Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-13 / 240. szám
FORTUNA KEGYELTJE MSZMP megyei bizottsága es A MEGYEI tanacs lapja Nyelvtanfolyamok, ismeretterjesztő rendezvények, kiállítások, műsoros és táncestek a nagyatádi művelődési tervben (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Községi Tanács Pofii István vb-elnök előterjesztése alapján megvitatta és jóváhagyta a község művelődési tervét; A tanácstagok egyöntetű véleménye szerint a tervkészítést alapos elemző és felmérő munka előzte meg; a terv összeállítói figyelembe vették a különböző társadalmi rétegek kulturális szükségleteit és igényeit. Mit tartalmaz a község valamennyi üzemének, intézményének, tsz-ének bevonásával készített terv? Az első helyem szerepel benne a felnőttoktatás. A fonal- gyár hatszázötven dolgozója közül például körülbelül kétszázan vesznek részt valamilyen szervezett oktatásban. Bár az üzemeknek és a tsz- ekmek külön részterveik is vsnmak, a község művelődési központja továbbra is a Gábor Andor Járási Művelődési Ház lesz. Az őszi és a téli esték célszerű kihasználásának sok lehetősége van a művelődési házban. Német, orosz és angol nyelvtanfolyamokat szerveznek. A fiataloknak társastánc-tanfolyam indul kezdő és haladó fokon. A lányok és asszonyok a sütő-főző és kézimunka-tanfolyamokon bővíthetik ismereteiket Három filmklubot szerveznek a művelődési házban. A háziasszonyok filmklubját a nőtanács közreműködésével alakítják meg. A fiatalok az ifjúsági filmklub előadásait látogathatják. A TIT-tel közösen ismét megindítják a nyolc előadásból és a hozzáillő filmből álló esztétikai sorozatot Többször rendeznek közérdeklődésre számot tartó témából ismeretterjesztő előadást is. A művelődési házban bélyeggyűjtő, foto-, honismereti, bábjátszó, képzőművészeti szakkörök, színjátszó csoport, irodalmi színpad, fúvós-, esztrád- és tánczenekar működik, munkájukba ki-ki bekapcsolódhat A művelődési évben tíz kiállítást több műsoros és táncestet gyermekfoglalkozást rendeznek. A nagy társalgó, a TIT- és az ifjúsági klub jól fölszerelten várja a művelődni, szórakozni vágyó nagyatádiakat Műsoros estek, kirakatversenyek, író-olvasó találkozók a KPVDSZ kulturális napok programjában Október 13—21-e között harmadszor rendezi meg a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátó pari Dolgozók Szakszervezete a kulturális napokat Kaposváron és vidékén is több helyen műsoros esteket, klubesteket ünnepélyeket és más rendezvényeket tartanak. Október 12-én Tabán Bárány Tamás és Solymár József, Csurgón László Ibolya, Jobbágy Károly és Berták László közreműködésével rendeztek író- olvasó találkozót. Igáiban ma, Kéthelyen a jövő vasárnap lesz műsoros est a helyi művészeti csoportok közreműködésévet A kulturális napok keretében október 13—20-a között ünnepélyesen nyitják meg tíz alapszervezetben a szakakadémia, tizenhétben pedig a szak- szervezeti politikai iskola előadássorozatát. Kaposváron, Barcson, Siófokon, Igáiban, So- mogyszobom, Baiatonboglárom, Csurgón és Tabon az állami és az fmsz-üzletekben kirakatversenyt rendeznek. Emberségből elégtelen özv. Z. I.-né október 2-án délelőtt fölkereste a kaposvári rendelőintézet sebészeti szakrendelését. Mivel családtagként N. I.-né révén jogosult gyógykezelésre, az N betűsök ajtajához állt. Amikor sorra került, az asszisztensnő kezelte, majd bekötötte és leragasztotta sebét. Ekkor azonban a szobában tartózkodó orvos kijelentette, hogy mivel nem az ő rendeléséhez tartozik, menjen át a másik szobába, s a már felragasztott kötést leszakította özv. Z. I.-né arcáról. Az idős asszonyt annyira feldúlta az eset, hogy már nem ment be a Z betűsök szobájába, hanem hazavánszorgott — és szerkesztőségünk tudomására hozta az esetet megkérdezve: aki élethivatásául választotta a gyógyítást, hogyan feledkezhet meg ennyire az emberségről. Beszéltünk a rendelőintézetben dr. Tóth László sebészorvossal. Kijelentette, hogy semmi sérelmeset nem lát a dologban, mert az idős asszonyt a másik szobában vették volna nyilvántartásba, és az ott rendelő orvosnak is látnia kell a sebet. Ha özv. Z.-né átmegy oda, ott újra kezelik. Nem értünk egyet ezzel az állásponttal, hiszen ez a humanizmus és az orvosetika megsértése. Valószínű, hogy a megyei orvosetikai bizottság is így vélekedik, és intézkedik, hogy hasonló esetek ne történhessenek meg többé a kaposvári rendelőintézetben. P. Gy. A Flora pusztítása Kubában Raul Roa kubai külügymi' niszter tájékoztatta a diplomáciai testület tagjait a Flora nevű orkán pusztításáról. Raul Roa hangsúlyozta, hogy Kubában szélvihar még sohasem okozott olyan óriási károkat, mint a Flora. Oriente és Camaguey tartományban az ítéletidő katasztrofális következményekkel járt. Számos emberáldozatot követelt, ki terjedt vetésterületeket pusztított el, ipari üzemeket, hidakat és más létesítményeket tett tönkre. A külügyminiszter egyúttal háláját fejezte ki a Szovjetuniónak és Braziliának azért a segítségért, amelyet a kataszt rófa sújtotta Kubának adott. A havannai rádió szombaton bejelentette, hogy Kubában 83-ra becsülhető a Flora nevű szélvihar halálos áldozatainak száma. (MTI) Azt tartja a fáma, hogy a szerencse forgandó. Megtörténik azonban, hogy visszafordul arra a helyre, ahol már járt egjrezer. Így volt ez Szálé» Ernőnek, a siófoki vágóhíd vezetőjének esetében is. 1961-ben egy lottózóbrigád tagjaként négyes találatot ért el. S legutóbb — most már saját szelvényén — újra négy találata lett. A boldog nyertes a siófoki totó—lottó irodában kereken 100 000 forintot vett át. Az ösz- szeg túlnyomó részét takarékbetétkönyvben helyezte ed. (ItLazá&űk, EMBERÉLETEK Pedagógusokkal beszélgettem nemrég a vonaton. Szó esett a diákok utazgatásáról, a nyári táborokról, a kirándulások megannyi érdekességéről, S ekkor az egyik tanító megjegyezte: "-Ez mind nagyon szép. Az általános iskolások hovatovább megismerik az ország legszebb tájait, nem lesz különlegesség a főváros sem, a falvakban viszont több olyan öreg él, aki még a szomszédos községekben sem járt, pedig megért vagy hetven-nyolcvan évet.« Szavain elgondolkozott mindenki: vátóban így van. Jó néhány nagyanyó vagy dédszülő leélte életét a kis parasztházakban, dolgozott a földeken látástól vakulásig, s amire szüksége volt, azt megkapta a falusi szatócsboltban. Nem igényelte a várost, mert nem volt neki miért oda menni. Produkált ilyen eseteket a múlt gyakorta. A legjobb példa erre ANDI? ÁS BÁ OSI ÉS A KÖTÉNY Szénégető Kovács András egész nap nem találta a helyét. Százszor is bement a tisztaszobába körülnézni, rendben van-e minden, nem talál-e valami kifogásolnivalót városi menye. — Ne téblábolj már, András! f— intette élete párja, Terka néni. — Annyit topogsz, hogy még belejön a lábadba a reuma ... Ha nem durrant ki a kerekük útközben, ideérnek vacsorára. A tűzhely felől ínycsiklandozó, fölséges illatok szálltak. Nemhiába híres a főztjéről Terka néni a faluban, olyan vacsorát készített, hogy — amint ő mondta — *»megnyalja utána mind a tíz ujját a menyem. Szegényke, amilyen soványka, biztosan nem jut hozzá ilyenhez.« Még egy pipa dohányt sem szívott el az öreg Szénégető Kovács, autó állt meg a ház előtt. Mire nehézkesen feltá- pászkodott a sámliról, már az ajtóban álltak a fiatalok: Józsi gyerek, aki magyartanár a városban és felesége, Nelli, akinek nevét — köztünk legyen mondva — soha nem szokják meg az öregek. A kölcsönös üdvözlések, örvendezések után a fiatalasz- szony elővett bőröndjéből egy fehér kötényt — erre az alkalomra csináltatta —, hogy apósának ebben szolgálja fel a finom, aranykarikás tyúkle- Mat A többiek már az asztalnál ültek, amikor Nelli megjelent az ajtóban kipirulton, kötényben, levesestállal kezében Férjének, anyósának arcára fagyott a mosoly... Szénégető Kovács András amikor meglátta, felugrott. A kezében levő bicskát úgy belevágta az asztalba, hogy az úgy vágta szét a nylonterítővei borított, féltve őrzött damasztábroszt, mint a szalonnát. De kisbicskák nyíltak az öreg szemében is. — A jóistenit! — bömbölte, mint egy oroszlán. — Kimondta, hogy kötényt tégy! Vedd le azonnal! Nelli ijedtében majdnem elejtette a tálat. Nem is tudta, hogyan került ki a konyhába— Jaj, lelkem, kislányom — hallotta maga mögött anyósa suttogását —■, nem kellett volna az a kötény! Hát nem mondta a fiam? Jaj, istenem... Amióta férjhez mentem, nekem sincs kötényem. — De hát miért? — kérdezte magához térve Nelli. Anyósa intett, hogy ne is kérdezze, s visszatértek elfogyasztani a balszerencsésen indult vacsorát. Több szó nem esett a történtekről. Nelli oldalát furdalta a kíváncsiság, hogy miért tiltott tárgy apósa házában a kötény. Megkérdezni nem akarta egyiküket sem, elhatározta, hogy maga jön rá a «köténytitok« nyitjára. Az alkalom nem sokáig váratott magára. Egy este kint beszélgettek az udvaron, a nagy körtefa alatt néhány liter köröshegyi társaságában. András bácsi jó borivó volt egész életében, ember volt a talpán, aki bírta vele az iramot. Terka néni és Józsi már feladta a versenyt, lefeküdtek, csak Nelli állta még a sarat. Addig-addig kerülgette a »köténytémát«, míg az öreg András nyelve meg nem oldódott. — Tőlem ezt még emberfia nem hallotta, csak neked mesélem el, lányom — kezdte el lassan az öreg. Régen, amikor András bácsit még Andrisnak hívták — nagyon jóvágású legény volt —, néhány társával a közeli öreg-hegyre járt a szénégetőkhöz dolgozni, ősszel, amikor hidegebbre fordultak a napok, bizony jólesett a tűz mellé ülni, beszélgetni, vagy nézni a csillagokat. Az utóbbit főként szerette Andris, hisz akkoriban kezdett udvarolni Vargáék lányának, Terkának. Egy este szokása szerint letelepedett az egyik kisebb tus- kóra a tűz mellett. Észre sem vette, hogy áttüzesedett a tuskó, és csak a perzselt szagra meg a csípős melegre ugrott fel. Nosza, volt nagy nevetés: Andris nadrágján jókora »ablak« támadt. Eleinte ő is tréfálkozva fogta fel a dolgot, csak akkor komolyodott el, amikor eszébe jutott, hogy este nyolcra várja őt Terka a kiskapuban. Ilyen nadrággal hogyan kerüljön a szeme elé? De egyáltalán hogyan jut így haza, hisz házuk a falu másik végén van. Tépclődésre nem ért rá, közeledett • randevú ideje, és András híres volt pontosságáról. Mit volt mit tenni, társainak harsogó kacagása közepette levetette kötényét, és hátulról kötötte fel. Azzal uccu neki, futott le a hegyről, végig a falun. Szerencsétlenségére éppen litániára mentek az emberek, s mindenki látta András furcsa öltözetét. — Ki csavarta hátra a fejed, Andris? — álltak meg csodálkozva az emberek. Másnap már az egész falu tudta a kötényhistóriát. Nem is volt Andrisnak nyugta. Nevetségessé tették hosszú időre. Barátai, ismerősei állandóan kötényesen mutatkoztak előtte, születésnapjára kötényt vettek a rokonok. Soha nem látott annyi kötényt, mint akkor. Terka is tudott a dologról. Tapintatból soha nem viselt kötényt, még esküvőjük után sem. Nem is lett volna tanácsos, hisz Andrást valóságos dühroham fogta el, valahányszor meglátott egy-egy ilyen ruhadarabot. — Hát így volt. Ne haragudj, kislányom — fogta meg Nelli kezét az öreg —, hogy rád kiabáltam. Annyira belém evődött a gyűlölet, hogy megvadulok, ha látok egy kötényt. Ezt a históriát már kevesen tudják a faluban. Az öregek meghaltak, a fiatalok meg mással törődnek. De azért kérlek — remegett meg az öreg hangja —, ne hordd itt nálunk azt a kötényt! Nelli mosolygott a sötétben. Aztán poharát odakoccintotta az apósáéhoz. A kert végén pirkadrtt kezdett az ég. Stcubl Márta talán az alföldi tanyavüág lakóinak élete. S azok az emberek, akik mindenüknek a földet tartották, és nem mozdultak volna el róla a világ minden kincséért sem, a felszabadulást követő években már öregnek érezték magukat ahhoz, hogy útra keljenek. Kiváltképp az asszonyok, a nők maradtak háttérben, mert míg a férj a megélhetésit kereste az ország másik végéből, addig nekik a nyakukba szakadt a gyermeknevelés, a megannyi otthoni gond. Persze, hogy nem mozdulhattak. A közelmúltban egy falukutató csoporttal a Zsélicség egyik kis községében jártam. A kérdezősködés egyik pontja éppen az volt, hogy hova, merre utaztak az utóbbi időben. S volt a válaszokban valami felemelő, amit örömmel vethettem papírra akkor. Sokan elmondották, hogy bizony jártak Harkányban meg Hévízen, nem vonattal, hanem autóbusszal mentek, s alig hittek a szemüknek, hogy ilyen is létezik. Mások meg éppen az alföldi tanyavilágból jöttek nyáron a Balatonira, s bár hiába veszekedett velük kísérőjük, a fiatal pedagógusnő, hogy fü- rödjenek is, inkább csak a lábukat áztatták, de mégis látták a magyar tengert, amit a nagy széles rónaságban még elképzelni sem tudtak. Találkoztam a nyáron sokszoknyás, Kalocsa környéki asszonyokkal — a balatonföldvári borkóstolóban. Jutalomüdülésein voltak. Kimozdult a falu szűk határai közül. Az IBUSZ és az AKÖV vezetői a megmondhatói annak, hogy hány különjáratot kértek és kaptak a nyáron a termelőszövetkezetek. S viszik az autóbuszok Aggtelekre, Hajdúszoboszlóra, Hévízre meg Budapestre a falusi embereket, hogy végre lássanak is valamit az országból. Termelőszövetkezeti küldöttségek mennek a Szovjetunióba, vonatoznak több ezer kilométert, hogy valami újjal, széppel, »madárlátta« élménnyel térjenek haza. Mindezek tények, de tény a vanatbeli pedagógus példája is. Mert manapság már alig akad olyan falusi gyerek, aki rácsodálkozik az autóra, viszont lenne még olyan öreg, aki ijedten hőkölne hátra, ha a mozi vászna^ egy vonat száguldana -felé«. Utaznak a diákok, s utaznak a felnőttek is. Jó, hogy útra keltek. De azért elgondolkoztató az otthonmaradók sorsa is. Polesz György SOFZOK Leiter Jakab százéves Sajátos centenáriuma van ma, október 13-án a magyar újságírásnak, pontosabban az újságírói melléfogásnak, amely száz évvel ezelőtt életrehívta az azóta legendássá vált Leiter Jakabot. E sajtóhíresség sohasem volt élő személy, csupán egy figyelmetlen fordításnak köszönheti létét és óriási karrierjét. »Szülőatyja« Ágai Adolf, a múlt század ismert szerkesztője, aki egy francia léghajós utazás tudósítását magyarra fordítva (inkább ferdítve) Leiter Ja- ^ katmak nevezte el Jákob létráját. «... Fel, fel, oly magasra akarunk szállni, mint Leiter Jakab« — olvashatjuk a híressé vált fordítást a Magyar Sajtó című lap 1863. október 13-i számának tárcarovatában. Pedig a léghajó derék utasai az eredeti szöveg szerint olyan magas- ■ ro akarták emelkedni, mint 5 «■Jakobs Leiter«, vagyis / olyan csúcsokra akartak fel- { jutni, mint Jákob égig érő \ létrája. Azóta a lexikonok egyszerű- • en leiterjdkabnák nevezik ; az újságírói balfogás nagy szülöttét, s a név egybeol- $ vadt az értelemzavaró saj- ! tóhibák fogalmával. Megér- £ demtí tehát, hogy születésé- 5 nek századik évfordulóján ; — a tanulságok megszületésével — megemlékezzünk róla. • • • Felvásárló 12 zsákban feladva? A napokban egy furcsa szövegű levél érkezett a kaposvári járás egyik fold- művesszövetkezeti központjától. A levelet a MÉSZÖV Mezőgazdasági Osztályának címére küldték. íme a levél pontos szövege: «■Fenti számú levelükre válaszolva közöljük, hogy a gyógynövény felvásárlónk 1963. augusztus 5-én 369 számú fuvarlevéllel 12 db zsákban 235 kg. bruttó súlyban lett feladva«. Nem célunk, hogy a levél magyartalan stílusával foglalkozzunk. Néhány kérdés azonban felvetődött bennünk. Furcsának tartjuk ugyanis, hogy az illető gyógynövényfelvásárló 235 , kilót nyom. Ez világrekord • lenne. Nehéz lehetett ezt a szegény embert feldarabolni, hogy 12 zsákba beleférjen. Szomorú dolog ez nagyon. A legszomorúbb azonban az, hogy ezt a levelet a szövetkezet elnök« aláírta. — dz — « . • Hah eng. bolti tolvajok Ausztráliában egy hattagú tolvaj csoport rendőri engedélyt kapott, hogy bolti tol- vajlásokat hajtson végre. A különös csoport az élelmiszerkereskedők szövetségének megbízásából tevékenykedik. Valahányszor sikeres lopást hajtanak végr pontos jelentésben tájéke tátják az üzlet tulajdonos az alkalmazott eljárásrc Így akarják kitanítani a tulajdonosokat arra, miképpen védekezzenek a tolvajok ellen. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünis meg, és néni adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca ft.
