Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-20 / 246. szám
Vasárnap, 1963. október 2#. SOMOGYI NÉPLAP A notandcs őszi-téli terveiről Interjú Horváth Sándorné megyei titkárral A hosszú nyári szünet után ismét mozgalmas az élet a nőtanács megyed, járási és községi szerveinél. A nőmozgalom őszi-téli terveiről beszélgettünk Horváth Sándorné megyei titkárral. — Az idén is megszervezzük a járási székhelyeken a községi nőtamácsd vezetők és szülőt munkaközösségi elnökök háromnapos továbbképzését — tájékoztatott Horváth elvtársnő. A továbbképzésen kül- és belpolitikai tájékoztatást, mező- gazdasági és pedágógiai tárgyú előadásokat tartanak. A legfontosabb téma: a mezőgazdaság helyzete. A tapasztalat azt mutatja, hogy komolyan foglalkoztatja ez a nőket. — Tehát lényegében csak a' jövő hónapban lát ismét konkrét munkához a nőtanács? Októberre nincs semmi program? — Szeretnénk, ha ebben a hónapban a mezőgazdasági munkák zavartalanul mennének. Nem akarjuk elvonni az asszonyokat a mezőről. A testületi ölésieket megtartjuk. Ezenkívül járásonként tapasztalatcseréket akarunk szervezni. Egy-egy jó termelőszövetkezetbe elvisszük néhány gyenge szövetkezet asszonyait. Azt tapasztaltuk, hogy ahol a gazdasági eredmények jók, ott jó a nőmozgalom munkája is. Még ebben a hónapban Karúdra és Sávolyra viszünk asszonyokat. — Hogyan kapcsolódik <* megyei művelődési tervhez a nőtanács oktatási, művelődési munkája? —- A művelődési terv szerint 50—50 községben indítunk szülők- és nők akadémiáját Mindenütt, ahol igény van rá, megszervezzük a szaikkönöket. A kézimunka szakkörök anyagainak beszerzésénél sok segítséget kaptunk az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalattól. Kérésünkre ízléses előnyomásokat, fonalaikat hoztak az üzletekbe. — Mit tesz a nőéanács az asszonyok állami oktatásba való bevonásáért? — Ennek segítése az egyik fő feladatunk. Főként a termelőszövetkezeti asszonyok mozgósításában vár ránk nagy feladat. A kaposvári járásban például mindössze 154 nő tanul, ebből 72 szakmai képzésben vesz részt Segítenünk kell a tanuló nőnek. Azt akarjuk elérni, hogy ne csak a pedagógusok korrepetálják a rászorulókat, hanem a munkahelyeken, a magasabb képzettségű munkatársak is segítsék őket. Főként a vizsgák előtt van ennek nagy jelentősége, hisz meg kell előznünk a lemorzsolódást — Az előző évekhez viszonyítva ad-e valami újat az idei terv? — Van egy merész kezdeményezésünk: a Szabadegyetemi Nők Fóruma. Idén szerveztük meg először a megyében. A városi nőtanács irányításával tizenöt előadásból álló sorozat ez, ahol társadalmi, egészségügyi és irodalmi tárgyú előadásokat hallhatnak a résztvevők. Az elsőt október 23-án tartjuk a Fegyveres Erők Klubjában. A meghívókat már elküldtük, máris nagy az érdeklődés. — Egyenlőre tíz községben szervezzük meg a termeloszö vetkezeti és háziasszonyok klubját Ha azt látjuk, hogy van érdeklődés, jövőre széle- Lsebb körben is elterjesztjük I— mondotta befejezésül Horváth elvtársnő. S. M. HARMAN T ásson megyünk az úton, ■L/ mert az öregasszony lassan tud jönni. Egyszer régen, még fiatal korában gabonahordáskor leesett a kocsiról. Azóta sánta. Ügy is hívja mindenki a faluban, hogy sánta Kati néni. Nem haragszik érte. Szótlan, fekete asszony ez a Kati néni. Fekete az arca is, csak a szeme tengerkék. Dolgos volt mindig. Most öreg korára gondnokot csináltak belőle. Méghozzá nem is akárhol, hanem itt Tótújfaluban, a járás legszebb művelődési házában. Bajlódik egy kicsit a kapuzárral, és közben morcosán ránk szól: — A falut már megnézte? Megkezdték a hagyma exportcsomagolását a barcsi MÉK- telcpen. Naponta két osztályozó géppel 160 mázsa makói fajta hagymát tudnak exportra készíteni. A tervek szerint 100 vagon hagymát exportálnak. Munkában az osztályozó gép. Több mint egymillió forint megtakarítás ........L~ (T udósítónktól.) Sokan törik a fejüket a Somogy megyei Építőipari Vállalatnál, hogy miként lehet gazdaságosabban, új módszerek alkalmazásával építkezni. Ebben az évben 53 újítást nyújtottak be a dolgozók, ebből 19-et már elfogadtak és megvalósítottak. A bevezetett újítások 11575 000 forint megtakarítást jelentettek a népgazdaságnak. Az újítók az első félévben 47 000 forint újítási díjat kaptak. & Az aszszonyok 5 kg- os zsákokba rakják a hagymát. — Meg — mondom neki. — Azért jöttem. — Na és mit látott? — faggat tovább. — Mindent — felelek gyorsan. — Azt maga csak hiszi — vágja rá és közben kinyitja az ajtót. — Lehet — mondom —, mert tiszteletet ébresztett bennem ez a rátarti keménység. — Nem lehet, hanem úgy van! — mondja komolyan, ellenkezést nem tűrő hangon. Bent a klub hús félhomályában villanyt kattint, aztán bizonyít. Keményen, fényesen. De mielőtt rátérne a lényegre, ezt mondja: — Jegyezze ám fel, hogy én nem vagyok kommunista... És akkor kérdez: — Hány rossz házat látott a faluban? — Kettőt — vágom rá mindjárt. — De az egyiknél már ott a téglarakás. Mondták, építenek újat oda is. — Na látja, már most mit tud maga? Ennyit. Ez pedig . kevés. Én itt születtem, itt l öregedtem, és most azt kell [modjam, nem ismerem a fa- " lumat... jelesét mond a Kati néni, igaz, meseszép történetet. Ügy lehetne kezdeni, hogy volt egy világtól elzárt kicsi falu valahol a Dráva mentén. Ebben a kis faluban szorgalmas, dolgos nép élt mindig. Emberöltőkön át gyűjtöttek, mint a méhek virágnyílás ide jén. De keveset, mert nem volt miből. — Tudja mi volt iff... Semmi... Közénk szakad a csönd. Aztán megtudom, hogy mi volt Szegénység. Már-már dívott a szomszédos Szent bort ás szokása. Házasság a földért. Vér a vérrel. Az egy-két holdakért. Csakhogy több legyen. A többi nem érdekes. Uralkodóvá vált a kiválasztási jog. Az anya kikötötte, hogy kihez mehet a lánya. A földért. A másik anya is. A fiának szabott utat. Ostorral, keserű útra terelték a szerelmet, ökölre mentek a barázdákért. Még élnek a tanúk. Az én házam volt, az én portám. Azt nem mondta soha senki, hogy a miénk. Kiátkozták, kicsúfolták az első asszonyt, aki levetette a biklát. A rokonai és az egész falu. Ma... V" ettő híján új és átépi- tett, háromablakos, napfényes minden lakóház. Keréken százharminc. Van ,központi kút, négy kilométeres I a második emeletre, és azután, tam számításomban. Védekez- Karl Bänder volt — legalábbis mint mindig, várakozás — fél- tem ellene, újra és újra elhi- annak nevezte magát. Bänder óra, olykor egy óra is. A fo- tettem magammal, hogy sem- kommunista volt, funkcioná- lyosót normális úton elhagyni mi baj nem történhet. Négy rius, ahogy számos beszélgetéslehetetlen, mert az ajtót egy óra múlva szabad vagyok — bői kivenni véltem. Bár nem kinn ülő fogdmeg csak fel- vagy... tartoztam pártjához, nagy Uszólításra nyitja ki. Tervem De vajon nem a szabadság zalommal volt irántam. Sok három percet irányzott elő az egy fajtája-e a halál is? Nem mindent tudtam meg tőle, ami épület elhagyására, két órát a ostoba vagyok, hogy helyt menekülésemben hasznomra városból való kijutásra, há- adok most ilyen gondolatok- lehetett. Egy napon ő is meg rom-négy napot a svájci ha- nak! Hiszen éppen azért mene- fogja kísérelni a szökést. Célja tárig vezető útra. De minden külök, mert a halál itt állandó az volt, hogy eljusson a karin- az első három perctől függött, vendégem. Élni akarok, élni! tiai hegyekbe, a partizánok- Képzeletben magam előtt Meg akarom érni ezeknek a hoz, akikről bámulatosan jól De mi lesz, ha a szökés nem láttam a hosszú folyosót, fa- gyáva gyilkosoknak a végét, volt tájékozva. Talán onnan sikerül? Különös, hogy ezek- padlóján immár századszor felelősségre akarom vonni őket jött? Nem tudtam. Csak Azon az éjszakán, amely ben a hetekben egyetlen egy- mentem végig lábujjhegyen a — legalábbis azt az egyet, azt ---f ogságom utolsó éjszakája kei- sz0r sem gondoltam ilyen le- vécéig. Ennek ablaka elég a sebhelyes arcút! Már csak a lett hogy legyen, sokáig nem hetőségekre. Csak most, ami- nagy volt ahhoz, hogy egy embekötőút, villany, járda végig a falun. Gyönyörű művelődési ház (Kati néni mondta, hogy hetven villanyégő ontja a fényt a színházteremben). Állandó mozi, rádió minden háznál, korszerű tűzoltószertár. És jövőre elkészül az orvosi rendelő. Arról beszél a tanácstitkár, hogy közkívánság: neonosítsák a közvilágítást. És így mondja: »Nálunk akarnak az emberek. A közös összefogás nagyon nagy erő. Háromezer munkanapot dolgozott a falu a miénkért.- És nincs szegénység. Csalt be kell nézni az udvarokba, a lakásokba. Gyönyörű csillárok, világvevő rádiók, bútorok mindenütt. Parlcetta. Divat lett a betonkerítés. És még valami. Ma már csupán két öregasszony viseli biklát. Keresem azt az elsőt, az úttörőt, akit kiátkoztak. Akit megcsúfoltak. Csupa mosoly. — A férjem még nincs itthon (délután fél négy van). Ma megint a vacsorával eszi meg az ebédet is... Amikor elmondom, hogy miért keresem, beinvitál a lakásba. — Régen volt az, Sok víz lefolyt azóta a Dráván.., — Miért tette... — A férjem kérése volt Szerettem az uramat...- És vállalta a kiátkozást? Ti ólint. Ma a férje irányítja a falu szövetkezetét. Most kettős elnök. Naponta átjár Lakácsára is. Becsülik, szeretik az emberek. Ez a kiátkozott asszony hat osztályt végzett. Mellette áll"a nagyobbik fia. Most hatodikos, de már arról beszélnek, hogy taníttatják a gyereket, mert '6 feje van. És mert lehet... Az utolsó biklás: aszalódott, nagyon kicsi, hajlott asszony, — Én vagyok a Mara... Megkezdte a kilencedik ikszel, de orvosnál még nem volt. Megszült öt gyereket és huszonöt évvel túlélte az urát. Mit lát ez a fakó, fogatlan öreg Mara? — Mara mindent Iái Elment a művelődési házba. Nem hívta senki, de ment, Csak ámult, nézegetett, és utolsónak hagyta el a termet, fogallan !Ase*W (1) HALÁLTÁNC ___ __^ __ __ami- nagy volt ahhoz, hogy egy em- bosszúnak ezért a napjáért is t udtam=elaludni. Éjfél után si- kor az óra egyre közeledett, bér keresztülférjen rajta, az érdemes élni. Igen, a sebhetuaiam eiaiuunu. au. un. --------------, „„ __________u__ ___ k erült csak másra gondolnom, jutott eszembe, hogy gondosan esőcsatorna, amely szorosan lyes arcú számomra... és zaklatott idegeimet könnyű előkészített tervembe hiba az ablak mellett vezetett és Kívülről léptek közeledtek szendergéssel megnyugtatnom, csúszhat, valami hiányozhat az udvaron végződött, elég ’ “**■ — •:‘1 Nemsokára ismét felébresztet- belőle. Ez az előre nem látha- erős volt ahhoz, hogy egy ereitek a városi toronyóra ütései, tó, ismeretlen tényező az, amit bent elbírjon; utolsó kihallgaHajmali négy óra lehetett, mert a matematikában iksznek ne- tásomkor meggyőződtem róla. az alattunk levő folyosókról veznek. Az ón esetemben azon- Az udvarból mindössze öt léaz ellenőrző körútját végző ban ezt senki sem számíthat pést kell tenni az utcáig. Azbörfcönőr léptei hangzottak fel ta ki, mert az ellenfél gondo- után körül kell futnom az épüGomdolataim megint előre- lataiba nem lehetett belátni, letet, hogy az Inn hídját elér- siettek. Még három óra, aztán De miért viselkednének ki- jam. A hídon túl kezdődtek a kávét kapunk és egy szelet ke- sérőim és az a sebhelyes arcú zegzugos utcák, majd aztán a a sötétet egy botlámpa fényké- nyeret. Egy órával később jön éppen ma másképpen, mint hegyek, amelyek elegendő vé- véje tépte szét. A fénykéve a az autó, amellyel a Gestapo egyébként? Szökési tervem dehnet ígértek. sarokba suhant. Ott feküdt fellegvárába visznek kihallga- egyszerű volt, és azokon a ta- De mi lesz, ha ma nem vá- Schneider, egy matróz, akinek tásra, onnan nem térek többé pasztalatokon alapult, ame- ratnak, hanem rögtön kihall- 71 em sikerült Svájcba szöknie, vissza. Négy óra múlva az lyeket a hat hónap alatt sze- gatásra hurcolnak? Az első x Iszonyatosan félt a hadbíró- innsbrucki Gestapo-fogház 34- reztem. Reggel nyolckor el- számításomban. Vagy ha észre- ságitól, amelyet minden napra es cellájában eggyel keveseb- szállítanak, tíz perc az út a vá- vesznek, mikor lekúszom? Mi- várt. ben lesznek, Klaus Seiser fo- roson át a Gestapo-főhadiszál- nél inkább közeledett a döntő A második, akit Mettinger gollyal. lásáig, negyven lépcső fölfelé óta, annál több hézagot talál- botlámpájával megvilágított, Kulcscsomó csörgött, az ajtózár kettőt csattant, felül és alul féiretodták a reteszeket. Ziháló lélegzetéről megismertem a börtönöst. Mettingemek hívták, fáradt ember, békében hagyott bennünket, már amennyire módjában állott. Behunytam a szemem, mikor azt tudtam, hogy a sebhelyes szörnyen megkínozta, és hogy ezek a kínzások bármely nap megismétlődhetnek. Igazán legfőbb ideje volna, hogy Kari ebből pokolból kikerüljön... A fénykéve rám vetődött. Vajon mi járhat egy ilyen őr fejében, mikor látja, hogy milyen tehetetlenül fekszünk? Kíváncsiság? Részvét? Valószínűleg egyik sem. Nyilván csak a tárgyilagos ellenőrzés vezeti, és jólesően gondol rá hogy ismét eleget tett kötelességének. »►Jól nézd meg az arcomat — gondoltam —, ma látod utoljára.-« Mettinger eloltotta a lámpáját, és bezárta az ajtót. A szomszéd cellához csoszogott. Valaki oldalba bökött. (Folytatjuk.) ]\fevet ^ ’ val. szájá— Ha Mara nem röstellné, újra kezdené az életet... Németh Sándor AZ ÉM Betonelem- gyártó Vállalat Budapesti Betonáru- gyára csepeli telepén alkalmaz Pr f* r rr• térti es női segédmunkásokat betonelemgyártó betanított gépmunkára. Kereset teljesítmény szerint plusz túlóra. Munkásszálló és napi egyszeri főtt étel biztosítva van. Alkalmazás esetén az első felutazási költséget megtérítjük. Jelentkezés gyárközpontunk munkaügyi csoportjánál, Budapest (Csepel), XXI., Rákóczi Ferenc u. 289. Közlekedés: a csepeli gyorsvasúttal és a 38-as autóbusz- szal. (2626)
