Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-20 / 246. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1963. október 2S. A munkásak véleményének, javaslatainak hasznosítása a jt vezeies, az előrehaladás legük biztosítéka Üzemi dolgozók a megyei pártbizottságon Munkasokat, üzemi párttit- károkat, igazgatókat hívott meg baráti beszélgetésre Né­meth Ferenc elv társ, a me­gyei pártbizottság első titká­ra. Az eszmecserén részt vett Kutas János elvtárs, a megyei pártbizottság ipari osztályénak vezetője. A beszélgetés központjába a termeléssel, a munkával kap­csolatos problémák kerültek. Mind a munkásakat, mind a vezetőket e kérdések fog'al- koztatják leginkább, tőként azért, mert a téli időjárás okozta kiesést több helyütt még ma sem tudták pótolni, s vannak olyan üzemek, ame­lyekben veszélyben forog a tervteljesítés. — Hogyan lehet megszün­tetni a termelést gátló akadá­lyokat, valóra váltani a fel­adatokat — vetődött fel a kérdés a beszélgetés folya­mán. — Csakis úgy — állapí­tották meg a részvevők —, hogy ha minden munkás be­csülettel, legjobb tudása sze­rint dolgozik, és ha a vezetők hivatásuk magaslatán állnak, j(A irányítják a vállalatot. A munkások helytállása, a vezetés terén van még kí­vánni való megyénkben. Est támasztották alá a felszólalók is. Fiilop János, az Építőipari Vállalat dolgozója etanomdta, hogy jó néhány építkezésen laza a munkafegyelem. Ennek főként az az oka, hogy az építésvezető, s a művezető el­nézi a dolgozók hibáit, helyte­len magatartásukkal gyakran ők is tápot adnak a szabály­talanságok elkövetéséhez. Kosztoláczi Jánosné szavaiból pedig az csendült ki, hogy a ruhaüzemben még körültekin­tőbben kellene vezetni, töb­bet kellene törődni a dolgozók problémáival. Mint mondotta, nemrégen a nem eléggé meg­alapozott ncemakiigazítás miatt csökkent jánéhányuk ke­resete. Senki előtt se kétséges, hogy a feladatokat az idén is teljesíteni kell. Ez nehezebb az időjárás okozta nehézségek miatt, mint az elmúlt évben. Éppen ezért még inkább szűk ség van a munkások becsüle­tes helytállására. Ahol rend­szeresen elkésnek a műszak­ról, nem használják ki a munkaidőt, ahol a termelés meggyorsítása helyett azon tö­rik a fejüket, hogyan »pihen­jék« át a napot, távozzanak a műszak befejezése előtt, ott nem várhatják; hogy úrrá lesznek a nehézségeken és pó­tolják a téli kiesést. A becsü­letes munkásoknak. —ők van­nak többségben — résen kell lenniük, s meg kell akadá­lyozniuk a mulasztást, a fe­gyelmezetlenséget. Hisz azok, akik arra spekulálnak. ho­gyan töltsék el munka nélkül az időt, akik csak kapni sze­retnek, de adni nem, azok nemcsak önmagukat, család­tagjaikat károsítják meg, ha­nem munkatársaikat is és az egész országot. A bee siiletes helytállás nem­csak attól függ, hogy kihasz- náljare valaki a munkaidőt, hanem attól is, hogy elősegí­ti-e legjobb tudása szerint a termelés növekedését, keresi-e a termelékeny munkamódsze­reket, támogatja-e az üzem vezetőit javaslataival, kezde­ményezéseivel, nem károsít­ja-e meg a gyárai. A cukorgyár képviselője mondta el, hogy nemrégen le­leplezték az egyik üzemi sfcarkát. Kiderült, hogy mint­egy 200 kg cukrot lopott el. Amikor felelősségre vonták, felháborodva kérdezte, miért büntetik meg, hiszen »csak« 200 kg cukrot vitt el. Ez az ember egyébként elvégezte a munkáját. Nyilván azt gon­dolta, hogy ezzel eleget tett az üzem iránti kötelezettségé­nek, s most már neki olyat is szabad, ami tiltott dolog. Nem gondolt arra, hogy a lo­pással csökkentette a gyár nyereségét, tehát éppúgy meg­rövidítette munkatársait, üze­mét, mintha fegyelmezetlenül, hanyagul dolgozott volna. Azok a munkások állnak helyt becsülettel, akik magukénak érzik a gyárat és minden ere­jükkel azon fáradoznak, hogy előbbre vigyék a termelést, képezik magukat és harcolnak a lazaságok ellen. Természetesen a munkások helyiállásával párosulnia kell a jó vezetésnek is. Ahol kap­kodnak a vezetők, rosszul í szervezik meg a munkát, ott a dolgozók legjobb szándéka, szorgalma ellenére sem érik e) a kívánt eredményt. Egy­némely üzemünkben még min­dig nem elég határozott, nem elég következetes a vezetés. Nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal. Keresztezik egymást az intézkedések. Nem elég előrelátóan irányítanak, hiányzik a kellő rugalmasság A jó vezetők nem így tesz­nek. Még tartott a tél, ők mér azon gondolkodtak, hogyan dolgozzanak a rossz időjárás következtében előállott új körülmények között. Előrelátó munkájuknak meg is van az eredménye. Eziek a vezetők nemcsak ar­ra törekedlek, hogy biztosít­sák a termelés feltételeit, hogy jól szervezzék meg a munkát, hanem mindent meg­tettek azért is, hogy együtt­működjenek a dolgozókkal. Ez fontos feltétele a jó veze­tésnek, a jó munkának — hangsúlyozták a baráti beszél­getés során. Németh Ferenc elvtárs ösz- szefoglalójában külön kitért erre a kérdésre. Felhívta a fi­gyelmet: az eredményes mun­ka szempontjából igen fontos, hogy olyan vezetési stílust alakítsanak ki mindenütt, amelyben maximálisan érvé­nyesül a dolgozók véleményé­nek, javaslatainak, kezdemé­nyezéseinek hasznosítása. A jó vezetőnek nemcsak a gyá­rat, a szakmát kell ismernie, hanem a dolgozók véleményét is. Csakis az ilyen vezető — igazgató vagy műhely- illetve csoportvezető — tudja haszno­sítani a közösség javára a munliások javaslatait, az üzem kollektívájában rejlő nagy erőt. Hogy ez a kapcsolat gyü­mölcsöző legyen, ahhoz min­denekelőtt az szükséges, hogy a vezető tartózkodjon a mun­kások között, hallgasson rá­juk, valósítsa meg javaslatai­kat. Ha így tesz. a munkások méginkább magukénak érzik a gyárat, több jó tanácsot ad- r ak, nagyobb lelkesedéssel dolgoznak, igyekeznek új munkamódszereket alkalmaz­ni. A jó kapcsolat természete­sen nem azt jelenti, hogy a vezetőknek el kell nézni a hibákat. Sőt, a közösség ere­jével még inkább ostorozni kell a fogyatékosságokat, har­colni kell a lazaság, a felelőt­lenség, a nemtörődömség el­len. Annak a vezetőnek aki mindent megtesz a dolgozók problémáinak megoldásáért, de szigorú Is — az élet szám­talanszor bebizonyította már — sokkal nagyobb a tekinté­lye, mint annak, aki segít ugyan a problémák megoldó-, sában, de olcsó népszerűség- hajhászásiból vagy gyengeség­ből megalkuszik, élnéd a hi­báikat. A hibák elleni küz­delemben, helyes törekvéseik megvalósításában — mondotta Németh elvtárs — a megyei pártbizottság minden támoga­tást megad a vezetőknek. Ahol a munkások és veze­tők helytállnak, ott a legne­hezebb feladatokat is meg tudják oldani. Megyénk min­den üzemében megvan a fel­tétel ahhoz, hogy így dolgoz­zanak. Nem lehet egyetérteni azokkal, akik' objektív nehéz­ségekre hivatkozva eleve le- mnodanáik a terv-teljesítésről. Ahol az első pillanatokban úgy A magyaregresi Kossuth -=>z o„ i.u.uas táblán , ..mit cukorrépát. Átlagtermésük 160 mázsa volt. Naponta 30 kisvagomt raknak meg és szállítják a cukorgyárba. tűnik, hogy nem tudják tel­jesíteni az éves tervet, ott is mindent el kell követni, hogy elérjék a célt, eleget tegyenek a népgazdaság iránti kötele­zettségüknek. Ez a feltétele további előrehaladásiunknak, az életszínvonal emelkedésé­nek és annak is, hogy a má­sodik ötéves terv célkitűzéseit megvalósíthassuk. Az üze­mekben legyenek rugalmasak a vezetők, ha kell, térjenek1 él az eddigi sajkásoktól, gyakor­lattól, végezzenek átcsoporto­sítást, tárják fel a tartaléko­kat, alkalmazzanak új mun­kamódszereket a tervteljesités érdekében. Mindehhez kérjék a dolgozók segítségét. A pártszervezetek legyenek kapcsok a vezetők és a dől« gozók között. Segítsék elő minden eszközzel a munká­sok, vezetők gyümölcsöző együttműködését, tegyenek meg mindent, hogy az üze­mekben alkalmazzák a ter­melés növekedését elősegítő módszereket, és valóra vált­sák a feladatokat. Sz. N.—V. J. I Szőf'galmaj, munkás éjszaka volt... Kilenc óra van, pihenőre tér­ni készül a város, az utcán sé­táló emberek a mai munkát már magúk mögött tudják, be­ülnek egy kávéra a presszóba, vagy megvárják ismerősüket a mozi előtt, beszélgetnek vala­miről — politikáról, filmről, sportról, apró, egyéni gond­jaikról —, s egészen biztosan nem gondolnak arra, hogy a késő esti órákban még surrog­nak a varrógépek a ruhaüzem­ben; a cukorgyár zakatoló gé­pei mellett, a melaszszagú nagy csarnokban talán ebben a pillanatban csapolják a kris­tályos-barna cukrot.;. Amikor pihenőre térni készül a város, elindulunk Kisdeák Józsefnek, a Kaposvári Városi Pártbizottság első titkárának és Deák Ferencnek, a városi pártbizottság titkárának társa­ságában, hogy meglátogassuk az éjszaka szorgalmas, munkás embereit. Ötszáz asszony „jó órája" A cseh »Minerva«-gép sza­lagja fölött számok gyulladnak ki egytől ötvennégyig, a szalag mellett — mint iskolában a padok — varrógépek, szédítő gyorsasággal pörgő, zakatoló varrógépek. Egy óra még, s a csengő a műszak végét jelzi. 10 óra 15 perckor ötszáz asz- szony befejezi a munkát a ru­haüzemben, de addig még sok szürke vagy barna düftinből készült kiskamasz öltöny és pi­ros-kék babyruha kerül a váll­fákra. — Délután negyed három­kor volt műszakváltás — mond­ja Horváth József szakmai ve­zető —, most már fáradtak az asszonyok. A negyedik, ötödik óra a legtermelékenyebb az es­ti műszakban. Ilyenkor... Boszorkányosán ügyesek még most is a mozdulatok, a vil- lanymeghajtású varrógép moz­gását szemmel nem is lehet kö­vetni, de — aki ismeri ezt a munkát, így mondja — inkább csak beidegzett mozdulatok ezek. — Nincs azért különösebb baj — vélekedik a szakmai ve­zető —, a tervet, ha nem kell a profiltól eltérő munkát vé­gezni, mint az első három ne­gyedévben, teljesítjük; csak az autóbusz.; .­Igen, az autóbusz! Az esti műszak ötszáz asszonya közül száz minden este az autóbusz­ra gondol, arra, hogy pontosan tíz órakor elmegy az utolsó autóbusz, és ők — a nehéz, es­ti műszak után — még kilomé­tereket kénytelenek gyalogolni. — Irtunk már az AKÖV-höz — mondja Gyurákovics Lajos- né —, de hiába. Tíz órakor in­dul a busz, mi negyed tizenegy­kor fejezzük be a munkát. Miért nem segítenek? Higgyék el, nagyon nehéz így jól dol­gozni. Tíz óra. A nagy, kék testű autóbusz megáll a Béke Szálló­val átellenben. És a ruhaüzem­ben még surrognak a varrógé­pek ... Este tíztől reggel hatig Műszakváltós a cuk^.rje' ban. A hatalmas, sötét gyár udvaron át fáradt emberek igyekeznek haza. ők mára be­fejezték a munkát, a többiek — frissen mosdott, pihent sze­mű cukorgyáriak — most kez­dik. Reggelre az ő szemük is karikás lesz, és zúg majd a fü­lük a gépek zakatolásától. Szerecz László főműszakve­zető irodájába minden ajtó­nyitáskor bezuhan a gépek dü­börgése, és forró melaszszagot hoz magával. Á melasz gyer­mekkori emlékeket idéz, sület- len kenyérre kent nyúlós, bar­na masszát, amit a horpadt fa­lú fahordó aljáról kapartak ki nekünk, gyerekeknek, hogy együnk. A melaszra — úgy — most senki sem gondol, csak a cu­korra, hogy fehér és jó minő­ségű legyen. Sármándi Mária, a fiatal technikus és a többiek is, a barázdált arcú cukorgyá­ri munkások, az »éjszakaiak«, akik — még ha nehéz is — ne­vetnek egyet azon, hogy éjjeli műszak. 227 vagon cukorrépa jött, két műszak után nekik még maradt 77 vagon. Feldol­gozzák. Régi vaslépcsők vezetnek az emeleti munkahelyek fapadlói­hoz, öreg gépek zakatolnak, sárgára fakult, szigetelt fehér csövekben, kerek üvegablakok mögött zuhog a forró cukor­massza. Meleg van, jó lenne odakint szippantani egyet a Sriss, október éjszakai levegő­ből — gondolják a munkások, de csak gondolják. A legfonto­sabb most, kampány idején, hogy jó cukrot főzzenek — és sokat... A hatalmas csarnokban — Textilművek marad ez, m J 1 nyelvemre az új . . . — ,em hallom a mondat végét, a szavakat elnyéli a 140-szer 47 méteres csarnok gépsorainak fülsiketítő zúgása. A hatalmas épület minden szintjén zúgnak, zakatolnak a soha meg nem álló orsók, a hófehér gyapot­pókhálóból jó minőségű fonalat sodornak a szovjet és olasz gyártmányú gépek. Róna Imre igazgató, Németh Gyula párt­titkár és Veres Zoltán üzemve­zető kalauzol bennünket a gép­sorok között, ahol kék köpe­nyes lányok és asszonyok dol­goznak — az éjszakai műszak­ban, este tíztől reggel hatig — fáradhatatlanul, jókedvűen — és jól. Mit is mondott Róna elvtárs? — Az üzem az év első három negyedében 101,8 Százalékra teljesítette tervét. Az éjszaká­sok teljesítménye ,is meghalad­ja a száz százalékot. Gondolom, ennél ékesebb bizonyítékra nincs is szükség. Mindennapi kenyerünk Az éjszakai műszakról kér­dezek, de Kovács Ferenc, a Sü­tőipari Vállalat 6. számú üze­mének vezetője félbeszakít: — Nemcsak éjszakai ... Es­te hatkor kezdtünk, most há­rom óra. Kisütünk húszezer zsemlét, ugyanannyi kiflit és negyvenezer egyéb süteményt. Hajnalban jön az autó — ha jön, mert sokszor pontatlan. Mire hazaérünk, világos reg­gel lesz. Panasz van a sütemé­nyek súlyára ... ? Lehet, ké­rem, de higgye ed, nem rajtunk múlik. Géppel szaggatjuk, az adagot mindig beletesszük, de nem szaggat egyformán a gép, a liszt minősége sem kifogás­talan. És hogy olajízű a süte­mény? Kérem, a kemencék olajfűtésűek, a legnagyobb elő­vigyázatosság mellett is elő­fordul, hogy a kemence szájára csöppent olaj a nyolcvanezer­ből néhány süteményhez ér. Jöjjön, nézze meg ... Megnézem, s azt is megmu­tatja az üzemvezető, hogy ki­hordásig a kapu alatt kényte­lenek tárolni a süteményt. Ki­hűl, összenyomódik —1 ezért pa­naszkodnak a fogyasztók, hogy reggel az üzletekben, már nem kapnak »friss« péksüteményt... A kenyér. A Május 1. utcai 5. számú üzemben éjszakán­ként 31 mázsa kenyeret süt Horváth József üzemvezető és öt társa. Nehéz munka. A ke­mencék nemcsak a kenyeret sütik — az embereket is. Mi­lyen meleg van a kemence előtt? Hatvan fok vagy het­ven . . . ? Több? Nemsokára ébred a város A tejboltok előtt mái’ ott a friss tej kannákban, palackok­ban. A nyomda rotációsa a Somogyi Néplap 36 000. példá­nyát nyomja. Felczán Gyula gépmester új papírtekercset fűz a gépkolosszusba, s arra gondol, még egy fél óra — és hazamehet. Hajnali négy óra. Az utcá­kon megjelenik néhány korai ember, nemsokára ébred a vá­ros ... Vincze Építő szakipari mun kainkhoz szövetke­zeti tagnak felve­szünk kőműves szak- és segéd­munkásokat, ácsokat és vízvezeték-szerelő szakmunkást. Bérezés teljesítmény szerint. Munkásszállást és üzemi étkezést biz­tosítunk. Fölvétel ese­tén útiköltséget térí­tünk. Bővebbet levél­ben. Levélcím: Vegyesipari Ktsz, Balatonlelle. _________________________(78665) Az időközben kiadott rendelkezéseknek megfelelően az AGROKER Vállalat leltározását az alábbiak szerint bonyolítja le: Növényvédőszerek leltára : 1963. november 1—11-ig Textil—-bőráruk leltára: (zsineg, kötél, ruházat, lószerszám) 1963. november 6—11-ig Gépek leltára: 1963. november 11—21-ig Gépalkatrészek leltára: (erőgép, munkagép, műszaki áruk, golyóscsapágy) november 15—30-ig A leltározás ideje alatt az árukiadás szünetel. AGROKER (4040) 1963.

Next

/
Thumbnails
Contents