Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-29 / 253. szám

Kedd, 1963. október 29. 3 SOMOGYI NÉPI*«* A kádermunkáról, az emberekkel való foglalkozásról Beszélgetés Petrekanits Andor elvtárssal, a Marcali Járási Pártbizottság első titkárával l, a 0 neve­kivá­: 1, se- Pár­• m m nagy Sok szó esik nap mint nap az emberekkel való helyes bá Búsulódról, vezetők léséről, lasztásárój, gítéséről. tunk iger figyelmet szen­tje e kérdésnek, hiszen a helyes politika végre­hajtása em!>e- reken múlik, nagy megtisztel­tetés, de egy­ben nagy fele­lősség is embe­rek sorsáról dönteni, embe­rek irányításá­val, sorsuk ala­kításával fog­lalkozni. Ho- gyan érvénye- sülnek a helyes elvek a gyakor­latban; mi jel­lemzi ma a ká­derpolitikát; milyen pozitív és negatív je­lenségeket ta­pasztal az, aki fogva szinte naponta foglalko­zik emberek ügyeivel? — ilyen kérdésekről beszélgettünk a minap Petrekanits Andor elv- tánssal, a Marcali Járási Párt­bizottság első titkárával. — Milyen jelentőséget to­— Hogyan érvényesülnek ezek az elvek a gyakorlat­ban, milyen fogyatékossá­gokat tapasztal a káder­hivatásánál lajdonít Petrekanits elvtárs a kádermunkának, az em­berekkel való foglalko­zásnak? — A párt politikájának megvalósulása nem utolsósor­ban azokon az embereken mú­lik, akikre a munka irányítá­sát bízták. Elsősorban ezért van olyan rendkívül nagy je­lentősége a vezetők helyes ki­választásának és nevelésének. Pártunk VIII. kongresszusa' külön is felhívta a figyelmet a káderek nevelésének és képzé­sének fontosságéira. Igen nagy' a felelősségünk nekünk, kom­munistáknak. Magatartásunk­kal, cselekedeteinkkel javítha­tunk vagy ronthatunk a párt és a tömegek kapcsolatán. Eb­ben a mi felelősségünk na­gyobb, bár azt is világosan kell látni, hogy az is árt a párt po­litikájának, árt a tömegkap­csolatnak, ha párton kívüli ve­zetők sértik meg az emberek­kel való helyes bánásmód el­vét. Ügy kell élnünk és dolgoz­nunk tehát, hogy jó példát lás­sanak tőlünk a vezető tisztsé­gekben lévő párton kívüli élv­társaink, segítenünk kell őket, hogy jól, elismerésre méltóan lássák eí feladatukat. Nagyon fontos, pártunk poli tikájából adódó kötelessége minden vezetőnek, hogy az irá­nyításban és a munkatársai­hoz való viszonyában legyen mindig őszinte, nyílt, határo­zott és következetes, munká­ját és magatartását emberség és bizalom vezérelje, és az a jó szándék, hogy e nemes em­beri tútajdaneágökra neveli be-' oszto ttait. Vigyázni kell azon­ban arra is, hogy ne tévesz- szük össze ezeket a helyes el­veket a munkában. Nem sza­bad összetéveszteni a határo­zottságot a gorombasággal, a következetességet a merevség­gel, a bizalmat a hivatali és ál­lami titkok kiteregetésével, az emberséget a hibák elvtelen megtűrésével. Másrészt ügyel­ni kell arra, hogy a vezető, amikor bírál, ne az ember el­len, hanem annak magatartá­sában, munkájában jelentkező hibák és fogyatékosságok el­len harcoljon, éppen az em­ber érdekében. Óvnunk kell mindenkit azoktól- a hibáktól, amelyek némelykor igen szor­galmas, rendes embereket kí­sértenek meg: a személyes nép­szerűség hajszolásától, az elbi­zakodottságtól. Nem szabad engedni, hogy bárki is kisajá­títsa a kollektíva eredményeit, saját hibáiért, mulasztásaiért pedig a kollektívára hárítsa felelősséget, munkában? — Véleményem szertat na­gyon fontos a vezetők helyes kiválasztása, ám ez csak az el­ső lépés. Egyedül a helyes ki­választás még nem dönti el, hogy jó vezető válik-e valaki­ből. Ahhoz, hogy a kiszemelt emberből jó vezető váljék, ar­ra van szükség, hogy munkáját és magatartását is figyelem­mel kísérjük, segítsük, szak­mailag és politikailag egyaránt neveljük, s így képessé tegyük őt feladatainak ellátására. A vezetők nevelésének, formálá­sának sokféle módja van. El­engedhetetlen, hogy a vezető időnként rendszeresen beszél­gessen munkatársaival, ismer­je meg őket jó és rossz olda­laikkal, erényeikkel és hibáik­kal, problémáikkal együtt. Nem szabad ettől sajnálni az időt és a fáradságot, mert ez sokszorosan visszatérül. Mégis találkozni még olyan módszerrel, hogy egyik-másik vezető csak akkor foglalkozik a hozzátartozó beosztottaikkal, amikor valakit le kell váltani, vagy legalábbis fegyelmi elé kell állítani. Az ilyen vezetők nem vigyáznak eléggé a rájuk bízott emberekre, nem veszik észre, vagy szó nélkül hagyják, ha azok apróbb hibát vétenek, hagyják elmerülni őket Pedig a rendszeres foglalkozás, érté­kelés biztonságérzetet ad az embereknek, tudják, hogy tö­rődnek velük, figyelemmel kí­sérik munkájukat, számíthat­nák arra is, hogy figyelmezte­tik'őket, ha munka közben va­lamit akaratuk ellenére vagy jóhiszeműen rosszul csináltak. Persze egyesek úgy gondol­ják, hogy kényelmesebb dolog nem szembenézni a problémák­kal, vagy éppen a népszerűsé­güket féltik, azért nem mond­ják meg szemtől szembe a má­sikról a hibákat. És az is igaz, hogy dicsérgietm kellemesebb, mint bírálni. Ahhoz, hogy va­lakiről helyes véleményt al­kossunk, alaposan meg kell is­mernünk hibáit is, mert bírálni mindig csak konkrétan hasz­nos. Ha valakit elmaraszta­lunk, joggal várja, hogy mu­tassunk rá hibájára, esetleg ér­vekkel győzzük meg, és ha már meggyőztük, segítsünk hi­bája megszüntetésében. Előfor­dul, hogy egyik-másik vezető annyira elmerül a gazdasági és egyéb ügyekben, hogy nem jut ideje a legofntosabbra: az emberekkel való foglalkozásra. Az ilyenfajta szemlélet nem helyes, ezt konkrét esetek is bizonyítják. Az utóbbi évek­ben sok baj volt az egyik köz­ségi tanácsunk elnökével. A járási tanácsvezetők tudtak er­ről, mégsem figyelmeztették időben. Talán akkor még egy kisebb fegyelmi büntetés segí­tett volna. Az illetékesek azon­ban nem voltak elég határo­zottak, s a tanácselnök hibái annyira felhalmozódtak, hogy a pártbizottságnak nem volt más választása: a tanácselnö­köt ki kellett zárni a pártból. Ügy szoktam mondani, hogy Belejeződnek-e év végéig a tsz építkezések a tabi járásban? (Tudósítónktól.) A tabi járás termelőszövetkezetei ebben az évben 14 861 000 forintot — az év elején meghatározott összegnél 3 224 000 forinttal többet — fordítanak építkezésekre, állat- férőhelyek, öntözőtelepek, kutak, vízvezeték létesítésére, az épületek belső villamosítására és a már korábban elkészült épületek téliesítésére. Megépítenek többek között két 96 és egy 50 férőhelyes borjúnevelőt, egy 102 férőhelyes tehénistállót, két 100 és öt 50 férőhelyes növendékmarha-istállót, három 30 és egy 40 férőhelyes sertésfiaztatót, négy 300 és egy 150 férőhelyes ser­téshizlaldát, négy 300 és egy 600 férőhelyes juhhodályt. Zi­esen egy 5000 férőhelyes tojóház, továbbá két 10 és egy 20 vagonos kukoricagóré, egy víztorony, egy darálóház, négy gépszín, 9 kút készül. Tizenegy tsz-ben építenek vízvezeté­ket,tizenkét közös gazdaságban pedig villamosítanak. A járási tanács vb megállapította, még sokat kell tenni azért, hogy a félben levő építkezések az év végéig minden tsz-ben befejeződjenek. E munkákra kell mozgósítani a sze­relő vállalatokat, ktsz-eket, a kisiparosokat és a tsz építő­brigádokat. Nem szabad előfordulni olyannak, mint a bedeg- kéri Egyetértés Tsz-ben, ahol már három éve hozzákezdtek egy mélyfúrású kút építéséhez, s bár több mint félmillió fo­rintot ráköltöttek, a kutat még mindig nem hasznosíthatják. A végrehajtó bizottság felhívta a figyelmet, hogy a jövő évi építkezésekre már most kezdjék meg a felkészülést, biz­tosítsák a folyamatos anyagellátást és egyéb feltételeket. a káderek nevelésénél — a di­cséretnél, jutalmazásnál és a büntetésnél is — okvetlenül meg kell tartani a fokozatos­ságot. Ha tartjuk magunkat eh­hez az elvhez, akkor csak rendkívüli esetekben, ritkáin van szükség arra, hogy valakit a legszigorúbban büntessünk. Ha az ember látja, hogy a ki­sebb hibáját is észreveszik, ki­sebb a veszélye annak, hogy súlyosabb hibába esik. Egyik községünk vezetője például nemrég összehordott különféle zagyvaságot, s megsértette a pártdemokráciát. Alapjában véve értékes, hasznos ember, de hibáját nem néztük el. Ki­mentünk a taggyűlésre, és ott szenvedélyes vitában, vele együtt tisztáztuk tévelygéseit. Voltak olyan hangok is, hogy az ilyen ember nem való a pártba. Mi ezzel a túlzással nem értettünk egyét, de meg­bíráltuk őt Nem indítottunk ellene fegyelmi eljárást. En­nek az elvtársnák. úgy érzem, így segítettünk a legtöbbet. Felismerte a hibáját, élezte, hogy nem ellene, hanem a hi­bái ellen léptünk fel. A megelőzés, a hibák időbe­ni felfedezése — ez a legfon­tosabb. Mint a szemünk vilá­gára, úgy kell vigyáznunk ká­dereinkre. Ezért sokkal szigo­rúbbak vagyunk önmagunkkal szemben, mint korábban. Az alapszervezetek ma már olya­nokért is figyelmeztetnek, amiért pár évvel ezelőtt talán még nem szóltak volna, s olya­nért adnak fegyelmit, amiért azelőtt csak szóltak. Nagy fej­lődésről van itt szó, magasab­bak a mércék. A lényeg — ezt ismételten szeretném aláhúzni — az, hogy ne várjuk össze a hibákat, ne maradjon szó nél­kül a legjelentéktelanebbnek látszó vétség sem. Ma a legtöbb baj és fegyelmi ügy a társadal­mi tulajdon megsértéséből fa­kad. Ezek a kisiklások általá­ban nem lopással, hanem ki- sebb-nagyobb szabálytalansá­gokkal kezdődnek. Némely tsz-vezető például így gondol­kodik: vezető vagyok, tehát en­gem nagyobb háztáji illet, mint a többi tagot. Ha erre nem figyel föl senki, azt újabb lépés követi, mint pl. az egyik tsz-ben, ahol az elnök és a fő­könyvelő jogtalanul mintegy 20 000 forint prémiumot szá­molt el magának. Vagy előfor­dult, hogy másutt; a szövetke­zeti elnök rótt széna helyett pillangóst vitetett haza magá­nak. Egy elnök meg krumplit vásárolt a tsz-nék, az árát be­fizette a közös kasszába, ö pe­dig csaknem háromszoros áron adta el a piacon az így nyert burgonyát. Itt sem történt lo­pás, a tsz-t nem érte egy fil- lémyi kár sem, de ha ilyet megengedünk, a következmé­nyek szinte belátatüanók lesz­nek. Ziergiebel. SEBHELYES ARCÚ <; ember. — Fájdalmai vannak? — Bocsássanak meg, máris\ — Megrándítottam a lába- sokat segítettek. Megyek, mat. —i Gondolataim rohan- Felvettem a zakómat. Jóü , taik. Meg kell nekik monda- megszáradt. inam. A nácik ellen vannak, ^ férfi egy darab kenyeret |i tehát segíteni fognak nekem. ,ki a szekrényből, és felérni' Talán itt valahol a közelben nyújtotta, tölthetem az éjszakát. — Igen, érdemes erről is be- »szólni, mert ez is ronthatja Igen, megrándítottam a lába- J ^def^ljfikájnka.t. _, ’ __,,__ ____„_______mans rossz hírünk van itt, es ja helytelen gyakorlat bizal­h a ez kiderülne. *. az (7) mat, amikor kiugrottam ablakon. — Kiugrott az ablakon? — ismételte a férfi, homlokát ráncolva. — Mikor az imáit azt — Köszönöm. Zsebre tettem a kenyeret és# kibotorkáltam. Az eső elállt. A Van-e még szubjekti­vizmus az emberek meg­ítélésében, s miiyen káros jelenségekkel lehet talál­kozni? inatlanná tehet embereket. Ál­talában jó szándékból, a párt «■'-féltéséből« fakad a szubjekti­vizmus, mégis óvakodni kell tőle, harcolni kell ellene, mert sok kárt okoz. Miben nyilvá­nul meg a szubjektivizmus? Általában abban, hogy néme­lyek ismereteiket »érzéssel«, bölcselkedéssel próbálják he­lyettesíteni. Hányszor előfor­dul, hogy valakiről éveken át csak a legjobbakat mondják, aztán amikor valami baj van az iilető elvtárssal, védői, jó­akarói elállnak mellőle.' Meg­esik, hogy alá a legjobbat mondta/ róla, az most a > fejét követeli. Nem helyes ez, sok­kal okosabb mindig reálisan értékelni az embereket. A mi politikánk alapja, hogy bízunk az emberekben, hisz- szük, hogy formálhatók, nevel­hetők, megváltoztathatók. Áll ez azokra is, akik hibáztak, s hibáikat jóvá akarják tenni. Mégis találkozni olyan gyakor­lattal, hogy embereket hat-hét év előtti, de azóta már jóvá tett hibáért, tévedésért ma­rasztalnak eí. Méltatlan a mi politikánkhoz ez a módszer és sértő is, nem beszélve arról, hogy az ilyen ember könnyen meginoghat, bizonytalanná válhat, nem tudja mi a helyes álláspont Az sem ritka, hogy néme­lyek 4—5 éve hallottak valaki­ről valamit, s bár azóta nem ismerik, nem találkoztak, még­is pálcát törnek fölötte. Ez nem kádemevelés, hanem kádertip- rás. Vannak, akik ha rosszat hallanak valakiről, azt kész­pénznek veszik, s ha kedvezőt, annak előbb utánajárnak, hogy igaz-e. Ez mind-mind szubjektivizmus, és károsan hat a káderpolitikára. Küzde- nünk teli ellene. Az embereik — a vezetők is — szeretik az őszinte véle­ményt, ha az pártszerű kere­tek között hangzik el. Ez vo­natkozik a párttagokra és a pártonkívüliekre is: Fontos, hogy az észrevételt ne mások­tól, hanem közvetlen fölöttesé- től hallja meg, aki hibázott. A vezetőnek pedig — ha vélemé­nyét kifejtette — legyen ere­je, önmagában lezárni az ügyet, ne emlegesse azokat útón-útfélen'. Végül még egyetlen kér­dést vetnék fel. A káderpoliti­ka fontos részének tartom, hogy a vezető szeresse munka­társait, élezzen együtt velük, álljon mellettük a nehézségek idején * is. Követeljük meg munkatársainktól a munkát, a fegyelmet, a legkisebb lazasá­got se tűrjük el, de ehhez az is hozzátartozik, hogy a vezető ismerje meg munkatársainak egyéni problémáit. Vannak szerény emberek, akik restel­lik családi gondjaikkal zaklat­ni, terhelni fölötteseiket. A ve­zető kötelessége, hogy vegye ezt is észre, segítsen megoldá­sában akikor is, ha a munka­társak nem vetik fölt Ez pozití­van hat vissza a közösségre, az ilyen ember sokkal lendülete­sebben, magabiztosabban dol­gozik. Növekszik benne a má­sokért érzett felelősség — mondotta végezetül Petreka- nits elvtárs. Varga József — Béke — válaszoltam. — Minket senki sem akar bán­tani, csak mi akarunk más népeknek ártani. Hiszen mi támadtuk meg őket. — Bár igaza lenne. Az úr azt gondolja, hogy húsvétra, , . ... „„ , ,. nap a hegyek fölött rohanó bi­számukra világossá, hogy se- mondtam, hogy fel ev óta f gitségükre van szükségem. Né- ilyen jót nem etterh, igazat zarr felhofoszlanyok kozott# mi élelem, egy térkép és né- mondtam. Ma reggelig a Ge­bujkált. Keresztülmentem a1 Ilii! taitridll, tf&j WMUwejL» jux-- ijiuuiAtucauu. j.vj.a. wo ----- —-————■*------------- — i h ány más apróság már sókat stapo fogságában ültem. Röp- cserjésen, de lábfájásom olyan J jelentene nekem. cédulát osztogattam, azért tar- volt, hogy a könny ki­— Meg kell hát próbálni biztattak le. Kérem, ne ijed- ____T ._______. . _ _ 0____ , ezeket az időket tisztességes jenek meg, ma megszületem, csordult a szeme ­m ire Franciska iskolába ke- emberként átvészelni —mond- és közben megsértettem a Iá- len továbbmenni ezen az egye­rül, már vége lesz a háború- ta a paraszt —, mindnyájan bamat. Svájcba akarok men- netten terepen. Az Inn menti cak. . isten kezében vagyunk. mi, és szükségem van egy na- veszélyesebb volt, viszont — Hubert is mindig ezt Félretoltam a tányért. Az pi pihenőre. Segítsenek, mondja. Hubert — fordult étel és a meleg jót tett. hozzám a házigazda — a ven­SETT mondta kevésbé megerőltető. — Ízlett-e? -— kérdezte az az asszony elsápadva, és ke- igen, bolond Voltami, hogy asszony. resztet vetett. vadidegen emberektől segítsé­— Köszönöm, több mint fél Az ember pedig így szólt: get vártam. Ki vagyok nekik? éve nem ettem ilyen jót. — Nem segíthetek magán, Egy idegen, egy üldözött, aki * — No, most biztosain túloz, menjen el. Ha kisül, hogy itt megzavarja nyugalmas életü­két, és bajt hoz a fejükre. Másrészt • csakugyan olyan akik nem akarnak már a ná- Fel akartam állni, nem gon- gött az asszony is. — Látja, nagy kérés volt-e, hogy egy cilának dolgozni; éppenséggel doltam azonban a lábammal, hogy gyerekünk van. Szeren- honfitársukon segítsenek? Nem az kell, hogy.;. Csaknem felkiáltottam fáj- csétlemné akar tenni benmün- ^ a gyávaság-e épp a fasiszták Üristcm, milyen otromba és dalmamban, mikor ránehezed- két? ereje? ügyetlen voltam. Görcsösen tem. -összeszorftottam a fogamat, töprengtem, hogyan tehetném Mi aa? tudakolta az és felálltam. (iFolytat]uJi4 jtíéglősünk, ő sem szereti a nácikat. — Csak úgy, minden vábbi nélül persze nem nak letűnni — vetettem be —, egy kicsit hozzá to­fog­köz­kell Az asszony összeszedte a volt, KZ-be kerülök, tányérokat, dicséretem szem- fogok beszélni, de menjen- segíteni őket; sokan vannak, látomást megörvendeztette. 1— Menjen már — könyör­Hanglemez leértékelés! Sok száz lemez között válogathat! Keresse föl a kijelölt szaküzleteket, áruházakat. (2734)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents