Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-13 / 240. szám

Vasárnap, 1063. október 13. 5 SOMOGYI NÉPLAP // Fehér László 13 holdat vet naponta az RS—09-as trak­torral. nak, feketédnek a levegőben. Az ősz madarai, a hidegedő év­szak hírhozói ők. Aki érezte már akár csak egyszer is a friss szántásokból, a hervadó virágokból magasba emelkedő illatot, és elkápráz­tatta szemét az érett gyümöl­csök, a hulló levelek tarkasága, aki ismeri az őszt, az tudja cso­dálni is. A mező emberének, a szövetkezeti parasztnak ennél is többet jelent október, az őszi szántás-vetés és betakarí­tás legjelentősebb hónapja. Folytatása a szeptemberi mun­káknak, és — így reméli min­denki — sok helyütt a magve­tés és a termények hazahordá­sa is befejeződik október vé gére. Megnéztük a megyében, mit dolgoznak a szövetkezeti pa­rasztok és a traktorosok a ha­tárban egy hétköznap reggeltől estig október első felében. Kőrútunkon, mint képeink is rmriaHók. «zm-te valamennyi így a feleségekre maradt a jószág megetetése is. A táblára nem ők érkeznek elsőként. Sárái István brigád­vezető már vagy száz ember­rel, főleg asszonyokkal szedi a répát A szoknyaszegélyek bizony vizesek a harmattól, de... — Sietni kell, mert ide búza kerül — mondja Bogyai Mar­git. — Két nap alatt végezni szeretnénk. Amilyen sokan álltak mun­kába reggel, ez a kívánság tel­jesülhetett. Nemcsak a tagok, hanem bedolgozók is serény­kednek a 24 holdas táblán. j^n — mintha már a most el­vetett kenyérgabona betakarí­Dékmár György niagtakarást végez. Mind a három növénytermesz­tő brigád szedi, fejeli a répát. Ahogy távolodunk Várdától, a nap magasabbra kúszik az égen. A mezőn gépek dübörög­nek, a dűlőutakon fogatok hordják a terményt A somogy- vámoei Törekvés Tsz-ben, az Irtási-dűlőben búzát vetnek. A Zetor mögött három fogatos tását mutatná — cséplőgép dol­gozik. Szarvaskerepet csépel­nek. A gép körül gomolygó por­felhőt még sokáig látjuk. A Balatontól távolodva, amerre csak járunk, a délután derekán is serény munka szin­Kömnyebb a burgonyaszedés, ha gép forgatja ki a gumót, A betakarítást gyorsítják a nagyszakácsi fogatosok is. Már alkonyodik, amikor a Béke Tsz egyik istállójának udvarára-be­fordulnak a kocsik. Rigó Ist­ván takarmányos szarvaskerep- szalmát hordott az istállókhoz a lovaknak. Egy nap alatt né­gyet fordult a három kilomé­terre levő Cser­hátról. Még ar­ra is futotta ■ idejéből meg ! szorgalmából, hogy szőlőt, ku- ! karicát vigyen haza a tagok­nak a háztáji­ból. Amíg a Csö- piről meg a Ma­dárról leszedi a szerszámot, né­hány szót vál­tunk a fiatal, mindössze ti­zennyolc éves foga toss al. — Reggel ko­rán kell indul­nom, és csak este későn fog­hatok ki, ha minden mun­kámmal el akarok készül­ni — mondja. — Ma is öt Rigó István kifogja lovait a napi munka után. Az egész napos munka hamar álmot csal a szemre. Lassan elcsöndesednek az utcák, és aludni készülnek a falvak ..: Ám a határban még nem fúj­ták él a takarodót. Fények villannak innen is, onnan is. Dolgoznak a nyújtott és két- műszakos gépek, nyergükben éber tekintetű traktorosok. A szenyéri Búzakalász földjét szántja Aradpusztán Niklai Já­nos és Pintér János. Mindket­ten a Tapsotnyi Gépállomás traktorosai. Nyújtott műszak­ban készítik elő a talajt bú­za alá. — Á múlt éjszaka éjfél után két óráig szántottunk. Ma este ahogyan Kaposvárhoz közele» dünk, tapasztaljuk, hogy má­sok is törekszenek erre, ezt' mutatják az itt-ott felvillanó traktorlámpák. A határ éjszak ka sem csöndes — traktorok zaja veri föl nyugalmát. Azt néztük meg egész napos kőrútunkon, ki mit dolgozik most a földeken. A látottak alapján kimondhatjuk: értik az őszi tennivalók meggyorsí­tásának jelentőségét, érzik a felelősséget a termelőszövetke­zetek vezetői és tagjai. Tudják, hogy egész évi fáradozásuk vá­lik hiábavalóvá, ha késleked­nek a betakarítással, ha pedig a vetéssel nem végeznek ide­jében, akkor a jövő évi termést kockáztatják. Az idő sürget, s ezért igyekeznék is tenniva­lóikkal mielőbb végezni. Hernesz Foren« Akinek még nincs este: Niklai János és Pintér szakban szántanak. János nyújtott mu~ REGGELTŐL ESTIG 0 HATARBAN Kéri Lászlómé és Kordé Lajosmé reggel mezőre indul. TJarmatos még a fű a reg- geli órákban, megcsil­lan rajta az emelkedő nap bá­gyadt, erőtlen sugara. Ez már októberi ébredés. Hűvösebb, mint egy hónappal ezelőtt. Az ég is szürkébb. Varjak károg­őszi tennivaló­val találkoz­tunk. Szántot­tak, vetettek, törték a kuko­ricát, és szed­ték a cukorré­pát meg a bur­gonyát. De fő­képp az a nagy igyekezet ra­gadott meg bennünket, amellyel a szö­vetkezeti gaz­dák a munkák mielőbbi befe­jezésén fára­doznak szerte a földeken. A várdai Új Élet Termelő- szövetkezet cu­korrépatáblájá­hoz igyekszik Kéri Lászlóné és Koráéig La­josáé. Kériné ma már két gyermekét ké­szítette föl, órára az isko­lába érjenek. No meg mindkét asszonynak a ház körül is ren­det kellett tennie, mielőtt a mezőre indultak. A férfiaknak még korábban akadt dolguk, hogy nyolc vetőgépről hull a szem a föld­be. Böröcz György gépfaros elégedetten mondja: — Kihasználjuk a fogatos vetőgépeket, traktor után akasztva ezekkel is szaporáb­ban lehet vetni. Okos ötlet a fél reállított gé­pek bevonása a vetésbe, ezek­kel 20—22 holdon teszik földbe a magot naponta. Hanem azzal, ahogyan a földbe teszik, már nem értünk egyet. Csak három­négy centi mélyre kerül a mag, így bizony könnyen kifagyhat a télen. A traktoros, a faros meg a gépcsoportvezető meg­ígéri, hogy súlyokat raknak a vetőgépekre. A mélyebb mag­ágyban már biztonságosabban meghúzódhat a vetőmag. A Balaton menti szövetkeze­tekben is látunk cukorrépasze­dést. burgonyafcrgatást. Orda­csehi határában egy lánctalpas traktor szánt. A fonyódi_ Ma­gyar Tenger Tsz-ben Dékmár György fogatos már a negye­dik napja boronálja a búzave­tést. A vetőgép után ő végzi a magtakarást. — Tegnap végeztek itt a ve­téssel a gépek, s hogy ne ma­radjak le nagyon, nem hajtom haza délben a lovakat, hanem kocsiderékból etetem őket — magyarázza. És ahogy közeledik az ebéd­idő, a Tercsi meg a Vera, a két ló szaporán szedi lábait, és gyakran tekinget a tábla szé­lén álló kocsi felé. A balatanlellei Balatongyön­gye Tsz határában vetés köz­ben találjuk Fehér László trak­torost. A színe után »Piroská­nak« titulált RS—09-es trak­tor és vezetője már egy éve, hogy együtt végzik a rájuk bí­zott munkát. — Szeptember utolján kezd­tem a búzavetést. Igyekszem vele, mert most már sürgős. Tegnap például tizenhárom holdon tettem földbe a Bezosz- tája vetőmagját Száznegyven kiló szemet kap holdja, és a gép után kapcsolt boronával mindjárt a magtakarást is el­intézem — mondja a traktoros. És ahogyan elindul, s egyre messzebb jár, nőttön-nő mö­götte a búzával bevetett terü­let, földbe kerül a jövő évi ke­nyér magja. A szomszédos táb­helye a mező. Szedik a burgo­nyát, törik a kukoricát Szöllős- györököm, Lengyeltótiban és még sok helyütt. Az öreglaki Kertészeti Tsz-ben Fekete Ká­roly és Ürögi Ferenc takar­mánykeveréket vet, nem mesz- sze tőlük burgonyát szednek gép után Tomik József brigád­jában vagy húszán. Az asszo­nyok egy része nem tagja a tsz-nek, de a munkából, így a burg'myabetakarftásböl is ki­kor jöttem áz istállóhoz, s amíg rendbe tettem min­dent, és felké­szültem a befő gásra, az indu­lásra, bizony jól eljárt az idő. Napközben aztán már sza porán dolgoz­hatok, mert Szita István ta­karmányfelelős ' -.doskodik 51a, hogy min­denkor idejére porcióba legyén kötve a vinni való takar­mány, s így csak rakodnom kell... Gergye Géza is későn fog ki ezen a napon. Kukoricát hor­dott a fia helyett, mert annak a termény góréba rakásánál kellett sejtenie. Ott inkább szükség vaÁ a fiatal erőre, mint a bakon. Az úton hazafelé tartó foga­tokkal találkozunk, ahogy Nagyszakácsit elhagyjuk. A sötétség szinte percek alatt ter­peszkedik szét, és a falvakban kigyúl a villany. Az elfáradt emberek asztalhoz ülnek, va­csoráznak és pihenni térnek. Törik az érett kukoricát. tíz órakor hagyjuk abba — mondják:. A szemközti táblán Karancz János búzát vet. Ö is meghosz- szabbítja a munkanapot, mert így követeli a szükség: alko­nyaikor nem lehet félbehagy­ni a megkezdett tábla vetését, hátha reggelre megjön az eső; A traktorok lámpái megvi­lágítják a barázdákat, a fris­sen forgatott földet, s a gépke­zelők elégedetten nézik mun­kájuk eredményét. Ezzel a nyújtott műszakkal is előbbre hozták a vetés befejezését. És Bogyai Margit fejel! a cukorrépát. veszik részüket. Németh Jó- zsefné, Tomik Józsefné, Sós Eta és Petiit Józsefné is a szorgalmas bedolgozó családta­gok közé tartozik. Mint mond­ják, azért igyekeznek, hogy amíg jó idő van, betakaríthas­sák a hatvan hold burgonyát; mert hidegben senki sem szedi szívesen.

Next

/
Thumbnails
Contents