettel ejti ki a lány nevét, mint az előbb. Felállók, búcsúzom. Megköszönik a látogatást. Nem szeretnek egyedül lenni a lakásban. Jólesik nekik a legkisebb figyelem is. Szeretettel fogadnak minden vendéget. Senkijük sincs. Major néni egyetlen kislányát is már csak a megsárgult fénykép őrzi. És az emlékezés. Megértem, hogy lesik, várják Piroskát Hiányzik nekik. Lányuk helyett találj egy kicsit lányuk is lett Megértem, hogy azt kérdi, mikor jön el ismét Egyáltalán: eljön-e még? A napot nem tudom megmondani, de azt tudom Piroskától, hogy vizsga után ellátogatnak Major néniékhez. Kitakarítják a lakást. Ismét vidám csevegéstől lesz majd hangos az ódon szoba, zúgni fog a vállalati mosógép. Tiszta lesz a padló és az ágynemű. Lekerül a szoba sarkából a pókháló, amely nagyra nőtt azóta, hogy az ifjúsági brigád itt járt Szegedi Nándor kaposvári telepén a közelmúltban kollektor- készítő részleget állítottak fel. Itt gyártják a háztartási gépek villanymotorjának alkatrészeit. Eddig, ha a villanymotor koüektorja elromlott, egy pesti magánkisiparossal keljeit megjavíttatniuk, a 05 sok Időbe került. Jövőre már nemcsak saját szükségletükre, hanem más üzemeknek, szövetkezeteknek is tudnak majd kollektort készíteni. áttett a sebhelyed. — Rajta, Partu, vigye ki! Partu támogatta. Még most is hallom esdeklő szavait, amint kifelé menet szakadatlanul ezt rebegte: — Irgalom, uram, Siralom! Elvesztettem a fiamat, elesett Oroszországban, irgalom,; kegyelem, engedjen el... Le kellett ülnöm. A tér- ddim remegtek. Rosszul lettem. Végt/len percek teltek el, míg végire már nem hallatszott a hangja. Egyedül voltam a szobában. »-El innen« — gondoltam, de a gyengeségtől nem tudtam elmozdulni a székrőL Tíz pere múlva Partu \isz- szajött. Nevetett, amikor meglátott. — Mi van veled, te hólyag? — mondta vigyorogva. — Csak ne csinálj a nadrágodba! Ügy nézel ki, mint egy kímeszelt cirkuszi bohóc. Levett egy aktafedelet a polcról, és kettétépte. Aztán fogott egy vörös ceruzát, és nagy betűkkel írt-valamit a keménypapírra. Mikor elkészült, odamutatta nekem az írást. »-Áruló voltam!« — Ez állt rajta. — Egy käs dekoráció az elhunytnak — magyarázta Pat- ru cinikusan. — Ennek gyorsan hire megy majd. így, és most siess át a körzetvezetőhöz. Két szobát bocsátott a rendelkezésünkre. Holnap reggelre megjavítják az autónkat, aztán megyünk tovább, Kiment a táblájával Megint az a gondolatom támadt, hogy megszököm, De hova? EgyeGen ellenőrzés elég, és én is úgy járok, mint a polgármester. Most már életre-hálálra össze voltam kötve a sebhelyesseL Talán, reméltein, pár nap múlva vége a háborúnak, és akkor találok valami kibúvót Leszegett fejjel léptem Id. Fél tem, hogy meglátom a halottat, és csak akkor emeltem fel megint a fejemet, amikor már a körzietveaető házában voltam. A lakásajtó csak be volt támasztva. A sebhelyes és Kit- zinger körzet vezető a rádiónál állt, és egy jelentést hallgatott a légi helyzetről; — Nos, Kufrat — fordult hozzám a sebhelyes barátságosan —, kissé elgyengültünk, mi? Minden csak megszokás, kedvesem. A fronton naponta hősök ezrei halnak meg a Führerért és Nagy-Németor- szágért, mit érdekelhet minket akkor egy áruló. Na persze, nem könnyű ez, de ha mi SS-ék valamivel nyugodtan eldicsekedhetünk, akkor azzal, hogy könyörtelenek voltunk a birodalom ellenségeivel szemben. Eltiportuk a zsidó-bolsevista söpredéket, ahol csak értük, és még egy' elismerő váll- veregetésben sem volt részünk, senld sem dicsért meg. De a dicsőségnek erről a lapjáról egyszer még írni fokiak. Úgy, és most befejeztük ezt a témát. Kitzinger tagtárs, az előbb néhány üveg bordóiról beszélt...? Kitzinger szolgálatkészen bólintott. — Ez még csodálatos harminckilences, Herr Unter- tUirmführer. Négy poharat tett az asztalra, és hozta a bort. —>1 Jön a Scharführer is? — Mindjárt jön, töltsön csak. — Otthon Berlinben — mondta a körzetvezető, miközben megtöltötte a poharakat — még két tucat üvegem van ebből a fajtából. — Maga berlini? — érdeklődött a sebhelyes csodálkozva. — És hol lakik Berlinben? — Berlini ugyan nem vagyok, da Charlottenbur gban, a Litzenseeufer 10 alatt van egy csinos lakásunk. A feleségem most egyedül lakja; tulajdonképpen holnap akartam hazautazni hozzá. — Van kocsija? —• Persze, egy régi Ford, benzinem is van elég, szívesen kisegítem magukat, ha üzemanyagra van szükségül:, Egészségükre, uraim! Koccintottunk. Reszketett a kezem; alig tudtam követni a beszélgetést. Folyton a halottat láttam magam előtt, aki kinn lóg valahol a rügyező fák ágai között. — Két-három kanna üzemanyag nem ártana — mondta a sebhelyes. — De hogy a csudába kerül erre az isten háta mögötti vidékre? — Ez a tanya a feleségemé, és minthogy súrlódásaim voltak a felettesemmel, egy negyed év előtt ide helyeztek át. — Kitzinger sóhajtott: — Megette a fene, ha az embernek nincsenek jó összeköttetései. — Ma már azokkal sem menne semmire. Hé, Kufrat, mi van veled, fiú? Nézzék csak a nyavalyást, ez még mindig résüket* , Kitzinger nevetett. t — Rajta, idd ki — párán-5 csolta. — A bor minden ellenr immunizáL Igyál, míg csillog a poll ár, ki tudja, meddig lesz még alkalmunk rá! Alighogy az utolsó szót kiejtette, iszonyatos dörgés csör- rentetóe meg az ablakokat. Felugrottunk, és önkéntelenül fedezéket kerestünk. A sietségben a sebhelyes felborított egy borospoharat, a sötétvörös folyadék az abroszra ömlött A tüzérségi tűz csakhamar megismétlődött Az utca feléién- költ. ■ Kirohantunk. Német katonákkal megrakott teherautók száguldottak keresztül a falun, majd gépkocsik követtek őket szédületes iramban. Aztán egyes katonák rohantak el mellettünk. Eldobálták borjújukat, sőt voltak, akik még íegyverü-1 két is, hogy gyorsabban futhassanak, — Hé, ml történt? — kérdezte a sebhelyes egy mellettünk elsietőtőL — Jönnek az amik! — felelte a katona, és továbbrohant. A körzetvezető visszasietett a házba. — Hova megy? — kiáltott a sebhelyes. A ház ajtajában} összeütközött Kitzingerrel. — Az ördögbe is, ná történt, mért szaladt el? i — Mért szaladok el? Indu-»1 lói:. Vagy talán azt hitte, hogy*' felakasztatom magam az amik- a kai? i Sárközi András egy mosógép motorját javítja. SfolgtatjakJ HIRDETMÉNY! A KAPOSVÁRI CUKORGYÁR férfi munkaerőket alkalma» a répafeldolgozási jdény tartamára segédmunkás munkakörbe. Jelentkezés naponként reggel 8 órától 16 óráig a vállalat munkaügyi osztályán. A jelentkezők munkakönyvüket, MIL-lapjukat — a vidékiek tanácsi igazolásukat — hozzák magukkal. ______________________________________________________(97795)
