Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-16 / 242. szám

Szerda, 1963. október 16. 3 SOMOGYI WCPfeÄf A törvény szigorával! Amikor a bíróság kihirdette az ítéletet, a vódiott arcát fi­gyeltem. Tehergépkocsival ha­lálra gázolt egy idős embert, s most döntöttek sorsáról, jövő­jénél: kétévi szabadságvesz­tésre ítélték. Láthatóan meg­könnyebbült a két év hallatá­ra. Többre számított. És mind­azok is, akik végighallgatták a tárgyalási. Nem egy megjegy­zés hangzott el az ítélethirde­tés után: »Hót csak ennyit ér egy ember élete'!'.« Bíróságaink az ítéletek meg­hozatalakor minden körül­ményt figyelembe vesznek: a súlyosbító és az enyhítő té­nyezőket. És bírói gyakorlattá alakult, hogy legföljebb két- három évi szabadságvesztésre büntetik a halálos balesetet okozó gépkocsivezetőt. Me­gyénkben egy éve még ennyi sem járt, és csak a közlekedé­si szerencsétlenségek mégis oka- sodásával lett szigorúbb a mérce. De elég szigorú-e ahhoz, hogy elrettentő példa legyen? Aligha! És sajnos, nem elég szigorú az ítélet azokkal szem­ben sem, akik áldozatukat cserben hagyva elmulasztják a kötelező segítségadást, elsze- lelnek a tett színhelyéről. A közvélemény méltán háboro­dik fel, amikor az ilyen balese­tekről értesül, és okkal vár példás büntetést. De a gyakor­lat megint mást mutat. Somogy megyei esetek: két áldozatát cserbenhagyó gépjárművezető két-két évet, egy másfél évet, egy pedig egy év és négy hó­napot kapott. Nem követeljük a fejét sen­kinek sem, de egyszer s min­denkorra tudomásul kellene venni, hogy az országutak ka­lózaival szemben drákói szigor­ra van szükség. Ezt követeli a balesetek számának ijesztő méretű növekedése, a gyakori cserbenhagy ás és halálos gázo­lás. Az eddiginél jóval határo­zottabb intézkedésekre van szükség az ittas vezetők ellen is. Büntető törvénykönyvünk 194. szakasza szerint hat hóna­pig terjedő szabadságvesztéssel sújtható már az a gépjárműve­zető is, aki nem okoz ugyan balesetet, de ittas állapotban ül a volán mellé. A balesetet okozó részeg sofőröket pedig három-, öt-, illetve nyolcévi szabadságvesztésre is meg le­het büntetni. Itt jegyezzük meg, hogy a legújabb rendel­kezések szerint gépjárműnek számít a Panni robogó és a Berva Moped is, ha a hatósá­gok ittas vezetésen érik veze­tőjét Ebből fakad, hogy a büntetések kiszabásakor a gép­járművekre vonatkozó rendel­kezéseket veszik figyelembe. Noha az utóbbi negyedévben rendőrhatóságaink 1017 eset­ben bírságoltak meg gépjármű­vezetőket közlekedési kihágá­sok miatt, a legtöbbször nem jelenteit visszahúzó erőt a bír­ság. Jó példa erre a tabi Hu­szár György esete. A járási rendőrkapitányság szabálysér­tési előadója ez év nyarán it­tas vezetés miatt 100 forintra büntette. Huszár nem tanult a leckéből, és a napokban újra szabálytalankodott: lámpa nél­kül ment motorkerékpárjával, és vezetői igazolványa sem volt nála. Az enyhe bírságnak ez lett a következménye. Ha most viszont 1500 forint pénzbünte­téssel sújtják, talán meggon­dolja, hogy közlekedési kihá­gást kövessen el. A Siófoki Járási Rendőrka­pitányság már él a törvény ad­ta lehetőségekkel. Katói Jó­zsef és Szingár András ádándi lakosokat 1200—1200 forintra bírságolták, mert szeszes italt fogyasztottak vezetés előtt. Kakucska János balatonendré- di lakosnak 1000 forint bírsá­got kell fizetnie. A megyei főügyészségen el­mondották, hogy az ittas veze­tőkkel szemben nem lehet kí­mélet. Amikor a KRESZ 3000 forint büntetés kiszabását is engedi, élni kell ezzel a lehető­séggel. Lejárt a türelmi idő a lámpa nélkül kerékpározókkal, a kivilágítatUm lovas kocsik­kal szemben is. Ha megszá­molnánk egy-egy este, hogy az országutakon hány ilyen jármű közlekedik, megdöbben­tő számot kapnánk. A kerék­párok 80, a fogatok 90 százalé­kán nincs lámpa. Egy-egy sú­lyosabb bírság bizonyára jobb belátásra bírná a kerékpárok és a lovas kocsik tulajdono­saik Szüikség van arra, hogy a tör­vény szigorával lépjen föl a rendőrség az országúti sza­bálytalankodókkal szemben. Olyan nagy az utak telített­sége, hogy minden kis sza­bályszegés láncreakciót von maga után. S ha a hatóságok továbbra is türelmesek lesz­nek, akkor valóban mindenna­possá válik a baleseti krónika. Polesz György „Mai társadalom — modern művészet“ címmel holnap délután Szigetvári György, a Tervezőiroda igazgatója tartja a TIT és a Latinka Művelő­dési Ház művészettörténeti elő­adássorozatának első előadását. Szemléltetésül »A barokk Prága« és a »Romániai útiképek« című rövidfilmeket vetítik. Párttagok az élvonalban A Marcali Gépállomás kommunistái a vetés sikeréért jén és másutt dolgozik. A gép. Majd ha fagy? A szabadság parki új gimná­zium tanárai és tanulói egy ki­csit fázósan gondoltak azoknak a közintézményeknek és isko­láknak a »lakóira«, akiknek abban a szerencsében volt teg­nap részük, hogy élvezhették a szobákban a meleget. Bár rá­juk is vonatkozna a fűtési idény megkezdéséről szóló ren­delkezés, itt a fűtőtestek hide­gek maradtak. A nyomáspróbá­nál derült ki, hog^y a radiáto­rok egyelőre használhatatla­nok. Az ember önkéntelenül is arra gondol, vajon miért nem jutott eszükbe az építőknek, hogy idejében kipróbálják a fűtést, s kijavítsák az észlelt hibákat. Mert nem az a fur­csa, hogy ilyen hibák vannak —< új építkezésnél előfordul­hatnak ilyenek —, hanem az, hogy csak most veszik észre őket. De kétségekkel néznek a tél élé másért is az iskola tanárai, diákjai. Erre meg is van min­den okuk, ugyanis a hatalmas ablakok rosszul működnek, nem egy ablak sarkánál ujjnyi hézagok vannak. Nagyón sok ablak nem passzol, rendkívül nehéz a zárásuk. Igaz, hogy ezekre a hibákra már .a másfél hónappal ezelőtti műszaki átadáskor felhívták az illetékes szerv — az ÉM Fém­munkás Vállalat, — képviselő­jének a figyelmét, ám semmi sem történt azóta. Bár az is igaz, hogy a vállalat képvise­lője igyekezett elhárítani a fe­lelősséget mondván, a szerelést nem az ő embereik végezték, s a vas minősége sem felelt meg a követelményeknek — ám mindenki előtt világos, hogy ez nem oldja meg a prob­lémát. Mikor akarnak cselekedni? Majd ha fagy?! (Varga) A piros drapériával borított asztalon még ott van a ciga- rettacsu lkakkal teli hamutar­tó. A Marcali Gépállomás pártszervezetének vezetősége1 nemileg fejezte be ülését. Ez­úttal Magyar Lajost, a Szabad­ság-brigád vezetőjét számol­tatták be. Együtt ülünk a pártk:lubban a gépállomás po­litikai és gazdasági vezetőivel: Báli István párttitkárral, Ta­kács A'adrás igazgatóval, Dom­bóvári József főagronómussal, Nemecz Zoltán esztergályossal meg Magyar Lajos brigádveze- tővel, s az őszi szántás-vetés­ről beszélgetünk. Sok embert foglalkoztat napjainkban fez a nagy tennivaló, a Marcali Gép­állomásra is számottevő fel­adat vár az ősszel. S mi jut ebből a párttagokra? Hogyan állják meg helyüket? Mit akarnak tenni? Ezekre a kér­désekre kértünk választ A tartalékok feltárásával — Hogyan gyorsítják meg a munka ütemét, s milyen tarta­lékok állnak rendelkezésre eh­hez? — kérdeztük. — Az anyagi ösztönzés máris mutatja hatását. De szükség van a meggyőzésié, az embe­rekkel való rendszeresebb és tartalmasabb beszélgetésre is. Ebben látjuk most az egyik legjobban hasznosítható tarta­lékot — válaszolja az igazga­tó. Nem véletlen, hogy a gépál­lomás gazdasági vezetője poli­tikai agitációról beszél, hiszen ebben az üzemben kommunis­ták, pártvezetőségi tagok irá­nyítják a termelést. — Napi munkánkhoz tarto­zik ez is, s úgy érezzük, hatá­sosan segítjük vele a felada­tok, elsősorban a kenyérgabo­na-vetés elvégzését — hallom a párttitkártól. Szavaiból kiér- ződik a bizakodás is meg a cél megértése is. Még többet akarnak tenni annál, amiért eddig is elismerést érdemeltek, hiszen a Marcali Gépállomás nagyon szép eredményt ért el az utóbbi hónapokban. Személyes példamutatással A gépállomás vezetői arról beszélnék, hogy a párttagok miatt nem kell szégyenkez­niük semmilyen munkaterüle­ten. Maga a pór (titkár is sze­relő, rajta kívül még kilenc kommunista van a műhelyben, a többi huszonhárom pedig a körzetbe tartozó tsz-ek föld­állomás talajmunkát végző öt­venhárom traktora közül hu­szonhét kétnúíszakos. Az éj­szaka is dolgozó traktorosok között tizenkét kommunista van. — Olyan embereik — mond­ja a párttitkár —, akikre min­dig számíthatunk, és akik tár­saikat is jobb munkára ser­kentik. Tudják, hogy ezzel a jövő évi kenyérről gondoskod­nak, s példájukat követik a pártonkívüliak is. A rendszeres beszélgetések után fokozódott az emberek szorgalma, a brigádmegbeszé­lések eredménnyel jártak. Ko­rábban, ha elromlott egy al­katrész, újat kértek a raktár­ból. Ma viszont, ha lehet, ki­javítják a hibás tartozékot, nem szaladnak mindjárt újért. Nőtt az érdeklődés a szocialis­ta brigádmozgalom iránt: két brigádjuk már elnyerte, egy pedig most küzd ezért a címért; Ugyanígy eredményesnek bi­zonyult a patronálás: a veze­tők, a szerelők, sőt még az ad­minisztrátorok is védnökséget vállaltak egy brigád fölött. — Dolgozóink láthatják, hogy felsőbb szerveink is a szántás-vetés meggyorsításán fáradoznak — mondja a főág- ronómus, és az éppen megér­kező katonai teherautóra mu­tat: gázolajat hozott a gépál­lomásnak, nehogy üzemanyag- hiány miatt megálljának a traktorok. Együtt a pártonkívüliekke! Miközben beszélgetünk, ki­derül az ég. Helyenként már dolgozhatnak a gépek. — Boronkáról és Csömend- ről máshová kell irányítani a gépeket, amíg szikkad a ta­laj — rendelkezik az igazgató. Nagy gondot fordítanak a traktorok minél teljesebb ki­használására, hiszen a vetési szerződés teljesítéséből vagy ezer hold még hátravan. — Bízunk dolgozóink, ki-' vált a párttagok helytállásá­ban. Az ő kezdeményezésükre indult meg a brigádok vetési versenye, eszerint idejében földbe tesszük a magot körze­tünkben. Nem állunk meg a szerződések teljesítésénél, ha­nem addig szántunk-vetünk, amíg lesz mit — mondják a gépállomás vezetői. Ezen a véleményen vannak a műhelybeldek is. Balázsi Bé­Nem. Mankó. A Május 1. utca 41—43. számú házat támasztották meg ezcKkti a nagy gerendákkal, hogy pár h ónappal meghosszabbítsák az erősen megrepedezett lalak élettartamát. Vajon meddig veszélyeztetik meg a járókelők és a lakók testi épségét ezek az ősszedőléssel fenyegető épületek? la, Pejczi István meg Varga Kálmán kovácsok is erről be­szélnek. Tudnak a versenyről, és gondolkodás nélkül meg­mondják, mikorra kell végezni itáliai útijegyzetek A gétp egyenletesen búg, sziszegve áramlik az oxigén, temperált levegőt biztosít oz. utasoknak. A magasság hét­ezer méter, a sebesség hat­százötven kilométer óránként. Arcomat a kerek ablak üve­géhez szorítom, nézem a tá­jat, peregnek a gondolatok filmkockái. Jtáha felé száll a gép. Álmomban de sokszor jár­tam a kék tenger, a pálmafák honában! Kaposváron _ a Wurm rőfösnél voltam kifutó valamikor. Az üzlettel szem­ben volt a Kasza Dezső vezet­te idegenforgalmi iroda. Szí­nes plakátok hívogattak Ab­báziába, csodálatos utazások­ra. A magamfajta emberek számára azonban akkor nem adatott meg az utazás gyö­nyörűsége. a világ személyes megismerése. S most íme, Róma felé re­pülök, s a veszteségért kár­pótol. hogy érettebb szemmel és ítélőkénességgel vethetem össze az olvasmányaim és a képzeletem alkotta képet a valósáéval. Mintha mese vál­na va1óra. mintha szárnvas paripán szállnék idegen váro­sok. falvak hegyek, vö’vvék. vizek fölött eezriikus tálak felé. Negyvenrvolcan utazunk az Expressz Hiúsági Utazási Iroda szervezte Fáma—Nápolv írtra. Munkásfiatal Csepelről, mérnök Budapestiről, tanár Mórról, diák, orvos, fiú és leány az ország különböző ré­széből, Kedves, vidám társa­ság. Alig van idő az ábrándo­zásra, már ereszkedik lefelé a gép. Milyen közel van Ró­ma Budapesthez! A gyorsvo­nat még nem ér föl Kaposvár­ról Budapestre, mikor IL—18- as gépünk 2 óra 10 perces repülés után a fiumicinói re­pülőtér betonján a kijelölt helyire gurul, s ezzel megkez­dődik nyolcnapos olaszországi programunk. Róma Már a repülőtéren belecsöp­pentünk az örök város tarka életébe. A mi gépünkkel egy időben érkezett Comet, Cara­vel típusú repülők is ontot­ták az utasokat. Egy csokorra való fehér főkötős apáca várt egy bíborost, fotóriportereit villogtatták lámpáikat, élénk taglejtésefekel irányították az olasz tisztviselők a messze tájaiéról érkezőket. Mi pedig, mintha minden a legtermésze­tesebb volna számunkra, lep­lezett kíváncsisággal vettük át bőröndjeinket, szál1 tunk be az autóbuszba, s hajtattunk a hotelbe. Szinte hihetetlen, hogy reg­gel még Budapestem sétál­tunk. s ebéd után már Rómá­ban, a Fontana di Trévinél dobáltuk a szökőkútba a fo­rintosokat, természetesen, há­tat fordítva, hogy ismét meg­láthassuk majd az örök vá­rost. Első ütünk csak bemu­tatkozás volt, hol jobbra, hol balra kapva fejünket a tol­mács és az idegenvezető taná­csa szerint. Már az első nap rengeteget láttunk. Megértük rendezni jegyzeteinket, fölími, hogy most a Via Venetón ha­ladunk, majd a Via del Ma­rén, itt pedig a Piazza del Popolón vagyunk. A képekről, tanulmányainkból ismert épü­leteket, műemlékeket már könnyebben megjegyeztük. Közben megismerkedtünk Róma óriási forgalmával. Eny- ryi autót már nem is lehet közlekedtetni! Több autó van, mint ház. Még a keskeny mellékutcáikban is az út két oldalán parkíroznak a kocsik. Ka egy forgalmas útvonalon valakinek elromlik a motorja, nyugodtan tolhatja a kocsit, hisz gyalog is úgy hatódhat, mint autóval. Az esti csúcs­forgalom ideién felborul min­den rend. lehet, az útkeresz­teződésnél villanyrendőr vagy fehér ruhás közlékedériirányi- tó plakadnak a iárművek, s fél óra is hetó+alik. mir“ va- iflkPCTv továbbindulhatnak dél­ink felé. Vacsora után tízezer lírával a *°ebünkihen vezető nélkül, indultunk városnézésre. Az el­ső bárban, ahol kétszáz líra egy liter bor, megkóstoljuk az olasz hegyek levét. lz.ett, job­ban, mint a spagetti, s han­gulatunk is derűsebb lett. Ra­gyogó Róma! A színes, tarka neonok, a csobogó szökőkutak, a modern épületek között tiszteletet követelő évezredes romok: a régi Róma. Az em­berek? Mint a város. Beren­dezkedtek az idegenforgalom­ra, hisz Olaszországot évente húszmillió látogató keresi föl, s legtöbbjük megfordul Ró­mában. A képeslapárus kis 600-as Fiattal érkezett szálláshe­lyünkre. Autóbuszunk sofőrje fiatal, délről származó olasz. Az első emberek, akiket meg­ismertünk, az átlagpolgárok tetszettek. Vidámak, közvetle­nek, jól éreztük velük magun­kat. Nem csalt meg eddigi is­meretünk az olasz társadalom­ról sem. A kontraszt szembe­tűnő. Először a kocsikkal mértük ezt, kit látunk Fiat 600-assal, kit Luxus Alfa Ró­meóval. Az idegenvezető a la­kásokkal szemléltette a kü­lönbségeket, olyan lakást mu­tatva, melynek havi bére két­szeresem meghaladia az átlag­polgár egyhavi fizetését. A szemlélődő utas persze nem vállalkozhat a társadalom elemzésére, hisz csak vilJamó- fénvben látja. Rohanó, lüktető életet látunk, de a mélvhe nem pillanthatunk he a fiú- szín pedig csalóka délibáb le­het. Kénekről ismertük már a Canitoliumnt, a Birodalmi Fó­rumot. a Pen+beomf. a Colos­seumot, a Szénit Péter-bazili­kát és a többi műemléket. De a térben érzékelni a hatal­mas márványoszlopokat, meg­tapintani azt a követ, ame­lyet kétezer évvel ezelőtt fa­ragtak díszes épületelemmé, ■lépegetni azon az úton. me­lyen a római császárok sétál­tak, látni a színeket világhí­rű festők ecsetje nyomán — ez az élmény, ez adja a fe­ledhetetlen emléket az örök városról. Nem volt köztünk olyan, kit ne fogott volna meg a történelem. Róma részletes megtekintése volt másnapi programunk, ékkor ismerked­tünk a történelmi emlékekkel. A mphiteatrum Flavium vagy Colosseum Ez az emlék Róma egykori világuralmának, nagyságának talán legjellemzőbb kifejezője. A Rómába látogató nem mu­lasztja el, hogy fölkeresse, s róla képeslapot küldjön, A 188 méter átmérőjű, 48 méter magas építmény négy emele­tén 80 000 ember fért el. Ves- pasianus császár kezdte el építtetni, de ő nem látta meg készen, Titus avatta fel 80- ban; száz napig tartó játékkal ünnepelték megnyitását. A századok megfosztották már­ványdíszeitől; ügyetlenül res­taurálták; szolgált erődül, pusztította földrengés. Volt idő, amikor Róma lakóinak egynegyede lakott csarnokaik­ban. ide menekülve az ellen­ség elől. (Folytatjuk) Horváth János a vetéssel. Közülük csak Balá­zsi elvtárs párttag, de céljuk egy: legyen mindig készenlét­ben kiélezett ekevas, hiszen ez fontos kelléke a mostani mun­káknak. Mindhárman összefog­nak, ha valamilyen feladatot meg kell oldaniuk. — Ha gépet hoznak be, nem osztozkodunk a munkán, nem hárítjuk a másikra, hanem azonnal kézbe vesszük, rend­be hozzuk, hogy mielőbb me­hessen a mezőre — magya­rázza Pejczi elvtárs. Ez így van rendjén. A kom­munisták és a pártonkívülietk nagy eredmények elérésére lesznek képesek ezután is a Marcali Gépállomáson, ha úgy, ahogyan eddig, ezután is összefognak, és egy ember­ként munkálkodnak a jelenle­gi legnagyobb tennivaló: az őszi szántás-vetés sikeréért.' Hemesz Ferenc Pénzbírság súlyoson kilósért 500 forint pénzbírsággal sújtotta a Tabi Járási Tanács szabálysér­tési bizottsága Mocsotár Györgyöt, az andocsi sütőüzem vezetőjét, mert a kenyerek súlyának rend­szeres csonkításával hosszú időn át károsította a vásárlókat. Mocso- tárt a múlt évben hasonló szabály- sértés miatt 200 forintra bírságol­ták.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents