Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)
1963-11-23 / 273. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1963. november 33. Magyar-lengyel barátsági nagygyűlés a Sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról.) v.ek rendezéséért egy fronton harcolunk. A legszorosabb szövetségben és együttműködésben a Szovjetunióval, a szocialista világ- rendszer valamennyi országával békés egymás mellett élésre törekszünk a különböző tár~ sadalmi rendszerű államokkal. Szolidárisak vagyunk a haladásért küzdő imperialistaellenes népekkel és országokkal. Támogatunk minden olyan törekvést, amely a földkerekség bármely részén az imperializmus és az agresszió erőinek megfékezésére irányul. Ez a politika felel meg legjobban saját népünk, s egyben az egész emberiség érdekeinek, s világméretekben is ez szolgálja legjobban a társadalmi haladás ügyét. A magyar nép tudatában van annak, hogy a nemzetközi feszültség lényeges enyhítése, a béke megszilárdítása még hosszú küzdelmet követel a háború erőivel szemben. Közvéleményünk mélyen elítéli az Amerikai Egyesült Államok imperialista köreit, mert a néppel! kifejezett békeakarata ellenére szembeszegülnek a vitás kérdések békés megpldását szolgáló ésszerű javaslatokkal, támogatják a népelnyomó, leg- reakciósabb rendszereket, közöttük a nyugatnémet milita- rizmust és fokozzák a fegyverkezési hajszát. A többi néppel együtt mi is felsorakozunk az emberiség sorsáért felelősséget érző szovjet békepolitika mögött, cselekvőén támogatjuk a Szovjetunió kezdeményezéseit, és ezzel hozzájárulunk ahhoz a harchoz, amelyet a világ békeszerető erői az égető nemzetközi problémák megoldásáért folytatnak. Hívei vagyunk az általános és teljes leszerelést elősegítő minden hasznos lépésriek, ezért csatlakoztunk a moszkvai szerződéshez, a részleges atomcsendről szóló megállapodáshoz. Egyek vagyunk a lengyel elvtársakkal a bennünket a legközvetlenebbül érintő európai béke és biztonság megszi~ lárdításáért folyó küzdelemben is. Meggyőződésünk, hogy az európai és a világbéke megőrzésének elengedhetetlen feltétele a német kérdés rendezése. Ez azonban csak a második világháború után kialakult európai határok feltétlen tisz- teletbentartásával, a két német állam létezésének általános elismerésével, a német békeszerződés megkötésével, a nyugat-berlini helyzet rendezésével és a revansra vágyó nyugatnémet imperializmus megfékezésével és visszaszorításával történhet. Ezzel felszámolhatnánk a nemzetközi feszültség egyik gyújtópontját, amely a magyarok, a lengyelek valamennyi európai nép és az egész emberiség békéjét egyaránt fenyegeti. — Kedves elvtársak! Lengyel barátainkkal közös törekvésünk, hogy előmozdítsuk mind a szocialista országok, mind a nemzetközi kommunista mozgalom egységét. A szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom számára a cselekvés vezérfonala az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatok, amelyeket a világ kommunista és munkáspártjai együtt dolgoztak ki és hagytak jóvá. Ezek az okmányok helyesen állapítják meg, hogy korunk a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet történelmi korszaka, amelyben a szocializmus eszméje az egész kor uralkodó gondolatává lett. Mindenki ismeri azt a hatalmas fejlődést, amely az 1957-es és 1980-as nyilatkozatok alkalmazása nyomán a szocialista országokban és a nemzetközi kommunista mozgalomban bekövetkezett. Az imént szólottám a magyarországi szocialista építés eredményeiről. A mi szerény tapasztalataink is azt bizonyítják, hogy ha ma eredményekről beszélhetünk, akkor ezt mindenekelőtt annak kö~ szönhetjük, hogy hűségesek maradtunk a marxista—leninista tanításoknak ezekben a történelmi dokumentumokban lefektetett alapelveihez. E dokumentumok alkotó szellemének álláspori íjából kiindulva közelítettük meg a nemzetközi munkásmozgalomban felmerült összes kérdéseket. A magyar és a lengyel párt az elmúlt években egyaránt sikeres harcot vívott a cfogrna- tizmus és a revizionizmus ellen, a marxizmus—leninizmus tisztaságáért, elveinek győzelméért E harc logikájából következik, hogy a nemzetközi munkásmozgalomban is állhatatosan és együtt küzdünk a marxizmus—leninizmus minden torzítása ellen, eszméink tisztaságáért, a nemzetközi kommunista mozgalom össze- forrottságáért, a marxista—leninista pártok egységes frontjának győzelméért. A szocialista államok egységének erősítése, a kommunista mozgalom sorainak tömörítése, a szocializmus győzelemre juttatása a kapitalizmussal folyó békés versenyben mindennél nagyobb segítséget ad a felszabadulásukért küzdő, nemzeti függetlenségüket védelmező népek harcának is. Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! A lengyel párt- és kormányküldöttség látogatásának eredményeként most még mélyebben gyökereznek a magyar dolgozók szívében a lengyel nép iránti testvéri érzések. Tovább erősödött pártjaink. országaink, népeink együttműködése, barátsága. Kedves Gomulka elvtárs, kedves lengyel barátaink, kérjük önöket, ha hazatérnek, vigyék magukkal a magyar nép legőszintébb üdvözletét a testvéri lengyel népnek. Üjabb sikereket kívánunk a lengyel dolgozóknak szép hazájuk további felvirágoztatásában. Kádár János beszédét hosz- szan tartó taps fogadta. Ezután a jelenlevők lelkes, nagy tapsa közben Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára lépett a mikrofonhoz. Wladislaw Gomulka elvíárs beszéde Gomulka elvtárs mindenekelőtt köszönetét mondott azért a meleg vendégszeretetért, amelyben a magyar nép és a Magyar Népköztársaság párt- és kormányszervei részesítették a lengyel párt- és kormányküldöttséget, majd így folytatta beszédét: — Országainkat, pártjainkat és kormányainkat a megedződött régi, hagyományos barátságnak azok a szálai fűzik ösz- sze, amelyek a két nép szabadságharcának és forradalmi harcainak történetében gyökereznek. A »népek tavasza« dicső időszakában Bem tábornok és Petőfi Sándor együtt harcoltak a szabadságért, száz esztendővel később a szocia~ lizmus közös történelmi útján, a szocialista államok nagy közösségének tagjaiként Lengyel- ország és Magyarország között a barátság s az egyre szorosabb sokoldalú együttműködés tartós szálai alakultak ki. Mostani látogatásunk tovább erősíti ezt a barátságot, hozzájárul ahhoz, hogy elmélyüljön a mindkét fél számára előnyös, gyümölcsöző gazdasági és politikai együttműködés. őszinte örömmel állapítjuk meg, hogy a legutóbbi évek során az önök országa igen nagy haladást ért el a szocializmus építésében, tervszerűen tovább fejlesztette termelőerőit, magasabb színvonalat ért el. Különösen örvendetes számunkra, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak sikerült levonnia a megfelelő következtetéseket a múlt keserű tapasztalataiból, s helyes politikájával megalapozta befolyását és tekintélyét a nép széles tömegei körében. Nagy érdeme van ebben pártjuk forradalmi kádereinek, pártjuk marxista—leninista Központi Bizottságának és pártjuk kipróbált vezetőjének, Kádár Jánosnak. (Nagy taps.) Közös úton haladunk — Együtt haladunk közös társadalmi eszményeink és közös politikai céljaink megvalósítása felé. Az a tény, hogy mindkét párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt egyaránt erős alapokra építette a népi hatalmat saját országában, tovább fejlesztette a szocialista demokráciát, meggyorsította a gazdasági fejlődés ütemét, népeink közös előnyére válik. Minden egyes szocialista ország eredményei közös vívmányunkat, a szocialista államok egész közösségének javát szolgálják, erősítik nem~ zetközi helyzetünket. fokozzák a szocializmus hatását a világesemények alakulására. A szocialista államoknak ebben a közös erejében — ahol a Szovjetunió tölti be a legfontosabb szerepet — látjuk népeink békés fejlődésének, biztonságának és eredményes munkájának legfőbb zálogát. Gomulka elvtárs ezután ismertette a lengyel munkásosztály áldozatkész munkájával és az egész lengyel nép erőfeszítésével támogatott politiká- •• j'uk eredményeit. Rámutatott: a népi Lengyelország gazdasági életét egész történelme során soha nem látott fejlődési dinamizmus jellemzi. — A társadalmi és gazdasági struktúra mélyreható átalakulásának és az egész ország iparosításának eredményeként több mint kilencszeresére növeltük ipari termelésünket a háború előtti állapothoz képest — mondotta. — A legnagyobb és egyben leggyorsabb a fejlődés, a műszaki haladás a népgazdaság olyan ágaiban, mint az energetika, a gépipar és a vegyipar. A mezőgazdaságon kívül foglalkoztatottak létszáma a háború előtti 4 millió főről több mint 8 millió főre növekedett. Lengyelország gazdasági ereje szakadatlanul növekszik 1950- től. Lengyelország egyetlen hatalmai építkezés. 1949 és 1962 között a beruházások 3,5-szere- sére növekedtek. Több mint 500 üj nagyüzem épült, közöttük olyan kombinátok, amelyek a termelés nagysága és a műszaki tsianoaal ískki leiében Európa élvonalába tartoznak. Lengyelország ma már ipari állam. Az ipar fejlődésének üteméhez viszonyítva azonban túlságosan lassú a mezőgazdaság fejlődése, és éppen ebben keresendő a népgazdaságunkban mutatkozó nehézségek legfőbb forrása. Az ipari és mezőgazdasági termelés növelése közötti helyes arányok biztosítása az egész népgazdaság eredményes fejlődésének alapfeltétele. A szocialista iparosítás teljesen megváltoztatta országunk arculatát. A háború előtt 20 millió ember élt a mezőgazdaságból, ma pedig mindössze 11 millió fő, az egy hektárra számított mezőgazdasági termelés pedig 32 százalékkal növekedett. Mindazonáltal az ország gyorsan növekvő szükségleteihez viszonyítva ez a fejlődés nem mondható kielégítőnek. Különösen a növény- termelés fejlődése terén mutatkoznak hiányosságok, és ennek következtében nem tudjuk kielégíteni az állattenyésztés takarmány-szükségleteit. Országunk igen nagy mennyiségű, évi 2,5 millió tonna gabona és takarmány behozatalára kényszerül. Gomulka elvtárs ezután a gabonafélék terméshozamának növelése és az állattenyésztés terén elért jelentős fejlődésről beszélt, majd kifejtette: Mező- gazdaságunk szocialista termelési bázisának kiépítése, a mezőgazdasági termények felvásárlásának rendszere, a falu termelőeszközökkel, gépekkel és szerszámokkal, nemesített vetőmagvakkal és műtrágyával való ellátásának rendszere elő fogja mozdítani a mező- gazdasági termelés további fejlődését, és egyben meg fogja szilárdítani a szocialista tényezőket a falu életében. A szónok ezután azokról az erőfeszítésekről beszélt, melyeket annak érdekében tesznek, hogy fejlesszék az export- szükségletek kielégítését szolgáló korszerű ipari termelést, fokozzák gazdaságosságát, és a lengyel népgazdaság növekvő kapacitásának megfelelően növeljék a külkereskedelmi forgalmat. sokat, egyebek között a tengeren túli országikba irányuló magyar export lengyelországi átmenő forgalmát. Ezenfelül a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának javaslata értelmében elhatároztuk, hogy a két ország tervező szervei konzultációkat iai-tanak az 1968—70. évekre vonatkozó gazdasági tervek csszöhangolására. Nem kételkedünk abban, hogy Lengyelország és Magyarország további, egyre mélyülő gazdásági, kereskedelmi és idegenforgalmi együttműködésének most megállapított alapelvei és irányelvei kedvező hatással lesznek mindkét A szocialista államok szoros gazdasági együttműködése fejlődésünk motorja — Népgazdaságunk kedvező fejlődése szempontjából előnyösnek látjuk a sokoldalú gazdasági együttműködés elmélyítését a szocialista országokkal. A szocialista államok eddigi gazdasági együttműködése kétségtelenül előnyösnek bizonyult valamennyi fél számára, és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához tartozó valamennyi állam gyors fejlődésének egyik legfontosabb motorja volt — mondotta Gomulka elvtárs. A szocialista tervgazdaság lehetőségeinek megfelelő kiaknázása, a gyors műszaki fejlődés biztosítása, valamint valamennyi szocialista ország készleteinek és termelőeszközeinek ésszerű felhasználása érdekében össze kell hangolnunk a KGST keretében együttműködő országok beruházási és termelési terveit, bátrabban kell előrehaladnunk a munkamegosztás és a széleskörűen értelmezett termelésszakosítás útján. Országaink kereskedelmi kapcsolatai kedvezően fejlődnek. A lengyel—magyar árucsereforgalom 1958 óta — mint Kádár elvtárs is bejelentette — több mint 2,5-szeresé- re, azaz 165 millió dollárra növekedett, és 1962-ben jelentős mértékben felülmúlta az ötéves egyezmény keretében élőirányzott színvonalat. A mindkét ország számára előnyös árucsereforgalom növelésének legfőbb tartaléka a tervszerű szakosítás, a kooperáció mindenekelőtt a gépiparban, a vegyiparban és a kohászatban, valamint a fogyasztási cikkek terén. Eddigi kölcsönös áruforgalmunkban a gépek és berendezések szerepeltek az első helyen, nevezetesen mintegy 50 százalékkal. Az újabb megállapodások értelmében, az ezen a téren folytatott együttműködésünk a további fejlődés során ki fog terjedni az energetikai berendezésekre, a turbinákra és kazánokra, az elektrotechnikai, elektronikus és híradástechnikai készülékekre, kábelgyártó gépekre, a mezőgazda- sági gépek számos típusára, a gépjárműiparra (autóbuszok, tehergépkocsik) és a vasúti gördülőanyagra. Bővíteni fogjuk együttműködésünket a hajóipar, a finommechanikai ipar és a szerszámgépipar terén is. Megállapodtunk az együttműködés irányelveiben a kohászatra vonatkozóan is, mivel Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország kohászati központjainak közelségi miatt nagy lehetőségek vannak a beruházási és termelési tervek összehangolására, a hengerelt áruk cseréjére, a termelési kooperációra és az együttműködésre a nyersanyagellátás, valamint a közös tudományos kutatási és tervezési munkák terén. Mindez nemcsak a vaskohászatra, hanem a színesfémekre és különösen az alumíniumkohászatra is vonatkozik. Pozitívan értékeljük a HALDEX lengyel—magyar közös vállalat munkáját. Lengyel meddőhányók hasznosítására további lehetőségeket látunk. — Megállapodtunk a további együttműködés irányelveiben a vegyipari termelés, a vegyipari beruházások és a vegyitermék-kiszállítások viszonylatában is, különös tekintettel a gyógyszeripari termékekre, valamint egész sor komplex vegyipari berendezés exportjára. Tovább fejlesztjük a kölcsönös átmenő forgalmi és szállítmányozási szolgáltatáország gazdasági és műszaki fejlődésére, és még szorosabbra fűzik az államainkat és népeinket összekötő testvén barátság szálait. Kedves elv társuk! — A Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság baráti együttműködése nemcsak országaink közvetlen érdekeit szolgálja, hanem szilárd tényezője a szocialista tábor egységének, összeköt bennünket abban a közös harcban, amelyet valamennyi szocialista állam folytat a világháború elhárításáért, a j tartós békéért és a népek szabadságáért. Biztonságunk és függetlenségünk támasza a Varsói Szerződés — Tagjai vagyunk a Varsói Szerződésnek, amely a Szovjetunió véderejére támaszkodva biztosítja államaink biztonságát és függetlenségét. Tántoríthatatlan, közös törekvésünk a békés egymás mellett élés elveinek alkalmazása a tőkósállamok viszonylatában. Támogatunk minden olyan kezdeményezést, amely tért hódít a békés együttműködés számára, és elősegíti a kétoldalúan előnyös kereskedelmi kapcsolatok kialakítását a kapitalista országokkal. Elismeréssel és bizakodással üdvözöltük a levegőben, a világűrben és a víz alatt folytatott atomkísérletek betiltása tárgyában kötött moszkvai egyezményt mint további olyan megállapodások ígéretét, amelyek véget vetnek a hidegháborúnak és a fegyverkezési hajszának, s elvezetnek a vitás nemzetközi kérdések békés tárgyalások útján történő megoldásához. A gyakorlatban azonban az Egyesült Államok és NATO- szövetsógesei nem mutatnak készséget a feszültség enyhülését elősegítő további lépések megtételére. A Szovjetunió békés kezdeményezése az Atlanti Szövetséghez tartozó államok és a Varsói Szerződés t "tagállamai közötti megnemtámadási egyezmény megkötésére nem került tényleges elfogadásra az USA és Nagy-Britannia részéről annak ellenébe, hogy ez a terv támogatásra talált a világ- közvéleményben és részben a nyugati kormánykörökben is. Az Egyesült Államok elutasította azt a javaslatot is, hogy a külföldi fegyveres, erők létszámának csökkentésével és a fegyverkezés korlátozásával kapcsolatban ellenőrző áldomásokat kell létesíteni mindkét német állam területén, Európának e nyugtalan, feszültséggel telített területein. Ugyanilyen negatív módon reagálnak a nyugati államok ara a lengyel javaslatra is, amely még miivig annyira időszerű a széles körű világ- közvélemény szemében — az atomfegyver-mentes középeurópai övezet létesítése tárgyában. Állandó nyugati obs- trukcióba ütközik a német kérdés szabályozására, a Nyugat-Berlinre és a béke- szerződésre vonatkozó minden konkrét javaslat is. Ugyanakkor minden békére vágyó emberben, de különösen a lengyel népben feltétlenül nyugtalanságot keltenek az olyan intézkedések, mint a sokoldalú NATO-atomhaderő megalakításának erőszakolása az USA és az NSZK kormánya részéről. Ez a törekvés ellentétben van a moszkvai egyezmény szellemével, mivel ki akarja terjeszteni az atomfegyver birtoklását újabb álla- mokrá, nevezetesen a nyugatnémet Bundeswehr számára akar juttatni rakétafegyvert. Amikor azt akarják elhitetni a közvéleménnyel, hogy az ún. sokoldalú NATO-atomütőerő létesítésének az a célja, hogy az NSZK ne jusson önálló atomfegyverhez, ez vagy naiv illúzió, vagy pedig tudatos csalás. Ez éppen olyan, mintha Belzebubbal akarnák kiűzetni az ördögöt. Ennek a politikának az a következménye, hogy a nyugatnémet militaristák ag- ressziós és revansista törekvései új erőre kapnak. A két német állam politikai és történelmi valóság — Ma még senki sem tudja megmondani, hogy meddig marad meg Németországban a »status. quo« a két német állam az NDK és az NSZK fennállásának alakjában. Kétségtelen, hogy ez nem fog örökké tartani, sem ötven vagy száz esztendeig, mint ahogyan egykor Dulles amerikai külügyminiszter mondotta. Annak a ténynek ismeretében azonban, hogy ez a két német állam már régóta politikai és történelmi valóság, egyetlen józan politikus sem tagadhatja, hogy ennek az állapotnak békés megváltoztatása csak az említett két állam sokoldalú együttműködésének és közeledésének hosszú folyamata révén lehetséges. Az NDK ezzel kapcsolatban már nem egy konkrét javaslattal fordult az NSZK-hoz. Nagyon is átlátszó, hogy a bonni kormány miért utasítja el az NDK kormányának azt a javaslatát, hogy békés úton, fokozatosan jussanak el Németország egyesítéséhez, mivel Bonn az erőszak útján törekszik a »status quo« megváltoztatására. Nem egyeztethetőek össze a feszültség enyhítésére törekvő politikával az olyan intézkedések sem, mint a szűnni nem akaró Kuba-ellenes kampány, a brutális gazdasági elnyomás és különböző diverzáns akciók alkalmazása, mint a dél-vietnami intervenció, ahol a nemrég mégrendezett államcsíny kizárólag a szereposztás megváltoztatását jelentette ugyanannak a korhadt bábrendszernek a keretein belül, vagy végül a legutóbbi hideg- háborús lépések a szocialista országok diplomatáival szemben, a mozgáskorlátozásra vonatkozó intézkedések az Egyesült Államokban. Ez utóbbi, teljesen indokolatlan korlátozó intézkedés elsősorban Lengyelország ellen irányul, ahol eddig az amerikai diplomaták teljes mozgási szabadságot élveztek. Amint látjuk, az imperialista államok táborában még mindig jelentős befolyást gyakorolnak a konmánypoliti- kára azok az agressziós erők, amelyek nem akarnak lemondani a zsarolás, a fenyegetés és a hidegháború reménytelen és veszélyes módszereiről. Annál nagyobb fontossága van ebben a helyzetben a nemzetközi feszültség hatásosabb enyhítéséért és a békés egymás mellett élésért folytatott eredményes harcnak, valamennyi szocialista ország, valamennyi antiimperialista és békeszerető tényező közös erőfeszítésének, az imperializmusellenes egységfrontnak és a szocialista világ közösen ösz- szehangolt külpolitikájának. Testvérpártjaink töretlenül a szocialista népek egységének alapján állnak az 1957. és az 1960. évi moszkvai értekezleten egyhangúlag hozott határozatok szellemében. A marxi —lenini pártok egysége, a szocialista államok szuverenitásának és függetlenségének kölcsönös tiszteletben tartásán, de ugyanakkor a nemzetközi szolidaritáson alapuló egysége nagymértékben meghatározza az erőviszonyok alakulását a két világrendszer között. — Valamennyi objektív tényező a szocialista rendszer javát szolgálja a kapitalista rendszerrel szemben. A szo(Folytatás a 3. oldalonj
