Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-23 / 248. szám
A puled kam'ván Azt mondják, Kapospulán divat lett az autó. De hogyan lett az? — kérdezem itt is, ott is. A válaszok, szűkszavúak. A tanácstitkár azt mondja: »Nálunk a parasztember felnőtt az autóhoz.« Ízlelgetem ezt a választ. Valahogy érthetetlen még. A tsz-elnök is szűkszavú: »Dolgos nép lakja ezt a falut...« Keresem a kocsitulajdonosokat. — Hol találom meg Nagy Gyula tehenészt? — állítok meg az utcán egy kék kötényes idősebb embert. — Amott lakik — mondja, és átmutat a túloldalra. Már indulnék, csakhogy az öreg nem enged. — Hiába megy, nem találja otthon. — Aklcor hol? — Iskolába jár Kapósba. Merthogy többet akar tudni az állatiakról. Olyan technikumnak mondják. Ott van most A »furfangos ember« meg is... Ez a magyarázati már velőseb b. A tehenész saját kocsijával jár a városba,'mert többet akar tudni. Beszélgetünk a többi autósról. Elmondom, mi járatban vagyak. Az öreg ráncolja homlokát, gondolkodik, hogy mit is mondjon. — Bíró Imre gyalogos munkás nálunk. De nem találja meg, mert kint van a szőlőhegyen. Gyurkó Jenőt sem, az is gyalogos. Ö is kint van. A két Visnyei traktoros. Azok meg a határban dolgoznak, nem érnek most rá az autójukkal foglalkozni. Ez sincs... az sincs... No, de egyet azért tudok mondani. Keresse meg a prókátor Tóthot. Könnyű lesz megtalálni, mert olyan háza van, hogy hét nyelven beszél. De aztán vigyázzon ám, mert rafinált ember az a Tóth János! Kifog az három vérbeli ügyvéden is. Mutatós, villának beülő, ttti- cafrontos házban lakik a »furfangos ember«. Megkapóan közvetlen. Alacsony, piros arcú. —■ A karaván ügyében? — kérdi nevetve. — Nem értem. — Ha együtt megyünk kilencen, kiteszünk egy karavánt. — Poharat töröl, és háncs- dugós üvegben bort tesz az asztalra. Az első koccintás után kérdezni szeretnék, de megelőz. — Aztán van-e még olyan falu, ahol ennyi autó van? Büszkeség vibrál az arcán. — Érdekes ám ez ... És beszél az életről. Fél évszázad, egy emberöltő történetét akarja elmondani, — Azt mondják, jó paraszti voltam. Amikor a szövetkezetei szervezték nálunk, magamban jókat nevettem. Nekem magyaráznak? Szóval nem hittem. Éppen olyan voltam én is azelőtt, mint a többi hozzám hasonló ember. Volt egy kis lakásom, palotának beillő istállóm. Dolgoztam rengeteget, de nem volt látszatja. Most, négy esztendő után van egy Moszkvicsom, és van egy szép há- romszobás házam. Persze most tudni szeretné azt is, hogy mill Moszkvicsa. bői. A szövetkezetből meg a háztájiból. Teletölti a poharakat és azt mondja, írjam. — Az asszony gyalogos, én meg állatgondozó vagyok. Ketten évente összehoztunk hatszáz egységet. Ez beszorozva ötvenkét forintjával szép summa. Mivel itthon állattal foglalkozom, a háztáji is meghoz annyit évente. Így van ez majd minden háznál. A könyvelőnk egyszer kiszámolta, hogy aki minden nap dolgozik, annak a havi fizetése túl van a kétezerötszázon. Csak a közösből. így ugye mindjárt más a kép ... Mutatja az új lakást, a pajtában a meggypiros Moszkvicsot. — Van a faluban ezenkívül 'Wartburg, Skoda, Zasztawa meg Trabant. Vasárnaponként megyünk Hévízre, vagy ahova éppen kedvünk szottyan. Ezért kell az autó. És fogadok magával, hogy jövőre kétszer ennyi lesz, egy egész karavánra való. Mert Pulán már üyen a szocializmus Németh Sándor Három kocsi a karavánból. A negyedik idegein. Életével fizetett a csecsemőgyilkos asszony Emberöléssel, segítségnyújtás elmulasztása bűntettével vádolva állt a napokban Kocsis István 43 éves gyugyi lakos a Megyei Bíróság előtt, de a bizonyítási eljárás során — az Egészségügyi Tudományos Tanács és az orvosszakértők véleménye alapján — kiderült, hogy Kocsis István ártatlan. Kocsis Istvánnak még tavaly decemberben említette a felesége, hogy terhes, de mindjárt hozzátette; erről a faluban senkinek sem szabad tudnia, mert szégyelli, hogy ismét gyermeket vár... Május 24-én disznóölés volt Ko- csiséknál, az asszony — előrehaladott állapota ellenére — úgy dolgozott, mint bárki más. 25-én fájdította a »derekát«, a padlásra ment »aludni«. Kocsis István utánament, s megkérdezte az asszonyt, szülési fájdalmai vannak-e, s orvost akart hívni. Az asz- szony elutasította. »A derekam fáj csak — mondta —, nem kell orvos.« Később a férj ismét orvosért akart menni, de az asszony nem engedte. Kocsis István ekkor — az egész napi munkától fáradtan —- mély álomba merült. Fél háromkor ébredt fel, gyufát gyújtott, s látta, hogy felesége leánygyermeket szült, de az újszülött is, az asszony is — halott Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy az újszülött légcsövébe mogyoró nagyságú rongydarabot dugtak, a kislány ettől fulladt meg, az asszony halálát a súlyos vér- veszteség és a fokozatos, gyengülés okozta. A csecsemő meggyilkolásával először Kocsis Istvánt gyanúsították, de az orvosszakértői vélemény igazolta ártatlanságát. Míg a férj aludt, a gyermek megszületett, Kocsisné azonnal megfojtotta. Az orvos és szülésznő nélküli szülés után az asszonynál súlyos vérzés lépett föl, s a fokozatos gyengülés után lassan bekövetkezett a teljes elerőtlenedés, cselekvőképtelenség, majd a halál. A csecsemőgyilkos anya életével fizetett bűnéért. Kocsis Istvánt — miután ártatlansága beigazolódott —, a Megyei Bíróság felmentette. Ifjúsági hangve — Én nem szeretem az ilyen komoly zenét — szabadkozik Géza- a nyolcadik osztályban, amikor az ifjúsági hamversenybérlet eladásával próbálkozom. Laci elmenne, de társ nélkül nem szívesen. Végül is Pistát rábeszéli. így volt ez majdnem minden osztályban. — Majd meglátjátok, hogy milyen érdekes egy ilyen nagy zenekar: az a sok hegedűs, a csellisták; oldalt a nagybőgősök, hátul a fúvósok és* leghátul, középen a dob. —■ Tvisztet is játszanak? — zavarja meg az egyik amár- már helyes mederben folyó beszélgetést. Végül sikerült híveket toborozni, akik érdeklődéssel várták az első hangversenyt. Nem csalódtak. Zákásiyi Zsolt olyan közel vitte őket a XVIII. század zenéjéhez, a zenekar olyan élményt nyújtott nekik, hogy igazán csodálom azt a két nagyobb lányt, aki a bal oldal 7. sorának 3—4. székéről felváltva távozással megzavarta a körülötte ülőket. De kárpótolt ezért az a kislány, aki az 5. sorban önfeledten együtt vezényelt a karmesterrel. A végén nem akart szűnni a taps, és senki sem mozdult a helyéről. Hazafelé jövet Gizikével beszélgettem. — Még jókor hazaérünk — mondtam —, nem hül ki az ebéd. — Ó, inkább még bent ülnénk! Olyan szép volt, három óráig is elhallgattam volna! Másnap élményeikről beszéltek énekórán az if jú hangversenylátogatók. Öra végén Géza jött hozzám; — Lehet még bérletet venni? K.-né A múzeumi vetélkedő előtt A Múzeumi Hónap .eseményei közül kiemelkedik a múzeumi vetélkedő. Újszerű eszköze ez a tanuló- ifjúság bekapcsolásának az aktív múzeumlátogatók táborába. Az ország több megyéjében az idén kísérleteznek először ilyen szellemi »tornával«. Somogybán már 1962-ben rendeztünk múzeumi vetélkedőt, ami népszerűségre tett szert tanulóifjúságunk körében. A megye középiskoláiban más-más időben klubdélután keretében,- Kaposváron október 26-án délután 6 órai kezdettel, a városi tanács nagytermében kerül sor az idei vetélkedőre az összes közép- és általános iskolák közreműködésével. A díjak a tavalyihoz hasonlóan értékes könyvjutalmak lesznek, amit a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya biztosít a vetélkedőn legjobban szereplő tanulóknak. »Ismered-e Somogyot?« hirdeti a cím. A rendezők éppen a címnek megfelelően a múzeológiai, műemléki, művészeti ismereteket kívánják elmélyíteni az érdeklődőkben. A lakóhelyisme ret, a helyes történelemszemlélet és világnézet, a hazafiság témaköréből, állítják össze a vetélkedő kérdéseit. Reméljük, hogy az idei vetélkedő ismét több fiatalt avat olyan műbaráttá, aki nemeseik szereti, hanem védi is kulturális értékeinket, A közösségi életben mintegy »segéd-idegenvezetők« lehetnek, akik környezetüket, ismerőseiket is erre nevelik, erre szoktatják. Jelentős ez a múzeumi vetélkedő már csak azért is, mert ebben a fiataloknak szánt népművelési formában Borsod megye mellett Somogyé a.kezdeményezőknek járó pálma. Vetélkedőnket figyelemmel kísérik az egész országban, ezért lelkiismereti kötelesség, hogy példamutató kezdeményezésünk ne csak ellotabanó szalmáiéiig legyen. D. B. Hogyan lesz hatvanegy székből százharminckettő ? Siófoki bűvészmutatványok — szépséghibával Sok ember megfordul a Ba- iaton-part fővárosában, Siófokon, de senki sem sejti, hogy kiváló bűvészek hazájába került. Csiribi-csiribá — és máris eltűnik néhány tízezer forint az egyik vagy másik vállalatnál, ljókusz-pókusz — és még a fekete bárány is fehér lesz. A Balaton Cukrászda ügyevei felkavart hullámok most tovább gyűrűznek. Már a Siófoki Földművesszövetkezetben is vizsgálat, revízió folyik — ugyanis a szálak oda vezetnek, s meglehetősen eltéphetetle- nek. A földművessizövetkezet vezetői 1962-ben 500 000 forint értékű javítási, felújítási munkát végeztettek el a környékbeli kisiparosokkal, s ez még nem is lenne baj. Ott kezdődik a hiba, hogy ezekre a munkákra csodálatos módon nincs a szövetkezetnek költségvetése, és nem található a levéltárban egyetlen ktsz vagy vállalat lemondólevele sem, hogy miért nem tudják vállalni a munkát. Az eddigi vizsgálat négy magánkisiparos számláit nézte át, és megállapította, hogy 90 000 forintot törvénytelenül vettek fel. Ez egynész számszaki hibákból, másrészt pedig a helytelen" egységár alkalmazásából adódott Tíz számlánál 10 590 forint 20 fillér a jogtalanul végzett munka nélkül — felvett összeg. Hogyhogy nem vették ezt észre a földművesszövetkezet, vezetői? A számlákon ott szerepel Ladiszlai Alajos vendéglátó osztályvezető, Gaál László kereskedelmi osztályvezető és Krasznai Ferenc főkönyvelő, némelyen pedig a bank revizorának aláírása is. Egyszerűen az történt, hogy a szövetkezet ellenőrzésre jogosult vezetői nem nézték meg, hogy mire fizetnek. S ez érthető. Már bizonyítékokkal rendelkeznek a vizsgálatot végzők, hogy kik kaptak a jogtalanul felvett összegből és mennyit, hiszen a kisiparosok egymás után rájönnek: »falazásért« nem érdemes az iparigazolványt .elveszíteni, bűnpártolónak lenni. Nézzük a konkrét adatokat. Az egyik kisiparos — a neve maradjon egyelőre titokban — festési munkákat végzett a siófoki Szikra üdülőben. 868,80 négyzetméternyi fal festését és mázolását számolta el, holott az egész épületben 590,43 négyzetméternyi festésre alkalmas terület van. A csalás 1827,44 forint Van egy másik furcsaság is, szinte bűvészmutatvánnyal ér fel. A Vadkacsa italból^ részére 132 széket festett le — holott a munkavégzés időszakában csak 61 szék volt a leltárban. S a 132 székért fölvett összeg is a zsebekbe vándorolt. Az is talány, hogyan tudott egyetlen kisiparos négy egymás után következő napon 3660,46 forint értékű munkát msSO&ZOMC Utólag nem vállalják ... Stanley Baker angol filmszínész, 'továbbá francia partnere, Jeanne Moreau és az amerikai Joey Losey rendező erélyes hangú levelet intézett Raymond Hakim filmproducerhez követelve, hogy a teljesen befejezett »Éva« című filmen ne tüntessék fel a'nevüket. Utólag rájöttek ugyanis, hogy az elkészült filmnek »se füle, se farka«; * * * CTest si bon... Henri Betti, a »C’est si bon ...« kezdetű népszerű dal szerzője, 16 évvel a dal megírása után még mindig évi több mint százezer forintnak megfelelő összeget kap egyedül az Egyesült Államokban a híres sláger szerzői jogáért. • • • 'Egy nap alatt három évet öregedett Égy amerikai házaspár egy dél-koreai árvaházból adoptált négy évvel ezelőtt egy gyereket. Az árvaház igazgatója a kislány testsúlya és magassága alapján annak idején két esztendősnek mondta a gyereket. Az amerikai nevelőszülők nagy szeretettel és gonddal nevelték a kis Jeaninet, aki nemcsak remekül, de szinte »ijesztően« fejlődött. Elhatározták tehát, hogy különböző orvosokkal és pedagógusokkal megvizsgáltatják, és megállapítják a gyerek igazi életkorát. Az orvosok egybehangzó véleménye az volt, hogy a kislány az idén nem hat, de már legalább 9 esztendős. Az amerikai hatóságok ennek megfelelően megváltoztatták a gyerek adatait az okmányokban, s a kis Jeanine egyetlen tollvonással három esztendőt öregedett. A hivatalos aktust végrehajtó bíró meg is jegyezte a kislányhoz fordulva: »Attól félek, néhány év múlva majd azért fordulsz hozzám, hogy csináljuk vissza a dolgot!« • * • Eladó a Maginot-vonal Franciaország annak idején hatalmas költséggel megépítette a francia—német határt védő Maginot-voealat. A hatalmas erődrendszer, amelyet építői bevehetetlennek mondottak, és amelyet a német haderő egyszerűen mag került, most — eladó. A bunkereket, föld alatti raktárhelyiségeket és kaszárnyákat árverésen adják el. A vevők: építővállalatok, amelyek az erődítményben lakásokat és raktárakat rendeznek be. elvégezni. A MÉSZÖV revízió >******■*********'***************'********** csupán 1223,70 forintnyi mun-, ka jogosultságát ismerte eL A számlákból elég — noha sorolhatnánk őket még tovább. S az adatok is mindössze 1962 egyetlen hónapjának • (!) visz- szásságairól adnak számot. Most egy széles körű, s mindent felölelő vizsgálat előkerí- fi az 1959-től végzett kisipari munkák számláit, s az 1963-as számlák sem maradnak ellenőrzés nélküL S akkor fény derül majd a kényes kérdésre: miért fizetett a földművesszövetkezet, mint egy katonatiszt, és ki húzta ki a bűvész cilinderéből az arany nyulacskát. i (Polesz) Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei 3izottsága és a Somogy megyei Tanáéi lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca 8.
