Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-13 / 240. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1903. október 13. Őszinte beszélgetés OKTÓBER 10-ÉN DÉL­UTÁN a textilművekbe láto­gatott el Kisdeák József elv­társ, a városi pártbizottság el­ső titkára, hogy beszélgessen az üzem dolgozóival életük­ről, gondjaikról. A beszélge­tés igen őszinte, nyílt és bá­tor hangú volt. A dolgozók elmondták azokat a problémá­kat, amelyeknek megoldásá­hoz a városi pártbizottság és a városi tanács segítségét vár­ják. Zsalakó József elvtárs, géplakatos például ismertette, hpg^. milyen kálváriát járt égy: ’lakásügyben. Elmarasz­talja a városi tanácsot, mert ebben a kérdésben szerinte igazságtalanul intézkedett. Pa­ries Józsefné elvtáxsnő amiatt panaszkodott, hogy az üzem­mel szemben levő új telepü­lésen még mindig bokáig érő sárban kell járniuk esős idő­ben, mert sem járdájuk, sem kövesútjuk nincs, pedig ami­kor a telket megvásárolták, azt az ígéretet kapták, hogy a város vezetői hamarosan gondoskodnak az utcák por­talanításáról. Többen a rossz vízellátás okát firtatták. Kisdeák elvtárs nyomban válaszolt az elhangzott kérdé­sekre. Részletesen ismertette a jelenlegi állapotokat és a várható lehetőségeket. Mint mondotta, az igények rohamo­sabban nőttek, mint ahogy ki lehetne elégíteni őket. — Az útportalanítás és az útburkolás kérdése — magya­rázta Kisdeák elvtárs — szin­te állandóan napirenden ven a váiosi tanács ülésein, de nem nagyok a lehetőségek. A városban még körülbelül hat­van kilométernyi olyan út van, amelyet sürgősen burkol­ni és portalanítani kellene. E munkát jelentősen előrelendí­tené a társadalmi összefogás. A LAKASKÉRDÉSSEL FOGLALKOZVA elmondotta Kisdeák elvtáre, hogy Kapos­vár igen sűrű népességű, fő­leg az utóbbi (néhány évben emelkedett a lakosság lélek­számú. Az új üzemek létesí­tésével igen megnőtt a falu­ról bevándorftk, illetve lete­lepedők száma, és a lakosság növekedésével arányban nem szaporodtak a lakások. Ez év­ben például vagy ötven régi ház dőlt össze a városban, ráadásul száz olyan romos la­kás van, amely életveszélyes. Az idén hatvanhat állami la­kást kellene fölépíteni és át­adni Kaposváron, eddig azon­ban mindössze tizenkettő ké­szült el, és nagy erőfeszítést követel, hogy a többit idejé­ben átadhassák rendeltetésé­nek. Itt is igen nagy szükség volna a társadalmi segítségre. A textilművek és más üzemek dolgozói közül is sok ember­nek ven lakásproblémája, ezért helyes lenne az ilyen üzemekben megszervezni, hogy az igénylők segítsenek a la­kásépítésben. Valamit javít a helyzeten a Tótok rétjének parcellázása, ide mas'Vvtoít- kezők telepedhetnek le. Ez azonban nem szünteti meg a gondokat. Csak 1967—68-ra várható némi enyhülés, felté­ve, ha addigra új üzemek lé­tesítésével, illetve a meglevők bővítésével nem nő gyorsab­ban a munkások, illetve a la­kásigénylők száma, mint az építkezések üteme. Nagyon sür­gős lenne a városban élő öt­venkét tüdőbeteg családnak az átköltöztetése is egészsége­sebb lakásokba. De ezt is csak lassú ütemben valósít­hatjuk meg. Tehát senki se ringassa magát álomba, ha­nem aki teheti, próbáljon sa­ját erőből, állami támogatás­sal lakást építeni magának. A VÍZELLÁTÁSSAL kap­csolatban sem tett keny­in,yelmű ígéretet Kisdeák elv­társ. Elmondta, hogy Kapos­váron az ás • t kutak nagyobb százaléka fertőzött, tehát vi­zük fogyasztásra alkalmatlan A város lakásainak hetven százaléka még nincs bekap­csolva a szennyvízgyűjtő há­lózatba sem. Ahhoz, hogy a vízellátás, a afóennyvízelveze­tés problémáit megoldhassa a város, nagy pénzügyi beruhá­zásra lenne szükség. A város vezetői a kecskeméti tapaszta- latcsere-látogjatás után már gondoltak arra, hogy a helyi lehetőeégek kihasználásával enyhítsék a vízellátás gond­jait. s A külváros bolthálózatának bővítéséről is szólt Kisdeák elvtárs. Mint mondotta, erre már kész programja van a városi tanácsnak. A buszköz­lekedés megjavításával kap­csolatban sem tudott sok jót ígérni. Ugyanis újabb járatok indítására kevés a lehetőség, R menetjegyek árának csök­kentésére úgyszintén. Csak a helyi adottságokat jobban kihasználva várható javulás. Szó esett még az üzem dol­gozóinak kereseti viszonyai­ról, munkakörülményeiről, ál­talában az életszínvonalukról. Mint kiderült, általában job­bam élnek az üzem dolgozói, mint néhány évvel ezelőtt. Sokan vesznek háztartási gé­peket, bútort; több család épített házat; a fiatalok kere­setüknek jelentékeny részét fordítják művelődésre, szóra­kozásra. HASZNOS VOLT EZ A BESZÉLGETÉS, mert az üzem dolgozói most már job­ban látják, hogy milyen ne­hézségekkel birkózik a város vezetősége, és milyen lehető­ségeket tartogat a jövő. Szűcs Ferenc Kortan kel a Minőségi ellenőrzés a gabona fő Ideken A lakosság szolgálatában (Tudósító nktól.) Ez év eleje óta a korábbi nyolc helyett tizenöt község — a járás lakosságának több mint fele — tartozik a Tab- és Vidéke Körzeti Földműves­szövetkezethez. Az fmsz ve­zetői és dolgozói arra törek­szenek, hogy minél jobban kielégítsék a lakosság igényeit. Az idén szeptember végéig csaknem 45 000 000 forintos kiskereskedelmi és 7 702 000 forintos vendéglátóipari for­galmat bonyolítottak le. na­gyobbat, mint amennyit ter­veztek. Ebben az időszakban több mint háromnegyed millió forint nyereségre tett szert a fölíművesszövetkezet A közelmúltban majdnem valamennyi tabi és több vi­déki üzletüket, italboltjukat tatarozták, festették, korszerű­sítették. A vidéki üzletek és italboltok részére 14 hűtő­szekrényt, 2 sömtéspultot, 7 italállványt, 10 üveges konzolt szereztek be, a közeljövőben 4 söntéspult, 3 hűtőszekrény érkezik. A kisvendéglőnek 50 asztalt és 200 széket vásárol­tak. Mintegy 200 000 forintot költenek egy új cukrászda be­rendezésére. Hogy a vidéki üz­leteket gyorsan elláthassák süteménnyel, gépkocsit szerez­tek be Nagy munkában vannak a mezőgazdaság dolgozói: vetik a gabonát, vetik a jövő évi kenyérnek valót. A kifogásta­lanul elmünkéit talajba szak­szerűen elvetett jó mag ha­marosan csírázásnak indul, kikel, és a gabonanövények egyenletesen elborítják a ter­mőterületet. Az ilyen vetés­ben van benne a szövetkezeti parasztságnak, az országnak az a reménye, hogy 1964-ben gaz­dagabb aratásunk lesz az idei­nél. S ha sávos, foltos, egyenet­len a kikelt vetés ...? A gépek kipróbálása Megyeszerte az a jellemző, hogy nagy gonddal és az ag­rotechnikai követelményeknek megfelelően teszik a földbe a gabonát. Ennek az általános ;ió munkának az elismerése Feltételes megálló Bár tábla nem jelzi ezt a megállóhelyet, mégis ok­tóber 5-én hajnalban há­rom autóbusz is megállt egymás mellett az An- docs—Tab közötti, ponto­sabban a Nágocsra vezető út elágazásánál. A kalau­zok, a vezetők kiszállták, beszélgettek, tréfálkoztak majd tíz percig. Mit sem törődtek azzal, hogy a bu­szok zsúfolva voltak. Mindig elismeréssel és megbecsüléssel néztem azokra a gépkocsivezetők­re — köztük a buszveze­tőkre —, akik menet köz­ben találkozva kürtjelzés­sel vagy fölemelt karral köszöntötték egymást. Szép dolog ez, példája egymás kölcsönös megbe­csülésének. De az olyan megállás, ami figyelmen kívül hagyja a menetren­det, már bosszantó. Jogo­san méltatlankodtak az utasok, és sűrűn hangzott el a »mikor indulunk?« és a »mikor érünk haza?« felkiáltás. Mi a véleményük a 13-as AKÖV vezetőinek: van-e joguk a buszvezetőknek arra, hogy eltérjenek a menetrendtől, és ott léte­sítsenek feltételes megái lókat, ahol akarnak Tneyui- ■ — •-----­? I Hétközn Sz. L. aránt m I kedvező _______/ agronónr m ellett azonban szóvá kell ten­ni — okulásul — a helyenként elkövetett hibákat is. Pusztaszemes határában sá­vosan kelt három holdon az árpa. Vetési hiba okozta ezt. Mindeddig fogatos gépekkel szoktak dolgozni. Az idén vet­tek egy traktorvontatású vető­gépet. Nem ismerték, nem is­merhették működését. A ki­próbáláskor szemmel nem lát­ták ugyan, de a kelés után ész­revették, hogy nem jól állítot­ták be. Horváth József tsz-el- nök és Tóth Gyula agronómus intézkedett, s a rozsot és a bú­zát már rendesen földbe tet­te a gép. Az új és a régi gépek idei próbája már hetekkel ezelőtt mindenütt befejeződött. Azóta az árpa-, sőt a rozs- és a búza­táblák is vallanak a vetés mi­nőségéről. Mesztegnyőn pél­dául Bors György brigádvezető vetette el kézzel az árpaföld üresen maradt sávjait. Nem azért kellett ezt megtennie, hogy szebb legyem a tábla, ha­nem azért, hogy teremjen a termőföld egésze, és ne burjá- nozhassanak el a gyomok ott, ahol a gépnek néhány vagy több csöve árpát nem rakott a vetőágyba. Holdanként 10 kilóval több búza A brigádvezetőkre bízták a vetési hibák kijavítását Ando- cson is. Dömös Ferenc például az Abrancsosi-dűlőben a bú­zatábla fél asztalnyi foltjait is bevettette. A Gombakelői-dű- lő Bodó Ferenc brigádvezető­nek a területe; neki kellett pótolnia az ugyancsak kisebb kihagyásokat. Mint sok más szövetkezet­ben, az andocsi Kossuth Tsz- ben is állandósítják a vető­brigádot. A vetés jó minősé­gének biztosítása szempontjá­ból nagy jelentősége van en­nek. Gyakorlott ember jobb munkát végez — így van ez mindenben. A vetőgépeket Ná­dori János és Bíró István trak­torosok húzatják, és Horváth Sándor meg Vincze János gya­logmunkások kezelik. Amikor van elegendő előkészített terü­let, akkor munkába állítják harmadik gépüket is. Ennek kezelését is van kire bízni. Hétköznap és vasárnap egy- mennek a vetőgépek, ha az idő. Barna László agronómus nagy gonddal szer­Eddig azt vizsgáltuk, ho­gyan »teremti« a környezet az élőlényeket, s ezek közül a leg- magasabbrendű, az ember ho­gyan szabja újjá a »zöld kö­penyt«, hogyan változtatja meg a növényvilágot a földön. Most az állatvilágot vesszük szemügyre. A nagy pazarló: a természet cr Ha hidat építenek, az előre­látható legnagyobb megterhe­lés többszörösére méretezik a teherbírását. Szükséges elővi­gyázatosság ez. A természet több százszoros, ezerszeres, sőt milliószoros óvatossággal »dol­gozik«. Dr. Kocsis Ferenc köny­véből idézzük. (Célszerűség az élővilágban és az istenhit): »A vándorpatkány-népesség már akkor is növekszik, ha száz. kö­zül négynél több fióka marad életben. A káposztalepkénél még ennél is ijesztőbbek az arányok. A faj már akkor is érezhetően szaporodik, ha min­den kétszáz lerakott pete után háromnál több ivadék marad életben. Az egyensúly fenntar­tásához az osztriga esetében elégséges, ha több millió csirá­ból három vagy négy érik meg.« Miért ez az óriási túlmérete- zettség, miért pusztul el ilyen rengeteg élőlény szaporodás nélkül? Mert nem mindegyik. képes alkalmazkodni. Minden' faj rohamosan kihalna, ha csak annyi utód látna napvilá­got, amennyi számszerűen ele­gendő a faj fenntartásához. A természetes kiválogatódáshoz nélkülözhetetlen a választék lehetősége. Száz patkányfióka közül négy, kelszáz lepkepete közül három, sok millió oszt- figacsirából három-négy a leg­III. HARMINC nehezebb körülmények között is biztosan életben marad. Voltaképpen helytelen, de jelképesen megengedhető, ha azt mondjuk, hogy a természet »pazarol« vagy »előrelátó«. A természet: minden anyag és energia összessége, ezek örök mozgása és változása, az élő­lények kölcsönhatása. A ter­mészetnek nincs célja és ter­ve, csak létezik — de ez a »csak« mindent magában fog­lal. Még nagyobb pazarló: I az ember James Eggens angol zooló­gus szerint időszámításunk óta 100—110 emlősfajt pusztított ki az ember, napjainkban pe­dig nem kevesebb mint 600 fajt fenyeget ez a veszély. A pusztítás módja sokféle. Madagaszkár szigetén az erdő- irtások miatt kihalt a rókama­jom, ez az érdekes átmenet a rágcsálók és a majomfélék között. Csak tudományos je­lentősége volt, de ez sem le­becsülendő. Gyakori azonban a közvetlen gazdasági kár is. Jamaika szigetén az elszapo­rodott patkányok ellen impor­tálták a manguszta nevű vad- macskafélét. A patkányok száma csökkent, de a man- guszták óriási kárt tettek a háziszárnyasokban, pusztítot­ták a sertésállományt, a juho­kat is. A patkányok elleni vé­dekezés a visszájára fordult, most már a mangusztáikat kel­lett irtani. Egy állatfaj kipusztítására legismertebb példa az ameri­kai bölényeké. Milliószámra élt vadon ez az értékes állat, s ma már csak rezervátumok­ban, állatkertekben látható. Az európai bölény a Xl-től a XIV. századig mindenütt ki­halt, kivéve Lengyelországot, mert ott csak a királyok vadász­hatták. Ma már csak mintegy hatvan példány él vadon a bialowiczi erdőben. A vidra példája bizonyítja, hogy a természetben milyen bonyolult kölcsönhatások ural­kodnak. A halászok ellensé­güknek tekintik a vidrát, mert. hallal táplálkozik. Feltűnt azonban, hogy ahol kipusztul a vidra, ott a halállomány is csökken. A vidra ugyanis csak a lassú, beteg halakat pusztí­totta, s ezzel megakadályozta a járványok terjedését. Hasonló­képpen a féktelen krokodilir- tá&sal együtt elszaporodott az Amazonas folyóban a halak ragadozója, a kártékony piranha. Amíg az értékes, hasznos állatokat pusztítja vagy pusz­tulni hagyja az ember rosszul gazdálkodik a természet erői­vel. Jó gazdálkodás: a háziállat Az ember mintha eljövendő ereje tudatában irtotta volna ősidők óta a növény- és állat­világot. Láttuk, hogy a »zöld köpenyen« váltakoznak a ká­ros és hasznos foltok. Az álla­tok rendjén pótolhatatlan ré­seket vágott az ember — de »újított« is. A háziállatokat éppen úgy, mint a kultúrnövényeket, mél­tán nevezhetjük az ember »alkotásainak.« Hasonlítsuk össze a vaddisznót a hízóser­téssel, a vadbivalyt a szarvas- marhával, a vadludat a libá­val. Az ember hosszú és fá­radságos munkával, a legjobb egyedek mesterséges kiváloga­tásával, röviden: tenyésztéssel a maga céljainak kedvező me­derbe terelte a természet erő­it. A háziállatok több húst, zsírt, bőrt, prémet, tollat ad­nak, mint a vadon élők. Nem ingyen adják: a nagyobb ha­szon ára kezdetben a tapasz­talat és a megfigyelés, ma pe­dig a tudományos-biológiai, örökléstani stb. — módszerek tervszerű alkalmazása. Felvetődik a kérdés: Miért baj, hogy az ember egész állatfajokat pusztított ki, ha ugyanakkor a háziállatok száz- és százmillióit állította helyettük a természet rendjé­be? A pusztítás mindenkép­pen baj. Először azért, mert a világ megismeréséhez szüksé­ges, hogy minden élőlényt le­hetőleg ne maradványokból rekonstruáljunk, hanem a va­lóságban tanulmányozhassunk. Másodszor láttuk a közvetlen gazdasági kártevést is, ame­lyet némely élőlények kiirtá­sa, esetleg meggondolatlan be­iktatása okoz. Végül egy pél­dát említünk arra, hogy az ember a növény- és állatvilág ura lehet, de csak akkor, ha előrelátó. Ausztrália déli részébe egy települő 1859-ben 12 pár házi- nyulat vitt magával. Harminc évvel később a kormány jutal­mat tűzött ki az ötven millió­ra szaporodott és elvadult nyulak irtására. Sok millió font sterlingbe került, amíg megfékezték kártevésüket. « Kór volt tehát nyulakat vinni Ausztráliába? Nem, csak korlátok között kellett volna tartani szaporodásukat. Annál is inkább, mert az Ir­tásukra »bevetett« rókák is­mét sok kárt okoztak: megti­zedelték a baromfiállományt, a hasznos juhokat, és 1923-ig teljesen kiirtották a tudomá­nyos szempontból rendkívül értékes szürke kengurukat. Ismét azt látjuk, hogy a természeti folyamatokba csak okosan, előreláthatóan szabad beavatkozni. Az egyszerű tele­pes álmában sem gondolta, hogy 12 pár nyúl harminc év alatt ötven millióra szaporo­dik. és ilyen mérhetetlen kárt okoz. Ma már az állatok irtásában és tenyésztésében egyaránt a tudomány mondja ki a dön­tést. Gyenes István vezi a munkát, ügyel minősé­gére. Amikor néhány napra az időjárás félbeszakította a vetést, számba vette az agro­nómus, hogy hogyan pótolható az időveszteség. A szövetkezet vezetőivel megbeszélve tábla­cserét hajtott végre, és hogy a kellő növényszámot biztosít­sa, megemelte a vetőmagnor­mát. Most már 10 kilóval töb­bet vetnek minden holdba, mint egy héttel ezelőtt. A magtakarás is fontos Igen, októberben már volt olyan időszak, amikor a fel­ázott földekre napokig nem le­hetett rámenni. Ez megköve­teli a termelőszövetkezetek vezetőitől, az irányításban dol­gozó szakemberektől hogy a minőség követelményeinek el­hanyagolása nélkül gyorsítsák a vetés ütemét. Ezért látogat­tunk el pénteken a fonyódi já­rás két községébe Molnár Im­re megyei főagronómussal. Nem várakoztak, amint le­hetett, folytatták a vetést a so- mogyvámosiak. Kerekes Ká­roly, a Törekvés Tsz főagro- nómusa és Bácsi József, a gé­pesítési brigád vezetője együt­tesen irányítják és ellenőrzik a traktorosokat. A határt be­járva sehol nem tapasztalni nagyobb hibát. Gyönyörű az árpa a mező minden részén, a rozs is zöldell, meg a búza ve­tések is általában jó munkáról tanúskodnak. Ám a kisebb rendellenességek sem kerülték el az ellenőrzés figyelmét. Nem sikerült egy búzatábla bedűlő- zése. A fordulásnál a gépek keményre taposták a földet, s ez nem vette be a magot. Tár­csával kellett volna megfelelő magágyat készíteni a dűlő mentén. Vagy egy másik táblából az eső kiverte a magtakaró boro­nát. Mire ismét felszikkadt a föld, a mag már csírázásnak indult, tehát nem lehetett el­fogásotok Bizonytalan az idő­járás, még fél napra sem ma­radhat le a magtakarás a ve- tögéptől. Megértették ezt a vámosiak, s minden bizony- nyál eszerint cselekszenek. Szemetes gabona mit terem? A fonyódi járásban a szSl- lősgyörökiek vetését illetheti a legtöbb kifogás. Menni jól megy a munka, s talán éppen a nagy sietség miatt hanyagol­nak el alapvető dolgokat. Egyik táblájukon például olyan hullámos a talaj felszíne, mint­ha a tsz-vezetők tárcsáról, gyű- rűshengerről, diszktilerről és nehéz fogasról még sosem hal­lottak volna. Amilyen hepe­hupás a vetőágy, olyan egye­netlenül kel a búza. Tóth Lász­ló agronómusnak ez a munka bizony nem válik dicséretére. Meg az sem, hogy most a nem tömörített burgonyaföldbe vetnek, méghozzá szemetes ma­got. A Tiszasülyi Állami Gaz­daság küldte a másodosztályú vetőbúzát. Ennek legalább 10 százaléka nem csírázik ki. Tö­rött, sérült szemből meg ocsú- bóü nem lesz gabona, ilyen ma­got nem szabadna elvetni. Az a feladata mezőgazdasá­gunknak, hogy termeljen az ország jövő évi ellátására ele­gendő kenyérgabonát Ennek megvalósítása most, az őszi vetéssel kezdődik. A tsz-ek ne csak a holdak számát tekintve teljesítsék vetéstervüket, ha­nem a szakszerűség, a minő­ség követelményeit is tartsák meg. így várhatunk 1964 nya­rától az ideinél nagyobb ter­mést. Kutas József Gagarin és Tyereskova Mexikóba érkezett Jurij Gagarin és Valentyina Tye­reskova szovjet űrhajósok Mexi­kóba érkeztek. A két űrhajós részt vesz a Nemzetközi Repülő Szö­vetség 56. évi közgyűlésén- A két űrhajós Havannából érkezett a kubai légitársaság egy IL 18-as repülőgépén. TyereÄcova már hosszabb ideje tartózkodott Ku­bában, Gagarin pedig feleségével a napokban érkezett oda, hogy onnan Tyereskovával együtt men­jenek Mexikóba. Havannából tör­tént elutazásuk előtt Raul Roa ku­bai külügyminiszter ebédet adót* a világ első űrhajósa és űrhajós* nője tiszteletére. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents