Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-22 / 247. szám

AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIKTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. «. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067 Készült a Somog3' megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe* Kaposvár, Latinka Sándor utca fc ! Képek a pécsi balettről Fuvargoiidok Nagyatádon néztem isme­rősömre. Nem akartam hinmd a fülemnek, hogy éppen ő fejtegeti nekem ezt a gondo­latot. Éppen ő, P. Lajos bácsi, aki amolyan régimódi ember, ám igaz az is, hogy mérnöknek kiváló volt egész életében. Csak zárkózottsága volt érthe­tetlen. Ha az ember megpró­bált közelebb férkőzni hozzá így szólt: én nem politizálok, én becsületesen, mindig a leg­jobb tudásom szerint dolgo­zok, ez nekem elég, jöhetnek aztán akármivel. Igen, mindig hasonlóan be­szélt. De azért szerettem, kü­lönösen azóta kerültünk »köze­lebb«, amióta megtanított bridzselni. Azelőtt szinte gyű­löltem ezt a játékot Arisztok­ratikusnak tartottam, és Lajos bácsi unszolására azt mond­tam, hogy grófoknak és lor­doknak való ez a játék, nem pedig a melósnak. Tévedtem Ugyanis végül mégiscsak meg­tanított Azóta nagyon kedve­lem ezt a különös kártyajáté­kot. Bár kártyalapokkal játsz- szák, mégis egy kicsit pszicho­lógia, egy kicsit matematika is. Lajos bácsi pedig kiváló ta­nárnak bizonyult Tehát ón egy kicsit megvál­toztam a kedves öreg irányába. Ő azonban semmit sem válto­zott Emiatt is szakadtak meg a havi bridzspartik. Az volt a véleménye, hogy én azért ta­nultam meg bridzselni, hogy őt á politikával maceráljam. Ak­kor kölcsönösen megsértettük egymást. Ennek már két éve. S a minap az utcán akadtam össze a valaha szülőfalumban lakó kedves öregúrral. Beül­tünk egy kiskocsmába és a ta­lálkozás örömére Lajos bácsi rendelt egy litert. Haja még jobban megőszült, de megnye­rő, meleg tekintete a régi volt. Ötven és hatvan között járha­tott, de az orra alatt a kis ba­juszka mókásan állt A szoká­sos udvarias kérdések után, amelyek ezúttal őszinték vol­tak, majd az időjárás megbe­szélésének végeztével, két po­hár bor között esett ki a szá­momra nagyon meglepő szó, az öreglúr szájából: — Az ember semmivel szem­ben sem lehet közömbös! Ez egyszerűen nem egyeztethető össze a becsülettel. Későn ta­nultam meg, de végérvényeseik Na, ne bámulj rám így, szer­vusz! — emelte a poharat. — Egészségére! — mondtam és éreztem, hogy nem változ­nak meg arcom vonásai. — Nagyon ... nagyon örülök, kedves Lajos bácsi, hogy... — Kicsit cinikus pofával mered­hettem az öregre, mert sza­vamba vágott: — Ugyan, édes fiam! Ne blöffölj, engem akarsz te be­csapni? — Dehogyis.;. — Ne füllents! — csapott rám a hangja, majd csendeseb­ben folytatta. — Megértem, hogy csodál­kozol. Valaha én is azt hit­tem, hogy az ilyen és hasonló »szólamokat«, szavakat nem az én számhoz szabták. Már tu­dom, hogy nem így van. Nin­csenek csak bizonyos fajta em­berekre szabott gondolatok. Az igazság nemcsak egyesekre vo­natkozik! És így is van ez jól. Nézhetsz, hogy mi ütött be­lém, de azt mondom, hogy a mindennel való törődés, a felelősségtudat napról napra többé, öntudatcsabbá teszi az embert! És,., és.;; — hirte­len abbahagyta. — Folytassa, Lajos bácsi! — kértem, bár még mindig nem akartam elhinni, hogy ezek az ő szavai. Gondolom, éppen ezért is állt meg szavainak fel­törő áradása. Arcomon észre­vehette a hitetlenikedés rosszul titkolt jeleit Ittunk, Nem szól­tam, vártam, hogy folytassa. Kis idő múlva valóban él is kezdte. Most halkabban be­szélt, mint aki szégyenti a dol­got, ám olyan hangszínnel, mint aki azért már határozot­tan túl van az egészen. p1 lmondom, hogy elhidd, ^J miért beszélek igy. Ak­koriban, tudod, amikor utoljá­ra játszottunk — nézett rám, és én bólintottam, hogy világo­san emlékszem: kiét éve — egy­szóval, akkoriban egy tervező intézetnél dolgoztam. Sokat, és azt hittem, hogy mindig be­csületesen. Nem is kerestem rosszul, és azon túl semmi sem érdekelt Hiszen tudod.:. Gyorsan bólintottéin, vi­gyázva, nehogy ezzel a moz­dulattal véletlenül megsért­sem, inkább olyanformán, hogy hagyjuk ezt, ne is gon­doljunk rá. Megtörölte a szem­üvegét és folytatta: — Mondom, akkoriban már több, mint egy fél éve dolgoz­tam egy új létesítmény ipari vágányának tervein. Szép, ko­moly munka volt. Egészen be­letemetkeztem. Jóval a határ­idő előtt elkészültem vele, be is adtam. & egy napon ... Szer­vusz! — koccintás. — Mondom, egy napon szólnak, hogy a.tár­salgóban röpgyűlés lesz öt perc múlva. Tudhatod, mennyire utáltam az ilyesmit. Hát kép­zelheted, hogy milyen képpel mentein a többiek után. Per­sze, szokásom szerint a hónom alá vágtam egy szakfolyóiratot, hogy a drága időmet ne vesz­tegessem hiábavalóságokra. Mert azt sose szerettem. Ott volt mindenki a főnökségtől a hivatalsegédekig, és még há­rom ismeretlen ember. Ez az­után néhány nappal volt, hogy veled összezördültünk. — Föl­nézett — De érdekéi ez egyál­talán téged? — Nagyon! Kérem, folytas­sa, Lajos bácsi. l\í a, jó. Mondom, oda se x ’ figyeltem a dumára. Csak akikor kezdtem füleim, amikor a nevemet hallottam, öregem, el se hiszed rrú tör­tént. A tervekért kitüntettek, adtak pénzjutalmat is. Abból vettem a tévét. Apropos! — emelte fel a kéziét — Miikor jössz el tévézni? — Rövidesen, Lajos bácsi .. s De... de nem értem a dolgot Hiszen nem az a jutalom, nem az a pénz..; ' — Nem hát! Utána fogadás volt, amolyan házi. Nahát! Az én tiszteletemre. Mondom, ak­kor történt, hogy a miniszter- helyettes mellém ült és beszél­getni kezdtünk ... Akkor tör­tént, hogy elszóltam magamat, méghozzá alaposan. Kínos volt, nagyon kínos! Olyan kutyául soha az életben nem éreztem magam. — Mi történt hát? — kérdez­tem. — Csak az, hogy én megcsi­náltam óriási megtakarítással stb. stfe. a terveket abban a hitben, hogy vegyikombináthoz készülnek azok, itt derült ki, hogy erőműhöz készültek. — Hadarni kezdett. — Persze a tervek jók voltak! Megkaptam én minden adatot, mindent, ami a munkához kellett. Tu­lajdonképpen nem is volt fon­tos, hogy mihez készülnek, olyan volt a terep. De mégis, east nem tudrúi? — Talán megértesz, én a becsületes ember, ezt nem tud­tam! — Na és? Hiszen azt mond­tad Lajos bácsi, hogy minden rendben volt jj | J |-s»f — Rendben hát azóta fel is épült Kiváló. Csakhogy en­gen aznap, a fogadás után majd megevett a fene. Nem vettem figyelembe a szélirányt. — A szélirányt?. -.. — Igen. A kitüntetést köve­tő éjszaka alig aludtam. Más­nap rendkívüli szabadságot kértem, és elutaztam oda, ahol az erőmű épült. Véletlenül nem volt semmi baj. — Nem értem,;; — szóltam közbe. — Mindjárt, mindjárt.;. Mondom, a vasúti rakodópá­lyák, a rámpák nem estek a kéményekkel együtt a fő szél­irányba. Ha oda estek volna, akkor a műszakilag egyébként kiváló munkahelyeken, ahol rakodni kell, esetleg a munka­idő nagy részében füstben dol­gozhatták válnak az emberek. Meg koromban. Ugye, apróság? — Igen, igen, mér értem, de..: — Hát éppen ez a »de«. Na­gyon jól tudom, hogy engem soha senki nem vonhatott vol­na felelősségre. Soha senki! Érted? Igen ám, de miként számolhatok el a saját lelki­ismeretemmel? Az ember nem hazudhat magának, különösen az az ember, aki becsületesnek tartja magát... Csak egy kis füst... — eltűnődött. — Na, — Koccintottunk, ké- soDD megkérdeztem. — És most hol dolgozol? — A régi vállalatomnál va­gyok osztályvezető. — Rágyúj­tott, mosolygott. — Na, meg- isznnk még egy litert? ~ em szeretem különöseb­ben a bort, mégis bólin­tottam; 2iss Dénes Nc Két éve már, hogy megszün­tették Nagyatádon a BELS- PED-et azzal az indokkal, hogy a lovak már »kimentek a di­vatból«, meg aztán drágák is, gépesíteni kell az áruszállítást. A BELSPED jogutóda az AKÖV lett. Az a feladata, hogy kielégítse a lakosság, a vállalatok és intézmények fu- varigiényait. Amióta a BELS­PED megszűnt, igen nagy fu­vargondok vannak Nagyatá­don. Az AKÖV ugyanis kisebb, ún. helybeli fuvarozást nem vállal, azaz nem tudja vállal­ni, mert nagyobb > fuvarokat kí>t le. Ezenkívül drága is a gépkocsi, mert csupán a hely­színre való kiállás »csekély« hetven forintba kerül. Az igaz­Jelenkor irodalmi est A vendégek érdekében. (Tudósítónktól.) A fanyódi Rianás Étterem vendége gyakran hiába kér egy pohár szódavizet az ebéd­hez:, a felszolgáló azt feleli: »Sajnos, nincs«. Előfordul ka« mellett. A legutóbbi ma­gyar— jugoszláv kosárlabda­mérkőzést közvetítette a tele­vízió, s vagy tizenöten a fanyó­di Volga Cukrászdáiban akar­ták lue gnézni. De hiába kérték a cukrászda dolgozóit, hogy A Pécsi Nemzeti Színház ba- lettegyüttese a Petőfi Színház­ban bemutatta a Balettest 1963 című műsorát. Jelenet az Etűdök No2 című balettből. (MTI Foto — Molnár Edit felvétele) •sgr ™P ugyanis, hogy a bambiüzemből, kapcsolják be a televíziót,! csak kömyörgésne voltak haj-j landók ezt megtenni. A vendé-j gek eltűnődtek, de nem tudták] eldönteni, hogy az ő szórakoz-! tatásukra vagy csak dísztárgy-, ként van ott a készülék. elfelejtenek szódát küldeni a Rianásba. Ahhoz pedig, hogy a vendéglátóipar munkaszünetes napon is tudjon szódát adni, az étterem vezetője kénytelen ta­xit fogadni, hogy a szódát meg­hozassa a helybeli üzemből. A Balaton Áruház vezetői a leltározás befejeztével kérték a bambiüzemet, hogy a nyári forgalom után ottmaradt gön­gyöleg elszállításáról gondos­kodjanak, de továbbra is kér­nek üdítőitalt. Mondani sem kell, hogy a kérésit nem telje­sítették. Az üzemnek rendsze­resen kellene turajáratot indí­tani, s a boltokkal közölni, hogy mikor érkezik a szállít­mány; Az emberek különböző he­lyeken töltik el vasárnap dél­utáni szabad idejüket, s más- más szórakozást választanak. Van, aki sakkozik, vagy kár­tyázik, és van, aM televíziót akar némi egy-két pohár »itó­DOOOCOOOCraDOCKXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX3DOOO<X>OOOCXXXXXXX^^ öt évvel ezelőtt, 1958 októberé-1 ben jelent meg Pécsett a Dunán­túl legjelentősebb irodalmi és mű- ] veszeti folyóirata, a Jelenkor első< száma. A íélévtizedes jubileumot I vasárnap este ünnepelték Pécsett,! a Déryné utcai Városi Művelődési: Házban. Az irodalmi estet Tüskés ‘ Tibor főszerkesztő nyitotta meg, ( majd Bárdosi Németh János ol- : vasta fel két versét, örsi Ferenc aj nemrég megjelent Kincses Bara- J nya című kötetéből mutatott be ( bárom Pécsről szóló Írást. Csorba í Győző és Fodor András bemutat- ] kozása után Takáts Gyula olvasta! fel három versét. Tersánszky Józsii Jenő egy vidám adomát mondott í el a közönségnek. A műsor máso-j dik felében Pákoiitz István, Pál i József, Weöres Sándor, Thiery Ar- ( pád és Bertha Bulcsú olvasott fel ( műveiből. Nők a zsinaton? VI. Pál pápa valóban ra­dikális újításokat óhajt be­vezetni a , vatikáni zsinat most folyó ülésszakán. El­határozta, hagy a zsinaton nemcsak tizenöt világi meg­figyelő vegyen részt, -de az eredeti elképzelés megvál­toztatásával, a tizenöt közül öt nő lemien! Az illetékes vatikáni szervek most dön­tenek a meghívandó öt hölgy személyéről. « * * Olasz háziasszonyok nyugdíja ? Már m a legszebb! Hargvttai Miklós, a ma- Pffttr származású amerikai filmszínész, Jayne Mans­field férje, aki néhány évvel ezelőtt a legszebb férfi büsz­ke címét szerezte meg a Mister Universum verse­nyen, egy újabb férfiszép- ségversemy londoni selejte­zőjén ezúttal mindössze az ötödik helyre került. • • • Josephine Baker New York-i sikere Josephine Baker tizemkét- esztendó után ismét fellé­pett a New York-í Carnegie Hallban és óriási sikert ara­tott. A közönség nagy elis­meréssel és lelkesedéssel adó­zott a művésznő előadásá­nak és 300 ezer dollár ér­tékű fantasztikus ruhái­nak! Az árvák virágai A franciaországi Epkial árvaházából a napokban 45 árva megszökött és menedé­ket keresett a helyi plébá­nián. Arról panaszkodtak, hogy az árváházbam agyon­dolgoztatják őket A helyi S hatóságok vizsgálatot imdí- I tottak, hogy megállapítsák, í megfelel-e a valóságnak a > gyerekek állítása, amely ? szerint az árvaház igazgató- > ja reggeltől estig virágot £ szedet velük és azt nagy ^ haszonnal értékesíti a pia- <: com. i sághoz tartozik, hogy az ^ Aranykalász Tsz is foglalkozik fuvarozással, de ők csupán a? tü zelőszállí tásna vállalkoznak, i így aztán napokig kell szalad- $ gálni azért, hogy egy lovasko-# csit el tudjanak fogni valahol^ a helybeli fuvarok lebonyolító- t sara. ’ • é A nagyatádiaknak az a kére- f síik, hogy az AKÖV létesítsen? tehertaxi szolgálatot. Egy ki-? sebb gépkocsit állítsanak be? erre a célra, és ez csak a la-? kosság igényeit elégítse kL A? termelőszövetkezetek pedig ne? ragaszkodjanak a tüzelőszáUí-1 táshoz, más áruk szállításával f is foglalkozzanak. 1 D. S. a 1960 második felében az Ál­lami Balettintézet végzett nö­vendékeinek egy csoportja Eck Imrének, az Állami Ope­raház balettművészének ve­zetésével önálló együttest ala­kított. Az együttes bemutatta Szokolai Sándor: Iszonyat bal­ladája, Vujcsics Tihamér: Vál­tozatok egy találkozásra és Hidas Frigyes: Concerto * szivárvány színeire című ba­lettjét. A koreográfiákat ter­vezte és rendezte Eck Imre. Árva Eszter és Tóth Sándor u Concerto a szivárvány szí- nejre című balettben. i (MTI Foto — Friedmann’ Endre felvétele) A napokban lépett ér­vénybe Olaszországban az a törvény, amely önkéntes alapon lehetővé teszi a há­ziasszonyok nyugdíjazását. Az országban minden 15— 5# óv közötti háziasszony íodyamodhait nyugdíjért: eh­hez azonban havonta bizo­nyos összeget kell befizetnie a nyugdíjpénztárija. A hoz­zájárulás összege a házi­asszony korától és alttól függ, hogy mekkora nyugdí­jat óhajt kapni;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents