Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-29 / 253. szám

SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1963. október 29. Miért fótsptott Erhard Nyugat-Berlinbe? Berlin (MTI). Az új nyugatnémet kancel­lár, Erhard hétfőn kétnapos látogatásra a frontvárosba ér­kezett. ,2­Erhard. eddig már több mint ötvenszer járt Nyugat- Berlinben, mostani látogatása azonban különös jelentőséggel bír az eddigiekhez képest: mint kancellár most keresi fel először Nyugat-Berlint. Láto­gatásának fő célja egészen nyilvánvaló, hiszen most nincs Nyugat-Berlinben semmiféle konferencia, tanácskozás vagy megbeszélés, amelyen részt akarna venni, s nincs semmi­féle olyan évforduló, vagy másféle időpont, amely arra kényszerítené, hogy éppen most utazzék a frontvárosba. Erhard tehát politikai tünte­tésnek szánja mostani nyugat- berlini látogatását, s ezt alá- Eúzza az a tény is, hogy kan­cellárrá választása után — a nem túlságosan jelentős wup- pertali és frankfurti kirucca­násától eltekintve — első útja éppen Nyugat-Berlinbe veze­tett. E látogatásával azt akar­ja kifejezni, hogy — amint a Die Welt nyugat-berlini kiadá­sának hétfői száma írja — »mint a Német Szövetségi Köztársaság új kancellárja, Berlint Németország szabad része lényeges elemének te­kinti, s teljes felelősséget érez a város iránt.« Ebben tulajdonképpen nincs is semmiféle új dolog, hiszen a bonni ultrák már eddig is számtalanszor kifejezték Nyu- gat-Berlinre vonatkozó igé­nyeiket. Erhard mostani láto­gatására mégis fel kell figyel­ni, mert ez elárul majd egy­néhány dolgot a kancellár jö­vendő politikai irányvonaláról. Erhard ugyanis a kormány- nyilatkozat parlamenti előter­jesztése során éppen a német kérdés vonatkozásában először ejtette ki ezt a szót: »reali­tások«. Ezt a mondatát különös óvatossággal és rendkívül nagy precizitással fogalmazta meg ugyan, annyi azonban mégis kiderült ebből is, s be­széde egyéb részeiből is, hogy Erhard előtt nyilvánvaló, vagy legalábbis kezd nyilvánvalóvá válni: a Szovjetunióval való tárgyalások és megállapodások nélkül nem lehet megoldani a német kérdést. Ennyiben te­hát mégis csak változott vala­mi Bonnban Adenauer politi­kájához képest. Ez azonban, amit Erhard kezd felismerni, önmagában még korántsem elegendő a né. met kérdés megoldásához. Er­hard ugyanis — éppúgy, mint Adenauer tette — a német problémát illetően teljesen fi­gyelmen kívül akarja hagyni, hogy ma már Nyugat-Német- országon kívül létezik egy má- ,sik német állam is: a Német Demokratikus Köztársaság. A kormánynyilatkozatban pél­dául Erhard egyáltalán nem — még polemikus formában sem — emlékezett meg a Német Demokratikus Köztársaságról, mintha az ország keleti felé­ben nem is léteznek im­már 15. esztendeje a német munkás-paraszt állam. Márpe­dig Erhard — és általában akármelyik nyugatnémet kor­mány — csak akkor remélheti a német kérdés sikeres megol­dását, ha felismeri, hogy eh­hez a másik német állammal, tehát a Német Demokratikus Köztársasággal való tárgyalá­sokon át vezet az egyetlen jár­ható út. Magyarán tehát: ha a bonni kormány tudomásul veszi a Német Demokratikus Köztársaság létezését. Ebből a szemszögből nézve Erhard nyugat-berlini útja te- I hát semmi jót nem ígér. Ilyen jellegű »flottatüntetéssel«, amilyen ez a mostani látoga­tás, nem előre, hanem csak hátrafelé lehet mozdítani az amúgy is rendkívül bonyolult német probléma megoldását. Felosztatták a Daliomey-i kormányt Tüntetések a fővárosban Cotonou (MTI). Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint Hubert Maga elnök vasárnap feloszlottá a dahomeyi kormányt. Az in­tézkedést a kormány rendkí­vüli ülése után Sogolo ezredes, a hadsereg vezérkari főnöke jelentette be a rádióban. A hírügynökségi jelentések szerint Dahomeyben már hó­napok óta érződik a politikai feszültség. Nagyszabású tünte­téseket váltott ki a politikai gyilkossággal vádolt Boniki képviselő szabadon bocsátása, akit később ismét letartóztat­tak. A hét végén pedig, kiéle­ződött a szakszervezetek és a kormány ellentéte is. A szak- szervezetek hangoztatták, hogy a kormány által bevezetett takarékossági politika kizáró­lag a munkásokat sújtja. A sztrájkok és tüntetések nyo­mán szombaton az elnök fo­gadta a szakszervezeti veze­tőket, és elrendelte a legutób­bi tüntetések során letartózta­tott személyek szabadon bo­csátását. Vasárnap reggel azonban hírek terjedtek el arról, hogy a rend fenntartá­sára nigériai és togói csapa­tok érkeztek az országba. A szakszervezetek ekkor követel­ték, hogy a kormány azonnal mondjon le, és a hadsereg ve­gye át a hatalmat. Az elnök cáfolta a külföldi csapatok je­Adenauer visszatérési szándékáról Hailé Szelasszié elnököl a bamakoi csúcsértekezleten Helyzetjelentés a frontról Algír (MTI). Számtalan közvetítő kísér­let, a csúcstalálkozóra előter­jesztett, majd elejtett javas­lat után úgy látszik végleges megállapodás született arról, hogy az algériai—marokkói határkonfliktus rendezésére Bamakóban október 29-én, kedden 11 órakor kerül sor. K. Jifru, Etiópia külügymi­nisztere vasárnap este jelen­tette be Párizsban, hogy Hailé Szelasszié császár fog elnö­kölni az értekeleten. Az érte­kezlet pontos megkezdését az etióp külügyminiszter szerint most már csak légköri ne­hézségek akadályozhatják, mi­után a részvevő felek repüilő- géppel utaznak Bamakóba. Etiópia császára vasárnap két ízben tárgyalt Mali kül­ügyminiszterével, Algéria nagykövetével, majd telefon­megbeszélést folytatott a ma­rokkói királlyal. A diplomáciai előkészítés to­vább folyik Washingtonban is. Gellal algériai nagykövet folytatólagos megbeszéléseket tart Mali, Etiópia, Ghana és Tunézia nagykövetévek * « * Az algériai rádió vasárnap esti jelentésé arra enged kö­vetkeztetni, hogy az algériai erők offenzívája erősödött. Á rádió közölte, hogy a marok­kói front komolyan megingott annak ellenére, hogy az ellen­fél emberben és hadianyagban túlerőben van. A Reuter a legfrissebb lapjelentések után vasárnap este szintén azt kö­zölte, hogy az algériai erők kezében van továbbra is a kezdeményezés. A marokkói hivatalos jelen­tések marokkói győzelemről beszélnek. Szerintük befejező­dött a Hassi Beida térségében folyt tisztogató eljárás. E je­lentések szerint az algériai erők vesztesége 60 halott és 76 fogoly, továbbá jelentős ha­dianyag. A jelentés nem ír marokkói veszteségről Berlin (MTI). A Telegraf című nyugat­berlini szociáldemokrata lap vasárnapi számában nyilvá­nosságra hozta annak a be­szélgetésnek a szövegét, ame­lyet Adenauer volt nyugatné­met kancellár folytatott a visszaemlékezéseit kiadni szándékozó könyvkiadó válla­lat vezetőjével. A beszélgetés­ből kiderül, hogy Adenauer csak az első kötet anyaga el­készítésének időpontjára kö­tött megállapodást a könyv­kiadóval, s nem volt hajlan­dó a többi kötetre vonatko­zóan időbeli kötelezettséget vállalni. Ezt a magatartását a- 87 éves ex-kancellár halálos komolyan a következőképpen indokolta meg: »Ha egy vagy két év múlva rosszul állnak majd a dolgok, vissza fognak engem hívni, és akkor nem tudok az önök számára dol­gozni.« lenlétét, de a sebtében össze-J hívott rendkívüli miniszterta- é nács után bejelentetté kormá- 4 nyának feloszlatását. A hírügynökségi jelentések J beszámolnak arról is, hogy a? tüntetők megéljenezték Api- í thy alelnököt, aki vasárnap érkezett haza Európából. A hírek szerint Maga elnök még a nap folyamán közzé # akarja tenni új kormányának J névsorát. . J Hétfőn tovább fokozódott a f feszültség a nyugat-afrikai f Dahomeyban. A délelőtti órák- ^ ban Cotonou, a főváros utcáit tüntetők tömegei árasztották el, akik Hubert Maga elnök lemondását követelték. A tö­meg pálmaágakat tartott a magasba, ezzel is jelezvén a megmozdulás békés jellegét. Az országban kirobbant ál­talános sztrájkot irányító úgy­nevezett Dahomeyi Forradalmi Bizottság délelőtt közleményt adott ki. Ebben hangsúlyozza, hogy az általános sztrájk mindaddig folytatódik, amíg Hubert Maga le nem mond el­nöki tisztségéről. Sogolo ezredes, a dahomeyi hadsereg vezérkari főnöke ki­jelentette, hogy a fegyveres erők »egységesen állnak« az elnök és a vasárnap alakult háromtagú »ideiglenes kor­mány« mögött. A kétmilliós Dahomeyban tíz nappal ezelőtt kezdődtek a tüntetések és sztrájkok. Az ország dolgozói Hubert Maga lemondását és a munkafelté­telek megjavítását követelik. | A veszélyes 09 hal fajta“ Él a japán tengerekben egy halfajta. Furcsa half mert az egyik példány mérges, a másik teljesen ártalmat­lan. Mégis fogyasztják. Van, akit izgat, valóban olyan veszélyes-e, mint mondják. A másik csak legyint, hogy számára úgyis minden jól végződik. Aki azonban ott él a japán tengerpartokon, még csak véletlenül sem eszik eb­ből a halból. A japán tengerpartokon most egy még ná­luk is veszélyesebb »halfajta« tűnt fel. A behemót óriás csillagos lobogót visel, testét vastag páncél borítja, a bel­sejében olyan »mérget« hordoz, ami nem egy, hanem száz és ezer embert képes elpusztítani. Az ország vezető kö­rei azonban nem hiszik, hogy veszélyesek az USA nukleá­ris fegyverekkel felszerelt hajói. A külügyminisztérium pedig csak legyint. De a japán halászok, akik a képün­kön látható sasebói és a yokosukai kikötőben élnek, a támaszpontok helyén — a legenergikusabban tiltakoz­nak ... És nemcsak azért nem kérnek ebből a halból, mert ottlétük állandó fenyegető veszélyt jelent, hanem azért sem, mert megjelenésük óta a kenyerüket jelentő halászatot egészen szűk kis területre korlátozták. Ez pe­dig sok-sok halászcsalád számára nemcsak esetleges, ha­nem biztos tragédiát jelent! Választások Svájcban Bem (MTI). A vasárnap Svájcban tar­tott palarmenti választások so­rán 200 mandátum sorsáról döntöttek. Az ország huszon­két kantonja közül tizennyolc­ban a mandátumok megoszlá­sa a következő: Az Olasz Szocialista Párt kongresszusa Lombardi vasárnapi beszédéről Róma (MTI). Róbert László, az MTI tu­dósítója jelenti: Lombardi vasárnapi beszé­de jelentős vonatkozásokban új helyzetet teremtett a szo­cialista párt kongresszusán. Lombardi ugyanis bár elv­ben »igen«-t mondott a kö­zépbal kormányban való rész­vételre, de elvetette a ‘»min­denáron« való csatlakozást, azt tehát, amit Nenni kapitu- láns álláspontja kifejezett. Is­meretes, hogy a keresztényde­mokraták számára a szocialis­ta részvétel ára a konmmu­es Marokkó igényei A jelenlegi súlyos marokkói—al­gériai határviszály ismét előtérbe helyezte a 450 000 négyzetkilomé­ter nagyságú és 12 millió lakosú Marokkói Királyság területi igé­nyeivel kapcsolatos problémákat. Marokkó legnagyobb része francia, Észak-Marokkó spanyol uralom alól 1956-ban szabadult fel. Füg­getlenségének elnyerése után már rövid idővel sor került a marokkói területi igények bejelentésére. Marokkó történelmi múltjára hi­vatkozva az úgynevezett »Nagy- Marokkó* terv keretében kereken 2 millió négyzetkilométernyi te­rületre, azaz tulajdonképpen az egész Nyugati-Szaharára igényt tart. A térképünkön ferdén vonal­kár- ' ábrázolt marokkói területi követelések részint még gyarmati sorban levő területeket érintenek. Marokkói elképzelések szerint egész Mauritániát, a Mali Köztár­saság északi körzeteinek egy ré­szét, továbbá Algéria szaharai te­rületeinek a nyugati felét, vala­mint egész Spanyol-Szaharát és a Marokkó területébe beékelődött If­ni spanyol gyarmatot kellene Ma­rokkóhoz csatolni. E területeken a mostoha természeti viszonyok kö­vetkeztében csupán 800 000 fő él; Mauritániában és Algéria említett részein (Tindouf körzetében) azon­ban világgazdasági jelentőségű vas­érckészletek találhatók. Ugyancsak jelentős a mauritániai rézérc, to­vábbá a Colomb Béchar—Tindouf vonal mentén elhelyezkedő kőolaj- készlet is. A marokkói nacionalis­táknak Algériával kapcsolatos te­rületi igényei összefonódnak a nemzetközi imperializmus érdekei­vel. A forradalmi Algériai Köztár­saság ugyanis politikai független­ségének kivívána után jelentős lé­péseket tesz gazdasági függetlensé­gének elérésére. Az imperialista érdekekkel való összefonódást megkönnyíti az a körülmény is, hogy a marokkói nacionalisták élén a királyi udvar áll, melynek érdeke, hogy a félfeudális jellegű monarchia belpolitikai helyzete megszilárduljon. A melléktérképen (balra fent) az algériai—marokkói vitatott határ- szakaszt és a fegyveres összetűzé­sek színhelyét ábrázoltuk. (Terra) ÜE« FEiso-mTA m. mumm q wsrnsm spoprmrn Sí.spAmmsm s. spanyol swap a nistaellenes diszkrimináció a feltétlen atlanti hűség. Lombardi állásfoglalása (amelyet hétfőn elhangzott fel­szólalásában osztott Santi is, a négymilliós taglétszámú nagy baloldali szakszervezeti szövetség főtitkárhelyettese), nemcsak egyszerűen azért je­lentős, mert Lombardit tekin­tik általában Nenni utódjá­nak. Fontos azért is, mert Lom­bardi ugyanannak a többségi »autonomista« szárnynak ne­vében beszélt, mint Nenni. Lombardi álláspontja általá­nos megítélés szerint közelebb áll a Vecchietti-vezette bal­szárnyéhoz, mint Nenni véle­ményéhez. Pontosabban, hidat alkothat az autonomisták és a balszárny között. Bár a bal­szárny részleteiben még nem foglalt állást Lombardi beszé­dét illetően, Vecchietti cso­portja számára — amely a pártban körülbelül negyven százalékot képvisel — meg­egyezési alapnak tekintik. Va­sárnap délután Longo, a kom­munista párt főtitkárhelyette­se, aki a kommunista delegá­ciót vezeti a szocialista kong­resszuson, az MTI tudósítója előtt kijelentette: »Ügy tűnik, hogy Lombardi elvtárs beszé de hangjában jelentősen kü­lönbözött a többi autonomista vezetőétől. Abban az értelem­ben ugyanis, hogy lehetőséget nyújt a balszárnnyal való pár­beszédre és a szocialista párt egységének megerősítésére, amelyre nézve üdvözlő beszé­demben is kívánságomat fe­jeztem ki.« Nenni csoportjában ugyan­akkor zavar mutatkozik. A párt főtitkára nem volt haj­landó kommentálni a beszé­det, mint mondta: »Majd a zárszó során.« Hétfőn délelőtt a kongresz- szus folyosóin az a hír kapott lábra, hogy Nenni hajlandó Lombardi csoportjának az ed­diginél több helyet biztosítani, amennyiben Lombardi le­mond a többoldalú atomerő tervének visszautasításáról. konzervatív keresztényszo­ciális párt 40 mandátum (vál­tozatlan), radikális demokrata párt 37 mandátum (változatlan), szociáldemokrata párt 27 mandátum (két növekedés), parasztpárt 5 mandátum . (egy csökkenés), munkapárt 2 mandátum (változatlan)^ más politikai pártok 5 man­dátum (változatlan). A hiányzó négy kanton vá­lasztási adatait hétfőn vagy kedden hozzák nyilvánosság­ra. A hírügynökségek kommen­tárjaikban megállapítják, hogy a vasárnapi választásokat a nagyarányú érdektelen .ség jel_ lemezte. Különösen feltűnő volt ' a csekély érdek1 ődés Svájc nyugati területein. Argentína bulgáriai, ma­gyarországi, romániai, lengyel- országi és csehszlovákiai dip­lomáciai képviseletét nagykö­vetségi rangra emelte. Háromnapos látogatásra Bu­dapestre érkezett az osztrák munkáskamara küldöttsége Kari Maiséi elnök vezetésével. Mezőgazdasági küldöttség utazott Angliába dr. Németh Lajosnak, a Földművelésügyi Minisztérium állattenyésztési főigazgatójának vezetésével. Hétfőn Budapestre érkezett Olga Lepesinszkaja neves szovjet balettművész, aki hat hónapig oktató munkát foly­tat az Állami Balett Intézet­ben és az Állami Operaházban. Sulyok Bélának, a pénzügy- miniszter első helyettesének vezetésével magyar küldöttség járt Ausztriában. Sulyok mi­niszterhelyettest fogadta dr. Kreisky külügyminiszter, Kö­rinek pénzügyminiszter, s az utóbbi ebédet adott a magyar küldöttség tiszteletére. Az ÉM Betonelem- gyártó Vállalat Pécsi Betonárugyára pécsi üzemébe lakatost, villanyszerelőt és asztalost, dombóvári üzemébe lakatosokat, hirdi üzemébe lakatost, villanyszerelőt és vizsgázott kazánfűtő­ket alkalma z. J elentkezés az illetékes üzem ve­zetőjénél. ________________________(101255)

Next

/
Thumbnails
Contents