Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-20 / 246. szám
SOMOGtl NÉPLAP 8 Vasárnap, 1963. október 30« MÁTÉ GYÖRGY: Mátyás király Gömörben A kis Somarjai a TMK-ból nem volt hivatalos újságíró, de a »Kompresszor« című üzemi lapba úgy évenként két-három- szor szívesen írt egy-egy cikkecskét. De mindig tömérdek kellemetlensége támadt ezekből az írásokból. Egyik írásában szóvá tette, hogy a gyár udvara rendetlen. A vizsgálat kiderítette, hogy a rendetlenség a növekedés nehézségének természetes folyománya; különösen teljesen ártatlan benne Rax Flóris, akit a cikk ugyan nem említett, de rá lehetett esetleg gondolni, mert ő volt a gondnok. Ezért a következő számban helyreigazítás jelent meg azzal, hogy a kis Somorjai nem vizsgálta meg magasabb szinten a kérdést, és a szerkesztőség felületes volt a leadásban, de hála Rax kartárs éberségének, ezentúl mód van a hibák kijavítására. Fél év múlva hozzászólt a gyári labdarúgócsapat stílusához, amely — szerinte — azért áll pont nélkül a kerületi bajnokság utolsó helyén, mert edzője, Piássy helytelen módszerekkel neveli a fiúkat, meccs előtt is itatja őket, pénzéhségre szoktatja, és ráadásul nem mindenkit játszat a megszokott helyén. A vizsgálat itt is fényesen igazolta a vádlottat. Megállapította, hogy Piássy végeredményben jól vezeti a csapatot, de nem képes ellensúlyozni azt a tömérdek kárt, amelyet a gyári lap állandó rosszindulatú csipkelődése a játékosok amúgy is érzékeny lelkében tesz. A kis Somorjai- nak nyilvánosan meg kellett követnie Piássyt, és ráadásul ki is maradt a csapatból. Később hasonló baja lett abból, hogy kollégájának újítását — szerinte — az újítási felelős tizenegy hónapig elfektette. A felelős fájdalomdíjként kiemelt prémiumot kapott, őt meg fél évre eltiltották a cikk- írástól. Ez idő alatt bőven volt alkalma a gondolkodásra. Kell ez neki? Van ennek értelme? »Ne vedd a szívedre« — vigasztalta a TMK vezetője. A kis Somorjait vigasztalta is a baráti szó, de közben az ő újítását is elfektették, aztán elvesztették, hogy végül is a kedve elment az egésztől. Megfogadta, nem vesz többé tollat a kezébe. Utóbb azonban rájött, hogy ez értelmetlen duz- zogás. Akinek van hozzá adottsága, az írjon, még ha hátránya is származik időlegesen belőle. És amikor az eltiltás lejárt, igazán szép, irodalmi igényekkel megalkotott történelmi tárgyú novellával jelentkezett a »Kompresszor« szerkesztőségében. A novellában Mátyás király híres gömöri kalandját dolgozta fel. Leírta, miképpen egykor Garay János, hogy Mátyás király rossz néven vette a mulatozó gömöri uraktól, miért nem koccintanak a parasztokra is. Felszólította az elpuhult nemeseket, jöjjenek vele a szőlőbe kapálni. Az úmép hamarosan kidőlt a munkából, és kegyelemért könyörgött; mire Mátyás visszaengedte őket a palotájukba, de megígértette velük, máskor a pómép egészségére is isznak. A lap éppen anyaghiányban szenvedett, mert a főmérnök időhiányra hivatkozva nem írta meg a beígért cikkét. A »Hány nap nyereségrészesedésre számíthatunk?« című cikk azért nem jelenhetett most meg, mert a sok túlóra miatt veszélybe került a nyereségrészesedés. Így aztán jól jött színesítenek a novella. A kis Somorjai cégre nyugodtan hajthatta álomra a fejét: Mátyás segítségével megmenekült a sértődöttek rohamától. Másnap reggel mindjárt hívták az: ÜB-re. Ott állt Piássy vörös arccal, még vörösebb orral. Az ÜB-elnök félénken ült előle a cserépkályhához. — Nincs ember — ordította a futballedző —, aki a főurakban ne ismerne énrám; hiszen köztudott dolog, hogy én szeretek étkezés után néha felhajtani egy-két pohárka bort Ez az alak látszólag önkritikát gyakorolt a múltkori sértés miatt, most meg így támad, hátulról mellbe... Az ÜB-elnök szigorú vizsgálatot ígért az ügyben. — Lesz bajom? — kérdezte a kis Somorjai, mikor kettesben maradtak. — Csak nem bántunk ilyen gödörbe való dolgok miatt — felelte az ÜB-elnök. — De meg kellett ígérnem, annyira lármázott. A kis Somorjai szomorúan bandukolt a TMK felé, de útközben a hangosan beszélő a nevén szólította. A személyzeti hetetlenné akarja tenni a mi szecska vágó-keresztre j tvény- fejtő-önborotváló-pelenkázó- szölőkapóló-kombájnunk megvalósítását! De nem, hiába vette fel ezért a Júdás-pénzét, a technika fejlődését nem tudja meggátolni. — Ne nyugtalankodj, harcban születik az új — biztatta a kétségbeesett Somorjait a szerkesztő. De másnap az »Irodalom, zene, televízió« című lap megtámadta a »Kompresz- szort«, hogy a múltba menekül a mai témák felhasználása helyett. A kis Somorjai nem aludt éjjelről éjjelre. A negyedik napon végre elnyomta a kimeosztályra hívták. A szobában rültség. Álmában, teljes dísza személyzetisen és rajta kívül még egy ismeretlen idősebb férfi ült roppant felindult állapotban. Bemutatkozott: Dohost történész. — Felhívták figyelmemet az önök gyári lapjában megjelent írásra — kiáltozott az öreg. -- Én ugyanis Európa szerte ismert Mátyás-kutató vagyak; hogy úgy mondjam, az egyetlen Magyarországon. Különösen felháben megjelent előtte Mátyás király. — Üldöznek miattad — szólt a kis Somorjai szemrehányóan. — Ez nem szép tőlük. Aztán mit vétettél te én ellenem, fiam? — így a király. — Semmit, esküszöm, semmit a világon. Egy ártatlan novelláról van szó, amely a te gömöri tetteidet írja le. Mátyás kissé elpirult, de azSzikra János: TIHANYI TÁJ borít, ha valaki illetéktelenül méltóságteljesen így szólt; ír erről a korról. Mindenekelőtt nincsenek komoly kútfor- rásaink arra vonatkozóan, hogy Mátyás király a szóban forgó tréfát valóban elkövette volna. Én magam folytattam ásatásokat Gömörben, és egy gödörben találtam is bizonyos, Mátyásra utaló nyomokat. És erre ön publikálja kutatásaim várható eredményét, de elferdítve, jogtalanul, oktalanul... — Majd megvizsgálom a panaszt, aztán visszatérek az ügyre. — Két napra rá valóban ismét megjelent a kis Somorjai álmában. — Nos? — kérdezte az. — Nem találtam semmit! — mondta könnyedén Mátyás király. — Ugye!? — így örvendezett a kis Somorjai. — Mégis te Ha nem kapok elégtételt, kény- vagy az igazságos, télén leszek az Akadémiához — Mondják — szólt Mátyás fordulni. király, és elgondolkozva simo— Remélem, azért nem ve- gatta vállára omló gesztenye- szíted él a kedvedet az írástól haját. Látszott, jólesett neki a — biztatta a »Kompresszor« dicséret, mert alapjában hiú szerkesztője. — Most éppen jól ember volt jönne valami kis írás Nagy Lajos királyról, mert a gépkocsi vezetők szabadnapjáról rendelt karcolat nem készült el. — De mielőtt a novellát megbeszélhették volna, két feltaláló rontott a szerkesztőségbe, a Szőlészeti Űjítások Hivatalának emberei. — Ne is tagadja — pattogott a kisebbik és kopaszabbik — Sajnos, te vagy az egyetlen, aki nem sértődik meg írásomon. — Ennek megvan az oka — szélt az igazságos király. — A bölcsesség... a jóság! — kiáltotta lelkesülten a kis Somorjai. — Nem — így Mátyás. — Rosszul feleltél a kérdésemre, Néhány szó a Múzeumi Baráti Körről ön azért népszerűsíti a kapával fiam. Azért nem sértődtem történő szőlőművelést, mert le- meg, mert nem olvastam . A múzeumi munka jellege kettős: a tudományos feldolgozó, értékelő munka, és annak szemléltető bemutatása a nagyközönségnek. Több évtizedes tapasztalait, hogy magas szintű, komoly felkészültségű tudományos kutató és értékelő munka nélkül nincs megalapozott népművelés. Múzeumaink feladata igen széles körű. A néprajz, a régészet, helytörténet, képzőművészet, legújabbkori történet, irodalomtörténet, egy-egy óriási lehetőség az elmélyült kutatás számára. És ehhez a széles körű munkához pillanatnyilag még igen szegényes muzeológus ellátottságunk. Hogy csak egy példát említsek: 0,78 régész—muzeológus jut az országban működő egy- egy múzeumra, de hasonló a helyzet a többi tudományágaknál is. Az előbb vázolt feladatok korszerű és sikeres elvégzése szempontjából szükség van egy önkéntes, lelkes segítőX>ooooocoooooooooooooooooocxx)ooooooooooooocxxxxxx3ooooooooooooooooooc „Úgy mondd a szót, ahogyan ejtik 99 Kerék Imre szerzői estje A görög mitológiából ismert Antaiosz mindig új erőre kapott, ha megérinthette az anyaföldet. Ezt az erőt, lelkesedést, bizakodást adó közeget az olvasókkal való találkozás jelenti a költőnek. Minden műszernél pontosabban lemérhető a verseknek a hallgatókra gyakorolt hatásán, az olvasók megnyilatkozásain, hogy jó úton jár-e az alkotó. Csak a saját érzéseit énekli-e meg vagy a tömegekét. A gorkiji meghatározás szerint képes-e osztályának szemévé, fülévé és hangjává válni. Kétszeresen fontos az olvasókkal való találkozás a fiatal, pályája kezdetén álló írónak. Ezért örvendetes a Pécsi Pedagógiai Főiskola módszertani kabinetjének kezdeményezése, önálló szerzői esten mutatta be a főiskolán tanuló Kerék j Imrét. Évfolyamtársáról Olasz István magyar-orosz szakos hallgató tartott előadást a volt kis tornatermet zsúfolásig megtöltő érdeklődőknek. Noha a Somogy- ból elszármazott fiatal költő szárnypróbálgatásait, sikerület- lenebb régebbi és újabb műveit helyenként túlbecsülte, néhány megállapításában, értékelésében tévedett, alapjában híven mutatta be a háromfai fiatalember költői törekvését. Váci Mihály egyhelyt a felhőhöz hasonlítja a költőt, mert »alakjáért, formájáért — soha meg nem állapodó formájáért — irányáért és végső kibontakozásáért örökké gomoly- gón, viharokat hordozva, különböző magasságokban vonuló szüntelen kiteljesedés, örök változás, keresés«, A hasonlatnál maradva, a fiatal somogyi költő most veszi föl a neki legjobban megfelelő alakot. Noha itt-ott még formálatlan, de már határozott s végleges. Legújabb verseiben már nem csupán gyönyörködtetni akar, KERÉK IMRE HAZÁM Ügy vagyok veled mint a gyermek ki szégyelli mások előtt megcsókolni tulajdon anyját mert fél hogy kinevetik őt és ha nem látják akkor is csak sokára szánja el magát valami ős szemérem-ösztön bénítja szép akaratát de ha verik ha megalázzák a biztos anyaölbe fut s hogy merre menjen érzi mindig mert odavezet minden út úgy vagyok én is hogy ne tudják magam előtt is titkolom de valahol bent mélyen érzem hogy egy vagyok veled nagyon hanem gondolkodtatni is. Nem befelé fordul, átöleli az egész világmindenséget, felelősséget érez hazája, a Föld minden dolga iránt. Határozottan és tudatosan politikus költő kíván lenni. Ez az új szín Kerék Imre költői magatartásában, ami a legértékesebb. Ügy akar dalolni, hogy mindenki megértse. »Ars poetica« című versében így vall erről: >*... úgy mondd a szót ahogyan ejtilt szikár nehéz földművesek nem csak a hasonlat a fontos s hogy melyik jelző volna szebb úgy mondd hogy abból értsenel mind a városok a tervezők kiket a hírlapok dicsérnek a modern termelőerők-« Legjobb versei Dal mai ifjúságról, Jegenyék dicsérete, Hazám, Tanács. Apám című elbeszélő költeménye bizonyítják törekvése helyes voltát. Egyik-másik versén erősen érződik Jevtusenko, Baranyi Ferenc, Nyerges András, Dalos György hatása. A szerzői esten legnagyobb si kert arató Dal a mai ifjúságról című vers például sok hasonlóságot mutat Baranyi Ferenc »Ballada az elkényezte tett ifjúságról« című költeménye hangvételével. Azonban Kerék Imre a hozzá legközelebb álló költőktől tanultakat mind sikeresebben olvasztja költészetébe. Példa erre legnagyobb erejű, legkiforrottabb alkotása Apám című elbeszélő költeménye. Ebben a Don-ka- nyarban elesett édesapjának állít emléket, neki számol be a világ sorának nagyot fordulásáról. A főiskola termét megtöltő hallgatók állásfoglalásáért, tiszta hitéért, művészi törekvéséért lelkesedtek a szerzői esten elhangzó versekért. E lap hasábjain jelentkezett először Kerék Imre, két héttel ezelőtt ugyanitt látott napvilágot két legújabb verse. A fiatal költő pécsi sikerének tiszta szívünkből örülünk, s hisszük, hogy hamarosan még érettebb, még nagyobb hatású alkotásokkal jelentkezik. Lajos Géza gárdára, a Múzeumi Baráti Kör tagjaira. A Múzeumi Baráti Kör tagjai segítik a kollektív múzeumlátogatást, felvilágosítják az embereket a múzeumi munkáról, adatokat gyűjtenek a kutatók számára, kallódó értékeikre hívják fel a figyelmet, vagy pusztuló műemléket őriznek. Mint látjuk, a feladatuk igein sokrétű. Megyénk tudományos és népszerűsítő múzeológiai feladatait mindössze két múzeumi tudományos kutató végzi. Éppen ezért szükségünk van, és az állami szervek segítsége mellett aktívan támaszkodunk is a Múzeumi Baráti Kör munkájára. A Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága Múzeumi Baráti Körének szerteágazó munkájából ragadjunk ki néhányat: Számtalan ismeretlen. kallódó muzeális értékünk van. Közömbösen megyünk el egy faeke mellett, a szemünk láttára hordanak el útépítéshez régi temetőt vágj- visznek a gyerekek a MÉH-hez értékes, iegújabbkori történeti dokumentumokat stb. stb. Az igazi múzeumbairát, ismervén, hogy a múzeum kiállítási anyaga a raktáranyagnak csak mintegy 20 százalékát, a legtöbbet bemutató anyagot tartalmazza tudja, hogy o múzeumnak minden adatra, olykor o közömbösnek semmitmondó megfigyelésre is szüksége van. És örömmel veszi önkéntes és lelkiismereti kötelességének, hogy a múzeumot értesítse. Lehet, hogy bejelentése nyomán nem indul ásatás, lehet, hogy csak ismert adatokhoz jelentett egy újat, de látszólag jelentéktelen figyelmével egy-egy téglát tesz a tudomány épületének falaira. A Somogy megyei Múzeumi Baráti Kör tagjának tartunk nyilvántartunk minden, a múzeumot szerető és bármiféle módon segítő embert. Ezen a helyen nem kívánok foglalkozni a Honismeret; Szakkörök munkájával, ahol ez a segítség szervezetten és hathatósabban kell hogy történjen, de legyen szabad néhány példát említeni: A Zala községben pusztuló értékes rézkori településre Fék Mátyás tsz-elnök és Szabó Árpád agronómus hívta fel a figyelmünket. A Karád környéki leletek bejelentője Herk Mihály tanár. Osztopánból Teleki Sándor tsz-tag küldi az adatokat. Kovács Gyula munkás 1956 tavaszától tagja Múzeumi Baráti KörünknekJ Ráksiban egy pusztuló XI. századi temető őrzését végzi nagy buzgalommal. Vagy Merész István, aki az ötvöskónyi reneszánsz kísérőd pusztulását akadályozza meg. Gombás György tanár Toponár környéki néprajzi emlékekre hívja fel figyelmünket, Fries Ferenc kaposvári lakos értékes legújabbkori gyűjteményével gyarapította adattárunkat Vagy említsük Berzy Ferenc mérnököt, Pálos Márton MÁV- alkalmazottat, Mózner László lelkészt, Kovács Ernő fonói munkást, Czanyó Sándor főkönyvelőt. Hosszan sorolhatnám a neveket A Múzeumi Baráti Kör tagjai mind-mind önzetlen segítőkész emberek. Hallgatnak lelkiismeretük szavára, és becsülettel teljesítik önként vállalt munkájukat. Mi azt szeretnénk, ha minden faluban gyarapodna azoknak a száma, akik segítői, előmozdítói, barátai a múzeumi kutató és népszerűsítő műn. kánalt. Az ő lelkesítő példájukon okulva egyszer talán mindannyian tagjai leszünk a. Múzeumi Baráti Körnek, és saját munkánk eredményének, igazán a mienknek érezzük a tudomány egyik je’entős fellegvárát: a múzeumot. Draveczky Balázs régész KILÁTÓ Francia kritika a megli'misitett Oermina'ról A magyar—francia koprodukcióban készült Germinalról ír a Les Lettres Francaisesben Marcel Martin és Armand Lanoux. látszik nincs sikere “intélyesehb alkotásai közé, nabillenti a mérleget a film készítő! javára. Jóllehet a Germinal nem tartozik a francia irodalom legteZolának úgy filmmel — kezdi cikkét M. Martin. Yves Allégret, a Germinal rendezője, minden jószándéka ellenére megoldatlan helyzetek özönét hagyta a nézőre. Kétségtelen, hogy hét részből álló, hatalmas regénykomplexust nem lehet egy alig két órás film keretei közé sikerrel sűríteni; helyesebb lett volna elállni a feladat megvalósításától, semmint ezt a látványos, de a lényeget elsikkasztó filmet elkészíteni. A film egyedüli vitathatatlan érdeme a megfeleld keret é§. környezet megválasztása volt. A Magyarországon készített felvételek a valóság erejével hatottak, de ez a sovány dicséret nem gyobb szabású, több részből álló filmhez nyújthatott volna bőséges anyagot. A lap egyik cikke a könyv új ráolvas ás ára buzdítja a közönséget azzal a megjegyzéssel, hogy a fit- men alig érintett kérdésekre, a homályosan vagy félreérthetően megjelenített részletekre csupán a regény ad feleletet. Valószínű, hogy a megfilmesített Germinal újabb olvasókkal gazdagítja a Zola-regé- nyeket ismerők táborát — írja —, s ha csupán ezt érte el a film elkészítésével a jó szándékú rendező, akkor sem dolgozott hiába. — De ez nem menti tévedései sorozatát — fejezi be cikkét a szerző.
